Szükségtelen a segítség
A talaj minden fizikai elmélethez képest jobban mozgott, mint kellett volna. A ringatózást pedig eltompult beszélgetések zaja tette még inkább gyomorforgatóvá. Zsombor összeszoratotta szemeit, majd egy grimasszal egyidőben nyitotta fel barnáit, hátha a kép kicsit életszerűbb lesz. A hang irányába fordult, és félszeg mosollyal lesett barátja felé.
- Álmodom - jelentette ki végül egykedvűen, ám ahogy újra előrepillantott az alak nem tűnt el. Sőt, egyenesen beállt elé. Összeszűkített szemekkel latolgatta mennyire hihet a szemének a göndör, és egy kínos másodpercig csak meredt a tekintetbe. Kissé heves, ám annál ingatagabb mozdulattal állt fel végül, és ölelte át Benettet. - Haveeer, rég láttalak. Hogy megy a hopponálgatás? - csapkodta meg jóindulatúan a másik vállát, ám zsibbadt tagjai talán túlon túl erősen markolták a zsenge karokat.