Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Helyes. Mindig is szerettem volna egy kutyust.
Csipkedem meg nevetve a pofazacskóját, mint a nagymamák szokták.
- De akár itt is maradhatok, mármint, aludhatok itt, amíg nem jön értem Will.
A bolondra elnevetem magam, de azért határozottan bólintok.
- Levi? Mit okoz az, amit szívsz? Vannak hallucinációid tőle?
Áh igen, a fű, akartam is már kérdezni. Nem szedhetek mindig fájdalomcsillapítót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szerintem menjünk innen.
Szólalok meg határozottan, de úgy tűnik, hogy a szirén nagyobb befolyással van, mint én. Rossz érzésem van, és kezdek egyre jobban arra vágyni, hogy ne itt legyünk. Eljöttünk, jó buli volt, de ennyi. Csak menjünk el innen. A frusztráltság egyre jobban eluralkodik rajtam, ahogy Scar eltűnik a habok között, kis idővel később pedig North is megkezdi a járkálását. Egy ideig őt nézem, de annyira zavar, hogy inkább MJ és Denis között kezdem el járatni a tekintetem. Nemet kellett volna mondani arra, hogy Scar lemenjen. Nem értem, hogy North miért hagyta. Nem hiszem, hogy ez ennyit érne.
A barlang széléhez sorolva, a falnak vetett háttal ülök le, próbálom újra végiggondolni a szoborkert történéseit. A hangok még most is a fejemben visszhangoznak, ahogy könyörögnek a szívért, ami a labirintusban van. Nem tudom kiverni őket a fejemből, kudarcként élem meg, hogy nem tudtam megmenteni őket. De az a férfi... szorosabban fogom össze a pilláimat, nem szabad rá gondolnom.
~ Merlin átka. Ha nem a kardot akarod, nincs mitől félned.~
Mégis félek. Félek, hogy Scar nem jön fel élve. Mi van, ha így történik? Ha tényleg meghal? Ha a szobrok közé kerül, és oda tévedve az ő hangját is hallani fogom? Nem kizárt, hogy visszamegyek még oda, ha van rá lehetőségem, talán. De nem akarom Scart hallani ott. Nem akarom látni az arcát. Észre se veszem, de azon kapom magam, hogy imádkozom. Könyörgök azért, hogy hazamehessünk mind.
- A kripta üres volt?
Kérdezem végül csendesen, és fogalmam sincs, hogy kaphatok-e választ rá. A szív egy lepecsételt dobozban van a kriptában. De mi van, ha már nincs ott? Ha valaki már elvitte? Mi van, ha Northék kihozták? Alkutárgy lehetne Scarért. Nézem, ahogy North megindul, de megtorpan. Furcsa dolog ez a szerelem, én azt hittem, hogy minden akadályt képes legyőzni. Ezért nem űzöm ezt, mekkora csalódás.
- Csinálj valamit, Brightmore!
Nem tudom, miért éppen Denist szólítom meg, és miért idegesen, de úgy érzem, hogy Denis képes lenne rávenni North-t az elindulásra. Csak csináljon valamit, hogy menjen. És csinál. Mondjuk kicsit drasztikusabbat, mint hittem, hogy fog, legalább megtörténik. Nézem, ahogy a srácot elnyelik a habok, majd felpillantok Denisre.
- Bocs.
Nem, nem őszinte a bocsánatkérésem, ideges vagyok, és fogalmam sincs, hogy miért. Mintha a bőröm alatt lenne valaki vagy valami, ami hergelne. Szívem szerint most kitörnék a saját bőrömből. Telik ez a rohadt idő egyáltalán?!
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig várunk, hogy miért érzem, hogy lassan megfulladok. Mintha nem tudnék az idegességtől rendesen levegőt venni. Aztán egyszer csak, mikor már inkább a szabad levegőre mennék, megjelenik North, kezében az ájult Scarral. Sietve kelek fel és indulok meg feléjük, de az éles hang egy pillanat alatt megállításra kényszerít, fülemre szorított kezemmel, lehunyt szemmel próbálom tompítani. Valami közeledik. Erősnek kell lennem. Próbálok odaérni, és a kiérkezők valamint a valami közé állni, és olyan hangosan kiabálni, hogy meghallja.
- ELÉG LEGYEN!
~ Te is azért jöttél, hogy ellobd a kardot? Ha igen félj! Rettegj, mert az egész város, minden fa, fű, minden állat és minden tárgy azon lesz míg itt vagy, hogy megöljön. Ha pedig nem, nincs mitől tartanod. ~
Nem a kard miatt jöttem. Nem félek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem szeretem azt, amikor egyedül vagyok itthon, és jön valaki. Próbálok úgy csinálni, mintha nem léteznék, mintha nem éppen a konyhában készítenék magamnak egy nagyobb tál fahéjas müzlit, azonban Mia tesz róla, hogy tudják, itthon vagyunk.
- Áruló vagy.
Közlöm vele teljesen nyugodtan, miközben az ajtó felé lépek. A kukucskálón kilesve összehúzom a szemöldökeimet, de azért kinyitom.
- Helló. Segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Óóó!
Látszik az arcomon a megvilágosodás, hogy miért is áll a bátyám küszöbén.
- Igen, jó helyre hoztad, gyere csak be.
Szélesebbre tárom az ajtót, hogy be tudjon jönni. Mia már nem ugat, és onnantól, hogy én engedtem be, nem is akarja megvédeni a házat. Helyette a nappali szőnyegén fekve élvezi a kandallóból áradó meleget.
- Enni? Inni?
Többnyire Eszti hozza a leckémet, így érdekes, hogy most egy tippjeim szerint levitás vagy navinés srác, de nem ellenkezem, amíg nem nekem kell bemennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Vizet? Persze!
Leveszek egy tiszta poharat, azért a mozgásom nem a leggyorsabb, nem vagyok az a kapkodó idegbeteg fajta, mert a hirtelen mozdulatoktól hányingerem lesz.
- De van egy csomó minden más is. Szörpök, üdítők, mondjuk főleg rostos cuccok, de nem rosszak, sőt.
Will nagyon odafigyel az ilyesmire, viszont ha ezek után is vizet szeretne, akkor azt adom neki. A magam részéről a kajszilevet választom.
- Hogyhogy te hoztad a házim?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Rendben.
Kitöltöm a vizet neki és oda is adom. Vannak a bátyámnak ezek a szűrős kancsói, szóval megy ám itt az egészséges életmód. Én meg a kis baracklevemmel telepedek mellé.
- Jól van, fő a változatosság. Izgulsz a vizsgák miatt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Egy kicsit jobban, mint te, azt hiszem.
Nem mintha most már olyan sokat számítana. A továbbtanulási terveimnek vége, apám eldöntötte helyettem, hogy merre tovább.
- Kellemetlen, hogy pont a záróvizsgám előtt kerültem parkolópályára, de a bátyám szerint innen szép nyerni. Szóval reménykedek, hogy azért tudom hozni a szintet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Persze, majd megoldom, meg azért eddig is mindig hoztam a szintet, csak félek, hogy nagyon rámennek erre a mostani anyagrészre mindenből, és kicsit más, ha nem vagy rákényszerítve a tanulásra.
Mondjuk én eddig se nagyon tanultam, csak simán magamba szívtam az órán elhangzottakat. De az eléggé jó volt, eléggé szerencsésnek mondhatom magam ilyen szinten.
- Nagyon rendes tőled, hogy elhoztad a házijaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A plafont bámulva hallgatom a csendet. Próbálgatom, hogy meddig tudom visszatartani a lélegzetem. Egyedül vagyok. Mintha már a képzeletem is kerülne, hiszen hiába vettem be a gyógyszereim, az előírt adag kétszeresét, Denis nem jött el. Pedig érzem, ahogy a vállam már nem fáj, érzem, ahogy nyugtatóan hat minden. Tompulok, de mégis, az elmém egy része kattog. Vizsgaidőszak. Nem úszhatom meg, ki kell lépnem az ajtón, el kell mennem vizsgázni. De még nem ma, nem a héten, majd később, a végén, valamikor, amikor már visszafordíthatatlan az eset. Majd akkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem Brightmore. Nem Payne. Ebben a kettőben biztos vagyok, hogy a belépő egyik sem, mert nem úgy közlekedik, mint a rokonaim, a kamu rokonom, vagy a srác, aki nincs is itt, csak beképzelem. Elmosolyodom a hangjára, illatára.
- Szia szépségem!
Köszöntöm a hangomban is bujkáló mosollyal. Imádom Esztit, be nem vallanám, de így van. Feljebb kúszok az ágyban, a plafon helyett már őt nézem.
- Gyönyörű vagy ma is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Fagyi!
Lelkesen nyúlok utána, mert hónapok óta semmilyen édesség nem érte a szervezetem. Na jó, Cody tortájából ettem egy vékony szeletet, vagyis, annak a felét, de az nem esett olyan jól, mint most ez. Egy nagyot kanalazok belőle, és bumm, agyfagyás! Imádom!
- Csendes.
Állapítom meg őszintén. Itt nincs sok zaj, csak a saját gondolataim.
- Eszembe jutott, hogy ma kezdődött a vizsgaidőszak. Fogalmam sincs, hogy vegyem rá magam, hogy betegyem a lábam az iskolába.
Hihetetlen, de rettegek. Pedig sosem éreztem, hogy okom lenne most rá, de jelenleg nagyon félek, attól is, hogy a házból kilépjek.
- Meg az esküvőmön gondolkoztam, hogy milyen szín legyen a domináns. Te, mint főkoszorúslány, milyen színt látnál magadon szívesen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- És a bundát csak az iskolában veheted fel?
