Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

Bólint néhányat, tudomásul véve a választ. Az nagyszerű, ha a tényekből sok van, mert ő éppen ezért van itt, és ha már arra bátorítják, hogy tegye fel a kérdéseit, fel is teszi az elsőt. Talán nem ez a legfontosabb, de ez foglalkoztatja a leginkább jelen pillanatban, mivel képtelen rájönni, milyen kő van a gyűrűben, amiről álmodott már néhányszor. Hogy ki kinek vág aztán szavába, jó kérdés, hiszen ő be sem fejezte a kérdését, amire a nő tömör választ is ad közben, de igazán nem zavarják ilyen apróságok. Különösebben az sem érdekelné, ha a nő esetleg szóvá tenné, hiszen mihez kezd vele? Beállítja a sarokba? Mivel azonban szóvá sem teszi, megoldandó probléma sincs igazából. Ennek fényében folytatja inkább, amit elkezdett elmondani. Arra is rájön közben, hogy kénytelen lesz beszélni az egyik titkáról. Na nem mintha különösebben titok lenne bármi, amit már a minisztérium tud, mégsem szereti megosztani csak úgy mindenkivel. Kurtán bólint a kapott válasz hallatán, majd száját ösztönösen húzza el, nem szívvel-lélekkel beszél, eddig csak Adelinának mesélt erről szívesen.
- Van egy állítólag nagyon ritka képességem. Át tudok hozni dolgokat az álmaimból. Nem mindent, de van, amit sikerül - fogja olyan rövidre a mondandóját, amilyen rövidre csak tudja. Nem látja szükségét, hogy különösebben taglalja a zúzódásokat, vagy éppen az egész határait, amit eddig sikerült felfedezni. - Általában sosem hozom át ugyanazt kétszer, de most... egyetlen tárgyat már többször is áthoztam, egy gyűrű. Bronzból van a foglalata, abban biztos vagyok, de nem tudom megállapítani, milyen kő van benne. Sötétszürke, már majdnem fekete. Kicsit a holdra emlékeztet - folytatja aztán pillanatnyi szünet után, közben előre hajolva az asztal fölött, kicsit már görnyed is. Fontos lenne kideríteni, ilyen nagyon még semmiről nem remélte, hogy talán nem zsákutca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

Ez is azon esték egyike, amikor kénytelen elkerülni az erdőt. Alapvetően nem arról ismert, hogy szófogadó lenne, de e tekintetben nem igazán van választása, így hát alkalmazkodik. Türelmetlennek legalább biztosan nem mondható. Aludni viszont ettől még nem kénytelen éjszaka, mint a normális emberek, és különben is, csak pár nap kérdése, hogy ismét ott ücsörögjön az erdő mélyén, a már jól ismert fatörzsön, amit feltehetőleg egy vihar döntött ki. Megnézte Lilla fellépésért - mint évek óta mindegyiket -, viszont már nem a kocsma felé vette utána az irányt, de még nem is haza. Néhány hónapja még minden ilyen alkalommal a pubban vagy a csárdában kötött ki, hogy aztán annyit igyon, amitől csak ködösen emlékszik bármire is másnap, ha emlékszik. Különös érzéssel tölti el, hogy mindez már a múltnak egy olyan része, amit érzékelhetően lezárt. Szereti még Lillát is, mindig is szeretni fogja, de már nincs hatalma fölötte. Már nem ugyanaz az érzés, olyan lett, mint egy megkopott fénykép, ami kedves az ember szívének. Puha érzés, mint a nő ölelése, de a múlt már nem kísérti folyamatosan, úgy engedte szabadon, hogy ma már meg sem rendült azon, hogy a nő bemutatta a párját. Pedig érezte rajta az aggodalmat, ott lapult a hangjában, a mozdulataiban, hiszen vaknak és süketnek kellett volna lennie, hogy ne tudjon az elmúlt évek történéseiről. Az önpusztításra azonban nem annyira hajlama volt mindig is, hanem valami fura igénye, ami a világ ellen táplált dühből fakadt, és noha nem tűnt el nyomtalanul egyik napról a másikra, most mégis más dolgok felé fordította a figyelmét. Most is azon töpreng, hogyan tudna működni a gyűrű, milyen mágiára lenne hozzá szüksége vagy milyen bűbájt kellene megalkotnia esetleg, ha még nem létezik. Gondolataiba merülve halad a tó felé, azzal a tervvel, hogy majd kiül kicsit a partjára a csillagtalan eget bámulni és ezen a hatalmas problémán gondolkodni, észre sem veszi, hogy közben jó szokásához híven ismét átcsörtet árkon-bokron. A kérdés rántja ki gondolataiból.
- Aligha - válaszol végül egy kurta, nevetésnek még rövid szusszanást követően. - Csak nem túl vagy a takarodón? - kérdezi, miközben átsétál még pár száraz falevélen, amelyek recsegnek bakancsa alatt. Kicsit sötét az éjszaka, de talán azért látni, hogy ő mégsem valaki anyja. Sárkánynak inkább sárkány, végtére is Rellonos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Araczki Boglárka

Nem fogja győzködni a lányt arról, hogy egyébként miért lehet fontos, sőt, hasznos az ember keze ügyében a pálca ebben a kastélyban. Ez a folyosó meg különösen érdekes, sosem sikerült rendbe tenni még. Valami oknál fogva minden kísérletnek ellenáll, részleges sikereket sikerült csak elérni, és azt is időszakosan. Sose sikerült rájönnie, mi zavarja össze mindig, most pedig már nem is fog, mert nem ő a gondnok.
- Semmit, mert én voltam a gondnok akkor éppen - osztja meg a tényt. A lánynak végtére is nincs honnan tudni, hiszen nyilvánvalóan nem ismerik egymást. Némelyik portré azért még emlékezhet rá abból az időből, amikor megfenyegette őket, hogy ha sokat pletykálnak Lilláról meg róla, nem fog odafigyelni a karbantartásukra. Nem is gondolná az ember, milyen kellemetlen lehet egy képkeret, ami penészedni kezd vagy éppen beleköltözött a szú. Zsebre vágja közben azt, amit talált, majd kidobja, és a pálcáját is elrakja. Egyelőre talán nem lesz rá újra szüksége, de azért mindig keze ügyében szereti tudni.
- Akkor útba esik a konyha is - állapítja meg, tudomásul véve, hogy a lány vacsorázni szeretne, és emlékei szerint ugyebár a konyha épp a nyugati toronyban található. Méghozzá ezen a szinten. Neki még onnan fel kell jutni a másodikra, mert a társalgóban egyeztek meg. Bólint, indulhatnak felőle, sőt, még örül is neki, ha nem ácsorognak tovább itt, mert így is lehet, hogy el fog késni. Rá kellene jönnie, rémlik-e arra rövidebb út, mert azért ő mindig előbb szeret odaérni mindenhová, semmint késve, hiába nincs órája. Van ugyan telefonja, de az mindig a táskája legmélyére van süllyesztve, csak a nővére kedvéért hordja magával, de ki nem állhatja a gondolatát sem.
- A társalgó a nyugatiban a másodikon. Megbeszélésem van az egyik tanárommal. Napközben viszont dolgozom, és nem tudok egyszerre két helyen lenni - válaszolja. Nehéz azt mondani, hogy mesél, tekintve, hogy mennyire szűkszavú, de valójában még most is többet beszél, mint átlagosan egyébként szokása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

