Petheő-Gönczy Liliróza

A kérdésre kimérten biccentek. Hát persze, nincs is más dolgom, mint ismeretlen új diákokat pátyolgatni. Őszintén minek nézek én ki? Fogadó bizottságnak? Unottan végig mérem miközben durcásan reagál a sietségem. Szép, még ő van megsértve.
Az érdeklődés teljes hiányával az arcomon fordítom a tekintetem az arcára. Majd egy pillanatra lefagyok, nagyon ismerős ez az arc. Ősszeszükül a szemem egy pillanatra, aztán finoman megrázom a fejem. Mindegy, nem érek rá.
Semleges arccal válaszolok neki.
-Remek, ezt örömmel hallom.
Aztán rövid mérlegelés után sarkon fordulok.
-Viszlát vöröske.
Ezzel már sietek is tovább, nincs nekem erre időm... Kisétálok a kapun és gyors léptekkel elindulok a faluba.

Sárközi Erik Levente
Outfit

Pulóver? Kalap? Nyakkendő? Vagy inkább díszzsebkendő? Ah, nem tudom...
Elgondolkodva sétálok a férfi részlegen, nem sokára itt van apukám születésnapja, én pedig a változatosság kedvéért valami ruha vagy hasonló mellett döntöttem idén. Bár ne tettem volna, ez kész vicc. Már vagy egy óra járkálok boltról boltra, de semmi. Mindenhol unalmas tucatárú, ráadásul a legtöbb majdnem teljesen műszál vagy mélyen ízléstelen.
Egy apró sóhajjal sétálok tovább lazán meg-meg érintve egy inget, egyik sem túl jó anyag.
Nem igazán tudom, hogy van megtervezve ez a hely, de mivel ok nélkül is be kell járnom sorokat, gyanítom elég rosszul...
Ha minden igaz a következő sorban lesznek olyan dolgok amik esetleg érdekelhetnek. Elsétálok valaki mellett aki éppen kikel magából, mivel pont én is hasonlóra gondoltam elkezdek kuncogni. Legalább nem egyedül szenvedek. Vettek egy gyors pillantást az ingek szidójára, aztán folytatom a kutatást.
A következő sorból átlátok az ingekhez, ezért miközben a nyakkendő tűket nézegetem, oda-oda pillantok az előbbi srácra. Persze csak szép szolidan, éppen csak elmosolyodva. Ahogy látom közel sem ezt tartja jó programnak.

Dimi

Nem tudom miből vannak a pasi ideig, de ha nem ebben a helyzetben lennénk biztos kifaggatnám honnan van ez a nagy nyugalma. Érdekes beszélgetés lenne, az szent.
Most, hogy elfogyasztotta sütimet megszemléli a vásárlásom romjait. Igazán kedves mondhatom...
Lassan elkezdenek szállingózni az emberek, úgy tűnik már nem vagyunk elég érdekesek. Ez végre egy jó hír, kicsit ellazulok. Sosem szeretem a nagy tömeg előtti hisztiket, olyan buta dolog.
A férfi már épp megközelítené a parfümöm romjait amikor megjelenik az egyik eladó és közli a végösszeget. Na, ezt már ő sem veszi lazán. Enyhe elégedettséggel nézem, ha már volt kedves fellökni, majd megenni a sütim, akkor ez igazán semmiség.
Mosolyogva átveszem az édességet és lerakom a mellettem lévő asztalra. Végül vissza fordulok a parfüm gyilkoshoz, enyhén mézes-mázsassá válik a mosolyom.
-Remélem nem okozok a sütivel és a parfümmel anyagi nehézséget önnek Mr....
Hagyok némi szünetet a mondatvégén, majd várakozva nézek rá. Nem mintha sok hasznát venném a nevének, de azért mégis jobb név szerint szidni az embereket.
A kukában kikötött parfümöm láttán cseppet fájdalmas arccal nézem a szemetest, egy kicsit sem tudtam használni az illatszert, milyen kár...
A kérdésre felpillantok. Kissé erőltetett mosollyal az arcomon felelek.
-Azt hiszem nincs.

Lora
Outfit, Bikini

Szinte nem is tudok jobb programot elképzelni ebben a melegben, mint a hűs vízben való úszkálást. Úgyhogy a barlangfürdő meglátogatása kifejezetten örömmel tölt el. Bár az oda találás okoz némi nehézséget, szerencsémre nem én vagyok az egyedüli aki ezt a helyet szemelte ki. Néhány embertől segítséget kell ugyan kérnem, de viszonylag gyorsan oda találok.
Megérkezve látom, hogy előbb ide értem, mint a navinés szöszke. Habozok, megvárjam az előtérben vagy menjek be és majd megtalál?
Végül nyer az udvariasság és letelepszem az egyik székre újságot olvasni, amíg várok. Közben fel-fel pillantok hátha meglátom Lorát.
Ha jól emlékszem három órát beszéltünk meg, szóval lassan ide kell érkeznie. Várakozás közben újfent felmerül bennem, hogy milyen furcsán kezdődőt ismeretségünk. Mivel én általában nem órai csoportmunkán barátkozom, mondjuk a heves sárga sem minden napos jelenség... Enyhén elmosolyodom dilis egy kezdet az biztos. Az első pár percben csak gyanakodva méregettem, kitudja miért, de erős ellenszenved éreztem, aztán lassan ahogy folyt a munka kiderült, nem is olyan szörnyű a csaj...

Lora
Rendezetlen fürtök

Egy idő után abba hagyom a felpillantgatást és elmélyülök az egyik másik cikkben. Egyelőre sehol sincs Lora, a többi ember, pedig nem elég érdeke. Meglepő módon a sok divatmagazin mellett vannak komolyabb lapok is. Eleinte persze, csak a divatlapokat lapozgatom, meg-meg állva egy érdekesebb fonásnál vagy csinosabb stílus irányzatnál. Végül szép lassan a kezembe kerültek a komolyabb lapok, ahol a nagy világ híre nem a sztár párocskákra korlátozódtak. Halovány érdeklődéssel végig futom a körözöttek listáját, elég rövid, úgy tűnik itt alacsonyabb a bűnözésirata, mint Angliában. Hm...ez némi kép megnyugtató. Ezután a mágusjogi cikkekhez érek és teljesen elmerülök bennük. Egyelőre még nem vagyok biztos benne, de vonz a jogi pálya, szóval szeretek napra kész lenni a hírekből.
Valószínűleg ez az oka, hogy csak akkor veszem észre a Szöszit amikor az egyik jegykiadó hangosabban rászól. Elfintorodom, milyen kellemetlen alak, bezzeg velem milyen udvarias volt... Érdeklődve figyelem nyomon a beszélgetést, ha kell esetleg segíteni tudjak. De ahogy látom jól boldogul, bár a kutyusa nem jöhet akármilyen szépen is néznek. Nos, ez igazán bosszantó lehet.
Lora bejön, én pedig már majd nem felállok amikor mellém lép és közli elmegy öltözni. Bólintok, a félig felemelkedett testtartásból vissza ülök.
-Rendben, itt megvárlak.
Amíg öltözik én folytatom a cikk olvasását. Bár most már érzékelem, ahogy megnéznek. Néha-néha még fel is emelem a fejem és rámosolygok a helyesebb fiúkra akik megnéznek. Többek között ezért is éri meg a rengeteg edzés, kész önbizalom löket, ha bikinit veszek. Persze, egy idő után ezt is elunom, visszatérek az olvasáshoz.

