|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Egy ismerőshözÖltözetem Erre az alkalomra elcsórtam az egyik kosztümöt a RedCorsetből, egy reneszánsz jellegűt, kéket, előkelőt és most abban érkezem meg a kis tavacskához. A farsangi összejövetelek mindig is a kedvenceim voltak és ez ma sincs másként. Ebben most két téma közül lehetett választani, de számomra a szuperhősös kicsit bekorlátozott a macskanőtől-csodanőig hatókörbe. Ezért öltöztem inkább ilyen régies ruhába, hogy ne érezzem magam latex cicababának. Sétálgatok egy ideje, amikor is megpillantok egy ismerőst. Jellemző, sem egyik sem másik, csak a nemesi küllem. - James Bond vagy Bruce Wayne? - lépek oda hozzá és mosolygok rá, mintha a fürdőbeli események meg sem történtek volna. Felesleges volna most erre gondolnom, főleg, hogy Norbert már itt van nekem, mégis eszembe jut mennyire odavoltam ezért a fiatalemberért titokban, s, hogy mekkora butaságnak tűnik most már. Mégsem hinném, hogy rosszban kellene lennem vele, hiszen csak az a bűne, hogy sznob. Talán még az sem, hiba, ha helyén tudja kezelni, de akkor valahogy úgy éreztem nem ment neki és ezáltal nekem sem. Mindegy, fátylat rá, a szerelem úgy látszik jót tesz nekem. Békülékennyé és elfogadóvá tesz.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
den Bergh úr Mi a fene? Megörült nekem, őszintén! Ki maga és mit tett az én kedvenc sznobommal, akivel a legjobban tudtam évődni, amióta ide költöztem? Fordul meg fejemben a kézenfekvő kérdés, miközben arcomon biztos, ami biztos töretlen és kedves a mosoly. - Nos, ő az MI6, azaz a Brit mugli titkosszolgálat ügynöke, afféle kém, a kódneve 007-es, aki rendszeresen töri halomra a női szíveket és a gonoszok csontjait. Megalkotója Ian Fleming, maga is dolgozott Anglia védelmi szolgálatában - magyarázom félig angolként önérzetesen a láthatóan teljesen tájekozatlan férfinak miután másik tippem bizonyul helyesnek és ő Batman civil megfelelőjének öltözött be- Wayne nem hős csak a hős alteregója, egy gazdag, sznob férfi, tragikus múltal, megtört lélekkel, egy inassal, aki az élő lelkiismerete, és annyi pénzel, hogy azt sem tudja mire költse. A külső szemlélő számára csak egy nagyzoló, fellengzős pénzeszsák, de belül hős. Szerencsére idejében rájön, hogy mit kell tennie a javaival és a hatalmával, hogy enyhítsen a keservein és védje lakóhelyét Gothamet. - mondom mély meggyőződéssel, abban, amit kiejtek ajkaimon, miközben végignézek a férfin, pillantásom hittel telik meg. Tudatalattija, mint választásának irányítója és így a hasonlóság is a karakterrel szembeszökő. Vajon hőssé válik ő is valaha?
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Batman és Zöld íjász Magára ölti valódi jelmezét, Batmanét és úgy feszít benne, mint egy hiú kakas. Nagyon helyes, ehhez kétség sem fér, a teste, melyet én már párszor megcsodáltam, valóban félisteni, de az egója, na az mindent visz. A szeméből süt az önimádat és ez mosolyra fakaszt. - Nos, ha tinilány lennék, ami már szerencsére nem vagyok, akkor nyálcsorgatva bámulnám, de tényleg - jegyzem meg enyhe malíciával hangomban, majd elnevetem magam - Maga tényleg olyan, mint Batman - mondom végül és itt arra célzok, hogy a hős is hiúságának gyarlósága miatt esett sok hibába és marad valójában magányos. Ekkor lép be a képbe Dante, akivel már találkoztam régebben, a játszótéren. - Helló, Zöld íjász! - köszöntöm mosolyogva és elismerően nézem meg jelmezét. - Mindig is odavoltam az íjakért, megnézhetem az önét? Vagy csak kellék? - igen, vonzódom a veszélyes dolgokhoz, a mugli dolgokhoz, mint a motorok, a természetes és mesterséges lőfegyverek, a kardok és hasonlók. Kíváncsi lennék Nor kinek öltözne, reneszánsz lovagnak, vagy hősnek. Mindkettőt kinézem belőle, bár még nem ismerem olyan jól. Jövőre remélem már együtt fogunk eljönni és valami olyan kosztümbe bújni amiben jól érezzük magunkat. Közben egy mellettünk elhaladó önjáró italos kocsiról elveszek egy pohár innivalót és belekortyolok, s míg a két férfiú reakcióira várok körbepillantok és felfedezem a festőlányt, aki most Supergirl jellegzetes piros-kék ruháját öltötte magára. Odaint nekem, mosolyogva visszaintek neki. A falu gyógyítóját bizony egyre többen ismerik, erre számítottam is amikor ideköltöztem, és mi tagadás, jó érzéssel tölt el.