Ha az erdő mélyén sem fél éjszaka, itt még kevésbé érzi szükségét. Megkockáztatták már néhányan a feltételezést, hogy a veszélyérzet nála valahogy hiányosan működik, ha egyáltalán létezik - mintha ebből minden a nővérének jutott volna -, és való igaz, ez sok mindent megmagyarázna. Például azt is, hogy nemhogy nem tart a vámpíroktól, hanem szívesen tölt időt némelyikkel, és ha nem kifejezetten azt kérték volna tőle, hogy most kerülje el az erdőt, a saját eszétől biztosan ott lenne most is. Tekintetét a lányra szegezi közben. Ugyan felnőtt nő is lehetne, de talán éppen a nemrég elhangzott kérdés miatt is hiszi így, hogy nem az még. A hangja és a mögötte rejlő bizonytalanság ezt a benyomást keltik Álmosban, de persze ettől érheti még meglepetés. Ami a tegezést illeti, az meg úgyis olyan, hogy magázni bárkit csak akkor szokott, ha kifejezetten ezt kérik, noha még Hella esetében is megkísértette a gondolat, hogy tesz karót nyelt oktatója kérdésére, hiszen még csak nem is annyival idősebb nála.
- Értem - veszi tudomásul a választ, majd tesz még két lépést a tó irányába és letelepszik a földre, ahogy eredetileg is tervezte.
- Ohridszki - közli a családnevét, abból is a szerinte emlékezetesebbet, mert a Füst általában nem mond senkinek túl sokat, de aztán mégis gondol egyet és újra szóra nyitja a száját. - Ohridszki-Füst Álmos - mutatkozik be majdnem a teljes nevét megosztva. A második keresztneve olyan titok, amit csak nagyon keveseknek ad szívesen. Felpillant, miközben maga alá húzza a lábait, és pálcáját elővéve fényt idéz, hogy mindketten láthassák, kihez is intézik a szavaikat. - Most okosabb lettél? Nem áll szándékomban bántani, ha ez megnyugtat. Elférünk a tóparton ketten is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

Azon a véleményen van, hogy mivel ez a hely nem áll magántulajdonban, bőven elférnek egymás mellett. Ő remekül meg tud lenni csendben is, elmerülve a gondolataiban. A szavak amúgy is egyszerre jelentik az erősségei és a gyengeségei egyikét. Ha bűbájokról van szó, mindig megtalálja a megfelelőt, hogy a mana akaratához idomuljon. Ha kommunikációról, megelégszik fél szavakkal is, esetleg káromkodások válogatott füzérével, az érzéseit pedig sokkal egyszerűbben fejezi ki non-verbálisan, mint a saját szavaival. Most éppen a csenddel is beérné, szívesen töprengene egymagában a felmerült probléma lehetséges megoldásain. Ennek ellenére válaszol a kérdésre, elárulva a nevét.
- Pedig pontosan úgy mondtam, mit ami valószínűleg nem változtat semmin. Ettől nem fogjuk egymást varázsütésre jobban ismerni - válaszolja megvonva a vállát, mindezt roppant tényszerűen, szinte már közönyösen közölve. Persze, lehet, hogy a nővére ismert bizonyos körökben - oknyomozó újságíró, aki néha még aurorokkal is együtt dolgozik -, de ez nem jelent semmit. A maga részéről pedig örül is ennek, mert nem különösebben szereti, ha rá irányul mások figyelme. Tapasztalatai szerint az többnyire nem sok jót jelent.
- Bűbájalkotó és varázstárgykészítő vagyok, az emberek nem különösebben érdekelnek - feleli teljesen őszintén. Nagyon keveseknek sikerült igazán felkeltenie az érdeklődését. Igaz ugyan, hogy megélt már egy kissé agresszívabb korszakot is, nem ok nélkül tanácsolták el a Durmstrangból, de az az eset sem volt végzetes, és azóta sokat változott. Fejlődött.
- Miért? Adtam rá okot? - kérdezi, és csak azért tápászkodik fel tenyerére támaszkodva, hogy összeszedjen pár szanaszét heverő ágat, amit pálcája fényénél talál. Majd mindjárt begyűjt még párat varázslattal, de kezdetnek nem árt néhány darab.
- Ha segítesz találni pár ágat még, rakhatunk tüzet és nem fogsz idefagyni. Már ha ücsörögnél még itt - osztja meg, min is ügyködik pontosan. Annyira nem lovagias, hogy a talárját esetleg odaadja, de azért mégiscsak látja, hogy fázik a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

- Nem érdekelnek a pletykák - válaszolja tömören. Lehet, hogy tudnia kellene valamit, de úgyis mindig a tényleges tapasztalatai alapján ítélkezik mindenkiről. Elképzelhető, hogy a nővére máris ismeri az összes helyi mendemondát, de még egymás között sem beszélnek erről, mert egyszerűen neki erre nincs igénye. Annyi minden másról is lehetne beszélni, ha akarna. Sőt, annyi másról tud is valójában beszélni, csak éppen roppant limitált azoknak a köre, akikkel kifejezetten terjedelmes eszmecserékbe bocsátkozik. Feltápászkodva nekilát, hogy a pálca fényénél gallyakat gyűjtsön, amikor a lány láthatóan úgy dönt, besegít egy kis mágiával, ami azonban félresikerül. Ösztönösen veti a földre magát, mielőtt a víz felé süvítő gallyak kilyuggatnák, majd nagyot sóhajtva fordul az oldalára, aztán a hátára egy pillanattal később. Aztán felnevet. Vámpírokkal barátkozik, és a végén mindjárt néhány gally lesz a végzete. Micsoda hősi halál lett volna. Sőt, ha rosszul kapja el, még az se számított volna, ha esetleg vámpír lenne ő maga is. Mulandó dolog az élet, bár ezt eddig is tudta.  
- Most melyikünk is a sorozatgyilkos? - kérdezi meg végül, és még mindig nem ül fel, inkább alkarját a homlokán nyugtatva bámul fel a csillagtalan, sötét égboltra. Most a pálcája se áraszt fényt már, és valójában szereti, amikor a sötétség így veszi körül.
- Egyáltalán tied a pálca? Nagyon nem tűnik úgy, hogy összhangban lennétek - állapítja meg. Az ő pálcájának márpedig vélahaj a magja, ami hírhedten rakoncátlan tud lenni. Bal kezével tapogatózik kicsit, hova is esett a pálcája közben, remélve, hogy nem tört el, de úgy tűnik, ezúttal is egyben maradt a szívének egyébként kedves ébenfa darab. Felül, majd guggolásba tornázza magát, mielőtt magabiztos mozdulattal hívná életre a varázslatot, hogy a gallyak egy kupacban landoljanak előttük. Nem tesz megjegyzést, hogy esetleg így kellene ezt csinálni. Némán telepszik le ismét, a kis kupac közelébe, és lángra lobbantja. - Szóval Danvers, mi? És mit kellene tudnom Danversékről?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

- Igaz - állapítja meg tömören, még mielőtt lassan összeszedné magát, nem törődve azzal, hogy talárjáról esetleg lesöpörje a ráragadt leveleket, fűszálakat. Ugyan, most legalább olyan, mint ahogy azt megszokhatta tőle bárki, aki ismeri. Kurta hümmögéssel veszi tudomásul a lány válaszát arra vonatkozóan, hogy egyáltalán övé-e a pálca, de inkább arra koncentrál mégis, hogy ő viszont ne akarjon senkit sem leszúrni a gallyakkal. Szerencsére nála nincs gond a pálcával kialakított összhanggal, mert bár a vélahaj rizikóira külön figyelmeztették, sosem volt ezzel sem gondja. Az ébenfa darabbal szépen idomultak egymáshoz az évek során. Lángra lobbantja a kis farakást, ami egészen vidám tábortűz is lehetne, ha éppen olyan téma lenne terítéken. Leemel a válláról egy megsárgult falevelet, és miközben törökülésben ücsörögve hallgatja a lány válaszát, a levelet hajtogatja amolyan mellékes tevékenységként.
- És te melyik Danvers vagy a három közül? - kérdezi meg. Logikusnak tűnik, hogy ezt a kérdést tegye fel, hiszen mi másért kérdezte volna eleve a lány, hogy hallotta-e a pletykákat. Ha jobban belegondol, az rémlik, hogy mintha egy Danvers család lakna az utcában, ahová a nővére beköltözött nem olyan régen, de őt tényleg nem szoktak különösebben az emberek érdekelni, a pletykák még kevésbé. A történetet hallva azonban valahol legbelül benne is megmozdul valami, talán a felejtéshez tud a leginkább kapcsolódni, hiszen ő is azt választotta kétszer is. Csak éppen az ő esetében nem térnek vissza azok, akiket elvesztett. Az anyja meghalt, Lillával pedig már kihunyt a szikra réges-régen, mert félelemből hagyta kialudni. A levelet a lángok közé dobja. - Talán értem. Bár egy pálcát hagyni nem kibontakozni... milyen pálcád van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

Kénytelen elmesélni a nőnek, mire is képes, hiszen a gyűrűt nem véletlen nem tudja megmutatni ebben a pillanatban. Azt pedig csak reméli, hogy a követ benne nem a képzelete alkotta. Hella így egyike lesz azon keveseknek - és egy kezén meg tudja számolni, mennyire is kevesen tartoznak ebbe a kis csoportba -, akiknek önként vagy éppen kényszerűségből, de mesélt. Bólint a kérdésre válaszul, minek erre még szót is pazarolni. Szerény véleménye szerint már egészen sokat beszélt ahhoz, hogy abból egyértelmű legyen, szeretné tudni, van-e ilyen kő, és ha van, akkor az milyen kő is pontosan. Ő is utánajár, ha kap hozzá irányt, de úgy tűnik, hogy a nő feladatának tekinti, hogy ő legyen az, aki megadja a választ. Ám legyen. Nem fog ezen a ponton az útjába állni, egyébként is hosszú távon szeretne még tanulni tőle, ha már úgy tudja, bőven van, amit taníthat neki karót nyelt oktatója.
- Nincs, de ha egyeztetünk egy időpontot, meg tudom oldani, hogy megmutassam - válaszolja néhány pillanatnyi gondolkodást követően, amíg az asztal egy pontjára bámul maga előtt, azt fontolgatva, hogy előfordult már az is, hogy valami egy napig is kibírta a birtokon kívül, mielőtt megszűnt volna létezni. Nem tudja még pontosan, hogy az álomszövet hogyan is működik és létezik pontosan, éppen ezért ígérni nem ígérne, ám ha szerencséje van, akkor jól időzítve talán sikerül ezt megoldani anélkül, hogy be kellene engednie az Ohridszki-birtokra bárkit is, akivel a kapcsolata bizalmasnak még jóindulattal sem mondható. Megjegyzi azért magának a larvikit nevét.
- De beszélhetünk arról addig is, hogyan lehet pontosan megállapítani a kő fajtáját, a következő alkalomra pedig elhozom a gyűrűt - jelenti ki. Három példányból egyet könnyedén feláldozhat, mert bár minimális eltérések akadnak közöttük, a kő mindegyikben ugyanolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Summer Rose

A lányra pillant a válasz hallatán, de nem firtatja. Ha nem akarja elmondani, neki így is jó. Egy gallyat vesz inkább kézbe, hogy azzal megpiszkálja a tüzet. Le is foglalja ezzel magát, a lángokba bámulva, amíg a lány hallgat. Eleve nem beszélgetni jött ki ide, hanem a gyűrűn töprengeni, hátha rájön, mi lenne a megoldás. Ha a szokásos korlátozó mágiát használja, az lehet, hogy kellemetlenül sok mellékhatással járna, ha egyáltalán képes úgy optimalizálni, hogy egy vámpír vérszomját nyomja el egy mágus ereje helyett, de a másik opció, ami szóba jöhet eddigi kutatásai alapján egyelőre még kevésbé szimpatikus. Neki nem is lenne gondja vele, de hát nem is neki kellene aztán viselni az ékszert. A kő önmagában viszont csak magnak jó, bármilyen jól is választja meg. Csak a gondolatokra reagál, amikor száját elhúzva szusszan egyet, de ekkor érkezik a válasz is. Hátradől a fűben, elrágódva a két szón. Som és főnix. Nem a pálcák mestere, de azért varázstárgyakról mégis tud ezt-azt.
- Azt hiszem, már értem. A som elég hangos tud lenni... főnixtoll maggal meg szép páros. Magának való - mondja végül, miután már megrágta, amit hallott. A maga részéről szereti egyébként az izgalmas darabokat.
- De kétlem, hogy ez ennyire végletes lenne a helyzet, mint mondod. Meg kell szelídíteni egy ilyen pálcát. Biztos nem ok nélkül választott téged - szólal meg aztán újra, noha úgy tűnhetett még az imént esetleg, hogy elmondott mindent, amit el akart.
- Az enyém ében és vélahaj - közli tömören, bár ki tudja, mennyit mond ez a lánynak, akinek még mindig nem tudja a nevét sem, csak azt, hogy feltehetőleg egyike a Danverseknek. - Miért nem használod? Félsz tőle? - teszi fel a se nem udvarias, se nem empatikus kérdést. Akár meg is lehet sértődni rajta, bár a hangjában se különösebb kíváncsiság nem bujkál, se számonkérés, még csak nem is ítélkezik, bármennyire is nem érti azokat a mágusokat, akiknek nem lételeme a mágiahasználat úgy, mint neki. Számára ez csak egy egyszerű, logikus kérdés, ami a látottakból következik, és vagy kap rá választ, vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

- Nehéz kiválasztani a megfelelő karót? - teszi fel a kérdést, miután fél pillanatig összeszűkült szemmel vizslatja a nőt. Mintha az ő ideje nem lenne értékes. Ha valami, hát a sznobság árad a nőből.
- Kedves tanárnő, csak egy szóra hadd térjek el a témától...  ne tegyünk úgy, mintha tobzódnának a gemmológia iránt érdeklődő diákok és végeláthatatlan várólistáról kellett volna kiválasztani a nevem. Ettől még állítom, hogy méltatlanul mellőzött tudomány, és azért kerestem fel önt, mert egyrészt valóban érdekel, másrészt pedig még a minisztériumban is Önt ajánlották. Nem vitatom, hogy sokat tud, én pedig tanulni szeretnék, de nyugodtan le lehet szállni a magas seprűről, mert az én időm is értékes, és ha egy mód van rá, inkább mellőzném a faszméregetést, már bocsánat, mert semmi értelme - közli mindenféle kertelés nélkül, ültében kicsit előbbre hajolva, alkarjára támaszkodva. Neki ez már nem egy a kötelező tárgyak közül, ahol esetleg elalszik az órán.
- Az sajnálatos tény, hogy az álmaim szövete tartósabb a családi birtokon, és legfeljebb pár napig bírja azon kívül, bár elképzelhetőnek tartom, hogy itt az iskola körül is elég sok varázslatot használtak már ahhoz, hogy hasonló legyen a mana koncentrációja. Megoldom, hogy lássa a gyűrűt, de a tanulmányi kirándulásokat felejtsük el, amíg úgy kezel, mint egy pisis alsóst, akit még esetleg a bukás ígéretével is be lehet fenyíteni - fejezi be a mondandóját, pontot téve a kijelentés végére. Megfordult a fejében, hogy csak fogja a táskáját, kikölcsönzi a könyvet, aminek nekikezdett már várakozás közben, és egyszerűen elsétál.
- Szóval... ha meg tudunk egyezni némi kölcsönös tiszteletről, akkor továbbra is nagyon szívesen tanulnék öntől gemmológiát, mert érdekel, és mert nagyra tartom a tudását - szólal meg újra néhány pillanattal később, már hátradőlve a székén, de karját még mindig összefonva a mellkasa előtt. Végül kézbe veszi a tollát, és bár igazán hagyhatná jegyzetelni azt magától is, inkább ő jegyez fel a vaskos jegyzetfüzetébe mindent, amit a nő mond, ha még nem kapta össze a dolgait és sétált ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella

Nem kíméli a nőt, noha nem kiabál, csupán meglehetősen nyomatékosan közli vele, mit is gondol. Nem igazán izgatja, hogy esetleg elmenekül-e a nő, elvégre a maga részéről biztos benne, hogy igaza van. Fel sem merül benne, hogy másképp lenne, elvégre az ő ideje is értékes. Szinte már elismeréssel nyugtázza azért, hogy nem kap sem magyarázkodást válaszul, se sarkon nem fordul sértetten a nő, inkább méltósággal tűri, és egy biccentéssel nyugtázza az egészet. Nagyszerű. Ha ez azt jelenti, hogy egy lapon vannak, akkor még a végén tényleg kiérdemli a tiszteletet is, az ugyanis Álmos véleménye szerint nem jár sem korra, sem névre, érdem kérdése. Csendben jegyzetel, ha már odáig is elérnek, amiért pontosan itt vannak, és választ kap a kérdésére. Szinte már műgonddal rajzolja a betűket a papírra, hiába telne pusztán egy intésébe, hogy a toll megoldja helyette mindezt. Szeret írni, jegyzetelni, így igazán gyorsan raktározza el a szükséges információkat. Felpillant a lapról a tanárnőre a privát labor említésére, ajkát féloldalas mosolyra húzva. A szeme azonban változatlan marad, s ebből sejthető, hogy ez csak gesztus, nem őszinte öröm. Nem tudja még azért, pontosan hogyan is viszonyuljon Hellához. Nem barátok. Talán soha nem is lesznek. Látja, hogy komolyan veszi az oktatást, ami bizonyára nem csak a kötelessége, hanem inkább a hivatása.
- Oké - válaszolja röviden, tömören. Nem tudja megígérni, hogy kitart a kő egy napig, mert még nem kísérletezett ehhez kellőképpen eleget, azonban reméli, hogy mégis. Majd kipróbálja valami mással, hátha rájön, mitől és hogyan is függ ez az egész. Feljegyzi a refraktometriás mérést is a lupe és a mikroszkóp alá, majd hátradől a széken ültében.
- Aha. Kötelező olvasmány? - kérdezi az asztalon felhalmozódó kupacokat vizslatva. Szép kis adag, de hát ő meg szeret olvasni amúgy is, főleg, ha mindezt haza is viheti esetleg a könyvtáros jóváhagyásával. - Miért lett gemmológus?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella
Gemmológia vizsga

Többet látott idén a könyvtárból, mint a korábban diákként itt töltött évek során. Sőt, gond nélkül hozzácsaphatja ehhez azt az évet is, amikor az iskola gondnokaként dolgozott, ugyanis akkor is csak szükség esetén tette itt tiszteletét. Idén ezzel szemben legalább heti egyszer megfordult itt, amiről leginkább Adelina tehet. Miatta vetette bele magát a gemmológia rejtelmeibe, Hella pedig a kezdeti súrlódások ellenére igazán remek tanárnak bizonyult. Az biztos, hogy a minisztériumban nem tévedtek, amikor őt javasolták neki, mint az egyik legjobb gemmológust a környéken. A tanév pedig egészen hamar eltelt, miközben megjelent egész rendszeresen itt vagy éppen a nő laboratóriumában, hogy a maga kissé szögletes, mufurc módján feltegye a kérdéseit, meg elsajátítsa mindazt a tudást, amit Hella megoszt vele. Ma már vizsgázni jött. Magabiztosan sétál be a könyvtárba, kezét nadrágja zsebébe mélyesztve, a pálcáját leszámítva nem is hozott egyebet. Megkeresi a megszokott asztalt, amelynél kivétel nélkül mindig ültek. Mondhatjuk, hogy azért ő legalábbis a megszokásai rabja tud lenni bizonyos dolgokban, ebben például mindenképpen, ugyanis roppant mód érdeklik az asztal környékén fellelhető könyvek. Jobb kezét kihúzva a zsebéből le is veszi az egyik kötetet, majd komótosan helyet foglalva az asztalnál belelapoz. Amíg megérkezik a tanárnő, talán még sikerül elolvasnia az egyik értekezést arról, hogy miért kedvelték a kínaiak olyan nagyon a jádekövet varázstárgyak készítéséhez, és pontosan milyen varázslatok megkötéséhez ideális ez a meglehetősen kellemes árnyalatú zöld kő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

Túlélte a vizsgáit, de legalábbis mindet megírta, így végre ismét akad ideje egyébre is tanuláson kívül. Különös dolog egyébként is, hogy miután már önként adta a fejét erre az intézményes keretek között folyó szakmai továbbképzésre, ráadásul magántanulóként, mennyivel komolyabban vette az egészet. Az majd kiderül, hogy ez jegyekben mit jelent, bár amíg átmegy a vizsgáin, ez tulajdonképpen nem is mérvadó szerinte. A minisztériumnál mára szabadságot is kért, hogy letudja az utolsót is, és ennek örömére most egymagában ült ki a tó partjára. Zenkő már tervezi, hogy majd ünnepelnek, ha minden vizsgája sikerül, de őt ez annyira sosem hozta lázba. Sokkal jobban leköti most is, hogy parton ücsörögve egy maréknyi üveggolyót röptet pálcájával összevissza, mielőtt még kipróbálná, amiért tényleg itt van. Meg akarja bűvölni őket, hogy apró kis fényes gömböcskék legyenek, mint a muglik fényfűzérei. A nővére nem veti meg az ilyesmit, közeleg a születésnapja is, neki meg éppen valami nem túl komoly és bonyolult varázslathoz támadt kedve. A jegyzeteit tartalmazó füzetet is elővarázsolja talárja alól, amint a golyókat már szép kis kupacba halmozta a földön, abbahagyva az értelmetlen szórakozást. Olyas valamit kellene kitalálnia, amivel a golyók belsejébe sikerül szikrákat zárnia, hadd pislákoljanak végtelen ideig, mint az örökmécsesek a templomokban. A füzettel mindig hurcolt ceruzát hosszú percekig ütögeti elgondolkodva az állához, ujjai között gyakorlatilag oda-vissza ingatva, bámulva a lassan lemenni készülő napot. Lapoz is párat oda-vissza, de végül csak a pálcájáért nyúl, hogy kipróbáljon egy hirtelen ötletet. A pálcát egyetlen üveggolyóra szegezi, ízlelgetve kicsit a szót, amely talán a megfelelő, talán nem, aztán kipróbálja. A mozdulat mindig az utolsó, azt szokta a legtovább csiszolni, kezdetnek leginkább az ösztönei szokták vezérelni. Sok-sok sikertelen kísérlet utána aztán majd úgyis meglesz az igazi, de hát így tanul az ember. Most például még jó, hogy nem a tenyerén volt a golyó, hanem okosan távolabb helyezte magától, ugyanis recsegve-ropogva esik szilánkokra, mintha valaki rátaposott volna. Jó, hogy nem robbant fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella
Gemmológia vizsga