Lora

Befejezem a cikket és egyik kicsit beljebb sétálok, közelebb a medencékhez. Egyik kezemben lazán fogom a törülközöm, valamint az előbb olvasott magazint, amíg találok egy kifekvőt, ott lerakom. Elnézek az öltözök felé, de sehol sincs még a várt szőkeség, ezért leülök. Körül futtatom a tekintetem a medencénél tartózkodókon, senki ismerős természetesen. Fogom a lapot és folytatom az olvasást, de a megkezdet cikk feléig se jutok amikor megjelenik Lora. Érdeklődve pillantok fel, majd meglepetten nézek rajta végig. Megszólalni már nincs időm, mert mellettünk hatalmas fröcsköléssel beugrik valaki a vízbe. Szinte egy időben a sárgával felkiáltok, ahogy elér a víz.
-Szentséges szalamandra!
Bosszúsan nézek az ugró irányába, sosem kedveltem, ha minden szó nélkül ősze vizeznek. Na, de ez tényleg pofátlanság volt, gondolhatott volna arra, hogy mások is vannak itt. Az ilyet nem egy forgalmas helyen kellene végre hajtani.
A gondolatimból Lora megjegyzése ráz fel. Meglepetten pillantok fel.
-Oh, köszönöm.
Végig pillantok magamon. Hát, én annyira nem látom magam barnának. Gyorsan újra végig nézek a sárga lányon, már legalábbis azon ami kilátszik belőle. Halvány értetlenséggel emelem a tekintetem az arcára.
– Törülközőben akarsz fürödni?
Kétlem, hogy bármi takargatni valója van, ha nem olyan vékony, mint én, akkor gondolom más szabású bikini van rajta, de ezt nincs oka takargatni.
A következő kérdésre lepillantok a mellettem heverő magazinra.
-Oh, ez egy jogi lap, amíg vártalak kölcsön vettem a sok közül.
Kimért lassúsággal kinyújtózkodom, végül is nincs sok alkalmam bikiniben mutatkozni, úgyhogy kiélvezem a tekinteteket, aztán felállok.
-Nem megyünk be a vízbe?

Lora
Váltás

Ilyen kis? Értetlenül nézek rá, persze lehet rajta felesleg, de kétlem, hogy olyan drámai mennyiség. Várok egy picit, majd mivel nem folytatja bólintok. Előbb-utóbb úgy is le kell venni és azt hiszem ezzel el is jött az idő a vízbe menetelre. Kiélvezem a rám szegeződő tekinteteket miközben felállok, aztán rá nézek Lorára. Ő pedig a felvetésemre nagy nehezen letekeri magáról a törülközött. Na, nem is volt olyan nehéz. Enyhe kíváncsisággal végig futtatom rajta tekintetem. Majd egy félmosollyal az arcomon elindulok a medence széle felé.
-Tetszik a bikinid.
Besétálok a vízbe, szép kényelmes tempóban. Eleinte kissé hidegnek érzem, de lépésről lépésre egyre inkább megszokom. Megcélzom a medence közepét, onnan a kilátás is jó lesz és valószínűleg a víz is melegebb lesz.
Majd nem el is érem a kiszemelt pontot amikor újra megszólal Lora, felé fordítom a fejem. A kérdésre válaszként elfintorodom.
-Azok, nem lehet tőlük békében élvezni a helyet.
Nem tudom, hogy a válaszomra reagál vagy másra, de elfintorodik. Mielőtt elkezdenék ezen gondolkozni újra megszólal. Először csak meglepetten pislogok. Ki az az Aladár? De aztán folytatja a beszédet és megértem. Aladár a kutya akivel érkezett, ha jól veszem ki a szavaiból nagyon aggódik érte...
Rövid habozás után válaszolok.
-Biztos jól van.
Nem igazán tudok hozzá szólni a kutya témához, nekem sosem volt kutyám. Ezért is örülök amikor a személyzetre terelődik a szó, erről már jobban tudunk beszélgetni. Bólintva válaszolok.
-Roppant modortalan volt a pasi. Nem is értem mért, velem előtte teljesen udvarias volt.
Amíg beszélek követem a tekintetét, bosszúsan méregeti a személyzetet. Ennyit a jó hangulatról...

Lora

A víz roppant kellemes, látszik, hogy némi kis extrákkal a legváratlanabb pillanatokban eltudják varázsolni a vendégeket, ha akarják. Ez nálam külön jó pont, szeretem a meglepetéseket. A másik széle táján pedig, mintha csak kitalálták volna mire gondolok padszerűségek vannak. Leülök az egyik szimpatikusra és Lorára nézek, így félig a vízben ülve roppant jó.
A megjegyzésére felnevetek. Pontosan, velem csak legyen mindenki udvarias.
-Ez így igaz. Engem meg se próbáljon megsérteni senki, mert fájdalmas következményei lesznek.
Kissé önelégülten mosolygok, velem csak nagyon kevés ember mer kikezdeni és a legtöbb esetben ők is megbánják. Nem a kegyes természetemről vagyok híres, gyanítom nem is leszek soha. Mivel ez a tulajdonság kicsit sem jellemző a családomra.
Kinyújtóztatom a vízben a lábam, ehhez igazán hozzá tudnák szokni. ebben a pillanatban minden békés, én pedig végre nem érzek honvágyat. Észre se veszem ahogy becsukom félig a szemem. Pillanatnyilag ki se lehetne hozni a sodromból, hat rám a hely vidám hangulata, sikerült ellazulnom.
Ebből a meditációszerű állapotból Lora ráz fel egy kérdéssel, vidáman válaszolok, közben kinyitom a szemem.
-Igazán kellemes. Te mit gondolsz?
Ránézek és azonnal tudom, felesleges kérdés volt. Egyfajta áhítat ült ki az arcára. Mivel a vizet nézi én is lepillantok, a medence vize vidám levendula színűvé vált. Apró mosollyal értékelem a váltás, szép ez a szín.
Mire bármilyen megjegyzést tehetnék a navinés felsóhajt, ezzel újfent mosolyt fakaszt az arcomon.
-Pont úgy lelkesedsz, mint egy gyerek.
Ezt persze nem sértésnek szántam, csak egy vidám gyerek jutott róla először eszembe.

Luca, aki már nem kutya

Amikor elsőre üres kézzel felbukom szomorú kutya pofifogad. Vigasztaláskép vetek rá egy mosolyt amíg pihenek. Majd egy-két perc múlva újra próbálkozom, most némi küzdelem árán, de sikerül felhoznom.
Diadalmosollyal nézek a corgira, vagyis csak néznék...
Aztán eltátom a szám, ezt meg hogy? Egy boldogan mosolygó lány vár az aranyos kutya helyén. Egy ideig megszólalni sem tudok, csak nézek rá értetlenül. Amíg én a hangomat keresem ő megszólal, ez sem segít rajtam. Úgy tűnik ez a lány volt az előbbi eb. Na, de akkor mért velem hozatta fel ezt a bigyót? Becsukom a szám, lassan összeszedem magam, ezzel egy időben felém nyúl a csaj. Elsőre csak nézem a kezét, mi a... Majd leesik az üvegszobrot szeretné. Már éppen nyújtanám át neki, amikor lenéz a kezére. Na, most már ő is meglepődik. Valószínűleg nem akarta megmutatni az emberi formáját...
Amíg az új külsejével foglalkozik én vissza nyerem a lélek jelenlétem és hátrébb úszok, tisztes távolságból gyanakodva méregetem.
-Te meg ki vagy?
A válaszra várva félszemmel megszemlélem az üvegtárgyat. Nem tűnik jelentősnek, csak egy sima sellő semmi több. Ennél a pontnál egy újabb kérdés merül fel bennem, némi habozás után ezt is felteszem.
-Minek ez neked?

Lora

Jót mosolygok azon, hogy lendületesen bólogatni kezd a megjegyzésemre. Én már csak ilyen vagyok, ne próbáljon megbántani senki, mert nem állok jót magamért. Bár azok az ismeretlen(ek)től kapott reggeli cetlik a padomon még megtorlásra várnak. Még, hogy én mardekáros liba és festett hajú...ó, csak tudjam meg honnan jönnek az üzenetek, utána az írónak vagy íróknak átgondolják kivel kezdenek ki.
Ezeknek a gondolatoknak a hatására eltűnik a mosolyom, helyette fagyossá válok. Ebben a pillanatban pedig a víz úgy dönt belőlem merít ihletett, karmazsin vörössé válik. Egész szép, már, ha nem nézzük a hozzá kapcsolódó érzelmet. Ahogy a megjelenő színt nézem egy kicsit összeszedem magam, halvány mosollyal az ajkamon nézek újra Lorára, ezt szinte azonnal felváltja az értetlenség. A navinés lány ijedt arcot vág.
-Minden oké?
Amíg a válaszra várok kényelmesen elhelyezkedek a medence széli padon, ha már elsétáltunk ideig, akkor békében is élvezhetem a kellemes vizet. Megpróbálom átadni magam újra a hely varázsának, de egyelőre nem tudom kizárni az előbbi negatív gondolataim. Pár percig még viaskodók a nyugalmamért, aztán feladom, előbb-utóbb úgyis visszatér magától. Lenézek a vízre, úgy tűnik megunt engem és kereset mást magának, most fűzöld árnyalatban pompázik. Elmosolyodom, ezt a szint szeretem.
Még mindig mosolyogva fordulok Lorához, megmozgatom magam mellett a kezem, jelezve, hogy ő is leülhetne.
-Gyere te is.
A kényelmes elhelyezkedést követően tovább terelődik a szó, belém pedig lassan visszatér a vidámság. Nem tudom, hogy minden navinés ilyen könnyen boldoggá tehető-e vagy csak Lora ilyen, de aranyos a lelkesedése. Ezt meg is jegyzem neki. A válasza hallatán elkezdek nevetni, úgy válaszol, mint egy durcás kisgyerek.
-De, persze.
A nevetést abba hagyom, csak mosolygok. Nem megbántani akartam, egyszerűen ez jutott róla eszembe. Felesleges megsértődni.

Lora
Fulladjunk meg stílusosan

Hol békésen, hol békétlenül üldögélek és nézem ahogy a víz váltja színét, attól függően kit szemelt ki magának éppen. Ebbe az idillbe, csak a mellettünk lévő pár hangos vitája zavar bele. Egy ideig próbálom kizárni őket, társaságban vagyok, inkább nem kellene jelenetet rendezni. Szóval egy-két szúrós pillantáson kívül mással nem jelzem, hogy legszívesebben kizavarnám innen őket. Végül is igazán vitatkozhatnának máshol, ide pihenni jönnek az emberek...
Bosszús sóhajjal fordítom a tekintetem Lorára, már épp elkezdenék panaszkodni, amikor érzékelem, hogy a szőkeség eltűnt. Meglepetten nézek körül, sehol sincs a kereset pöttyös bikinis szöszi. Értetlenül állok fel, ekkor valami neki ütődik a lábamnak, kíváncsian fordítom lefelé a tekintetem. A támadómat meglátva elmosolyodom, rejtély megoldva. Bár nem értem, hogy miért csinálja ezt, egy ideig nézem a víz alatti kapálózását, aztán leesik segíteni kellene. Na, de hogy? Habozva nézek le rá.
Teszek egy lépést a navinés felé, majd lenyúlok és megpróbálom felhúzni. Siker helyett Lora leránt maga mellé, apró meglepet sikkantással esem el, félig még rá is esek. Eközben ő mond valamit, de csak félig értem.
Néhány pillanatig azt sem tudom hol vagyok, érzem ahogy Lora hánykolódik alattam és azt is, hogy víz megy a kitátott számba. Végül ez lesz ami észhez térít, gyorsan becsukom a szám, majd arrébb gördülök, biztonságos távolságba a csapkodó sárgától. Amint elmúlik a vész a szervezetem levegő után kiált, én pedig fellököm magam. Prüszkölve emelkedem ki a vízfelszín alól, veszek néhány gyors lélegzetet. Ezt követően kitisztul annyira a fejem, hogy újra a szőkeség után nyúljak. Már csak gyengén ránt meg, ezért sikerül felrántanom, egy kicsit tartom is, még mielőtt vissza zúg a habok közé. Enyhe aggodalommal nézek rá.
-Jól vagy? Mi történt?
Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ezt magától csinálta. Emiatt pedig felmerül a kérdés kilökte bele a vízbe? Körül pillantok, a szemem megakad a mellettünk vitatkozó és heves kézmozdulatokat tevő páron. Hirtelen össze áll a kép, fagyos mosoly jelenik meg az arcomon. Ennyi volt betelt a pohár. Vissza fordulok Lorához egy pillanatra.
-Maradj itt mindjárt jövök.
Ezzel már el is lépek tőle és oda sétálok a párhoz. Elhajolok egy kar elől, majd megkocogtatom a tulajdonosa vállát. Miután rám figyelnek elkezdek beszélni.
-Már elnézést, de vagy viselkedjenek kulturáltan vagy menjenek innen valahova ahol nem okoznak problémát.
Mindezt persze a lehető legfagyosabban közlöm aminek következtében mindketten lefagynak egy időre.

