Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tényleg szarul nézhettem ki, éreztem is hogy nehezebb nyitva tartanom a szememet, ahogy egyre jobban feldagadt, főleg az a rész, ahol a csont közvetlenül csonttal találkozott. Az biztos, ha még egyszer találkozom a csávóval, odamegyek és bepréselem az orrát a koponyájába, minden féle arcizomrezzenés nélkül. Leginkább, mert az fájna nekem és nem ér meg ennyit az egész.
- Ha annyira akarsz, kérhetsz, lehet, hogy nem lenne rossz... Meg tudod oldani, vagy menjek én? - sóhajtottam, felidézve, hogy amúgy ő nem igen szereti a nyelvet mert elég bonyolult. Más kérdés, hogy ha annyit mond ice is értenék, mert lengyelek, nem hülyék.
- Ja hát, pimasz vagyok, nem olyan tipikusan nyakigláb, aki irul-pirul csak a gondolatra is, hogy... jaj. A barátnőm ad egy puszit. - A hangom még egy kicsit p.csogósra is sikerült változtatni, azt hisze nem tartom őket elég nagyra, de a többségük semmit nem tett le az asztalra. Baj?
Ha ezt valaki négy évvel ezelőtt próbálja meg, az arcába toltam volna a tenyerem és eltolom, hogy figyelj, most menj innen, ne hajolj az arcomba, nem látom tőled mit csinál a csapatom. De végül nem tettem semmit, csak megsimogattam kicsit az arcát.
- Én nem merek odanézni, mert még a végén agyérgörcsöt kapok - vallottam be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Az enyém, leginkább. De amúgy olyan kedves, meg aranyos féle és szép is, szóval olyan csodás. Röviden - vontam meg a vállamat lazán, mintha ez egy olyan köznapi fogalom lenne, amit mindig használok és nem csak óla jutna eszembe. Lényegében elég Creepy gondolat, hogy ha bizonyos förtelem szőkék nincsenek, akkor most nem ismerném Maját.
Klara még nem igazán ácsorgott, csak segítséggel, de akkor sem túl sokáig és ez jól is volt így. Azt hiszem, megint melós időszaknak nézünk elébe, mikor ő felkerekedik és elindul bele a nagyvilágba. A hajam meg nem akart az istennek sem úgy állni, mint kéne neki, ezen egy kicsit fel is bosszantottam magamat, asszem.
- Miért, milyen a szülinapi kedvem? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet elég magasra, ahhoz képest, hogy az arcomnak is megvannak a maga limitjei. Persze, voltam már sokkal rosszabb passzomban is ezen a dátumon, de az most annyira nem fontos, nem?
Kicsit más volt, mert ugye én allergiás voltam, Maja meg utálta, de azt hiszem, hasonlóan csúnya vége lett volna a produkciónak mindkét esetben. Szóval én nem szoktam ráerőltetni a zöld cuccot, vár tény, hogy volt már olyan recept, amiben valahogy nem vette észre.
- Igen, tudom, de te is tudod, hogy nem akart vele rosszat - grimaszoltam kicsit, az ajkaim kissé felhúzva és az orromat hevesen ráncolva az irányába. - Ebben mondjuk nem kételkedtem.
Levendula szerette Maját, ellentétben egyesekkel, mert hogy nem jár öt méterrel a föld fölött, nem beképzelt és a pénzemet sem szórja ki az ablakon marokszámra.
Lassan a pincér is észbe kapott, hogy amúgy végeztünk és elvitte az üres tányérakat. Meghozta a salátám is, de az eléggé háttérbe szorult, minekutána az impossible ment éppen, csak késve ismertem fel. A telefonom elővéve indítottam el a felvételt, fölötte pillogva nagyokat, talán kicsit hangosabban is énekelve, mint azt illett volna nyilvánosan. Aztán a pillantásom Majára futtattam, mielőtt elvigyorodtam volna, kicsit rá is játszva. Ja, hogy ő videóz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Látszott, hogy nem boldog az elképzeléstől, de még mindig jobban hangzott, hogy ő megy és elmutogatja, mint ha én megyek. Nem csak azért, mert mindenkin át kéne másznom, hanem fénykép vagy aláírás, szimpla csevej is ugyanúgy közbejöhet. Szóval a lényeg, hogy attól, hogy beszélem a nyelvet, még nem leszek hatékonyabb. Ez azért elég elkeserítő, de jólesően cirógatja az egom, szóval asszem ezzel együtt kell élnem.
- Szerintem megoldod - mondtam szórakozottan, de nem akartam nagyon nyomást helyezni rá. Ha én ülök kijjebb és nem vagyok ennyire nemhumánus, biztosan mentem is volna helyette, de így...?
A tekintetem dühösen szegeztem a pályára, egyszerűen képtelen voltam feldolgozni, hogy lehetnek valakik ennyire szerencsétlenek. Jó, persze, nem volt egyszerű, de ha agresszívkodnak, nem összetojod magad, mint egy nyuszi, hanem kiállsz magadért. Ez a minimum. Az ujjai lágyan végigsimítottak az arcomon, kissé késve eszméltem, de az állam még nekitoltam a tenyerének.
- Mert ő egy kicsi csoda, ugye, Klara? - pillantottam le rá, kicsit ügyelve, hogy a hangom is most már egy kicsit lágyabb legyen, nem akartam a lányommal morogni. A kicsilány hangosan gügyögve kalimpált anya után, majdnem elkapta a sírás is, de lecsissegtem egy kicsit, simogatva finoman az oldalát, kicsit hintáztatva alatta a térdeim, mire halk nevetgélésbe kezdett. Közben Maja szerzett nekem valami jég szerűt asszem, mert igen vidoran indult el vissza. - Nos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én bíztam benne, hogy elég jó hozzá az activityben, hogy egy jégkocka ne okozzon különösebb megerőltetést. Persze, lehet, hogy vannak dolgok, amik jobban mennek neki, mint hogy megpróbáljon minél többet riszálni, meg betoljon egy fél zellerszárat nutellával, de ebben sem volt rossz. Más nője meg jól tud vasalni. Oszt?
- Helyes, úgyis az a fontos, a többi már csak részletkérdés - igyekeztem megnyugtató lenni, több vagy kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. A legnagyobb baj, hogy ez engem még csak nem is zavart. Mára asszem az empátiám teljesen a béka segge alá csücsülte magát és még csak meg sem próbált úgy tenni, mintha ebben változás  lenne kinézőben a közeljövőre.
Amúgy is minden idegszálamat lekötötte az idegbaj, ami a pálya felett zajlott és egyesek ezt merték kviddicsnek nevezni! Eldobta a labdát, anélkül, hogy megnézte volna, kihez kerül, hogy menthesse az irháját! Magam tolnám le a terelőütőt a torkán, ha nem kértem volna cserét.
- De csak egyelőre, pont egy ugyanekkora csoda van éppen úton hozzánk - korrigáltam a kijelentését, apró biccentéssel, amibe rendesen belelengtek a nyúlfüleim is, mintha muszáj volna. Rakoncátlan fülek, de legalább senki nem sejtette a hátsó sorokban, hogy én vagyok! Aztán Maja elügetett más vizek felé és mutogatott a bácsinak, de nem igazán értem rá őt figyelgetni nagyon, a kislányunkat csitítgattam, illetve magam, amiért a fiúk éppen rendezetlenül pörögtek a pályán.