Csak a hangra pillant fel, egyébként észre sem vette volna a nőt, annyira belemerült a tanulmányba. Igazán érdekesre sikerült, talán ki is kölcsönzi a könyvet majd a vizsga után, most azonban először felpillant, majd becsukja a könyvet és az asztal szélére teszi, véletlenül sem vissza a polcra.
- Még a jádénál tartok, de eddig remek értekezés, majd a többit is elolvasom - válaszolja. Ez az utolsó vizsgája, utána rá fog érni egészen a következő tanévig. Figyeli, ahogyan a nő helyet foglal vele szemben, és bólint válaszul a kérdésre.
- Nem vagyok az az izgulós fajta, de igen, készültem - feleli. Nem egész éjszakai tanulásról mesélhet, mert igazság szerint ezt egyáltalán nem hagyta utolsó pillanatra. Évközben szívta magába a tudást, mint a szivacs, elvégre heti rendszerességgel találkozott Hellával és rendkívül érdekli is a téma, most csak átolvasta a jegyzeteit vizsgára való készülődés gyanánt. Érdeklődve nézi, ahogy a nő lassan kipakolja a medált az asztalra, majd a szerszámokat is odainti, sőt, még vízzel is szolgál. A kezdeti fura hozzáállásához mérten mostanra már egészen emberi, majdhogynem kedveli is, már amennyire az ember a tanárait kedvelni szokta.
- Meg kellene állapítanom, milyen kőből készült? - teszi fel a kérdést, igyekezve rájönni a még ki nem mondott feladatra. Nem kell ehhez Sherlocknak lenni, hiszen ismeri az előtte sorakozó szerszámokat. Ott még messze nem tart egyébként, hogy leírás alapján találja ki, milyen kőről van szó, mint a nő tette egy éve, de majd egyszer talán azt is megéri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

WTF

Ma csak az átoktörés vizsgája miatt teszi tiszteletét az iskolában, és éppen a megbeszélt helyszínre próbál eljutni, hogy elbeszélgessen Kállay proffal mindenről, amit idén az év elején javasolt olvasmányokból és a ritka megbeszélések során tanulnia sikerült. Az útja a fejetlenség folyosóján át vezet, már amennyiben nem szeretne elkésni, mert kifejezetten nagy kerülővel próbálna odaérni a tanteremhez, a folyosón azonban kisebb tumultusba sikerül belebotlania. Nem különösebben érti, mi történt, bár ahogy Kakasi tanárnőt elnézi, egészen egyértelműnek tűnik a válasz. Valaki szabályt szegett, rendet bontott, most pedig megissza a levét. Akkor se állna meg igazán bámészkodni, ha ideje engedné, bár valaha még ő is volt bajkeverő diák, mi tagadás. Magántanulóként viszont jóval kevesebb alkalma van felkavarni az állóvizet, mint régen teljes időben bentlakó rellonosként. Egy pillanatra azért megáll, felmérve, hogy mennyi levitás és eridonos is gyűlt össze itt gyászos csoportba, mint akitől most vonták le az éves pontversenyben a házuk győzelméhez szükséges néhány pontot éppen, és lássuk be, ahogy a pávának is beillő, másik századból itt ragadt tanerőtől éppen valami ilyesmire számítana. A tantárgyát egyébként puszta passióból vette fel, na meg arra a racionálisnak mondható meglátásra alapozva, hogy ebből legalább könnyedén veszi az akadályokat, legyen már valami, ami mondhatni kikapcsolódás. Egyszer talán még a néni véleményét is kikéri a bűbájairól, hátha van valami igazán hasznos tanácsa annyi tapasztalattal, amennyi a háta mögött már feltorlódott jó pár évtized alatt.
- Jó napot, tanárnő - köszön egy biccentéssel megtoldva, mintha ugyan ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Nem tetszett ma már látni Kállay profot véletlenül? - kérdezi, és még megvárja, hogy választ is kapjon, mielőtt távozna is, nem vonzzák az ilyen tömegrendezvények.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

Nem számít társaságra, noha a tavacskánál azért az embert mégsem érheti különösebb meglepetésként, ha arra téved valaki. Azonban mégiscsak vége a vizsgaidőszaknak gyakorlatilag, és aki nem a réten égeti a jegyzeteit éppen annak többé-kevésbé biztos tudatában, hogy sikeresen évet léphet, az már összecsomagolt és az állomáson várja a vonatot, hogy elutazzon a szünetre. Ő leginkább ritka kivétel, mivel Bogolyfalván lakik, és még rendes diákként sem lenne rávehető semmiféle, többségében normálisnak titulált szórakozásra, magántanulóként pedig végképp nem. Főként éjszakai lénynek minősíthető, aki az erdőt és vámpírok társaságát preferálja leginkább, viszont amíg a nap lemegy, legalább valami produktív tevékenységre igyekszik szánni az idejét. A nővére közelgő születésnapjára próbál valami ideális és átgondolt ajándékot készíteni, az első próbálkozás azonban nem jár sikerrel, a másodiknak viszont még nem sikerül nekifognia, merthogy történetesen a projektvezetője hangja csendül fel a háta mögül. Ugyan nem ő a tényleges főnöke, a képességkorlátozó varázstárgyakkal foglalkozó projektet mégiscsak ő vezeti, így hát félig-meddig neki is dolgozik. Leengedi a kezét, nem próbálkozik újra a még cseppet sem kész varázslattal sem, bár lehet, hogy talán másikat kellene választania amúgy is, ami sokkal kevésbé van kísérleti stádiumban és sokkal több sikerrel kecsegtet, ezt pedig majd csiszolgatja később.
- Helló - köszön vissza, majd azért még feljegyzi ceruzával a füzetbe, hogy ez a bűbáj egyelőre nem túlságosan hatékony. Az első számú kísérlet csúfos kudarcba fulladt, egy üveggolyó bánta. Egy Reparo-val helyreállítja azért gyorsan, mielőtt még elfelejtené, majd vállat von a megállapítás hallatán.
- Úgy ismersz, mint aki valaha is abbahagyja? Bár ez egyelőre nem nevezhető sikeresnek, de majd kidolgozom. A vizsga meglett, köszönöm. Csak az időt akartam elütni, amíg leszáll az éjszaka. Te mi járatban erre? - érdeklődik holmi kölcsönösséget igyekezve kialakítani, olyan szabályokat igyekezve követni, amelyeket nem feltétlen ismer behatóan, ezért gyakran nem is honorál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella
Gemmológia vizsga

Egyetértően bólint. Ugyanez érvényes a bűbájokkal és a varázstárgyakkal való munkára is, és noha volt időszak, amikor roppant lobbanékony volt, ezt mára legalább már sikerült kinőnie. Ez a viszonylag újdonsült higgadtság pedig időnként már-már apátiának, az érdeklődés hiányának is tekinthető, de aki ismeri, az a szemén láthatja, hogy erről szó sincs. A drágakövek például kifejezetten érdeklik, erről árulkodik hidegnek most egyáltalán nem mondható kék tekintetében a csillogás. Az nem igazán motiválja, hogy majd most megmutathatja, mit tud, hogy cserébe kapjon egy jegyet, sokkal inkább azért van itt, mert az elmúlt évben mégiscsak kialakult benne valamiféle tisztelet Hella és a tudása iránt, a rögös kezdet ellenére is.
- Aha - veszi tudomásul a feladatot a maga nem mindig udvarias módján, majd előrébb dől ültében és az asztalra könyököl. Végignéz a készleten, mielőtt elégedetten kunkorodna felfele a szája szeglete. Érdekesebb feladat lesz a medál vizsgálata.
- Nagyító, csipesz, cserélhető hegyű karctű meg a hegykészlet, sav és lúg - sorolja a dolgokat, mielőtt még kitérne arra, hogy mit mire is használ egy gemmológus. Magát meg ugyan még messze nem nevezné annak, az is kérdés, hogy lesz-e valaha is, tanoncnak azért talán nem utolsó. Állát tenyerébe támasztja, tekintetét a tárgyakra szegezi.
- A lupe vagy nagyító arra jó, hogy közelebbről megvizsgáljuk a követ, karcpróbánál például kifejezetten hasznosabb mint a szabad szemmel történő vizsgálat. A karctű a karcpróbához kell a hegyekkel együtt, úgy kideríthetjük a kő keménységét egy egytől tízig terjedő skálán. Soroljam azt is a zsírkőtől a gyémántig? - kérdezi, mielőtt még kitérne a szerinte nagyon is egyértelmű csipeszre vagy a kövek tisztítására használatos savra meg lúgra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

- Meg mert érdekel a projekt - válaszolja felpillantva. Csinos kis kupacba rendezi az üveggolyókat közben, és elrakja a pálcáját, egyelőre nem folytatja a kísérletezést. Abba ugyan nem sok beleszólása volt még újonnan alkalmazott minisztériumi dolgozóként tavaly, hogy melyik projekten szeretne dolgozni, de végül mégis a képességkorlátozó varázstárgyaknál kötött ki a közlekedési eszközök helyett. A gratulációra biccent. Rengeteg időt és energiát ölt azért idén a tanulmányaiba azért, már majdhogynem büszke, és biztos benne, hogy a nővére álla le is fog esni, ha elmeséli, hogy nemhogy évet nem ismétel, de több kiválót gyűjtött össze, mint az alapképzésen összesen az anyjuk halálát követő években.
- Egy vámpírral van találkám - válaszolja a kérdésre megrándítva a vállát. A kérdést tulajdonképpen kíváncsinak is titulálhatná, azonban ilyesmiken nem akad le. Akkor válaszol, ha úgy érzi, ha pedig nem, akkor igazán vallathatják is. A minisztériumi pszichológusnak is a vállát vonogatja csak már mióta, hiába minden kérdés. Visszakérdez inkább, hogy a másik mi járatban van erre éppen, aztán hümmögéssel fogadja a választ. Ő bent is folyton útban van valamerre, ugyan van egy asztala, de ott igazán ritkán találni meg.
- Nem kell így becsomagolni - jegyzi meg félbeszakítva Martin mondandóját. Leszakít egy hosszabb fűszálat, majd a végét kezdi rágcsálni, miközben a folytatást hallgatja. Sosem értette a végtelen udvariaskodást egyébként sem, bent is mindig megjegyzi, hogy a sallangot nyugodtan lehet hanyagolni, ha valaki valamit szeretne, legyen szíves a tárgyra térni.
- A hetit? - kérdez vissza, és még fordul is kicsit ültében, hogy ne kelljen annyira kényelmetlen szögben néznie fel, ha már Martin inkább állna, - Már a nem olyan gyakori érzelmekre ható képességek korlátozásáról beszélünk? Abba belenéztem már. Érdekesnek hangzik. Szerintem nem kell hozzá új bűbáj, csak egy jól megválasztott mag. Jáde vagy türkíz esetleg. Sokat olvastam mostanság a drágakövekkel készült ereklyékről - fűzi még magyarázatként az ötlethez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella
Gemmológia vizsga

Bár puszta kíváncsiságból bejárt a fiziognómiára is, az a nagy helyzet, hogy neki mások arca nem sok mindent árul el. Az elmélet érdekesen hangzik, viszont a gyakorlat olyasmi, ami tőle távol áll. Legfeljebb akkor képes ilyesmire ráérezni, ha már olyan bensőséges viszonya van valakivel, amilyen azért Hellával elképzelhetetlen. Neki egyébként is a szavaira figyel.
- Egytől tízig sorban statit, gipsz vagy kősó, kalcit, fluorit, apatit, földpát, kvarc, topáz, korund, gyémánt - sorolja fel a köveket, amelyeket az egyes keménységi fokokhoz társítanak a gemmológusok. Az év során egyébként sikerült elkészítenie már az ékszert, amely miatt érdeklődni kezdett a gemmológia iránt, azóta azonban még ez a lelkesedésnek is beillő határozott fókusz egyelőre nem lankadt. A követ is megkapja végre, hozzá pedig a nem csak az eszközöket, de még három kötetet is. Remek. Felnéz a nőre, majd bólint, minden további nélkül kézbe véve a követ. Először is szabad szemmel nézi meg, ujjai között forgatva, a fény felé tartva, majd a keménységét is kitapasztalja a karctűvel, hogy aztán a lupéval közelebbről is megvizsgálja az eredményt. A szín kifejezetten érdekes, és sejti is, merre kell keresgélnie. A kő pleokroizmusából kiindulva üti fel az egyik kötetet, és bár elsőre az alexandritnál nyitja ki, végül mégiscsak úgy dönt, nem az lesz az. Nem stimmel pontosan minden elem, így tovább megy, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy megtalálta, amit keresett.
- Andaluzit. Hetes keménységű, erősen trichroikus. A nevét Andalúziáról kapta, ahol előforduk, viszont az ékszerkészítésre alkalmas darabok többnyire Brazíliából származnak inkább. A csiszolása párnás, a foglalata arany - szólal meg végül a tizenöt perc leteltével. A könyv még nyitva van előtte, az ékszert pedig visszaadja.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Choi

Délután órája volt Hellával. Most már egészen jól sikerült beütemezni, hogy heti egyszer a Minisztériumból ide tér be, megbeszélik az éppen aktuális gemmológia témát, amit a nő az éppen aktuális alkalommal megosztani tervezett a tudásából egyébként is, ő felteszi a kérdéseit, aztán még kicsit lófrál a könyvtárban és egy egész hétre való olvasmánnyal tér haza. Ma is sort kerítettek az órára, feltett pár kérdést ezúttal a moldavitról. Nemrégiben szert tett egy ilyen kőre és még nem találta ki, mihez is használja, érdemleges mag lehet-e belőle varázstárgyhoz vagy legyen egyszerű ékszer belőle. Most már okosabb, és hajlik rá, hogy mágikus ékszert készítsen az egyelőre még csiszolatlan, palackzöld vízkrizolitként is ismert kövekből, ehhez is kezdett végül megfelelő olvasmányt keresni. Először is a már ismert mágikus ereklyék kapcsán kutakodott kicsit, hátha talál valami olyat, amelyhez éppen moldavitot használtak. Sikerült is rábukkannia néhányra, bár sem a drágakövekkel kirakott markolatú kard, sem a pálca nem tartozik azon tárgyak körébe, amihez kellőképpen sok tudása lenne varázstárgykészítés terén. Sem fegyverkovácsnak nem tanult, sem pálcakészítőnek. A diadém, mint a harmadik tétel a listán, még szóba jöhet, úgyhogy belemerült az olvasásba előbb arról, majd pedig ezt még néhány gemmológiai értekezés követte, és ő teljesen megfeledkezett az időről is. Máskor csak belepillant a könyvekbe, aztán egy egész kupacot hord össze, hogy következő héten visszahozza, de ma annyira beszippantja a válasz keresése a saját kérdésére, hogy egyszerűen az sem tűnik fel, ahogy lassan senki nem marad már a könyvtárban, hiszen mindjárt záróra van. Valamikor a könyvtárosnak is kell pihennie ugyebár, hiszen nem sok ember alszik még olyan hektikusan, mint Álmos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

Kérdőn emelkedik meg a szemöldöke, de nem kommentálja inkább a megjegyzést. Mindenki azt gondol úgyis, amit akar, ő ettől függetlenül nagyon is boldog Adelinával. A következő megállapítás is hasonló eredménnyel jár. Felsandít Martinra, majd vállat von, így jelezve, hogy ez teljesen mellékes részlet. Nem érzi úgy, hogy bármitől is kellene tartania. Ha akarta volna a nő, már rég megharaphatta volna, de mégsem tette, Álmos pedig ezt nem óhajtja a főnöke orrára kötni, sőt, senkiére sem.
- Kellene? Itt úgyis likvidálnák, ha bántani próbálna - válaszolja végül, hogy lezárja a témát. Már utánajárt a Magyarországon hatályos törvényeknek és szabályozásoknak e tekintetben. Szusszan egyet aztán a formaságok említésére, hiszen ezt is mondta már ezerszer körülbelül, hogy fölösleges. Úgyis tudják mindketten, hogy nem érdekli egyiküket sem a másik tényleges hogyléte, sem a hétvégéje, a lényeg az udvariaskodáson túl a munka, amire amúgy is mindketten szeretnek fókuszálni. Rá is tér inkább a tényleges témára. Már átfutotta a kapott információkat, néhány ötlete is akad, úgyhogy meg is osztja. Várhatna ugyan a következő munkanapig a dolog, de miért is várna?
- Vagy akkor már az ékköveket is lehet rúnázni. Kérhetünk szaktanácsot Erdődytől egyébként, eddig ő a legjobb, akivel találkoztam. Leírás alapján azonosított be nekem egy követ - válaszolja szinte gondolkodás nélkül az újabb ötlet hallatán. Kicsit göröngyösen indult ugyan a kapcsolatuk a nővel, de mostanra már mintha kölcsönösen tisztelnék egymást legalább. Közben inkább úgy dönt, elpakolja az üveggyöngyöket, majd befejezi az egészet később, úgyis csiszolni kell még ezen.
- Nem mondanám, hogy van időm szórakozásból olvasni, ez inkább a gemmológiához kötődik, amit Erdődytől tanulok - feleli. Ezt sem híresztelte eddig, pedig ha akarná, lehetne munkahelyi előremenetel alapja is, ha befejezi és a drágakövek szakavatott ismerője lesz. - Amúgy... csak elgondolkodtam, mi kellene ahhoz, hogy biztosan maradhassak ezen a projekten?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

- Martin... még ha barátok is lennénk, nem most jöttem a falvédőről - válaszolja a szemét forgatva, a maga kedvesnek nem mindig mondható stílusában. Összepakolja közben a dolgait, majd már majdhogynem örömmel tölti el a témaváltás. Kifejezetten érdekli a projekt, amin együtt dolgoznak, így nagyobb lelkesedéssel is beszél erről. Még a gemmológia mesterét is beajánlja, elvégre tapasztalatai szerint a nő nagyon is jártas a témában, biztos tudna ehhez is hasznos tanácsot adni.
- Igen, ott tanít - válaszolja a kérdésre, majd a saját kérdését is felteszi a projekt kapcsán. Felhorkan a válaszul kapott kérdések során, majd megrántja a vállát.
- A kísérleti bűbájok bizottságának az alkalmazásában állok, de nem látom, hogy végtelen sok bűbájra lenne már szükség, viszont érdekel a projekt. Kíváncsi vagyok, mit lehet kezdeni a nagyon egyedi képességekkel, amiket még besorolni is nehéz esetleg - fejti ki, miért is merült fel egyáltalán benne a kérdés. Talán még jobban is érdekelné maga a varázstárgykészítés, mert kellőképpen komoly lehetőségeket lát ebben a jövőt illetően.
- Idén és nem tudom, mert érdekel? - válaszol kérdéssel ő is ezúttal. Némileg már talán frusztrálja is ez a látszólag sehova nem vezető párbeszéd, miközben feltápászkodik a földről, hogy aztán a tó széléhez közelebb lépve egy kavicsot dobjon be a vízbe. A hirtelen csobbanásokból és brekegésből ítélve a békák nem annyira értékelték a dolgot, de ez zavarja a legkevésbé.
- Ha már bájcsevegni akarunk, legalább ihatnánk mellé valamit, nem gondolod? - jegyzi meg. - Miért érdekel annyira, mi közöm egy vámpírhoz? - tér vissza hirtelen a beszélgetés kezdetéhez, és újabb kavicsot dob el, ami ezúttal sem pattog a vízen, csak elmerül egy csobbanás kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem igazán szokott alkalmakra ajándékozni, sokkal inkább random teszi, hiszen miért is ne lenne jó erre bármelyik teljesen átlagos nap? Aki fontos, az mindig fontos, nem igaz? Most éppen ennek szellemében Zenkőnek keres valamit, aminek igazán örülne és még hasznát is veszi, így tévedt a Pillangóvarázsban. Egy kezén meg tudja számolni egyébként, hogy mióta először betette a lábát Bogolyfalvára, hányszor is járt itt, úgyhogy nem is igazán ismeri ki magát a teázóban. Ráadásul, mint aki inkább iszik kávét, vagy alkalmanként alkoholt, a teák között sem, ezért kissé tanácstalanul néz körbe, amint besétál. A talárját már csak lazán a karján lóbálja, így némileg gyűrött ingben és térdénél szakadt farmerben lép be, hátizsákja bal vállán lóg. A talárt gondatlanul csavarja össze és gyűri mindjárt a táskába, majd igyekszik felmérni a terepet, hogy rájöjjön, egyáltalán jó helyen keresgél-e, akad-e itt tea nem csak bögrében vagy ki tudja, éppen bögre, Zenkőnek úgyis irdatlan nagy gyűjteménye van. Ha talál olyat, ami még nincs a szekrényben, akkor annak is biztos örülne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Látni rajta, hogy egyáltalán nem mozog itt otthonosan. Miután felméri a terepet, végül megközelíti a pultot, ahonnan egy számára ismeretlen nyelven szólnak hozzá. Kissé megemeli a szemöldökét, de még mielőtt visszakérdezhetne, már magyar szavakat hall. Utóbbiak alapján pedig feltehetőleg az ismeretlen nyelven is ugyanezt hallhatta, ha hihet a lánynak. Aztán ki tudja, hiszen kukkot sem értett azokból a szavakból azon túl, hogy biztos benne, kérdést intéztek hozzá.
- Helló - köszön vissza, bólogatva már közben, hogy bizony, lehet neki segíteni. Úgy bizonyára egyszerűbb lesz megtalálnia, amit keres, bár még pontosan azt sem tudja, mit is keres. Remek kis küldetés ez ma délutánra. - Aha. Van bármi különleges teátok vagy valami egyedi bögre esetleg? Vagy hol találhatnék ilyet, ha itt nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megvonja a vállát. Nem történt semmi. Vele is előfordul néha, amennyiben valamelyik nyelvre kicsit több ideig van szüksége, mint a többire, ez még nem világvége. Tulajdonképpen még az is megfordul a fejében, hogy rákérdezzen, milyen nyelv volt az, de a válaszból kiszűri, hogy bizonyára török, így inkább a lényegre tér. Vagy teát vagy bögrét venne, amelyikből éppen van különlegesebb, ha már ajándék lesz. A nővére biztos mindkettőnek örülne.
- Hm, érdekes - állapítja meg szemügyre véve a poharat, aztán meg is rázza a fejét hevesen. Csak akkor teázik, ha beteg, szóval ez most inkább felejtős.
- A nővéremnek lenne. Ő szeret teázni, meg a bögréket is gyűjti... meg a zoknikat - dünnyögi a végét mellékesen, már csak az orra alá, hiszen Zenkőnek valóban bögréből és zokniból van hatalmas gyűjteménye, mintha csak éppen felszabadított manókból tervezne sereget szervezni. - Eredetileg amúgy olyasmire gondoltam, mint azok a virágok, amik kinyílnak a teában, de ez is érdekesnek tetszik. Nem vagyok nagy teázós, szóval te milyet ajánlanál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Türelmesen vár addig is, amíg a lány egy pillanat türelmet kérve elszalad valamerre, aztán még ő is megbámulja a csészét, amivel visszatér. Úgy érzi, ez igazán tökéletes lesz, Zenkőnek mindenképpen tetszeni fog szerinte.
- Az biztos. Szerintem ezt kérem is - válaszolja határozottan. Ez eldőlt, kell az a csésze. Nagyon szépen van megmunkálva, azt máris szemrevételezi és ha a lány engedi, még közelebbről is szívesen megnézi.
- Gyönyörű munka - jelenti ki aztán, szája szegletében kósza mosollyal, miközben még mindig a csészét bámulja. A kóstoló csomag említésére elsőre oda sem figyel, már csak arra kapja fel a fejét, hogy van fekete meg zöld tea is a felsorolás alapján.
- Öhh... szerintem legyen a zöld, nem annyira szeret pörögni - feleli aztán a kezdeti határozatlanság és némi töprengés után. Zenkő inkább a nyugalomra törekszik, mint arra az állandó aktivitásra, amire viszont ő hajlik. A zöld tea valahogy jobban illik hozzá szerinte. Aztán legfeljebb az derülhet ki, hogy hatalmasat tévedett. - Csészétek mindig van? Esetleg lehet találkozni valamikor azzal a nagybácsival, aki ezeket készíti?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Oké. Nem kell most azonnal - válaszolja, nem fejtve ki, hogy ez úgyis csak random ajándék egy random napon, nincs hozzá határideje. Az ő logikája szerint ez egyébként is evidens lehet abból, ha nem sürgeti a dolgot, mintha tegnapelőttre kellett volna.
- Tényleg nem sürgős, ráér az is a csészével - közli megvonva a vállát. Már így sem telt egy teljes délutánba, hogy találjon valamit, ami szerinte tetszene Zenkőnek is, úgyhogy bár ezt nem szokása mondogatni, mégiscsak hálás a kapott segítségért.
- Na és a bolgárokkal is? - kérdezi meg mintegy mellékesen. Nála ez amúgy is több tényezős dolog, akad miből válogatni, ha az segít a dolgon. Meg amúgy is, egy próbát mindenképp megérne, ha alkalom akadna legalább egy beszélgetésre, mert ilyen szép munkát azért egészen ritkán látott még eddig.
- Nem dől össze a világ tőle, ha nem a válasz, de kifejezetten szép munka, kíváncsi lennék, hogyan készül - magyarázza, miért is tette fel a kérdést, majd bólint a név hallatán. Krise. Ezt a nevet ismeri.
- Te is Esther rokona vagy? - kérdezi, ha már akad egy ilyen nevű évfolyamtársa. Különösebben nem ismeri, csak vizsgákon szokta látni főleg, de hát elsősorban magántanulóként amúgy se nagyon ismerkedik. Igaz, ha nem az lenne, ez a helyzet akkor sem lenne más. Bűbájtanra meg gemmológiára például így is bejár, aztán mégis szinte csak a tanáraival kommunikál.
- Ohridszki-Füst Álmos - mutatkozik be aztán ő is, ha már a lány elárulta a nevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hmm... és mi lenne, ha elcserélnénk, mondjuk... - szólal meg, közben már a hátizsákjában kotorászva. Kisebb dobozt vesz elő a belegyűrt talár alól, amelyet a pultra tesz, majd abban tovább keresgél, mígnem egy nyakláncot húz ki belőle. A vékony fémlánc végén aprólékosan megmunkált, vékony hold ölel körbe egy gömb alakúra csiszolt, szivárványosan csillanó opált.
- Terv szerint egyetlen emléket őrizne, de mivel nem megrendelésre készült és még nem sikerült megbűvölni, ez alku tárgya lehet - magyarázza, miközben a lánc ujjai között finoman kileng még pár pillanatig.
- Félig - válaszolja aztán arra, hogy tényleg bolgár-e. Nem áll szándékában ennél tovább fejtegetni ezt a kérdést, de szerencsére nem is kell, mert úgy tűnik, hogy egyébként is megtalálta az igazán meggyőző érvet.
- Nem gond, ha nekem kell utazni - feleli megvonva a vállát. Törökországban még úgysem járt, és legfeljebb még Adelinát is megkérdezi, nincs-e kedve csatlakozni pár napra egy ilyen útra. Biccentéssel jelzi, hogy tudomásul vette a rövidre fogott családfát, minderről továbbra is csak Esther neve mond bármit, mert évfolyamtársak lévén akadt már közös vizsgájuk. Ismerni ennél jobban őt sem ismeri. A kötelező házasság említésére elhúzza kissé a száját, de nem érzi, hogy bármi alapja lenne ezt kritizálni, így inkább nem mond semmit. Nem az ő dolga.
- A Bagolykőből lehet, bár csak bűbájtan és gemmológia órákra járok be rendszeresen - veti fel, hiszen ez talán szolgálhat némi magyarázattal, aztán ki tudja. Nem biztos, hogy ez a jó válasz egyébként is. Megrázza aztán a fejét a kérdésre válaszul. - Komolyan nem teázok, inkább kávét iszom, de az illata tényleg jó. A nővéremnek tetszeni fog.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Amint megérkezik, első dolga a pult felé venni az irányt, hogy szert tegyen egy vajsörre. Ráérősen várja meg, amíg kiszolgálják, majd ugyancsak nem sietve semerre kémlel körbe, hol is találja Romberget. Átfurakszik néhány, már enyhén illumináltabb állapotban lévő egyén között, akik félúton a pult felé azon tanakodnak hangosan, hogy kinek is kellene a következő kört fizetni, majd szabad kezét intésre emeli már pár lépésnyire az asztaltól. Köszönés letudva. Mindjárt negyedik éve dolgozik a minisztériumnál, ennek pedig nyolcvan százalékában Romberg valamelyik projektjén ügyködött éppen, illetve ügyködik most is. Már megszokhatta mindenki, hogy nem kifejezetten társasági lény, és általában nem is túl beszédes. Minden évben szóvá is teszik neki a mindenféle halálunalmas kiértékeléseken, hogy lehetne közvetlenebb, ám szerencséjére minőségi munkát végez és mindig lehet rá számítani, amivel ellensúlyozza a kommunikáció milyenségét. Nem szokta ezeket szívre venni. Nem látja értelmét a szükségesnél több beszédnek, és annak sem, hogy azért magyarázkodjon, ahogyan az életét éli. Mindenki azt gondol, amit akar, az már nem az ő problémája. Kissé furának is tartotta eleinte, hogy a projekt vezetője éppen vele óhajt sörözgetni meg úgy munkán kívül beszélgetni, de elkönyvelte az egészet, mint valami fura törekvést arra, hogy mégiscsak megpróbálja jobban integrálni a csapatába. Nem lenne első eset, éppen csak nem lát esélyt arra, hogy ezzel változásra vegyék rá. Nem érzi úgy, hogy szüksége lenne bárki többre, mint a nővére és Adelina. Ha beszélni szeretne, velük tud is. Még Zsannával sem közvetlen, pedig az apai nagyanyjuk testvérének unokája, vagy mi, Zenkő megpróbálta elmagyarázni, amikor átmenetileg hozzájuk költözött. Romberget is kissé ferdén méregeti még mindig, nem látva át, mit szeretne tőle, csak azért nem rázza le, mert egyébként nem érzi, hogy túlságosan is erőltetne bármit. Valamit mégis akar, abban biztos. Talán tőle remél a képességeket nyilvántartó akárki további infókat? Kihúzza az egyik széket, nem véve a fáradtságot, hogy megemelje, ebben a háttérzajban úgysem csikorog fülsértően a bútor a padlón, majd leül.
- Egs - emeli felé a korsót, közben lazán döntve hátát a szék támlájának, kissé előre csúszva, bal lábát elnyújtva az asztal alatt, mintha csak otthon érezné magát. Csak az első korty után mozdul mégis, hogy elmaradhatatlan bőrkabátját levéve a szék támlájára dobja azt, majd ismét visszadőljön, kérdő pillantást vetve Martinra a vajsörös korsó fölött.