Belcalis Kassis
Outfit

Néhány napja megtudtam, hogy az iskolában van egy edzőterem szerűség, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem. Nem mondanám magam fanatikus edzőnek, de az tény, hogy szeretek mozogni. Ezért amint akadt egy kis szabad időm kiderítettem a helyét, most pedig itt vagyok az ajtajában. Kíváncsi arccal lépek be, szinte azonnal meg is állok. Még jó, hogy senki sem jött mögöttem, mert az sok kellemetlenséget okozott volna. Körül futtatom a szemem a termen, hát itt aztán tényleg van minden amit csak akarhat az ember.
Elmosolyodom és beljebb sétálok, egyelőre még nem tudom mivel kezdjek. Sok olyan lehetőség van amit ismerek, de nem egy érdekes újdonsággal is szembe kerülök.
Néhány percnyi séta után a szokásos edzéstervem mellett döntök, megkeresem a futópadokat és beállítok magamnak egy jónak tűnő programot, aztán elkezdek futni. Pillanatok alatt elkalandozok, hiába a sok ismeretlen arc körülöttem, egyik sem tud érdekelni. Ahogy mindig most is szinte azonnal elveszek a gondolataim között, sok minden körül forognak mostanában a gondolataim. Egy ideje már itt vagyok, de még így is szinte minden nap ér valami meglepetés. Ez pedig igazán sok gondolkozni valót ad, bár emellett kifejezetten élvezem az itteni színes életet, egész szórakoztató tud lenni.

Belcalis Kassis

Addig futok amíg kitisztul a fejem, emiatt pedig jó félórán keresztül a futópadon vagyok. De teljesen megéri, vidáman lépek le a padról. Oda sétálok a vizesüvegemhez és iszom néhány kortyot, nem igazán izzadtam meg a futástól, ennyit szinte mindig futok, sincs már rám komoly hatással, ezért is edzek még mellé.
Már éppen indulnék tovább amikor egy ismeretlen hang utánam szól, halvány érdeklődéssel fordulok meg. Nem igaz, hogy edzeni sem lehet nyugodtan...
Amikor meglátom kiszólt hozzám majdnem eltátom a szám, ki a jó Merlin ez a csaj? Tuti eltévedt, így épeszű ember nem jár edzeni... Honnan csöppenhetett ide egy ilyen lány?
Pár pillanatig eltart amíg megemésztem a látványt, aztán újabb pillanatokra van szükségem, hogy vissza tartsam a nevetésem. Végül egy derűs mosolynál sikerül megállapodnom, a megjegyzésre biccentek.
-Szia, köszi.
Többre egyelőre nem futja tőlem, túl nagy az ingeret érzek a nevetésre ahogy követem a tekintetét, hát persze, rajta is ilyen van. Sőt a kedves hangnem alapján nem is azért jött, hogy közölje rajta bizony jobban áll.
A bemutatkozás is ezt a teóriám igazolja, úgy néz ki ismerkedni szeretne a plázacica kinézetű csaj. Elfojtok egy újabb nevetést és válaszolok.
-Melissa vagyok. Melyik házban vagy?
Kevés ilyen "csillogó" ember van a suliban, szóval biztos érdekes beszéd témává válik a közel jövőben. Gyanítom, hogy az eddig engem bombázó csajok ezután neki hagynak majd goromba cetliket. Végül most már ő az új csaj, én igazán értékelném, ha engem megunnának. Az elején idegesített, de most már inkább unom, olyan gyerekes. Nehéz elhinni, hogy nincs jobb dolguk az ilyen embereknek.
Miközben a választ várom végig nézek rajta, hosszú műkörmök, rajzolt szemöldök és vastag smink. Hm...olyan, mint ha egy mugli divatlapból lépet volna ki. Talán még érdekes is lehet ez a beszélgetés.

Takács Márton
Outfit

Ah, fárasztó volt a mai nap, ebben e melegben még repülni is kínzás. Fáradtan sétálok fel a szobámba egy gyors átöltözésre, elterveztem, hogy lemegyek a faluba megvenni még néhány sulis cuccot amire eddig nem jutott időm, de már nincs sok kedvem hozzá. Megállok az álló tükrömmel szemben, hosszú másodpercekig csak nézem magam, aztán egy sóhajjal az ágyon lévő táskám ért megyek. Így is túl sokáig halogattam azt a vásárlást ideje túl esnem rajta...
Lassan elindulok, közben próbálom megtalálni a vásárlás pozitív oldalát. Valamilyen szinte végül is szeretek vásárolni, csak nem egy ilyen kimerítő nap után, talán ha benéznék a cukrászdába az segítene..
Elmosolyodom, ezzel meg is van a terv, beszerzem amire szükségem van és megyek szerzek magamnak valami finomságot. Kicsit sietősebbre veszem a lépteim, de még így is úgy tűnhetek egy külső szemlélőnek, mintha céltalanul sétálgatnék.
Maga a kastély elég kihalt ebben az időpontban, a diákok vagy pihennek vagy órán vannak még. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom az órarendem.
Kiérve az iskolából ruganyos léptekkel átkellek az udvaron, ahogy a kapuhoz közeledem feltűnik egy alak bőröndökkel körül pakolva. Egy pillanatra árny suhan át az arcomon, csak ne még egy olyan szerencsétlen lányt, mint legutóbb. Majd ahogy jött ez el is tűnik, mosolyogva haladok az ismeretlen felé. Miután megközelítem annyira, hogy lássam az arcát. Hm...talán még is segítenem kellene, egész helyes a srác. Ez kb el is dőlt, mellé érve rámosolygok.
-Hello.

Luca

Zavarral kevert kíváncsisággal nézem ahogy körbe forog és megvizsgálja magát. Úgy tűnik neki is idő kell, hogy feldolgozza a változást. Ez elég érdekes, úgy tudtam az animágusoknak ez elég természetes, de ő nem úgy viselkedik. Bár az is furcsa, hogy kutya formájában kért segítséget.
Miközben gondolkozok lenézek a kezemben lévő üvegszoborra, nem tűnik jelentősnek vagy érdekesnek, akkor minek neki? Aj, mibe keveredtem már megint...
Apró sóhajjal nézek fel, most már összeszedte magát annyira, hogy válaszoljon a kérdésemre. Szóval Luca, nem ismerős a neve, de ez még nem jelent semmit. Higgadtan folytatom a kérdezősködést, közben szorosan rá kulcsolom az ujjaim a szoborra. Még nem tudom miért kell neki, viszont amíg nem kapok válaszokat nálam marad.
-Melyik házba tartozol?
Végig nézek a lányon, talán nem is hozzánk jár. Na, mindegy ez úgy is mindjárt kiderül. Addig marad a feltételezés, hogy igen.
Ezután elkezdem az üvegfiguráról faggatni. Finoman szólva sem arra a válaszra vártam amit kaptam. Meglepetten nézek rá, komolyan ennyi? Ezért dolgoztam? Ez csak valami vicc lehet, de annak is nagyon rossz.
Egy ideig várom, hogy mást is mondjon, de úgy tűnik komolyan gondolja. Hát, oké... Elgondolkozva nézek a kezemre, aztán a csajra és vissza. Sehogy sem értem mi értelme volt ennek az egésznek.
-Mért nem úsztál le érte emberi alakba?
Ez elég logikus lett volna tőle, így még kockáztatnia sem kellett volna a lebukást...

