Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még mindig nagyon nagy szemeket tudott rám mereszteni, mire alpakka fejet vágtam. Megszokhatta volna már, hogy ha én szeretem őt, akkor nagyon teszem és nem sajnálom rá a pénzem. Annyi hülyeségre megy el, éppen attól sajnálnám, aki a legfontosabb az életemben? Ugyan már. Maja el is sietett, hogy a virágot vízbe tegye, mi meg addig a hercegnőmmel szórakoztunk kicsit. Szerettem vele lenni, legyen szó akármiről is. Játék, meseolvasás, fürdetés vagy csak altatás, minden is tökéletes volt, ameddig az én karomban van és nem mondjuk a nagyszülőkében.
- Azt látom, majd jövőre hozok Klaranak is - mondtam, csókot nyomva a feje tetejére, kicsit hagyva, hogy a szabad kezével az enyémet szorongassa. Maja egészen türelmetlen volt a figyelmemet illetően, ez pedig akárhogy is próbáltam volna leplezni, nagyon is tetszett. Ahogy a keze a lábamhoz ért, persze felkaptam a fejemet és csak simizgettem a kicsilányt. Kicsit el is szégyellte magát, pedig legjobb tudomásom szerint most semmi olyat nem csinált, ami miatt így kellene éreznie magát.
- De az csak virág- közöltem kissé durcásan, mert nem igazán voltam oda azért, ha valamit sokall vagy úgy érzi, túlzásokba estem. Majdnem két éve kapott egy karkötőt, csak arra vettem neki egy ilyen kis lifegős cuccot. Közben ugye lepakoltam a babánkat, majd átvettem a piros tasakot, összepréselt ajkakkal pillantva rá. Mert én viszont nem éreztem szükségét, hogy körbeudvaroljon.
- Csak azért kellett, hogy visszaadjam, ugye? - kérdeztem, de csak piszkálódás volt. Az első dolog, amit kihalásztam, egy papír volt, amit aztán el is kezdtem olvasni, kis mosollyal az arcomon. Odébb is tettem, majd a zörgős, zöld papírból kiszedtem egy kis golyót. Mint kiderült, egy rózsaszín kis labdacs volt, rajta a 624 felirattal. - Igazából már vártam, hogy mikor jut eszedbe megcsinálni.
Kicsit fel is nevettem, majd kiszedtem a szürkét is, amire Volt arcon nyalt. Grimaszolva töröltem le a nyálkát a bőrömről, majd tovább szedegettem ki a kis bogyókat. Egy lila volt a következő, 631 felirattal, mire a pillantásom Klarara vándorolt, majd a kis kéket is kiszedtem, ami én vagyok. És még volt egy. Szóval csak ültem ott és bámultam bele a tasakba, kezemben a kis bogyeszekkel, miközben az agyam próbálta feldolgozni az információkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon odavoltam ezért a csöpp kis brekiért, nem hittem, hogy valakit lehet ennyire szeretni. Pedig Majáért is odáig voltam de az más, nem ilyen érzés. Hasonlít a kettő, de csak kicsit és azt hiszem, ez is az én defektemnek tudható be a nőmmel kapcsolatban, nem ez a dolgok normális menete.
- Igen tudom, édes lány vagy - mosolyogtam rá, mert ismertem már ennyire. Ha valami szép, azt szereti, ha én is adom, akkor meg még inkább. Én meg szerettem, ha boldog és ha nem csak szavakkal tudtam kifejezni, hogy mennyire odavagyok érte. Be is gyűjtötte rövid időn belül a kicsilányt a plüssök közül, míg én begyűjtöttem a tasakot, majd a dobozkát is. Előbb a dobozt bontottam fel, mert ugye azt tolta oda, hogy de mégmégmég. Kinyitottam és... karamella. A gyomrom hangosan morrant fel, én meg Majára néztem.
- Mi bajod a kockáimmal? Miért nem szereted őket? Szerintem szépek így! - nyuhogtam egy sort, a hasamra csúsztatva az egyik kezem, de aztán kibontottam az egyik kis kockát és betoltam az arcomba, miután lenyúztam róla a csomagolást. Nem csak, hogy semmi baj nem volt vele, kicsit nagyon is emlékeztetett arra, amiből egyik karácsonykor megettem az összeset. - Levendulától van a recept?
Aztán inkább lecsuktam a dobozt és odébb tettem, a kezem a gatyámba töröltem, majd kinyitottam a kis tasit. Az első lasztika után szélesen elmosolyodtam, pár pillanatig Maját figyelve.
- Mert édes vagy - tudtam le ennyivel, mert jobban lefoglalt most, hogy a tenyerembe pakolgassam a kis labdacsokat. Egyiket a másik után, mindegyiket egy kicsit megcsodálva, majd a többi mellé pakolva. Egyet kivéve.
- Mindenkinek? - kérdeztem, jóval magasabb hangon, mint azt eredetileg terveztem, de halkabban is, mint szerettem volna. Valahogy az egész beszédközpontom nem úgy akart működni, ahogy kellett volna neki. A bal kezemmel zavartan a hajamba túrtam, halkan felszusszanva és a kis labdát figyeltem, mielőtt hagytam volna azt a mosolyt lassan kiszélesedni. - Babánk lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ugyan mikor összebújás van, meg szeretés, akkor általában boldogság is, most mégis illett kicsit elhessegetnem ezt a színről és nekiállni a munka oroszlán részének. Nem volt annyira vicces, nem szerettem én az ünneprontó lenni, de ugye valakinek ezt a szerepet is vállalni kellett és mivel más nem volt kéznél, ez a valaki én lettem.
Nem volt a legjobb a hangulat, mert jelen pillanatban mind a ketten elég eh terméket produkáltunk. Az ő esetében ez még bocsánatos bűn, az enyémben meg csak a szájhúzás megy rá, mert nem erről volt szó. Nem szeretem az ilyet.
- Majd meglátjuk - hagytam rá, mert vitát sem akartam ebből az egészből. Leginkább csak a vizsgaidőszak végére vágytam, de az még nem akart előkerülni.
Kicsit azért elmosolyodtam Majus vigasztalgatásán, kicsit neki is nyomtam a fejemet az övének, csak utána sóhajtottam fel, a kicsilányt figyelve, hogy merre is tovább. Nem olyan példát kéne mutatnom, hogy valami nem megy, ami addig ment és én egyből feladom.
- Nem nyuszi, ez nem egészen így működik. De ha mondjuk "megtalálod a lelkitársad" vagy hasonlók... szóval ilyesmi hatására változhat a patrónusod. Nem tudom, mikor idéztem meg utoljára. - sóhajtottam fel, majd az ajkamba haraptam. - Azóta egészen biztosan nem, hogy... szóval Klara óta.
A puszi után kicsit nekibillentettem a fejemet a vállának, de nem hosszú időre, mert illett összeszednem magam és megidéznem a... smacit? Szóval vettem ismét pár mély levegőt, eltüntetve pár fölösleges gondolatot a fejemből és csak egy maradt. Az a bizonyos. A kicsilányom, Maja kezében, ott a kórházban. Aztán mikor kinyitottam a szemem, ott csücsült le épp a smaci, a nagy mancsával Maja felé kalimpálva.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ez az egész patrónus dolog olyan volt, amivel jobban járt volna, ha nem nekem kell előadást tartanom róla. Valaki, aki jobban ért hozzá, érthetőbben is el tudta volna magyarázni, de én csak nyűgös voltam és feszült attól a ténytől, hogy nem tudok még egy nyomorult patrónust sem megidézni, ami egész addig ment.
- Hát... láttál itt lovat? Mert én nem - közöltem kissé bebandzsítva, mint az a furcsi lila szörny. Sokszor éreztem úgy magam, meg hogy nem értek dolgokat, főleg ha érzelmekről volt szó. - A patrónust? Nem. Engem viszont igen.
Mert akárhogy is vettük, más lettem, mióta ő volt. Nem a rossz értelemben, de más. Kicsit megváltoztak a prioritásaim, a gondolkodásmódom, a hozzáállásom a dolgokhoz. Ez nem egy önálló folyamat volt, Maja mellett indult el a dolog, aki szintén egy csomó dolog rendjét teljesen felforgatta. Kicsit inkább figyeltem, ahogy a kislány Maja figyelméért rugdosódik, meg hatalmasakat mosolygott rá.