- Mert beszélek lengyelül, vagy mert én vagyok? Nem mindegy - ráztam meg a fejemet, miközben a jeget finoman a felszínéhez érintettem és fel is szisszentem halkan. Nem volt a legjobb érzés, de tűrhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit ugyan cinikusan álltam ahhoz, hogy Maja most majd beszélni fog lengyelül, mellettem sem sok bátorsága volt hozzá, de ezt nem tettem szóvá. Amúgy sem azzal volt a bajom, hogy hogyan mondott dolgokat, csak nem igen bíztam benne, hogy mond majd bármit is, mert nem szeretett hibázni. Shit happens, én sem voltam oda érte, mikor elszúrok valamit, de van, amit muszáj, mert ha meg sem próbálod, sose viszed semmire. Ez nem ilyen.
- Tak, valahogy úgy - bólintottam még egyet, a füleim megint csak ide-oda csúszkáltak, miközben már a pályára szegeztem a tekintetemet. A fejemben vagy ezer taktika lejátszódott, hogyan is lehetne ezen most javítani, de nem voltam odafent, hogy hatékonyan segítsek, ahhoz meg nagyon hangosnak kellett volna lennem itt lent, hogy észrevegyenek és figyeljenek a kezemre, mit is mutatok. Mert ugye gyakoroltunk ilyeneket, bizonyos kézjelekhez más-más taktika tartozott. Ha a kicsilány nem kezd el pityeregni, biztos, hogy tovább pörgök ezen az egészen, de így hamar vissza kellett rángatnom magam páholyszintbe fejben, hogy megnyugtassam, anya nem ment messzire és nem hagyja itt, csak nekem hoz jeget.
- Meg hogy lemenjek a cserepadhoz és ellássák az arcomat, gondolom erre gondoltál - préseltem össze az ajkaimat, a nemtetszésemet kifejezve, így hát csak hozzá nyomtam a jeget a puklihoz, egyre erősebben, mert lassan már pislogni sem tudtam. Ez a szívás... - Várhatnak.
A keze a combomra csúszott, nekem meg a pillantásom egyből oda, de aztán csak egy jóleső morranással letudtam a dolgot.
- Még jó, hogy tudják, ha szemmel ölni lehetne... - ráztam meg a fejem, hogy elhessegessem a gondolatot, majd inkább megsimizgettem kicsit Klarat. - Ez a VB-re édeskevés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még mindig rettenetesen zavarba tudott jönni a ténytől, hogy bókoltam neki, pedig semmi olyat nem mondtam. Csak az igazat, olyan lazán, mintha nem is számítana semmit, pedig igazából az volt minden. Vagyis, majdnem,olyan kilencven százalékban, a maradék 9,99 százalék kviddics és 0,01 légzés. Utóbbi már csak hatékonytalansága miatt is ilyen kiszolgáltatott, alárendelt, söpredék szerepet kapott.
- Nem aranyos vagyok. A barátok aranyosak - jegyeztem meg kissé savanyú grimasszal, de nem merültem el ebben az egészben, valahogy nem volt hozzá túl sok kedvem. De aztán elég hamar visszatért a mosoly az arcomra, mert nem sok választásom volt. Túl sok volt bennem a pezsgő ahhoz, hogy ne menjen a mimika dolog túlzottan is jól.
- Persze, nem finom. Azaz, nem szereted. Vannak ilyenek. - Anyám például nem evett meg semmit, aminek avokádóhoz volt köze, így néha akadtak komoly nézeteltéréseink. Már hogy táplálkozás ügyileg. Más kérdés ő azt sem értette, miért eszek napi hatszor és mégis hogy képzelem, hogy a desszertet eszem először? Nincs időm a problémákra!
Aztán a halk énekelgetés már szinte magától jött, kint is volt, mielőtt komolyabban átgondolhattam volna, szóval az ajkamba haraptam nem sokkal később. Már nem volt elég időben ahhoz, hogy a felvételt megússzam, látszólag az alkohol jelentősen megnövelte a reakcióidőmet. Rossz döntés.
- Ja też cię kocham - pillantottam rá végül a szemem sarkából, leállítva a felvételt a telefonomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem hát, férfi vagyok, mi legfeljebb vonzóan kedvesek vagyunk, nem aranyosak - közöltem halálosan komoly arccal, belülről kissé az arcomba harapva, hogy el tudjam kerülni a mosolygást, legalább egy pár másodperc erejéig. Aztán nem bírtam tovább megállni, szóval az asztal fölött átnyúlva simítottam végig az állán, késztetve rá, hogy felpillantson rám. - Hé... a barátod is vagyok, tudod. LB. De soha nem akartam csak a barátod lenni.
Egészen melankolikus, majdnem szomorkás mosolyt villantottam rá, de asszem ez már inkább csak a pia volt, mint bármi más. Nem szoktam túl sokszor inni és ha megteszem se sokat, mert nagyon be tudott ütni.
Aztán a bácsi csak zenélgetni kezdett, olyan számot, amit szerettem, mire kicsit felélénkülve kezdtem el énekelgetni. A kaja annyira nem volt fontos, nekem úgysem adja be senki, hogy egy saláta komolyan el tud hűlni. Hogy a válaszom miért lengyelül jött, nagy kérdőjel, de azt hiszem, ezt már hallotta tőlem eleget, hogy ne kelljen belekezdenem a fordítgatásba.
- Nem tudom, merre szeretnél? Az angol parkban? - kérdeztem kissé elgondolkozva, az ajkamba harapva, majd vontam egyet a vállamon. - Felőlem otthon is sétálhatunk, amihez csak kedved van, Zajaczek.
Aztán alpakka fejet vágtam egy pár pillanatra, mielőtt még a telefonom ismét felemelve Majáról csináltam volna egy képet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Gondolom valami hasonló, igen. De még nem láttam férfit, aki örül, ha azt mondják aranyos. Az egy ijesztő szó a nők szájából - bólintottam kissé tudálékosan, mert ugye ez olyan friendzone szagú egy kicsit, akárhogy is nézem. Nálam mondjuk nem állt fent ez a veszély egy ideje, mert eléggé feleségül vettem, meg csináltunk két brekiprojektet is, szóval az elkövetkezendő 19 évben talán erre gondolnom sem kell. - Ööö, azok hasonlítanak, de szerintem a samóca az a pici.
Még mutogattam is mellé, mert anno apám mikor olyanja volt, az erdőben szedett velem olyat Levendulának.
- Biztos? - kérdeztem, kicsit megcirógatva még az állát. Aztán a kezem lassan az arcához húzta és neki döntötte a fejét, mire elmosolyodva cirógattam meg a hüvelykujjammal. Kicsit nehezen tudtam még most is feldolgozni, hogy nekem őt szánták, azt meg még inkább, hogy neki engem. Valakinek odafent tutira beteg humora van.
- Nekem is mindegy, ahogy szeretnéd kicsim - vontam meg a vállam kicsit, mielőtt visszahúztam volna a kezemet, hogy csináljak róla egy képet. Szerettem az ilyen fotókat, mert em voltak beállítottak, olyan jól visszadták az este hangulatát. - Csak azt szeretnél? Csak egyet?