Vízicsibe

Általában az emberek a fürdőkről békére, pihenés, kikapcsolódásra és hasonlókra asszociálnak. Ez a legtöbb esetben teljesen érthető, sőt igaz. Na, de vannak olyan kivételek, mint mi. Kellemes fürdőzősre jöttem pedig a víz alól próbálok feljönni egy eszeveszetten kapálódzó navinéssel. Akárhogy nézem erre sehogy sem tudtam volna felkészülni. Valószínű, ha valaki ezt mondta volna néhány napja, akkor kinevetem és mégis megtörtént. A hasig érő vízben fogom lelni a halálom a végén? Ugyan ez még viccnek is rossz.
Bosszúsan kerülöm el Lora kezeit és lábait, aztán felállok. Engem senki sem hozhat ilyen helyzetbe, csúnyán meg fogják keserülni... Nem tudom, hogy a haragtól-e, de könnyedén lábra állítom a szőkeséget. Majd miután úgy tűnik nem fog vissza dőlni amint ellépek mellőle otthagyom a medence szélénél. A célpontjaim a tőlünk alig egy lépésre vitatkozó pár, ők okozták ezt a roppant kellemetlen szituációt. Habozás nélkül figyelmet követlek, nem érdekel a drámájuk, most én jövök és végig fognak hallgatni. Az elején még a próbálnak ellenkezni, de a szavaimból jól kiérződik, hogy sokat tanultam apámtól. Kíméletlenül torkolok le minden kifogást, a beszélgetés végére egy kicsi elpárolog a haragomból. Mondhatni kegyesen elfogadom a nehézkes bocsánatkérést, majd a folytatást meg sem várva elindulok vissza az előbb megmentett szöszihez. Amint meglátom a seregletet körülötte a haragom részben átmegy aggodalommá. Csak nincs valami komoly baja?
Kíméletlenül utat török magamnak a személyzet között és letérdelek mellé. Közben minden félét hadoválnak, már épp készülnék elhallgattatni őket, amikor Lora összeszedi magát. Csípősen reagál a megjegyzésekre. Sóhajtok, akkor jól van. Gyors pillantással végig mérem, majd kezembe veszem az irányítást. A hangomba a bosszúság mellett gúny vegyül.
-Igazán kedves az aggodalom, de igazán hagyhatnának neki némi levegőt.
Az egyik kezemmel intek, pont itt az ideje, hogy arrébb menjenek. Ellent mondást nem tűrően folytatom.
-A többit pedig kifelé menet megbeszéljük.
Ezután én nem foglalkozom velük tovább, érdeklődve fordulok vissza a navinéshez. Jobb színben van, mint amikor kimentettem, de látszik, még messze nem heverte ki. Ez kivált belőlem egy újabb haragos pillantást a környezetünk felé, ami pont elég ahhoz, hogy a személyzet sűrű bocsánat kérés közepette távozzon. Jobb is, így legalább nem néz minket mindenki. Visszafordulok Lorához.
-Szerintem jobb lesz, ha leülünk az egyik nyugágyra kijjebb.
Várakozva nézek, ha úgy érzi, eltud sétálni odáig, akkor már indulhatunk is.

Takács Márton

Úgy tűnik ma sem veszem meg azt a néhány hiányzó apróságot, amit kellene. Ah, pedig nem kellene tovább húzni...na, majd holnap. Egy nap ide vagy oda olyan mindegy.
Végig futtatom a tekintem a srácon amíg a reakciót várom, kevésbé helyes fiú miatt is hagytam már fel a terveimmel. Már csak az a kérdés melyik ház új üdvöskéje, ha navinés, akkor át kell gondolnom, hogy akarok-e tőle bármit. A sárgák érdekes lelkek, nem feltétlen lenne jó kikezdeni egyel.  
Amikor vissza mosolyog némiképp csökkennek a kételyeim, de egyelőre nem mondok semmi. Kíváncsian várom mivel nyit. Remélem nem egy béna csajozós dumával.
Meglepetésemre megkérdezi ide járok-e, egy pillanatig csak nézek rá. Ez most komoly? Aztán elnevetem magam, ez biztos csak egy vicc.
-Melissa vagyok. Ezt mindenkitől megakarod kérdezni akivel össze futsz itt?
Megnéznék egy-két ilyen beszélgetést, lenne köztük érdekes. Marci elég lazának tűnik, szóval kétlem, hogy sokan komolyan vennék, de az eddig ismeretem alapján találna olyan diákot, aki elkezdené kifejteni neki, mért hülyeség a kérdése. Sőt gyanítom nem egy ember elküldené melegebb éghajlatra, ha rosszabb pillanatában kapná el...
Az elkalandozásomból a folytatása zökkent ki. A rellonos kijelentésre újabb nevetési inger fog el, de ezt elnyomom. Mosolyogva bólintok, végül is visszamehetek, ma már úgy sem megyek vásárolni.  
-Szerencséd van, egy másik sárkányba botlottál.
Újra végig nézek a srácon, most, hogy tudom egy házban vagyunk kicsit más szemmel nézek rá. Eddig csak érdekes zöldekkel találkoztam, ő is ilyennek tűnik. Tényleg megérte elhalasztanom a kiruccanásom. Még mindig vigyorogva megszólalok.
-Mehetünk?
Kétlem, hogy bármelyikünknek lenne oka tovább itt maradni, szóval be is mehetnénk

Mezősi Nyeste Veronika
Outfit

Ki kellene derítenem, mikor lesz az első meccs. Sőt ami még fontosabb kik játszanak.
Kényelmes tempóban sétálok a pálya felé kezemben a seprűmmel, mióta itt vagyok csak órán volt alkalmam repülni. Az se volt olyan rossz, de egyedül sokkal jobban szeretek, akkor elengedhetem magam. Nincs kötelező feladat, betartandó magasság és sebesség, egyszerűen csak én és a seprűm. Mosolyogva pillantok le rá, kicsivel több, mint egy éve kaptam. Remek darab, nem válnék meg tőle semmiért.
Újra az útra összpontosítok, lassan megjelenik ellőttem a célom. Picivel gyorsabban folytatom az utam, szeretnék minél előbb felszállni. Mondhatni elemi erővel vonz a levegő. Nem olyan formában, mint a futás, ahol a gondolataimat rendezem. A repülés inkább kikapcsolódás, nem merengek semmin. Élvezem a szelet, a sebességet és a látványt, felesleges agyalás nélkül.
Az elkalandozásomból a megérkezés zökkent ki, egy pillanatra megtorpanok a bejáratban, még sosem jártam itt. Aztán boldog mosollyal besétálok, a pálya szélénél megállok és körül nézek. Szokványos, nekem most mégis csodásnak tűnik. Seprűre szállok, elrugaszkodom. Teszek egy bemelegítőkört lassan emelkedve, majd az egyik gyűrűcsoporthoz kanyarodom. Rövid gondolkozás után megcélzom a másik oldalt. Fokozatosan gyorsulva közeledek feléjük.

