Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Ugyan ő csak mutogatni szokta, de abban elég jó. Persze, ezt nem nyomom az orra alá, hiszen ő is épp elég jól tudja, nem szorul a segítségemre. Még kacsintott is, meg minden. Kicsit olyan volt, mint az a fura néni, aki Roger nyúlra mászott rá. Vagy az két külön mese volt? Mindegy is, a lényeg, hogy fura volt, de jól állt neki.
Az ajándék meg sem lepett, mert hát, Helmut gyakran ki szokta kérni a véleményemet, szóval erről is kicsit korábban tudtam, mint a szöszi, de ugye, bőven más témáink voltak, így nem akart kirobbanni belőlem az infó. Most pedig, olyan kellemes volt minden és túl voltunk ezen is.
- Igen, azt is tudom, valami ebédet akar szervezni pár ismerőssel. Benne volt a meghívó a fekete outfitem zsebében, amit visszahoztam a tisztítóból.
Nem egészen értettem a dolgot - nevettem fel röviden, kissé keményen is, mert ezeken a partykon sosem voltam a panda. Pedig fekete-fehér voltam, de ugye kiállás, modor, stílus... egy ruha sok dologra mély befolyással lehet.
- Mintha te olyan radikális váltásokat produkálnál... - jegyeztem meg kissé piszkálódva, de puszta szeretetből. A haja nem sokat változott, mióta ismertem. Nem is kellett, így is csodás volt, mármint, a legtöbb pasi képes lenne színlelni, hogy meleg, csak azért, hogy a közelében lehessen.
Megpróbált beszélni velem Haruról, én pedig ezt teljes mértékben ignoráltam, mert vele nem szívesen beszéltem a japánról és fordítva. Szomorú, de legalább fair. Végre megjöttünk, én pedig szikrázó mosolyt villantottam, mert hát, anno megcsinálta a fogorvos, igazán belefér a keretbe. Nekem csak a hátizsákom volt, így azt megszereztem, majd készültem kimászni, de neki ugye be nem állt a csipogója.
- Uuuu, lennének ötleteim. Biztosan Nikki! Miért két k-val írja a nevét? - tettem fel a kérdést, ami már elég hosszú ideje emésztette a lelkem. Nem is igazi név ez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy az utóbbi pár hétben az életem rendeződni látszott. Lassan ismét elkezdhettem edzeni, Lewyék bejelentették, hogy kit szeretnének keresztapának - te jó ég, még mindig nem hiszem el, hogy ennek az embernek gyereke lesz -, és hát, mi is elég sok időt töltöttünk el Hannahval együtt. Már az idei cuccom is megvolt az oktoberfestre, gyakorlatilag holnap terveztünk oda is indulni, előtte viszont még volt egy dolog, amit le kellett tudnom. Méghozzá, minél előbb, ha nem akarok megint leukoplast áztató szerencsétlen hülyegyerek lenni. Így vettem egy mély levegőt, felvettem a bőrkabátomat, majd kb egy tizenöt perc kocogás után álltam meg a ház előtt, a szakadó esőben, felfelé hunyorogva, hogy ugyan már, csak itthon van. Nem igazán volt szükségem plusz időre, hogy mérlegeljek, a kezem már a kapucsengőt nyomkodta, mintha éppen atomtámadást szeretnék indítani valaki ellen. Egy ingerült mozdulattal túrtam hátra a homlokomba lógó nedves tincseket, majd ismét felsandítottam.
- Az isten szerelmére, vedd már fel... - motyogtam magam elé, még én is alig értettem, de nem is ezen volt a hangsúly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Elég rémisztő volt a gondolat, hogy volt olyan, aki tényleg találkozott az elsővel. A nő olyan volt a számomra, mint a Molyember. Mindig, mindenki beszél róla, de soha, senki nem találkozott még vele és ez jól is van így. Addig van nyugi, ameddig ez megmarad.
- Nekem senki nem magyarázza meg, hogy az a nő nem egy fiktív személy volt. Helmutnak nem volt első felesége, csak második. Tudom, hogy ez lehetetlen, de így van - tört ki belőlem a nevetés a végére és inkább a tenyerembe temettem az arcomat. Csak kellene rám egy szűrő, ami nem engedi ki a hülyeségeket a számon. Bár akkor feltelne vele a fejem és akkora lenne, mint egy lufi. Vagy 99.
Nem is csodálkoztam Hannah jól megjátszott háborgásán, az az ember nagyon furcsa, sőt, néha egészen ijesztő is tud lenni, talán emiatt is kötöttem ki a szellőzőben. Biztosan az adrenalin, különben nem tudtam volna felhúzni magamat a rácson.
- Biiztosan vadítóan néznél ki, de azért arra az esetre készítem a parókát, mert nem ismernélek meg sehol. Teljesen elvesznék a tömegben, akkor meg kiabálni és hadonászni kell - horkantam fel, mert legutóbb, mikor ilyesmi történt, engem le akartak csukni, rá meg rázta a mutatóujját a rendőrbácsi és megadta neki a telefonszámát. Gyanítom, hogy nem azért, hogy a gyerekére vigyázzon. Hannah nem az a bébiszitter típus, ezt mindenki be kell lássa.
Aztán végre megérkeztünk, én pedig felszabtam az ajtót és kivetettem magamat a kocsiból, a táskám társaságában, be is csuktam magam után, de aztán csak vártam Hannahra.
- Hát amilyen okos az a nő, még csak meg sem lepne. Múltkor megkérdezte én zümmögök-e. A minibár volt - pislogtam magam elé. Jó, én sem voltam egy észlény, sőt, a számokhoz semmi eszem nem volt, de ez már teljesen új távlat.
Nem voltunk már újak itt, ezért nem is nagyon figyeltem oda a bevezető mondókára, csak bámultam a nagyszabású hall plafonját és a lelógó növényeket. Az a vízesés a múltkor is ott volt? Hannahra néztem, meg is bökdöstem kicsit, mielőtt a képződményre mutattam, megrántva a vállamat.
- Nem  tudom, hol szeretnél, Engelchen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Nem teljesen értettem, hogy az emberek nagy része miért menekül egyik házasságból a másikba. Elvileg ez egy örök kapocs lenne, ami összetartja őket jóban-rosszban. De nincsen olyan, hogy egy ember még a hatodik házasság után is azt gondolja, hogy ez majd örökké tart. Vagy csak a vagyonát akarja csendesen, feltűnés nélkül osztogatni?
- Nem is értem a szüleidet. Az enyémek legalább együtt próbálnak nem seggfejek lenni - nevettem el magamat halkan, holott igazából nem különösebben érdekeltek anyámék. Közöltem, hogy többé nem megyek haza és ehhez eddig nagyon jól tartottam is magamat.
A külsejével nem volt gond, én szerettem a mostanit, ahogyan az ügynöksége és a német férfiak nagy része is.
- Nem, figyelj, a brandeknek nem tesz jót a hirtelen arculatváltás. Lehet modernizálni, de azt is csak lassan, fokozatosan... - bólogattam aprókat, de nekem így is bejött, szóval én nem voltam a változás híve. Meg legalább neki volt is a fejében valami, ellentétben Nikkivel, akinek az volt a maximum teljesítménye, hogy nem vette fel kifordítva a melltartóját.
Közben Hannah elkezdett sztorizni az új lányról, akit elvileg egyből a mélyvízbe dobnak, meg hogy elkezdte a haját vasalni a hideg fémmel, én pedig egy pár pillanatig csak masszíroztam az orrnyergemet tanácstalanul, azon filozofálva, miért történik velem mindez.
- Vele már nem lesztek öribarik, elszúrtad, egyetlenem  - sóhajtottam fel drámaian, még egy kézmozdulatot is téve, hogy na fuccs neki. Hannah nevetése azért egy kis vigyort odabiggyesztett a szám szélére, de azért csalódott voltam a sorsban.
Szerinte sem volt itt legutóbb a vízesés, nem is értettem, mi célt szolgált, de legalább mondhatták rá, hogy menő. Az is több, mint a semmi. Gyalogkakukk se volt okos, csak bip-bip.
- Jó, nekem jó tervnek tűnik. Öm... már edzeni? A könnyítettben már részt kell vennem a héten, és hirtelen azt is ő akarta tartani, szóval... - grimaszoltam kicsit, mert tényleg nem volt egyszerű mostanság terelni a témát rólunk. Az öreg mindig, mindent tudni akart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem így terveztem a mai napomat, nem akartam az esőben futni, bőrig ázni, majd tüdőgyulladást kapni, mert Helmut még nem elég dühös rám, az ihlet csak úgy jött. Mire kettőt pislogtam, már kint is voltam az ajtón és hátra sem néztem, csak egy pálcamozdulattal bezártam.
Tizenöt percet vett el az életemből, hogy odáig elkocogtam, majd megtorpanva körbenéztem, nem követett-e senki, mielőtt erőteljesen elkezdtem volna üzemeltetni a csengőt. Még kulcsom is lett volna a lakáshoz, de beengedni magamat meg aztán végképp bunkó lett volna. A hajamba túrtam, mielőtt ismét felfelé sasoltam.
Nagyjából ekkor vágott be elém egy nő, én meg kissé ingerülten sóhajtottam fel, mielőtt észrevettem volna, hogy ja, amúgy ez csak haru, nem kell egyből felkapni a vizet. Lassan leszálltam a csengőről és kissé megigazítottam a cuccaim.
- Hö... öö... Nem... csak pár perce, nem vészes - vontam meg a vállamat, lazán, mint egy utcagyerek, bár igazából nem élveztem az ácsorgást, ha őszinték akarunk lenni. Ő közben beslisszolt a cuccaival, ami nem volt kevés, én meg kissé összevont szemöldökkel figyeltem, mielőtt beléptem volna.
- Megy egyedül, vagy segítsek? - kérdeztem, letolva a csukját a fejemről és eltúrtam a loccsvizes hajamat a homlokomból, ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Teljesen bőrig voltam mostanra már ázva, ha ilyen lehetséges a bőrkabát alatt. Az biztos, hogy kirázott a hideg, ahogyan a hajamból az esőcseppek lassan, jeges kis gömbökként leszáguldottak a hátamon. Kissé összerezzentem, de igyekeztem megőrizni a lazaságomat, amennyire lehetett, előre is engedve, hogy az alapanyagnak kinéző fakupaccal bevonuljon a folyosóra. A neveltetésem akkor is előre tessékelte volna, ha csak egy retikül van nála.
- Nem, értettem. Csak hagyd - legyintettem, jelezve, hogy én emiatt nem zavartatom magam és egy kis vizet facsartam ki a szőke tincsekből, valamennyire előrehajolva, hogy ne magamra csavargassam. Leginkább csak a kabátomra.
- Ahogy érzed - tartottam fel megadóan a kezeimet, mert nem akartam én semmit erőltetni, ha úgy érzi, hogy nem boldogul, gondolom majd úgyis szól. Vagy látszani fog abból, ahogy szerencsétlenkedik a kupaccal.
Lassan a lakás ajtajához mászkáltunk, mint valami hatékonytalan karaván, de nem bántam, csak vártam, hogy sikerüljön megoldania egyedül is, mert ő ugyebár már nagylány.
- Nem tudom, nem túl hosszú. Vennem kellett egy új inget, a tavalyi kék-fehér kockásom látott már szebb napokat is - vontam meg a vállamat, mert mégsem reklámozhattam, hogy Lewy sikeresen lehányta, miután Kevével kimentek cigizni. - Neked?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Tudtam, hogy Helmut sokkal inkább próbálkozik nem morogni velem, mint amennyire ez a csapat többi tagjára igaz volt. De a legtöbben már tudták, hogy nekem nem csak a főnököm, nem mellesleg amolyan apafigura is volt a számomra.
- Jó, de őt nagyon sokan nem, mert egy s-fej - közöltem felhorkanva, mert hát, szegény srác sok inden volt, de népszerű az igen csak bajosan. Helmut talán nem genyózott volna vele, ha nem szól be az egyik edzés elején, hogy ő nem fog bemelegítőköröket futni. Így lehet, hogy még én is odavágtam volna neki, hogy lassan csak kussoljon el, ha lehetséges.
Tény, voltak olyan égek, amiknek kellett a modernizálás időről-időre, különben elavultak és fuccs a vevőkörnek is, csak az elfogultak maradtak meg, mert azok már megszokták. Hannah nem ilyen volt.
- Jó, tudjuk, hogy te ilyen Überfrau vagy, de azért néha igazán kisebbre vehetnéd az arcod! - Csak a szokásos piszkálás volt, nem zavart a stílusa, különben nem maradtunk volna meg egymás mellett, de szerintem ezt tudta ő is.
Elmesélte a butácska újoncot, én pedig elég gonoszan, de rávilágítottam, hogy vele már sosem lesznek legjobb barátnők. Elmélázó fejet vágtam egy pár pillanatig, az ajkamat ütögetve kicsit a mutatóujjammal, majd ismét rápillantottam.
- És mégis hogy vigasztaljalak meg, szöszi? - érdeklődtem, talán egy kicsit provokáló mosollyal az arcomon. Mostanság lettek volna ötleteim rá, de azt hiszem, hogy nem pont azért jöttünk ide, hogy meghökkentsük a személyzetet.
A lejáratok eléggé elkeveredtek, de nem különösebben bántam, kicsit jobban el voltak így választva az öltözők. Bólogattam a kérdésre, hogy nekem az megfelel, mint találkozó-pont. Kicsit elgondolkoztam, majd rántottam egyet a vállamon.
- Igazából, igen, de ez a kis szünet már nagyon kellett nekem - láttam be, majd még vetettem a szöszire egy pillantást és elügettem a férfiak öltözője felé. Elég hamar megszabadultam a cuccaimtól, amiket bezártam a szekrénybe, túl estem  a kötelező 20 másodperces zuhin, majd  a törölközőt a derekam köré csavarva slattyogtam fel a pezsgőfürdőhöz. A puha anyagot biztonságba helyeztem és nem sokkal később már el is mélyedtem a habokban, Hannaht várva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megszabadultam a víz egy részétől, aztán csak oldalra fésültem az ujjaimmal, hogy legalább útban ne legyen, ha már úgy nem akar állni, ahogyan azt én akarom. Helmutnak biztosan tetszett volna ez a fazon, de ő most nem volt itt, hogy megdicsérjen. Szerencsémre, azt hiszem.  
Még azt is megemlítettem, hogy vásárolni voltam, mert hát, holnap ki akarok menni az Oktfestre, oda pedig nem fogok kockás ing nélkül. A tavalyit már aznap kidobtam, mert undorodtam tőle, így nem volt más választásom.
- Majdnem ugyanolyat vettem, meg egy ugyanolyat pirosban is, de még nem tudom, melyiket veszem majd fel - rántottam egyet a vállamon, szinte már olyan gyerekesen szendén, mert hát, ötletem sem volt. Talán kicsit attól is függött, a társaságom milyen ruhában jön. Azért értékeltem, hogy megjegyezte, talán egy félmosolyt még meg is engedtem magamnak.
Az új seprű említésére kicsit megint olyan lettem, mint a prérifarkas. Az arcvonásaimért folyó küzdelmet az értelem elvesztette, 1-0 a zavarodottság javára.
- Öm, persze, természetesen. Biztos találsz, érdemes az akadémiásokkal beszélni Münchenben, ha gondolod majd adok egy telefonszámot, vagy címet, vagy akármit... - intettem, hogy ganz egal, részemről mindegy, melyikre van szüksége, abba a részbe már nem akartam belefolyni.
Ugyan bementem én is a lakásba, de a cipőm, meg a kabátom levételével voltam elfoglalva, így nem mentem egyből utána. Sőt, még vissza is mentem a folyosóra, hogy kifacsarjam az ingemet.
A találkoztam egy férfival kezdetű mondatokat nem igazán tőle vártam, de aztán nem akadtam fent rajta különösebben.
- Igazán? Ééés mi történt? - érdeklődtem, miközben a ruhám megigazítva beljebb indultam.
Még megvártam a válaszát és csak a rövid elbeszélés után éreztem úgy, hogy a döntésem helyes volt. Nem kellett ez senkinek, így hát az eredeti szándékom szerint, kevés idő elteltével és a gyűrűvel a zsebemben távoztam, úgy,
ahogyan érkeztem. Viharosan és elszántan. Az út hazáig még életemben nem volt ennyire hosszú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Nem igazán értettem hozzá, hogy milyen orr is kell a kozmetikusoknak, de nem is zavartattam magam rajta. Ha ő azt mondja, akkor biztosan így van, én meg majd csak bólogatok, mint a rajzfilm-figurák. Annyit tudtam biztosan, hogy szerintem nagyon szép nő, mások pedig ezzel bőszen egyetértenek, vagy sipákolnak, mert ők nem azok.
- Nagyon szemét tudsz lenni, tudod? - nevettem fel kissé, de tény, vannak olyanok is a modell szakmában, akiknek alapvetően semmi keresnivalójuk nem lenne ott. Vagy csontkollekciók, amik zörögnek minden lépésre, aztán teleaggatják őket smukkokkal, hátha akkor azt hiszik, az ékszer zörög és nem a nő bordái ütköznek össze a csípőjével.
Nem úgy nézett ki, mint aki komolyan meg van sértődve, de ugye én egy labrador-panda keverék vagyok, hát egyből felajánlottam, hogy nagyon szívesen kárpótolom, ha úgy érzi. Azt nem árulta el, hogy mégis hogyan. Tipikus Hannah.
- Hát, ha te mondod... - sóhajtottam fel, aztán a felém hajított csók láttán elmosolyodtam, csak aztán szedtem a lábaim, hogy átöltözzek. A női öltözővel ellentétben itt nem volt sor, meg tolongás a tükör előtt, szóval a hiú hajlamaim ellenére is előbb kötöttem ki a pezsgőfürdőben, mint Hannah. A csuklóm még mindig heges volt, nem is hiszem, hogy külön főzet nélkül valaha is elmúlna, de nem zavart.
Aztán megjelent a szőkeség, én pedig érdeklődve figyeltem, ameddig be nem mászott a vízbe, hogy tőlem nem messze elterüljön, a fejét hátradöntve kissé.
- Hát, kicsit hosszabb időt hagytunk ki, mint ahogyan azt illik, igen - biccentettem, aztán finoman oldalba böktem. - De nem lesz több ilyen,
 ugye?