|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Ugye hogy jó? Valld be, hogy máris megérte megismerni engem *büszkén kihúzza magát* Hát...alkotunk egyet...gondolom...
|
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Hát őő.... *gondolkodik, erősen gondolkodik* adjunk egymásnak...valamit. Valami kis dolgot, ami mindig ott tud lenni a másiknál!
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Woow ez menő *örül meg, aztán ő is eljátsza ugyanazt a procedúrát, de nem talál semmit* Várj egy pillanatot, mindjárt visszajövök!
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
*visszatér egy fonott karkötővel* ezt a kedvenc kockás ingem csíkjaiból fontam *nyújtja, és átveszi a pengetőt* vigyázok rá!
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Persze! *ügyefogyottan köt rá egy csomót, persze nem túúl szorosan a lány karjára* Hát...van egy pár barátom, miért? :O
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Hát, azt nem mondanám, hogy sok, de van pár! Majd bemutatom őket! Jujj, kaja! Köszönöm auror néni ^^ Kérsz? *nyújtja új barátja felé*
|
|
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Hát, szerintem is jól jártam veletek Nyugodtan gyere át hozzánk, nekünk van kutyusunk akár elmehetnénk megsétáltatni is...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Széphangúúú Konkrétan megijedt, amikor a lány azt hitte, hogy ez valami rossz dolog. Elszúrta a mondatot valahol, ha így jött ki ez az egész. - Nem, ne kérj bocsánatot - intett a kezével is nemet megerősítésképp - Én úgy értettem, hogy sokkal jobb itt. És...elvarázsoltál - próbálkozott újra, hátha így jobban megérti Charlie mit is akart igazából. A furcsa köszönés után beljebb lépett. Eléggé a közepébe vágtak az ismerkedésnél, és hát...le kellett futni a normális köröket is. Kezdve a köszönéssel. Csak úgy itta a lány szavait. Sosem találkozott még ilyen érdekes lánnyal. - Igaza van, tényleg nagyon tehetséges vagy - mosolygott a kisfiú, aztán zavartan felnevetett. Nem szokta meg, hogy a saját közegében van. A nagyokkal könnyű volt. Nem voltak elvárások, csak hogy legyen jól nevelt, de ezt a dajkája már régen megtanította neki. Ezen kívül mindegy volt nekik mit mond, az mindig aranyos és jópofa. Viszont a lánnyal nem így volt a helyzet. - Hát...nem mondanám. Inkább csak...akkor jó, ha értem. Vagy ha érdekel. Amikor kisebb voltam, mindig rákényszerítettek olyan dolgokra, amiket nem akartam. Kirillel most jobb - vont vállat a fiú. - Én mostanság kezdtem el gitáron tanulni, de még nem megy igazán - ült le a lány mellé. - Amúgy semmilyen hangszerhez nem értek... - magyarázkodott. Egy picit még nézte a billentyűket, aztán a lány felé fordult. - Inkább játssz még nekem - kérte. Csak akkor tűnt fel neki, milyen közel vannak egymáshoz. Sose volt senkihez ilyen közel még, és ez kicsit megrémítette. És össze is zavarta.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Charlie Pár napja megbeszélték a lánnyal, hogy megsétáltatják Severint. Kirill segített neki, hogy a pengetőt, amit a lánytól kapott kicsit kifúrják és nyaklánccá alakítsák. Azóta le sem vette. Így amikor meghallotta a csengőt, azzal a nyakában ment ki, hogy ajtót nyisson. Menet közben felkapta a pultról a pórázt. - Szia Kirill! Severin, gyere! - üvöltötte, és máris kint volt, a kutyával a lábánál. Kitárta az ajtót, és meglátta a barátnőjét, aki éppen egy tócsa közepén ugrált. Persze Severin rögtön elpártolt tőle, és beugrott mókázni a lánykához. Márton is csatlakozott hozzájuk, de ő csak a tócsa szélén, nevetve figyelte a párost.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Charlie Felnevetett a lány vékony hangján, aztán a térdére csapott, hogy a kutyus odajöjjön hozzá. - Nem kell tőle félned, nézd - ezzel megsimogatta a kutyus buksiját. Megfogta a lány kezét, és rátette Severin selymes bundájára. - Látod? Nem is bánt. - közben természetesen észrevette a saját keze által készített karkötőt, és büszkén mosolyodott el. Jó érzés volt a tudat, hogy van egy barátja, akinek számít. - Hát...