Mezősi Nyeste Veronika

Nem kell sok idő és felveszek egy gyors, de még bőven biztonságos tempót. Megcélzom a középső gyűrűt, úgy akarok áthaladni át rajta, hogy megérintem a tetejét. Nem sokkal mielőtt oda érek felnyújtom az egyik karom és átmenve finoman súrolják az ujjaim a felső részt. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve két kézzel felrántom a seprűm. Kicsit veszélyes mutatvány, a hátam majdnem hozzá ér a karikához miközben elindulok vissza felé. Pár pillanatig csak pihegek, még magamat is megleptem ezzel. Miután összeszedem magam egy kicsit elvigyorodok. Ez király volt. A lajhár pozícióból visszafordulok, kicsit még lassítok is. Most már rendesen ülve a seprűn körül pillantok, remélem egy tanár sem jár pont most erre. Mert ezért tuti szidást kapnék...
Szerencsére csak egy másik seprűlovast látok, ő pedig diáknak tűnik. Hunyorítva szemlélem a közeledő alakot, nem sokára elhaladunk egymás mellett, szóval kifog derülni, hogy csak egy szimpla diák vagy több. Kíváncsian gyorsítok, vajon kilehet a másik repülés bolond?
Egy nálam lényegesen idősebb lány halad el mellettem, nem úgy tűnik, hogy akarna tőlem bármit is. Egy kisebb sóhajjal újabb célt keresek magamnak. Rövid gondolkodás után felfelé rántom a seprűm, nem kanyarodom semerre, csak megyek felfelé. A sebességemnek hála hamar magasra jutok, amint úgy érzem elég magasan vagyok elkanyarodom és megállok. Az elém táruló látvány gyönyörű, pár percig csak nézelődőm. Majd vigyorogva elindulok lefelé, nem is tudtam, hogy ilyen szép környezetben vagyok. Fentről minden sokkal mesésebb.  
A normális magasságot elérve újra megakad a szemem a csajon. Rövid gondolkodás után elindulok felé, még nem döntöttem el, hogy megszólítom-e, de megszemlélném közelebbről kilehet.

Mezősi Nyeste Veronika

A manőverezés eléggé leköt, így nem igazán figyelek a lányra. Van bőven hely, nincs okom vele foglalkozni.
A karikáknál csinálok egy kicsit meredek mutatványt, amit követően inkább egyszerűbb dolgokkal folytatom. Feljebb repülök, megcsodálom az iskolát és környezetét. Meglepően szép látvány van részem, de ez rövid ideig köt le. Egy-két perc után elszakítom a távoli tóról, elindulok lefelé. Bár egyelőre nincs konkrét célom, majd, ha leérek döntök.  
A kívánt magasságot elérve megállok, még mindig nincs ötletem a folytatással kapcsolatban. Ekkor feltűnik újra a csaj a látómezömben, túl messze vagyok, hogy pontosan kitudjam venni mi csinál. Valami lehullik mellette, ő pedig utána indul. Végül valamit el is kap, kíváncsian indulok felé. Mi lehet az? Edz esetleg?  
Ahogy egyre közelebb érek egyre inkább kitudom venni a kezét és azt a valamit. Illetve mégsem, nincs a kezében semmi. Értetlenül pislogok, hogy? Előbb biztos elkapott valamit, de akkor hova lett? Elgondolkozva lassítok egy kicsit, nem igazán tudom ezt hova tenni. Úgy tűnik gyakorol, már csak az a kérdést, mit? Bár engem a mivel jobban érdekelne most...
Miközben merengve haladok felé arra leszek, hogy "felkapja" az egyik lábát. Összehúzom a szemem, már megint mi történhetett? Ki ez a lány?
Felhagyok a lassú megközelítéssel, túl nagy bennem a kíváncsiság. Mivel a táv nagy részét már megtettem hamar oda érek. Érdeklődő arccal szállok a közelébe.
-Minden oké?
Abból ahogy a lábát dörzsöli arra jutok, hogy beverhette. Innen nem tűnik komolynak, de kitudja. Amíg a választ várom észre veszem a keze vizességét. Enyhén megemelkedik a szemöldök, csak nem egy elemi mágus?

Mezősi Nyeste Veronika

Bólintva elengedi a lábát, szóval jól tippeltem. Biztos valamelyik karikával volt szerencsétlen találkozása. Nem nagy ügy, fájni biztos fájt mondjuk...
Észre se veszem és a lábára vándorol a tekintetem így, amikor megszólal meglepetten pillantok fel. A meglepettségem a dadogásának szól, még nem találkoztam itt senki ilyennel. Ettől függetlenül semleges arccal várom a mondat végét. Megerősíti, amit gondoltam, csak beverte. Bólintok, akkor nincs semmi.
-Értem.
Habozva nézek a lányra, kétlem, hogy társaságot akarna magának, de érdekelne az előbbi mutatványa. Már csak az a kérdés mivel vezessem fel a témát...
Mielőtt bármit kitalálhatnák közelebb repül hozzám és újra megszólal, amíg arra várok, hogy megalkossa a mondatott elmerengek azon milyen rossz lehet neki, én biztos megörültem volna már ettől. Teljesen beszélgetés gyilkos a dadogás. A varázslás pedig el sem tudom képzelni.
Befejezi a beszédet, a végére kiderült, hogy ez egy bemutatkozás. Kezet rázok vele miközben válaszolok.
-Melissa vagyok.
Majd mielőtt bármit mondhatna még felteszem az engem foglalkoztató kérdést. Nincs értelme finoman faggatóznom, az túl sokáig tartana.
-Előbb mit kaptál el?
Mivel csak messziről láttam nincs ötletem, a vizes keze alapján sok minden lehet. Bár itt felmerül az újabb kérdés, mért tüntette el? Kíváncsian várom a választ.

Mezősi Nyeste Veronika
 
Hm...akkor jól gondoltam egy elemi mágusba botlottam. Ez tulajdonképpen még érdekes is lehet, bár kétlem, hogy megérné az energiát a kérdezgetés. Én is felvettem az elemi mágiát, de jó lenne valaki tapasztalttal beszélgetni róla. Nos, gyanítom ez nem Nyeste lesz. Ettől függetlenül érdekesnek tartom, amit csinált, valószínűleg elemi mágiával összekötött kviddics edzést akart tartani, ez pedig elég jól hangzik. Vajon milyen lehet csak úgy megteremteni valami? Mennyi idő lenne megszokni vagy a tanulással együtt természetessé válna? Mi alapján lenne értelme elemet/elemeket választani?
Elkalandoznak a gondolataim, ezért kell egy kis idő mire felfogom mit kezdet el megint mondani. Egy cseppet meglepődtem, azt hittem egyedül akar gyakorolni. Lehet meggondolta magát a láb beverős mutatvány után.  
Vettek egy pillantást a pálya másik végére, majd a lány seprűjére. Végül is mért ne, elég rég versenyeztem, a seprűmben pedig bízom. Elmosolyodom és visszafordítom a tekintem az arcára.
-Rendben.
Irányba fordulok, kicsit fészkelődőm. Majd érdeklődve pillantok újra a vörösre. Várom, hogy mondjon valamit vagy jelezzen.
-Mehet?
Ha rá bólint el is indulok, mondhatni a véremben van a verseny. Anyukám elég versengő személyiség, ami a cégnél jól jön, én pedig nagy részt örököltem tőle. Gyakran hallom is tőle, hogy megfelelő örököse leszek.  

