Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mire visszaértem, a nagyik elvitték kicsit Klarat kikapcsolni. Nem szerettem, hogy itt van, ez a szoba nem volt sem szimpi, sem kényelmes, meg ki tudja, mennyire steril, jobb, hogy most vigyáznak rá. Maja éppen a hátát kitámasztva állt neki színezni, mikor betoltam az ajtót, hogy amúgy hm, heló.
- Nem is a fél kórház volt, csak a negyede, a többiek unatkoztak, mert nem történt semmi. Hallottam a recepción, mikor kávéért mentem - forgattam kicsit a szemeim, de aztán csak elvigyorodtam egy kicsit. Igazából vicces is lehetne ez az egész, ha nem lennének alvás-elvonási tüneteim és nem stresszelnék azon, mit is kéne csináljak. - A maradékra majd igényt tartok.
Mert főzni nem fogok hazamenni, a büfés kajájuk rettenetesen szar és rendelni lusta vagyok. Ez aztán a nagy siker. Más kérdés, hogy ha rendelnék, jönnének a firkászok is, azt meg végképp nem igénylem. Még a pandával hozathatok délután valami ehetőt, ha mást nem. Vagy Hannaht, mert a panda, amilyen függő, betaggelné hol vett, mit, kinek és hogy hova viszi. Szeretem, de megbízhatatlan ilyen szempontból. Nem értem Helmutékat hogy nem mártotta még be az összejövetelekről.
- Az jó? Mármint, ha eltekintünk attól, hogy kint kéne már legyen napok óta - vettem elő a saját fagyimat és betoltam belőle egy nagy kanállal, odébb dobva a tetejéről a fóliát.
- Ne bántsd, csak szereti kihasználni az idejét. Jó helye van, lehet hang alapján betájolta, hogy a dokibácsi csúnya és vár, hátha jön valaki szebb - nevettem el kicsit magam, mielőtt betoltam volna egy újabb kanál fagyit. Kicsit gyorsabban fogyott a banános, diós, csokis cucc. Lehet, hogy rohadékdrága, de ezek az amcsik tudnak valamit a fagyiról... hm. - Mi? Hm, most épp nem, meg amúgy is csak a gerincem állna be tőle, majd kint alszom, ha arról van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mi az, hogy meglátjuk? - kérdeztem, elnyílt ajkakkal felháborodást mímelve, de aztán csak rosszalló pillantással megráztam a fejemet. Nem sajnáltam tőle a fagyit, összességében a sajátomat sem szabadott volna egészben megennem és valahogy mégis ez volt tervben. Legalábbis, ha azt vesszük, hogy máskor három kanál után elrakom, most meg négy lecsúszott anélkül, hogy akár csak gondoltam volna a tartogatásra. - Legalább eszel valamit, just do it.
Halványan még el is mosolyodtam, mielőtt még a jégkrémes poharamba bámultam volna pár pillanatig, Voltak benne tök nagy darabkák, amik kellemesek voltak, közben meg csak... nah. A nénit sem értettem, mit akar minden áron hallgatgatni, gondolom, ha jönni akarna, nem kéne itt feküdni és azon gondolkozni, passziánszozzak-e. Nem mintha kedvem lenne hozzá.
- Addig legyen morcos, míg van állása. Aztán hirtelen nem lesz, akkor oka is lesz morcogni - horkantam fel, a szemem forgatva kicsit. Már akkor sejtettem, hogy mire megy ki a játék, mikor Maja odébb csúszott, kint is volt a sóhaj, amit bent akartam tartani, de valahogy nem sikerült. Tudta, hogy szeretném, meg azt is, hogy jó lenne, ahogy azt is, hogy nem szabad. Ördögi nőszemély.
- Nyuszi nem könnyíted meg a dolgom, tudod? - kérdeztem felkelve a fotelből, nagyot szusszanva és kicsit olyan elgyötörten figyelgettem. Nagyon szeretem, még akkor is, ha akkora, mint egy túlfújt lufi. Utáltam ezt a szobát is, meg a tényt is, hogy mindenért morognak meg hurrognak, hogy nem szabad. - De egy perc, nem több.
Nem vagyok elég határozott, asszem, nincs rá fölös energiám, helyette csak letettem félig a formás seggemet az ágy szélére, az egyik lábammal a földön támaszkodva még mindig, a másikat lazán lelógatva az ágy széléről, őt figyelve.
- Jobb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Az aranyos, ha nem felejtem el, majd írunk vissza nekik, jó? - kérdeztem, bár asszem a válasz egyértelmű volt. Szerettem azt a céget, nem is voltak olyan dögnagy, halálos multi, meg amúgy is sokszor küldtek ajándékot a kislánynak, amikért odavolt. Mit neki más, bolti nyúl, neki csak ezek a retro, lengyel tapsifülesek kellettek. De ezek nagyon, iszonyú sírás volt, ha valamelyiket épp elhagyta.
- Jóóó, tudom, ne duzzogj! - nevettem fel kicsit, megsimítva az állát, hogy emelje csak meg a buksiját. Apró puszit is nyomtam az ajkára, majd inkább a kislányt figyeltem, ahogy a pocakja körül zizeg. Nagyon elvolt vele, azt is elég sokszor összenyálazta. Mint mindent, amit szeret. A nyuszik is gyakran voltak mosva, nehogy valamit benyaljon. Szó szerint.
- Tudom, hogy nem, ez most a te feladatod, nem dönthetek mindig én - kacsintottam rá, mert hát, a játék lényege az lenne, hogy jobban kiismerjük az ilyesmiket, nem? Na, ezért kellett neki eldöntenie, hogy mit is kíván nekem és nem én kellett segítsek. - Ügyes lány vagy, megoldod.
Nyomtam is egy csókot a hajába, ahogy a fejét a vállamnak biccentette. Igaz, így kicsit testápolós lett, meg minden, de végülis nem az én hajam, szóval nem zavartatom magam ilyeneken. Helyette húztam egy kockát, próbálva kevés sikerrel, de stabilan tartani az építményt. A válasz nem volt egyszerű, morfondíroztam is pár pillanatig, de aztán csak kiböktem.
- Semmit se nem - ráztam meg a fejemet, majd figyeltem, ahogyan kihúzza a kockát, még az a kis, aggódós vicsor is az arcomra fagyott. Ah, szarban vagyok a következő körtől asszem. - Na, ez nehéz!
Még kicsit fel is nevettem, a kockájára bökve elégedetten, majd összefontam a karjaim a mellkasomon, várva a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát... jó, egye fene, ezt a felállást még esetleg elviselem - biggyesztettem le az ajkamat, mert ritkán hagytam, hogy háttérbe szoruljak... de most a nőimről volt szó, egye fene. Amúgy sem hiszem, hogy a Bohemian egy olyan lenne, amiben nincs laktóz. Most nem hiányzik egy kör haldoklás itt, attól tartok.
- Szerintem semmi, én szeretem a pizsidet, de te is tudod, hogy ez nem igazán mérvadó... már hogy az, amit én gondolok... - Mert a doki jobb, ha nem azt gondolja, amit én, ha meg akarja tartani még a golyóit egy darabig, a helyükön. És nem mondjuk egy befőttes üvegben a polcon az élete hátralevő részére. Közben teljes lelki nyugalommal kanalaztam a fagyimat tovább, mintha ez az eszmefuttatás nem történt volna meg.