Kérdezem kicsit se nőiesen, lefagyott aggyal, fagyival és kanállal teli szájjal. Finom ez a fagyi, jó nagy lesz tőle a popsim, legalább nem akar majd a drága uram jól... na hagyjuk!
- Nem hiszem, hogy le akarsz. Negyvenhárom nap alatt. Márciusban elég giccses barnának lenni.
Bár azt hiszem ezzel a mondattal meggyőztem, hogy ő barna akar lenni.
- De valami dögöset akarok, hogy párra leljetek mind. Lesznek ott szép fiúk, meg olyanok, akik szeretnek költeni.  Van egy másodunokatesóm. Zöld szemek, vastag, csókos száj, dús haj, szerintem bejönne neked. Nem hosszútávon, de az esküvőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez sajnálatos. Én eljótékonykodtam a ruháimat, amik az iskolában maradtak.
Pedig valljuk be, nem voltak rossz darabok. A legtöbbet én magam varrtam, vagy szabtam át olyanra, hogy engem tükrözzön. Viszont tényleg, azt mondtam, vigye, aki csak szeretné, egyedül a rózsa költözött le onnan.
- Még a végén vénségünkre jókislányok leszünk?
Kérdezem felhúzott szemöldökkel. Mondjuk egy negyvenéves férj mellett, azt hiszem, ha van egy kis eszem, szeretőt tartok. Mondjuk egyelőre a gondolattól is undorodom, hogy az a férfi hozzám fog érni.
- Hihetetlenek vagytok, ti Vajdák. Először Ricsi kerül le a piacról, aztán te... én ezt nem is értem Eszti. Főleg az öcsédet nem. Vajda Ricsi nők helyett egyetlen lánnyal. Aztán Vajda Eszti a játékok helyett, egyetlen férfival... meg van gajdulva a világ, én mondom neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen, el kellene.
Bólogatok egyetértően, és tényleg, esküszöm, hogy igyekszem lelkesnek tűnni, de egyszerűen van valami, nem tudom megmagyarázni, hogy mi, ami miatt görcsös szorítást érzek az egész testemben, és úgy érzem, az egekbe szökik a szívdobbanásaim száma. Kimenni. Négyszer voltam eddig ténylegesen kint. Elmentem Denis édesanyjához, aki azt mondta, a szerelem mindent legyőz. Hagyjuk, mert ez rám nem igaz. Aztán Niameynél, akinek elmondtam, hogy szerelmes vagyok a gazdájába. Jó hallgatóság volt, de nem segített. Aztán Levinél voltam, aki gyűrűt húzott az ujjamra, és bűntudatom támadt, amiért nem belé lettem szerelmes, pedig hozzá nagyon is tudnék hűséges lenni, nagyon hálás lennék, ha ő lenne, és végül elmentem a ruhámért. A délután, amikor szabályosan éreztem, ahogy a képzelgésem megérint. Látva magam mellett Denist a tükörben, ahogy ott állok a menyasszonyi ruhámban, összeomlottam. Nekem nem való a külvilág.
- Te nem vén vagy, te egy gyönyörű, fiatal virágszál vagy.
Bocsánatkérően puszit nyomok az vállára, mert az arca messze van. Ha most valaki így látna minket, azt hinné, semmi sem igaz. Hogy mi igazából nem olyanok vagyunk, mint amilyennek látott minket. Talán igaz is, én lesüllyedtem, ő megkomolyodott. Már nincs miért harcolnunk.
- Jó neki.
Biccentek egy aprót, és inkább nyomok még egy adag fagyit az arcomba.
- Végzős vizsgák. Mik a terveid jövőre? Egyetem vagy menővé válás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ösztönösen nyögök fel, és húzom összébb magam a gondolatra, hogy gyereket szüljek. Nem, nem azzal van a baj, hogy gyerekem legyen, hiszen minél többet vagyok Codyval és minél jobban látom, ahogy Norina egyre terhesebbé válik, bennem is felébredt az ösztön, hogy egy nap majd én is anya akarok lenni. Épp csak ahhoz azt akarom, hogy olyan emberrel legyenek gyerekeim, akit szeretek, és ne folyton az lebegjen a szemem előtt, hogy egy kétszer annyi idős férfi liheg a fülembe. Hányingerem van ettől, érzem, ahogy a vér kifut az arcomból, a szemeimet egy pillanatnál hosszabb ideig tartom csukva, majd kinyitva Eszti felé fordítod.
- Az esküvőmet követően én sem térek már ide vissza. Kénytelen leszel Stellának adni. Vagy kereshetnénk valaki mást.
Felhúzva a lábaimat, átölelem a térdeimet, és kicsit ringatom magam.
- Nem is tudom, hogy van-e olyan, akit ilyen rövid idő alatt ki lehetne nevelni. A kis Felagund lány eléggé pofátlan, de szerintem még gyerek. Egyszer beszólt, azt hittem, megverem.
Akkor azt se tudtam, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy hozzám szóljon, majd hirtelen átváltott, és kezdett el velem érzelmes dolgokról beszélgetni. Velem. Ki érti ezt?