Kicsit sikerült visszafojtani azt a kisfiús vigyort, ami kikívánkozott, de az ajkamba kellett harapjak hozzá. Aztán a tenyerem az asztallapra simítva hajoltam hozzá közelebb, az ajkam majdnem súrolta az övét.
- Ezt szeretnéd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja tényleg kicsit máshogyan állt ezzel a brekivel, mint az előzővel, de nem hiszem, hogy ez az ő hibája lenne. Csak a szervezete máshogy állt hozzá, ezért nem tudott enni rendesen. Ami ugye olyan Majátlan, mert tényleg nagyon szerette a hasát, nem is volt egyszerű élete mellettem.
- Nem kell értem aggódni, voltam már nagyobb szarban is. Most csak nem olyan szép az arcom, de nem kérdéses, hogy folytatni tudom-e a kviddicset, vagy... az életem - szegtem le kissé a fejemet pár pillanatra, de aztán fel is emeltem, ez már nem volt téma. Akkor nem volt itt mellettem és ez jól is volt így, mert nem akartam volna, hogy azt végig kelljen néznie.
Amit a többiek a pályán műveltek, borzalmas volt, a gyomorom akart kifordulni a helyéről, de hála az égnek, nem történt meg. Legalábbis, egyelőre.
- De ez nem mentség, könyörgöm, ebből élnek! Mi a szart csinálnak odafent? Lejövök és eléletképtelenednek! - fújtattam nagyobbat, mire Klara hátrafordult, rám nézni nagy szemekkel, lelkesen rágcsálva még mindig a kezébe akadó mindent is. - Przepraszam, Kochanie.
Kicsit el is húztam a szám, tudtam, hogy nem szereti, ha morgok, de a megszólításra fogatlan vigyort villantott, majd visszafordult kicsit ingadozva a pálya felé.
- Ez nem lesz jó, te szent ég, nem akarom látni - rántottam lejjebb a jeget tartó kezemmel a nyúlpucnit a szemem elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Csak az egyiknek háromszáz a kilója szezonban, a másiknak háromezer, annyira nem mindegy. Akkor szamóca szeretnék lenni, az költségesebb - nevettem el magam kicsit, mert hát, mégis mit mondjak? Tudtam, hogy szeret, ha nem így lett volna, akkor nem... á, kit áltatok, ha nem szeretne, viszont én őt igen, sem tudtam volna egy lépést sem tenni mellőle. Akkor sem, ha esetleg ennek örült volna.
- Szóval haza? Bár, az angol kertben is van tó, csak az nincs kivilágítva. Csak a csónakház fénye szokott vissza... így tudod, ütközni, mi az? Ahj. Érted, mire gondolok, ugye? - kérdeztem kissé ingerülten, amiért nem ugrott be a szó, pár másodperc bosszús hümögés után el is engedtem és inkább a pezsgőmbe kortyoltam. Nem kellett volna édeset rendelnem, tudom, de olyan nagy volt a kísértés, hogy nem tudtam ellenállni neki, meg amúgy is... a szülinapomon csak bele kell férjen legalább ez, nem?
- Csak maradj velem, így jó - préseltem össze az ajkaim pár pillanatra, az asztallapra szegezve a tekintetemet, de aztán halványan rámosolyogtam jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben van. - Tudod, szeress, etess, légy hűséges. Szerintem minden pipa az ábrán.
Aztán valahogy hallgatásra bírt a csókjával, amit kissé ugyan határozottabban, de viszonoztam. Végül azért csak sikerült hasonlóan puhán az övéire tapasztanom az ajkaim, mint neki az elején.
- Nem lesz ez sok? - érdeklődtem végül, kis vigyorral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Azz, tükröződik! - bólintottam olyan lelkesen, meg még a combomra is csaptam, hogy a hajam megint elől kötött ki, szinte az egész, én meg kissé morcosan próbáltam visszatűrni a helyére. Ha így folytatja, egész biztos, hogy bejelentkezek a fodrászhoz és visszavágatom megint olyan nagyon rövidre, mikor még nem kellett zselézgetni. Tuti egy csomó pénzt meg tudnék vele spórolni. - Üüüm, nekem jó otthon, simán. Azaz, bárhol is, ha megettem a salátám, visszatérünk erre, jó?
A séta szinte mindig napi rutin volt, csak akkor nem, ha esetleg tényleg nagyon későn és fáradtan értem haza, olyankor nem szoktunk már kimozdulni, de akkor is megvolt a magunk kis ideje. Szerintem ezért is voltunk meg részben ennyire jól, mert mindegy volt, mennyi dolgom van, minden nap volt olyan idő, amit csak magunkra szántunk.
- Szoktam, az íróasztalom fiókjában vannak. A teamről is van, rajta van Basti négyet mutatós képe - vigyorogtam egy kicsit, belegondolva, hogy hát igen, most már senki nem valami szingli, pedig két éve ilyenkor még rajtam kívül kb mindenki annak vallotta magát. Megittam az utolsó korty pezsgőmet, aztán már csak arra eszméltem, hogy undi lány módjára az arcomba hajolt.  
- Nem? Nem vagy egy kicsit mohó? - kérdeztem gyerekesen csillogó pillantással, hogy csak miatta, vagy a pezsgő volt, részletkérdés, de nagyon élveztem a helyzetet. - Esetleg...
De az ajkaim már ismét az övéit súrolták, mielőtt még bármi elhangozhatott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jó, nem sokszor fordul elő, de néha nem találom a szavakat, főleg nem magyarul. Bár mindenkinél beüthet néha a rövidzárlat és az anyanyelvén is lehet gondja azzal, hogy kifejezze az igényeit.
- Nem rossz, bár az öntet... hmmm - vágtam egy rosszalló fintort, szerintem joghurtos volt és akárhogy is nézem, nem laktóz mentes, szóval piszkálgattam egy sort a tányéron belül jobbra-balra. Olyan kedvtelen voltam a ténytől, mert hiába vettem be a gyógyszert, nem akartam kísérletezgetni egy rosszulléttel.  
- Bastinak? Ugyan már, ha akarta volna, már túl lehetne legalább kettőn. De nem tette, csak azon ökörködött, hogy mikor elkezdtük az egyetemet, még mind a négyen "örök szinglinek" indultunk - vontam meg a vállamat. Nem bántam, hogy nem így volt, akárhogy is vesszük, az az életmód nagyon magányos tudott lenni, mindegy, hány lányt szedsz fel.
Aztán a fenekét riszálgatva támaszkodott az asztalon, a pincér akaratlanul is megbámulta, pedig látszott, hogy próbálja nem. Féltette az életét, azt hiszem, vagy ha azt nem is, az orra épségét egészen biztosan.
- Hm, hát nem is tudom - nevettem fel halkan, igazából ezzel nekem is akadtak gondjaim  ez ügyben. Leginkább, mikor nem tudtam elszakadni az ajkaitól.
- Ese...? - kérdeztem vissza, az ajkai közé súgva kis vigyorral az arcomon. -  Óvatosan, össze ne kend magad...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felém tolta a muffint, de valahogy nem gondoltam volna, hogy azzal majd ki tudom váltani az undi szószos zöldségeket. Szóval egykedvűen odébb toltam még egy levelet, mielőtt még a pillantásom a sütire szaladt volna. Szinte láttam magam előtt táblázatba szedve, hogy mennyi kalória, szénhidrát, meg zsír van benne, a cukorról nem is beszélve. Aztán az ajkamba haraptam, mert azok a számok igen csak nagyok voltak és sok meló lett volna a ledolgozásukkal is.