|
|
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Olívia Egy ideje ígértem már a lánynak ezt a kirándulást de vagy a munkám vagy az időjárás tett keresztbe terveinknek. De ma minden stimmel, az idő koratavaszt idéz, és betegem sincsen mára. Ezért úgy gondoltam érte megyek és elviszem egy kis körutazásra és esetleg, mert azért mégis csak tél van, a végén megiszunk valami meleg édes finomságot valahol. Ennek fényében reggeli után motoromra kaptam és most itt vagyok és várok rá.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Olívia Az érkező vidám köszönését mosolygósan viszonzom, és örömmel konstatálom, hogy jól felöltözött. Még ha nem is szaggatjuk az istrángot, akkor is hideg van ilyenkor a gép paripán. - Szívesen viszlek - jelentem ki, majd folytatom - De mindenek előtt a megfelelő védelemről kell gondoskodnunk - előhúzom pálcám - Ez egy protektor bűbáj, láthatatlan de megvéd a komolyabb fej, gerinc, könyök és térd sérülésektől - rajta majd közvetlen utána magamon is elvégzem az igézést - Most már indulhatunk! Nyeregbe Senorita! - mutatok motorom felé és elindulok bátorítás gyanánt.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Olívia Gyors kérdések záporoznak a lánytól melyekre azonnal felelek. - A hatása addig tart míg le nem veszem, de ez csak utazáskor véd meg, másra nem igazán jó, mert ahogy majd észere veszed tompítja az érzékeidet és picit más a hatása alatt mozogni, még ha nem is látod. Mint amikor egy vaskos zubbonyban és bukósisakban vagy - magyarázom míg elhelyezkedik a hátsó ülésen, majd elé ülök - Fogd át a derekam és amikor kanyarodunk arra igyekezz dőlni, amerre én, mozogj szinkronban velem, rendben? - fordítom felé fejem, miközben elindítom útjára vasparipámat. Az út kivezet Bogolyfalváról de míg lakott területen belül vagyunk addig nem húzok oda neki. Terveim szerint teszünk egy jókora kört a települést megkerülve. - Ha van ötleted, hogy hová mennél azt szívesen meghallgatom - emelem meg hangom, hogy a menetszél ellenére is meghallja. Kíváncsi vagyok merre menne el, ez ma az ő napja.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Norbert - Több héttel Mexikó után Küllemem Selva olyan csendes és már-már érdektelen volt mostanában, hogy úgy éreztem, mintha átvette volna a hangulatomat, vagy csupán lebetegedett, ahogy a gazdája, csak míg ő valóban elkapott valamit, addig nekem a lelkem roppant össze? Meglehet. Szvelovszkyt azóta sem láttam, talán kerültem is, hiszen a patikában engem helyettesítőt mind a mai napig nem váltottam le. Sokszor néztem rá azóta a bal tenyeremben lévő seb nyomára. A szállodai szoba poharának szilánkja egy félhold alakú heget hagyott, ahogy ujjaim ráfeszültek. Mindig ő jut eszembe róla, és fáj. Ráadásul, mióta nálam vannak a birtok iratai, azon tűnődöm, vajon ez egy újabb esély, jelző tábla életem útján és követnem kellene iránymutatását, vagy csupán egy adomány, melyet nem szabad veszni hagynom és a köz javára kellene fordítanom. Nem tudom, azóta sem tudom. Az orromat is alig dugom ki egy ideje a lakrészemből, most is csak szeretett vörös kandúrom miatt léptem át a patika küszöbét, hogy elmenjek neki némi gyógyszerért és egy új kaparófáért, amin játékok is vannak. Hátha felvidul tőle. Ebben bízom. Hiszen rajta kívül senkim sincs itt. Ataksak nagyinak ugyan megírtam mindent, kicsit finomított verzióban, mint ahogyan valójában történt, de ő messze van. Mást pedig nem terheltem Antonon kívül a nyűgömmel, de vele sem túl sokat társalogtunk a történtekről, mert ő nem az a fajta ember, aki mélylélektani szemináriumokkal foglalkozna.
