Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Délre várva Végighallgatta a férfi beszédét, és utána egy pillanatig csöndben gondolkodott. Szinte hallani lehetett, ahogy a fejecskéjében kattognak a kerekek. - Inkább megvárom itt Kirillt - határozta el, és azzal a lendülettel levetette magát az első székre amit talált, hogy biztosítsa a másik kettőben, hogy ő aztán tényleg nem fog elmenni egy ismeretlennel.Ráadásul nem egy olyannal, aki még nem is tetszett neki. - Üzenem Kirillnek, hogy ha kell, akár éjfélig is várok rá - bólintott egyet, és rádőlt a szék támlájára. Szinte biztos volt benne, hogy őt onnan nem fogják elmozdítani. Közben jöttek Flóráért is, és arra az egy pillanatra a fiú arca felengedett az állandó grimaszból, és rávillantott egy mosolyt a lánykára, sőt még integetett is neki. - Egy kicsit magukra hagyom. Talán jót tesz. Elmegyek a kulcsért, addig próbálják megbeszélni a dolgot - jelentette ki a nő a férfinak. Biztatóan nézett rá, és kiment. Márton egy ideig csöndben nézte a férfit. - Nem bízok benned. Valamit titkolsz - bukott ki belőle gyermeki őszinteséggel.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Délre várva Igazából nagyon felizgatta a gyerek fantáziáját azzal a titokkal, de tudta, hogy most nem hátrálhat meg. - Csak arra vársz, hogy kilépjek az ajtón, aztán meg jön a furgon. Meséltek róla, nem vagyok annyira buta - vágta a férfi arcába. Száját lebiggyesztette, panaszosan nézett a másikra. Mintha ellopták volna a cukorkáját. Lábát megint lengetni kezdte, hogy ledolgozza a fölösleges energiáit. Csak így tudta megakadályozni a dühkitöréseket. - Senkinek nem kell egy olyan gyerek mint én, hidd el! Nem tudsz eladni. És váltság díjat sem tudsz ajánlani. Senki nem tudja hová mentek a szüleim - kezdett őrült hadoválásba, és amennyire eddig nem akart semmit mondani, most annyira dőlt belőle a szó. Még a kezét is kiengedte a görcsös szorításból, és hadoválni kezdett vele. Persze nem annyira, hogy Southot arcon csapja, de azért elég közel volt hozzá. Sose baj, ha fél tőle az ellenség, ha csak ennyire is.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Délre várva Egy kicsit megnyugodott a férfi mondataira. És igen, továbbra is ott volt a sejtése, hogy a férfi valami rosszban sántikál. Emellett viszont komolyan gondolkodni kezdett azon az opción, hogy vele menjen. Elhűlt arccal pillantott a férfira. Semmi pénzért nem maradt volna ott a teremben. Felpattant a helyéről, és a férfi mellé lépdelt. - De figyelmeztetlek, hogy ha mégis ellopnál, akkor addig kiabálok, amíg el nem megy a hangom, vagy ki nem tesztek valahol - mondta fenyegető hangsúllyal a fiú. Rántott egyet hátizsákja pántjain, aztán elindult kifelé a folyosón. Egy ideig csak bandukoltak egymás mellett, amíg mind a ketten lehiggadnak egy kicsit, aztán érdeklődő arckifejezéssel fordult a férfi felé. - Mellesleg, mi a titok?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Lexa Igazából nem tudta mit kéne csinálnia. Egyszerűen csak úgy érezte, hogy meg fog fulladni, hogy nem bírja tovább. Rémült tekintettel nézett körül az osztályban, ahol körülbelül 10 gyerek foglalt helyet. Valószínűleg szünet lehetett, mert mindegyik összetömörülve volt körülötte, és őt nézték. Nem értette a helyzetet, nem tudott róla, hogy bármit is csinált volna, ami miatt rá kéne figyelni. Éppen az ellenkezője. Nem szólalt meg. Nem tudott. Ahogy akkor sem, amikor tíz szempár figyelte a reakcióját. Egyszerűen fogta a táskáját, és kiment a teremből. Gyors léptekkel, de inkább tűnt úgy, mint akinek sürgős dolga van, mint aki menekül. Aztán a folyosóra érve szaladni kezdett. Bárhová, csak el a figyelő szempárok kereszttüzétől. Egészen az udvarig ment, ahol nem talált senkit. A falnak vetette a hátát, és a keze remegni kezdett. Gyors mozdulatokkal kitárta a táskáját, és egy ceruzát és papírlapot vett elő. Meg egy könyvet, hogy legyen min rajzolni. Aztán elkezdte a vonalakat húzogatni. Ez mindig megnyugtatta. A teste és elméje szép lassan lecsendesedett, mintha a vonalak meghúzásával kiadhatná minden fájdalmat a papírnak. Aztán meghallotta a hangot nem sokkal mellette. Összerezzent, és nem bírt mozdulni. Úgy érezte magát, mint aki lebukott bújócskázás közben, de még reménykedik benne, hogy nem ismerték fel az arcát, így nem lesz nagyobb gondja. Aztán a lány leguggolt hozzá, és már nem tudott nem ránézni. Kék tekintete valami olyat üzent, hogy "Kérlek ne haragudj rám". Mert igen, pontosan tudta, hogy órán kéne ülnie az osztályban. De nem tudott. Ahogy most sem tudott megszólalni. A félelemtől, ami mindig benne bujkált.