|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Rugero Ortega Spanyolul kérdez vissza. Tehát értette amit mondtam, mert azt kétlem, hogy ilyen tökéletességgel le tudna utánozni valaki ilyen körülmények között egy számára idegen nyelven elhangzó mondatot. Válasza is engem igazol, így spanyolul reagálok szavaira. - ¡Bien...!- mosolygok rá és míg közelebbről is megnézem sérüléseit bemuatakozom, ezzel is elterelve figyelmét a fájdalomról - Me llamo Evena Noxen, y soy doctora soy de Bogolyfalva ¿ y Tú? - eközben miután megengedte szép lassan elkezdem pálcámat előbb orra felett mozgatni és egy igézet segítségével helyrehozni az ott keletkezett kárt, ami sajnos kicsit maró érzéssel jár - Un minuto... - mondom nyugtató hangon, ahogy dolgozom - ...y sera mejor - a pálcámból lövellő vörös fénnyel fókuszálok és a varázslat szinte összeugrasztja azt a megpattant eret, melyből a vérzés ered. Ezután a térde következik. Az szerencsére csak zúzódott, mert a nadrágja megvédte a nagyobb bajtól. A pálcámból kiáradó türkizkék varázslat hűsít, fájdalmat csillapít, miközben visszaállítja a sejtek eredeti állapotát. Ez kicsit furcsa érzés, de sokkal kevésbé kellemetlen, mint az orrvérzés elállítása volt az imént. Nem telik el öt perc és már csak ruhájának szakadása és vérfoltja emlékezteti arra, hogy mekkorát zakózott pár perce. - ¡Ya terminamos!- egyenesedem fel és teszem el pálcámat farmerem megbűvölt zsebébe. Ezután végignézek a fiún, hogy lássam minden rendben van-e. Az orra a helyén, a lábában a csontok is, így elégedetten mosolygok rá a jó munka végeztével.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Várffy Sára - 2018.05.12. 22:11Az biztos o.o Nem is emlékszem, hogy volt-e olyan, mikor ennyi minden tetszett... ezek most nagyon jóóóóók Bizony! Az opera angyala, a folk triász a pasival, a viking rőtszakál, a swing hasonmások, a felemás szemű srác is (mert országokat hirtelen nem tudok) mind jól TO(l)Y(a)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Mindenki - de főleg, aki a mentést irányítja Amint meghallottam az éktelen robbanást és megláttam a kastély felől felszálló füstöt azonnal alakot váltottam és ide jöttem, hátha szükség lehet rám, mint orvosra. Körös-körül mindenütt törmelékek és rémült-összezavarodott emberek, amerre csak elszállok a kastély megrongálódott részén ez a megrázó kép tárul elém. Hollóként jöttem, mert így sokkal gyorsabb volt az idefelé vezető út a Vajner birtok határáról, ahol már napok óta gubbasztottam egy hatalmas fenyőfa tetején, elgondolkozva azon, ami történt. Egy mindenki számára jól látható és biztonságosnak tűnő helyre állok, miután deanimáltam és ismét emberi formámba kerültem, hogy azok is észre vegyenek, akiknek jól jönne akár csupán plusz egy kéz vagy pálca. Közben gyorsan felmérem a helyzetet, ami igen kritikusnak tűnik. A robbanás kárt tett az egész toronyban. Szerkezete statikailag instabillá vált, így valószínűleg első, evakuálás közben persze, ennek legalább átmeneti stabilizálása lesz, elkerülendő a még nagyobb tragédiát a rész teljes összeomlását. Hiszen ki tudja hányan rekedtek odabenn? Míg maga a mentés folyik biztosan be tudok állni akár hollóként is egy kutatócsapatba, hogy megtaláljuk az esetlegesen még bent lévő sérülteket. Ehhez számomra viszont az kell, hogy mielőbb megtudjam ki koordinálja a műveleteket. Kisvártatva rá is jövök a szóban forgó személy kilétére. Figyelmem ugyanis egy erős és határozott mondatfoszlány kelti fel, s látom van már itt több tanár, akik közülük az egyik az, akit hallottam. Rajtuk kívül diákok és iskolai dolgozók, valamint egy katasztrófa turistáskodó fotóspalánta is a látóterembe kerül mialatt a vezető után kutatok. Ez szégyen... Hogy képes bárki is más kárán, szenvedésén vagy fájdalmán szerezni javakat és kivívni az elismerést... Nem is foglalkozom vele, pedig esküm szerint kellene, de azzal mentem magam, hogy mások jobban rászorulhatnak szakértelmemre mint, így magamban elismeréssel adózom annak, aki beverte a képét és elhaladok mellette, hogy egyenesen az erélyes tanerőhöz lépjek. - Orvos vagyok és holló animágus. Kérem mondja, mit segíthetek?! - mondom határozott hangon a férfinak, miközben pálcámmal eddigi hosszú fehér nyári ruhámat egy sokkal praktikusabb öltözetre, farmerra, pólóra és lapos talpú zárt cipőre cserélem és leengedve viselt hosszú hajamat szoros kontyba tűzöm tarkómnál. Egy valaha szebb napokat megélt festmény előtt állunk, ő pedig épp utasításokat ad a többieknek. Remélem engedélyt kapok majd tőle a segítségnyújtásra.
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
A mentés irányítója és résztvevői Kollégám Dr. Payne beszélni szeretne velem, ha ennek vége, ahogy ő fogalmazott, miközben már indulóban voltam. Szavaira csak bólintottam jelezve, hogy észben fogom tartani és egy arra alkalmas időben vissza fogunk térni rá és ebben biztos lehet. Futólag viszonoztam néhányat azok közül a köszönések közül melyet a vezetők felé menet hallottam és nekem szólónak tűntek. Odaérve a két tanához ők előbb nem igazán figyeltek rám, ám ez azonnal megváltozott, amint egyikük meghallotta, hogy hollóvá tudok válni, s így már mint értékes segítőre néznek rám, ami örömmel tölt el, hiszen ezért jöttem. - Vállalom! - mondom határozott, elkötelezett hangon, s tekintetemben a rendíthetetlen akarat szikrái csillannak meg. - Fel tudom mérni a károkat, a sebesültek számát és helyzetét, s akin tudok ott helyben segítek, hogy mielőbb kijuthasson egy arra megfelelő menekítő úton - vázolom fel gyorsan tervemet, melyet meg is valósítok, ha erre lehetőséget kapok. Anélkül természetesen semmit nem teszek, hogy ne engedélyeznék, hiszen nem akarom még magammal is emelni a veszélyeztetettek számát, abból bőven van körülöttünk elég. - A füsttől és lángoktól való ódzkodás olyan dolog ebben a helyzetben, amire nincs idő, s ahogy látom a statika sincs a pártunkon - nézek a romok felé, majd a két férfira és elkezdem az átalakulást. Előbb karjaimat teszem szárnyakká, hogy még ha szükséges beszélni mindenképp tudjak. Ez a nem veszélytelen küldetés most talán segíteni fog elterelnem gondolataimat, melyek minduntalan Norbi felé húznak vissza.
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Mindenki, de főleg Seth Félig átalakulva szárnnyá vált, fekete tollakkal borított karokkal hallgatom a fő koordinátor hozzám intézett erélyes szavait, amikkel arra int, hogy ne heveskedjek és vessem be magam a romos épületbe felelőtlenül. Egyáltalán nem állt szándékomban akciózni, ezt gyorsan le kell szögeznem, hogy ne aggódjon. - Nem fogok engedély nélkül bemenni - mondom érthetővé téve, hogy tökéletesen tisztában vagyok a helyzet komolyságával, veszélyével és súlyosságával - Mindenfajta alap varázslatot tudok, de főleg a gyógyítás az erősségem az animágiám mellett - felelem kérdésére, ám képességemről mélyen hallgatok, hiszen mostanában nem szívesen használom. A birtokomon történtek óta tartok az erőmtől. Sötét oldalának felfedezése lassan kell, hogy történjen és ehhez, ha csak a végszükség úgy nem hozza, ragaszkodni szeretnék. Eközben befut még egy segéderő, egy fiatalember személyében, aki a levegőt uralja, legalábbis szavaiból és érkezésének módjából erre következtetek. Úgy vélem helyesen. - Indulhatunk... - közlöm és teljesen felöltöm holló alakomat, majd ha ők is elindulnak én is könnyed szárnycsapásokkal emelkedem fel a magasba, s közvetlenül a férfiak mellett repülök, hogy velük együtt mérjem fel az egész tornyot körös-körül keresve a lehetséges kiutakat. Közben alattunk zajlanak az események, s az emberek jönnek mennek. Minden figyelmem leköti a kutatás, ám amint újabb omlás hangjai rázzák meg a léget még sürgetőbbnek érzem, hogy mielőbb szakszerűen cselekedjünk.
|
|
|
|