A mancsos állat egy smaci volt, nem túl nagy, de nem is picimini, olyan éppen közepes méretű jegesmaci volt. Leült és párat vakart a fülén, mielőtt azt Maja felé nyújtotta volna.
- Hát, azt hiszem - állapítottam meg, de ahogyan a koncentrációm kissé megcsappant, a smaci felháborodottan kapta felém a fejét, kissé el is halványodva. Hajh.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Imádtam ezt a zakkant nőt, de néha nem tudtam eldönteni, hogy inkább megölelném vagy sírva fakadnék, hogy miért kell ezt csinálnia velem. Jelen pillanatban éppen az utóbbi felé hajlottam, mert tudtam, milyen vagyok, ha karamellát raknak elém, szerintem Helmut ezért is bannolta az edzőközpont büféjéből. Nagyon durva veszekedéseket szült, ha valakinél mégis volt.
- Jaj, tudom, hogy nem akarsz rosszat soha, Kochanie. Csak... tudod,
hogy vagyok mindennel, ami karamell... kivéve az a fura fazon, az énekes, azt nem szeretem. - Még a fejem is megingattam, hogy egy kicsit sem. Aztán inkább tovább rágcsáltam az instant plusz felüléseket, mielőtt rákérdeztem volna, hogy anyám is benne volt-e a dologban. - Amilyen aranyos, azt is mesélte, miért nem érdemes dupla adagot csinálni belőle?
Figyeltem pár pillanatig, ahogyan a két kis tsumtsummal hadonászik anyu, aztán helyette inkább a táskácskára szegeztem a pillantásomat, amit ki kellett pakolnom.
Igazából elég hamar ment, mert sorra szedtem ki a kicsi kísérleti labdácskákat, amikkel szerencsére semmi borzasztó nem történt, mikor víz érte őket. Nem tudom, hogy toleráltuk volna egymást 626-al, ha megjelenik itt. Valószínűleg lefújtam volna a vizespalackkal. Aztán az utolsónál jött a nagy sokk, megint, azt hiszem, ez olyan infó lesz, amit sosem fogok tudni higgadtan és normálisan kezelni. Maja lepakolta Klaracskát hasra magunk mellé, aki a fejét kezdte ismét emelgetni, de a pillantásom megint a feleségemre csúszott. Finoman visszapakoltam a kis golyókat a táskába, majd azt el az útból és a kezem a dereka köré fonva húztam magamhoz egészen közel, hogy átöleljem.
- Nagyon-nagyon szeretlek, ugye tudod? - kérdeztem puszikkal lepve el az arcát, mielőtt a nyakába fojtottam volna a vigyoromat. - Meg a csodabrekiket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem ez volt az álomprogramom a hétköznapjaimba, de összességében nem volt vele bajom sem. Majának kellett segíteni, azt meg szerettem, főleg, mikor büszkén lengette meg a bizonyítványát az előző alkalmakkor is, mint aki tőlem várja az elismerést. Mert hát, így is volt, ez rám hárult, mert egyesek szar szülők. Khm.
- Én se, ez itt a probléma - tártam szét a karjaim, majd visszaejtettem magam mellé elégedetlen arccal. Mert ugye nem erről volt szó! Nem volt benne a megállapodásban, hogy majd csak úgy gondol egyet a patrónusom és csettintésre valami mássá válik. Szerettem őket nézni együtt, mert gyönyörűek és kis boldogok voltak, szóval egyszerűen jól álltak egymásnak. Nagyjából azt hiszem, a házban van most minden, ami nélkül nem tudnék teljes életet élni. Plusz Schwarz.
Aztán a figyelmem a patrónusra összpontosítottam és azt hiszem, hogy sikerült megtalálni azt, ahogy mindkettőnknek jó. Már hogy... mindegy, ott ült a smaci és billegtette a lábikóját nagy lelkesen.
- Hát, eléggé smaci formája van - bólintottam elégedetten. Kicsit el is mosolyodtam, mielőtt még a smaci olyan csúnyán nézett volna rám, majd ismét Majára sandítottam. - Tudod, mire gondoltam...?
A smacival még tetettem egy kört, oda is ment a kislányhoz, jó közelről megnéztem, aztán hagytam útjára menni, mert beszélni akartam Majával.