- Lexa? Az apja biztos odáig lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerintem simán csak hibbant vagyok, és fogalmam sincs, hogy mit remélek. A férfi a kertben azt mondta, nekem nem eshet bajom, hiszen én nem azért vagyok itt, mint a többiek, én nem a kardot, hanem az élményeket akarom megszerezni... mondjuuuk, az is igaz, hogy nem biztos, hogy ezt a tó hölgye is így gondolja. Oké, egy kicsit elszámítottam magam.
Fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom, leblokkoltam, és megijedtem, azt hiszem. Nézem a felém közeledő valamit, a rántást csak tompán érzékelem, de nem ellenkezem, engedelmesen bújok Denis mögé, és azzal a kezemmel, amit nem Denis tart, karolom át a kezét, és reszketeg macskaként bújok hozzá. Letaglóz és ámulattal tölt el az, amit látok. Ahogy a tűz védelmet nyújt, forróságot érzek, nyugalmat, biztonságot. Csodálattal tekintem a falat, ami véd minket, és egy pillanatra elfelejtem, hogy hol is vagyunk, hogy félnem kéne, hogy lehet, hogy nem lesz olyan, ami miatt holnap is lenne okunk kinyitni a szemünk. Elengedem Denis kezének ölelését, ahogy érzem, hogy a keze lejjebb csúszik, tenyereink eggyé válnak. A többiek után futva indulunk meg mi is a kijárat felé, de hirtelen visszarántom, csak egy pillanatra, amíg a táskámat felveszem. Fontos lenne, hogy ne hagyjunk el mindent.
Az előbbi jelenet után a kinti hideg váratlanul csap meg, akaratlanul is reszketni kezdek, és összébb húzom magam. El kellene engednem Denis kezét, de jelenleg az egyetlen pont a testemen, amit biztonságban érzek, az az ő kezében van. Persze, ha ő elengedi az enyémet, akkor nem ellenkezem, de nem kezdeményezek, azt semmi esetre sem. Félek, de én Cath Payne vagyok, nem fér bele, hogy ezt ki is mutassam. Furcsa azonban, ha Denisre nézek, neki nem tudom megjátszani magam, ezért, természetesen, North figyelem.
- Mi a franc történt odalent?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Valami nem jó.
Ujjaimat kibontva Denis ujjai közül, próbálok minél magabiztosabb lenni. Csak jussunk innen haza, csak éljük túl ezt, mert ez a fiú, nem tudom, hogy mit tesz velem, de meg akarom fejteni. Látta a gyengeségeimet, amiket sosem mutatok meg, és mellette védve érzem magam. Lehetetlen, hogy ilyen ember létezzen, és most mégis, ott áll tőlem pár lépésre. Eltávolodtam tőle ugyan, de visszapillantok rá, mintha a homlokára lenne írva a válasz, mitől lett alig huszonnégy óra alatt ennyire különleges nekem. Egy srác csak, olyan, mint a többi, és mégis, valahogy nem. Évek óta egy iskolába járunk, hallottam már róla, és most itt vagyunk, és... lehetetlen! Nem kötődhetek hozzá. Biztos vagyok benne, hogy csak a helyzet teszi. Lehet, hogy két perc múlva meghalunk, nem akarom magányosan tölteni életem utolsó két percét.
- Hol van MJ?
Kezd egyre jobban aggasztani az, hogy fogyunk. Először a nő, aztán a fiú. Vissza kellene menni érte, de épp csak teszek egy lépést - komolyan, nekem nem számít a saját életem? -, meglátom a két alakot, és a tegnapi események fényében, pontosan tudom, hogy ki a magas. Úgy iszkolok vissza Denis mögé, karjába kapaszkodva, mint valami rajzfilm figura, pedig alapból nagy szám van, de most igazán, de tényleg, nem sértődöm meg, ha nem engem átkoz meg. Nézem North-t, és már bánom, hogy nem olvastam el a levelet akkor, amikor lehetőségem volt rá, mert titkol előlünk valamit, ebben biztos vagyok, ám nem adok ennek hangot, hiszen elindulunk, és a többiek után, leghátul botorkálok. Kicsit haragszom a világra, és össze vagyok zavarodva. Ha visszamegyünk az iskolába, minden jó lesz. Minden. Megszűnik ez a furcsa kötődés, megszűnik az, hogy félek. Megszűnik minden ilyesmi.
- Mi áll a levélben?
Érzem a hely mágiáját, de én ezt korábban is éreztem, vagy ha nem is ezt, a kertét igen. A sok sikoltó, könyörgő nőét. MJ most ott van.
- A szoborkertben női alakok vannak, olyanok, akik a kardot akarták. Szobrokként. Könyörgő szobrokként. Te csak egy szobrot látsz, de belül nők vannak, akik könyörögnek azért, hogy az átok megszűnjön. Nem akarhatjátok, hogy mi is oda kerüljünk.