- Tudom, hogy nem, azért vagyok itt - szusszantam fel kicsit hangosabban, mint terveztem, de ha egyszer nem akartam én sem rosszat neki? Hogy mondod meg a terhes nőnek, hogy figyike, szeretlekimádlak, de a doki azt mondta, ezt nem szabad én meg szót fogadok? Felnőtt ember leszek, pár éven belül harminc - te szent isten, meg fogok halni - erre egy vén trotty mondja meg, mit csinálhatok és mit nem?  - Hááát jó...
Azzal fel is ültem az ágya szélére, de csak oda, nem feküdtem mellé, meg semmi. Kicsit tartottam tőle, mert a cuccom se volt valami steril, meg amúgy is... Láttam, ahogy nézeget és tudtam, hogy szeretne valamit, örülne, ha tényleg idefeküdnék, szóval végül lemondó sóhajjal rúgtam le a cipőm és pakoltam be magam mellé óvatosan, minire összehúzva magam.
- Csak ne mondd meg senkinek, mert ki fogok kapni.. - biggyesztettem le az ajkaim kicsit

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Éppen hogy végeztem a mai napi órákkal, rakosgattam össze a jegyzeteket és egy takaros kupacba szedtem a röpdolgozataim. Mert ugye csak emiatt jöttem ma be, amúgy nem igazán tartottam órákat, csak amikor muszáj volt. Főleg azért, mert megszületett a második kislányom is. Éppen letöröltem a táblát, mikor egy hang megszólított, én pedig arra pillantottam a vállam felett.
- Tessék, mondja csak! - néztem rá kíváncsian, felvont szemöldökkel, összefonva a karjaim a mellkasomon. Általában nem szoktak tőlem kérdezni, ezért, mikor valaki megtette, azt őszinte kíváncsisággal fogadtam.
Apró bólintásokkal jeleztem a beszámolója alatt, hogy igen, még mindig figyelek és az alsó ajkam dörzsölgettem kicsit a hüvelykujjammal elgondolkozva.
- Igen, ez általában nem egy gyakori kérdés. Örülök, hogy idejött, értékelem. Nos, a lebukás lényegében egy elindított mozdulatsor, melynek során a játékos a föld felé iramodik, majd visszarántja a seprűt, ezzel megzavarva az ellenfelet. Fogóknál inkább a Wronskij-féle műbukás népszerű, de ezt is alkalmazzák néha. Itt jóval rövidebb ideig tart a lefelé történő mozgás - rajzoltam a krétával a táblára a mozgás pályáját a kettőnél. Míg a műbukás egy hosszú zuhanás, meredeken, majdnem a földig, a lebukás egy elindított sor volt, ami során hamar visszarántották a seprűt és rágyorsítottak, így próbálva lerázni az ellenfelet. - Hajtóknál is hasznos, főleg ha nagyon megpróbálják visszatartani. Terelőknél és őrzőknél nem használható. Nagyjából érthető?
A pillantásomat a lányra szegeztem, sőt, még egy vérszegény mosolyt is megejtettem, ami nem volt tőlem túl gyakori az órák körzetében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ja, annyira nem fontos, eszegess csak, piszkállak - vontam meg a vállamat, kicsit törölgetve a vízcseppeket a poharam pereméről. Nem szerettem, hogy ilyen undi szottyos lesz tőle a papírpohár, ha rajtam múlt volna, tuti tervezek ez ellen valami megoldást.
- Igen, de én egy szál bugyiban is ugyanannyira imádlak, mint egy többezres estélyiben. Azért - mutattam rá a dolgok lényegére, kezemben a kis műanyag kanállal hadonászva. Persze, nem vészesen, csak úgy kifinomultan ide-oda. Figyeltem, ahogyan a pocakján tartja a kezét, meg a fagyis vödröt is. Kicsit hihetetlen volt, hogy a kicsi lányunk bármelyik pillanatban itt lehet és kalimpálhat nekünk a kicsi kacsóival, hogy sziaanyu, sziaapu.
- És azt mégis hogy szeretnéd, kicsim? Beszéljek nonstop a hasadhoz, hogy "Ania, nem illik megváratni az ohanát?" - kérdeztem felvonva magasra a szemöldökömet. Mert ezen kívül egy módja volt, amit az előző körben sikerült is elsütni, nem feltétlenül direkt. A keze az enyémre csúszott, majd a pocakra húzta, aminek a másik oldalán ott volt határozottan a kicsi kacsó.
- Helyes, ameddig nem mondod el, maradhatok. Aztán kidob a buta bácsi... de talán estére már megjön a doktornénid és akkor megint nem lesz ránk furcsán nézve... - cirógattam meg az állát finoman, miután letettem a saját fagyimat az ágy mellé. Remélem nem olvad oda... - Nem kell félned, littlegirl, itt leszek, végig és nem hagyom, hogy bármi baj legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jó, de tudod, hogy Hannah klinikai eset, engem meg jóformán ő nevelt fel, jobb, ha minket nem veszel alapnak - forgattam kicsit a szemem, mert akármilyen bizarrul is hangzott, a szőke ott volt mellettem, mióta az eszemet tudom és nagyban rányomta a bélyegét a személyiségemre. Bele sem akartam gondolni, hogy ezzel a lendülettel Helmut egy apafigura volt, aki most csak kezdte kicsit komolyabban venni a szerepét. Bah!
- Nem hiszem, eleget beszélgettem vele az elmúlt napokban és még mindig ott van bent - világítottam rá a lényegre nagy elgondolkozva, de aztán csak vontam egyet a vállamon, hogy összességében elég mindegy is, mert most itt vagyunk, aztán a napokban muszáj lennie valaminek. Különben lehet, hogy nem leszek soha többé barna. Lássuk be, jól áll a fehér, de kicsit még fiatal vagyok ahhoz,hogy életem végéig a tükör előtt varázsolgassam barnára a frizurám. Hiú kis...
- Akarod? - doromboltam vissza, ez egy olyan szó volt a szájából, amit nem lehetett sűrűn hallani éppen ezért nagyon meg is becsültem. Kicsit talán jobban is, mint az normális lenne, valahogy a gyengém volt, mikor ilyen határozottság félét mutatott ki. Szóval apró szusszanással feküdtem el mellette az ágyon, ugyan eléggé nagyon figyelve mindenre, de megtettem, csak elnyúltam, majd apró csókot nyomtam a hajába, hogy éreztessem, minden rendben lesz itt.
- Serduszko, úgy hangzol, mint aki éppen végrendelkezik. Inkább ne csináld, jó? Itt leszek és nem lesz semmi baj. Fogom a kezed és túl leszel rajta és itt lesz a csodaszép kicsi lányunk. Ne aggódj! - csúsztattam a kezem az arcára, lágyan végigsimítva rajta párszor a hüvelykujjammal, a tekintetét keresve a sajátommal. - Vigyázok rád. Mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mert egy seggfej vagyok, de azt hittem, hogy erre ennyi idő után, amit  a férjedként töltöttem, már sikerült rájönnöd - néztem rá sokatmondó pillantással. Mert ha másnak nem is, neki tudnia kellett, hogy nem vagyok mindig aranyos és cukormázas és vannak szar időszakok, amik sokszor nem múlnak el maguktól, de itt van nekem ő, a kicsilányunk, a team és a kviddics és valahogy mindig kihúznak a szarból, bármennyire is hiszem, hogy túl mélyen vagyok. Remélem, hogy ez így is marad.
Szerettem ezt a játékot, elég gyakran használtuk a kis készletet, mióta megkaptam, de ugye a dolgok változtak, volt amire több válasz létezett és nem játszottunk még eleget, hogy mindenkinél járjon minden kocka. Szóval asszem ez olyasmi, amivel még elleszünk egy darabig a jövőben.
- Mindig ilyen szívatósak jutnak a kezedbe, kisszerelmem? - érdeklődtem, felvonva a szemöldökömet, de aztán csak felkuncogtam. Nem akartam én kinevetni, de kissé komikus volt a helyzet, hogy mindenen annyit gondolkozik, mintha számmisztika házit iratnék éppen vele. - Igen? Ezt látod, nem tudtam. Mármint... Furcsi.
Jó, persze, ő is tudta, hogy jobban örülnék egy kislánynak. Ez teljesen egyértelmű volt. Nem azért, mert a fiúk nem aranyosak, vagy nem szeretnék egyszer majd egy kissrácot, de... nem vagyok felkészülve rá, nie.
- Tuudom - sóhajtottam, majd kihúztam egy oldalsót, amitől ha lehet, még instabilabb lett az ingatag torony, de ha nem tenyerelek bele a szarba, túl nyugisak lesznek a dolgok. - A kedvenc dolgom, amit együtt csinálunk, a...
Itt kitört belőlem a nevetés, a nyelvem hegyére harapva próbáltam elfojtani, de egyszerűen nem ment, csak rázkódtam és nyerítettem, mintha muszáj lenne, az arcomat a kezembe temetve. Hát...
- A jengázás!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Remélem a jövőben nem lesz ennyire szófogadatlan, utálok szigorú lenni a családban - sóhajtottam fel, mert hát, a csapatban ment, de az egy külön lap, nem ide tartozott, ott mások is voltak az erőviszonyok. De hogy mondjam akár Klaranak akár Anianak, hogy ezt meg azt nem csinálhatnak, ha nem fogadnak szót? Szívtelennek érezném magamat miatta.
Aztán kicsúszott a száján, hogy bizony, ő akarja, mire visszakérdeztem dorombolósan, majd nagy nehezen beügyködtem magam mellé az amúgy nem valami hatalmas ágyba. Hogy fér el ezen egy nagyobb darab ember? Vagy nekik szélesebb ágy jár? Diszkrimináció.
- Édes vagy, amikor ilyeneket mondasz - vigyorogtam elragadtatott mosollyal, mielőtt még inkább csak őt figyeltem volna. Jó volt látni, hogy ő is figyel, nehogy valami benézzen a mancsával kapcsolatban, mert a nővérek közül se volt mind aranyos, nem hiányzott volna, hogy kicsússzon, fel kelljen kelnem és még meg is bökjék. A-a.
- Aha... - Nem volt egy vidám téma, én nem éreztem annak és nem is akartam, hogy ennyi idősen ilyet csináljon. Rosszul tolerálom az ilyet, főleg azoktól, akik fontosak és ez nem az első eset lenne. Khm. - Nem csinálhatsz belőlem szingli apukát. Felejtsd is el!
Még a kisebb baj lett volna a szingliség, itt az volt a baj, hogy nem akartam olyan életet élni, amiben ő nincs ott mellettem minden reggel. Nyálas, tudom, és nem érdekel. Inkább óvatosan simogattam és hagytam, hogy nagyon közel bújjon hozzám, majd a hasamon boncolgassa az olvadt kindert. Bár, ha összeken, olyan leszek, mint aki elcseszte a pelenkázást.
- Bizony! Abban vagyok a legjobb! - vettem el tőle a golyóbist, majd egy erősebb szorítással ketté pattintottam, így már nyugodtan hozzáfért a benne lévő ajándékhoz. - Jó lesz? Mi van benne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Felszissszentem a kijelentésre, hogy élve eladni, mert egy szálba még nem haltam bele. Más kérdés, hogy a napokban nem egy szálat szívtam el, de nem volt komolyabb bajom, vagy ha igen, sem érdekelt. Csak pár kisebbet köhintettem, rendben volt ez így.
- Nem öntöm magamra a szart, csak kavarom - közöltem összepréselve az ajkaimat, mert az, hogy megfontoltam egy ajánlatot, nem jelenti rögtön azt, hogy aláírtam a szerződést és már elé is csúsztattam, hogy minél előbb vigyen el Münchenből. Keserű pirula volt ez, amit le kellett nyelnem, nem akartam vele beszélni, de nagy pofon kell a vezetőségnek - Helmutnak. -, hogy baromi gyorsan eszméljenek. Nem az a játékos vagyok, akivel lehet szarakodni.
Nem néztem az elém tolt lapra, pontosan tudtam, hogy mi van ott, meg azt is, hogy pontosan tudom másolni Manda aláírását, minden hiba nélkül, Lilinek már csak annyi dolga volt, hogy visszavigye őket a központba.
- Ja, tudom, túl keveset alszom mostanság - sóhajtottam fel színpadiasan, de közben az ujjaim kissé ökölbe szorultak, majd ellazítottam őket, éreztem, ahogy a gyűrűm a tenyerembe mélyed pár pillanatra.  - Elhiszem, nekem is könnyebség lenne, ha nem kéne ilyen f.szságokkal foglalkozni, de mint látod, nem rajtam múlik.
Mély levegő ki, majd be, majd megint ki. Az izmok mind megfeszültek a hátamban és a karjaimon is, ahogy próbáltam higgadt maradni, de valahogy nem akart sikerülni, csak túl akartam lenni ezen az egészen. Friss levegő kellett, kihívás, elismerés. Itt ez nem jött össze.
- Nem dugdostam, Amanda, átnéztem és mérlegeltem a lehetőségeim, nekem kevés pont derogált, de te jobban értesz a jogi szarokhoz, mint én. Nem ásom a vermet, nem voltam hajlandó eddig nyilvánosság elé állni ezt illetően. Fejlődőképes vagyok, családom van, nem jár ki a luxus, hogy derékba térdeljem a karrierem. Annyit mondtam, az átigazolási időszak hozhat meglepetéseket.
Csücsörítettem, ahogy a számba haraptam belülről, majd összefontam a karjaim a mellkasomon és hátradőltem a székemen, a tekintetem előbb az asztallapon tartva, majd a nőre emelve. Okos volt, értette a dolgát, ha csak egy pillanatra is elbizonytalanított volna, már nem dolgoztunk volna együtt és most mégis az asztal másik felén ült.
- Helmut figyelmét akartam felhívni. Ha ez előtte lesz, tudom, hogy sikerült. Hallgatlak, mit javasolsz... - A tekintetem a pincérnőre siklott, majd a csészémre, tudomást sem véve róla biccentettem és a tekintetem visszakalauzoltam a menedzseremre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nekem sincs - forgattam a szemem, mintha tényleg nem lenne. Persze, ez nem változtatott a tényen, hogy találhatott volna olyan pasikat, akik értelmesen kezelik, gondolom. De nem akartam ezen gondolkozni, az én feleségem volt, ez pedig így is marad.
- Biztosan nem direkt csinálják, na... - simogattam meg egy kicsit a hátát, oda hajolva, majd nyomtam egy puszit az arcára is. Nem kell, hogy elkeseredjen itt most csak amiatt, mert játszunk éppen és nem ő kapja az egyszerűbbeket. Szerettem, hogy ennyit gondolkozott a dolgokon. - Nem tudom, csak nem gondoltam volna, hogy pont ez az a nagybetűs különleges.
Nem mondhatjuk, hogy az egész zökkenőmentesen ment kettőnk között mindig, de az esetek nagy többségében szerintem elég jól álltunk más párokhoz képest. Nem tudom, mi volt ennek az oka, de hálás voltam érte, nincs fölösleges idegszálam és energiám arra, hogy öldököljük egymást a nővel, aki fontos nekem. Elég leterhelés a munka és az egyetem egyszerre.
- Máskor erre egy rossz szavad sincs - jegyeztem meg rezzenéstelen arccal, a pillantásom a kockán tartva, mielőtt egy csábító félmosollyal felpillantottam volna rá, de aztán csak felkuncogtam és visszanéztem a kezemben pihenő fahasábra. Nem tudtam magamat komolyan venni, akármennyire is próbáltam, így nagy visogatás után válaszoltam csak neki. - Mit akarsz a Lucával? Miér' bípelt rám? Olyan izé vagy. Beszélgetni szeretek veled a leginkább. Lame. De ez van. Holtversenyben volt mással, de... az csak plusz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az események egyre érdekesebben zajlottak, hiszen nem számítottam rá, hogy esetleg kérdeznek. Arra pláne nem, hogy ha válaszolok rá, még több kérdés merül fel, már majdnem úgy is nézett ki a rellonos lány, mint akit érdekel a kviddics. Ritkán látok ilyet az óráim keretében, pedig ördög a megmondhatója, nem kötelező a tárgyam, nem értem mit várnak tőlem.
- Az a játékos temperamentumától is függ. Vannak, akik üldözni próbálják, mások bevágni elé, megint mások lassítani, bármi áron. Én nem vagyok az üldözős fajta - mosolyodtam el sejtelmesen, mert igen, itt is bizony előfordul, hogy az ember kicsit agresszívabban lép fel a kelleténél. Nem szoktak érte különösebben megdicsérni. Az a mosoly csak hipp-hopp kint volt, leginkább akaratlanul is, de ettől még próbáltam segítőkész és mégis tárgyilagos maradni.
- Vannak bizony. Több féle is, vannak legális és illegális doppingszerek. Ezeket próbálják meg kiszűrni a vizsgálatokkal a mérkőzések előtt. Mondjak esetleg egy pár példát, hogy melyik milyen kategóriába esik és miért? - kérdeztem felvont szemöldökkel pillantva a lányra, miközben az asztalom szélére ültem és felfirkantottam magamnak a lapra, hogy ezt a kettőt bizony nem ártana felhozni a vizsgákban is. - Nem akarom ám feltartani, csak ezért kérdezem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Pedig általában jól neveltek, rájuk szoktam szólni, ha valami nem oké - bólogattam meggyőzötten, hogy bizony, a mi kockáink azok mind jól neveltek. Az összes, az is, ami az asztalon, az is, ami kezecskékben, meg azok is, amik rajtam. Utóbbiak túl kimerültek a nap végére, hogy bántsanak bárkit is, mert sokat dolgoztatom őket. Azért reméltem, hogy ebből nem lesz rendszer, hogy az ilyen szívatósokat húzza ki, mert még egy ilyen és lehet, hogy itt fogok megőszülni. Rosszul hangzik.
- Ebben mondjuk igazad van, tényleg eléggé nagyon Ohana. Olyan szerelmetes - bólintottam is rá, hogy nyomatékosítsam az ő szavaival élve. Nekem is nagyon boldog volt az az emlék, de mégis csak akkor materializálódott rendesen, mikor Maja kezében volt először a kicsi. Ott már semmi rossz nem történhetett, velünk volt, épen, egészségesen.
A lassúságot illetően még rám is szólt, amire kénytelen voltam egy egészen aprót kuncogni, hiszen  általában nem én vagyok, akit noszogatni kell. És most mégis megtörtént, what a shame.
- Ja értem, a lassú puszi belefér, de a lassú kockahúzás meg nem? Ezek amúgy sem kockák, hanem hasábok... Azt hiszem - állapítottam meg, meg s forgattam volna egy darabot az ujjaim közt, de épp egy sem volt kéznél, így a mustra valahogyan elmaradt. - Nagyon kotnyeles egy kis lény, őt senki nem hívta játszani!
Mutattam rá felháborodottságot tettetve, de aztán csak egy széles, colgate mosolyt villantottam rá és rántottam egyet a vállamon. Ő is tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű.
- Mert jók, még szép, hogy szereted... merted volna nem szeretni! Húzz, királylány, mielőtt kinő alattunk a fű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kórházi ágyak akárhogy is nézem, nem két emberre lettek méretezve. Ezek, a normál ágyak legalábbis biztosan nem. A VIP-ben persze akadtak olyanok, amik kényelmesek és puhák voltak, olyan hívogatóak, hogy az ember maradjon, de ez nem az volt még és Ania nem is igen siette el az érkezést, nehogy hamar elkényelmesedjünk.
- Tudom, Kochanie, tudom, de majd minden rendben lesz megint, nemsokára - nyomtam nagy csókot a hajába, ahogy közelebb bújtam hozzá egy egészen kicsit. Be is feszültem rendesen, mert butaságokat beszélt arról, hogy mit csináljak, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy kéne nekik. Gyakorlatilag végrendelkezett nekem a Tsumokról meg a kirakókról és ezt annyira nem viseltem jól, az agyvizem pillanatok alatt szökött fel az egekbe és le se akart onnan nagyon jönni. De nem akartam, hogy ez rajta csattanjon, mert bár ő az oka, nem direkt csinálta.
- Rossz lesz. De te erős nő vagy és meg tudod csinálni és minden rendben lesz. Tudom - azzal a kezemet az övére csúsztattam, am a pocakján pihent és finoman megsimogattam. Hozzám tartozott és nem akartam úgy elképzelni az életemet, hogy ő nincsen benne, főleg nem a kicsi brekikkel, mikor nekik talán még nálam is nagyobb szükségük van rá. - Nem is fog, nem, ha rajtam múlik.
Afféle ígéret volt, neki, nekem, mindenkinek, aki ismert minket, hogy jóban és rosszban ott leszek mellette és fogom a kezét. Mert ez a dolgom, ezt fogadtam meg neki.
- Mi másban kéne még jó legyek? - kérdeztem vissza álszerényen, miközben átnyújtottam neki a műanyagot. Persze, volt pár dolog a fejemben, amiben szintén hasonlóan tehetséges voltam, de egyik sem volt olyan kiemelkedő, mint ez a bontás. Aztán Maja kis szerencsével beborította közénk, én meg felnevettem és felültem, de csak addig, hogy ki tudjam szedegetni a darabkákat és a markomba zárva őket tartottam fel a kezem, hogy akkor nyújtsa a tenyerét, én meg odaadom. - Majd most kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Apu vagyok. Ez a dolgom! - horkantam fel, mert ha én nem szólok rá ebben a háztartásban senkire, akkor bizony más sem fog helyettem, ezt pedig nem fogja tudni senki megmagyarázni nekem, hogy nem így van. Maja csak végsőséges esetben hajlandó beleavatkozni a dolgokba és ha nem muszáj, akkor sem különösebben drasztikusan. Nagyon méregetett is, mire a szám elhúzva dobtam be a kedvenc alpakka-arcomat, hogy hát ha akarja, megnézhet közelebbről is.
Szerettem nézni, ahogyan Klara a pocakjának döntötte a buksiját, valahogy úgy éreztem, hogy összeáll a kép és a nagy család rendben lesz. Máskor persze voltak felőle kétségeim, vajon tudja-e egyáltalán, hogy nemsokára még egy kicsilány fog itt topogni a közelében. De most inkább csak éltem azt a boldogságot a mellkasomban és elmosolyodtam büszkén.
- Nem fenyegetőztem, érdekelnek  a pontos tényállások. Baj? - kérdeztem kissé provokálóan, felvonva a szemöldökömet, de az arcomon ott maradt a pofátlan vigyor, ami általában a kapott pofonokat előzte meg. Azzal a kis eltéréssel, hogy Maja soha nem bántott, akkor sem, ha lehet, hogy éppen megérdemeltem volna. Klara nem igazán értette ezt az egész fülbefogást, mert hát, ő nem csinált semmit, meresztette is a nagy szemeit anyura.
- Azt hiszem mondhatjuk, hogy ezen már túl vagyok - vontam meg a vállamat kis mosollyal, mert ennek ellenére valahogy nem tudott ez meghatni. Közben ő a toronyra meredt pár pillanatig.
- Nem tudom, nem lennénk házasok? Valószínűleg - meredtem a toronyra, ami egyelőre stabilnak tűnt, de ugye a kérdés az volt... meddig? Mert már nem sokáig maradhatott így.  - Mi baj a Jegessmacival?
Kicsit eltűnődve meredtem a toronyra, mielőtt apró szusszanással nyúltam volna a következő kockáért. Az első pár milinél nem is volt baj, de aztán az egész az ölembe borult, én meg nevetve ejtettem a fejem a két vállam közé.
- Valahogy éreztem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem, egy nem túl széles ágy a legkisebb kellemetlenség kell legyen, amit elvállalok azért, hogy az asszonykám jobban érezze magát. Mert ugye kettőnk közül ő nézett elébe nehezebb napoknak és én nem igen örültem ennek, a minimum, amit megtehetek, hogy támogatom és segítek, amiben tudok. Még ha ez azt is jelenti, hogy beleáll egy ágykeret a hátamba.
- Pooontosan - helyeseltem lassan és megnyugtató hangon, kicsit bólogatva, de azt is csak leginkább amolyan komótos tempóban, nem sietek sehova. Bár a fagyim lehet, hogy megolvad, ha így folytatom.
Azt hiszem, nem kellett volna megkérdezzem, hogy miben legyek még jó, mert felsorolt egy rakás dolgot, amire elnevettem magam kicsit. A pasik nagy része asszem ettől egyből plafonon lett volna, hogy kikérik maguknak, ez nem az ő dolguk.
- És mi van, ha ezekben nem vagyok jó? - kérdeztem kíváncsian, miközben a mutatóujjammal rajzolgattam a vállára. Nem is hiszem, hogy volt olyan benne, amiben kiemelkedően szar lettem volna, de azért... nem lehettem mindenben ügyibügyi. - Nem, nyuszika, edd csak meg.
Aztán inkább kibontottam neki a sárga műanyagot, de nem valami profin, mert szétszóródott a tartalma, én meg elnyomtam magamban egy hangosabb káromkodást. Nem ez a mai az én szerencsenapom, azt hiszem.
Végül szétnyitottam a tenyereim kicsit, hogy megnézhesse, mielőtt még elkapja a gallérom és megrángat, hogy nem is látja.
- Szerintem... fogalmam sincs, mi ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerettem, hogy ennyire pozitívan állt a dolgaimhoz, egyike volt azoknak a keveseknek, akik feltétlenül bíztak abban, amit csinálok, akkor is, ha éppen orbitális baromság volt. Kivéve, ha spenóthoz volt köze, akkor ugye azért fenntartásokkal kezelte a dolgokat.
- Én sem vagyok jó mindenben, te is tudod. - Egy szó. Tánc. És ezzel mindent elmondtam, amit rólam és a tehetségtelenségeimről tudni érdemes. Mert ez volt az egyik olyan dolog, amit ha lehet soha nem csinálnék, pláne nem emberek előtt. Mindenkinek megvan a maga keresztje.
- Teljesen - bólintottam rá, mert ha szerettem volna, akkor egész könnyen veszek még egyet a polcról, belerakom a kosárba és kifizetem, de nem történt semmi ilyesmi. Nem kellett, hogy visszaöklendezze a tenyerembe a félig megrágott csokit. Nem a higiéniával volt a problémám, csak nem lett volna anyagi csőd, ha veszek még egy tojást.
- Szeretem, hogy milyen kis türelmes tudsz lenni - nevettem el magamat, de aztán hagytam, hogy szétnyissa az ujjaimat és megnézhesse jobban a benne lapuló kindertojásos ajit. Már csak ez hiányzott. Pindúrpandúrok. - Akkor már csak puszedli nincs. Melyik puszedli?
Sose tudtam megmondani, hogy melyik-melyik, azt hiszem, hogy nem érdekelt hozzá eléggé.
- Mi fáj, kicsim?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem? Miben más egy puszi? - kérdeztem összefonva a karjaim egy pár pillanatra a mellkasomon, de nem akartam én semmiféle vitába bonyolódni a nőmmel, pláne nem puszi ügyben. Klarcia közben négykézláb elkezdett felém mászni, én meg halk nevetéssel tartottam a kezem, hogy az ölembe vegyem, aminek úgy tűnt, hogy sikere van. Ki is köpte a kezébe vissza a csörgős rágókát.
- Nem is szoktam gyakorolni... nem veled - helyesbítettem, hogy őszinte legyen a kijelentés, majd villantottam egy kis vigyort, hogy biztos hihető legyek. Szerettem a nejem, ez nem ezen múlott, de voltak helyzetek, amikben nem lehettem feltétlenül őszinte. - Hogy lenne, ha nincs szerelem?
Mert ugye valamiből az Ohanának is ki kell indulnia, én sem alapítottam mindenkivel családot, akivel valaha csókolóztam, akkor nagyon durva egy múltam lenne asszem.
- Nem, csak... ahhoz a szóhoz foggyos vagyok, nem tudom rendesen kimondani - húztam el a számat kicsit, mert voltak, amiket sosem tudtam rendesen kiejteni és asszem ez így is marad. Családi ökörség volt, ami azért is lett az enyém, mert apám lengyel volt, anyám is, igazából, de csak félig. Szóval az Sz és S kapcsolata sosem volt a legzökkenőmentesebb. - Szeretem a mosolyodat.
Már, hogy ez állt a kis kockán, ami összeborította a komplett tornyot, de én felolvastam neki, míg Klara lelkesen tapsikolt, én meg az ölembe ültettem, hogy ott örömködjön tovább.
- Nézünk egy mesét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nincs - fojtottam vissza a mosolyt, ami kikívánkozott, még a fejemet is kicsit leszegtem, csücsörítve kicsit az ajkammal, mert hát, eddig nagyon is úgy tűnt, hogy megúsztam ezt a balhét. Ez nem azt jelenti, hogy elbízom magam, mert még a végén alaposan pofára ejtenek, ahhoz meg semmi humorom nincsen, hogy Manda dühös legyen rá  is kicsesszen velem. Mint mondjuk, hogy leszerződik a tejberizses reklámkampányra, akik folyton nyomulnak, pedig folyton mondom, hogy laktózérzékeny vagyok. - Nem véletlen volt.
Mert életem legjobb döntése volt, hogy megházasodtam, nem bántam már nagyon rég óta semmit ezzel kapcsolatban, még ha az elején Veszna nem is könnyítette meg a dolgomat.
Kaptam az ívet, de a menedzserem volt, azt hiszem, hogy tőle ez még bőven belefért az életembe, mert hát, elég sok szart asszisztált végig velem ahhoz, hogy ezért ne akarjam letépni a fejét a helyéről. Ez pedig személyes siker is a nőne, azt hiszem.
- Ezt szívd vissza, te is tudod, hogy az utóbbi években egy rossz szavam nem volt a klubra vagy a vezetőségre! - emeltem meg a mutatóujjam kissé felháborodott arccal. Mert nem tartottam fairnek, hogy úgy állít be, mintha minden transzferablakkor tervezném elhagyni Münchent.
Aztán felhozta, hogy emlékeztetem egy srácra akkorról, aki folyton ki volt akadva mindenen, én pedig az ajkamba haraptam egy pillanatra, mielőtt még a keze után nyúltam volna az asztalon.
- Hálás is vagyok neked a sok munkáért, amit beleöltél, meg azért, hogy hittél bennem. Nélküled most nem lennék ott, ahol. De nem tetszik, hogy úgy kezelnek, mintha semmit nem tettem volna le az asztalra értük. - Pedig... Pedig. Szívem-lelkem benne volt minden egyes mérkőzésben, szakadatlanul, mikor a balesetem után felépültem is hamarabb szálltam vissza a seprűre, mint az orvos javasolta, mert szükségük volt rám. És ezt most nem éreztem, hogy figyelembe vették volna.
- Ismersz, szeretem magam kezelni a csődjeim - szusszantam fel, kicsit elszégyellve magam, ahogy oxigént erőltettem a tüdőmbe, köhhintve is egyet. Nem kellene dohányoznom, ez egy botrány, csak emésztem a szervezetem minden pozitív hatás nélkül. - Csináld. Minél előbb. Egész jó ez a tea.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tudom, hogy mennyi idő volt még hátra a szünetből, de annyira nem is érdekelt, mert nekem nem volt másik órám most, amire sietnem kellett volna. Vagy ha lett is volna, csak bemegyek és aki szóvá teszi, hogy késtem, írhat egy egész finom, ropogós röpdogát, amin olyan kérdések vannak, hogy azt is megbánja, hogy megszületett.
- Volt már, hogy összetört a srác alatt a seprű. Valahogy. Ha a személy, aki közbe akar lépni, kisebb, gyengébb vagy kevésbé tapasztalt, talán a lassítás érdemes, de kockázatos, mert akár ütközhetnek is - vontam meg a vállamat, mert láttam már olyat, hogy lesodorták egymást a seprűről és nem volt az a bíró, aki időben lelassíthatta volna annyira a zuhanást, hogy ne törjék össze maguk.
Láttam, hogy a lány előveszi a kis füzetet és elégedetten felszusszantam, mert szerettem, mikor valakit ténylegesen érdekeltek a dolgok, amikre rákérdezett. Szóval pár másodpercig az ajkam rágcsálva gondolkoztam rajta, miket is érdemes megemlíteni.
- Az illegális szerek használata esetén, ha a tétmérkőzések előtti vizsgálatok során kimutatják, ugye azonnali kizárás vagy akár eltiltás is jár. Ilyenek a varázsfőzetek, mint mondjuk a Felix Felicis, amely ugye tisztességtelen előnyökhöz juttatná a játékost. Ide tartozik még az Erősítő energiafőzet vagy a gyorsító főzet is. - Meg vagy 600 másik, amiket nem fogok külön, mind megemlíteni neki.  Nagyon hosszú lista lenne és még én sem tudom mindet, csak azt, hogy ha előttem van, akkor nem kell meginnom, mert semmi kedvem egy dopping-botrányhoz. - Legális doppingszernek számítanak a gyógynövény-teák, mint a kamilla, ami gyulladáscsökkentő, a Csalán, szinte minden hasonló... a Vegetabilis tea, főleg stresszcsökkentésre. Érthető volt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Apu vagyok, nem kígyó, nem beszélem ezt a nyelvet - öltöttem ki rá a sajátomat kis vigyorral, de aztán csak figyeltem csendesen, ahogyan a csokit tömi az arcába. Szerettem nézni, ilyenkor olyan elégedettnek tűnt, még  ha csk az extra adag cukor teszi is. Nekem is szükségem lenne rá a helyében, mert nem egyszerű napokon megy keresztül.
Aztán lefeszegette az ujjaim a tojás tartalmáról, ami kifejezetten szórakoztató volt, ha úgy vesszük. Nem akartam én megtartani a tenyerembe mélyedő, kis, szökdösős műanyagokat, így nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges volt így erősködnie.
- Leginkább az, hogy nincs - nevettem el magamat, mielőtt még elsimítottam volna egy tincset az arcából, ami útban volt és zavarta az OCD-met. De én csak őszinte voltam, a nejem sok minden volt, de türelmes az csak nagyon ritkán és ez sem az a nap volt. Ő közben felült, én pedig aggódva pillantottam rá, összevonva kissé a szemöldökeimet. - Babygirl... hívjak egy orvost?
Azzal már fel is ültem, az ágy szélére csúszva, ha már ő helyben maradt, hogy ha kell, csak felkeljek és már siessek is a dolgomra. Azaz, most speckó az orvosért, hogy nézzen már rá szegény nőmre, minden rendben van-e. Nem szerettem, mikor nem tudok semmit tenni azért, hogy jobb legyen. Láttam azt a könnyet, ami kint volt, így közelebb hajolva csókot nyomtam az arcára, megcirógatva kicsit az arcát.
- Nyuszkó, megvagy? Szerintem lehet jobb lenne, ha szólnék az orvosnak... - feszengtem egy kicsit, ott az ágy szélén ülve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem, neki kimaradt a tréfarépa a reggeli salátából, mert nem igazán értette a dolgok vicc részét. De mentségemre legyen mondva, hogy én megpróbáltam kicsit oldani a feszkót, még ha nem is igazán sikerült. Le is biggyesztettem az ajkamat, mintha nagyon megviselt volna a gondolat, hogy Maja megpróbált csúnyán nézni rám.
- Megmondtam. - Mert még cáfolni sem tudja, hogy türelmetlen lenne, leginkább tudja, hogy ha megpróbálja, bizonyítom, hogy nincs igaza, így elengedi és nem is próbált meg tovább cáfolni. Nem mintha ettől boldogabb lettem volna, szerettem, mikor ő vidám és ez most nem volt igaz. Persze, érthető okokból.
Nem sokkal később fel is ült, mint aki rugóra jár és látszott, hogy nincs minden rendben vele, szóval engem egy pillanat alatt vert le a jeges víz és hajoltam kicsit közelebb, szintén felülve.
- Pedig nem lenne rossz, ha tudnád... - sóhajtottam fel, mert éppen ki akartam ugrani az ablakon az ideggörcstől. Ezek a pillanatok a legrosszabbak, ha lesz még belőlük egy pár, lehet, hogy estére teljesen megőszülök. Láttam a legördülő könnycseppeket is, ami csak még inkább aggasztott.
- Nem maradsz egyedül, semmi baj nem lesz, de nyuszi, nem akarom, hogy baj legyen, mert nem szóltunk időben... - néztem rá aggódón, nem tudtam, mi is lenne a helyes cselekedet és nagyon nagy stressz volt ez így hirtelen. Fel is vettem egy zsepit, hogy megtörölgessem óvatosan az arcát. - Ne sírj, szívem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az a nyöh afféle "igazad van, de nem fogom belátni és nem akarom, hogy azt hidd, ez változni fog" jelzés volt. Nem készültem beleveszni ennek kapcsán, éppen elég baja volt a szerencsétlennek és nehéz napok előtt állt, akkor miért kéne még nekem is piszkálnom? Undorító lépés lenne a részemről, inkább nem, köszi.
A figurát a polcra száműzte, itt már vili volt, hogy valami nem oké, kicsit beljebb is toltam, hogy tutira ne essen le, mert nem mászok be itt az ágy alá, hogy előkerítsek egy pindúrpandúrt. Ez is halálbiztos, legalább annyira, mint hogy Maxi megint be fogja taggelni azt a Lionel gyereket Kevéék új képe alatt. Szóval csak néztem felülve és meglehetősen aggódva, hogy Majus éppen mit is csinál és legfőképpen, miért csinálja azt.
- Végül is, ezt már könyvelhetjük el sikernek. - Kikadhattam volna, hogy még jó, hogy nem pisilt be, hát felnőtt nő, de ez is csak hozzátartozott ehhez a breki-terhesség-szülés triumvirátushoz. - Nem hiszem, mert hát... mit is ettél? Nem is emlékszem már, éppen az automatára voltam mérges, mert nem adta ki a kitkatemet.
És most még egy terromágus sem volt kéznél, hogy kirázza belőle egy földrengéssel, pedig lássuk be, az határozottan menő tud lenni. Még ha az amberek szeretnének is mást elhitetni veled, főleg a minisztériumban. "Fokozott óvatossággal kezelje az elemi mágust, labilis, Ön-, és Közveszélyes lehet." F.szság.
- Tudom, hogy nem akarod, nyuszi, éppen ezért szólni kéne az orvosnak - állapítottam meg a számat elhúzva kissé. Még akkor is, ha ez az orvos egy g.ci. És idegesít. És el tudnám ásni. Attól még orvos. Eltört a mécses, én meg aggódva kezdtem törölgetni az arcát, csitítgatva kicsit, hogy semmi baj nincsen. Mert hát, összességében nem is volt. - Sose tudnék haragudni, Dziewczynka. Szeretlek. Csak nem akarom, hogy baj legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A hamar abbahagyott bólogatásra kicsit mosolyogtam, de csak belül, kívül nem. Szabályozni próbálja a saját viselkedését, hogy más benyomást keltsen, az ilyen vicces tud lenni.
- Nem lekicsinylés, egész egyszerűen a kezdők közt bárki el tud tájékozódni és attól, hogy valaki oda bejut, még simán lehet, hogy soha nem lesz profi. Megértem. Az összetört seprű a 16/17-es idényben volt a Nigéria elleni barátságos mérkőzésen - adtam meg végül az információt, ami éppen érdekelte, mert rajtam ne múljon, tájékozódjon csak, ha annyira szeretne. Boldoggá tesz egy kicsit, mikor minimális érdeklődést mutat valaki a tárgy iránt a kötelező mellett is. Mert hát, valamennyire mindenkinek kötelező ezzel foglalkozni, főleg első évben és utána remélhetően csak az marad, akit megfogtak a hallottak.
Ahogy a gyógyitalokhoz értem, a lány megállt a jegyzetelés közben és rám emelte a tekintetét, mire kissé felvontam a szemöldökömet. Őszintén döbbentnek tűnt, mint akiben eddig fel sem merült, hogy amúgy ténylegesen történnek ilyen vizsgálatok és nyomozások.
- Bizony. Nem is kevesen használják, mert egy sérülés, húzódás vagy kimerültség esetén nagyon fontos, hogy minél előbb felépüljön az ember és ehhez minden segítség jól jön. Még ha csak egy mezei teáról is van szó - vontam meg a vállamat, bár nekem voltak gondjaim a doppinggal, főleg a balesetem után, de sosem kaptak rajta vele és azóta nem is csinálom, így azt hiszem, ezt jobb, ha nem reklámozom. - Persze, vannak olyan kísérleti szerek, amiket egyelőre a vizsgálatok nem mindig mutatnak ki, de a játékosi engedélyével játszik, aki ilyesmiket használ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tudom nyuszi, nem is volt egy rossz szavam sem, nem a te hibád volt. Az állapotodban ez bárkivel megeshet - vontam meg a vállamat, rápillantva, mert attól még, hogy egyszer bepisilt, nem adom be a válókeresetet. Terhes, nem tehet róla, van, akinek a tüsszentéskor is becsurran, mégis mit csinálhatnának bele? - Igen, tudom, hogy nem, csak vegyél mély levegőket nyuszi és talán jobb lesz...
Ennél biztatóbb nem igen tudtam volna lenni, még akkor sem, ha akarok. Pedig én szerettem volna, mert imádtam ezt a nőt, és erre? Hát ennyi, tessék, ez van.
- Majd beszélek vele, ne sírj nyuszóka, minden rendben lesz - sóhajtottam fel, miközben eligazítottam a cuccaim, meg a hajamat is, hogy ne úgy nézzek ki, mint aki most mászott ki az ágyból. Azért tuti nem lennék megdícsérve, mondjon aki, amit akar. Talán a saját dokinőnk, de ez a pasi nem egy kedves alkat, szívesen megmutatnám neki is a wc kagyló belsejét.
- Higgadj le és vegyél mély levegőket! Nem haragszom, csak aggódok értetek, te butus! Sietek vissza - nyomtam nagy csókot a homlokára, a két kezem közé fogva az arcát, majd el is siettem a dokiért, aki nem volt túl messze, éppen az orvosi pihenőben Chillelt nagyban, valami filmet nézett. Nem mondhatnám, hogy örült nekem, de aztán mint Lassie elvezettem a szobáig és ott az ajtó mellett a falnak dőltem belül, úgy figyelve, hogy mi is történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem is kellett volna mondanom, tudta már magától ő is, ha másra nem is volt jó a terhestorna, erre nagyon is. Meg arra, hogy csúnyán nézzen ránk a többi pár két veszekedés közben, amiért jól éreztük magunkat. Ez baj? Miért baj, hogy szeretem a nejem, aki a szíve alatt hordja a gyermekemet?
- Tudod, hogy a meséknek nincsen rossz vége - ráztam meg kicsit a fejemet, mielőtt még megcirógattam volna az arcát a hüvelykujjammal. Szerettem és a kicsilányt is, aki nem igen méltóztatott kimászni onnan. Pedig tényleg nagyon várva volt már, nem is értettem, miért nem akart kijönni. Mondjuk azt hiszem, az sem sokat segített a helyzeten, hogy a mi orvosunk még nem ért ide, és csak ez a vén Grincs volt bent, aki nem volt valami túl barátságos.
- Kettőt pislogsz és már itt is leszek - ígértem, holott tudtam, hogy ez nem így lesz, de szerettem volna megnyugtatni. Mert én nem voltam az, utáltam az egészet, itt lenni is, meg az idegességet, hogy mikor lesz baja a brekimnek vagy a szerelmemnek, ez nem így működik.  
A vizsgálatok már olyan rutinszerűek voltak, az orvos elég hamar le is lépett, mintha jobb dolga is lenne, pedig tudtam, hogy csak az érdekli,  mi lesz Luciával és Fernandezzel. Köcsög. Fel kéne csak nyomnom az illetékeseknél, hogy nem készséges és nem jó végzi a munkáját.
- Visszajöhetek? - néztem a nénire, aki az ultrahangot szerelgette még, a hangom leginkább olyan volt, mint egy két hónapos, árva kölyökkutya, ahogy reménykedve pillantottam rá. Az ajtó felé pillantott, majd aprót, szinte észrevehetetlent bólintott, én meg kát másodperc múlva már fogtam is Maja kezét, az ágy szélén ülve. - Ha hazamegyünk, majd tartunk disney maratont, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha őszinte akarok lenni, nem mondanám, hogy a családom erőssége a gyors indulás. Főleg, mióta beköszöntött az ünnepi időszak és egyre többet megy a rádió, képtelenek még csak felöltözni is, nem hogy elindulni. Így a kabátommal a kezemben, tehetetlenül nevetgéltem legalább tizenöt percet az ajtóban állva, figyelve, ahogyan riszálnak. Mert ugye a gyerekülés már bent volt, a táskákat is sikerült időközben kilopnom a csomagtartóba, Anián pedig még mindig csak egy fél overál volt. Mondhatjuk, hogy a nőim nem igazán szeretnek öltözködni.
Mikor végre a kocsiban voltunk, ott is folytatódott az eszement parti, Klara tapsikolt meg riszált, jobbra-balra csúszva az ülésében, Ania meg főleg csak kapálózott, de elég édesek voltak.
Aztán odaértünk a menhelyhez, én pedig megálltam a parkolóban, mire Maja teljesen értetlen pillantást vetett rám, hogy én most mégis mit csinálok. Kicsit felvontam a szemöldökömet, majd elvigyorodtam.
- Baj kéne legyen? Semmi baj nincs - ingattam meg a fejemet, mielőtt kicsatoltam volna az övemet és intettem az állammal az épület felé. - Voltál már itt, Babygirl?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Majának azt hiszem lassan, de azért feltűnt, hogy eléggé fel voltam öltözve és hogy vártam őket, szóval lassan, de biztosan összeszedte a táncos törpillákat. Elég sok volt a cuccunk megint, azt hiszem akár több napra is maradhattunk volna és nem okozott volna gondot se az öltözködés, se a maradás ténye. Bár arra a nyakam mertem volna tenni, hogy nem volt fésű egyik táskában sem, maximum olyan, amivel pónit lehet fésülni.
- Mikor kezdjük a kviddicset, Klarcia? - érdeklődtem büszke mosollyal, ahogy odaadtam a sebváltóról a sapit Majának. Nagyon ügyesen célzott és a dobóereje is elég nagy volt, szerintem simán lehetett volna hajtó. Más kérdés, hogy közben meg mégis értettem, Manda miért nem akarta, hogy a lánya kviddicsezzen.
Aztán lehúzódtam a parkolóba és le is parkoltam, majd a motort leállítva kicsatoltam magam. A tekintetemet Majára függesztettem, majd elvigyorodtam szélesen.
- Nem, tényleg nem, még csak az hiányozna, hogy itt lakjon! - nevettem el magamat kicsit, mert előttem volt, ahogy Helmut bent ül egy kennelben. - Nem teljesen, az érdekelt, tudod-e hol vagyunk. Akkor bemegyünk? Nem sétáltatni.
Előre vettem a kabátomat, majd felvettem és elkezdtem felcipzározni, a fejembe húzva a sapimat is. Szürke ide vagy oda, nekem is fel kellett vennem, mert hideg volt már.
- Arra gondoltam, hazavihetnénk valakit, ha már egyszer jön a karácsony. Mit szólsz, Babygirl?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Imádom ezt a kislányt - tört ki belőlem a nevetés, ahogy íves zuhanópályával megindult felénk a mamusz is. Majdnem olyan jól dobott, mint anno én, legalábbis, anyám állítása szerint, én pedig hajlamos voltam hinni neki, mert gondolom valamiért csak elkezdtem kviddicsezni. És nem a két szép szememért. - Ezt úgy mondod, mintha baj lenne.
Biztos vagyok benne, hogy Helmut büszke rá, meg kicsit azért ránk is, mert van még sansza egy következő generációs csapatra. Biztos vagyok benne, hogy ha mást nem, Klaraval kivételt tenne a "nem szeretem a nőket a csapatban" kijelentése alól.
Lassan Maja is kicsatolta magát, ahogyan én is, de meg akartam várni, míg kiforrják magukat a dolgok és nem odakint nekiállni ezt megbeszélni, mert lehet, hogy itt éjszakázunk, ha bent adom elő.
- Gondolj bele, Helmut egy kennelben aludna - ráztam meg a fejem hitetlenkedve, nem igen akartam elképzelni a jelenetet, de nagyon élénken előttem volt ennek ellenére is.
Sikerült letisztázni, hogy pontosan hol is vagyunk, bár azt hiszem, nagyon lassan bootholta a nejem, hogy miért is vagyunk most itt. Nem azért, mert kereket kell cserélni és meg kellett állnom valahol, az most nem hiányozna. De tény, hogy itt parkoltunk. Kiszállva kivettem Klarciát, visszahúzva a sapit a fürtös buksira, majd nagy csókot nyomtam a homlokára, hogy bizony minden rendi, nem kell kiakadni a kötött ruhadarab miatt. Még akkor sem, ha tényleg nem szereti.
- Igen, Babygirl, ezt mondtam az előbb. Keresünk egy kutyust, aki elég családbarát, és hazajön velünk. Így előkarácsonynak. Tetszik az ötlet? - kérdeztem, felé pillantva a szemem sarkából, bár tudtam a választ anélkül is, hogy kimondta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül