Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csak egy kis shoppingolás

A pánik csak erősödik, amikor a levitás lány a segítségemre siet. És ez a legváratlanabb formában mutatkozik meg: a pálcámért nyúlok. Legszívesebben megállítanám az időt, vagy csak Masát, vagy eltüntetném magamat, vagy a gyanús cuccaimat, vagy egy egyszerű bűbáj segítségével bereptetnék mindent újra a csomagba. Csakhogy természetesen egyik varázsige sem jut az eszembe. Mindeközben összevissza locsogok, fejemben kattognak a kerekek, ahogy próbálok valamiféle magyarázatot kicsikarni magamból. Na meg amíg lefejtem valahogy az ujjaimat a pálcámról és egy lazának tűnő görcsös mozdulattal újra a zsebembe lököm. Ha mákom van akkor azt fogja hinni Masa, hogy csak pakolni akartam volna.
- Mit csinálok? – kérdezek vissza teljesen értetlenül, döbbenten. Mit dekorálok? – Jaaaa, hát … hát persze! – kiáltok fel hisztérikusan kacagás közepette. Persze, mi mást csinálnék?! Hisz valami olyasmit mondtam, jaj Lau, szedd már össze magad!
- Ööö, miért, ez mérgező? – csodálkozva pillantok először Masára, majd a virágcsokromra. Egek, azt se tudom, hogy ez milyen növény. Mármint biztos, hogy tudom, csak most nem tudom, értitek. Kezd teljesen összeomlani a nem éppen jól felépített álcám, meg magyarázatom, meg minden. Nem megy ez nekem. Túl sok a kérdés, és én túlontúl is ideges vagyok ahhoz, hogy észben tudjam tartani amit mondok, meg amit mondanak nekem.
- Igen, azokat is. A virágokat viszont gőzöm sincs, hogy hova vettem. Mentaméz – motyogom megsemmisülten egy hatalmas nagy sóhaj kíséretében. Már nem is próbálom elrámolni a dolgaimat minél gyorsabban, már az se érdekel ha Masa beleturkál az egészbe. Egy dolog érdekel jelenleg, hogy az utolsó hozzávalót megszerezzem. Márpedig ha sokáig locsogok itt hülyeségeket, akkor a végén még elfelejtem, és nem élem túl, ha még egyszer le kell jönnöm erre a piacra a mai nap folyamán. – Tudod hol van Pali bácsi bódéja? – kérdezem meg teljesen nyugodt, összeszedett hangon. Na igen, ez már én vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

szerda kora délelőtt. | o

Lenyűgözötten hallgatom a férfit, nem csupán azért, amit mond, hanem azért is ahogy mondja. Ahogy fogalmaz. Jó, a hangja is eléggé figyelemfelkeltő. Vagy legalábbis hatással van az emberre. Vagy megrémül tőle, vagy szinte megbabonázottan hallgatják. Nálam az utóbbi eset forog fenn jelenleg és ezt a vak is láthatja rajtam. Felettébb érdekes az, hogy úgy emlékszik vissza a történtekre, hogy a megmentője elragadta őt. És utána vajon mi történt? Éppen azon tanakodom, hogyan is kérdezzek rá erre, vagyis inkább azon, hogy megkérdezzem-e most, amikor a váratlan kijelentés megakaszt mindenben is. A gondolatmenetben, a cica simogatásában, de még egy pillanatra levegőt is elfelejtek venni. Lefekszik?! Mármint, tényleg? Úgy, hogy én itt vagyok? Így megbízna bennem, vagy ennyire átlát rajtam, hogy úgyse ártanék se neki, se a cicáinak, de még a berendezési tárgyaihoz sem nyúlkálnék hozzá?
- Ó, rendben. Izé, köszönöm, de … köszönöm – biccentek egyrészt mert tudomásul vettem amit mondott, másrészt meg a gesztust is nagyra értékelem, hogy engedne szabadon garázdálkodni a hűtőjében, vagy a konyhában. Kétlem ugyan, hogy élnék ezzel a lehetőséggel, ezt el is kezdeném mondani neki, de aztán feleslegesnek ítélem a dolgot. Gondolom neki aztán édes mindegy, hogy kiszolgálom-e magam vagy sem, amíg a tiltott dolgokhoz nem nyúlok. Nem különösebben érdekel, hogy vajon milyen tégelyek is lehetnek, igazából van egy elég erős tippem, de a lényeg, hogy az tilos és kész.
- Rendben – magam is a kis állatkára nézek, kezem nem sokkal a kis teste felett van még mindig, és ekkor jut el a tudatomig a korábbi mozdulatsor. A férfi ide nyúlt a cicához, megsimogatta, én pedig nem kaptam el a kezem jó messzire, nem húzódtam el jó messzire. Teljesen … természetesen reagáltam. Vagyis sehogy. Ami totálisan nem természetes nálam. Mi a szösz? Oké, ez hogy így fölém tornyosul ez kevésbé komfortos érzés, de még ez is elviselhető. Zavarba ejtő. – Izé, hát akkor jóé … akarom mondani szép álmo … khm, jó pihenést? – fényes nappal mit lehet mondani egy vámpírnak, akiről nem is tudom, hogy tud-e egyáltalán álmodni? Jó lenne ha már nem állna így itt előttem, de … de, kicsit félek egyedül maradni. Nem hiszem, hogy gond lenne a cicákkal, gondolom a betoppanó kedvesével is szót értek majd, de nyugtalanít a gondolat, hogy magamra maradok a szobában. Fura.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

szerda kora délelőtt. | o

Valószínűleg hosszú évek alatt sem tudnám teljesen megérteni ezt a semlegességet, amit a férfi érez az emberek iránt. Vagyis velük kapcsolatban. Jó emberismerőnek tartom magam, képes vagyok olyat is meglátni és megérteni, átérezni, amit mások csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak. De szerintem még  a halálos ágyamon sem jelenthetném ki, hogy ismerem Mr. Kensingtont. Mármint ha addig végig ugye ismeretségben maradnánk, sok beszélgetéssel meg minden. Van vajon olyan, aki elmondhatja magáról, hogy ismeri őt, de úgy igazán?
Hála Merlinnek, hogy nem tanultam legilimenciát, mert most aztán nagyon zavarba jönnék, és millió kérdés árasztana el. Mert ez most azt jelenti, hogy értékel bennem valamit? De hát mit? Nincs is bennem semmi extra, semmi különös, tök átlagos vagyok, egy kis senki, olyan mint minden más ember.
Megnyugodva szuszannok egyet és elmosolyodom a gesztustól. Csak sikerült jót mondanom végül!
- Rendben! – vágom rá gyorsan és elraktározom a fejemben a nevet. Pocsék a névmemóriám, szóval legközelebb már tuti nem tudnám a kedvese nevét felidézni. De most nem lesz vele gond. Az egyébként nem igazán van a gondolatmenetemben, hogy lenne-e más dolgom úgy egyébként, sőt az se, hogy ha betoppanna Kíra akkor utána mi lesz. Vagy ha nem toppan be, akkor maradnék estig? Vagy nem? Nem tudom. A jelen a fontos most. Vigyáznom kell a kis sebesültre, amíg a gazdája alszik. Ha bármi van akkor meg felkeltem. Felkeltem?! Ööö, na jó, de mégis hogyan? Ugye elég ha csak a nevét mondom, és ő arra már felébred, ugye? Vagy csak bekopognom kell és be se kell mennem, uuugye? Nem, kizárt, hogy be kelljen mennem, vagy hogy hozzá kelljen érnem. Jézusom Laura állj már le! Nehogy már ráparáztasd itt magad erre!
Saját magam lenyugtatására halk dúdolásba kezdek, figyelem a játszadozó, majd lepihenő cicákat, hallgatom az egymást túlharsogó dorombolásukat. Egy idő múlva halkan felkelek és magamhoz veszek egy könyvet, azzal együtt telepszem vissza a kanapéra a cicák közé. A külvilág teljesen megszűnik számomra (nyilván a rám bízott állatkákra azért figyelek, de másra nem), ahogy az időt sem érzékelem többé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csak egy kis shoppingolás

Jelenleg észre sem veszem a körülöttünk lévő tömeget. Pedig hát alap lenne, és teljesen logikus lenne, hogy az zavar meg ennyire. Bárcsak az zavarna meg ennyire! De hát nem erről van szó.
Igyekszem fenntartani a normalitás látszatát – esélyem sincs, tudom – és értelmesen folytatni a társalgást. Tényleg, nagyon igyekszem ám.
- Nekem tudnom kéne, hisz egy elemi lénnyel élek. Tudnom kéne, és mégsem tudom – hangzik a kétségbeesett feleletem. Basszus, mi árthat Beninek? És én eddig erre miért nem figyeltem? Hiba abba a hitbe ringatnom magam, hogy biztos elmondták volna ha lenne olyan. Vagy abba, hogy a cicám nem hülye és tudja. Sajnos csak egy pillanatig tudok erre figyelni, aztán jön a zsigeri vágy, hogy elrántsam a szatyrot a levitás elől, és a hátam mögé dugjam. Ennél feltűnőbb dolgot már nem is tehetnék, igaz? Még jó, hogy csupán szorosabban fogom és kicsit odébb húzom. Aztán széttörik a gondosan felállított kis álcám, kit áltatok? Még a kis pólyásbaba is látja, hogy valami nincs rendben velem. Nem megy ez nekem na. Szóval ismét a feladatra koncentrálok, és ezúttal visszatér az összeszedett, magabiztosabb énem.
- Komolyan mondom, mindig átköltözik valahova máshova – motyogom, ami valószínűleg nem is igaz. Valószínűleg tök ugyanott van, mint ahol szokott lenni, és én próbáltam meg túlságosan is láthatatlan lenni és képtelen voltam arra figyelni, hogy tájékozódjak. Ami amúgy sem mindig az erősségem.
Masa kérdése teljesen logikus, hisz az öreg a legjobb hozzávalókat adja a bájitalokhoz. Mégis mi másért keresném hát fel? Ezer meg egy okot lehetne kitalálni persze, de felhagytam én már azzal, hogy menteni próbáljam a menthetőt.
- Hát … igen, az a terv – felelem szinte szomorkásan, majd gyorsan kapkodva hozzáteszem – de, de csak úgy. Mármint gyakorlásként. Hogy tudod, izé, tök jól menjen és ne vétsek hibákat, mert hát katasztrófa lehet belőle, ha elrontok valamit és nem jó adagot használok. Katasztrófa! – magyarázkodom egyre hangosabban, mintha meg kellene győznöm Masát, hogy tényleg így van, tényleg csak gyakorlok, de tényleg, de komolyan. Mindezt persze közlekedési lámpa piros színben pompázva.
- Izé, te mindenkit tudsz, hogy hol árul? Meg hogy miket? - és vajon össze rakta-e már, hogy mégis mi a szöszért mászkálok én itt és nézek ki úgy, mint akinek hiányzik az összes kerek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

egy szokványosnak induló estén itt is – ott is| o

Teljesen átlagosnak indult ez az este. Szokás szerint vacsinál olvasgattam egy kicsit, egyik butyutább cikket a másik után. Aztán egyszer csak megállt a kezemben a villa, és kikerekedett szemmel, leesett állal futottam végig az oldalt. A következő amire emlékszem, hogy lendületesen hátrarúgom a székem, felkapom a pálcám meg az újságot, majd leszáguldok a lépcsőn, feltépem az ajtót és hoppanálok. Egy pillanattal később már a bolt előtt állok. Nem hagyok magamnak időt, hogy végiggondoljam tényleg ez-e a legjobb, legokosabb dolog a részemről. A végén még rádöbbennék, hogy dehogy is. Ehelyett veszek egy nagy levegőt, és még mielőtt a korántsem időjárásnak megfelelő öltözékem miatt megfagyhatnék benyitok az ajtón. Persze fogalmam sem volt róla, hogy nyitva van, de reménykedtem benne. Ha zárva találtam volna akkor hoppanálok szépen tovább, amíg meg nem találom, akit keresek. Az ajtó feletti csengettű csilingel, ahogy becsörtetek, lobogtatva az újságot, ám jöttömet nem csak ez jelzi.
- Mr. Kensington! Mr. Kensington, látta ezt? – kiabálok a tök üres üzletben, de biztos vagyok benne, hogy itt találom Őt. Miért lenne nyitva, ha nem azért, mert Ő van itt? Oké, lehetne más oka is, de nekem ez eszembe jut? Nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