Ha valamit nem tudok elfelejteni, akkor azok a hangok, a szobrok könyörgése, és bár felajánlottak nekem ott egy másik "állást", valahogy nem lennék képes ott élni, és a könyörgésüket hallgatni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egyetlen vizsgára a végétől, felszabadító érzés. Igaz, az utolsó vizsgám a varázstani alapismeretek, de nem zavar, nem félek tőle. Elengedtem minden problémát, minden feszültséget, mindent, ami ebben a hónapban vár rám. Egy valamit azonban nem tudtam elengedni, egy tekintetet és egy fél mondatot, amit megjegyeztek nekem.
Beszéljünk. Ezt kértem futva Ricsitől, aki bólintott, és mind a ketten tudtuk, hogy hol és mikor. Meg akarom vele beszélni ezt, és amúgy is szeretnék beszélni vele. Módszeresen elkezdtem elbúcsúzni mindenkitől, aki az itteni életem fontos résztvevője, és ő is szerves részét képezte. Furcsa, hogy sosem árultam el senkinek, mennyire fontos része is.
- Kellőképpen takar minket a nád.
Pimasz mosollyal az arcomon közelítek felé, óvatosan. A táskámat magunk mögé teszem, csak egy kis forró tea van benne, meg pár száraz pogácsa, az ide tévedő madaraknak. Leülve mellé, törökülésbe húzom a lábaim, térdünk összeér, de nem zavar, és remélem őt sem. A helyzet némiképp megváltozott közöttünk, bár nem is sejtettem, hogy mennyire. Mintha egy egész életet kihagytam volna azalatt a néhány hónap alatt, amit Willéknél töltöttem. Már nem köszöntöm puszival, zavarban vagyok.
- Miért tud rólunk Lili?
Tudhatta, hogy fel fogom tenni ezt a kérdést, nem úgy nyilván, hogy ezzel indítok, hanem úgy, hogy menet közben esetleg megemlítem. Biztos van egy vicces sztorija, nevetünk, továbblépünk. De inkább előbb tisztázzuk le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Jobban.
Kuncogok, amikor bocsánatot kér, hogy nem írt, és kissé megrázom a fejem, persze, még csak óvatosan, nem akarom, hogy az elmúlt hónapok bármit szüljenek odabenn. Amúgy sem áll jól, ha rázom a fejem, mint egy tönkrement bólogatós kutya.
- Úgysem írtál volna.
Jóban vagyunk, kedvelem Ricsit, főleg, mert volt időszak, amikor egyformák voltunk. Gazdag máguscsaládok bármit megtehető örökösei. Aztán beütött a krach, nálam egészen biztosan, Denis képében, és már nem akartam olyan lenni. Aztán történt valami Ricsivel, és a világ megbotránkozott. Elkezdték egy lapon emlegetni a nevét a hűséggel. Szinte már parajelenség. Nagyon sok impulzus ért, sok információ, amióta visszajöttem. Vajda Richárd pedig, még mindig kapcsolatban, és még mindig ugyanazzal a lánnyal. Egy navinés lánnyal ráadásul.
- Tőle. Feltűnően méregetett. Megkérdeztem, hogy miért, és rákérdezett, hogy szoktam-e még tinderezni.
Lili és a diszkréció. Nem volt nehéz összerakni, hogy miért kérdezi, tudni akarta, hogy van-e esélye annak, hogy Ricsivel közöttünk bármi is van. Nem, és nem is lehet. Ariananak se mondtam el anno, hogy megértem, amiért szereti a szőke srácot, nekem meg is volt, és élvezetes vele lenni, eléggé nagyon. Azt hiszem, azon az éjszakán nem nagyon kellett volna több, hogy Ariana meggyűlöljön, pedig amikor közöttünk bármi volt, még képben sem volt elméletileg, mégis, érzek egyfajta késői bűntudatot miatta.
- Új fellépőruha kell neki, azért jött el hozzám, és gondolom kibukott belőle a dolog, de megnyugtattam, hogy nem. Azt hittem, már te sem, azt csiripelték a madarak, hogy a környék álompárjává léptetek elő, a bájos színésznő és a gazdag fiú. Hogy kiszálltál a piacról.
Rápillantok az arcára, és elmosolyodom, vállammal meglököm a vállát.
- Más vagy, valami mást látok az arcodon, mint eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Te se mondtad el neki, hogy találkozol velem.
Felelem teljesen nyugodtan, ahogy rá pillantok. Az előbb azt hiszem, mást láttam, mint akit most látok, talán csak a romantikus oldalam - ha bárki kérdezi, letagadom - el akarta hinni, hogy ez nem csak egy fogadás, amire először gyanakodtam, hogy ez kölcsönös. Furcsa mód, szeretném, ha az emberek, akiket itt hagyok, boldogok lennének.
- Tévedtem.