- Hát nem tudom, nyuszi... nem hiszem - húztam el a számat kissé, olyan alpakkás fejet vágva, majd rántottam egyet a vállamon. Inkább csak odébb toltam a salátát is, hogy erről inkább mondjunk le, engedjük el a dolgot jó gyorsan.
Kicsit megnyugodott azon, hogy Basti nem akart olyan lenni, mint a sokszor elvált pasik, nem volt egy nagy gyűjtő, főleg nem ebben az értelemben.
- Én se tudhatok mindent, baby... - közöltem szórakozott mosollyal az ajkaim szélén. A hajamba markolva húzott vissza, én meg nem ellenkeztem, mert nagyon tudtam élvezni a csókjainkat, valahogy nem tudtam betelni vele.
- Én tudom, hogy nem szabad, latex, nem? Az nem mosódik mosógépben. Más kérdés, hogy nekem nincs ilyenem, de Hannah mellett nőttem fel, szóval tudom, hogy mit hogyan kell - bólintottam egyetértően. - A ruháira tényleg érzékeny, múltkor az insta képem alatt is majd felrobbant, mikor volt összemancsolta az ingem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen, tudom, és nagyon értékelem is a felajánlást, de azt hiszem, ez nem a megfelelő pillanat most rá, hogy én azt megegyem. A saját desszertem épp elég volt - ráztam meg a fejem, jelezve, hogy már azzal is átléptem egy olyan határt, amit amúgy nem igen szoktam, vagy egyáltalán szabadna. Szomorú, nemde? Nem. De. Attól függ, hogy vesszük. Ha nem lennék sportoló, valószínűleg akkor is jobban figyelnék a vonalaimra, mint az átlag pasik nagy része, de ne ennyire mániákusan. De elég hiú vagyok, hogy tudjam, van az a pont, ahol saját magam is azt mondom, hogy figyelj, fúj, nem.
- Már kezdtem azt hinni, kimarad a mai 626 - néztem, ahogy békésen pakolgatja az edények mellett a kicsi kéket. Mert ugye elég sok képe készült már vele, még ha mostanság nem is került ki annyiszor a netre... de asszem ez annyira nem is baj, mert épp eleget mutatta helyette a kicsi lányunkat, vagy éppen a tappancsost... meg engem, nem mintha ehhez hozzájárultam volna.
- Mennyire sokat? - kérdeztem vissza széles vigyorral, megvillantva azt a bizonyos colgate mosolyt. De  aztán az leolvadt kicsit a helyéről mert lefoglalt, hogy az ajkaiba felejtkezzem egy kicsikét. Aztán elégedetlen morranással dőltem vissza a helyemre, mert hát, elég távol volt.
- Tudom, elő szokott fordulni, de nyugodtan kend rám, aztán majd csak megenyhül - intettem le, hogy nem kell Hannah miatt aggódni, talán harapósnak tűnik, de velem szemben azért elnézőbb szokott lenni és ennek nem az volt az oka, hogy plátói szerelmet éreznénk egymás iránt. - Hát ezt egész biztos, hogy nem fogom megenni, szóval mehetünk mászkálni, aztán legfeljebb majd valami kétes pillanatomban megeszem a sütijeid.
Azzal intettem is a pincérnek is, hogy legyen szíves. Elég megilletődve rebegett, hogy mégis mi a probléma, hozzon-e egy másikat, meg kihűlt-e, mire előzékenyen figyelmeztettem, hogy ez amúgy egy saláta és azok nem szoktak csak úgy kihűlni, ez szar ahogy van és szeretnék fizetni.
- A kívánságporod meg tartogasd még egy kicsit, nem hiszem, hogy pont itt fogom elfújni - ittam meg a maradék italom, majd oldalra biccentettem a fejem, kissé rá is kacsintva. A kis lapok közé csúsztattam a vacsi árát, amit közben lerakott a pincér, majd a nejemre néztem. - Akkor megyünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mit is várt ki pontosan? - kérdeztem vissza, a mutatóujjammal körözve a pezsgőspohár szélén, szinte öntudatlanul. Voltak olyan cselekvéseim, amelyeknek nem mindig voltam teljes tudatában, sőt. Igazából mások szokták rávonni a figyelmemet elég nagy fáziskésésekkel.
- Lehet, hogy tényleg így van - vigyorodtam el szélesen, szerettem, mikor éppen imponálni próbált nekem, főleg azzal, hogy okos vagyok. Szomorú, nem? Ami azt illeti, nem. Ő gyönyörű volt, én meg sokat tudtam, együtt a kettő pedig elég brutális párosítás. Lényegében Maja volt a motivációm, hogy ennyi idő után is mindig rávegyem magam az új infók elsajátítására.
Miután visszaült, alaposabban szemügyre vette magát, hogy Hannah dühkitörést fog-e kapni, de egyelőre úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van a ruhája környékén.
- Nem mindig lehet eléggé - jegyeztem meg, de nem fűztem hozzá több infót, épp elég volt a túl sok fejemben kavargó lehetséges helyzet, amiben a fehérből valami egészen csodaszép foltos valami lehet. Kénytelen voltam ezeket fejben vezetni, mert egy időben nagyon szívesen hordtam én is a rajta lévő színt, az meg bizony elég balesetveszélyes.
- Menj csak, addig majd fizetek - legyintettem, hogy eredjen a dolgára. Mire visszaért, meg is ejtettem a dolgot a pincérrel, aki még mindig lelkibeteg volt a saláta ügye és a távozásom dolgában, szóval nem kellett kifizetni az italokat. Gyakorlatilag csak a pezsgőm háromszor annyi volt, mint a saláta, szóval szerintem nagyon szerették volna, ha visszajövünk még ide. Közben belebújtam a bőrkabátomba, odébb hessentve a segítőkész srácot, majd Maja felé nyújtottam a karom kis lovagiasan.
- Akkor mehetünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Milyen sok dolgot? - kérdeztem kissé kapatosan, de széles mosollyal az arcomon. Szerettem neki imponálni, meg amikor értékelt, éppen ezért volt, hogy villogtam is, még ha nem is olyan gyakran, mint amennyire egy időben szokásom volt.
Kicsit Maja is eltűnt, hosszabb időre is, mint vártam volna, de gondolom nem volt egyszerű visszamászni abba a ruhába, amit valahogy meg tudok érteni. Hannahnak is voltak az elején gondjai vele néha, főleg, ha mondjuk kicsit többet sikerült inni, egyet ott is hagytunk egy mosdóban, ő meg felvette a nekem combközépig érő kabátomat.
- Akkor jó - mosolyodtam el, majd a kezét fogva kisétáltunk az épületből, el is indulva az utcán, ahol Maja párszor nekem is koccant, mire kicsit oldalra toltam a csípőmet és elmosolyodva megingattam a fejemet. - Mégis mit csinálsz, nyuszi?
Aztán kicsit még nézelődtem, mielőtt beléptem volna elé, még épp elég időben, hogy meg tudjon állni és kissé előre hajolva simítottam végig az arcán, apró puszit nyomva az arcára.
