Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

- Mindig. Csak ez lehet a rajongásom oka - kacsintottam rá egy széles vigyor kíséretében, de aztán beharaptam az ajkamat, hogy eltüntessem az arcomról gyorsan. Nem kellett volna annyira nevetni ezen, elvégre sokan megmondták, hogy borzasztó emberi lény vagyok. Csak mosolyogtam egy temetésen, what then? Ő sem szerette volna, ha sírnak utána, mindig is vidám ember volt.
Nem sokkal később már a pezsgőfürdőben ültünk, mert a wellness, ugye nagyon fontos, minden egyes formájában. Nem ebben első sorban, de így is nagyon tudtam értékelni, főleg akkor, ha nem voltam egyedül. Ha tagadni is próbálom és vannak néha kis kitéréseim is, attól még ugyanúgy társasági lény voltam. A bölcs emberek mindig is érezték, hogy az egység az erőben van.
- Hát nekem is... - mosolyodtam el, kissé szomorkásabban, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de nem bántam a dolgot. Vannak érzéseim, és akkor mi van? Attól még nem leszek olyan, mint azok a furcsa rajzolt, sírós nyuszik a facebookon.
Nem sokat kellett ecsetelnie, hogy Magda melyik, igazából jobban is ismertem a baráti körét, mint ahogyan azt illett volna, de azt hiszem, hogy túl sok időt is töltöttem a részeként, ahhoz, hogy ne ismerjem őket. Magdát talán egy kicsit közelebbről is, mint ahogyan azt illett volna. Ki gondolta volna, hogy szupermodellek rapidrandikra járnak?
- Te is tudod, hogy ameddig kellek, én itt leszek. Dee tudod, hogy támogatom a kutyás ötletet. Igazából minden baromságot, hisz ez a dolgom. De iigen. A kutyát is - kissé elmosolyodtam, mielőtt a vizet tapizó keze után nyúltam volna, hogy kissé megszorítsam. Szükségem volt rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

A jobb kezem a bal csuklómra kulcsolódott a hátam mögött, ahogyan a csizmáim sarka összekoccant, miközben megálltam a víz partján. Alattam a víz hangosan nyaldosta a betont, néha sós permettel szórva be a levegőt. A sirályok még most is fülsüketítően rikácsoltak néha, pedig az ember azt hinné, hogy ilyenkor már van sokkal jobb dolguk is. Mély levegőt vettem, mielőtt még ellazítottam volna a vállaimat, hogy kis sóhajjal lazábbra vegyem a tartásom is. Korán érkeztem, túl korán is, ha azt vesszük, hogy az utóbbi... években? mennyire szórakozottan vettem az odaéérést. Most viszont itt álltam, jóval korábban is a kelleténél, a dokk egy olyan részén, ahol jó esetben a kutya sem járt.
Ha járt volna, most alighanem, nagy bajban lennék. Semmi keresnivalóm nem volt itt, pláne nem ilyenkor és így. Hát csak szusszanva leporoltam pár harmatcseppet a kabátom fekete anyagáról és a korlátnak dőltem kissé. Nem ma volt már az az omniózus este, sokat vártam, mielőtt elmondtam volna a szőkének. Ez olyasmi volt, amit nem lehet csak úgy leírni a messengeren, pláne nem bagolyban, amit akárki elfoghat.  
De azért az éberség megvolt, így mikor lépéseket hallottam, szinte azonnal megpördültem a tengelyem körül és tettem egy lépést oldalra, így a konténer takarásába kerülve. A kezem az oldalzsebemben nyugvó pálcára kulcsolódott, kissé még el is mosolyodtam, olyan westernfilmes jellege volt a jelenetnek, csak a helyszín és a ruhák nem stimmeltek, ahogy a pálca hegyét a szőke nyakának nyomtam, a derekát átkarolva hátulról szorosan.
- Helló drágám- súgtam a fülébe, most már széles vigyorral az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

A korai érkezés vagy a Helmuttal töltött túl sok idő margójára volt írható, vagy ha fontos időpontról volt szó, nem szerettem a helyszínen történő váratlan fordulatokat. Legyen az mondjuk helyben lévő fotós, rajongó, járókelő, tolókocsis néni, vagy acme gyártotta csapdákkal kísérletező prérifarkas. Szóval már ott voltam egy ideje, a lehető legnagyobb lelki nyugalommal bámulva a háborgó, jeges vizet, mikor a lépteket először hallottam meg.
Az lenne a legpontosabb, ha azt mondanám, hogy az ösztön diktálta, hogy rögtön hátrébb húzódjak, olyan pontjára a dokknak, ahol nem volt rám jó a kilátás, én viszont mindössze egy apró kipillantással azonosítottam a szőke közeledő alakját. A sörfesztivál után szerintem egy teljesen elhomályosított kép alapján is felismertem volna, pusztán a sziluettből. A többi már csak a pillanat varázsa volt, vártam volna a paprikasprayt vagy a gyomorszájon-vágást, de egyik sem jött, helyette csak ledermedt kissé. Hogy a halk nyüszítés nem hozzá tartozott, ebben egészen biztos voltam. Azért még tartottam a mozdulatot egy pár pillanatig, mielőtt a pálca visszakerült volna az eredeti helyére.
- Képzelem mennyire, legalább másfél napja nem láttál, Engelchen - jegyeztem meg kissé cinikusan, a szemem megforgatva, de az a vigyor ott maradt továbbra is az arcomon, ahogyan a tenyere a karomra simult. - Csak nem társasággal érkeztél?
Kissé oldalra billentettem a fejemet, mielőtt egy röpke cirógatást követően elengedtem volna a derekát. Még egy lépést tettem is hátra, a cipőm talpa pedig fülsértő hangon csikordult egyet a néhány, elszórt kavicson, amint a betonnak préselődtek.
- Fess vagy ma, nem is mondtad, hogy ünnepiben jössz - fojtottam el egy mosolyt, megköszörülve kicsit a torkomat, majd egy ideges mozdulattal simítottam oldalra egy, a homlokomba hulló szőke tincset. Annak most nem ott volt a helye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

Nagyon csúnyán is végződhetett volna az eset, de azt hiszem, egy részem tudta, hogy nem fog, mert különben nagyobb lett volna az élni akarásom és eleve hozzá sem érek a nőhöz, csak diszkréten toporgok ott a konténer árnyékában, míg biztos nem vagyok benne, hogy észrevett.
Így viszont kicsit izgisebb is volt a dolog, már, ha a nyüszítést nem számoljuk, ami egyértelműen kissé lelombozó volt. Meg egyáltalán, miből jött? Vannak már hasnyüszítők is? És én nem tudok olyat?
- Oh, elllnézést, már kezdem azt hinni, hogy számolod a perceket nélkülem - horkantam fel egy pillanatra, de éreztem a késztetést, hogy  gyorsan tegyek is egy lépést hátra, hogy azért kartávolságon kívülre kerüljek. Valahogy nem volt kedvem ma egy fogamat sem visszarakatni, pedig tuti kapnék a dokinőtől nyalókát, meg minden. - Még abba is beleszólt, hogy kivel jöhetsz a velem való találkára? Ejnye apuka!
Még elismerően füttyentettem is egyet, hogy jelezzem, mennyire kirúgott a hámból az öreg. Azt hiszem, hogy kicsit feldobta a gondolat, hogy van esély arra, hogy a családon belül maradok és nem kell megölesse a szüleimet hozzá.
Végül csak léptem egyet hátra, Hannah pedig nem sokkal később lepakolta a kis szőrpamacsot. Ő is kitett magáért, a nyüszítés pedig értelmet nyert, ahogy lassan közelebb topogott és vadul szaglászni kezdte a cipőm orrát.
- Mondjuk iiigaz, tényleg nem olyan rossz, bár hiányolom a hozzá illő sapit. De az nekem is otthon maradt, szóval rossz szavam se lehet. Legfeljebb megfázunk - rántottam egyet a vállamon, mielőtt még ismét a kis tappancsosra pillantottam volna. - Tudod, hogy miért éppen ide hívtalak?
Ez már korábban is érdekelt, de azt hiszem, hogy a válasz legfeljebb egy vielleicht lehetett volna. Régen voltunk itt utoljára, nem volt közel az otthonhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