Ismerem el neki kimondva is, és a hangomban talán valami csalódottság lapul. Nézem a lemenő napot, elmosolyodom abban, ahogy újra sötétbe borul minden. Bár már nem vagyok rabja a saját elmémnek, nem szedek extra mennyiségű fájdalomcsillapítót, hogy hallucináljak, mégis vágyom a sötétet, az éjszakát, a csendet, hogy mindent rendbe tudjak tenni a fejemben.
- Túlmentem egy határon, és betörték a fejem.
Felelem arra, hogy mi újság velem. Dolgok, amiket nem a tinderen fog megtalálni, főleg, hogy millió és egy éve ki sem nyitottam az alkalmazást. Már nem zavar a dolog, életben maradtam, átestem a depressziómon, célszerű kezdenem valami hasznosat az élettel. Ricsire emelem a tekintetem.
- Szóval akkor Lili... nem más neked, mint egy fogadás? Melyik hülye haverod választotta ki őt?
Mert az a hülye haver nem is olyan hülye, és nagy valószínűség szerint inkább akarta Ricsit megszivatni, mint Lilit. Mondjuk nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, Merlinre esküszöm, hogy ilyen számonkérő hangot se hallottam még, az az enyhe agresszió Lili hangjában. Hát ő is megéri a pénzét.
- Mesélj valami vidámat, Ricsi, valami jót az életedben, aminek örülsz, kérlek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Szereted?
Kibukik belőlem a kérdés, és tudom, hogy túlmegy egy határon, egy olyan határon, amit normál esetben nem lépnék át. Nem rám tartozik, de szeretném, ha, mikor elmegyek, úgy tegyem, hogy tudom, boldogok azok, akiket hátra hagyok. A kérdése váratlanul ér, a nyomozást lezárták, kikiáltottak egy nem létező diákot bűnösnek, egy árnyékot, valakit, aki nem hasonlít Denisre, azonban ahogy így kimondja, és a tekintete találkozik az enyémmel, bólintok.
- Denis volt.
Sosem mondtam ki senkinek, sosem kérdezett rá senki ennyire tudatosan, hogy Denis volt-e. Ismered a fiút, aki ezt tette? Denis valóban nem volt ott veled végig? Sosem kérdezte senki, hogy Denis Brightmore tette-e, sosem. Ricsi sem azt kérdezte, ő egy számára tényként közölt állítás megerősítését kérte.
- Szeretem őt.
Gúnyosan nyögök egyet, és mosolyra húzódik a szám. Mennyire szánalmas vagyok. Az előbb ismertem el, hogy kis híján megölt, és most azt mondom, szeretem. Hát nevessen ő is, tényleg nagyon szánalmasnak érzem magam a saját gyengeségem miatt. A végén már én is nevetek, egészen addig, amíg ki nem mondja, hogy az apja. Akkor megakadok, köhintenem kell.
- Presztízskérdés?
Gondolom, hiszen jönnek a választások, nem árt jó benyomást kelteni, nem árt azt mutatni, hogy minden rendben van abban a családban, amely befolyással akar lenni a mágustársadalomra. Édes Ricsi.
- Gondolom, nem azért választottad őt, amiért mondjuk én választottam volna. Ellentmondtál apádnak, és még életben vagy. Ricsi, Ricsi, bátor gyerek vagy te.
Mutatóujjammal fenyegetem kicsit, de még mindig mosolygok, Merlinre, ezt nagyon benéztem, igazán szomorú. Amikor a rózsaszín plüss wc-ülőke szóba kerül, megint elnevetem magam. Az mondjuk tényleg vicces, ahogy elképzelem Ricsit, ahogy próbálja megoldani a folyóügyeit, és egy rózsaszín plüss fogadja. Szerencsétlen, még a könnyem is kifolyt. Hátra fekszem, az első csillagokat kémlelem az égbolton, amíg kicsit megnyugszom, meghallgatva a kérdését.
- El. Ez a búcsúesténk Ricsi, soha többet nem találkozhatunk.
Búcsúzom, bár ezt másnak így nem mondtam ki, mégis ezt teszem. A hátát kémlelem, és ha rám néz, az arcára emelem a tekintetem.
- Huszonegy nap múlva férjhez megyek egy férfihoz, akit az apám választott ki nekem, utána a családi birtokára költözöm, Franciaországba. Kicsit megváltoztak a terveim, pontosabban, nincsenek már terveim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ohó, Ricsi.
Közelebb hajolok hozzá, pofátlanul közel, és ahogy a szemébe nézek, szélesen elmosolyodom. Nagyon sokan gondolnak engem nagyon ostobának, és ez jól is van így. Pedig megvan a magamhoz való eszem, okos vagyok és találékony, véleményem szerint jó emberismerő. Elég csak a szemébe néznem, és szélesen elmosolyodok, nincs itt baj. Leszámítva, hogy megváltoztak a dolgok, és ez nehéz így, neki biztosan. A kérdése visszarepít, vállat vonok.