Az üzletben a sok ketrec és állat közt nagy nehezen megtalálom a boltost, akitől igyekszem segítséget kérni. Kedves ember, készséges és alapos, bár a berendezés trehánysága alapján minden bizonnyal szétszórt, persze a nettség rólam sem feltétlenül mondható el. Hajam kócos kontyba fogva, szürke, jelen pillanatban kinyitott kabátom alatta egyszerű fekete kivágott pulóvert és szintén fekete nadrágot viselek, hozzá szürke bokacsizmát. Arcom fáradt, tekintetem fénytelen, sok könnyet hullattam de egy pár napja már nem sírok, így szemeim nem vörösek, csak karikásak. A bánat karmai igen mélyen beleszántottak lényem eddig oly ragyogó talajába, mint nehéz eke, húzott barázdát szívembe szerelmem önhibámból való elvesztése. Azóta tetoválásaimat hosszan tartó bűbájjal fedtem el, fülemben a szokásos három helyett csak egy pár fülbevaló van, amit még az nagymamámmal vettünk, amikor Krakkóban jártunk, a tizennegyedik születésnapomon. Pipacsot mintázó, különleges darab, amit még az egyik vásárló hölgy is megjegyez. Halvány mosollyal hálálom meg szavait. Most csupán ennyire futja tőlem. Elkeseredett és szomorú vagyok, bár igyekszem titkolni, látszik rajtam, hogy alapvető alvászavarom mellett egyéb bánat is lterheli szervezetemet.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
AntonNéhány héttel Mexikó után A halom irat közül alig látszom ki, s ha ki is látszanék sem nyújtok épp felemelő látványt. Fáradt, hamuszürke az arcom, felemás színű szemeim fénytelenek és vonásaim egyként sugározzák gondterheltségemet.Farmert és fekete pulóvert viselek, hajam kontyba tekerve tarkómon. Elveszem, szinte olyan jellegtelen vagyok. Mexikóban tett látogatásom igen érdekes eredménnyel zárult. Megtudtam ugyanis, hogy egyik örököse vagyok őseim, a Spanyolországba áttelepült, de eredetileg Mexikóból származó Rubyák birtokának, egy hatalmas, mára azonban sajnos eléggé lepusztult, de még mindig csodálatos haciendának, a Las casa de la cascada-nak, vagyis röviden a Casa Cascada-nak, mely a területén található lenyűgöző szépségű vízesésről kapta a nevét. Amikor ellátogattam, hogy megnézzem, még a lélegzetem is elakadt a látványtól. Mindent benőtt ugyan a sűrűn burjánzó növényzet, a természet visszafoglalta területét, mégis elevenen élnek még most is itt felmenőim emlékei. Szinte éreztem a jelenlétüket az épületekben és a szabadban. Ükapám Carlos Rubya lakott itt utoljára, az ő fia Jose Fernanado még azelőtt átkelt az óceánon, hogy megnősült volna. A nagyapám Blas és bátyjai Alberto és Juan már Spanyol honban látták meg a napvilágot. Különös dolgokat tudtam meg róluk, a családomról, s ezek feledtették velem bánatom. Most is egy karamellel ízesített latte mellet épp azon dolgozom, hogy miként újíthatnám fel és tehetném hasznossá ezt a káprázatos és óriási birtokot. Az is megfordul a fejemben, hogy oda kellene költöznöm, hiszen itt éppúgy nincs senkim, ahogy ott sem lenne. Ez egy jel vagy csak egy adomány?...
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
*beslattyog nagy puha fekete köntösben egy koffeinmentes, sok tejes kv-val* Ma nem öltözöm át a hálóingemből! Szabadnap én így szeretlek! 
|
|
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Engem az íze pezsdít fel, mert imádom  és nem a koffein, szóval a koffeinmentes colát is nagyon szeretem és örülök, hogy végre itthon is lehet kapni.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Urak Ez is haladás, legalább felelt, gondolom amikor egy pillanatra közelebbről megszemlélem a kellék íjat, ami egészen élethű. Közben denevér kománk már indulna, így nem vetek gátat tervei elé és csatlakozva hozzájuk együtt kezdjük el felfedezni a helyszínt. Ekkor a zöld céllövöldés ifjú igen undokul beszól nekem. Hirtelen elpattan nálam a cérnaszál, de mivel igazi hölgy vagyok, már ami a jelmezemet illeti, ezt feléjük nem mutatom ki. - Ha szükségesnek tartom, figyelemmel kísérem a fiatalokat, igen. Ámbár az ön esetében ez egyszeri alkalom volt, erre akár a szavamat is adhatom - mondom kimért hangon, de egy mosollyal azért igyekszem elvenni mondatom élét - Azt hiszem ennyi szuper erő mellett a szépségem elhalványul, így most magukra hagyom önöket. További jó szórakozást uraim! - mondom féloldalas mosollyal, miközben enyhén és előkelőn meghajlok előttük, majd elindulok, hogy némi vattacukor-főtt kukorica-gyümölcslé kombinációjának elfogyasztása, néhány csevegő szó és panasz meghallgatása után távozzam. Jól éreztem magam, mert kellemes a rendezvény volt és sok ismerős arcot sikerült felfedeznem a maszkok alatt. Még aznap este a ruhámat feltűnés nélkül visszacsempészem a mulatóba, ahonnan elcsentem táncpartnerem Ramon hathatós segítségével. Így ismét minden a helyére kerül.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Norbert, egy kamaszlány és egy fiú
Először fel sem fogom, hogy kit látok bejönni, a boltos beszél hozzám, a gondolataim azonban egészen máshol járnak. Próbálok a férfi javaslataira koncentrálni, de nehezen tudok, mert üres lélekharangnak érzem magam legbelül. A kék szempár azonban, mely egy pillanatra tekintetem keresi, azonnal kijózanít abból a depresszív delíriumból, amiben jó ideje lebegtem már. Itt van. Ő az és rám néz. Igen, semmi kétség, Nor halad el mellettem, ám egy fiú vonja magával, akiről nem igazán tudom kicsoda lehet. Amennyit látok belőle, mert szemeimmel kísérem őket egy darabig, olyan tíz év körülinek tippelem, de nem hasonlít rá, így magamban elvetem, hogy a fia volna, inkább az egyik rokona, talán a keresztfia vagy az unokaöccse. Azt sem tudom van-e egyáltalán testvére, de az lehet a legvalószínűbb magyarázat a gyermek jelenlétére, hogy egy rokona. - Arról tudnék, ha volna gyermeke, azt elmondta volna!- nyugtatom magam, mégis remegő és szomorú szívvel, fordulok vissza az üzletvezetőhöz, hogy megköszönjem neki a segítséget. Ezután kifizetem és elteszem az orvosságot a táskámba, s feltett szándékomban áll mihamarabb kisétálni innen, mert ha a férfi, akit még mindig szeretek eddig nem jött ide hozzám, nem valószínű, hogy később megtenné. Azt hiszem a gondolkodási idő neki arra volt elég, hogy elfelejtsen engem és mindent. Ettől a teóriától nyomban a düh és a bánat egyszerre szorítják meg jeges, kemény ujjaikkal torkomat, de nyelek egyet és elindulok az ajtó felé. Ekkor toppan elém egy éles nyelvű, ingerült kamasz lány és az utamat állva kérdőre von. "...az apámhoz?..." visszhangzanak fülebe szavai. - Hát mégis az ő gyermekei! - elkeseredésemben sikítani tudnék, de a higgadtság komor álarcát öltöm helyette magamra, pedig ott tombolnak bennem a fájdalmas kételyek hadai, ádáz küzdelmet vívva ép eszemmel- Vajon mit titkolt el még? Talán nős is? Nem! Az nem lehet! - igyekszem úrrá lenni hangomon, tónusát sötétté és komollyá tenni, hogy válaszomból ne érződjön ki mennyire megalázottnak érzem magam ebben a pillanatban - Az orvosa vagyok - olyan egyszerűen peregnek ki ajkaimon a szavak, mint elpattant gyöngysor szemei szóródnak szerteszét a padlón. Szinte koppannak és lyukat ütnek a lelkemen. Pedig őszinte, igaz hazugság minden egyes szó, mert valóban meggyógyítottam egyszer és esküm szerint megtenném bármikor, ha az élet úgy hozná. Talán ezért is volt ilyen könnyű kimondanom, bár az a szomorú sóhaj melyet a mondat előtt kiadtam elárulhatja a lány számára, hogy több van a dolog mögött - Ne haragudj, de most mennem kell -folytatom, de nem fordulok hátra, pedig legszívesebben megtenném, mégis megállom, s csak a lányra figyelek, egyenesen rá nézek átható pillantású, felemás lélektükreimmel, majd kisvártatva ellépek mellette.
|
|
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Nor, a lánya és a fia Egyetlen kemény, hideg, fagyos pillantás, mellyel egészen a lelkéig hatolok. Kékem háborgó tenger, vörösesbarnám lobogó tűz. Nem szólalok meg, nem válaszolok neki, nem nyugtatom meg és oszlatom el félelmeit, melyek kiülnek arcára. Lelkem mélyén megértem és átérzem, ami vele történik. De vajon volna-e értelme felfedni az igazságot egy olyan szerelemről, ami annyit sem ért az Apjának, hogy ő maga beszéljen róla neki. És aminek minden jel szerint már vége van. Ami az orvosi részét illeti a dolognak, civilben vagyok, s bár talán kötelességem segíteni, mégsem teszem. Így nem, ilyen megalázó helyzetben nem. Miért is tenném? Milyen jogon kér számon engem? Nem, nem azért dacolok vele, mert egy kamaszlány, vagy mert az ő lánya, hanem azért, mert ezt senkinek nem tűröm el. Gyógyító vagyok, de egyben ember és nő is és nem hagyhatom, hogy a méltóságomba így beletiporjanak. Semmi többre nem méltatom a lány undok és sértő magatartását mint erre az egy tekintetváltásra. Azzal, hogy még ráadásul megfogta a karomat és, hogy elém próbál állni, csak szítja bennem a haragot. - Nem vagyok az új nője! Ebben biztos lehetsz! - emelem fel hangom, ám nem rá, magamra haragszom, hogy hittem és reméltem és szerettem. Megint csalódtam. Táncos múltam révén egy könnyed oldallépéssel kikerülöm a lányt és kimegyek az ajtón. Nem jutok azonban messzire. Az üzlet melletti sikátorban előbb a falnak dőlök, majd lassan lefelé csúszva térdre rogyok, lábaim nem bírják tovább tartani testem és lelkem terhét, ahogyan szemeim sem a bennük gyűlő könnyeket. Zokogni kezdek, számra szorított kezembe sikítok a fájdalomtól. A szüleim és az unokanővérem halála rázott meg csak ennél jobban. - Miért?! Miért?! - kiáltom ég felé vetett fejjel - Mit vétettem, hogy ezt érdemlem?! - kérdem a magasabb hatalmat, mely életünk fonalát fonja, s amiben valahol mélyen mindig is hittem. Abban, hogy minden okkal történik, hogy célja van a szenvedéseinknek éppúgy mint a boldogságunknak. De mi ez a cél? Ahogy a helyzet most áll, nos nem tudom. Mély lélegzetet veszek, megtörlöm szemeimet, felállok és visszamegyek a boltba. Nem hallgatok a saját józan eszemre. Belépve odamegyek egyenesen a lányhoz. - Az voltam, a nője voltam. Nem! Valójában szeretem, jobban, mint azt el tudnám mondani, de elszúrtam! - hangom remeg a kétségbeesésétől, ereje és tónusa azonban kemény és őszinte, mint az igazság, amit elmondtam a lánynak általa.