egy szokványosnak induló estén itt is – ott is| o

Itt lenne a jó alkalom, hogy végiggondoljam az egészet vagy hogy lenyugodjak például. Sok időm ugyan nem lenne egyikre se, mert meglepően gyorsan előkerül a férfi. Oké, tudom, hogy vámpír, meg szupergyors, de valahogy most nem igazán számítottam arra, hogy ennyire gyors lesz. Nem igazán lepődik meg, hogy itt vagyok, vagy legalábbis nem látszik rajta. Mint ahogy az sem, hogy egyáltalán érdekli-e hogy miért vagyok itt. Nem nagyon látszik rajta semmi sem. De nem zavartatom magam, nyújtom felé az újságot, hogy elolvashassa ő maga a cikket. Ami a vámpírokról szól. És csöppet sem kedves hangvételben.
Nyilván nem ez az első olyan iromány, amit akár ő, akár én olvasok; de ez most valahogy más. Az írója azt taglalja, hogy mennyire nincsen az rendben, hogy a vámpírok itt élnek közöttünk, hogy vannak akik támogatják őket, a véradományokról, hogy ezeket meg kellene szüntetni, vagy büntetni, és egyébként is, minden ember aki ilyeneket tesz az finoman szólva nem normális. Hogy igaz-e a cikk és tényleg lesznek-e olyan szankciók, mint amiket említ nem tudom. De teljesen felháborít az egész. Olyannyira, hogy az, hogy vajon mennyi esélye lenne az embereknek, ha esetleg valamiféle háborúszerűség törne ki köztük meg a vámpírok között egyáltalán nem jut az eszembe. Lehet, hogy tényleg nem vagyok normális, hiszen féltem a vámpírokat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

egy szokványosnak induló estén| o

Összeszalad a szemöldököm, aztán átsuhan az arcomon a felismerés. Á, nyilván ő már olvasott ilyesmiket, ha még ezt nem is. Némán veszem át az újságot, majd leteszem a pultra, mielőtt apró cafatokra tépem az egészet. Helyette inkább a nyakláncomat babrálom, egy fokkal nyugodtabb állapotban, ide-oda pislogva a boltban.
- Nem tudok. Mi lesz, ha tényleg ez lesz? Nem vadászhat, nem?– fordulok vissza felé megrendülten. Nem tudok csak úgy túllépni ezen a cikken. És a rengeteg kérdésemen sem, amiket képtelen vagyok feltenni. Egyszerűen továbbáll? Vagy honnan szerez enni? Van elég tartaléka, hogy átvészelje ezt?
- Sok ilyet olvasott már, élt már át? – kérdezem ezek helyett, csak hogy legyen időm egy kicsit utolérni a gondolataimat. Mert úgy érzem, hogy száguldanak egyenesen előre, célirányosan, csak még én nem látom mi is az a cél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

egy szokványosnak induló estén| o

Megoldja. Hát ez valahogy nem annyira nyugtat meg. Vagyis egyrészt igen, hogy nem esik pánikba meg nyilván van a fejében forgatókönyv az ilyen helyzetre is. De másrészt meg … megoldja, és mégis hogyan? Belegondolni is rossz, hogy száműzetésbe vonul, vagy nekiállnak vasvillával kergetni (ez kicsit mulatságosnak hangzik őszintén szólva). Persze a többi vámpír sorsa is érdekel, de mivel nem ismerek rajta kívül más vámpírt így minden aggodalmam, meg szimpatizációm meg minden is őrajta csapódik le. Tudom, hogy nem minden vámpír ilyen, mint ő, de mégis valahogy őt veszem alapnak, hogy egy vámpírnak ilyennek kell lennie. És még jó, hogy nem tekintjük őket szörnyeknek, meg támogatjuk őket, hát hogy tehetnénk ilyet ilyen emberekkel?
- Most se kellene ilyenekről olvasgatni, nincsen semmi baj azzal, ha támogatjuk a társainkat, akármiről is legyen szó – jelentem ki határozottan. Lehet, hogy tényleg jó jel, hogy ilyen van az újságban. Az viszont biztos, hogy belőlem egyáltalán nem azt váltja ki, amit valószínűleg a cikk írója remél. Hanem pont az ellenkezőjét.
- Szeretnék vért adni, most – jelentem ki felpillantva a férfi arcára. Szavaimat bólogatással és enyhe mosollyal toldom meg, jelezvén, hogy komolyan gondolom, amit mondok. Sziklaszilárd az elhatározásom, noha fogalmam sincs a dolog mikéntjéről. Soha életemben nem csináltam még ilyesmit. De igaz, hogy eddig nem akartak ártani a vámpírnak, akire barátként tekintek. És ha ezzel a tettel magamra haragítom a varázsló társadalmat, hát legyen, akkor is támogatni fogom, és kész!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

egy szokványosnak induló estén| o

Hogy mindenki helyett akarok helyesen cselekedni? Nem hiszem. Esetleg példát talán mutatok ezzel az elhatározással. De inkább arról van szó, hogy támogatom vele. Hogy kifejezem, hogy az ő oldalán állok. Azt hiszem valami ilyesmik járnak a fejemben. Már amikor éppen sikerül valami értelmesre gondolnom a vesébe látó tekintetétől. Mert most éppen azt teszi, úgy néz engem, mintha belém tudna látni. Azt hiszem így is van, azt hiszem sokkal többet ki tud olvasni belőlem, mint amennyit én magam tudok magamból. Zavar, ahogy így néz. De nem fogom meggondolni magam.
- Még soha – rázom meg a fejemet. – Mit kell tennem? – egy kis egyszerű kérdésnek tűnik, de több ez annál. Mi fog történi, milyen módon fog történni? És egy apró kis hang még hozzáteszi a fejemben: Meg tudom egyáltalán csinálni? Hisz valószínűleg közel kell jönnie hozzám, és meg kell érintenie. Akárhogy is csinálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

egy szokványosnak induló estén| o

Bólintva helyeselek a koromat illetően. Aztán csak állok és pislogok egy darabig, mielőtt rájönnék, hogy ezt nem csak úgy kérdezi. Úgy fest rengeteg szabály van a véradományokkal kapcsolatban és alá is kell támasztanom az állításomat, nem elég csak úgy mondani. Szóval pár pillanatba beletelik mire megvilágosodok és a farzsebemből (hát honnan máshonnan) előkotrom az elemi mágus igazolványomat. Itt a mágusvilágban nem szoktam mást hordani, ezt se igazán tudom, hogy miért. De fényképes is meg ott van a születési dátumom is, szóval tuti jónak kell lennie.
Feszülten figyelek az elhangzottakra, nézegetem a személyzeti ajtót és próbálok nem elvigyorodni mert persze, hogy beugrik pár filmes jelenet. Igen, bemegyünk oda és szépen rámugrik és belém mélyeszti a fogait, miközben földöntúli hátborzongató zene szól, aztán egy közeli kamera kép mutatja a véráztatta fogakat és a vértelen, halott arcomat. Jesszusom, na nem volt jó ötlet ezt most végigpörgetni magamban.
- Én nem tudom mennyit lehet vagy szokás adni – jegyzem meg tétován. És mondhat itt nekem mindenféle számokat, akkor sem fogom tudni, hogy az sok vagy kevés. – De gondolom tudja, hogy mennyi az a mennyiség, ami még rendben van az adományozó szervezetének – teszem még hozzá, mintegy átadva neki a döntést ez ügyben. Annak örülök, hogy nem fog fájni, a hűs is jól hangzik, olyan ismerősnek. Mosolyra görbülnek ajkaim a harapnivaló hallatán, majd le is konyul, ahogy folytatja. Közvetlenül? Á, tehát akkor nem csak nekem jutott eszembe, hogy ő is kap harapnivalót, meg én is. Igaz, ő nem feltétlenül harapva szerezné meg az ételét. Nyelek egyet és borzongás fut végig a gerincemen, nem feltétlen attól, hogy egy vámpír megharapna. Attól, hogy akkor egészen közel kéne jönnie. A harapás része kevésbé aggaszt, tudom, furcsa vagyok.
- Öhm, szerintem most még nem. De, az milyen, mivel jár? – határozom el magam, egyúttal kifejezve azt is, amit eddig elfelejtettem említeni: nem feltétlenül egyszeri alkalomról van itt most szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este| o

