Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem igazán kedveltem a Bagolykő sárkányait, hiszen sokszor koppintottak már az orromra, olyan alkalmakkor, amikor közeledni próbáltam feléjük, de ezt a szétszórt, éretlen, rellonos ciklont mégiscsak a szívembe fogadtam, egyszerűen rászolgált. Minden egyes tette és mozzanata, azt igazolta, hogy fontos vagyok neki, ami, hogy az igazat megvalljam, rendkívül jól esett a lelkemnek. Mint egy kis időzített bomba, oszlatta el a körém sereglett embertömeget, s mikor már magamhoz tértem és épp visszafelé sétáltunk a nyugágyakig, nem győztem elégszer megköszönni neki mindezeket:
- Ha te nem vagy itt, tuti, hogy belefulladok ebbe a kacsaúsztatóba, vagy ők ott - mutattam a távolban táborozó népes seregletre - megfojtanak az aggodalmaskodásukkal - egy hálás mosoly kíséretében fejeztem be a mondatot, sikerült megállapítanom, hogy tudok lélegezni, látni és hallani is, ami nem kis elégedettséggel töltött el ezekben az ominózus pillanatokban.
Minden érzékszervem működik, még egyben vagyok, szóval, hol is van a többi medence? - vicceskedtem magamban, de azért a nyelés még mindig problémákat okozott. Lehet, hogy egy béka nőtt a torkomba? Azért reméljük nem, ugyanis nem szeretnék a közeljövőben semmilyen életmentő beavatkozáson átesni, se Mel társaságában, se nélküle. Ez a tény annyira el is borzasztott, hogy a lány kérdésére  szinte azonnal mondtam a választ:
- Ééén-én-én jól vagyok, nincsen semmi baj - vettem egy mély levegőt, de fél szemmel még mindig a medence felügyelőit vizslattam. Vajon milyen képesítésük lehet életmentésből? Elégtelen? Persze a gondolataim között utazgatva hallottam, hogy Mel közli velem, hogy elmegy egy törülközőért és lépteit már abba az irányba is irányította, így nem igazán volt szívem azt mondani neki, hogy ne menjen sehova:
- Rendben, én megleszek addig itt - azért még némi félelem ott lappangott a szívemben, hisz ki tudja, hogy mi fog velem történni? Az eddigiek alapján nem számíthatok sok jóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mint oly sokszor, most is csodálattal töltött el, hogy ez a kastély mennyire kiismerhetetlen és mennyi olyan kis részletet tartogat a számomra, ami csak arra vár, hogy a birtokomba vehessem és felfedezzem. Azonban ez a szellem, nemcsak bennem lapult ott, hanem egy közepes termetű, fekete szőrű, párizsis zsömléket kedvelő, boston terrier kutyafajtában is, kinek egyszerű megnevezése: Aladár volt és tulajdonképpen hozzám tartozott, az én házi-kedvencemként nyújtózkodott estétől-reggelig a Navine kastélyszárnyában.
Most is csak azért merészkedett ki kényelmes közegéből, hogy egy olyan kolbász illatú egérkét vehessen üldözőbe, akit már régóta kiszemelt magának és ezúttal nem akarta, hogy meglógjon. Hiába kérleltem, dobtam utána a papucsomat, hogy hagyja már abba ezt az erőltetett menetet, egyszerűen meggyőzhetetlen volt. Azonnal az üldözött nyomába eredt, és én, a kis hálóingemben a papucsom nélkül kényszerültem arra, hogy pillanatok alatt behopponáljam a kastélyt, Aladár nyomkeresői szándékainak eleget téve. Merthogy vannak olyan állatok, akik a tévedéseikből nem tudnak tanulni, és Aladár is pontosan ezek közé tartozott. Nyüszített, ugrált, vicsorgott én pedig szaladtam sebesen, szárnyaltam, akár egy nimbusz kétezres - utána. Nem igazán tudtam a környezeti tényezőkre figyelni, szinte összemosódott minden a szemeim előtt, mire Aladár egy furcsa alakba ütközött, akinek a láttán, felugrott és a lábán kiélte ösztönszerű vágyait, azaz párosodási tevékenységeket folytatott, az én hatalmas szégyenemre:
- Aladár, Merlin verje meg, hát szálljál le arról az emberről - üvöltöttem torkom szakadtából, majd mikor felismertem azt a tényt, hogy ez a férfi, lehet, egy újdonsült tanár a kastélyban, kicsit meghűlt a vér az ereimben és csöndben lesütöttem a szemeimet.
Ezt az ismerkedést, nem így kellett volna elkezdeni, de ez már így alakult...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Aki szép nyugodtan olvassa a faliújságot, az gondolhatna arra is, hogy hiába foglalt a látószerve, a lába szabad és tökéletes arra, hogy egy olyan kutya,  aki ösztönszerű vágyait szeretné kiélni rajta - azaz párosodna -,  megtehesse, amit szeretne. Aladár már régóta nem találkozott olyan kutyalánnyal, aki elnyerte volna a kegyeit, de ez a tanár, eeeez különösen felkeltette az érdeklődését.
Amikor belerúgott, csak még jobban meghozta a kedvét egy gyors afférhoz, így csak egy pillanatra tántorodott meg, aztán visszamászott a lábára és felkúszott egészen az öléig. Nem tudom, hogyan csinálhatta, de számomra is rendkívül szégyenteljes és zavarba hozó pillanatokat okozott, ugyanis az öve alatt egy ilyen háromszög alakú geometriai alakzatban kezdte el nyalogatni, természetesen csak a nadrágját, ugyanis közelebb nem igazán sikerült jutnia a kívánt célponthoz.
- Aladár, Merlin szerelmére, könyörgöm, gyere vissza- kérleltem, de esze ágában sem volt visszajönni. A tanár persze, kiborult és méregvörös fejjel kérdezte, hogy ki vagyok és mit keresek itt ilyen késői órán. Igazából már épp megértettem volna, mikor büntetéseket helyezett kilátásba.
- Ne haragudjon, de most találkoztunk először és máris számon kér engem. Mégis milyen pozíciót szeretne itt betölteni? Csak nem börtönőrnek jelentkezett? - magam is meglepődtem, de először életemben kicsit erőteljesebben és határozottabban sikerült fellépnem a kelleténél, dehát miért is féljek egy olyan embertől, akit egyáltalán nem is ismerek? Még...
- Én is örülnék, ha bemutatkozna - folytattam tovább a bicskanyitogató viselkedést, minek következtében, én is helyre tettem volna magamat.
- Egyébként Lora, Lora Fontaine, Navine, Első évfolyam - tettem eleget az akaratának és keresztbe fontam a karjaim magam előtt. Időközben méregetni is kezdtem.
Vajon ki lehet ez a dühös pukkancs? Mire ő is felharsant, hogyha megtudom, akkor majd jobb belátásra térek, de egyelőre még ugyanazzal a nyugodtsággal álldogáltam ott, amivel érkeztem.  Csupán percek kérdése volt, hogy robbanjon a bomba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az már világossá vált a számomra, hogy ez a tanár, nem azok közé tartozik, akik kesztyűs kézzel fognak bánni velem, de arra nem számítottam, hogy ennyire dühös lesz és kiszámíthatatlanná válik majd.
Mikor a szemem láttára változtatta Aladárt egy szép tömb sóbálvánnyá, akkor annyira összeszűkült a gyomrom, hogy pillanatok alatt erős hányinger kerített hatalmába. Még szerencse, hogy távol állt tőlem, ugyanis, ha nem vigyázok, lehet, hogy lehányom. Kis baleset. Megesik.
- Maga ennyire nem szereti az állatokat? - kérdeztem valami olyan megrökönyödéssel a hangomban, mintha azokat, akik nem szeretik az állatokat, valóságos aszkabani bűnözőkkel lehetne összehasonlítani. Persze, nem, de egy olyan állatkedvelőnek, mint én, mit is akarunk elmagyarázni? Menthetetlen vagyok és voltam mindigis.
- Hooogy micsoda? - az égbe szöktek szemöldökeim, hamar erőt vett rajtam egy kisebb pánik.
Ő tanár? A francba Lora, mi a Merlinkét csinálsz itt, fuss, míg megteheted - hát igen, elérkezett a pont, amikor még lett volna választásom, dehát Aladárt nem hagyhattam itt, még a végén megöli és akkor én mit csinálok, hogy fogom meggyógyítani? Nem lehet, nem mehetek el innen - hoztam meg a döntést és továbbhallgattam a tanár egyre idegtépőbb szavait:
- Tudom, hogy nem épp ezt a fogadtatást várta, de ő csak egy kisállat, nem tehet róla, hogy ösztönei vannak - kezdtem a magyarázkodásba, ami egyelőre elég gyenge volt, de valami isteni csodának köszönhetően, hátha meglágyul a szíve az irányomba, legalábbis én rajta vagyok.
- Nem megfelelően viselkedtem az tény, de kérem, ne vonjon le pontokat a házunktól, és ha lehet, szüntesse meg a kutyámról ezt az átkot, még rossz nézni is. Természetesen nem tudok olyan bűbájt, amivel ezt orvosolhatnám - behódoltam hát, más alternatívát nem láttam, ami megoldhatta volna a helyzetet.
- Esetleg, ha gondolja, hogy korrigáljam ezeket a súlyos tetteket, a későbbiekben szívesen vállalkozom szorgalmik javítására. Persze, ha elfogadja - akár egy diplomata, csak ömlöttek belőlem a szebbnél-szebb és kívánatos szavak. Csak az a kérdés, hogy ezt hogyan reagálja le? Mindenesetre én próbálkoztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő