Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A terhestorna egész biztos, hogy nem arról lett híres, hogy milyen jól összehozza az amúgy romokban lévő szerelmi életet és házasságot. Mert akiknek otthon gondjai voltak, azok itt még genyóbbak lettek egymással és még piszkálódtak is nyilvánosan, amiből asszem otthon még nagyobb hepaj kerekedett. De nekünk szerencsénk volt, nálunk minden rendben volt és azt hiszem, ez ott csak még inkább kiütközött.
- Tényleg nagy feneke volt, de a felesége, azt hiszem, ezt kettesben is meg kéne tudják beszélni! - horkantam fel. Megint más kérdés, hogy engem nem is zavart volna, mert van, akinek jól áll. Majáé sem volt éppen kicsi, attól még formás.
- Hát...? - kérdeztem vissza, apró csókot nyomva az arcára, hagyva, hogy az ölelésbe simuljon, de aztán nem merültem el ebben sokkal jobban. A puszikra egyre szélesebb lett az arcomon az a bizonyos vigyor.
Aztán inkább kivonszolt a szobából, hiába világít a sötétben is a colgate mosolyom, kint sokkal jobban látja és a kicsilányt sem keltjük fel ha esetleg zajolunk.
- Egyet, vagy kettőt? Mit szólnál mondjuk inkább tizenkettőhöz? - kérdeztem az ajkamba harapva kicsit, mielőtt még közelebb húztam volna, az orromat az övéhez érintve egy egészen kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtam, hogy szereti, mikor azt mondom, hogy szeretem, de nem szoktam túlragozni, mert akkor még a végén elunja és tessék, mehetünk a párterápiára, az meg nem valami nagy, boldog Ohanás.
- Hogy lehet valamit biztosabban tudni? - kérdeztem, miközben elkortyolgattam a pezsgőm maradékát. Maja ez idő alatt kettő egész pohárral törölt be, amit nem is értettem, hova tett. Annyi biztos, hogy mielőtt sétálunk, elzavarom a mosdóba, nehogy út közben jusson eszébe, mert mikor ő a bokorban próbálja a dolgát végezni, én meg egy fának dőlve visítok a röhögéstől, az nem túl romantikus.
Hagytam, hogy a kezem simizgesse, most éppen nem volt szükségem rá, jó volt, ahogy volt.
- Hm, ne kísérts nyuszifül, még a végén kiveszek egy szobát és egész éjjel... - Az asztalra támaszkodtam az alkarommal, úgy hajoltam oda, hogy a fülébe tudjam suttogni a mondat hátralevő részét. - nézhetünk Disney meséket.
A majdnemketten sétálás ötlete amúgy tetszett, Pécsen is szoktunk olyat, pedig ott is furán tudtak ránk nézni és még csak nem is mozogtam ott annyira otthon, mint itt.
- Iiigen, valami olyasmi. Bár ez a része még nekem is menne. Most menjek ki és ihlessem meg? - kérdeztem mindkét szemöldököm felvonva, így ráncolva a homlokom. Egyértelmű volt, hogy nem gondolom komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Varsó

- Én is téged, Babygirl - mosolyogtam rá halványan, olyan tipikus apusan. Azt hiszem, hogy ez olyasmi volt, amit nem a nagy nyilvánosságnak kellett tartogatni, de itt is néha megesett. A pályát igyekeztem kerülni a tekintetemmel, mert bár az imént még ott voltam fent, lentről mindig sokkal aggasztóbbnak hatott a helyzetünk.
- Akkor most mondtam - jegyeztem meg, túllépve végre a kissé pedo öreg tényén és próbáltam inkább a jó dolgokra fókuszálni, amiben az arcomban zsibogó fájdalom csak segített.
Aztán inkább befelé oldalaztam a helyünkre, amit néhányan nehezményeztek, de csak addig, míg rájuk nem pillantottam, meglehetősen szigorú fejjel, aztán hirtelen valahogy mindig csend lett.
- Remélem is, nincs kedvem még a gyógyítóval konzultálni arról is, mi lesz, ha nem igazán eszel semmit - néztem rá, hogy igen, azért feltűntek a kis étkezésbeli szokás-változásai, hiába nem dörgöli az egészet az orrom alá. Más esetben lehet, hogy nem aggódtam volna ezen, de nem volt kedvem egy Szofi kettőhöz.
Miután leültünk, lenyúztam magamról nagy nehezen a talárt is, aztán fél kézzel biztosan tartva a brekit a mögöttünk lévő sorban ülő kislánynak nyújtottam azt, aki elég széles, foghíjas mosollyal ölelte magához és szorongatta meg, lengyelül lelkendezve a szüleinek róla, hogy nézzék mije van.
- Ha odaadod, felveszem, csak addig meg kéne fogni a törpenyulam - néztem az ölemben ücsörgő, csendesen nyáladzó Klarara, büszke mosollyal az arcomon, ami azért nem volt jó érzés, de megérte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Majának voltak nagyon aranyos dolgai, amiket tényleg szerettem benne. Mint most a kis mosolygás, amivel közölte, hogy pont ilyen, amikor valamit biztosabban tudsz. Én mondjuk nem igazán éreztem még ilyet, de gondolom, hogy nem lehet rossz, ha ennyire jól elvan vele.
Aztán csak áttehénkedtem az asztalon jóformán, megtámaszkodva ott, ahol éppen semmilyen törékeny vagy sérülést okozó tárgy nem volt az útban. Nem volt egy egyszerű fejtörő. Már éppen visszakérdezett, mire a választ a fülébe súgtam és egy hangos ííííí volt rá a válasz. Halkan felkuncogtam, majd az ajkamba haraptam egy pillanatra, csillogó szemekkel.
- A kocsiban van, valahogy éreztem, hogy még kellhet - nyugtattam meg, hogy bizony, a Stitch jó helyen van, nem felejtettem otthon. Elég furcsán néznének Levenduláék, ha most azért még beugranék, asszem. A nózija hegye az arcomhoz ért, egy pillanat erejéig kerestem is a tekintetét, aztán még nyomtam egy csókot a homlokára, majd visszaültem, mielőtt még túlságosan bámulni kezdene a többi vendég. Utálom, mikor a privát szférámban érzem őket és éppen romantikáznék.
- Neeeem, de nekidőlhetnék a zongorának és énekelhetnék. Nem tudok zenélni, túl sok időt és energiát emésztett volna fel a gyakorlása, azt meg mind a kviddicsre szántam. Bocs nyuszó - nevetgéltem, miközben a hajam túrtam odébb. Egy-két napja visszakapta az eredeti, barnás színét, csak hogy meg ne unjam a dolgot, kicsit még furcsa volt. A bocsánatkérés leginkább arra vonatkozott, hogy nem csináltam magamból művészt. Pedig megérdemelne egyet. - De attól még szeretlek, csak kevésbé művelten. Jól sejtem, hogy te már nem eszel mást?
Mert hogy közben megjött a pincér és elvitte a két megüresedett tányért, apró biccentéssel, meg bájos mosollyal az arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Varsó

Tudtam, hogy szeretnek nyúlnak öltözni, a kicsinek több ilyen pulcsija is volt és a csomagok továbbra is csak jöttek a cégtől. Nem, mintha ellenemre lett volna, de azért eléggé nevettem, mikor Maja előhalászott egyet az én méretemben is. Meleg volt és puha, de mégis nyúl fülei voltak.
- A félnegyedét? A házassággal se vártad meg, míg huszonnegyvenkettő lettél - néztem rá sokatmondó pillantással, mielőtt még ismét a kislányra pillantottam. Láttam, hogy piszkálja a lábát, de nem szóltam egy rossz szót sem, csak odanyúltam és a csuklójára fogtam, figyelmeztető pillantással. Nem szerettem, mikor bántja magát.
Lassan kimásztam a cuccaimból, Maja is segített kicsit, de nem nagyon tudott, ebben már gyakorlott voltam.
- Hát jó - sóhajtottam, átadva a kislányt, aztán elkezdtem kotorászni a feneketlen táskában. Ő kicsit kalimpálva figyelte, ahogyan a táskába kotrok, kicsit fel is nevetett. - IIiigen gondoltam.
Pár elég abszurd dolgot, a pelusos cuccot és a színezőt is odébb tolva végül sikerült megtalálnom a barna anyaghalmazt és elégedett mosollyal szedtem ki, igyekeztem semmi mást nem kiverni onnan.
- Az jó lenne, aztán segíthetnél felöltöznöm, mert zsibbad a vállam és így sokminden csak nem egyszerű - pillantottam a vállamra, majd vissza a nőmre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Varsó

- Jaj el ne szontyolodj nekem, semmi baj nincsen, csak szeretem, ahogy számolsz! - néztem rá olyan tipikusan, engesztelős Lewysen, azzal az apró mosollyal, még ha nem is csináltam semmi rosszat. Nem bántani akartam, de az ilyenek mindig megragadtak a fejemben, azzal ellentétben, hogy a magyar szavakat hogyan is kell felolvasni. Az néha még mindig problémát okozott, meglátszott a kihagyás, amit ejtettem, miután ott hagytam a Bkt. - Nem kívánod, ez normális. Kicsit beborultak a hormonjaid, előfordul.
Nekem mondjuk nem volt még ilyen, de nem vagyok nő és terhes sem, szóval asszem semmi meglepő és váratlan fordulat nem volt ebben.
- Tuuudom. - Hagytam, hogy visszavegye egy kicsit a kislányt, de nem azért, mert már nem akartam fogni, csak mindkét kezem kellett hozzá, hogy a nyulat gyorsan és hatékonyan magamra tudjam ölteni és így volt a legegyszerűbb. Kivettem a nyulat, majd el is kezdtem felvenni, miután visszacipzáraztam a táskát. A bal karomra még csak fel tudtam venni, de a jobb már necces volt, szóval csak arra intettem az állammal.
- Annyi, hogy tartani kéne, míg belebújok, mert nem az igazi ez így - ingattam meg a fejem, elhúzva a szám, már majdnem alpakkásan. De csak majdnem, annyira még nem süllyedtem mélyre. - Jól vagy, csöpp?
Kicsit előre is hajoltam, hogy lecsekkoljam, Klaraval minden rendben-e, de a válasz már csak egy fogatlan mosoly volt. Nem viselte meg annyira a tea ügy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit olyan csapatépítő tréning jellege volt a babás tornának, még ha nekünk nem is feltétlenül lett volna rá szükségünk, szerintem elég jót tett. Nem a többiek házasságának, az lehet, hogy még rosszabb lett, mint előtte volt, látva minket, de a sajátunknak biztosan.
- Eléggé nagyon - bólintottam egyetértően, hogy az ott lévők bizony nem arról híresek, hogy olyan jó a házasságuk. Mi mondjuk undorítóan szerettük egymást, ami nekik kissé derogált, de én nagyon örültem, hogy ennyire elvoltunk egymással.
A nyelvére harapott, én meg kicsit elvigyorodtam, szintén kissé kiöltve a nyelvem hegyét. A keze kicsit el is kalandozott, mire az ajkamba haraptam, majd az orrom hegyét az övének érintettem.
- Sokáig tart ám, mire mindet odaadom, ugye tudod? - kérdeztem, mielőtt az elsőt nyomtam volna az arcára, majd egyet az orra hegyére, a szája sarkára, a homlokára, s csak aztán a puha ajkaira. Finoman az ajkamba is harapott, mire elnevettem magam kicsit. - Hééé, mi munka ez, Babygirl?
Kissé oldalra is döntöttem a fejemet, olyan tipikus, apus mosollyal, mielőtt még közelebb húztam volna magamhoz egy csókra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja nem annyira volt oda a divatért és ezt nagyon szerettem benne. Persze, néha jól esett kiöltözni, más pasikhoz képest gyakran hordtam öltönyt, inget, mert illett hozzám, passzoltunk és ezzel képben is voltam. Azt meg szeretem, ha jól nézek ki, őszintén, ki nem? De ő ugyanolyan boldog volt attól is, ha melegítőben topogtam be, törölközőben, vagy szakadt farmerban. Stitch külön kategória volt, azt nem ide soroltam.
- Az nekem is, az nem nehéz. Meg valami kis buta valami még igen, de ennél tovább sosem érdekelt - pillantottam a kezeimre, amik most éppen az ölemben pihentek. Persze, volt már, hogy kamuztam, hogy tudok, de mugli csaj volt, annak nem mondhatod, hogy hajtó vagy. Nem értene belőle egy mukkot sem, hogy mi bajod.
- Nem, de az x száz festmény, mint ismersz, már igen - köszörültem meg a torkomat. Persze, a klasszikusokat én is ismertem, a stílusokat is, de nem voltam benne annyira expert, mint ő.
A kaja kérdés kicsit húzós volt mostanában, azaz, hogy magához képest. Volt már rosszabb is, Szofiba mindent úgy kellett belekönyörögni, a helyzet ennyire még nem volt súlyos, de örültem volna neki, ha ez a mostani sem tart sokáig.
- Egy szóval sem mondtam, hogy haragszom, vagy hogy ez baj. Majd ha nem érzed magad rosszul tőle, úgyis enni fogsz. Én nem erőltetek semmit, te is tudod.
Néztem rá, majd a poharamba kortyoltam, amit a pincér időközben újratöltött, sőt, a bácsi is csendesen játszogatni kezdett. Elég kellemes volt a hangulat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom, hogy szokás, hogy erre csak egyszer jár az ember, vagy minden brekijével, de összességében lehet, hogy beneveztem volna még egy körre. Nem azért, mert másokat lehet szívatni, csak Maja szerette és igazából asszem segített is neki, mikor jött a kicsi Klara, szóval... Erről ennyit.
- Tényleg minden idődet ebbe akarod beleölni? - érdeklődtem kissé felkuncogva, mert azért érdekes volt elképzelni, ahogy lemondja a családi vacsit, mert éppen puszikat vár tőlem. Ijesztő, hogy nem tartom elképzelhetetlennek. Még egy csókot is kaptam az államra, mire elégedetten morcogtam egy kicsit.
- Pusziról volt szó, nem rágcsálásól. Úgy nézek ki, mint akire az van írva, Orbit? - vontam fel a szemöldökömet magasra, majdnem a hajam vonaláig, épp csak össze nem csúszott a kettő.
Még egy kicsit közelebb is simult, én meg az ajkamba haraptam lepillantva rá és végigsimítottam az arcélén finoman.
- Mondtam ilyet? - kérdeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagy szemekkel meredt rám, kicsit olyan volt, mint Bambi, aki éppen a kamion elé ugrott, azzal a kis különbséggel, hogy én nem bántom Maját, sem direkt, sem véletlenül.
- Térjünk erre az időbeosztásra vissza, majd ha végeztél a VAV-val, mit szólsz? - kérdeztem, felvonva a szemöldökömet kis mosollyal. Nem kételkedtem benne, hogy menni fog neki, mert nem volt buta lány, azzal ellentétben, amit állított másoknak. Sőt, szerintem néha még maga is elhitte, pedig találkoztam már buta libákkal, azok pedig nem olyanok voltak, mint ő.
- Tudom, hogy nem vagy az, akkor tele lenne a lakás a szőröddel és félnék, hogy rád lépek - még bandzsítottam is kicsit, mint a rózsaszín szörny matrica a Facebook készletben, hogy jelezzem, ez mennyire normáltalan állapot lenne. - Nem hiszem, hogy ez túl epres...
De hagytam, hogy az ajkamba kóstoljon, kicsit érintettem is az övét a nyelvem hegyével, elvigyorodva. Amikor a buksiját a vállamnak nyomta, finoman megsimogattam a fejét, meg csókot nyomtam a hajába.
- Mindet is. Azt hiszem még van epres orbit a zsebemben, azt még lecsekkolhatnád előtte - villantottam ki az összes fogam szinte a vigyorral, miközben a hajamba túrtam olyan tipikus, Lewys mozdulattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Persze. Miért, mit hittél? - kérdeztem értetlenül kissé, összevonva a szemöldökeimet. Anno sem bántottam érte, pedig akkor nekem már bőven feltűnt, hogy az a házasságos kor nem stimmel. Magyarul is beszéltem, matekozni is tudtam, de aranyos volt, akkor meg miért kéne bántani? Ez meg így is maradt, csak azóta fejben már rozsdásodtam kicsit.
- Igen tudom, nyuszi, de ha minden igaz, ez nem tart sokáig. Nem merek semmit biztosra mondani, ismersz, nem vagyok nő, meg ismerősi körben sem igen akadt olyan, akinél ezt végigasszisztáltam volna... - fintorogtam, mert hát, az még biztos jót tett volna nekem, nekünk, ha szingli apuka is lettem volna. Pedig sok lap ezt a sorsot jósolta, csak szerencsére egyiknek sem volt megbízható jövendőmondója. - De a dokinénid azt mondta, ezen nem kell izgulni, hamar elmúlik.
Nem elég hamar ahhoz, hogy ne figyeljek rá túlságosan is. De ugye ha egyszer volt egy anorexiás nőd, utána már reflexből mozdulsz arra, ami gyanús.
Kellett a segítség hozzá, hogy nyúllá változhassak, mert ugye igen szexi tudok lenni a haza színeiben, jobb, ha ezt elkendőzöm egy nyúllal. Akinek szemmel láthatóan hatalmas fülei és családja van. Ahogy Maja segített belebújni, fel is vettem, kicsit meg is rángattam, hogy jól álljon és ne legyen sehol begyűrődve, aztán felhúztam a kapucnimat.
- Dziękuję - pillantottam az asszonykára, kis mosollyal, aztán előre hajoltam, hogy a kicsilányunk figyeljem. Persze, minden baba félrenyel néha, főleg, ha nem arra koncentrál, amire éppen kellene neki.
- Életem, át vigyázz magadra jobban, apu megőszül, mire betöltöd a hármat - gügyögtem kicsit, de a grimaszolást elengedtem. Semmi értelme, csak fáj. - Öm. Öm. Öm... oda, először!
Mutattam az arcomra, ahol éppen nem volt sebes és sérült és fájós.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Olyan kis durcis tudsz lenni - ráztam meg a fejem rosszalló pillantással, mert hát, mi mást mondhattam volna? Hogy most akkor is a VAVra koncentráljon és az összes ideje nem rám kéne elmenjen, szkúzi.
- Nem lenne jó, csak semmi cucuság, jó? - néztem rá bizalmatlanul. Jó, így is voltak hasonlóságok, mert a haja így is mindenhol ott volt és ezt úgy is értem, hogy mindenhol. Meg elég sokat mászkált a földön is, amit nem mindig vettem észre időben, de még egyszer se sikerült rálépnem, szóval ilyen szempontból asszem szerencse.
- Az nem hangzik valami fincsisen - ráncoltam az orrom kissé undorodós grimasszal. Persze, nekem nem volt bajom a saját ízemmel, de mégsem olyan volt, mint mondjuk egy epres orbit.
Megkérdezte, akkor az övé lehet-e mind, mire felnevettem kicsit, megcirógatva az arcát, de nem tiltakoztam. Imádtam, a fura dolgaival és a rajongásával együtt, valahogy így volt a teljes számomra a nő. Szerettem volna, ha nem változik meg. Mondjuk soha.
- Akármikor - kacsintottam rá, mielőtt az ajkamba haraptam volna. A keze lassan lejjebb vándorolt a csípőmre, mire egy kicsit bemozdultam, szerettem az érintését, de aztán hagytam, hogy a zsebem piszkálja. Aztán a zsebembe csúszott a keze, én pedig halkan felkuncogtam.
- Ott kell legyen. Szólj, ha megvan - csúszott a kezem a hátsójára lassan a derekáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A maga módján a kis hisztije is elbűvölő volt, de asszem jó, hogy én már megszoktam őt. Egy korabeli nem tudom, hogyan jött volna ki vele, a döntésekkel való problémáit meg már meg sem szeretném említeni.
- Ne legyél törpe sárkány, nem áll jól a fújtatás - forgattam a szemem kicsit, mielőtt még elhúztam volna a számat olyan alpakka fejbe. Mert ugye megesik az ilyesmi, de azért ne szokjon rá, csúnya dolog.
- Jaj fúj, nem. Nem szedek össze mindenféle rágcsálókat, przepraszam - még a fejem is megráztam hevesen, hogy nagyon sajnálom, de ez nálam nem így működik. Vannak ilyen fura pasik, akik minden szemetet is, én meg exkluzív tartalom voltam több, mint két éve. Nagyon durván exkluzív.
Nagyon furcsin nézett rám, meg aztán a nóziját is ráncolta. Jó, tudom, hogy velem van a baj, viselkedni kéne, meg ilyenek, nem beszólni dolgokra, amiket szeret, de az epres orbit akkor is jobb! Aztán hatalmas szemeket meresztettem rá, mint azok a kis kulcstartó állatkák, amiknek kiesik a szeme, ha megnyomod. A szívem is kicsit összevissza vert, meg szinte láttam, ahogy az a bizonyos ér is egyre inkább láthatóvá válik. Mélyen a szemébe néztem, kissé még mindig döbbenten, de egyre szélesedő vigyorral. Kicsit még felé is toltam a csípőm, ahogy a rágó után keresgélt.
- Igazán szomorú. - mondtam, majd a kezem a combjaira csúszott és megemelve indultam vele a hálószoba felé. Majd előkerítem azt a rágót később, annyira nem volt fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nincs bajom a butaságokkal - ráztam meg a fejem, holott ez nem volt teljesen igaz. Az ő butaságaival nem volt baj, mindenki másétól agyvérzést készültem kapni, lehetőleg több ízben is. Már, aki érdekelt annyira, hogy egyáltalán tudomást vegyek róla, hogy hülye. Maja viszont teljesen más lapra tartozott.
- Elkísérlek, ha mégis. De én is remélem, hogy nem. - Fogalmam sincs, ezt miért hangsúlyoztam ki, hiszen minden vizsgálaton ott voltam eddig, kivétel nélkül, ami nálam nagy szó, mert amúgy nem éppen egyszerű az időbeosztásom, főleg nem, mikor reklámok is vannak. De ez olyan volt, amit nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söprögetni, mégis csak a gyerekemről van szó, meg életem nőjéről.
A nyúlság nem volt egy egyszerű kaland. Szerettem a lengyel cégeket, mert nagyon édes dolgokat tudtak küldeni Klaranak, annak ellenében, hogy majd teleszemeteljük azzal is az instát, ami így is úgy is megtörtént volna. A nyulas pulcsi is így szülte bele magát a köztudatba, az én méretemben is, amit lássuk be... nem felhőtlen lelkesedés övezett elsőre.
- Anyu tudja, hogy furcsa ízlése van, ne is törődj vele, Törpilla - simogattam meg futólag a kicsilány arcát, mielőtt visszanéztem volna az anyjára.
- Oda bizony, hát most mondtam! - vágtam rá szinte azonnal, határozottan, a szemem sarkából pillogva rá, hogy ugyan mi nem volt érthető. - Igen? Mennyire nagyon?
Persze, tudtam, hogy szurkolnak, valahogy mindig jobban ment, mikor kint volt legalább Maja a meccseimen. Arról nem beszélve, mennyire unták már a random szurkolócsajok, hogy neki ajánlottam, mindent is, kivéve, mikor épp Klaranak. Shame?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Az csak tüszizett, nem? Vagy én vagyok már hülye? - kérdeztem kissé összevonva a szemöldökeim, teljesen elbizonytalanodva egy teljes percre, hogy az szánt szándékkal történt-e. Kicsit asszem gáz, hogy hamarabb kapcsoltam, mint macsóLewynek illene, de mentségemre legyen mondva, hogy én lelkesen pótoltam a meséket az állatkert után.
Nem tudom, hogy véletlen csúszott-e ki az a kis szócska, de az biztos, hogy nálam valamit nagyon durván elpöccentett, már nem csak ő volt, aki akart valamit. Ahogy befejezte a keresést, fel is kaptam, mert ugyan miért kéne a saját lábán mennie a szobába, ha így sokkal gyorsabb?
- Hát mert én nem is, csak te - nevettem fel egész halkan, csak egy pár másodpercre, de mikor átkarolta a nyakam és már nem volt betojva, hogy leejtem, elindultam vele a háló felé, méghozzá elég gyorsan. Csak aztán az ajkamon felejtette magát, és így egy kicsit lassult a folyamat, pedig nem így terveztem. De végül is nem bántam, ez valami olyasmi volt, amire bármikor akadt volna egy pár szabad órám, ha neki is.
- Ez nem az volt? Kicsit mintha telhetetlen lennél ma - toltam be a lábammal a háló ajtaját, majd a hátam nekidöntve csuktam vissza. Van, amihez nem hiányzik a nézőközönség. Az orrom hegyét egy pillanatra az övéhez érintettem, mielőtt még végigfektettem volna az ágyon és fölé mászva az első csókot nem nyomtam a nyakára. - Aztán számold ám, még a végén sok lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem hiszem, hogy a hangszeren való játékban való kiválóság miatt szerettünk egymásba, nyuszika, szóval talán nem kerül válságba ettől a házasságunk - grimaszoltam egy kicsit, még a szám is elhúztam, de csak rövid időre. Nem akartam ebbe különösebben elmerülni, asszem nem erről szólt ez az este, vagy ha mégis, nekem valaki elfelejtett szólni. Közben ismét a poharamba ittam, ami lassan kezdett kifogyni.
- Hát nem tudom, eddig mindegy, milyet láttál, minimum 4-5 mondat megmaradt róla. Nekem ez valahogy kimaradt - piszkálgattam kicsit a terítőt, de nem mondhatnám, hogy szégyelltem magamat miatta. Sőt, igazából ameddig nem találkoztam vele, nem is különösebben mozgatott meg a dolog, ingatlanban utaztam, a művészet sosem kifizetődő.
- Jó, de arról nem te tehetsz és ezt tudod is. Azért, mert nekem vannak ezzel kapcsolatban rossz élményeim még nem kell rögtön kútba ugrani. Majd elmúlik - mosolyogtam rá, bár kicsit meg kellett erőltetnem magam, mert a rossz élmény elég enyhe kifejezés volt. Őt viszont nem fenyegette ez a veszély és én szívesen vettem kindertojást, ameddig ez így is marad. - Még mindig nem vagyok perfekt sem a magyar, sem az édes receptek nagy részében, emlékszel, ugye?
Kicsit még fel is kuncogtam, mert nem a főzőtudományomért szoktak belém esni, pedig azt sem tudok rosszul, csak többnyire egyszerű, egészséges receptjeim vannak, ami nem egyenlő a madártejjel. Vagy a népszerűvel. Ismerős volt a dallam, valami feldolgozásokat játszott a bácsi, szóval csendesen billegtettem én is a buksim, miközben a hajamba túrtam, hogy eligazítsam a furcsi színű tincseket.
- Kérsz még inni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ja azt mondod, hogy már készült rá és csak közbejött a tüsszentés? - kérdeztem derűsen, megfejtve nagyjából mit is akarhatott az előbb közölni velem. Mert hát mi mást akarhatott volna a tüsszentéssel meg az amúgy is tűzfújással, ha nem ezt? Az a mese aranyos volt, bár az utolsó részt már erőltetettnek éreztem, az nem lesz soha a kedvencem. De nem tudok nem Hookra szavazni a túl az óperenciános tehetségkutatóban a dvd-n. Soha nem fogok ezen változtatni.
Elég hamar megoldotta a saját biztosítását, nem kellett amiatt aggódnom, hogy nem tartja magát elég jól, igazából akár el is engedhettem volna, csak nem akartam különösebben. Az enyém.
- És csodamesés is? - kérdeztem széles vigyorral az ajkaimon, meg vele. Kicsit a kezének is nyomtam a buksim, szerettem, mikor a hajamban turkált. Ugyan a haladásnak lőttek, de legalább jól foglalt le, egy rossz szavam se volt a csókra, amivel az ajkaimra tapadt. Még az ajkába is haraptam egész finoman.
- Megkapod. Mindent is - fogtam az állára, talán kicsit határozottabban is a kelleténél és szenvedélyesen csókoltam meg, majd már a levegőhiány miatt hajoltam el, de csak annyira, hogy azt a levegőt szívtam be, amit ő kifújt. - Most pedig legyél okos lány és számolj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elég nagy volt köztünk az összhang, talán ezért is sikerült a furább dolgait is nagyon rövid időn belül megértenem. Most nem feltétlenül csak a tüzet tüsszentő szamarakra gondolok, hanem arra is, mikor szeretne valamit, de nem meri konkrétan kimondani és hasonlók. A lényeg az, hogy nagyon jó kis párost alkottunk és én ezt szerettem is.
Kicsit kinevetett a meghatározás miatt, de nem zavartattam magam miatta különösebben, helyette csak elhallgattattam inkább egy csókkal, ami miatt majdnem meg is kellett állnom egy helyben, mert a figyelmem kicsit elkalandozott.
- Amit csak akarsz - suttogtam széles vigyorral az arcomon az ajkai közé, mert én bizony nem fogok ilyeneken szarakodni. Az ujjai a tarkómon kalandoztak, kissé el is mosolyodtam a dolgon, szerettem, ahogyan hozzám ért, főleg ilyenkor. - Addig bizony. És mondjuk, legyen egy.
Az ujjai bebarangolták a mellkasom, majd az oldalamon csúsztak végig, mielőtt kicsit közelebb hajolt volna. A mondanivalója idióta vigyorgásra késztetett, szerettem volna minél közelebb tudni. Nem kevés idő volt az a huszonnegyvenkettő csók.

***

Mély levegőket véve próbáltam egy kicsit a vérnyomásom, a légzésem stabilizálni, több kevesebb sikerrel, a plafont bámulva közben. Egy pillanatra az ajkamra haraptam, mielőtt tovább helyezkedtem volna, egy apró nyöszörgést is megengedve, mert valami nagyon rossz helyen volt.
- Mi eeez? - a hangom kissé reszelős, érdes volt még, de az csak az oxigénhiány egyik mellékhatása volt. A gerincem nyomta valami irtóra, amiért turkáltam is pár másodpercet, domborítva kicsit, hogy elemelkedjek és be tudjak nyúlni alám. Nevetve pillantottam a kezemben lévő orbitra, majd rögtön betoltam kettőt is. - Legalább megvan!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Én is remélem, sokkal jobb lenne, ha nem kellene menni. Inkább vinnélek titeket fagyizni, mint orvoshoz, a hercegnőnek is sokkal jobban tetszene az úgy - pillantottam a kicsi lánykánkra. Csodaszép volt, ahogyan csendesen rágcsált akármit is, ami éppen a keze ügyébe akadt. Már akkor is nagyon oda voltam érte, mikor először húzta oda a kezemet a pocakjára, hogy bizony, épp az előbb rúgott. Ez pedig azóta csak egyre inkább fokozódott, ami olyan furcsa volt, nem tudtam, hogy lehetséges.
- Mindig hoppolnak a nyuszik? - érdeklődtem, felvont szemöldökkel figyelve a lánykáimat, akik ugye énekelgettek, méghozzá nem is keveset. Kifejezetten aranyosak voltak, szerettem mikor játszogattak.
Lassan sikerült engem is beleimádkozni a pulcsiba, ami azért nem volt egy egyszerű mozdulat, de mi jó csapat vagyunk, éppen ezért sikerült is lassan megoldani. Épp csak Klara nem vette ki belőle a részét, de csak azért, mert lelkesen itta a teácskáját.
- Akkor meg mit kérdezgeted asszony? - vontam fel a szemöldökömet, nem túl magasra, mert senkinek nem hiányzik, hogy megint elkezdjen vérezni az arcom, köszönöm. Se nem szexi, se nem higiénikus. De legalább a puszijaim megkaptam. - Jobb is.
Aztán kicsit összehúzott szemekkel figyeltem, ahogyan a kislány nevetgél a juhúzáson, míg el nem mosolyodtam.
- Akkor már értem, miért sikerült ennyire jól az egyenlítés. Nem is tudom mit csinálnék, ha nem lennétek itt szurkolni... - biggyesztettem le az ajkaim kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit jól esett semmit nem csinálni és nyugi is volt, ahhoz képest, hogy München egy kifejezetten nagy város. Meg állítólag zajos is, de most az autókat sem igen hallottam, pedig tényleg volt forgalom. Csak azt az alapzajt, ami minden lakásban megvan, ha nem egy isten háta mögötti faluban laksz. A plafon itt is az a bizonyos csillagos lett, miután átköltöztünk, mert a festő ráért, Maja meg már az előző helyen is eléggé szerette, akkor miért kéne megválni tőle?
Az alapzaj mellé leginkább csak a hangos szuszogás volt a mellékzönge, amit az asszonyka produkált. Néha szerettem volna megérteni, hogy képes az ágy hatvan százalékán ott lenni, mikor ilyen kicsi. De most is magunk alól kellett kioperálnia a haját, amin kicsit kuncogtam.
- Az az izé. Ami alattam van, nem tudom - emeltem a hátam szép ívesen a mondandómmal egy időben. Aztán amelyik kezemmel épp nem támaszkodtam, kicsit kajtattam magam alatt és ott volt az a bizonyos csomag rágó. Majára néztem lapos, sanda pillantással, mert biztos, hogy nem a zsebemből esett ki. Közben ő az orra hegyéig aktiválta a láthatatlanná tévő köpönyegét.
- Hát... Nem tudom, megérdemled? - kérdeztem, mielőtt elvigyorodtam volna, a fogaim közt villantva kicsit az epres csodát, majd kis grimasszal odébb toltam pár tincsét. - Ez nem finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- És elég jól mutat? - vihogtam el magam, mert egy ideje a a múzsa nem igazán volt átjáró vendég nála, még ha ezt nem is igazán látta be. De én inkább csak csendben maradtam, nem akartam ebbe komolyabban belemenni, nem ez az este volt az, amelyik erre alkalmas.
- Jaj igen, lebuktam. Nem tudom elképzelni az életemet a látványod nélkül, Kevi, jaj ne hagyj el! - vihogtam, már jóformán könnyesre magamat, de aztán inkább csak bele is fujtottam magamat kis híján a piámba, amit az orrom elé tolt, hogy azonnal igyam meg. A pultoslány kissé mintha meg lett volna szeppenve, de végül is, mi nem fogunk semmit fizetni, akkor megihatunk mindent is.
- Teve, ne murkálj a feletonomba - nyúltam a keze után, de nem is sikerült pontosan eltalálni a kezét. Azt hiszem, hogy az előző ital, ha nekünk is készült, sokkal jobb cucc volt, mint az előző. Valahogy sikerült a megfelelő helyre kattintani, körülbelül a negyetodik próbálkozásra, majd fel is raktam.
- Én mindig képes vagyok varázsolni, ha szépen nézelnek rám. Te nem? Shame - néztem sokatmondó pillantással a lengyelszármazékra, aztán inkább rendeltem még egy kört, mielőtt végleg kiszáradunk itt a pult mellett. Hogy lehet ennyi ideig váratni valakit? Nem engem és Kevét fognak, ez is biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem kell furán érezd magad miatta, csodalányka vagy, tudod? - húztam el kicsit a számat, majd vontam egyet a vállamon. Nem akartam én semmiről meggyőzni, de azt sem szerettem volna, ha azt hiszi, hogy buta, mikor lényegében csak másban okos, mint a nagy átlag. Nem mindegy, emberek! És mikor valaki arra próbált esetleg utalni, hogy mondjuk Maja butácska, igen fel tudtam magamat rántani rajta.
- Helyes, fölösleges lenne leszoknod róla, csak hogy aztán a brekivel pár év múlva visszaszokhass rá. - Mert a gyerekek, a családom szinte bármelyik ágát nézve, elég aktívak voltak. Sport, futás, játék, anyámkínja. Szó szerint, Levendula szerette, de életemben nem hallottam még nőt ennyit nyöszörögni, hogy fáj a dereka.
A hajam nem akart úgy állni, ahogy azt elrendeltem neki, hiába a sok kozmetikai produktum, kicsit el is kámpicsorodtam a ténytől. De csak addig, míg állítgatni nem kezdtem nagy lelkesen,  hogy legalább ne úgy nézzen ki, mintha most másztam volna ki az ágyból.
- Mi olyan vicces? - néztem rá, kissé leszegve épp az állam, a kezemmel a hajamban megdermedve a mozdulat közepén. Persze, sejtettem, hogy az a bizonyos hajhossz, leginkább, de jobb volt hallani.
- Ja, nem, igazából nem baj, csak meglepődtem. Anno két évbe tellett feldolgoznia, hogy nem eszem meg a túróstésztát, amit péntekenként csinál   - horkantam fel. Levendula nem volt egyszerű eset és asszem soha nem is lesz, de rendben van ez így. Nem vagyunk már egymásra utalva. Azt hiszem, valójában valahol soha nem is voltunk.
- Akkor jó - bólintottam, közben nekem meg is hozták a salátámat, de még megköszönni is késve sikerült, mert a zenés bácsit figyeltem, kicsit ringatva a fejem a zenére. Tetszettek a feldolgozásai. Aztán mikor realizáltam, hogy igen, ezt a számot nem csak ismerem, de szeretem is, halkan dünnyögni kezdtem a dalszövegét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igazából elég sokat szoktunk együtt mászkálni, akkor is, ha éppen elég sok dolgom volt. Ha mást nem, egy órácskás sétára a parkba, vagy hasonló, de valamit mindig be lehetett és kellett is iktatni. Eleinte csak ő meg én, meg ugye a nagyfiú, aztán meg a kicsi hercegnő is. Néha még elmentünk kettesben, de az ritkább volt.
- Persze, hogy azok - biccentettem röviden, ezen nem volt mit vitázni, hiszen szerettem őket. A pillantásom a kezére siklott, ami félig a picibrekit, félig a pocakját simogatta. Még nem igen vertük nagy dobra és ez jól is volt így.
- Jó, de ismerjük be, ő szinte mindig ugrál - néztem rá sokatmondó pillantással, hiszen Voltról beszéltünk. Igaz, hogy már nagyfiú volt, egészen hatalmas a kis maszathoz képest, amit anno ölben hoztam haza, de még mindig rám ült, belemászott a bőröndömbe és körbeugrálta a kertet. Közben nyúllá vedlettem, amiben Maja segített nekem.
- Máshova szeretted volna? - kérdeztem, talán egy egész kicsit provokáló hangnemben, a tekintetemet mereven a pályára szegezve addig is, aztán a szemem sarkából pillantottam rá, apró félmosollyal a szám szélén. Egy kicsit közelebb is csúsztam hozzájuk, nem olyan nagyon feltűnően, csak épp hogy ott legyek.
- Tudom, nehéz is téged meggyőzni a maradásról, akkor is, ha éppen muszáj lenne - forgattam a szemem kicsit, majd felhúztam a kapucnimat, Maja felé nézve. Még a colgate mosolyom is megcsillant. - Szép vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit olyan volt ilyenkor minden, mintha nem is lenne semmi és senki más az egész világon, csak mi ketten, meg egy ideje a brekiék a másik szobában. De ennyi, nem több. Ilyesfajta nyugalomhoz pedig nagyon ritkán volt szerencsém életemben, ezért megbecsültem minden egyes pillanatát.
- Nem, nem egészen - grimaszoltam, miközben elemelkedtem a matractól kicsit. Az izmaim zsibongva tiltakoztak, még pihenjünk, nem kell sietni sehova. Másrészről a lepedő megint elcsúszott és még valami volt is pluszban alattam, aminek semmi keresnivalója nem volt ott. Az epres orbit.
- Nem tudom, ez valahogy ide került és nem a zsebemből esett ki. Nem tudsz róla valamit? - informálódtam eltűnődve. Képtelenség volt, hogy onnan essen ki, mert nem volt rajtam, mire először ide tespedtem. Szóval asszem, hogy valaki megtalálta, csak aztán ezt nem kötötte az orromra.
- PFa nem mondod? - kérdezte kissé cinikusan, most már hajtalanítva a számat, mielőtt megvillantottam volna a fogaim között azt a bizonyos rágógumit. Aztán kinyújtotta a nyelvét és végighúzta az ajkaimon, majd a rágón és közölte, hogy finom. - Szeretnéd még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már annyit pörgött forgott, hogy majdnem megkérdeztem, hogy minden rendben van-e. De csak majdnem. Máskor is megesett, hogy egy kicsit többet helyezkedett, míg megtalálta a rendes helyét. Azért végül csak felém fordult és olyan nagyon szépen is nézett rám, amire én is elvigyorodtam egy kicsit, mielőtt még a rágó nyomára bukkantam volna.
- Hm? Mire véljem ezt, hölgyem? - kérdeztem elhúzva a számat, aztán a rágó után a kezeimmel kicsit összenyomtam a párnám a fejem alatt, ott is felejtve őket kicsit, olyan nagyon szépen nézve fel a feleségemre.
- Biiiiiiiztosan, én varázsoltam ide aljasul, hogy majd meg kelljen mozdulnom, mikor éppen semmi kedvem nincsen hozzá - horkantam fel, kissé rosszallóan is nézve rá, de aztán csak meggyőztem magam, hogy jobb, ha csak megsimogatom az arcát és nem nyökörgök ilyen baromságokon.
Aztán segített egy kicsit, hogy elhuzigálja a haját az arcomból, ami elég lehetetlen vállalkozás volt, de többnyire sikerrel jártunk.
- Nem, a farkamat.Persze, hogy a rágót! - Nevettem el magamat, aztán inkább a tarkójára csúsztattam a kezemet, viszonozva a csókját. Az ujjai a hajamba túrtak, kissé megsimítva a nyakam is, mire az ajkai közé nyögtem halkan. A kezeim a derekára csúsztattam, lassan végigsimítva az oldalán, apró mosollyal. - Csüccs!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Részben anno azért is maradtam, azt hiszem, mert nem születhetett kétség affelől, hogy Maja figyel rám. Még amikor nem is csináltam semmi fontosat, is rám figyelt és arra, hogy mit mondok, vagy csinálok, nem pedig arra, hogy mennyi pénzem van, vagy a sajtó mennyire kapott fel. Ez pedig így is maradt, azzal a kis plusszal, hogy rá kellett jönnöm: szeret engem.
- Nem is értem, hogy tudtad rávenni, hogy ilyeneket megtanuljon! Boszorkány - nevettem el magamat, bár tény, hogy nem csak ezek voltak érdekesek abból, amiket Volt tudott. Asszem túl sok időt töltenek együtt, ami alapvetően nem lenne baj, csak mégis furcsa a legtöbb embernek.
- Csak...? - kérdeztem vissza, nem igazán segítve a zavart helyzetén, szerintem kifejezetten undok vagyok, nem is értem, hogy jöhetett hozzám egy olyan lány, mint Maja. A csapattársaim is igen csak megkérdőjelezték a dolgot az elején.
- Ez igaz. Mellettem - pillogtam pár pillanatig a brekire, kerülve a szemkontaktust a nagybetűs nővel, mielőtt rásandítottam volna, féloldalas, már majdhogynem szégyellős mosollyal. Előtte sosem mondtam ilyeneket nőnek, de ő volt a jobbik felem, az a bizonyos. Ezt pedig jobban megbecsültem, mint ahogy az elsőre látszott. Szóval apró szusszanással nyomtam egy csókot a homlokára, mielőtt még visszafordultam volna a meccshez. Katasztrófa volt, ami a pályán fojt, Dragunov és Smith közrefogták Gabrjelt, aki végül pánikba esett és random eldobta a labdát. Ezért én magam rúgtam volna le a seprűjéről, ha még fent vagyok, meg is feszült az állkapcsom rendesen. Ezen csak az segített, hogy a kicsilányom a látómezőmbe került, kitakarva előlem a zajló jelenetet.
- Persze, hogy vissza szeretne - vettem át óvatosan, ellazítva az izmaim, majd finoman, de biztosan tartva átvettem a kislányt. - Szerinted mi   a szart művelnek a pályán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valószínűleg eltűntette az orbitot a zsebemből, már jóval azelőtt, hogy az ölembe kapva a szoba felé indultam volna vele, ezzel pedig nem is volt semmi gond. Taps-taps, elismerés, meg minden, mert úgy csinálta, hogy észre sem vettem. Csak ugye most lebukott, mert a kis csomag istentelenül nyomta a gerincemet.
- Mit tetszik hümmögni? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mielőtt még a pillantásom arra csúszott volna, hogyan is helyezkedik mellettem. Azt hiszem, hogy megint benéztem az s-sz dolgot, de nem érdekelt annyira, hogy komolyabban javítsam is magamat.
- Tak, a hátamba akartam elrakni, de kiesett a lapockáim közül. Igazán szomorú - kuncogtam fel, szinte már kajánul, de nem azért, hogy bántsam, egyszerűen csak jól esett egy kicsit nevetni a dolgon. Mégis mit tehettem volna, sírjak? Közben kissé elnyújtózott, a popsiját magasra tolva, mire csendes mordulással tereltem vissza a pillantásom az arcára. Kicsit megint kaptam a hajából kóstolónak, mikor közelebb hajolt a rágómat megcsócsálni, de már elengedtem, nem volt szokatlan érzés a hatalmas hajtömeg. Szomorú? Nem igazán. Kicsit olyan csiklandozós érzés volt, éreztem is a libabőrt a nyakamon és a mellkasomon.
- Oh? - kérdeztem, mielőtt még a csókjába feledkeztem volna. Nem igen engedte, akaratlanul is az ajkai közé nyögtem, hiszen előbb a nyakamon simított végig, aztán a hajamba markolt, nekem meg egyből megugrott a pulzusom. - Ott jó lesz.
Azzal egy határozott mozdulattal toltam lefelé a csípőjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtam, hogy Volt szerette, mikor Maja vele foglalkozott, szóval engem sem kellett győzködni, ahogy őt sem. A nasival amúgy is sok dologra rávehető volt, így elég sok dolgot megtanult, amit más nem. Már hogy a mancsos, nem Maja. Vele ennyire azért nem volt egyszerű a dolog.
- IIiiigen, tudom - mondtam, de a mosoly most érdeklődés hiányában elmaradt, mert jobban fájt, mint azt szerettem volna.
Imádtam, mikor zavarban volt, a mai napig volt, hogy sportot űztem belőle, hogy hányszor tudom egy este alatt pirulásra bírni és hát... még mindig nagyon érdekes számokat kaptam végeredményképpen, amit személyes sikernek könyveltem el.
- Igen, azt tudom, azért nem is csinálok nagy ügyet belőle, mikor szeretnék - öltöttem ki a nyelvemet egy pár pillanatra. Leginkább egy alvás segített volna rajtam, mert olyankor jobb esetben nem mozog az arcom, meg lehet, hogy egy pár marok jég sem lett volna rossz. De hát nem lehetett, itt ültem a csúnya néni mellett, aki büdös volt, mint egy francia pacsuligyár. Közben átvettem a kicsilányt, mert éppen ide kívánkozott, én meg szerettem fogni és hagytam, hogy a kezében lévő cumitartóval játszogasson. Maja keze az enyémre csúszott, mire apró, dühös szusszanással fordítottam felé a fejem.
- Hm? De, mint láthatod, elvileg az is - préseltem össze az ajkaim, mert tudtam, hogy nem az, soha nem is volt és nem is lesz. Velük nem. - Talán lassan vége lesz... Vagy nem. Nem látom a fogókat.
Azzal a kékjeim a pályára függesztettem ismét, de akárhogy számoltam, két ember hiányzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem fogja bevallani, hogy ő volt a ludas a rágó ügyben, ez valahogy már korábban is világos volt a számomra és asszem, nem is érdekelt annyira, hogy meghasson. Apró puszikkal nyomta tele az arcom, mire az ajkamba haraptam egy egész kicsit, lesütve a pillantásomat. Igen nagyon szerettem, ilyenkor meg aztán főleg.
- Valahogy sejtettem - jegyeztem meg derűsen, rántva egyet a vállamon. Végigsimítottam az állán, majd lassan a nyakán, majd a gerince mentén végig a hátán.
- Nem, nem szeretem őket. Kifejezetten imádom - vigyorogtam rá szélesen, eltűrve egy tincset az arcából, kissé oldalra biccentve a fejemet. Nem nagyon, csak olyan éppen normálisan. Szerettem, mikor fújta a bubikat, olyan jól álltak neki. Hagytam, hogy visszahajoljon hozzám, ami ugyan még több hajat eredményezett, de nem bántam, azt hiszem, ezt legfeljebb az összekötésével lehetne - részben - áthidalni.
Az az oh már sokkal szexibbre sikeredett, mint azt szerettem volna, kicsit hevesebben is húztam magamhoz, mint azt eredetileg terveztem, de nem bántam meg egy pillanatát sem. Ahogy a keze végigcsúszott a nyakamon, meg is kellett törnöm a csókot egy halk nyögéssel.
- Tökéletes - feleltem, mielőtt még a nyakát kezdtem volna ellepni csókokkal és apró harapásokkal, itt-ott ocsmány lila foltot is hagyva magam után.