Valahogy korábban, mondjuk úgy 5 évvel ezelőtt, fel se merült volna bennem, hogy van más módja is a vámpírok étkezésének, mint a vérszívás. De azóta már többet tudok, viszont még mindig fura, hogy ilyen könnyedén lemond a számárá nyilvánvalóan legegyszerűbb, legkényelmesebb, és legélvezetesebb módról. Természetesen borzasztóan hálás vagyok érte, ezt nyilván mondanom se kell.
- A fájdalom nem gond. - jegyzem meg amint választ kapok a hogyan módra. - Mennyi ideig tart, mennyire vagyok tudatomnál? - kérdezek tovább miközben az ujjaimat szemlélgetem. Igen, ha kinyújtom a karom amennyire csak tudom, akkor ha tud ujjból is vért venni, akkor nem jön annyira borzasztóan nagyon közel. Csak simán nagyon közel. Mindeközben azért teszek pár lépést a személyzeti részleg felé, hisz útközben is meg lehet ezt vitatni, a kimenetelen nem fog változtatni.
- De, attól, hogy megharap még nem leszek vámpír. Változik bármi utána? Függővé lehet például válni? - valahol azt olvastam, hogy van, akinek nemhogy nem kellemetlen, hanem kifejezetten eufórikus a dolog. - Gondolom ide kell leülnöm, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

szünetben, a faluban bolyongva |o

Felemás érzéseim vannak ezzel a nyárral kapcsolatban, ami alaposan rányomja a bélyegét a mindennapjaimra. Mostanában szokásommá vált módszeresen feltérképezni a falu minden négyzetcentiméterét, gyakorta el-elpislogva a kastély felé. Mintha má csak napjaim, heteim lennének arra, hogy mindent jól az eszembe véssek, mintha utána erre nem lenne lehetőségem. Amiről nyilván szó sincs, de attól még így teszek.
A mai túra végállomása a játszótér, errefelé sétálok hát, lassan, megfontoltan, mindeközbe  egy almát rágcsálva. Kevesen vannak most a faluban, de ha még tömeg is lenne, a hintában üldögélő alakot bármikor, bármekkora tömegben is kiszúrnám. És nem a közelében ténykedő kutya miatt. Gondterhelt mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy elindulok feléjük. Kezemet intésre emelem, aztán a korlátnak támaszkodva figyelem a barátomat. Nem tudom, mit mondjak, vagyis azt nem tudom, hogy kezdjek neki a millió gondolatnak, amiről szeretnék beszélgetni, amiről kell beszélgetnünk. Egy ideig némán, mosolyogva nézem hát őt, olyan tekintettel, mintha most látnám őt utoljára. Mintha búcsúzkodnék. Pedig nem, vagyis nem igazán, vagyis … á, ez bonyolult.
- Szia! - szedem végre össze magam, és szólalok meg. - Látom, kihasználjátok a szünet utolsó napjait.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a személyzeti helyiségben| o

Nem fogalmaztam túl pontosan az egyszer biztos. Ha úgy teszek akkor az előbbi mondatom így hangzott volna: nem a fájdalom a gond. De nem javítom ki magam, már csak amiatt sem, mert amit hallok az nem éppen megnyugtató.
- 5 percet? És … és Ön veszi, vagy valami speciális készülék magától elvégzi az egészet? – oké, lehet hogy ez egy hülye kérdés, de hát a varázsvilágban bármi megtörténhet, nem? És igen, tisztában vagyok vele, hogy Ő egy vámpír, és nem varázsló. Aztán ezt egy kicsit sikerül félretennem a fejemben, ahogy a kíváncsiságom győzelmedeskedik. – Kevesebb? Ó, én azt hittem, hogy ugyanannyi a vér mennyisége. De hát akkor jóval többször kell harapdálnia, hogy ugyanazt a mennyiséget elfogyaszthassa!
És igen, mindezt amolyan ’szegény vámpír, mennyit kell dolgoznia azért a vérmennyiségért, ha nem csak úgy adják neki’ hangvétellel adom elő. A hallottakon töprengve nézek szét raktárhelyiségben, és nem igazán mondhatom el magamról, hogy teljesen biztos lennék a dolgomban. Mert ha ő maga veszi a vért akkor bizony jó 5 percig borzasztó közel lesz hozzám. Hacsak nem gondolom meg magam a módszert illetően. Kezd az tűnni a jobbik megoldásnak. Képes olyan gyorsan mozogni, hogy észre se vegyem a közeledését, bumm megharap, pár korty és mire felfogom az egészet a kis korlátolt emberi agyammal már vége is az egésznek. Nincs ideje a pániknak kifejlődnie bennem.
- Sok függővel akadt dolga? – kissé fura nekem a gondolat, hogy van akinek kedvére való a harapdálás. Mert még ha nem is igazán kellemetlen, de hát akkor is … lehet annyira jó élmény, hogy ráfügg az ember? Miközben ezen töprengek kényelmesen elhelyezkedem az egyik székben és  teljes tanácstalansággal pislogok fel a vámpírra, miközben módszeresen elkezdem feltűrögetni a ruhám ujját. Fogalmam sincs, hogy most mi jön, vagyis hát gondolom könyökhajlatból veszi, vagy nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Szinte gépiesen simogatom meg a szürke fejet, aztán le is pillantok az ebre.
- Egek, te mekkora vagy! Nőttél vagy csak én láttalak régen? – kérdezem meg a kutyust mosolyogva. Aztán a gazdáját figyelem tovább. Bólintva adom tudtára, hogy értem, látom, aztán kissé elhúzom a számat a kérdései hallatán. Jó kérdések basszus, nagyon is jók.
- Hááát – kezdem bele erőteljesen elnyújtva az egész szót, miközben a földet fixírozom. Nem, nem Thomas tekintetét kerülöm – jó, talán egy kicsit azt is -, egy kényelmesnek tűnő helyet keresek. Igazából mindegyik része a talajnak pont ugyanolyan kényelmesnek tűnik. Megvonom a vállamat és lehuppanok a fenekemre, aztán kissé felfelé hunyorogva nézek rá ismét a fiúra.
- Én is sétálgattam. Mostanában minden nap sétálok egy jó nagyot. Talán kilométerhiányom van, most hogy nem kell órákra is járnom – próbálom elviccelni a dolgot, pedig tudom hogy reménytelen. Thomas is pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy testmozgásban bizony nem szenvedek hiányt.  – Igazából csak nem tudok mit kezdeni azzal, hogy mennyire furcsa most minden. – suttogom halkan egy kósza bárányfelhőt követve tekintetemmel. Biztos vagyok benne, hogy érti mire gondolok. És abban is, hogy neki is az, és hogy ő sem éppen vidám emiatt. – Hogy telt a nyarad eddig? – terelek, naná, hogy terelek. Akármennyire is kell beszélnünk a dolgokról, akkor is félek belemenni. Félek attól, amit a jövő hozhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