Mezősi Nyeste Veronika

A mutogatásra enyhén megemelkedik a szemöldököm, kell pár pillanat amíg leesik mit akar. Bólintok, aztán elkezdek számolni.
-3...2...1!
Kettőnél már induló állásba helyezkedem, egyre pedig szinte azonnal indulok is. A kezdet jó, előnyöm származik abból, hogy könnyebb vagyok. De látszik a tapasztaltsága, kemény ellenfél lesz. Vissza-vissza pillantok az elején, nem sok előnyöm van, jó lenne növelni. Ráfekszek a seprű, így a lehető legáramvonalasabb vagyok a seprűvel. Felhagyok Nyeste figyelésével, ha megelőz azt úgy is látom a többi pedig lényegtelen. Magával ragad a verseny okozta adrenalin, a karikákra összpontosítok. Úgy szeretnék megfordulni, ahogy akkor tetem mikor felszálltam. Nem feltétlen jó ötlet, biztos meredek is lesz, de nem érdekel. Minél közelebb érek annál inkább ragaszkodom az elképzeléshez, a veszély hidegen hagy. Megrészegít a fülemnél elszaladó szél és a sebesség. A másik lányt kizárom a gondolataimból, csak az előttem lévő akadályra összpontosítok. Mindjárt... Az ajkamba harapok és átmegyek a középső karikán, aztán élesen felrántom a seprűm és kanyarodok. A hátam súrolja a tetejét, de fájdalmat nem érzek. Nehéz lenne eldönteni, hogy az adrenalin miatt vagy mert nem történt baj.
Vissza indulva látom, hogy egy kicsit lemaradtam emiatt a fordulás miatt. Na, nem baj, megérte. Gyorsítok, szerintem még bőven be tudom hozni a távolságot.

Mezősi Nyeste Veronika

 
A fordulásom hátrányt okoz, Nyeste egyszerűbben oldja meg, ami az idején is meglátszik. Egy apró fintorral fogadom el ezt, aztán megfordulok. Mivel közben gyorsulok nem sikerül túl szépen, de most nem is ez a célom. A szememet a távolodó lányra szegezem.
Lassan fogy a hátrányom, még mindig van köztünk némi távolság, de nem tűnik leküzdhetetlennek. A lehető leggyorsabban suhanok a vörös lány után, nem komoly a verseny én mégis nyerni akarok. Sosem viseltem jól, ha nem nyertem...
Egy vagy két karnyújtásnyival megközelítem, még inkább ráfekszek a seprűre. Gyerünk már! A cél egyre közeleg, közben csökkent a köztünk lévő távolság. Csak még egy kicsit, már nem kell sok. Az ajkamba harapok, teljesen a célra fókuszálok. Emiatt alig észlelem, hogy beérem a lányt. Fej-fej mellett egyszerre érünk be. Ő gyorsabban fékez, én pár méternyivel távolabb álok meg. Aztán visszaszállok hozzá, elmosolyodom, bár nem teljes az örömöm. A döntetlen nem az, amire vágytam, de egy tapasztaltabb ellenféllel annyira nem is rossz. Sportszerűen kezet nyújtok.  
-Jó verseny volt.
Összességében már megérte lejönni repülni, kellemes adrenalin löket volt. Kicsit megmozgatom a vállam, nem érzek fájdalmat egyelőre. Valószínűleg nem sérültem, biztosat viszont csak később, miután lenyugodtam tudok mondani. Mindenesetre bízok a szerencsémben. Eddig még egy ilyen örült kísérletemből sem lett bár zúzódásnál több problémám. Meglepne, ha most lenne komolyabb bajom.

Mezősi Nyeste Veronika

Ha legközelebb egyszerűbb fordulatot veszek azzal időt spórolhatok. Ezzel szemben a sebességemet max. fogyással tudom növelni...
Elgondolkodva nézek a lányra miközben várom, hogy kezet rázzunk. Ez a verseny nem a nyerésről szólt, de azért nem árt némi kiértékelés. Nem mintha különösebben fontos lenne, gondolkozom a kviddicsen, de egyelőre a jelentkezés távol áll tőlem. Talán jövőre vagy következő félévben.
Nyeste kérdésre visszatérek a valóságba, egy pillanatig eltart amíg felfogom mit mond.  
-Rellonos vagyok. Te?
Végig mérem a lányt, hm...eridon talán? Nincs sok tapasztalatom eddig a házak beazonosításával, szóval ez csak halvány tipp.
Finoman elkezdem mozgatni a vállaim, amikor súroltam a karikát nem fájt, de jobb biztosra menni. Van bennem még valamennyi adrenalin, ha most nem fáj az nem garancia semmire. Ennek ellenére enyhe elégedettséggel nyugtázom, hogy a mozdulatok nem okoznak semmi váratlant. Zárásként még nyújtózom egyet, okénak tűnik a hátam. Már éppen újra Nyestére összpontosítanék amikor egy kérdést szegez nekem. Meglep az aggodalma, hisz alig ismer negyedórája. Ettől függetlenül mosolyogva válaszolok.
-Persze.
Bár ez valószínűleg csak a szerencsén múlott...már megint. Lehet aggódnom kellene, hogy mi lesz akkor, amikor elfogy a szerencsém, de nem teszem. Felesleges, majd lesz, ami lesz.