Igaza volt abban, hogy a telefonon a háttérben fut a számláló, nekem is volt, meg anno Lewynek is, talán éppen ezért tudta, hány nap is telt el úgy, hogy nem nyúlt nőhöz. Nekem is volt, a szőkének is, csak kicsit más téma miatt, mint amiért a lengyel anno futtatta azt.
Valóban ismertem már Helmutot, meg sem lepett volna, ha mondjuk megmondja Hannahnak, hogy hova és kivel menjen. Vagy, legalábbis, ha megpróbálja megmondani.
- Új lakótárs? - vontam fel a szemöldökömet értetlenül, mert nem igazán számítottam plusz emberre. Talán meg kellett volna lepődnöm már azon is, hogy lakótársunk, de nem történt meg a dolog. Szemem sem rebbent, csak kissé elmosolyodva pillantottam a földön lassan felém óvakodó négylábúra. Alapvetően nagyon aranyos volt, de nem számítottam rá, hogy ma Hannah egy kutyával állít be. - Micsoda stílusos kis lény.
Igaza volt abban, hogy nem jártunk itt egy ideje. Legalábbis, együtt biztosan nem. Amikor a duónk ide benézett legutóbb, akkor az ő gyűrűjével véletlenül sikerült agyondobni egy sirályt. Hatalmasat sikoltott és belezuhant a vízbe, de éppen senkit nem érdekelt, betegre röhögtük magunkat, holott semmi humoros nem volt a helyzetben.
A fejét enyhén oldalra biccentette majd a kezét kihúzva a kabátból felém nyújtotta. Az ajkam kissé megrágcsáltam, a tekintetem a kezén tartva, majd előhúztam a gyűrűt a kabátom zsebéből, felmutatva.
- Akartam szólni korábban is, de valahogy nem találta meg a megfelelő alkalmat - mosolyodtam el, a szabad kezemmel megfogva az övét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

Hannahnak igenis volt szíve, még ha nagyon jól tudta ezt leplezni, akkor is. Én szerettem, a maga  néha egészen kiállhatatlan, önző és nem éppen tapintatos módján is. Más kérdés, hogy a nagyérdemű közönség ezt mennyire tolerálta jól. Megint más, hogy engem ez mennyire érdekelt. A kis tappancsos közben ismét közelebb óvakodott, majd lelkes szaglászásba kezdett, mintha csak rég nem látott ismerősök lennénk.
- Rossz hír? Belepisilt a kedvenc cipődbe? - horkantam fel kissé, mert ennél nagyobb problémát nem tudtam elképzelni Hannah szemszögéből nézve. Jó, esetleg azt, hogy elveszek feleségül egy ázsiai lányt, akivel még mutatóban sem vagyok boldog, de ennek a veszélye egy ideje már nem állt fent.  
Végül csak megfogtam a kezét, vonakodva kissé, de ugye, hogy vesz elő az ember egy jegygyűrűt úgy, hogy az ne legyen félreérthető, pláne, ha esetleg még a nő szép is, meg fogod a kezét is...
A kérdésre megköszörültem a torkomat, majd megingattam a fejemet. Mert hát, nem mondhatnánk, hogy túl lelkesen nyújtogatta volna, vagy hogy olyan szívesen adta vissza. Az nem volt egy szép beszélgetés és azt hiszem, hogy azóta már vissza is költözött japánba. Hupsz?
- Ami azt illeti, visszakértem - jelentettem ki, most már rezzenéstelen hangon. Azt hiszem,mondhatjuk, hogy legalább egy kicsit sikerült összeszednem magamat, ha nem is nagyon. Tettem pár lépést vele a víz felé, a hullámzást hallgatva, a tekintetem néha akaratlanul is a kis tappancsosra tévedt. Anno én dobtam el az ő gyűrűjét, azt hiszem, illett volna most fordítva legyen. Mások talán eladták volna vagy visszaváltják. Elárvereztethettem volna Helmuttal, de teljes lezárást szerettem volna, nem pedig egy részmegoldást, amivel egy időre megszabadulok. Az a pénz annyira nem volt fontos.
- Megtennéd, hogy...? - tartottam felé ismét a gyűrűt, most már a tenyeremen. Még a fejemmel is a víz felé biccentettem, hogy véletlenül se tudj a dolgot félreértelmezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

Jó, Hannah még mindig a régi, nincsen semmi baj. A frissen szerzett lakótársa sem tett komoly kárt semmi fontosban a jelek szerint, így talán zökkenőmentes lehet a kapcsolatunk. A mosoly viszont nem sok jót sugallt, így a szemöldököm felvonva hajoltam kissé előrébb.
- Milyen dolgokat?
Elég hamar áttértünk erről arra, hogy miért is jöttünk el, ide, az isten háta mögé. Mert nem szoktam azért indokolatlanul Németország teljesen másik felére átrendelni, még akkor sem, ha éppen olyan nap volt, mikor nagyon is kedvemre való volt a fekete. Már korábban is akartam neki szólni róla, hogy szabad vagyok, de sosem találtam a megfelelő pillanatot, lehet, hogy így kellett lennie.
- Tudom. - És ebben a kijelentésben nem volt semmi egoista vagy önimádó, egész egyszerűen csak tudtam, hogy ez így volt jó. Kedveltem Harut, de nem úgy, ahogy egy barátnőt szokás, egy feleségről nem is beszélve. Abban a kapcsolatban senki nem lett volna boldog.
A pillantásom nekem is a vízre tapadt egy pár pillanatig, majd a mancsosra, aki ott csücsült egy fűcsomón és figyelte a vizet. Gondolom nem volt még a tengernél, azért lehetett új neki, nem mintha ez magától értetődő lenne Hannah mellett. Kinyújtott tenyérrel nyújtottam a szőke felé a gyűrűt. Szép darab volt, ezüst, de egyetlen egy boldog emlék sem kötött hozzá.
- Reménykedtem ebben a válaszban - mosolyodtam el, a kezem visszaejtve magam mellé, mert ha most túl közel lennék hozzá, biztos vagyok benne, hogy igen durván orrba könyökölne.
Már nem is akartam számolni, hányat temettünk el itt az utóbbi években csoportosan, így csak összepréseltem az ajkaim kicsit, mielőtt bólintottam volna.
- Csináljuk - léptem a korláthoz és biztosítottam a dobszólót a művelethez, hogy azért legyünk már egy kicsit stílusosak. Egy szar korszak lezárásán veszünk épp részt, emberek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

Nem különösebben értettem, hogy mi is történt, ami miatt a kicsi Dolfi annyira rossz lehet. Elvégre, elmondása szerint egyetlen egy cipő sem sérült rágási sérülést, ami alapvetően jó, nem? Nekem legalábbis biztosan, mert Hannah igen el tud kattanni, ha a cipőiről van szó. Aztán szépen lassan eljutott odáig, hogy felvilágosítson, hogy lehet, hogy nem is egészen az ő dolgait gyűjtötte be. Hát így már természetes, hogy nem mérges.
- Tessék? Most komolyan lenyúlta a melegítőmet? - néztem szemrehányó pillantással a többnyire fehér foltosra, de aztán elmosolyodtam kicsit. - Nem baj csak... fura?
Egy ideig kellett szobroznom azzal a gyűrűvel, mire olyan választ kaptam, amilyenben reménykedtem. De akkor eluralkodott bennem tényleg az a rendes, teljes megkönnyebbülés, amit akkor érzel, mikor tényleg úgy alakul minden, ahogyan azt te szeretnéd. Ez mostanság egyre többször volt, ellentétben az év közepével, mikor az életem romokban hevert.
- Talán mondhatjuk, hogy nem - vontam meg a vállamat, majd leporoltam egy pár vízcseppet a zakómról. Ha másért nem is, azért a mosolyért megérte idejönni. Szóval végül a korláthoz léptem és elkezdtem dobolni rajta, hogy felvezessem vele a nagy dobást, amivel megszabadulunk attól a rémes, cseresznyevirágos smukktól.
Hannah hatalmasat lendített, majd repült is a gyűrű, aztán egy hatalmas sikítás és zuhant a vízbe egy nagy, fehér folttal együtt.
- Azt hiszem, sikerült agyondobnod egy sirályt... - jegyeztem meg kissé hunyorgatva, de aztán not bad-grimaszt vágtam, aprókat bólogatva. Mert az azért elég menő, nem? A kérdésre megfordultam, a hátam kissé a hideg korlátnak döntve és érdeklődve pillantottam rá.
- Hiányérzeted van? - kérdeztem, majd közelebb hajoltam, végigsimítva az állán és megcsókoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

A dolgok olyan furák voltak köztünk az utóbbi időben, persze, mindenképpen a jó értelemben. Bár, nem tudtam, hogyan is viszonyuljak a négylábúhoz, Hannah kedvelheti, ha ezt a nevet kapta és még a ruhákat is szabad egy kicsit csócsálnia, így igyekeztem a lehető legpozitívabban nyitni a kisállat felé. Amiben lássuk be, igen jó voltam, az ismerősi körömben talán a legjobb, ameddig nem a saját dolgaimról volt szó.
- Jó, ez mondjuk elég érthető, én sem akarnék a helyében tüllön aludni. Nem is kényelmes anyag - jegyeztem meg kissé fintorogva, mert volt már vele élményem, mikor a lány nem tudta ledobálni a cuccait az ágyról. Bénaság. Attól mondjuk nem féltem, hogy a csöpp négylábú majd kitúr engem az ágyból, ha nagyon agresszív, legfeljebb arrébb rakom. - Remélem erre nem kerül sor.
Nem akartam komolyabban belemenni ebbe az egész csalódásos sztoriba, nem hiszem, hogy ő bárkinek azt okozott volna. Kivéve Lewynek, még azon a télen, amikor fogta magát és eltűnt, itt meg szarban volt a haza. De az nem most volt és ott volt a furcsazümcsilány, hogy rendbe tegye a dolgokat a lengyel háza táján, így minden rendben volt.
A szőke egy lendületes dobással elhajította a gyűrűt, ami eltalált egy madarat is, aki erre sikítva zuhant a mélybe. Szerintem vége volt, de nem akartam túlragozni, csak tudatni vele.
- Upsz! - vágtam rá, Dolfi pedig hangos ugatásba kezdett, meglepően vékony hangon, miközben a vizet figyelte. Azt hiszem, ő nem annyira örült neki, hogy a szárnyasnak vége lett. Végül kissé közelebb hajoltam, hogy megcsókolhassam, amit viszonzott is. Most már nem volt annyira furcsa és nagy dolog, mint a pandalátogatás előtt. Sőt.
- Azt hiszem, hogy keresett, de valahogy mindig sürgős dolgom akadt... micsoda kár - biggyesztettem le az ajkaimat kissé, mielőtt még a a pillantásom az égre függesztettem volna. - Azt hiszem esni fog... nem kéne lassan mennünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ez az egész év nagyon nyüzsisen és furcsán indult, de nem mondom, hogy kifogásom volt ellene. Szerettem a csapattal mászkálni, még akkor is, ha újabban minden kicsit a feje tetejére állt. Mert ugye Lewyék megint gyerekesdiről beszéltek, Maxék összeköltöztek, Keve meg elhozta a fura csajt is szilveszterkor. És barátok. Nem értem, azt hiszem, ez megint olyan, amit el kéne magyarázzon valaki.
Kicsit a bulik is máshogy alakultak, mert egyikünkén sem ittuk magunkat halálra, helyette Hannahén ettünk egy pizzát, meg megsétáltattuk Dolfit, az enyémen meg tartottunk egy csapatos vacsit. Illetve, Hannah bedobta, hogy hát mi lenne, ha átvinném egy pár cuccomat hozzá egy kis időre. Mondjuk úgy az összeset. Végleg.
- Hát nem tudom, nekem asszem épp nem olyan passzom van. Jegyzetem sincs, a félév nagy részét elk...viddicseztem - nyeltem vissza, ami eredetileg a számra csúszott, de így sem ferdítettem nagyot. A szobortapit ráhagytam a kettőnk közül, de a kezét megfogtam, ahogy beljebb kerültünk az átjárón abba a fenejó fesztiválba, amiről áradoztak. Mert azért néha nem árt program kettesben sem, asszem.
- Ajj, de tudod, hogy mennyire gázosak azok az esték. Folyton azt akarja tudni, hogy mennyire terveztünk előre, fix-e a jövő, mit akarunk. Én csak szeretném túlélni a szezont, nincsenek nagy terveim - ráztam meg a fejem tiltakozóan. Szerettem Helmutot, de kínos volt ez a téma kettőnk között, nem szerettem, ha erőltetve vannak a dolgok, ő meg már akkor is akarta, mikor mi nem. - Itt egész jó idő van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A megszólalás csupán gyors korrigálás volt, de Hannahnak látszólag tetszett, szóval nem törtem magam, hogy valami menőbbre cseréljem. Más úgysem hallot minket, vagy ha mégis, melegen ajánlom, hogy ne szóljon bele, különben lehet, hogy megnézi a spirituszt közelebbről.
- Jó, lássuk be, ez a félév egy szar volt - mondtam ki, kerek-perec, pedig nekem még egészen pozitív volt az életfelfogásom. Sokkal szebb színben szoktam látni a világot, mint az A-team többi tagja, talán ezért is jöttünk ki Majával olyan könnyen. De az életünkben akadtak még zökkenők, például nem ártott volna apa elé állni és elmondani neki, hogy összeköltöztünk, de ugye Helmutot ismerve már kondította volna a nászharangot, meg nekem adja a kamu örökölt gyűrűt, hogy ez megy generációról-generációra. Végül is, ő megveszi, én meg a nő ujjára húzom, az már kettő. De még nem tartottuk itt.
- Jaj, már templomot is szerzett? A legutóbb még csak esketőt és javasolt pár történelmileg patinás helyszínt, ahol lehetne esküdni. Utánpótlás? Esetleg szeretné, ha Dolfi is beállna kviddicsezni? - tettem fel az utolsó kérdést kissé cinikusan. Nem azért, mert nem értettem a helyzetet, csak az após átélésével nem tudtam ilyen mértékben azonosulni. Lelkem rajta, én megpróbáltam, de nem jött össze.
Időközben sikerült befáradnunk a fesztivál területére, ahol egyből megvolt az a bizonyos hangulat. Bár, őszintén, nem tudom, hogy merül fel emberek fejében, hogy az anyjuk bölcs tanítását sutba dobva - ne játssz a tűzzel! - ilyen hivatást válasszanak maguknak. Mazochisták.
- Ide? Hazulról? Mi bajuk van ezeknek? Az isten háta mögött vagyunk és még ingyen sör sincs - néztem körbe értetlenül. Tényleg nem értettem, de ha már itt voltunk, az volt a minimum, hogy ezt érdemes megnézni. Legalább megvan az esti közös program is. - Nyugi, nem fogom kihúzni magam alóla, Helmutról van szó. Ha akarnám, sem tudnám, Auschwitzból könnyebb volt megszökni, mint előle.
A végét kissé epésen tettem hozzá, holott szerettem az apját, de családi vonás volt, hogy.... határozott elképzeléseik vannak az életről, na. Közben szemügyre vettem egy mellettem elhaladó, minden bizonnyal fellépő lányt,
aki fekete bikiniben volt, meg mellé fekete buggyos gatyában és hasonló színű kendővel volt lekötve a haja. Neki még nem volt kedve megégni.
- Ugye nem az égő ház miatt jöttünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

A reggel viszonylag hamar eltelt, Hannah le is lépett otthonról. Szóval Dolfival kettesben költöttük el a reggelinket, aki mindig bele-belemart a neki dobott falatkákba. Hol lelkesebben, hol csúnyán nézve rám, hogy mi van szőke, csak ennyit tudsz nekem nyújtani? Kísérteties.
Az edzést két részre bontottuk és noha én a délelőttiben lettem volna, Lewy kivinnyogta magának, hogy mégis csak hadd legyen ő délelőtt és hát. Ember, igen meggyőző tud lenni, ha akar!
Szóval levittem egy körre a tappancsost sétálni, még otthoni cuccban, kócosan és kissé gyűrötten is, mikor a telefon megcsörrent a zsebemben és az első gondolatom az volt: már megint csörög a seggem. A másik kezembe fogtam az eb pórázát, majd felkaptam, anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki volt az. Azt hiszem hiba volt, mert igen meglepett a tény, hogy Maja hív. Szokott, persze, de legtöbbször vagy délután, mikor valami jó mese van, vagy ha nincs Lewy.
A karamellásra kicsit bólogattam.
- Nem tudom, sose csináltam még, de biztos nehéz. Én egyszer majdnem felgyújtottam a kolit egy mirelit gombóccal. Durva volt - ecseteltem egész laza hangnemben, visszagondolva a kívül szenes, belül jeges gombóckákra. Aztán kis fáziskéséssel esett le, hogy igen, lehet, hogy nem ezért hívott fel.
- Persze, szívesen átmegyek. - Majd apró hatásszünet következett, míg az információ feldolgozás alá került. Aztán asszem kiégett a rendszerem, mert csak álltam ott, gondolkozva, hogy minek neki a zwei csíkos izé. - Maja... Te terhes vagy?!
Mire Dolfi letehette volna a lábát a pisilésből, már száguldottunk is ki a parkból, ez olyasmi, ami nem várhat soká.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem akartam cukormázzal bevonni a trágyát, ezen a féléven nem volt mit szépíteni, mind jó alaposan elkviddicseztük. Még Hannah is, aki csak nézőként figyelte a sportot. Ami lássuk be, elismerésre méltó, mert még így is megoldotta.
Viszont inkább mennék be most az összes vizsgámra, bátran tolva el egyik puskát a másik után, még olyan tanároknál is, akik szemfülesek, megvetve a halált, semmint hogy el kelljen mondanom Helmutnak, hogy összeköltöztünk a lányával.
- Mindig ezt csinálja. Meddig tartott? Tíz percig? Tizenöt? - kérdeztem kissé megforgatva a szemem, mert bár Helmut próbált haragtartó lenni, nagyon rosszul ment neki, ha éppen rólunk volt szó és ezzel kicsit talán vissza is éltem. Néha. Nem szerettem, hogy miattam képesek összekapni, de Helmut nem érzékelte a normál határokat. Igen szerette volna, ha nem a Sieger nevet viselném. - Mondtad, hogy az örökbefogadás sem zajlik ilyen gyorsan?
Kicsit szarkasztikusan kérdeztem, bár még mindig nem értem, mi köze az iróniának egy fekete madárhoz, egy madárnak meg... nos, igen. Lehet, hogy inkább nem is akarom tudni. Hannah azzal akarta kimagyarázni a haza tűztáncosokat, hogy lehet, hogy van sörük, mire elgondolkoztam kicsit, mielőtt bólogatni kezdtem volna.
- Nem magyarázza meg, miért vannak itt, de gondolom elviselhetőbb lenne úgy az ittlétük. - Nem tiltakoztam az ellen, hogy balra irányítson, az egyik bódé felé. Általában könnyen alkalmazkodom, a csapat ezért is szeretett velem programokat csinálni. Kicsit el is nevettem magam, ami csibészes vigyort hagyott maga után az arcomon. - Az, hogy nem lehetséges, nem jelenti azt, hogy meg sem fogom próbálni.
Eltűrtem hát egy másik tincsét, ha hagyta, aztán az égő viskó felé pillantottam, ami sok minden volt, de nem biztató. Lehet, hogy Hannahnak éppen ezért tetszett. Szóval kicsit grimaszoltam, mielőtt az orrom hegyét az övéhez érintettem volna.
- Ahhoz még nem ittam eleget, esetleg egy kicsit később?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

Nem sokáig tartott a nagy nyugalom a séta közepette. Máskor sem szokott, mert vagy a paparazzik tolják túl a stalkolást, mint vén néni a banyatankot, vagy jön valami vészhelyzet, én meg mászhatok a dolgomra. Most csak a telefon csörgött, ma már a sokadik alkalommal, ha Helmut, Lewy, Hannah, Max és Müller is számít. Ez utóbbinak fogalmam sincs hogy hogyan és mikor lett telefonos készüléke, de kétségkívül rendelkezett vele.
Aztán Maja volt az, mint kiderült, sírt nekem egy kört arról, hogy sehogy nem megy neki ez a karamella dolog, én pedig aprókat bólogattam, pedig tudtam, hogy nem látja. De ez olyasmi lehet, mint mikor Lewy lehalkítja a zenét tolatáskor, hogy jobban lásson.
- Az is volt, de hősies vagyok és túléltem - nyomatékosítottam egy bólintással a dolgot. Persze, ez megint csak nekem volt fontos, nem neki, de olyan vagyok, mint Pavlov kutyája, akaratlanul is nonstop gesztikulálok. Nem való nekem a hanghívás. Kicsit meg is lepett, hogy Maja áthív, mert nem volt szokása az ilyesmi, de aztán megértettem és mélységes sokkot kaptam, mint mikor elkezdik tekerni a légiriadós szirénát. - És Lewy tudja?
Azt hiszem, kivirultam, de el is akartam mondani mindenkinek is a környéken, így csak felmarkoltam a mancsost és szedtem gyorsan a lábaim a közeli patikához. Két nénit még az ajtóban odébb toltam, ahogyan beszáguldottam a helyiségbe.
- Öt perc! - Azzal le is tettem a telefont és a nénivel legalább három percet vitatkoztam rajta, milyen legyen. Végül vettem legalább négy fajtát, volt, ami kiírta, ami csíkozott, meg smileyzott, meg máshogy csíkozott, meg egy, aminek egy cuki nyuszi volt a dobozán, ez aljas marketingfogás! Majd Dolfival együtt hoppanáltunk és már ott is voltam. Nem lehet ilyenkor a müncheni forgalomra hagyatkozni. Szóval nem sokkal később már kopogtam is az ajtón. Legalább a légzésem rendeződik, míg nem vagyok bent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

Majával azt hiszem azóta voltunk meg tényleg jobban, hogy Lewyvel ide költöztek Münchenbe. Mikor nekem volt túl sok időm, vagy neki akkor néha összefutottunk, vagy csak telefonon megbeszéltük az éppen aktuális témát. Én például elpanaszoltam neki, hogy nem elég, hogy a Trónok Harca undorító és erkölcstelen, még unalmas is. Ki hitte volna?
- Sietek, szedem a lábam, ahogy tudom! - közöltem, majd nem sokkal később le is tettük, hogy a gyógyszertártól már ölben cipeljem a kis jószágomat. Mert ugye oda nem vihettem volna be másként, mert nem lenne steril így sem örültek neki túlzottan. De én sem örültem neki, hogy megvettem egy tesztet csak azért, mert volt rajta egy nyomorult nyúl! De nem adtam fel, hősiesen útra keltem, hogy Maját megsegítsem ebben a nehéz helyzetben. Nem mertem taxira várni, helyette inkább hoppanáltam. Kellett egy pár perc a jelzés után, mire a lány odaért, de nem hibáztatom, baba és kutya van nála.
- Szia kiscsillag - mosolyodtam el, még meg is simiztem egy kicsit a karját, majd lerúgtam a cipőmet és a nappali felé is csoszogtam, nyomomban a sereglettel. Itt letettem Dolfit, majd a kabátomtól is megszabadultam nagy nehézkesen. Ő persze egyből rohant nagy csóválva Volthoz, akivel lelkesen el is szaladtak.
- Tessék - nyújtottam át neki a kis szatyrot, tele a tesztekkel, minden mennyiségben. - Hoztam több fajtát, nem tudtam, milyet akartál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

Akárhogy is alakult ki köztünk ez a dolog Majával, jól jött és jókor is. Nem különösebben szerettem az egyedüllétet, ahogyan ő sem, így mikor Lewy vagy Hannah nem ért rá, legalább volt kivel beszélnünk. Pláne, ha mondjuk mind a kettő eltűnt, mint a gyalogkakukk, heves bip-bipekkel bele a nagyvilágba.
Most sem volt meg egyik sem, ahogy a tesztekkel teli zacsit a kezemben szorongatva haladtam a nappali felé. Volt heves támadásokat intézett a hegyes orrával a farmerom ellen, egészen addig, míg Dolfit le nem tettem és el nem rohanhattak lelkesen. Én a lány felé fordultam, aki éppen az ujjait tördelte, értetlenül is néztem, mint Prérifarkas a made in China feliratra. Felé nyújtottam a kis szatyrot, teljesen komoly fejjel, ebben nem volt semmi kínos.
- Hát, akkor most majd vigyázunk, hogy azt ne rágcsálja szét - vállaltam magamra a felelősséget, hogy ha kell, én odébb tologatom a lelkesedő nagytestvér orrát az útból, mikor éppen kell. - Ha szeretnéd, persze. Neked is könnyebb, ha nem kell mindenre figyelni egyszerre.
A tekintetem egyből Klarara siklott, majd onnan a fiúkra, akik közös erővel cipeltek ki egyre több puha, zenélő, sípoló játékot egy nagy kupacra. Kissé mókásan festettek, főleg, hogy nem nagyon voltak egy súlycsoportban.
- Jól van, menj csak, és ne aggódj, majd addig figyelek én a gyerkőcökre - közöltem, elkacsmarva a pultról egy muffint és az üdítőmet, majd vissza is siettem, hogy biztosan ne maradjak le semmiről. Klara az öklét tömködte a szájába, amit finoman elhúztam onnan, Dolfi pedig felmászott a játékhalom tetejére és ráfeküdt. Volt értetlenül döntötte a fejét jobbra majd balra, hogy mi történik itt. Én csak leültem Klaratól nem messze és figyelgettem mindenkire egyszerre, várva az eseményeket, hogy akkor hogy is tovább. Lewy megint apa lesz?! El fogok ájulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

Nem féltem tőle, hogy Volt és Dolfi ne jönnének ki, elég jól elpörögtek körbe a lakásban. Nem tudom honnan van ennyi energiájuk, de nagyon édesek voltak, szerettem őket nézni ilyenkor. Persze, én is sokat futottam, de a térdem nem volt érte oda különösebben.
- Nem lesz baj, majd figyelek! - mondtam halványan elmosolyodva, meg is dörgöltem kicsit Volt fejét, aki egy pillanatra odadugta az orrát, azt hiszem, hogy leginkább köszönni szeretett volna.
Összességében azt hiszem, hogy Maja nem szerette volna egyedül megnézni azokat a teszteket. Lewyvel sem, mert egy esetleges negatív eredmény őt egész biztosan lehangolná, sokkal jobban lelkesedett ez iránt az egész iránt, mint azt bárki gondolta volna.
- Jóó, figyelni fogok, nem vernek át! - nevettem el és a kutyára néztem, aki egy plüss nyulat szorongatott éppen. Akartam hinni nekik, de pláne ezután a felszólítás után már nem igazán lehetett. Még Maja is rájuk szól! Azért elsőre nem volt gond, minden a legnagyobb rendben ment, ha azt nem vesszük, hogy Dolfi az összes plüsst ki akarta sajátítani, egyszerre mindezt. Aztán Volt nem adhatta oda a plüssrépát a kislánynak, aki erre aztán keserves sírásban tört ki. Nem akartam elhinni, hogy ez éppen megtörténik, Volt úgy is döntött, nyálba fojt, Maja még épp időben jött mindenkit megmenteni.
- Persze, érthető, összeraktam a képet azóta én is fejben. Nem jó, főleg, mert szomorúság lenne, ha esetleg mondjuk... tudod, egy vonal van azon az izékén. - hadonásztam, mielőtt még Volt az ölembe ült volna, én pedig megilletődve néztem rá. - Ő is a keresztgyerekem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

Aranyosak voltak a fiúk is, ahogyan együtt játszottak, meg a keresztlányom is olyan volt, hogy menten hozom a zsírkrétát és glóriát rajzolok neki. De Maja figyelmeztetett, hogy nem szabad játékokon osztozniuk, ez pedig alapvetően egy elég szomorú hír. De így a helyes, mert nem hiányzik, hogy a picitotyogós beteg legyen, vagy Volt megegyen valami olyat, amit nem szabadott volna.
- Képzelem! - a szemem előtt meg már pörögtek is le a rémképek, ahogyan a baba pakol ki egy ACME feliratú dobozból, miközben a kutya egy plüssel rohan, azt ordibálva, bip-bip. Ijesztően hatott rám még az elképzelés is, így inkább határozottan bámultam a babára.
Hallottam, hogy Maja a fürdőben zörög, de nem akartam siettetni, ha akar, majd úgyis jönni fog. Ez a pillanat pedig akkor következett be, hogy a kislány első jajszava felhallatszott, mert nem rághatta ő is a plüssrépát.
- Akkor csalódott lenne és ezért te is. Gondolom erre akartunk kilyukadni... - fejeztem be a gondolatmenetet az én elképzeléseim szerint. Mert nagyon édesen tudtak dolgoknak együtt örülni, de Lewy igen könnyen el is keseredik. Olyankor meg olyan nyomorult és vigasztalhatatlan napokig, a kajáját is csak piszkálgatni szokta, aztán akkor Helmut üvölt vele. Mert ugye a kalóriadeficit nem olyasmi, amit bárki kondija támogat a csapaton belül.
Volt az ölembe ült, míg Maja a kislánnyal táncikált nagy lelkesen, meg egyezkedtek, hogy hoz neki olyan kis fura állatokat és minden jó lesz.
- Én is szeretlek, nagy melák - ölelgettem meg lelkesen, de aztán odébb toltam a fejét, mert a szőrtengertől nem kaptam rendesen levegőt. - Nekik is van kutyájuk, nem? Vagy rosszul tudom? Volt ilyen ábrád asszem, azon mintha ki lett volna pipálva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

Maja gyorsabban visszatért, mint gondoltam volna, de nem bántam, mert még nem voltam valami nagy expert ebben az egész baba dologban. Nagyon aranyos, de én kicsit félek tőle. Mármint... néha indokolatlanul elkezdenek sírni, meg olyan kis törékenyek, nem is tudom, hogy vigyázzak rá a legjobban. Szóval most ő volt a Wonderwoman, aki megmentett engem.
- Tudod, hogy itt vagyok egy köpésre, ha bármi van, szólhatsz nekem - kezdtem egy plüsst nyomorgatni, mert hát, Maja a barátom volt, nem csak azért, mert Lewyvel jóban voltunk. Jó, nyilván emiatt ismertem meg, de az előző... "barátnőit" nem különösebben részesítettem figyelemben. Fölösleges volt, akadt, amelyiknek már be sem mutatkoztam, mert a lengyel arcából láttam, hogy nem maradandó vendég.
Kicsit a fehéret dögönyöztem, aki erre elégedetten dünnyögött, de lefoglalta, hogy hatalmas szemeket meresszen a babára. Aztán miután egy kicsit jobban megölelgettem, odébb is toltam a szőrmókos fejet. Maja közben megszerezte a kis pálcikákat, nekem pedig meg kellett állapítanom, hogy a nyúl tényleg csak marketingfogás volt. Nagyon köcsög húzás.
- Kevének soha, semmihez nincsen köze, nem tudom, feltűnt-e már - horkantam fel kissé. Bírtam őt is, de kezdtem érteni, miért is ment az agyára Lewynek az utóbbi három évem. Pedig ez még jobb helyzet is volt.
- Nem hiszem, hogy attól jobb lesz, ha ezen aggódsz - böktem az állammal a tesztek felé, majd a kezem nyújtottam értük. - Nézzem őket én?
Te terhes vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem valami kitartó újabban Helmut, meg hát, Hannah nem eszik túl gyorsan sütit. Egyesekkel ellentétben, mint mondjuk a zümilány meg Luca. Az a lány halálos volt, belefért egy egész fánk a szájába, nem tudtam eldönteni, hogy ez most nagyon menő, vagy horror vagy undi, de az biztos, hogy egészen különleges képességnek számít.
Hannahval ellentétben engem viszont hajthatatlanul űzött Helmut, amit próbáltam is minél gyakrabban kerülni. Volt, hogy tizenöt percig várt rám a mosdó ajtajában, én pedig eközben hangtalanul és feltűnésmentesen távoztam az ablakon keresztül.
- Én nem csak, hogy nem értem, de azt hiszem, hogy nem is akarom - ráztam meg a fejemet meglehetősen kétségbeesetten. A Helmut Schwarz egy külön idegállapot volt, amit nem akartam megtapasztalni, hogy pontosan milyen is. Mehettem volna gyógyszert íratni rá az orvoshoz.
- Mondjuk igen, nekem mindegy, miért vannak itt, ameddig nekem nem muszáj itt maradni. Biztos vicces, de egy idő után nagyon unnám magam - forgattam meg a szemem kicsit, majd rántottam egyet a vállamon.
Az ivás sokkal jobban hangzott mint bármi más szóval arra hagyatkoztunk, én meg Hannahra bíztam a választást leginkább, hát ez az ő dolga. Nem vagyok valami nagy alkohol párti, de most ennyit igazán megengedhettem magamnak, azok után, amin az utóbbi időkben átmentünk a szőkével itt mellettem. Nem volt egyszerű szülés.
- Ugye tudod, hogy nem rajongok a töményért? Ihatunk, csak nem tudom, hogy mennyire jó ötlet. Amúgy meg... nem tudom, lehetséges. Még gondolkozom rajta. Te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

Maja és a picibaba úgy fészkelődtek, hogy meg tudják vakargászni a kutyákat, aminek a tappancsosok nagyon örültek. Miért ne tették volna? Dolfi is nagyon szerette a figyelmet, a nagy fehérről nem is beszélve, aki jóformán az első gyerekük volt, viselkedésre is. A sáros lábával nagyon szívesen húzott csíkokat a betonra, gondolom anyutól tanulta.
- Szerintem már neki is feltűnt, hogy valami nem oké, azért morgott veled. Maxi is folyton piszkálja, hogy sose küld a csoportba képet a lányokról, akiket összeszed és biztos nem is szed. - Nem akartam ebben az egészben állást foglalni, mert egyrészt nagyon idegesített a felállás, olyan deja vum volt tőle, másrészt meg nekem sem segített, hogy folyamatosan szívattak vele. Ezért inkább nem másztam bele.
Azt hiszem, tényleg szerették volna ők ezt a második gyereket, ez meg tök jó érzés lehet, mármint, örülök neki, hogy ennyire megtalálták a közös hangot és boldogság van náluk.
- Persze, értem én. Tudod, mondtam, hogy hívj, ha bármi van. Itt is vagyok. - Nem mintha ezzel bármit bizonyítanom kéne, de Maja legalább annyira volt a barátom, mint Lewy vagy Maxi. Aztán odaadta nekem az igen-nemes pálcikát, meg a nyuszisat is, amiket kicsit fixíroztam, mielőtt visszanéztem volna rá.
- Jó - bólintottam, hagyva, hogy kicsit közelebb csússzon, aztán a csipogásig nem is igen mondtam semmit. Nem rajtam volt most a hangsúly, nem amiatt jöttem. Két apró pííp, aztán a kijelzőre néztem és elmosolyodtam.
- Van. Pozitív. - A második szónál már gyakorlatilag fülig ért a szám és ezzel egy időben állítottam a telefonom repülő üzemmódba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

Maja senkit nem akart bántani és szerintem ezt mindenki tudta róla, aki egy egész kicsit is ismerte. Meg voltak a buta insta-fanok, akik nem szerették, mert Lewyvel volt, mert szerette és ez kölcsönös volt. De velük nem szabadott foglalkozni és akkor minden rendben volt.
- Persze, szerintem Keve is tudja, hogy te nem akarod bántani. Igazából senki, csak mindenki mást tart jónak - vontam meg a vállamat, mert Max se volt alapban rosszindulatú a teamen belül, de úgy gondolta, az úgy jó, ha nem jön össze senkivel.
Örültem, hogy tudja, hogy jövök, ha kell, ez meg nagyon megtisztelő, de ugyanakkor nagy teher is. Mert ugye, ameddig Lewy nem ér haza és meg nem tudja, nekem csendben kell lennem, sőt, talán még utána is, a titoktartásban pedig nem voltam jó, ezért kapcsoltam a mobilomat repülő üzemmódba.
Én voltam az első, aki a kis tesztre mert nézni és nagyon széles mosollyal kellett kijelentenem, hogy bizony a kis pálcika jó napját élte.
Hagytam, hogy megöleljen, sőt, én is megszorongatta őket kicsit, velük örömködve annak, hogy a kicsi babának lesz egy tesója is.
- Ez nagyon szuper, jaj gratulálok, nagylány - nyomtam puszit a hajába, majd megsimogattam kicsit Klarat is. - Cserkészbecsszó, nem mondom el senkinek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A ceremónia előtt nem sokkal | Bastibaba

Azt hittem, hogy ide sem fogok érni. Most úgy hangozhat, mintha direkt vadásznék a drámára, de semmi ilyesmi, egyszerűen nem akart vége lenni a délelőtti szeánsznak. Mert hogy még az utolsó beszélgetéseket meg kellett ejtenem a válogatott orvosaival is, statisztikákkal és tesztekkel bizonyítva, hogy semmi bajom nincs, jól vagyok és hagyjanak már békén. Kicsit úgy éreztem magam, mint a gyalog kakukk. Mindenképpen ki akartak csinálni a rohadékok.
De most itt voltam és az öltöző előtt még tudtam egy kicsit beszélni Lewyvel is, meg ráköszöntem Myrára, ha már egyszer válogatott játékos lett. Mik nincsenek?
Egyelőre úgy tűnt, csak a talárt vesszük fel a pulcsi fölé, semmiféle védőfelszerelésünk nem lesz, hiszen ma még nem voltak meccsek. Mivel még volt időm, az órára pillantottam, majd a táskámat a helyemen hagyva igyekeztem ki a lelátóra, hogy megkeressem Willt. Őt is mintha ezer és egy éve nem láttam volna. Durva, nem? Az arénában körbe zászlók lógtak, ezekkel jelezve egyes szurkolói zónák kezdetét és végét, a könnyebb tájékozódás és felesleges konfliktusok elkerülése végett. És ha valaki kettős állampolgár? Olyankor mi van? Nem valami tapintatosak. Már vagy negyedszer kellett megállnom az öltöző folyosója óta, hogy egy-egy aláírást vagy képet megejtsek, mire megláttam Willt.
- Hé! Gizmo! - emeltem mind a két kezem a levegőbe, kicsit mé nyújtózkodva is, hogy jobban magamra vonjam a figyelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Helmut sok volt, de nem egyszerű. Nekem afféle pót-apafigura, mióta a sajátom elmerült a politikában és csak mintagyereket akart belőlem faragni. Azzal már egy ideje elkésett, tudom, hogy nem vagyok túl okos és soha nem is leszek, tovább megyek, nem is akarok az lenni. Boldog vagyok anélkül is, hogy pontos statisztikákat tudnék tőke árfolyamokról.
- Rokonokkal? - kérdeztem kissé értetlen fejjel, mert ugye így sokkal több értelme lett volna a mondanivalójának. Nekem rengeteg energiámat emésztette fel az, hogy az apja elől meneküljek a saját munkahelyemen, míg más egész egyszerűen ráköszön. Én nem más voltam, hanem Basti Sieger, aki összejött végre Hannahval, meg volt veszve a chipsért és gyűlölte, ha esküvői képeket mutogattak neki. Eleget láttam Haru mellett és azoktól sem voltam teljesen boldog.
- Hu, ez most nagyon Reiki-mester bölcsesség volt. Fogalmam sincs, miről beszélsz - nevettem pár másodpercet, majd teljesen komoly arccal közöltem a mondandóm második felét. Végül sikerült beállni egy sorba, ahol nem voltak olyan sokan, mint a többi helyen. Mert például a Melania Mesés Melange-a pultnál álltak vagy huszonöten, főleg nők, vagy párok. A táblán lévő kávégőzölgött és a csésze szélére egy chilipaprika volt tűzve.
- Tényleg, ott hogy mennek a dolgaid? Keveset beszélsz róla - nyújtogattam kicsit a nyakam, hogy rendesen lássam a kiírást a táblán, majd elhúztam a szám. - Hát, én asszem egy barnát kérek, olyan tüzes pereccel, aztán ha nagyon rossz, legfeljebb megöntözök vele egy házat. Nem mintha az segítene rajta, hát nézd meg, már mióta ég!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

- Vagy látja, csak nem köti az orrodra - korrigáltam, összepréselve kicsit az ajkaim, mert rólam is gyakran hitték, hogy fogalmam sincs, mit csinálok, meg miért hajkurászok nőket kötöttség nélkül, pedig meg volt annak a maga oka.
Kicsit nehéznek éreztem ezt a terhet, amit rám rótt azzal, hogy elküldött a boltba a tesztért, mert tudom, hogy ha egyszer kiderül és esetleg pozitív, rajtam lesz a vágy, a kényszer, hogy megosszam az első emberrel, aki szembe jön. Meg a másodikkal. Meg az utána következő ötvennel, mire lehiggadok. Vagy csak teleküldöm a csoportot dollárjelekkel és kidobom a mobilomat az ablakon, valamelyik a kettő közül.
Klara és Maja is iszonyatosan örültek a hírnek, hogy lesz még egy brekijük, ami amúgy tök jó volt, mert legalább neki lesz kivel játszani. Vagy nem kap hisztigörcsöt, olyan vörös fejjel és ordítva, mikor később csúszik be egy baba, hogy anya vigye vissza a gólyának, mert ő nem akarja itt látni.
- Jaj ne sírjál, mer jönnnek ilyen nagy krokodilok, szívószállakkal és mérgesek lesznek, mert nem tudnak pislogni. Azt hiszem - rántottam elő egy zsepit, mint a nyulat szokás a kalapból és kicsit pacsmagoltam vele Maja arcáról a könnyeket. Nem kell pityeregni, ő nem teve. Amúgy is feszélyeztek a síró nők, mindig hozni akartam valamit nekik, amitől felvidulnak. Akármit.
- Majd igyekszem. Én ne tudnám? Az én időpontomat nyúlta le, hogy hamarabb itthon legyen. Ha minden igaz fél egykor, de akkor kihagyta az ebédet a fiúkkal. - raktam odébb az időközben megérkezett Dolfit is, hogy legyen szíves és ne tegye már folyton láb alá magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az utolsón kissé sikerült fennakadnom, azaz, nem is kicsit, bennem is akadt a levegő, több másodpercre, mielőtt még ránéztem volna.
- Azokat a sátán küldte, elviselhetetlen halálhuszárok, lopták a telefonomból a dolláremojikat és még csak nem is nősültem meg. De tőled mit akartak? - kérdeztem zavarodottan, mert legjobb tudomásom szerint Hannah éppen nem készült megházasodni. Vagy nekem nem szólt róla senki, nem ez lenne az első alkalom, hogy valamit utoljára tudok meg, ezeknek valami hobbija lehet előlem dolgokat titkolni. Keressenek már valami mást, fűzzenek gyöngyöt, készítsenek lámpát másokból vagy szappant, nyissanak Spat, bánom is én! Miért nekem kell mindig sz.pni?
- Kérdezd meg Lewy anyósát, tuti beajánl ahhoz a fura kristálygömbös hapihoz. Percenként 750 nettó, nem olyan rossz, ha engem kérdezel - vonogattam a szemöldökömet, mert hát, még a fura beszélgetős lányok sem kértek ennyit, pedig ők elég interaktívak is többnyire. Kéne valami fúzió a kettő között. Melon Diamon erotikus hangon búgja el neked, nagyanyád mit üzen a túlvilágról. Vagy hasonló.
- Saját osztály? Nem igényel az sokkal több időt? Nem, mintha bele akarnék szólni, csak érdeklődöm! -emeltem meg a kezem megadóan, jelezve, hogy én ebbe nem folyok bele, no, sir. Csak nem tudom, hogy mennyi időt is vesz igénybe, amikor osztályfőnizé vagy.
- Nem hoztam el, deee megvan. Szeretted volna, hm? - kérdeztem piszkálva kicsit, de aztán csak elvettem az italomat, meg a perecet, ami éppen most is lángolt, de a csávó olyan nyugodtan fogta, mintha mi sem lenne. Nem is volt meleg a tűz, olyan gagyi volt kicsit, mint a dekorcukor. Szép, de semmi íze nincsen, egy hazugság, átverés. Csak dekor. - Olyan semmilyen, a csávó is tök lazán ácsorog mellette. Megnézzük közelebbről? Oh, Prost.
Azzal az övének koccintottam a korsómat és beleittam, mielőtt még egy lépést is tennék akármerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gizmó és Gizmóné
A ceremónia előtt nem sokkal | Bastibaba

Talán egy egészen kicsit lehettem volna visszafogottabb és akkor nem tűnik fel mindenki másnak is Willen kívül, hogy itt vagyok, de nemrég ittam meg egy kávét és nagyon nagyon túlpörögtem, szóval azt hiszem, hogy ez nem volt opció. Helyette csak ott ágaskodtam, a kezeimmel a magasban, mint egy kviddicses Woodstockon és lelkesen kalimpáltam, hogy helló, én itt vagyok, figyelj rám mondjuk úgy... most!
Közelebb kerülve lepacsiztunk, majd megveregette a helyet maga mellett a srác, mire felszusszantam kicsit és le is dobtam magamat sürgősen.
- Még jó, hogy fel akartál, hát már mióta elindultam én is hozzád! Más kérdés, hogy lassú vagyok, mint egy féldöglött csiga a sivatagban, de én elindultam! A szándék a fontos.
Még meggyőzően, lassan és szaggatott mozgással bólogattam is párat, hogy ez bizony így van. A tekintetem pár pillanatig a lelátót pásztázta, nem én voltam az egyetlen, aki kijött az öltözőből, szóval kicsit úgy megnyugodott a lelkem.
- Hát, olyan nem sok minden. Kiadtam a lakásomat, szóval ha beüt a krach Hannahval csöves leszek beláthatatlan időre. Csak fúj. Iiigen, bár még csesztettek egy sort az alkalmasságin és egy csomó ilyen meg olyan nyilatkozatot alá kellett írnom, hogy saját felelősségre lépek pályára, de amúgy minden oké - mosolyodtam el, aztán mikor megláttam Norinát, fel is keltem, hogy megölelhessem, óvatosan, de azért határozottan.
- Sziiaaa nekedis. Szintén, csinos vagy. Nincs panasz rá, ugye? - mutattam gyanakvó pillantással a mellettem ülőre, mikor visszahuppantam végre a székre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem örült neki, hogy együtt laktatok Lewyvel? - kérdeztem vissza kissé értetlenül, mert ők azt mondták, hogy mindig olyanok voltak, mint a testvérek, akkor miért is lenne baj, hogy együtt élnek? Már ha azt nem vesszük, hogy nem Levendulával élt abban a káoszban, amit ő éppen normális családi életnek nevezett. Mondjuk mi sem dicsekedhetünk, de nekünk ott van Helmut, az meg már fél siker, nem? Vagy nem? Mások azt hiszem nem értenének velem egyet, pedig ő igenis rendes. Tud lenni. Ha éppen kedve van. Néha.
- Ez mondjuk nem hangzik rosszul. Őszintén, csak szeretném már vége lezárni, nem is értem, Lewy mit arcoskodik itt a két szakjával! - horkantam fel nevetve. Igazából, ha tehettem volna, már erre az egyre se jövök el, nem hogy még közben beiratkozzak még egyre. Nem-nem, nekem sürgős liveolni valóim vannak, nem érek rá ilyenekre.
- Szeretnéd, mi? - kérdeztem kissé elhúzva a számat, mielőtt közelebb lépve megcsókoltam volna, de csak futólag, semmi halálosan komoly, vagy követelőző. Ivás közben mind a ketten azt a nagyon fura építményt néztük, legalább annyi hitelt adtam a valóságának, mint a szappanos sztorinak, de az még eleve undorító is volt. Fúj, nem.
- Nagyon hazafelé indulsz már, csak nem megihletett a hangulat? - csóváltam meg a fejem rosszallóan, miközben elindultam a ház felé, felé nézegetve, elég gyakran. Még mindig nehezen teltem be a látvánnyal, de azt hiszem ez normális. És most nem a fesztiválra gondolok. - Ugye nem felgyújtani akarod a lakást? Annyira nem jó az a biztosítási pénz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#apanda | München | 14. Februar

- Mert fiú, szerintem ez benne van a pakliban. Majd előbb vagy utóbb ő is összeszedi magát és akkor ő is ohanázik majd rendesen. Gondolom - vontam meg a vállamat. Magunkat Hannahval például nem igazán láttam olyan családosan. Persze, most is azok voltunk, meg ott volt Dolfi is, de ettől még nem akartunk gyereket, mert nem olyan volt a kapcsolatunk, amiben az ember ilyesmin gondolkozik. Mikor mégis, akkor meg elvittük a keresztlányunk játszani. Tschüss.
- Nem tudom, de megpróbálnák! - lelkendeztem, ölelgetve a nőt, hiszen most velem tudott örülni, Lewy meg nem tudott semmit és ah, ez az egész annyira izgi! Én nem sírok, te sírsz!
- Biztos vagyok benne, hogy ki! Egy-kettőre itt lesz és sokkal személyesebb, mint ha elmondod neki üzenetben... vagy telefonon. Így csak lemaradnál az arcról amit vág! - háborodtam fel kicsit, hiszen tuti, hogy kihagyhatatlan a sokk, ami kiül rá. Meg most a terhesség asszem nem egy olyan téma, amit amúgy is csak így a közösségi médián kéne megosztanod életed párjával. Az már nagyon kocka dolog, leginkább Kevéékből nézem ki, hogy képesek lennének ilyenre. De nekik nem lesz gyerekük!
Szóval inkább megöleltem Maját meg a keresztlányom, jó szorosan, hogy minden rendben lesz itt, csak semmi pánik.
- Gratulálok, zümi!

//danke sehr*-*//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gizmó és Gizmóné
A ceremónia előtt nem sokkal | Bastibaba

- Hát, amilyen rendes vagyok, még be is szállnék a költségekbe, de remélhetőleg nem lesz rá szükség - nevettem el magamat, majd rántottam egyet a vállamon. Nem különösebben voltam oda azért, amikor túl nagy rajtam a nyomás, mert még a végén kipukkadok, mint egy lufi, amire megpróbáltak rárakni egy ötévest.
- Ugyan, én örülök, hogy végre sikerült rendesen találkozni. Az utóbbi pár hetem kész rémálom, volt olyan nap, mikor kávézni sem volt időm! - újságoltam el neki a horrort, amivé az életemet tette a világbajnokság. Mert bizony, ha a napi kávéadagom kisebb, mint ahogy én azt megszoktam, nagyon nyűgös és elviselhetetlen tudok lenni. Az meg nem jó senkinek.
Kicsit a vállamra szorított, amire felvontam a szemöldökömet, de nem tettem fel kérdést, mint hogy 'most amputálni fogod a karomat?'. Mert ugye a barátom, nem akarna megnyomorítani a világbajnokság előtt.
- Tudom, mert rohadtul nagyszerű emberek vagytok és hálás vagyok a legutóbbi segítségetekért is, nem tudom eléggé meghálálni. De tudod, hogy nem szeretek mások nyakán lógni - grimaszoltam, kicsit összeráncolva a homlokom, majd megingattam a fejemet. - Szegény pandák.
Közben megérkezett Norina is, akit nagy örömmel üdvözöltem, még meg is öleltem, meg minden.
- Nem, anyádra. Persze, hogy rád. Remélem is, teljesen naprakésztelen vagyok Payne-ékkel kapcsolatban... van ilyen szó? - néztem kissé zavarodottan egyikről a másikra, majd vontam egyet a vállamon. Végül is, teljesen mindegy. Megkérdezték, melyik nap is leszünk, mire elgondolkodtam pár pillanatig, meredve a stadion szemközti lelátójára. - 22-én. Jöttök valamelyik meccset megnézni?