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Lexa Amikor a rajzról tett megjegyzést, a fiú tekintete újra a saját művére esett. Az arcáról nem lehetett leolvasni semmilyen érzelmet, egyszerűen csak nézte a lapocskát. Sok vonalat húzott, amik együttesen egy ember bal arcát rajzolták ki. A papír piszkos lett attól, hogy a kezével bele-bele nyúlt a grafitba, és kissé elhúzta azt. A bal kézéle teljesen szürke volt már. Az újabb kérdésre újra kékjeit a lányra emelte. Mondta volna, hogy "Nem, csak rám néztek" vagy hogy "Láthatatlan akarok lenni", de nem tudta. A lány még túl új volt neki ahhoz, hogy bármit is mondhasson neki. Képtelen volt rá. És nem tudta eldönteni, hogy ez jó érzéssel tölti el, vagy még inkább megrémíti. A táskájához nyúlj, és előhúzott belőle egy mappát. Nem volt egy szépen elrendezett valami. A benne lévő lapok sarkai kilógtak, és így a mappa jobban hasonlított egy csillagra, mint egy téglalapra. Benne voltak a rajzai. A legtöbb fekete-fehér volt. És a meg-nem-értettséget tükrözte. Azt, amit a kisfiú a suliban is érez. Azt, amit a szülei halála óta nem tud helyettesíteni a szívében. Kivett belőle egy üres lapot, és a lánynak adta. Aztán egy ceruzát is. Mert számára könnyebb volt a kommunikáció rajzokkal, mint bármilyen másik módon. Nem mondta a lánynak, mit vár el, vagy mit kéne tennie. Mert nem akarta. Azt szerette volna, ha a barna olyat rajzolna, ami üzenetet mond a számára. És igazából már azzal is üzen, ha egy vonalat rajzolna neki.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Charlotte Éppen a folyosón sétált vissza az osztályba. Csak wc-re kéredzkedett ki, és biztos volt benne, hogy a legutóbbi szökése után pár perc után utána fognak jönni, ha nem megy vissza. De akkor meghallotta az egyik szobából kiszűrődő zenét. Egy ideig csak ácsorgott ott a folyosó közepén, és latolgatta az esélyit, hogy elmehet-e megnézni mi történik. Természetesen a kíváncsiság győzött. Követte az angyali hangot, és csak hamar odaért egy teremhez, ahol egy lány énekelgetett. Teljesen egyedül volt. Ő pedig megállt az ajtóban, és onnan nézte. Gyönyörű volt az éneke, szinte teljesen elkápráztatta a fiút. És nem is akarta ezért megzavarni. Csak ott állt, és hallgatta a lányt egészen a szám végéig. - Ez gyönyörű volt - mondta elképedve, és mosolyogva egyszerre. Az nem zavarta, hogy most valószínűleg megijesztette a lányt. - A hangod mint... - mint egy angyalé - akarta mondani. De aztán rájött, hogy ez talán túlzás, hiszen még nem is ismerik egymást. - Márton vagyok - kapott észhez, és a lányra mosolygott.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Széphangúúú A lány teljesen megilletődik, és ettől a fiú is. Mármint ő aztán nem akarta megzavarni a barna nyugodt perceit, vagy a magánéletében vájkálni, csak érdekelte a hang forrása. És bármennyire is rosszul jöhetne ez most ki, egyáltalán nem bánta meg. A zene mindig is azok közé a dolgok közé tartozott, amit szeretett, és érdekelte. A kutya mellett ez volt a másik kedvenc tevékenysége, habár annyira nem értett hozzá. - Öhm...de van... - vakargatta a tarkóját. - Én csak...meghallottam az éneked, és hát...elterelted a gondolataimat arról, hogy vissza kéne mennem - mosolygott. Ó igen, ez volt Márton élete első flörtszerűsége. Igazi nagyfiú lesz lassan. Lassan, de magabiztosan. - Szia - sóhajtotta nevetve. Igazából mind a ketten elég furán festhettek, ráadásul egy külső szemlélő biztos kinevette volna ezt a beszélgetést, és ahogy fel volt építve. De ez zavarta őt a legkevésbé őt. Pláne, amikor a lány felé fordult. Nem csak a hangja, de a kinézete is angyali volt. És ez biztosította róla Mártont, hogy ő ugyan nem akar visszamenni az unalmas irodalomra. Belépett a terembe, de persze nem túl közel a lányhoz. - Mióta játszol? Nagyon ügyes vagy - próbálkozott a maga ügyefogyott módján.
|
|
|
|
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Mi az Charlie, hogy nem szereted a fagyit?? :O az lehetetlen *Ad egy nagy adag fagyit a fagyasztóból* tessék!
|
|
|
|
|