Mezősi Nyeste Veronika

A válaszom hallatán nem tűnik vidámnak, bár nem igazán értem mért. Tudom, hogy finoman szólva sem kevésbé kedves emberekként vagyunk jellemezve, de ettől még szerintem nem kell negatívan reagálni. Persze, ha bunkó lettem volna megérteném, viszont most egész kedves voltam...
Amíg én ezen gondolkodom Nyeste elmosolyodik, gondolom túl jutott a házam okozta sokkon. A Navine szó hallatán rám kerül a meglepettség sora. Pont egy sárga? Eddig elég vegyes érzéseim vannak az ottaniakhoz...
Amíg merengek lehervad a mosoly az arcomról és inkább elgondolkodottá válik. Alapvetően nincs bajom a házával, csak furcsának tartom, szóval ettől függetlenül ő még lehet normális.
A kővetkező kérdésre érdeklődve nézek rá. Itt ilyen fontos a kviddics?
-Talán, még nem jelentkeztem. Te játszol?
A technikája alapján játékosnak tűnik. Tapasztalt és ügyes, meglepne, ha nem csapattag lenne. A beszélgetés közben finom mozdulatokkal le ellenőrzőm, hogy lett-e nyoma a kis mutatványomnak. Rövid tornáztatás után megállapítom, nincs bajom. Ezzel kb. egy időben Nyeste is rá kérdez, vigyorogva megnyugtatom.  
Aztán kicsit elkalandozom, a "trükköt" még gyakorolnom kell, de tetszik, szóval nem mondok le róla.
Ezt elhatározva, újra a vörösre pillantok. Mivel elgondolkozva nézi a pályát felmerül bennem, hogy esetleg egyedül szeretne gyakorolni. Várok egy kicsit, hátha mond valamit, majd megszólalok.
-Megzavartam a gyakorlásod?
Megértem, ha inkább békében szeretne edzeni. Én szerintem a választól függően vagy teszek még néhány kört és távozom vagy kiegyezek Nyestével.

Gréta
Outfit

Lehet, hogy érdemes lenne benézni jóslástanra? Nem vettem fel, de kezdem unni ezt a rossz helyen lévő lyukas órát. Ha első óra lenne legalább alhatnék, de mivel második óra erre sincs lehetőségem...  
Unottan sétálok a folyosón, nincs mit csinálnom, mugliismeretből ugyan kaptunk némi utána nézni valót, viszont ahhoz még túl korán van nekem. Esetleg lemehetnék a konyhába egy kávéért, pontosabban még egyért. Kitudja miért az első nem hatott, sőt majd, hogy nem álmosabb vagyok. Biztos ez a nyomot idő teszi, a létezéshez is meleg van. Emiatt pedig rosszul alszom, szóval jó lenne valami változás időjárás terén, a pillanatnyi tarthatatlan. Még az eddig hűvös kastélyban is kezd egyre melegebb lenni...  
annyira elmerülök a gondolataimban, hogy észre se veszem az ablakon kibámuló lányt és kicsit meglökőm. Meglepetten pillantok az ütközés irányába.  
-Bocsi.   
Egy gyors pillantással végig mérem, halvány lila gőzöm sincs ki a csaj, szóval egyszerűen csak tovább indulok.

Luca

Megemelkedik a szemöldököm, komolyan nevet rajtam? A válaszra pedig bosszúsan megingatom a fejem. Tuti hülyének néz, felhánytorgatja nekem a bemutatkozásom hiányát és bugyután válaszol a kérdésre. Ránézek a csajra és már éppen elküldeném melegebb éghajlatra, hogy ne szívasson már. Amikor rájövök, ő ezt bizony komolyan gondolta vagy legalábbis nagyon jól tetteti. Egy pillanatig csak döbbenten nézek, majd összeszedem magam. Ám legyen, akkor játsszuk ezt. Fagyos mosollyal, de a lehetőleg barátságosabb hangon válaszolok.
-Melissa Von vagyok.
Hagyok némi hatásszünetet, aztán folytatom ebben a mézes-mázas stílusban. Végül is, ha ez kell a válaszokhoz valahogy kibírom.
-Ide jársz az iskolába?
Megerősítésként a hátam mögé bökők, az iskola irányába. Így már nem lehet eltéveszteni, szóval rendes választ kell adnia. Bár elég nagy kétségeim vannak már arról, hogy hozzánk járna.
Mindenesetre folytatom a kérdezgetést, érdekelne még néhány dolog. A következő kérdésemre már normális választ kapok, kimérten biccentek. Ez végül is érthető, vagyis nagy részt...
-Mért nem emberként kértél segítséget vagy hoztad volna fel varázslattal?
Az utolsó szó kimondása után belém hasít, hogy a pálcám a stégen marad, én pedig itt vagyok egy fura csajjal. Lehet aggódnom kellene?
A borús gondolataimból a felém nyújtott keze ráz fel, egy pillanatig értetlenül nézek. Majd leesik mit szeretne és átnyújtom a szobrot, nekem aztán nem kell, vigye, ha annyira akarja.
Még át se adom, de már felkiált, mielőtt bármit mondhatnék vagy tehetnék megmagyarázza. Hát oké...

Jonathan Gerhard Van den Bergh
Outfit


Milyen kihalt erre a folyosó, tényleg elkerüli a diákság a trófeatermet. Bár ez annyira nem meglepő engem se érdekelne, hogy ki nevét írták fel. Amíg nincs ott a sajátom valószínűleg nem is jövök többet. Mondjuk így belegondolva nem ártana tényleg szerezni valami serleget. Hm...talán kviddecsezhetnék, Az megfelelne ennek a célnak és még élvezném is. Kitudja honnan enyhe szellő jön és összeborzol. Egy bosszús sóhajjal állok meg megigazítani a frizurám. Már nem is tűnik olyan jó ötletnek megnézni, hogy tényleg megtalálom-e a nagynéném nevét a sok között. Látva az élettelen helyet elfintorodom. Egy újabb terem, amit elkerülnek az emberek, mindenhol csillogó jelvények és serlegek, hát ez igazán érdekes...
Végig futtatom a szemem a termen, semmi extra. Már épp belépnék, amikor feltűnik egy pasi az egyik sarok vitrinnél, megtorpanok egy pillanatra meglepettségemben. Még is járnak ide diákok? Gyorsan összeszedem magam és belépek, elkezdem a tárgyakra írt neveket olvasni. Közben egyszer-egyszer odapillantok az ismeretlen a szemem sarkából. Nem gondoltam, hogy találkozok itt valakivel, ezért kezdetben kicsit feszélyezetten érzem magam. Majd ahogy telnek a percek megszokom.

Boglár Gréta

Átlagos szerdának indult a mai nap, az első óra olyan volt, mint eddig. Az azt követő lyukasom pedig úgy kezdődőt ahogy szokott. Talár a táskába és indulás keresni valami elfoglaltságot. Ezután villámcsapás szerűen jött a változás, a lány, akinek véletlenül neki mentem elkezd a vállamnál fogva rázni. Döbbenten nézek az enyhén elmeháborodottnak tűnő arcba, elsőre megszólalni sem tudok. Merlinre, mi becsöppentem már megint? Azt még érteném, ha az lenne a baja, hogy neki sétáltam a kihalt folyosón ábrándozás közben, de a pillanatnyi helyzet teljesen érthetetlen. Ki a jó sárkányt keres?  
Lassan sikerül összeszednem magam, a meglepettség helyét harag veszi át. Kitépem magam a kezéből és teszek hátra egy-két lépést. Aztán onnan nézek rá ellenszenvesen.
-Neked meg mi a jó Isten bajod van?   
Eközben az egyik kezem a táskámban lapuló pálcám felé mozdul, nem vágyom rá, hogy még egyszer elkezdjen rázogatni. Szóval jobb lesz, ha távol marad tőlem. Hiába gyanús lelkiállapotú, gondolkozás nélkül megátkozom még egy ilyen támadásért.