- Köszönöm a csodás szülinapot, kicsim - mosolyodtam el, mielőtt még megcsókoltam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem sűrűn szoktam a hotel folyosóján ilyen kínosan érezni magamat, mármint, komolyan. Nem tudom, ki mondta el ennek a gyökérnek, hogy hányas szobában lakom, de annyi biztos, hogy most itt üldözött a tavasz a folyosón a szerelmével, én meg csak próbáltam nem ideggörcsöt kapni, ahogy lehetett. Aztán feltéptem az ajtót és be is csuktam magam után, még alá is támasztva a kilincset a kezem ügyébe akadó székkel. Izzadt vagyok, frusztrált és egyáltalán nem szexi, minden, amire szükségem lenne, egy zuhany, ami nem úgy néz ki, mint ha össze akarna jönni. Normális ez?
- Nyuszi, megjöttem - mondtam bele félhangosan a szoba viszonylagos csendjébe, de nem tudtam eldönteni, hogy Maja most ébren van-e, vagy éppen brekit altat. Annyi biztos, hogy kint meleg volt és most kb facsarni tudtam volna a pólómból az izzadtságot. Meg lettünk dolgoztatva.
A fürdőbe indultam, kihámozva magamat a rajtam lévő cuccokból. Az ajtót is belöktem a tapimmal magam mögött, majd kb 5 perc alatt le is tudtam a zuhanyzást. A törölközőm a nyakamba vágva sétáltam ki végül, egy fokkal több ruhában azért, mint máskor, ki tudja, ki állít még be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hittem, hogy soha nem érek végig a folyosón, már jóformán épp hogy csak nem futottam, pedig aztán az igen nagy szó tőlem. Az edzés is épp eléggé kimerített, nem hiányzott még az is, hogy a kanadai terelő végigüldözzön a szállodán, bizonygatva az olthatatlan szerelmét, meg hogy ég a vágytól. Hát de jó neki! Én meg a borzalomtól és a magas UV sugárzástól!
Szerintem elég hamar végeztem is, a hideg víz lecsillapította a pánikoló szervezetemet, ami éppen a szolgálatot tervezte feladni, mert úr isten, engem fel akart szedni.
Kicsit még égnek meredt minden pihe a tarkómon, illetve a hasamon, meg a karomon is a jeges víztől, de jobb volt így, a légzésem legalább rendeződni látszott.
- Mój Skarbie! - mosolyodtam el megkönnyebbülten kissé, ahogy megláttam őt, a kislányunkkal a kezében, aki éppen a nyulas törcsijét morzsolgatta a kis ökleivel. Maja elém totyogott, mire kissé elgondolkozott mosollyal pillantottam a szemébe. Csókot nyomtam a homlokára, majd a kislányunknak is, aki erre olyan gügyögősen felnevetett.
- Csak olyan komplikált napom volt, meg undi voltam, mert üldözött egy csávó a szerelmével és nem volt kedvem lent zuhanyozni. Itt minden rendben ment? - kérdeztem megcirógatva az arcát, elmosolyodva kicsit. - De kis tüzes valaki. Napoztatok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit megráztam a fejemet, mint egy válaszképp. Igen, a belem is kihajtottam, meg az izmaim is zsibongva tiltakoztak a megerőltetés ellen, de nem volt annyira vészes, hogy lefeküdjek aludni, Maja meg úgyis azt szorgalmazta volna, ha belátom.
- Akar, de az csak egy dolog, tudod, hogy nem szeretem, mikor fel akarnak szedni. Nekem már van Boojiboom - nyomtam meg az utolsó szót, mert az volt, nekem kellett is, mert hát szerelmetes és igazi és egyetlen. Nem hatott meg a gondolat, hogy elhagyjam, nem tudtam elképzelni ilyen eshetőséget. - Spring? Iiiigen, A Tavasz.
Akkor sem díjaztam már túlságosan a nyomulását, senki nem mondta neki, hogy szedjen fel, csak gondolt egyet és én milyen cuki fiú vagyok. Nem aranyos vagyok, a-a.
Meg sem lepett, hogy a pici breki nem mehetett ki a napra, tényleg eléggé hasonlított a bőre színe is az enyémre, az pedig azt sugalmazta, hogy bizony, akkor ő is elég könnyen le tud égni. Ami nem lett volna jó móka, még egészen pici és imádnivalóan törpécske. Azaz, inkább az én kezemben, a többiekében elég nagy babának tartották.
- Játszhatnánk, nem sok kedvem van feküdni, az olyan meh. Mintha már száz éves lennék, azt nem szeretem. Elhoztuk a Jengát, nem? Tudod, azt a szíveset. Azt. - ölelgettem meg őket, szanaszét szeretve a nőim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az a baj, könnyebb volt elképzelnem Maját Kindermeglepetésként, mint a legtöbb férjnek ez elsőre menne. Valószínűleg ennek sok köze volt ahhoz, hogy legutóbb fogta magát és felmázolta a mintáját a hasára, mire hazaértem. Annyira fáradt voltam, hogy csak ültem az ölemben a fiunkkal és próbáltam levegőt kapni a nevetés mellett, ami legtöbbször vinnyogásba fulladt. Ki érti ezt?
- Csodálod? Nyomulós és elég irritáló is... - grimaszoltam, mert el kell ismerni, hogy jól játszik a kora ellenére, ettől még nem nőtt nagyra a szememben. Azaz, ha sikerült is volna neki, épp elég malőr volt, hogy nem próbált engem leszedni. Öreg hiba. Szép vagyok és veszélyes.
A mese közben alaposabban szemügyre vettem a kicsilányom vállát és pofiját, de semmi égés jellege nem volt, csak olyan... színt kapott. Szerencsés kis breki, úgy tűnik, kevésbé sérülékeny, mint én.
- Jó, majd ránézek addig - bólintottam, aztán mikor elindult a fürdő felé, én is be a szobába, hogy felvegyek valami minimális ruházatot, meg úgy amúgy elővegyem a Jengát is a rózsaszín bőröndből. Elég sok cucc volt benne, nem is mindent értettem, hogy minek kellenek, mikor nem jöttünk olyan sok időre, de inkább nem szóltam miatta egy szót sem, mert akkor meg még a végén szomorúság lesz, azt meg nagyon tudom utálni. Odébb raktam a breki játékai közül párat, aztán elővettem a dobozt, amiben a szívecskés fakocák voltak és a nappaliban el is kezdtem kirakosgatni őket az asztalra. Néhányon el is kellett mosolyodnom,  meg ugye azon is, ahogyan a kicsilányom a fürdőben nevetgélt hangosan, de nem akartam előre lelőni a poént, így csak tovább rakosgattam, olvasás nélkül.
Kb félig építettem fel a tornyot, mikor Klara odatipegett hozzám és a figyelmem igényelte. Szélesen elvigyorodtam, a nyelvem hegyét kicsit kiöltve, majd ölelésre nyitottam a karjaim. Oda is bújt, egyik pici öklével a szürke tincseimbe markolva, majd összenyálazta az arcom, mire felnevettem kicsit. Aztán az ölembe pakoltam és odaadtam neki két kockát, amiket aztán adogatott nekem, míg én pakolásztam.
- Na, ki az én ügyes kislányom? Ty jesteś - nyomtam csókot a feje búbjára végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy elkezdtem keresgélni a bőröndben, olyan fura dolgokkal akadtam össze, de semmit nem tettem különösebben szóvá, azt sem, hogy a mézes-maciglitteres Bee happy milyen célból is került be a bőröndbe. Jó, persze, a vb-set még csak promózni kell, amiatt egy csomó papírt alá is kellett írnom a stadionosokkal, mert nem ártott volna legalább egy-két kép. Na de a macis? Agyam eldobom.
- Mi van még itt, amitől hanyatt kéne dobnom magam? - kérdeztem vissza, azt a gyanakvó, apás hangot megütve, mert most már kezdett érdekelni, hogy viperát is rejteget-e a ládában vagy csak az általános kupi van-e.
Azért csak sikerült megtalálni a fakockás dobozt és inkább össze is húztam a rózsaszín csodát, mielőtt még glittert hányok belőle, vagy Pinky Pie úgy dönt, meg megmerényeli Levendulát a medence mellett.
Éppen pakolásztam, mikor a kicsi lányom nagy ügyesen odasétált hozzám, anyu kezeit szorongatva nagy lelkesen. Tegnap még egy tenyeremben elfért volna az egész baba, ma meg itt sétálgat, kicsit, mintha szaladna az idő, nem? Maja is, csak ő fürdeni, míg mi csapatmunkával építettük tovább a tornyot, amit folyton igazgattam, hogy minden tökéletes legyen.
- A szeretés és a csók? Nem úgy nézem, egy kupacban letömörültek mellém és néznek rám szépen - grimaszoltam kicsit, majd még felmutattam az utolsó három darab fácskát, amit aztán el is rendeztem egy kis szusszanással. - Nagyon rendes kislány ám ez a Klara, anyu, meg sem próbálta összedönteni a tornyot, amit építettünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem kaptam meg a választ, hogy mi is van a bőröndben, amitől annyira félni kéne, de nem zavartattam magamat rajta összességében, csak rántottam egyet a vállamon, hogy jó, hát akkor mindegy is. Én nem stresszelek azon, hogy mi jön ki onnan!
- Ezt úgy mondod, mintha öreg és sérülékeny lennék, ennyire azért még nem rossz a helyzet! - válaszoltam, a breki meg elnevette magát, bár, őszinte leszek, szerintem egyikünk se tudja, hogy mi volt annyira vicces. Annyi biztos, hogy elkezdett gügyörögni anyunak, aki közben még a zuhany alatt állt, vagy legalábbis már megeresztette azt.
Közben felépítettük a tornyot, aminek a végére anyu is meglett ám, csak kicsit késve, de legalább biztosan. A Stitches top pont olyan érdemileg takart, hogy ugyanitt lettünk volna akkor is, ha nincsen rajta semmi, de ugye az ő dolga, én nem fogok ezen összekapni vele, a-a.
A kislányka meg is szerezte a nyuszijait a bőröndből, mire szélesen elvigyorodtam, kicsit az ajkamba harapva. Hát, úgy tűnik, hogy ez a cég nagyon is érti a dolgát, mert ha nincs nála legalább az egyik, még az alvás is csak nyűgősen megy. Bizony.
- Peersze, biztosan, nekem is egyből ez jutott eszembe. - Persze, okos vagyok, de az éles helyzetekben ez sokszor nem látszik meg. Mert ugye ha tényleg figyelek rá mit szabad és mit nem, a társadalmi normák szerint, most nem lennék házas. Nekem pedig ez így jó, boldog vagyok.
- Nem tetszik a színem? Pedig látod, elpirultam neked - jegyeztem meg már-már csalódottan, de aztán csak nyomtam egy csókot a vállára. - Az jó lenne, Babygirl. Minden nyuszit elhoztunk otthonról? Nem három volt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Azt hittem az az egy óra sosem fog eltelni. Mármint komolyan. Jó, találkoztam Linával és megint okoskodhattam egy kört, még ha segítő céllal is, de ettől nem lett sokkal jobb. A bal vállamban szinte még mindig lángolt a fájdalom és nagyon erősen hajaztam rá, hogy elővegyem a két bogyót a kabátom zsebéből, de Mandával tiszta fejjel akartam beszélni, nem pedig vigyorogva és tök készen, mint a matekházi.
Kint ácsorogtam a teázó előtt, mert ugye megbeszéltük már, hölgyek nélkül bemenni bizony illetlenség. A koppanásokra fel is kaptam a fejemet, amit aztán meg is bántam, látszott, hogy nincsen jó passzában, már érkezett is a maflás, amit amúgy nem mellesleg megérdemeltem. Ha úgy vesszük...
- Semmit - fújtam nagyot, a tarkómat dörgölve kicsit, mert meg kell hagyni, volt lendület abban a pofonban. Inkább követtem, mielőtt még kapom a párját, hogy még követni sem tudom rendesen.
- Miről is? - kérdeztem vissza, belemerülve az előttem pihenő itallapba nem sokkal később, bár teljességgel biztos voltam benne, hogy mit is akarok inni és miért pont azt. Nem tudtam pontosan, mikor is kéne ezt tálalni, halogattam és a "választás" épp elég jó albinek tűnt, hogy egy minimális időt nyerjek.
- Egy vaníliás feketetea lesz - vetettem oda foghegyről a felszolgálónak, mielőtt a hátizsákomba túrtam volna a papírok után. Nem akartam, hogy postázzák, nem jutott volna el Mandáig, a felesleges papírpazarlás pedig értelmetlen.
- Kösz a bókot, nekem is nagyon hiányoztál. És ha csak látni akartalak? - rebegtettem meg a pilláim, majd lassan kifújtam a levegőt és a leragasztott borítékot Manda elé csúsztattam. Ha megfordította, látszott rajta a klub bélyegzője és a címzés is, kézzel ráfirkantva. A neve. - Na adsza azokat a szarokat. Miket is írok épp alá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát nem állítom, hogy majd száztíz éves koromban is olyan fitt leszek, mint most, de azért talán annyira nem lesz rossz a helyzet - igyekeztem megnyugtatóan hangzani. Mert hát, tényleg, ha egyszer öreg leszek, tuti én is olyan hátfájós és nyekergős félefajta kéne legyek, akit az unokái tolnak el a szociálisotthonba, mert a papa már csak plusz para.
Közben Maja elmászott fürdeni, én meg a kislánnyal beszélgettem, azaz, hogy főleg ő velem, én meg válaszolgattam néha, miközben építettük a tornyocskánkat lelkesen. Az egyik fahasábot meg is nyálazta kicsit, mielőtt odaadta volna, hogy biztosan jó legyen.
- Mert aranyos kislány, így illik neki ezt mondani - grimaszoltam egy kicsit, megvonva a vállamat, mielőtt feltettem volna az utolsó pár fácskát is. Eközben Klara inkább a nyulait helyezte előtérbe, kicsit odébb topogva. Szerette őket, annak ellenére is, hogy nem zenéltek, világítottak, sem semmi ilyen, csak egyszerű nyulak voltak.
- Most még csak forró, meg húzódik, annyira nem vészes - ráztam meg a fejemet, mert tény, én is éreztem a bőrömből áradó hőt és ez nem mindig volt a legjobb elgondolás. Mármint komolyan, tűzben égek?