személyzeti helyiségben| o

Áhá, tehát a közelemben lesz végig. Pompás, igazán pompás. Vetek egy pillantást a furcsa készülékre, őszintén szólva semmit sem érzek azzal kapcsolatban. Akár egy szikét is mutogathatna, az se váltana ki belőlem több reakciót. Az elhangzott dolgok is úgy jutnak el hozzám, mintha a víz alól szólnának. Hallom, értem, felfogom, de igencsak tompán. Mindenesetre bólogatok, hisz gondolatot olvasni nem tud, pedig mennyivel könnyebb lenne most!
Kérdőn pillantok fel a közeledő lábtartó láttán, aztán rájövök, hogy mi célt szolgál az egész, miután a frissítők is megjelennek. Kedves, ám az én kényelmem nem éppen ezeket igénylik.
- Öhm, legyen a bal … de … - kezdek bele nehézkesen, aztán veszek egy mély levegőt és gyorsan elhadarom, amíg még van bátorságom hozzá. – Szóval nem a fájdalom a gond, hanem a közelség. Nagyjából mindenkié, úgyhogy ne vegye magára. Pánikrohamot tudok kapni … és … eddig az a tapasztalatom, hogy valamiért a közelségedet sokkal könnyebben veszem, mint másokét, de … nem lehetek benne biztos ugyebár. És … és szeretnék vért adni, de tényleg … de ha … félbe lehet hagyni ha nem jól sülne el a dolog? És olyat kérhetek esetleg, hogy kapcsoljunk zenét? Valami zongoraszóló szerűséget. A zene segít megnyugodni és koncentrálni, fókuszálni. - miután sikerült hihetetlen sebességgel kiböknöm nagyjából mindent, ami a belépésem óta bennem van szabaddá is teszem az említett kart. Ugyanis mindettől függetlenül nem gondolom ám meg magam. Meg tudom csinálni, de úgy a fair ha azért tájékoztatom róla, hogy mi történhet és miért. Biztos nagyon megrökönyödne ha egyszer csak elájulok, pedig még alig vett pár cseppet. Jó, ez nem fog megtörténni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Naná, hogy ez dicséret volt! Meg is kapja az extra simogatást a szürkeség, akinek határozottan tetszik az általam választott ülőhely. Még jó, hogy, így könnyedén elér a nyelvével.
- Á, most nincs kedvem hintázni. Meg nem is annyira jó oldalt beszélni – legyintek egyet, aztán aggodalmasan ráncolom össze a homlokom. – Mármint jó melletted lenni nyilván, meg úgy beszélgetni, de … - inkább elharapom  a folytatást, mielőtt még további butaságokat hordok itt össze.
- Húú? Szellemtúrán voltatok Liam bácsival? – kérdezem kíváncsian. Gondolhatnék bármire másra is, hú-val kezdődő szavakra, például húsvét, húsleves, huzat; de nem, én a szellemekre asszociálok. Meg a mugli szokásra, hogy húú-val ijesztegetünk. Herceg vigyori fejét meglátva aztán összeáll ám bennem, hogy nem ilyesmiről van szó. Vagyis ki tudja, akár még lehet is, nem? Mindenesetre  türelmesen és érdeklődve várom a folytatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a személyzetiben| o

Ha éppen nem aggodalmaskodnék, akkor igencsak mulatságosnak találhatnám a helyzetet. Micsoda extra kéréseim vannak, amiket úgymond teljesítenie kell, ha a véremből óhajt lakmározni. Feltételeket szabok egy vámpírnak, mondhatni. Jó, nyilván ez nem így van. Mindenesetre szavai és főleg az ahogy mondja őket megnyugtatnak.
- Még soha nem vettek tőlem vért, és nem hiszem, hogy most szeretném elkezdeni a kísérletezést, hogy vajon meg tudom-e egyedül csinálni. Okosabbnak hangzik gyakorlott kézre bízni magamat – még ha ez azzal is jár, hogy a közelemben lesz. Tuti elrontanék valamit és a végén még itt véreznék el. Az ugyan biztos hogy a vérem minden cseppje jó célt szolgálna, jó helyre menne, de akkor sem áll szándékomban itt elpatkolni.
Megszólal a zene, veszek pár mély lélegzetet, ami segít kiüríteni a fejemet és bár nagyon is tudatában vagyok annak, amire készülök, mégis a figyelmemet teljesen lekötik a hangok, dallamok. Testtartásom is ellazul, amint a lábamat felrakom a zsámolyra. Karjaim a karfán pihennek nyugodtan.
- Kezdhetjük – készen állok, amennyire lehet. Lehet, jobb lenne becsukni a szemem, de nem teszem. Inkább figyelem ténykedését, halkan hümmögve a zene ritmusára. – Van valami ötleted, hogy miért hatsz rám így, másképp? – kérdezem halkan. Nekem van feltevésem, de elég röhejesnek hangzik. És hátha ő tud valami értelmesebbel szolgálni, esetleg talán már találkozott is hasonló esettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Figyelem, ahogy ténykedik, és nem tudok nem arra gondolni, hogy milyen veszettül jól áll neki ez a pulcsi. Eltelt már pár év amióta ismerjük egymást, de változatlanul jól fest a barátom. Jó, ez nem igaz, mert jobban néz ki, mindig egyre jobban néz ki. Tök sok embert ismerek, akik a gyerekkorból a felnőttség felé haladva tökre megváltoznak kinézetileg, van aki csodahelyes gyerek volt, felnőttként meg nem annyira vagy fordítva. De Thomas borzasztó szerencsés génekkel rendelkezik. Ő is változik ugyan, de csak is jó irányban. Ha a jó lehet még jobb.
Lelkesedése szokásos módon átragad rám, a szívemet nyomó gondok egy pillanat alatt tovatűnnek, ahogy hallgatom a szinte gyermeki vidámsággal előadott beszámolót. Mintha az egész világ csak csodaklassz és izgalmas és mesés és csodálatra méltó lenne, ami ezernyi új dolgot, ezernyi titkot rejt.
- Tyű, nem tétlenkedtél akkor! – nehezen találok szavakat, mert hát mit lehet mondani ennyi szuperklassz dologra, ami leírja az én elragadottságomat hallattukra. És valóban ismertem a tervek egy jó részét. Viszont ehhez képest az én nyaram dögunalom volt – felnőttes.
- Hm, ennyire jókat nem – kezdem aztán egy rövidke beszámolót dobok össze, ami javarészt munkából, Benito dögönyözésből és fura dolgaiból, környékfelfedezésből áll. Aztán elcsendesülök és feszülten ficeregni kezdek. Nem halogathatom tovább a dolgot.
- Szortíroztam a sulis dolgokat, meg elkandallóztam Pécsre – nyögöm ki gyorsan. Nem kezdek bele magyarázkodásba sem az előbbi, sem az utóbbi kapcsán. Talán nem is kell, ha meg igen, akkor majd később fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a szolgálati helyiségben| o

Nyilvánvalóan azt szeretné ha nem ez lenne az utolsó alkalom. Ami a furcsa, hogy valahogy én is ezt szeretném, pedig fogalmam sincs, hogy milyen lesz, kibírom-e egyáltalán vagy sem. De jó érzéssel tölt el, hogy segíthetek neki.
Figyelem amit csinál, ahogy közelít a kütyü, majd kissé megborzongok, amikor a bőrömhöz is ér. Nem hideg, meg nem is túl kellemetlen, de valahogy mégis beleborzongok. Talán a tudatba, hogy hamarosan meg is pillanthatom a vörös véremet beleáramlani a tartályba. Nem éppen bizsergető érzésnek mondanám, legalábbis nekem inkább egy kicsit olyan feszítő és furcsa. Rettentően furcsa. Inkább úgy döntök, hogy nem figyelem tovább a műszert, hanem beszélgetek.
- Igen, azt észrevettem. Hajlamos az ember olyat kérdezni meg mondani, amit nem feltétlenül túl okos hangosan kifejezni – bólintok egy aprót halvány mosollyal a szám sarkában. – De még akkor is ott van egy bizonyos félelem, tartás az emberben. Furcsa kettősség.
Aztán felfogom a mondandója második felét is, és meggondolatlanul teszek egy ingerültség levezető kézmozdulatot, szerencsére ugyan a másik kezemmel, de még így is halkan felmordulok az apró fájdalomtól, amit a könyökömnél érzek.
- Te. Nem. Vagy. Állat. – mondom határozottan, minden egyes szót külön megnyomva. – Varázslény, esetleg, az oké. Ki nem állhatom a bestia szót, az annyira negatív csengésű, gonosz. Te nem vagy gonosz – folytatom szenvedélyesen, határozottan. Igen, fel vagyok háborodva ha magára így utal. Mert én nem így látom őt, sem őt, sem pedig a többi vámpírt, akiket nem is ismerek. Nagyon szívesen kifejtem, hogy én miként gondolok a vámpírokra, minek tartom őket, de egyelőre nem teszem. Hisz nyilván folytatná, amibe belekezdett, már ha nem akasztom meg ezzel a kirohanásommal, és nem tévelyedünk el az alaptémától. – De amúgy igazad van, nincs gondom az állatok, varázsbestiák közelségével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Kellemeseket, de nem túl izgalmasakat. Szokványosakat. A legizgalmasabb, legjobb napjaim a nyárból meg akkor voltak, amikor találkoztunk.
Jól sejtettem, hogy ez a téma neki sem lesz a kedvence, az arca tökéletesen árulkodik erről. Pedig meg kell beszélnünk, most már muszáj lesz. De még így sem bírom megállni a magyar városnév angolos kiejtését hallva. Annyira édes!
- Ö, délen – mondom bizonytalanul. Ha elém rak egy térképet azonnal rábökök, hogy hol van, de el nem tudnám mondani ennél pontosabban. Főleg, mert nem tudom, hogy ismer-e bármit a közelében esetleg vagy sem. Azt viszont látom, hogy nem gyúl rögtön a fejében szikra a név hallatán.
- Elmentem az egyetemhez. Tudod, ott van az egyetem, amiről meséltem – válaszolom szelíden, majd várok egy kicsit, amíg összerendezi a gondolatait, emlékeit mielőtt folytatnám. – A hoppanáláshoz ismernem kell a célt, hogy ne legyen gond belőle, szóval elutaztam, kicsit szétnéztem a városban is. Nagyon szép kis város – folytatom a beszámolót egy kicsit felélénkülve, mert tényleg nagyon szép hely. Szívesen elbolyonganék ott vele is, függetlenül attól, hogy felvesznek-e oda vagy sem. – Hogy sikerültek a vizsgáid? – kérdezek rá hirtelen témát váltva. Egyelőre ennyi bátorságom volt az egyetemet illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a szolgálati helyiségben| o

-Hmpf – morranok csupán a ténymegállapítására, hogy ő nem ember. Én teljesen másképp látom. Sokkal inkább tartom őt embernek, mint egyes egyedeket, akik annak tartják magukat. De azt hiszem erről elvitatkozhatnánk egy darabig, teljesen feleslegesen, hiszen én nem tudnám megváltoztatni az ő véleményét, ahogy ő sem az enyémet. Legalábbis nem hiszem, hogy sikerülne neki, még akkor sem, ha előveszi a legbrutálisabb vámpírénjét sem. De ezt inkább ne próbáljuk ki, főleg ne most. Biccentve elfogadom hát a következő pontra való áttérést. Hagyjuk is, benne vagyok.
- Hm, ez érdekes. Én arra gondoltam, hogy azért nem az alap félelmemet felülírja egy másik úgymond. Vagyis, hogy veled kapcsolatban az életem az, ami veszélyben van. Te esetlegesen táplálékforrásként tekintesz rám, nem pedig mint valami örömszerző forrásra, tárgyra, aminek vannak bizonyos részei, amikre kényed kedved szerint igényt tarthatsz, kihasználhatsz – igyekszem elmagyarázni az én elképzelésemet, méghozzá, úgy hogy nem mondom ki nyíltan, miket tehetne velem. És persze, tudom én, hogy sántíthat a dolog, mert miért ne lehetnének egy vámpírnak olyasmi vágyai, de valahogy ez kevésbé tűnik lehetőségnek. Valószínűbb a másik opció. – Szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Hamar összerakja a dolgokat, és már lelkesedik is. Sajnos én nem annyira tudok osztozni az izgatottságában. De azért elmosolyodom, majd legyintek egyet.
- Hát, én ebbe nem vagyok olyan biztos. De még nem tudom, hogy felvettek-e vagy sem. Nem kaptam még baglyot – úgy tudom, hogy ilyenkorra már kiértesítenek szóval lehet hogy az én példányom eltévedt valahol. Vagy annyit töprengenek az egyetemen, hogy felvegyenek-e vagy sem, hogy azért nem kaptam még hírt? – Mindenesetre a város szép, jó kis nevezetességei vannak. Valamikor elruccanhatunk oda, ha szeretnél.
Akár felvesznek, akár nem, a bagolykőbe többé nem folytatom. Egyszerűbb lenne ha nem vennének fel igazából. Mert akkor csak dolgoznék a faluban és úgymond több időm lenne és közelebb lennék meg minden. Ugyanakkor tényleg milyen klassz meg milyen nagy dolog már egyetemre menni? Na mindegy is, majd meglátjuk mi lesz.
- Igen – erősítem meg lágyan, kedvesen. Persze, hogy az ő vizsgáira vagyok kíváncsi. Baljós érzetem támad, amiatt ficeregni kezdek és bátorítóan, együttérzően nézek rá. Bármi is van mondhatja, nyugodtan. Csak egy pillanatomba kerül és mellette termek ha arra van szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a szolgálati helyiségben| o

Nehezen veszem rá magam, hogy felnézzek rá a monológom után. Ugyanis most, hogy ezt így elmondtam neki sokkal kiszolgáltatottabbnak, sebezhetőbbnek érzem magam, ami vicces, hiszen épp a véremet veszi. De erőt veszek magamon és ránézek a kortalan arcra. Az érzelemmentes, szenvtelen arcra. Tudom, hogy van véleménye, gondolata ezzel kapcsolatban, de nem osztja meg velem. De ez nem is gond, borzasztóan örülök annak, hogy az általam annyira nem kedvelt érzést nem látom rajta tükröződni, hangjából sem árad. Gondolom nem is érzi azt egyáltalán, talán a sok évtized, amit leélt kiölte belőle a sajnálkozást.
- Többet kéne vámpírok társaságában lennem – motyogom mindenesetre, megkönnyebbülten, pár pillanatig elmosolyodva miután válaszol. Sokkal előrébb amúgy nem vagyok, mármint még mindig nem tudom megmondani, hogy ugyan miért is más minden az ő társaságában. Nem, azt hogy azért mert nem ember nem fogom tudni elfogadni. De azt hiszem hála ennek a beszélgetésnek sikerült eljutnom egy olyan pontra, hogy igazából nem is érdekes. Elgondolkodva fürkészem őt egy darabig, tanakodok a rejtélyes mivoltán. Aztán eljön az a pont, hogy az ajkamba harapok és fejemet oldalra biccentve ismét megszólalok.
- Miért lett belőled vámpír? Mármint a … a … - torpanok meg egy kicsit keresgélve a megfelelő szót – a megalkotód, a teremtőd ő szándékosan tette?  Úgymond életmentés volt, vagy társra vágyott, aki hasonló, mint ő?
Tudom, hogy nagyon belemászok ezzel a magánügyeibe, de hiszem azt, hogy tudja, hogy nem kell felelnie ha nem akar. És meg fogom érteni ha így tesz; csak egyszerűen nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ki is ő, milyen is ő, és hogy ki volt, milyen volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Vigyorogva bólogatok, miszerint jó-jó, azonnal szólni fogok, az első dolgom lesz. Még ha nem is ilyen lelkesen kötné a lelkemre a dolgot, akkor is így lenne. Még ha rossz a hír vagy rengeteg bonyodalomra okot adó akkor is. Aztán ahogy a jókedv jött, úgy tűnik tova az egész.
Ó-t formálnak ajkaim amikor meghallom a rossz hírt. Nem sikerült évfolyamot lépnie. Hirtelen minden gondolat kiszalad a fejemből, annyira betölt mindent a látvány. Szenved, szomorú. Végtelenül szomorú. És én ezt nem bírom nézni. Tétlenül semmiképp sem. Nem is teszem, egy gyors mozdulattal már előtte is termek, nem tudom hogy sikerül egyszerre tök fürgének és halknak lennem, talán vámpírképességeim lettek így hirtelen. Vagy csupán az, hogy szüksége van a közelségemre, méghozzá nagyon, az tehet róla. De mire észbe kapok már ott is vagyok, félig előtte, félig mellette, kezeimet a kezeire helyezem, hüvelykujjammal közben  finoman megcirógatva azokat. Ne szorítsd, hisz itt vagyok. Nem vagy egyedül, itt vagyok. Ez árad egész lényemből felé most.
- Nagyon nehezek voltak? – kérdezem halkan, magamban vívódva, hogy vajon mivel tudom felvidítatni. Annyira furcsának hatna az, ha azt mondanám hogy sebaj, majd legközelebb. Eleve, lesz-e legközelebb? Újra nekifut-e vagy inkább ennyi volt? Volt-e eleve elég ideje tanulni? Na meg nem hangzana-e az úgy, mintha félvállról venném az egészet? Hisz láthatólag ő nem veszi úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a bolt előtt| o

Céltalanul bolyongok az utcákon, legalábbis én így tudom. Lábaim rutinosan visznek előre, fejemben ezer és egy gondolat kering, nem is figyelem, hogy merre megyek. Itt egy balkanyar, ott egy jobbkanyar, ki tudja ezeket követni? Kezeim mélyen a zsebembe süllyednek, hiszen cudar hideg van, már megint. Ez most még nekem is hideg. Vagy egyszerűen csak fáradt vagyok? Az is lehet. Végeztem a pizzázóban. Mára mindenképpen, de úgy egyébként is. Nem megy, nem bírom tovább. Az utolsó vizsgaidőszakom a legjobb bizonyítéka, hogy mennyire nem megy, hogy egyetem is meg pizzázóban dolgozás is meg még a vizsgák is. Ja és emellett élnem is kéne. Nem. Elég volt. Más kell.
Ujjaim a zsebemben lévő önéletrajzra kulcsolódnak, már egy ideje magamnál tartok párat, hogy itt-ott leadogathassam őket. De még nem sikerült kitalálnom, hogy hol a legjobb az itt meg az ott. Hol lenne a helyem? Mostanában minden nap elsétálok valamerre a faluban, ezen töprengve, álláslehetőségek után kutatva.
Ekkor egy meglazult kőre téved a lábam és rámtör a felismerés. Céltalanul bolyongás? A tudat alattim nagyon is tudatosan a szokásos hely felé irányított engem. Már becsukott szemmel is idetalálnék akárhonnan a faluból. A bolthoz. Ott is van, már látom is az ismerős helyet, sőt, az ismerős alakot is. Megszaporázom a lépteimet, fejemben azonnal félretolódnak a kavargó gondolatok.
- Szép jó estét! – szólítom meg a sötét alakot, halvány mosollyal az ajkaimon. – Klassz lett – jelentem ki fejemmel a kirakat felé biccentve. Mert ugyebár át lett pakolva. A vak is láthatja! Ahogy a hirdetést is. Vajon már sokan jelentkeztek? Biztos. Lenne vajon esélyem? Ezen töprengve meredek a bejárati ajtóra, megpróbálva elég bátorságot gyűjteni magamban. Meg kell próbálnom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a bolt előtt| o

Igazából egyáltalán nem a helyszín volt a lényeg, hanem a társaság. Ugyanis az egyik vizsgámra készülvén mindenhova is cipeltem magammal a jegyzeteim és amikor csak tudtam elővettem és tanultam. Így tettem egy véradás alkalmával is, és azt vettem észre, hogy sokkal jobban tudok koncentrálni, nyugodtabb vagyok a közelében. Így amikor ismét koncentrációs zavarom támadt felkerekedtem, hátha. De egyelőre végeztem azokkal a fránya vizsgákkal, úgyhogy nem fogok odamenekülni.
Szinte pánikszerűen próbálom meg kirántani a kezem és vele együtt egy papírt a zsebemből, amikor a férfi az üzletbe megy. Sőt egy lépést teszek is utána, mivel nem akarom elszalasztani az alkalmat. De aztán megnyugszom, mert rájövök, hogy nem fog eltűnni, nem zárkózik be a boltba, csak rendezkedett egy kicsit. Oké, így tényleg jobb a kirakat. Nagy levegőt veszek, és ezzel bátorságot is, és előhúzom a papírt.
-  Öhm. Mr. Kens … - szólítom meg kicsit félénken – Szóval, hoztam egy önéletrajzot, mert érdekel a munka, szeretnék rá jelentkezni. – nyújtom is felé a kissé gyűrött lapot. Fogalmam sincs, hogy az is pizzaillatú-e, mint én … amit én természetesen nem is érzek. Ha tudnám, hogy pizzaillatom van akkor nem cseverésznék itt ilyen boldogan. De már teljesen immunis lettem a pizzaillatra. Jézusom, remélem a vérem nem pizzaízű?! Ugye nem megy át az illat a pórusaimba meg bele a vérembe? Az de fura lehet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a bolt előtt| o

Igazából teljesen mindegy, hogy rám néz-e vagy sem. Ha már egyszer rászántam vele, hogy előhozakodjak a dologgal, akkor már mindegy. Az azonban biztos, hogy arra nem számítottam, hogy itt és most elolvassa az önéletrajzomat. Igazából nem valami sok minden van benne, mert eddig összesen két helyen dolgoztam, az egyik nem is hivatalos munka, hisz apu boltjában segítettem ki. Igaz, hogy ott mindenfélét csináltam, egy kicsit sem legálisan. De mindegy is.
A felhangzó kérdésre sem számítok. Így pár másodpercig csak meghökkenve nézek. Van-e most némi időm? Miért ne lenne? Hisz nem rohantam el és adtam csak úgy futtában a kezébe, tökre nincs máshol dolgom. Vagy elfelejtettem volna valamit? De ő azt honnan tudná? Aztán leesik, hogy mégis mi a kérdés pontosan. Jaaa, hogy jaaa. Ó.
- Persze, ráérek – felelem végül határozottan. Igazán nagy butaság részemről, hogy eszembe se jutott, hogy interjú is lesz. Nem csupán leadom a papírt, ha van kérdésem megkérdezem és ennyi, majd értesítenek. Szokás elbeszélgetni. Még akkor is ha ismeri az ember a reménybeli leendő főnököt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a boltban| o

Tehát akkor állásinterjú. Nyelek egy aprót mielőtt belépek az ismerős helyre. Közben igyekszem elhessegetni az eszembe jutó kérdések tömkelegét, amire majd válaszolnom kell. Egyrészt úgyis mindjárt meghallom a tényleges kérdéseket, másrészt meg a tapasztalataim szerint Adam olyan irányból közelíti meg a dolgokat, amire nem is számítok.
A pult előtt megállok hát és várok. Ami elég nehezemre esik mert szívesen közbekotyognék, kiegészítve az önéletrajzomat szóban még ezzel-azzal. De szerencsére hamarosan érkezik az első kérdés. Ami természetesen nem az, amire számítok. Hűha!
- Mindenképpen új helyet keresek, mert a múltkori vizsgaidőszak egyértelművé tette, hogy a pizzéria és az egyetem nem fér össze. Egyszerűen nem bírom. Egy ideje már gondolkozom a váltáson, de nem igazán volt még olyan, amire azt mondtam volna, hogy ó hát ezt mindenképpen szeretném csinálni. Voltak helyek, ahol egyszerűen nem láttam magam előtt, hogy én ott dolgozok. Itt látom magam. Sokat járok ide, szeretem a bolt légkörét és érdekes, izgalmas dolgokkal van tele. Nem mondom azt, hogy ez az a munka, amire világ életemben vártam, vágytam. Ugyanis nem tudom, hogy az milyen. De úgy érzem, jól tudnám ezt csinálni. Akár az eladó részt, akár a takarítói részt, akár a leltározást. Csináltam már ilyeneket máshol – felelem egy kis gondolkodásnyi szünet után. Egyenes kérdést kaptam, úgyhogy körítés nélküli választ adok vissza. Ő úgy is erre kíváncsi, az őszinte válaszra és nem a mesére habbal.
A követező kérdésre bólogatok párat, mielőtt válaszolnék rájuk. Igen, na ezen már rengeteget gondolkoztam. Igazából ez a lényeges kérdés. Ami megnehezítheti a dolgokat.
- A mostani órarendemet figyelembe véve heti háromszor tudok teljes időben jönni: hétfőn, csütörtökön és szombaton. Pénteken pedig délutánra tudok jönni. A következő tanévben kevesebbet kell majd egyetemen lennem, úgyhogy akkor majd tudok többször is. Milyenben akarnék? Teljes munkaidőben, de arra nincs lehetőségem egyelőre. Ó, viszont ha van záróra utáni feladat a többi napon akkor azokra is be tudok jönni – nem vagyok benne biztos, hogy vajon egyértelmű-e a felvázolt időbeosztás, így elmondva nekem kuszán hangzik. Leírva jobban érthető talán, de majd kiderül. Mint ahogy az is, hogy ez így megfelel-e neki vagy sem. Én személy szerint a vagy sem változatra készülök fel.