én az előkészítőig ismerem az utat - húzza el a száját. - De tehetünk egy kört amerre szeretnénk. Egy idő után csak visszajutnánk - vont vállat, ahogy felsorolta a variációkat a lánynak.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Charlie Elindultak az egyik irányba, a kutya pedig mellettük sétált, akár a kezes bárány. - Hát...azt hiszem értem. Igazából elég jól megy az ilyesmi - gondolkodott el, mintha ez minimum olyan fontos kérdés lenne, mint hogy mit akar csinálni, ha felnő. Igazából egyik tantárgyra sem mondhatta, hogy bonyolult neki. Egyenlőre legalábbis. - Köthetnénk egy alkut. Te segítesz nekem a gitárral, én pedig neked a matekkal. Így mindenki jól jár - ajánlotta fel. Már régebb óta meg akarta kérni, hogy segítsen a hangszerrel neki a lány, de így legalább volt valami, amit felajánlhatott neki. Ezen kívül maximum a gördeszkázás maradt volna, de azt hitte, hogy érdekelné a lányt.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Charlie - De szívesen segítek, ha van valami - mosolygott rá. Természetesen fogalma sincs, hogy kik azok a személyek, akikről a lány beszélt. Aztán hopp, már ott is volt a barátjától alig egy lélegzetvételnyi távolságban. - Köszönöm, valószínűleg észre sem vettem volna - nézett ő is a gödörre. A hirtelen megállás persze nem tetszett Severinnek, így nyöszörgő hangon kezdett el ugatni feléjük. - Jól van megyünk már! -hajolt le hozzá, és megsimogatta a fejét, mire ő végignyalta az arcát. A nyálat törölgetve állt fel és nézett a lányra Márton. Hirtelen beugrott neki egy ötlet. - Mit szólnál, ha elmennénk fagyizni közben? Ismerek egy jó helyet. Kirilltől kaptam egy kis pénzt - ajánlotta.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Széphangúúú Teljesen ledöbbent, hogy a lányt ő hallotta elsőként. Persze csak a külsősök közül, mert a család nem számít ilyenkor. - Pedig szerintem mindenkinek hallania kéne. De ha énekes leszel, így is lesz - bólint, mintha ez ilyen egyszerű lenne, és a világ rendjébe tartozna. - Csak addig lakok vele, amíg a szüleim nem jönnek értem. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd eljönnek, és hazavisznek. Csak nem tudom mikor - vont vállat, mintha ez egyáltalán nem lenne fontos. - Biztos jó lehet velük - mondta, mivel számára ez továbbra sem jelentett semmi különöset. Ismerte Thomas igazgató urat, de nem nagyon beszélgetett vele még. Csak akkor amikor elsuhant mellette a folyosón, és ráköszönt. - Azt hiszem arra még nem lesz szükségem - kacagott fel a lány hirtelen fellelkesülésén. - Nemrég kaptam a hangszert a szülinapomra - mosolygott büszkén, mintha az, hogy tizenegy éves, valami nagyobb hatalommal járna. Pedig semmivel nem érzi magát többnek, csak kapott egy rakat menő cuccot a bulin, amit Kirill szervezett neki. Igazából az is jó volt, csak a szüleit hiányolta. De persze biztos fontos dolguk akadt. Ámuldozva hallgatta, ahogy a lány játszott. Nem csak játszott, hanem NEKI játszott. Olyan megtisztelő volt neki, hogy nem csak akkor hallhatja az angyali hangját, amikor belopakodik, mintha valaki azt mondaná neki, hogy ő lehet az első ember, aki szárnyakkal repülhet következmény nélkül. Mert bizony egyszer nagyon szerette volna kipróbálni milyen lehet madárnak lenni. A szám végénél a lány szemébe nézett, és arcáról a megdöbbentség és a féktelen öröm árulkodott. - Gyönyörű volt. Nem is tudom hogy csinálod - ámuldozott. - A hangod, meg a gitár... - felemelte kezét, aztán mint aki nem találja a szavakat, és feladja a küzdelmet, úgy ejtette le. - ...eszméletlen. Már nem is zavarta annyira a kettejük között lévő pici tér. Mintha megszokta volna. Nem feszélyezte a helyzet. A lánnyal pedig mintha máris barátságot kötött volna. Ez boldogsággel töltötte el, és akaratlanul is elmosolyodott a gondolatra. Megszólalt a csöngő. Már csak öt perc volt az órából. - Lassan vissza kéne mennem - szontyolodott el egyből.
|
|
|
|
|
|
|
|