- Egy fiúnyuszi, három lány mellé? Milyen aranyosak, most már olyan nagyon ohana - nevettem fel kicsit, mert ha úgy vesszük, most ez volt a felállás. Meg ugye volt, de ő nem nyuszi, ő egy csodaszép fehér baba. Maja kicsit el is kezdett keresgélni, mielőtt odaadta volna a két elkóválygott nyuszit a kislányunknak. Nagyon édes volt, hangosan fel is nevetett, ahogy meglátta a kék ruhás nyuszkót, majd jól összenyálazta őt is. - Hát, lehet jobb lenne, ha előbb bekennéd. Ha nem baj. És akkor később már ezzel sincsen gond.
A pillantásomat ráemeltem, majd megjutalmaztam egy szépen csillogó mosollyal. Olyan tényleg nagyon széppel, amivel csak ritkán szoktam, mert különben oda a varázsa.
- Csinos a zoknid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Százkettő, ha minden igaz. - segítettem ki egy kicsit, mert még mindig nem erőssége ez a matek dolog. Szerintem soha nem is lesz, de nem is kell, elvégre a feleségem, amit számolnia kell, azt talán még meg is oldja. Nem egy buta lány. De valahogy úgy éreztem, akkor is majd elboldogulunk, ha tényleg ilyen baromi öregek leszünk. Majd akkor is nézünk maratonokat, addigra ki tudja milyen fejlett technológián. Tele lesz az egész ház fotókkal a különböző brekikről, meg a brekik brekijeiről, illetve, nagyon remélem, hogy a harmadik generáció nem köszön akkor még be...
- Mikor jött az uccsó nyuszi? Teljesen kimaradt nekem... - jegyeztem meg elgondolkozva kicsit. Mert ugye általában szoktam tudni a dolgokról, kivéve, ha olyan időintervallumban vagy necces időszakban érkezik, mikor nem turkálom át a postát minden nap. Az ilyen bizony elő szokott fordulni.
- Nem is annyira az, de a puszi mindig, mindenen segít - mosolyodtam el, kicsit hátranézve rá, majd vissza a fakupacra magunk előtt. Elég stabilnak látszott, azt hiszem, hogy jó munkát végeztem vele. Nem mintha ne lett volna elég időm és lehetőségem rá, hogy gyakoroljam.
- Biztos elfoglalt, nagymenő üzletember nyuszi. Vagy, amilyen formás tapijai vannak, az is lehet, hogy sportoló - nevettem el magam kicsit, miközben a szürke tincseim közé túrtam lazán. Elég hosszúak voltak, talán nem ártott volna most már egy vágás, de egyelőre jó volt így.
Szerettük ezt a zokniját, én is, ő is, télen is sokat volt rajta, mert legalább úgy nem fázott meg.
- Nem, a kockákat nem bántottam, de ha szeretnéd, megnézheted őket közelebbről is, a testápoló nem árt - dőltem hanyatt a szőnyegen és olyan szexin elmosolyodtam, miután befejezte a hátam és a vállam kenegetését. - Amúgy is, hölgyeké az elsőbbség Zajaczek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja nem egy matekzseni és nagyon remélem, hogy soha nem is lesz az, mert imádtam őt, úgy ahogy van. Szerintem ha hirtelen ráfeküdne a tanulásra, olyan furcsán is érezném magam tőle, kicsit úgy, hogy nem elég neki az, ami most van a családunkban.
- Ühm, akkor azt hiszem, értem, hogy miért nem emlékszem rá - bólogattam kissé elgondolkozott arccal, mert hát, sokkal fontosabb dolgokkal voltam akkortájt éppen elfoglalva. Leginkább azzal, hogy mentálisan és fizikailag és felkészüljek a vbre, vagy szeressem a csodás feleségemet és a kicsi lányaink. Ő közben tovább kente a vállamat, a keze és a testápoló is olyan elég hideg volt, de még a kellemes szinten, nem akartam eltolni vagy sziszegni, hogy fejezze be.
- Olyan izéje? Mizéje? - kérdeztem rápillantva, teljesen zavarodottan, mert mégis mi lehet a nyuszin, ami nem jó egy gyereknek? Nem teljesen tudtam összerakni a képet, az ilyet pedig egyáltalán nem szerettem. Jobban éltem, ha mindennel és mindenkivel kapcsolatban naprakész vagyok.
- Ha szeretnéd... - böktem ki, mielőtt elfeküdtem a szőnyegen és a kezeim összekulcsoltam volna a tarkóm alatt. Még rá is mosolyogtam szélesen, olyan boldogítósan. Kaptam közben egy puszit is, csak a pocislány nem könnyítette meg anyu dolgát, ezen kicsit fel is kuncogtam. Klara meg lelkesen jött segíteni, hogy bekenjen. Ugyan nagy hatása nem volt, de aranyosan tapsikolt rajtam, tényleg nagyon kellett nevetnem.
- Azt hiszem, még itt maradok egy darabig, jó az akusztikám. Mi van rajta? - kérdeztem felemelve kicsit a fejem, majd megfogtam a kicsibreki kezét és nyomtam rá egy csókot, mielőtt felültem volna. Ő vissza is mászott a nyuszikhoz, mire közelebb csúsztam kicsit az asztalhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mindig szoktak nagy csomagot küldeni, mondtam is Majának, ha olyan, nyugodtan nyissák ki nélkülem, nem igazán aggódtam az ilyeneken. A nagyobbal szoktak küldeni néha ajánlatot is, meg ilyen családi bizgentyűket, azokat azért jobb szerettem, ha együtt nyitjuk. Mégis csak Ohanásabb.
- Ééés mi volt benne? - érdeklődtem, kissé felvonva a szemöldökömet. Már hogy a levélben, nem a csomagban, ennyire azért még nem vagyok sem szenilis, sem nehéz felfogású. A levél viszont engem valahogy kikerült, gondolom a színezőben maradhatott, vagy hasonló finom baleset állította meg abban, hogy hozzám eljusson.
- Mizéje? - vontam össze egyre jobban a szemöldökeim, hogy most mi az istenről maradtam le, mert tuti nem tiszta a teljes kép. Mije van a nyúlnak az arcán, ami káros a gyerekre? - Ja, hogy az!
Elég érdekesen fejezte ki a páros a lelkesedését, de őszinte leszek, ebben már semmi meglepő nem volt, még csak a szemem sem rebbent. Szerettem, milyen lelkesen tudnak egy kis testápoló miatt is vinnyogni. Hagytam is hát, hogy Klara is segítsen, az apró mancsikáival tapicskolva a kockáimon és vigyorogva a hangra.
- Héééé, ne csalj! Látlak ám! - nevettem el magam, majd nem sokkal később ülő helyzetbe tornáztam magam, bár minden egyes izmom belesajdult. Asszem máskor nem szabad az izomláz előtt elterülni, mert soha nem kelsz fel és paff. A kockájára néztem, majd a kis brekkencsre, aki a mancsijait anyu hasára biggyesztette, az apunyuszi fülét rágva csendesen. - Én jövök?
Még fel is vontam a szemöldökömet, és ha megkaptam az engedélyt, felülről a hatodik középsőt toltam ki egészen lassan.
- Szeretem, amikor... - kezdődött a mondat, majd elmosolyodtam kicsit, az asztalra pillantva és belülről a számba haraptam kicsit. - a brekivel lengyel cuccban drukkoltok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mit kérdeztek? - néztem rá, mert ugye nem volt egyértelmű, hogy azért nem válaszolt, mert nem tudta megfogalmazni nyelvtanilag a dolgot, vagy azért, mert nem tudja a választ a fennálló problémára. Mert ugye az egyik rövid úton megoldható, a másik esetben meg vagy én írok, vagy elmagyarázom a nyelvtant megint.
Ugyan kicsit nehezen sikerült kinyökörögni, hogy a nyuszinak szemüvege volt, végül úgy tűnt, sikerül közös nevezőre jutni a kedves feleségemmel is. Nagy siker, már egészen fejlődőképesek voltunk, még ha az ember elsőre nem is éppen arra gondol, amire a másik. Már félsiker.
- Nem, te soha semmit nem csinálsz, soha, nem is értem, miért is fordult meg a fejemben - forgattam a szemem kicsit, de aztán elnevettem magamat. Összességében tényleg könnyen kijöttünk, de voltak pillanatai, mikor igen csak feszegette a tűréshatáraimat. No offense, ebben semmi rossz nincs, nem a negatív értelemben, csak van egy határ, mennyire tudom magam kontroll alatt tartani.
- Édesek vagytok így - mosolyogtam életem nőire, mielőtt még rám került volna a sor, hogy kihúzzak egyet a kupacból, lehetőleg kicsit határozottabban, mint ahogy számolni kezdtem. Nem tudtam, felülről legyen hat vagy alulról. Szomorú, nem?
Maja előre hajolva az egyik alsó, szélsőt húzta ki, mire kissé felszisszenve grimaszoltam, a bizonytalan építményt figyelve.
- Hát, pedig ide kell egy válasz, babygirl, szóval... várok. - vigyorodtam el egészen szélesen. Persze, egész addig sztrájkoltam és nem voltam hajlandó kihúzni felülről a negyedik középsőt, míg ő nem adott rá egy rendes választ. - Nem tudom elképzelni, hogy nélküled... csináljak bármit életem hátralevő részében.
Azzal odébb raktam a kockám, végigcsekkoltam, nem túl ingatag-e még a torony, de egyelőre úgy tűnt, még elég biztonságos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem szerettem, mikor nevelve vagyok, talán Manda volt az egyetlen ember, akitől ezt eltűrtem és most ide kell érteni Levendulát is. Tőle sem. Szóval, mondhatjuk, hogy tényleg kivételes helyzetben volt a nő, aki befelé száguldott, én meg követtem.
- Nem szoktam gyárkéményeket nyelni, túl jók a gag-reflexeim. Mit pletykálnak róla? Nem tudom miről beszélsz... Mi baj a különórákkal? - kérdeztem közömbös arccal. Mert ugye nem úgy volt, hogy már minden vonását ismerem az aláírásának és minden gond nélkül hamisítottam a Helmut adta papírokra, erről szó sincs. Még a legvadabb álmaimban sem.
Nem különösebben voltam kedves, aranyos, vagy normális a felszolgálóval, más kérdés, hogy leginkább leszartam, mert könyékig voltam a táskámban és kerestem az ott lappangó ajánlatot, amit még én is kéz alatt kaptam. Persze, amit én láttam belőle, jónak tűnt, de vannak olyan kiskapuk meg ez-az, amit nem biztos, hogy magamtól észrevettem volna.
- Kár, oda a régi varázs, hm? - kérdeztem, miközben elé toltam a borítékot, majd magam elé húztam az aláfirkálnivalókat, a saját tollamat is elővéve. Nem írok alá más tollával semmit, mert balszerencsét hoz.
- Ah, már megint rajta kell hagyni azt az undorító bilétát? Ne már... - nyögtem fel, kicsit hangosabban a kelleténél, mert bár szerettem azokat a cipőket, baromira zavaró tudott lenni. Fennakadt benne a farmer, beleakadt a dzsindzsásba, rikított és éreztem, ahogy bemozog minden lépésnél. - Nem vagyok egy kib.szott madár, nem szoktam csiripelni. Szerződés ajánlat, azt akarom, hogy nézd át. Nem úgy, mint a tavalyi szezonban, hogy szedd össze a legviccesebb pontokat belőle, hanem úgy, hogy el akarok menni. Torkig vagyok a vezetőség balf.szságaival, meg azzal, hogy a negatívumot ki tudják emelni, a pozitívum meg elveszik útközben. Szeretném, ha tudnának róla, hogy igenis gondolkodom a váltáson, mert ilyen negatív közegben nem vagyok hajlandó dolgozni. És szólok, hogy a nyilatkozataim nagy része is ennek tükrében fog alakulni, ne lepődj meg!
A végére beremegett a hangom, de csak azért, mert ideges voltam, ebben semmi megbánás, vagy negatívum nem volt. Inkább hátradőltem, a mutatóujjammal a combomon dobolva. Kint volt. Senki másnak nem mondtam még el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annál, mikor nem csinálhatok semmit, csak az rosszabb, mikor csinálnom kell valamit. De komolyan, egész eddig ott ültem és vártam a feltámadást, most meg alig várom, hogy visszamehessek számolni a repedéseket a plafonon, mert ha itt kell maradnom, még lehet, hogy felkötöm magam. Nem mintha okom lenne panaszra, egész egyszerűen vinnyogok, mert legalább huszonnégy órája nem aludtam semmit és ez kezdi megviselni a szervezetemet. Még a lány se vidított fel, aki aláíratta a pólóját, mert hogy "én vagyok az a szexi instás csávó". Hát... jó. Ha ő mondja...
Szóval toporogtam egy sort a kasszánál sorban állva és tök indokolatlan dolgok kerültek végül a kosaramba, mert a néni a sírjából kelt ki azért, hogy a kettes pénztár nyitva legyen. Hiába, ha a tizenöt éves csitri nem tud bejönni, Linda néni saját kezébe veszi az ügyet. Más kérdés, hogy hozzá képest a biztiőr is gyorstüzelő lenne. Szóval egyre bizarabb dolgok kerültek a szalagra, előbb csak két snickers, majd két kindertojás, ez még érthető, de a Kinga feliratú rágót már utólag nehezen tudom értelmezni. Azt hiszem problémáim vannak.
De végre sikerült rájönnie, hogy nyissa fel a kazettát és úgy tűnt, a dolgok lassan a helyükre kattannak. Kifizettem és a kórházba visszatérve kicsit megint éreztem a kényszeres migrént, ami rám akart törni a fertőtlenítőszerek szagától és a neonfénytől. Egyiket sem tűröm túl jól, úgy tűnik. Szomorú, nem?
Végül beléptem a szobába, ahonnan épp hiányzott a babakocsi, szóval asszem megjöttek Vesznáék is, Maja felé sandítottam, hogy alszik-e. De ébren volt, így kissé bágyadt mosollyal emeltem a kezemet intésre, mielőtt leültem volna az ágy mellé vontatott fotelembe.
- Ugye tudod, hogy a fagyi hivatalosan nem számít ebédnek, hiába darabos? Hoztam amúgy több félét, a maradékot majd betolom a fagyasztóba, vagy valami. Megvagy azért? - kérdeztem egy csókot nyomva a homlokára. Utána visszaültem a fotelba, elővadászva a kindertojást, majd az ágy szélére tettem.
- Bocs, a néni a pénztárban szerintem kétszáz és a halál közt volt valahol...