Alíz
- Ó, dehogy, távol álljon tőlem, hogy ilyen pszicho-madarakkal szűrjem össze a levet... csak
- ajkamba haraptam, valahogy belém fojtódott a szó. El is akartam mondani Alíznak, hogy szükségem lenne egyfajta pszichológiai megsegítésre, meg nem is. A két alternatíva között őrlődtem, nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem igazán kedveltem az ilyen helyzeteket, de folyton belerángattam magam az ehhez hasonló szituációkba. Határozatlanságom révén már sok kalamajkába keveredtem, de hiába szántam el magam, hogy változtatni fogok rajta, egyelőre minden maradt a régiben. Elszomorodtam, olyan lelki fogyatékosságnak éreztem ezt, amivel egyszerűen nem tudtam harcra kelni.
- Én is remélem - bólogattam egyenletes ütemben Alíz szavaira, szemeimben azért megjelent egyfajta sejtelmes csillogás is. A könnyek gyülekezni kezdtek íriszeim mélyén, de eszem ágában sem volt őket szabadjára engedni. Nem lehetett. Egy fokkal talán jobb kedvre derültem, mikor újra az elemi mágia került szóba. Nem is tudtam, hogy Viki ilyen ügyes, hogy kezelni tud egy elemet, de Alízról sem, hogy jártas a jóslásban, szóval a Navine diákjainak ismerete, hát eléggé hiányos volt az én esetemben. Ez viszont nem jelenti azt, hogyha a jövőben, meg akarnám ismerni őket, elzárkóznának előlem. Ráadásul annyi időt töltünk együtt, hogy előbb-utóbb akaratlanul is szóba elegyednénk, ha másért nem is, hát azért, hogy hogyan kell megfőzni egy szerelmi bájitalt. Ugyanis szerelmes emberek, és menthetetlen szerelmek mindigis voltak/vannak és lesznek. Erre a gondolatra egy kis mosoly szaladt a szájam szélére, leheletnyi, mégis észrevehető. Alíz nagyon lelkes volt a játékot illetően, én meg kicsit csalódott, hogy nem sikerült eltalálnom az állításokat. Sebaj, majd a következő fordulóban jobban fog menni, vagyis reméltem.
- Na, akkor most nekem kell mondani három állítást, igaz? - vártam a megerősítést, de mire Alíz reagálhatott volna már bele is kezdtem a lehetőségek felvázolásába:
- Van egy kutyám, akit Aladárnak hívnak - nyújtottam el a mondat végét sejtelmesen.
- Édesanyám és Édesapám válófélben vannak - némi hatásszünetet tartottam.
- Az egyik fogamat a mai napig a párnám alatt tartom - erre kicsit el is mosolyodtam. Elég bizarr állítás volt, de Alíz, honnan tudja, melyik az igaz és a hamis? Lélegzetvisszafojta vártam, hogy miket jelöl, közben lopva odapillantottam a festményekre is. Most nyugodtak voltak.