- Semmi. Nem tudom. Nemrég meglátogatott, hónapokig el sem jött, nem érdekelte, hogy mi van velem, gyűlölt és talán még most is gyűlöl. Szar legjobb barát voltam. Mivel minden mindegy, elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, ő azt mondta, nem baj, megoldjuk, majd lelépett. Megoldotta. Csak, szar, Ricsi, simán csak szar.
Nem tudom megfogalmazni azt az érzést, amit Denis-szel kapcsolatban érzek. Keserű vagyok, nem csalódott, hanem szomorú és keserű. Tudtam, hogy reggel nem lesz ott, de mégis, azt hittem, később igen, de napok teltek el azóta. Sőt! Már lassan heteknek lehet nevezni az eltelt időt. Lesütöm a szemem, nem tudok most a szemébe nézni, kiadom magam, túlságosan is. Már nem az vagyok, aki voltam, aki mókásnak tartotta, hogy addig cicázik Vajda Ricsivel, amíg végül meg nem kapja, többi már nem.
- Tudja? Hogy miért? Szerintem megértené. Nem hiszem, hogy nagyon összeveszne veled, ezért. A kimondatlan szavakért inkább, a titkolózásért. Nekem tetszik a választásod Ricsi, illik hozzád.
Komolyan és őszintén mondom, mert így gondolom. Tudom, hogy a saját nővérem ellen beszélek ezzel, de nem működött volna, Ariana nem élvezte volna azt, amit Lili igen, szenvedett volna Ricsi mellett, még ha ő ezt most nem is így látja.
- Remélem, hogy van. Meghalnék, ha nem így lenne. Nem is meséltem még a legjobbat Richárdka! Negyven éves, kopasz és sosem volt még nővel! Apám tudja, hogyan hozza ki a kapcsolatunkból a maximumot.
Nevetek, a saját nyomoromon igen intenzíven tudok már nevetni, vállának döntöm a fejem, ahogy a testem még rázkódik.
- Jobb is ez így Ricsi, elmenni innen. Talán kicsit kiszellőzik a fejem, elmúlik ez a Brightmore-mánia, megnyugszik a barátnőd is, és kitavaszodik. Az esküvőmre is jönnötök kell, Eszti is jön, nagy buli lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Visszamentem dolgozni. Lépésenként kell haladni. Persze furcsa kicsit, hiszen újra felveszek szokásokat és egyben köszönök is el a mostani életemtől. Ez a hónap a világmindenség legpocsékabb hónapja. Még nem csináltam meg a varázstanit, két vizsgaidőpontot halasztottam, és közben intézik a kiiratkozási papírjaimat. A meghívók már kimentek a hülye esküvőre, és ott is zajlik minden, nélkülem. Azt mondtam, nem akarok részt venni benne. Elég lesz az a fél óra, amit kötelezően ott kell lennem.
- Esztike?
Kuncogva pillantok Eszter felé, az ajtó kulcsra zárva, a megfelelő pénzzel kiegészítettem a mai bevételt. Mindig ez van. A Payne lányok, ha isznak, itt teszik, miután több üveg alkohol árát beletették a kasszába. Remek emberek vagyunk, na.
- Szerintem én részeg vagyok.
Az egyik nagyobb asztalon fekszem, lábaimat felhúzva, kezemmel a hasamat simogatva. Bódultságot érzek.
- De tuti, hogy egy hatalmas puffskeint láttam az előbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Beállva! Mint a nénik dereka!
Nevetve gurulok oldalra, majd sikítva vissza. Az asztalokkal az a nagy helyzet, hogy véget érnek, és ha nem figyelsz oda, akkor sikítva lepottyanhatsz. Kell az nekem? Nem. De azért a vodkát rejtő üvegért lenyúlok, iszok két kortyot, majd grimasszal az arcomon visszafekszem.
- Láttam tegnap egy szexi pasit az utcán, állítólag tanár lesz jövőre, vagy tanársegéd, vagy nem tudom én mi, és mi nem látjuk a fenekét oktatás közben. Ez borzalmas, Eszter. Ilyenkor jönnek a jó pasik, amikor mi elmegyünk. Mindjárt sírok.
Persze nem igaz, folyik a könnyem, de közben nevetek, majd hirtelen az oldalamra gurulok, és felkönyökölök Eszter mellé.
- Pedig mondhatnánk neki, hogy: Bébike, nyalom a szádat! Biztos értékelné!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- NEM IS TROTTYOS!
Szinte már felháborodottan nézek rá, de aztán kitör belőlem a nevetés, kezem gyorsan a szám elé kapom, mert félek, hogy leprüszkölöm.
- Olyan szép kerekded, mint a kismamáké. Már most büszke vagyok rá. Ha majd megkérdezik, mikor jön a baba, mindig csak rápillantok a pocakra.
Amúgy sírhatnék is, de sírtam már eleget, valószínűleg, ha az az ember megcsókol a szertartáson, akkor meg utána hányni fogok, de most nagyon nevetek. Behajolva, anélkül, hogy elvenném Esztertől a szálat, mélyet szippantok ujjai között tartott csodából, majd újra megpróbálkozom azzal, hogy karikákat fújjak ki, persze, sikertelenül.
- Én nem nyalok semmit! Nem olyan lány vagyok!
Pironkodásom álságosabb nem is lehetne, ahogy heves pillarebbentések közepette elfordulok.
- Kit hozol az esküvőmre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Jóóó, hát bizonyos körülmények között...
Nem mondom, hogy nem. Nem vagyok én akkor álszent, csak egy kicsit. Nem vagyok szenéletű, vagyis, most már egészen illik rám, hiszen hónapok óta csak pamlagon heverek.
- Hát mondjuk egy jóképű férfiembert, akivel nem unatkoznál.
Mondjuk, talán. Szusszanva pillantok rá, a gyönyörű Vajda Eszterre, aki képes lenne egyedül megjelenni az esküvőmön. Vétek lenne, ha egyedül érkezne.
- Keressünk már neked valami szexikét. Nincs az iskolában egy sem, aki szóba jöhetne?
Miközben nagyban agyalok a témán, felülök, majd lecsúszok a padlóra, és csípőmet ringatva lépek oda a pulthoz, hogy elvegyem a narancslevet. Mintha ez is kellett volna a vodkához, de most csak úgy magában iszom.
- Ugye meglátogatsz majd? Ha mással nem, velem játszhatsz. Unatkozni fogok, Esztike.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Fiatal is, jóképű is? Vannak ám igények.
Nem zavar, hogy a dobozból iszom, mert jól esik, és mert én mosogatok, szóval nem akarok még egy meg még egy poharat koszolni. Leteszem a dobozt, aztán közelebb lépek Eszterhez, felvont szemöldökkel, és megsimogatom a haját.
- Te meg én? Érdekes elképzelés.
Nem is értem, hogy ilyen hogy juthat valaki eszébe? Mondjuk, lehet azért, mert pofátlanul egymás aurájában vagyunk?
- Ugye nem cáfoltál minket? Imádom a botrányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem értem apádat.
Mondom csendesen, egye jobban belemerülve hajának cirógatásába. Imádom Eszter haját, olyan puha, és olyan kellemes.
- Ha neked az a jó, hogy idősebb legyen, akkor az a jó. Nekem meg az jön be, ha betörik a fejem, van ilyen.
Azt mondjuk, hogy jobb dolgom híján rágyógyszerfüggtem egy fless Brightmore-ra, nos, nem tartom az erényeim között számon. De amióta beszéltünk, nem szedek gyógyszert. Haragszom rá, mert nem tartotta a szavát, és megint lelépett, de a harag még mindig jobb, mint az, hogy sóvárgok utána.
- Különben is, van az unokatesód. Neki eléggé fiatal a felesége, nem? Valahol a mi korosztályunk, a srác meg... A legidősebb bátyám körüli, olyan harmincas évei eleje? Szóval na. Nem lenne ritka.
Nem értem, hogy ez mit zavarja az apát, én tök örülnék neki, ha Eszter nem azt érezné, hogy meg kell felelnie, hanem azt, hogy boldog.
- Mekkora bunkó, mondjuk nem csodálom, ez bejön a srácoknak. Úúúú! Küldjünk neki smárolós képet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Brrr... én ott fordulok sarkon, hogy ilyet valaki kitalál. Nem, nem.
Biztos, hogy nem vagyok hajlandó ilyenbe belemenni, egészen biztosan nem, ki van zárva, hogy letegyem a megszeghetetlen esküt. Én szeretek élni, és szeretem élvezni az életet.
- Lehet az is... de lehet, hogy semmi. Lehet, hogy már elkönyveltek minket leszbikus szeretőknek, és nem vagyunk érdekesek.
Lebiggyesztett számmal nézem Esztit, mert ez szomorú. Hogy idáig jutottunk.
- Lehet benne lesz a következő Edictumba is. Denis azért dobott, mert rájött, hogy a lányokat szeretem. Ez még mondjuk nem volt.
Eddig csak terhes voltam és menyasszony. Mennyire jó lenne, ha egy terhespara lenne a hónapom legnagyobb aggodalma, de nem, apámnak felém kellett lőnie.
- Te letennéd? A megszeghetetlen esküt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Úúúúú!
Nem tudom, hogyan és mikor másztam vissza mellé, de most olyan hirtelen ülök fel, hogy meginog alattunk az asztal.
- Csináljuk már!
A tenyereimet összecsapkodom, mint a gyerekek, de ez most nagyon tetszik. Denis tutira élvezné, és nem pofázná el senkinek.
- Kééééééérrrrrllllleeeeeeekkkkk! Lehetne ez a nászajándékom!
Eszter mellkasához bújva cicaként nézek fel rá. Szeretnék egy boldog emléket, és ez boldog lenne. Aztán az arcom elkomorodna.
- Én nem hiszem, hogy megtenném.