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Nor, a lánya és a fia A férfi, aki eddig fiával foglalkozott, most lánya mögé lép, velem szembe. Látom rajta, a meglepettséget, nos magamat is megleptem, bár ami azt illeti mindig is vehemens és konok természetű voltam, aki foggal körömmel harcol és nem ad fel semmit, még akkor sem, ha nincs remény. Nor a lány vállára teszi kezét és öccse után küldi. Egy ilyen apró gesztusból is leszűröm, hogy jó szülő lehet, hiszen a lány zokszó nélkül ott hagy bennünket. Szerelmem nem hagy szóhoz jutni, inkább elmagyarázza kik is a gyermekek. Elhiszem amit mond, és lehorgasztom fejem szemrehányására. Igaza van, effélékről az alatta néhány alkalom alatt nem ejtettünk szót, amikor találkoztunk. - Nem haragszom rá, a stílusa sértő és követelőző volt ugyan, de megértem. Védi azt, ami az övé, attól, akiről azt hiszi elveheti tőle. A helyében én is ezt tenném, még ha okafogyott is a küzdelme - mondom, majd mély levegőt véve folytatom - Nyugtasd meg, kérlek, hogy nem akarok ártani neki. Ki akartam sétálni. Feltűnés nélkül, annak tudatában, hogy az eltel idő alatt sikerült elfelejtened engem. De elém lépett és nekem szegezte a kérdést, hogy mi közöm van hozzád? - egy pillanatra ránézek a két gyermekre, majd a férfira, akinek látványától minden porcikám remeg - Azt mondtam az orvosod vagyok, de ez csak részben igaz...Ugye?-nem tudom folytatni, hangom elfúl, de erős maradok és állok vele szemben, mert azt akarom mondja ki, mondja ki ha már döntött és azt is, hogy miként. Adjunk-e új esélyt annak, amit én még mindig érzek? Kezdjünk-e tiszta lappal, titkok nélkül és próbáljuk-e megismerni egymást? Lehet nem ez a legjobb idő és hely minderre, de muszáj kiderülnie, mert ebbe bele fogok betegedni. Már így sem érzem túl jól magam, de ha ez így megy tovább teljesen kikészülök.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Nor Még ha kicsit félve is hallgatom és veszem tudomásul, hogy szembe kell néznem a lányával és a fiával, akkor is úgy érzem megtelek élettel. Néhány szót ejt ki csupán, s én máris a fellegekben járok, feledve minden rosszat, ami ez alatt a néhány hét alatt történt, elmosolyodom. Letörlöm szemem sarkából a könnyeket és megfogom a kezét, melyet felém nyújt. - Akkor ugyanarra vágyunk - mondom és odalépek hozzá, hogy ha vállalja a kockázatát, hogy legalább az egyik csemetéje kitér a hitéből, megölelhessen. Nem csókolom meg, pedig szívem szerint megtenném, de nem szeretném sokkolni ennél is jobban a két gyermeket. Így is elég rosszul áll a szénám a lánynál. Épp elég nekik azt látni, hogy hőn szeretett Apjuk egy vadidegen nőt ölel át, feltéve, hogy megteszi. Bárhogy is legyen azért néhány dolgot még mondok neki, úgy, hogy csak ő hallja. - Neked is lesz azért kit megismerned, rajtam kívül persze...A nagymamámat, Ataksakot, ő a szűk családom, mert sajnos még testvérem sincs. Ha pedig legközelebb kettesben leszünk elmesélek mindent magamról, amit csak tudni akarsz, kezdve azzal, hogy örököltem egy haciendát Mexikóban - felnézek rá és elmosolyodom. Immár vagyonos nő vagyok, nem mintha számítana, hiszen a szeretetnél és az egészségnél nincsen nagyobb kincs számomra a világon, s most mindkettővel rendelkezem. - Menjünk, mutass be a gyermekeidnek, kérlek! - lépek el tőle úgy, hogy karján oda tudjon vezetni a két ifjúhoz, akik minden bizonnyal magyarázatot követelnek majd a szemük előtt lejátszódó iménti történésekről. Próbálok nyugalmat sugározni és azt a boldogságot használni védőbástyámul az esetleges támadások kivédésére, melyet érzek, s melyet kedvesem sugároz felém.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Anton A nagy papírböngészésből egy jól ismert hang zökkent ki, mely ugyan nem a nevemen szólít, de úgy, hogy tudjam csakis én lehetek a szavak címzettje. Halvány mosollyal nézek fel a férfire és kedves kérdését hasonló hangnemben válaszolom meg - Köszönöm, egy gesztenyepürét durván sok habbal most nagyon szeretnék! - kicsit komorabban és halkabban folytatom - Meg egy uncia ciánt intravénásan, kérlek... - fejezem be némi iróniával, bár látván a férfit rögtön felderül kedvem eddig szürke ege, napom beragyogja barátom megjelenése mégsem tudom meghazuttolni jellemem és, hogy azon morfondíroztam az elmúlt pár percben, hogy hogyan tudom megölni magam egy cukorszóroval és egy itallappal - Zuttyanj le ide, ha kifosztottad a pultot! - mutatok a magammal szembeni helyre és arrébb kotrom irathalmomat a köztünk álló asztalról, hogy legyen helye az édességeknek és én se érezzek késztetést arra, hogy rituális áldozat gyanánt itt helyben felgyújtsam őket. A sok papír közt úgy mutathatok, mint egy elfuserált titkárnő. Sosem értettem az ilyesmi dolgokhoz, de most kénytelen vagyok átrágni magam a mexikói öröklési jogokon és műemlék megóvási törvényeken. Idegzsábát kapok tőle, belefájdul a fejem a szakkifejezésekbe. Teljesen át tudom érezni a betegeim helyzetét, amikor a leleteiket próbálják értelmezni. - Ölj meg! Könyörgöm...- szólítom fel Antont amikor odaér hozzám. Láthatja, hogy valójában nem komolyan mondom, mégis alaposan szét vagyok hullva, így kérésem akár komoly is lehetne.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Anton Leül velem szemben, két krémessel betárazva. Jós tehetsége lehet, mert hozzám amilyen keserű vagyok egy vagonnyi édesség is kevés. Magam elé húzom a gesztenyepüét és belekanalazok. Nyelvem hegyén robban az ízorgia és egy másodpercre elönt a boldogság. - Örököltem egy haciendát Mexikóban és most rámsózták ezt a rengeteg iratot, hogy rágjam át magam rajtuk. Mi vagyok én aktakukac? - forgatom szemeimet, majd ujjabb kanál finomságba fojtom felháborodásomat. Eközben barátom a maga udvarisas és simulékony modorában közli velem, amit eddig is tudtam, mert reggel belenézetem a tükörbe, nevezetesen, hogy ronda vagyok mint egy bányarém. Ráadásul megkérdezi mi az oka a ennek a nyűzott állapotnak - Egy pasi, mi lenne más! - vágom rá keserűen - Belezúgtam, de nagyon különböztünk, ezt elmondtam neki...összevesztünk és elment, mindezt Mexikóvárosban. Ennyi - vázolom fel előtte a történések zanzásított verzióját és tömöm magamba a desszertemet, mint aki még sosem evett ilyet. Az már biztos, hogy a cukrom már az egekben van és marad is mert ez az egy kis tálkányi adag nem lesz elég - Veled mi újság? Rég jártál nálam, gondolom nem hiányoztam - nézek a férfira és féloldalas mosolyra húzom ajkamat. Hála az égnek jól fest és ennek azért tényleg szívből örülök, még ha nem is úgy tűnik. Mindig is sokkal jobban kijöttem az ellenkező nem képviselőivel mint saját nemem tagjaival. Stréber voltam, utáltak, felnőve sikeres gyógyító, majd kutató lettem, utáltak, de a férfi kollégáim megbecsültek és védelmeztek a sok hárpiától, akik közt dolgoztam, kivéve a mulatót, mert ott mindenkivel sikerült jóban lennem, bár a legjobb barátaim férfiak, Petró a mixer és Ramon a táncpartnerem. Azt kell mondjam jobb nekem velük, férfiakkal körülvéve, és ez itt Bogolyfalván sincs másképp. Erre Anton az egyik tökéletes példa.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Nor - Dalma és Balázs Miközben odalépünk a két gyermekhez, a patkány ketrecek tőszomszédságba, végiggondolom a helyzetet a lány szemszögéből. Nehéz lehet neki. Pokoli nehéz és ezt az elutasítástól, veszteségtől való félelmet mi mással enyhítené, mint haraggal egy olyan személyre fókuszálva, akiben bitorlót, vetélytársat, betolakodót lát. A fiú talán másként éli meg, egyrészt kora, másrészt mentalitása miatt. Aggodalommal vegyes kíváncsisággal fordulok most feléjük, ez a legjobb, amit tehetek. Sajnos eszmefuttatásom teljes mértékben igaznak bizonyul. A lány jeges undoksága igazol, mellyel a nevemet kimondja - Igen, akik szeretnek így szoktak hívni - reflektálok szavaira, majd a férfira pillantok, amikor a dacos tini elszólja magát arról, hogy leveleiben szerelmem emlegetett, s közben kezem nyújtom a lány felé. Ha fogadja gesztusom, úgy kezet fogunk, s rá is mosolygok. Ha nem, a kezem visszahúzom ugyan, de rá fogok mosolyogni, mert nem áll szándékomban haragban lenni vele, s ezt jelezni szeretném valahogyan. Magától értetődően melegséggel tölt el a tudat, hogy apjuk, leveleiben rólam írt, ám renomém jelen pillanatban a béka hátsója alatt van Dalmánál és ez elborzaszt. Hosszú távon nem tudok és nem is akarok harcolni ellene, és ötletem sincs mit teszek majd, ha mégis csatáznom kell a férfiért, akit szeretek, a lánya ellen, akit viszont ő szeret. Meghallva azonban a fiú nevét, egy pillanatra szertefoszlanak kétségeim. Ugyanis eszembe jut róla anyai nagypapám, Blas Rubya, akinek felmenőitől a birtokot örököltem, és akit halála napjáig nagyon szerettem, és mostanság is sokat gondolok rá. Ezt jó ómennek veszem - Én is örvendek, Ena vagyok - nyújtom felé is a kezem, s ha elfogadja vele is kezet rázok. - Csak nem azon gondolkozol, hogy egy patkányod legyen? - kérdezem és próbálom valahogyan feloldani a köztünk kialakul kényelmetlen helyzetet azzal, hogy terelem a témát - Ki is választottad már a szerencsést? - érdeklődöm őszintén, s bár a magam részéről maradok a macskáknál, mégis kíváncsi vagyok a fiú által kiszemelt jószágra. Sötét szemeiben hála az égnek nem látom azt a gyűlöletet, melyet nővéréében. Dalma utálata zsigeri felém, még a nevét is kijavította, hogy jelezze, hogy ő Norberthez tartozik, pedig biztos vagyok benne, mert eszesnek tűnik, hogy tökéletesen tisztában van a ténnyel, hogy ez nem így van. Jogilag legalábbis nem. Ám mindent felül tud írni a szeretet, ami jelen esetben igen erős kötelék kettejük között.
|
|
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Nor, Dalma, Balázs A lány nem fogadja el a kezem. Nem haragszom rá emiatt, halványan rámosolygok inkább. A fiúcska azonban kedves velem, láthatóanmegnyugszik a témaváltástól. A kis állatka, amit kiválasztott végül, nagyon aranyos. - Helyes kis szőrmók, szerintem jól választottál - jegyzem meg, majd hagyom, hogy kedvesem vegye át az események irányítását. Ennek megfelelően azon nyomban el is megy mellőlünk, hogy intézze a szőrös, bájos lényecske családjukba importálását. Más sem kell a lánynak és máris méreget, de tekintetében meglátom a félelmet, melyet dühével fedni próbál. Nem teszem szóvá felfedezésemet, hiszen úgyis dacból letagadná. Másként adom tudtára amit érzek. Ahogy ajkaim szóra nyitom, hangom selymes és szinte simogató, melegséggel, megértéssel teli. Nyugalmam, talán csak a lelkem legmélyén inog, ám ezt a lány észre nem veheti. Tekintetem arcán van, figyelem vonásait, szemeit és csak remélni tudom, hogy szavaim utat találnak a szívéhez. - Tudom, hogy gyűlölsz engem. Megértem, hiszen úgy tűnhet bitorlom a helyet, amit eddig az édesanyád töltött be az apád szívében. De ha egy pillanatra megállsz és jobban átgondolod, a szüleid együtt volnának, ha minden rendben lenne. Nekem annyi a bűnöm, hogy nem tudván mi a helyzet, új szelem magvait vetetem el Norbertben, ami ki is virágzott. Ha ezért büntetést érdemlek, ám legyen. El fogom viselni. De kérlek, előbb adj lehetőséget magadnak, hogy megismerj és nekem, hogy én is megismerhesselek - ennyit mondok, mert nincs más, amit közölni szerettem volna. Látom kedvesem visszatérni igyekszik, Balázs pedig el van foglalva új bolyhos barátjával és talán csak foszlányokat hallott abból, ami elhangzott. Nem bánom, mert főleg Dalmának címeztem szavaim. Amikor szerelmem mellénk ér bíztatón nézek rá és halvány mosolyom is ezt sugallja, mert hiszem, hogy minden rendben lesz...egyszer.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Nor, Dalma, Balázs
A lány félreért, hát persze, mit is vártam, hogy majd elfogadja, hogy nem ártó szándék vezérel. A színpadiasság szónál szemeim összeszűkülnek, mert sértésként élem meg, hogy nem képes túllátni az orránál és felfogni, hogy csupán mentalitásom tér el attól, amit megszokott. Szerencsére még mielőtt ez a cserfes kis csitri nevezett része alá dörgölném, a testvére kedvessége gátat vet minden indulatomnak. - Ha szeretnéd, akkor nagyon szívesen - mosolygok a fiúra és megfordul a fejemben, hogy érte is érdemes felvennem a harcot a kedvesnek nem mondható nővére ellen. Nagy kínban vagyok, mert a tiszta szó és nyitott szív politikája éppúgy kudarcot vallott Dalmánál, mint minden, amit eddig kipróbáltam, és úgy fest zabolátlanságának egyetlen ellenszere öccse Balázs szeretete. Testvér híján számomra ez ismeretlen terület. Én ide kevés vagyok és leszek, ez egyre tisztábban kirajzolódik előttem, mint az éji ég sötét homályából feltűnő, szikrázó csillagmilliárd. Emészt a kétség és a bánat tüze, és bár lobogása arcomra pírt nem fest, mégis úgy érzem kedvesem tudni fogja mi zajlik bennem és neheztelni fog rám ezért. Szívtelennek tűnhetek a szemében. Vissza is tér legott, ahogy rá gondolok. Kezében minden fontos aprósággal, mely a kis jószágnak kell, áll mellém, miközben meginvitál, hogy tartsak velük. Abban a pillanatban élesen elválik két lehetőségem: Melléjük szegődöm és hallgatom még a lány néhány "jóságos" szavát, állom pillantását, míg el nem pattan bennem valami. Vagy távozom és ezzel gyávaságom bizonyítom előtte. Oh, be' szív tégy igazságot, s válassz helyesen a két tévút közül, melyek egyenest vezetnek egyként a romlás felé. Magamban imát mondok és mielőtt felelnék neki még egyszer mélyen a szemükbe nézek. Lélektükreim üresek, érzelmeim fal mögé zártam, hogy megvédjenek, úgy tőlük, mint önvalóm erejétől. - Ne haragudjatok, de most nem lehet. Vissza kell mennem, a betegeim várnak rám. De ígérem legközelebb veletek megyek - búcsúzóul csak megsimítom Norbertem arcát, Balázs vállára teszem a kezem és tőle éppúgy elköszönök, ahogy Dalmától is, majd ellépek kedvesem mellett, míg végül távozom, vissza sem nézve feléjük. - Úgy fáj, hogy az elmúlt hetekben a szerelem mást sem ad, csak kínt és szenvedést nekem - suttogja elmém lelkemnek a keserves igazságot. Reményem apró zsarátnoka pislákol csupán és biztat, hogy lesz elég erőm és kitartásom elnyerni a...Ugyan! Már azzal beérném, hogy legalább elvisel és nem csak a hibákat keresi bennem... Kiérve határozottan vetem lábaim a talajnak, beérve a patikába felszaladok lakrészemig és szobámban lerogyva a fotelba kisírom magamból bánatom, hogy kisvártatva megnyugodjak és folytassam munkámat.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Anton Szavai rá jellemzőek. Érzem, hogy nem gúnyolódik hiszen ő az egyik legjobb barátom és ezt nem tenné, s persze én is csak annyira vagyok a hacienda miatt nyűgös amennyire ő sajnál engem. - No hay miel sin hiel... - mondom egy sóhaj után spanyolul, szinte reflex szerűen, hiszen az elmúlt hetekben a legtöbbet ezen a nyelven olvastam, írtam és beszéltem. Megelőzve értetlenségét gyorsan magyar megfelelőjével folytatom - Vagyis nincsen rózsa tövis nélkül - ajkam szegletében megjelenő halvány, de őszinte mosolyomból láthatja, hogy mindennek ellenére a birtok olyan kincs nekem, mely mostantól az otthonommá válik majd, hiszen saját tulajdonom még nem volt ez előtt. - Visszatértek...Muy bien...Csodás- zárom rövidre szerelmi életemről folytatott diskurzusunkat. Nincs erőm hozzá, mert még mindig túl eleven az emléke annak, ahogy távozott a szállodai szobámból. Inkább én is belekanalazok végre abba a gesztenyepürébe, amit kihozott nekem. Nagyon finom, annak ellenére, hogy cukrászdai. Míg falatozom furcsa dolgokat mesél, szemeim össze is szűkülnek és gyanakvó tekintetem elárulja, hogy kétségeim vannak. - Súlyos vád ez...és kétlem, hogy csak amiatt, mert neked nincs elég feladatod a kollégáid valakit eltennének láb alól. Ti tudtommal az életet véditek, nem? A világban meg bárhová nézünk van bőven bűn és gonoszság, amivel foglalkozhattok.. - mondom el neki én is, amit gondolok. Való igaz léteznek korrupt, aljas emberek a hivatalokban, így biztosan találhatunk elvetemült aurort is, de azért talán picit túloz.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Anton Remélem kedvel, mert én őt igen, még akkor is, sőt pont azért mert néha akkora tahó, hogy csak na. Ez nála egy veleszületett képesség lehet, amivel képes kibillenteni például engem a marcangoló depressziómból. Szóval hál a legyen a Nagy Szellemnek azért, hogy ilyen jó vágású tuskónak teremtette meg a velem szemben élvezettel két pofára krémest evő férfit. - Előbb a munka, aztán a szórakozás Aranyom! - mosolygok rá és kanalammal gesztikulálva folytatom - Ha lakásavatón szeretnél lébecolni, akkor előbb gyere téglát pakolni, vagy legalább ablakot pucolni. Amúgy is a házimunkában jeleskedő pasik olyan szexik...- tódítom és egy falat habos gesztenyecsodát magamhoz veszek én is. Jó kedvem kezd visszatérni, legalábbis ideiglenesen. Persze szíven üt a mondat, amiben azt taglalja, hogy még örülni fogok, ha Norbert visszatalál hozzám. Elhúzom a szám, de nem szólok semmit. Majd rátér a kollégáira, s nekem sem kell több. - Ez igaz, de ha bemutatsz párnak, akkor már ismerni fogom őket. Amúgy sem árt ha ők ismernek egy jó gyógyítót én meg pár hozzád hasonlóan megnyerő és aurort, bár téged egyik sem tud felülmúlni. Ebben biztos vagyok. Főleg nem azt, ahogy azt a krémest eszed...Egek...- nevetésbe fulladnak szavaim, mert tényleg olyan jól áll neki, ahogy eszi. Egyszerűen aranyos, és ez szerintem pont egy olyan dolog, amit nem szeretne magáról megmutatni. Így valahol két kuncogás között, mert persze letompítottam magam, megtisztel ez a fajta felszabadultság és fesztelenség, amivel felém viseltetik. Temi is írta, hogy laza fazon, akit nem lehet nem szeretni. Igaza volt.
|
|
|
|
|