Ez nem egy multitasking feladat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha úgy vesszük, valahol igazat mondott. Azt akarta szimbolizálni a patrónusom, aki vagyok, akkor éppen szabad és megállíthatatlan. Vagy, valami ahhoz nagyon hasonló, kötődés nem igen alakult ki senkivel, barátokon kívül. Ha igen aktívan akarnék mindenbe mindent belelátni, a szürke az érzelmi világomat jellemezte volna: sivár és egyhangú. Aztán mikor ez elmúlt, a patás is eltűnt.
- Igen, eléggé az - láttam be, aprót bólintva, majd halványan elmosolyodtam őt figyelve. De aztán várt a munka meg a tenni akarás, szóval kénytelen voltam nekiállni és tényleg a patrónussal foglalkozni. Az emlék megtalálása is sokkal egyszerűbbnek bizonyult így visszatekintve, mint eredetileg szerettem volna, de akkor még teljesen máshogy álltam hozzá.
A kicsilány halkan fel is sikoltott, mikor a maci odahajolt hozzá, hogy megszaglássza. Bár, ez inkább természetből adódó volt, azt hiszem, a patrónusok nem érezhetnek szagokat... ? Kérdőjel.
- Jaj, dehogy is... nem akarom bántani, csak azt hiszem, nem szereti, hogy több dolgot próbálok egyszerre csinálni - ingattam meg a fejemet, mert ugye formás smaci volt. De ettől még nem egyszerű feladat, nem olyan, mint matekban a szorzás. - Rátok. Már, hogy... az első percekre.
Kicsit le is szegtem a fejem mosolyogva, majd letettem a pálcát és arra a helyre néztem, ahol az előbb még a smaci ácsorgott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Rögtön előjött belőle a jaj minden rossz lesz, jaj, minden fúj, béna vagyok, szóval gondolom megküzdött a dologgal. De az, hogy most itt volt az az adag a dobozban, éppen arra volt bizonyíték, hogy végül megoldotta és hogy nem tudom, ez mennyire volt jó hír. Anya meg azt üzente, hogy vigyázzak magamra, mire  az arcom rögtön teljes grimaszba rándult, az államtól a homlokomig, egyszerűen nem szerettem, mikor úgy viselkedik, mintha még mindig tíz éves lennék. Ettől függetlenül igaza volt.
- Hát, igen, mondhatjuk, hogy vannak vele gondjaim. De nem vagyok már tizenegy, csak nem fogom végighaldokolni az estét a kanapén - sóhajtottam, a dobozra nézve, majd inkább kiszedtem még egyet, hogy nem sokkal később betoljam az arcomba. A rendes tejes dolog amúgy igaz volt, volt bogyóm, ami kiütötte tüneteket egy időre, de összességében nem szerettem használni, mert így is elég szar kerül a szervezetembe, aminek semmi helye nincsen ott, ez már olyasmi, ami nem fér bele.
Aztán szépen lassan realizálnom kellett, hogy mire is ment ki ez az egész és a karomba zártam a nőt. Mert hát minden mesecsodás és csodamesés, ebben a sorrendben. Életem nője megint babát várt, mikor már az előző kicsi csodáért is odáig voltam. Szorosan hozzám bújt, én meg a nyakába fúrtam az arcomat cserébe. Persze, csak addig, míg oda nem emelte közénk a kicsilányt, mert akkor kicsit engedtem a szorításon a dereka körül.
- Igen, szerintem is minden baba - kicsit el is vigyorodtam, meg megengedtem egy kacsintást is, megsimizgetve Klara buksiját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A smaci pillanatok alatt lett közszereplő, kicsit magamra emlékeztetett azokban a kritikus években, mikor nem derült kis, hogy most tényleg maradandót alkotok Lengyelországban, vagy olyan leszek, mint a legtöbb fiatal tehetség. Hullócsillag. Pár pillanatig sziporkázik, majd eltűnik és nem marad utána semmi. Én maradtam. Kicsit még meredtem a mancsos helyére, aztán a lányaimra néztem, akik még mindig elég boldognak tűntek, hogy legalább nekem sikerült valamit produkálni.
- De nyuszi, máskor is tudsz összpontosítani, esetleg megpróbálhatnád most is. Biztos jobban menne - bólintottam nagyot. Szerettem volna, ha legalább próbálkozik és nem úgy hagyja abba mára, hogy megint nem sikerült valami és fúj és rossz és soha többet. Pedig hajlamos rá.
A földet bámultam kicsit, ahogyan elmeséltem, hogy mire is gondoltam, de nem tudom, hogy azért, mert furcsa és egész kicsit kínos is volt, vagy csak mert nem akartam beleakadni. Annyi biztos, hogy közelebb mászott hozzám, majd kicsit megemelte az állam, mire elmosolyodtam halványan.
- Hé... nyuszi... - súgtam az ajkai közé, a derekán nyugtatva a kezem még pár pillanatig. - Arról volt szó, hogy most... tanulás van.
Nyomtam apró csókokat az állára, miután elszakadtam kicsit az ajkaitól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem nagyon akartam beavatni abba, hogy mennyire is szoktam megszenvedni a karamellával, meg a mértéktartásnak nevezett szarral, amit általában vele együtt nyomnak az orrom alá. Még a végén nem csinál többet, ami meg legalább annyira szomorú lenne, mint most az, hogy nem tudtam rá nemet mondani. Nem lehet mindenki hibátlan, bizony.
- De aranyos lány vagy, tudom, hogy akkor is itt ácsorognál mellettem, csak nem hiszem, hogy az jó lenne bárkinek is. Szóval majd figyelek. Legalábbis igyekszem - néztem kissé elbizonytalanodva a dobozra, amit anyám már a gyengeség jelének vett volna és tutira lecsukja, hogy nem kell ez nekem, sokkal jobb lesz, ha nem adja oda holnapig.
Az ölelésben meg minden a legnagyobb rendben volt, főleg, mikor már a kicsi breki is becsatlakozott. Közben Volt az orrával nyomorgatta meg Maja arcát a vállam felett, biztos, ami biztos, érezzük, hogy szeret minket, hát figyeljünk rá, ő a nagyfiú!
- Csodagyönyörű az ohanánk, tudod? - nyomtam csókot a homlokára, mielőtt még megint a kicsi brekire pillantottam volna le, majd Maja hasára. - Igen, tudom, hogy az... mit szólnál, ha olvasnék egy mesét, aztán majd... kitalálunk magunknak is valamit?
Megcirógattam a csöpplányka arcát a mutatóujjammal, majd Majára néztem és megengedtem magamnak egy kacsintást. Szerintem ez nem hangzott rossz tervnek.


//kööffffföönöm*-*//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lányoknak nagyon tetszett a smaci, nekem meg még egy kicsit emésztgetnem kellett, hogy hát, na, na, most már nem ló vagy, hanem egy nagy, melák mancsos, olyan majdnem fehér. A szín legalább stimmelt, a ló is szürke volt, amit akkor sem teljesen értettem. De hát, egészségükre, biztos volt valami kritérium a castingon.
- Jaj, miért mindig ilyenkor vagy ennyire negatív, nyuszi? Nekem sincs felcímkézve semmi, anno rengeteget küszködtem vele, mert mindent végigkellett próbálnom, ami pozitív. Aztán abba is hagytam. Csak a meccsem után két héttel álltam neki újra. Addig nem volt meg az emlék - vontam meg a vállamat lazán, de nem akartam ebbe az egészbe nagyon belemerülni. Mert hát apám a maga pozitív emlékeit nagyon szépen tönkretette, különösebb erőfeszítések nélkül.
Most viszont határozottan visszaélt azzal, hogy tudta, hogyan kell elterelni a figyelmemet a tanulásról és ez annyira nem tetszett. Jó, ez hazugság, nagyon is tetszett, sőt, működött is a dolog, de nem szabadott volna neki.
- Hm! - néztem rá grimaszolva, mert tudtam, hogy mit csinál és egyelőre próbáltam is tartani magam az erős, határozott szerephez. - Hát... esetleg, ha nagyon látom rajtad, hogy próbálod és nem valahol máshol vagy közben fejben. Akkor lehet róla szó.
Azaz, ezt mind el akartam mondani, de a hát után belém fojtotta a szót azzal a csókkal, mire a hajába futtattam az ujjaim és csak utána fejeztem be a mondandómat. Finoman megpaskoltam a hátsóját, aprót szusszanva, majd elengedtem.
- Na, lássam, mennyire akarod!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

 Varsó

A barátságos mérkőzéseknek semmi értelme. Nulla. Semmi. Zéró. Akárhányszor vannak, csak a hiszti, a sérülés, meg az időhúzás megy, nekem pedig idegzsábám van, szabályosan érzem, ahogy lüktet a fejemben az a bizonyos ér. Most még nem is akárkivel, hanem az oroszokkal, akik amúgy is arról híresek, hogy milyen jól neveltek a pályán, egyszer emiatt az egyik fogamat is tenyérben vittem a gyógyítóhoz, hogy ja, ilyenkor mi van?
Szóval miután harmadszor akartak leszedni gurkóval, majdnem sikerült Czernyt lekapnom a seprűjéről, hogy ember, ne a szemed mereszd, hanem csinálj valamit, vagy add ide azt a szutyok ütőt. De ugye attól tartottak, ha az az én kezembe kerül, ezért inkább elmozdult a fix addigi helyéről, hogy engem kísérjen és így sikerült is pontot dobni. Igaz, közvetlenül csak azután, hogy izomból járomcsonton könyököltek. Azt hiszem, ha el nem tört, bedagadni akkor is fog. Szép sport ez, szeretem. A meccsen viszont csak addig voltam kivenni a részem, míg egy laza, hetven pontos előnyt össze nem raktunk a fiúkkal, majd jeleztem, hogy  cserét kérek. El is hagytam a pályát, csak nem egészen arra, mint azt a többiek várták volna. Kissé ki is billentem az egyensúlyból a páholy korlátján állva egy pillanatra, de aztán csak rly fejjel intettem a bácsinak, hogy menjen odébb.
- Lemásznék. Köszönöm. - Semmi udvarias nem volt az elhangzott lengyel szavakban, ahogy leugrottam a normál deszkázatra és letámasztottam a seprűmet, majd Majára néztem, miután megtöröltem az arcom - Segíts levennem ezt a szart!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

 Varsó

Hamarabb lejöttem, mint a legtöbben várták volna, de az arcom még mindig vérzett és az idegeim is kezdtek az elpattanás határára sodródni, szóval mindenki jobban járt, ha én onnan most leegyensúlyoztam. Sokan furán is néztek a lelátón, hogy miért nem a kispad felé repülök, de azt hiszem, hogy ez nem meglepő. Egy néni még hátrébb is ugrott, mintha attól félt volna, hogy most pedig rá fogok esni. Pedig az egyensúlyom hátrafelé billent nagyon durván, amit még épp időben sikerült korrigálnom. Aztán le is ugrottam a padlóra, mielőtt tényleg kiesek innen hanyatt. Letámasztottam a seprűm és még rá is néztem, nehogy valamelyik is hozzá érjen, mert ma nincs kedvem embert ölni.
- Hagydhagydhagydhagyd! - Ismét kiütött a lengyel akcentus a beszédemen, de nem annyira vészesen. Nem akartam, hogy előszedje a törlőt, de már nála volt, szóval a fogammal lehúztam az egyik kezemről a kesztyűt, majd a szabaddal letöröltem a fölös koszt az arcom egyik feléről. Ahol bekönyökölt a csávó, nem értem hozzá. Még éppen csak hogy elkezdett alvadni, mivel már a menetszél nem húzta szét a sebet. Segített az egyik kezemről lerángatni a védőfelszerelést, mire biccentettem aprót.
- Nem úgy nézek ki? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, de aztán csak eltoltam finoman a kezét, hogy innen már megoldom. Nem akartam a gyerek mellett még ezzel is leterhelni, de egyedül nem tudtam volna leszedni. Klara kicsit gügyögött, mire egy igen halvány, apró félmosolyt megengedtem magamnak. - Idefent minden rendben volt? Ha odaadsz valamit, segítek...
Azzal lerángattam a szabad kezemmel a másik védőcuccot is az alkaromról,
aztán leráztam egy kicsit. Sokkal jobb volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Varsó

Nem különösebben volt affinitásom a törlőcskékre, leginkább lehet, hogy nem ártott volna, ha összefércel valaki, vagy legalább megnyomkod, hogy nincs-e maradandó károsodásom. Nem szeretném, ha az eddig tökéletesen működő arcberendezésem hirtelen deformálódna. No, thanks.
- De? - kérdeztem, de aztán egy ingerültebb mozdulattal kivettem a kezéből, miután a kesztyűmet sikerült levennem. Nagyjából el is távolítottam a dzsuvát az arcomról, olyan szürkés színe lett a törlőnek, mert az arcbőröm és a por nagyon szeretik egymást. De a sebes oldalhoz leginkább hozzá sem akartam érni.
- Még egy ilyen és a nyakadon fogom! - néztem rá figyelmeztetően, fel is szisszenve, de aztán kifújtam lassan a levegőt. Figyelt, amennyire lehetett, az érezhető volt, ezt a részét értékeltem is... na, de, eleve nem volt róla szó, hogy én erre igényt tartok! - Mióta vagy te a felnőtt kettőnk közül?
A kicsi breki közben folyamatosan nyújtogatta felém a kacsóit, egy kicsit sikerült is a talárt elkapnia, de aztán kicsúszott az ujjai közül, mielőtt még azt is megrághatta volna. Szerettem hallgatni, ahogyan beszélgettek, mert hát, kis gagyogós volt, de legalább attól nem kellett félni, hogy majd nem lesz meg a késztetése rá, hogy megszólaljon. Maja közben megtörölgette a kicsi száját, míg én a lábamról is lefeszegettem a sípcsontomat védő rémálmot.
- Hagyd el, szerintem beszélgetni. Nem akarom, hogy beszélgessen veled! - közöltem teljesen őszintén, még fel is szusszanva, de aztán csak megvontam a vállamat. Fejben vissza kellett állnom a jelenre. Azt mondta, mindent elbír, mire kis mosollyal simítottam végig az állán, de egy hangosabb, majdnem sikkantásra a brekire tereltem a figyelmem. - Na, gyere, Kochanie!
A kezem nyújtottam, hogy átvegyem, ha anyu is akarta, majd szorosan magamhoz vontam. Nyomtam pár puszit a homlokára, csak aztán néztem vissza Majára.
- Merre ültetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Varsó

Nem bántani akartam, vagy beszólni neki, egész egyszerűen csak még nem ment le a vérnyomásom. Nem szerettem az ilyen meccseket, nem volt egyszerű velem utána és ezt még én is tudtam magamról. Szomorú, nem? Hagytam, hogy törölgesse az arcom, igaz, nem voltam oda érte.
Arra, hogy milyen, nem feleltem, csak megráztam a fejemet, mert nem fogok magyarázkodni, amúgy sem gondoltam komolyan a dolgot. Na, nem mintha a nyaka harapásával amúgy baja lenne.
- Tudom, nyuszi, nem is mondtam semmi rosszat - ráztam meg a fejemet kicsit, megsimogatva a kicsinyuszi pofiját. Azt hiszem, hogy meg kéne próbálnom viselkedni, mert mintha bántaná kicsit a lelkét a dolog. Tudhatná, hogy ha ilyenkor eh is vagyok, az nem azért van, mert nem szeretem. Sőt.
- Helyes, mert lehetséges, hogy mondjuk megmutattam volna, hova üljön - jegyeztem meg kicsit sötéten, de aztán csak aprót szusszantam, őt, majd a kicsit figyelve, majd megint őt. Aztán meg is egyeztünk abban, hogy a kicsi lány jó helyen lesz az ölemben.
Közben Majus megfordította a kicsilányt és a kezembe adta, aki lelkesen fújt egy nyálbubit, meg ökölbe szorította a mezem egy részét, míg nekinyomta a fejét a mellkasomnak. Már indultam is volna a helyünkre, de aztán megtorpant a nő, én meg olyan zavarodott sárga szörnyisen néztem rá, hogy mi az, ami kimaradt.
- Oh... Oh! - mosolyodtam el ezúttal normálisan, igaz, hogy rendesen fájt, de nyomtam egy apró puszit előbb a homlokára, majd kicsit lejjebb hajoltam, hogy megcsókoljam. - Hello Babygirl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Varsó

Nem tudom, végül magában mire jutott, de az agyam még mindig pörgött, ami nem sokat segített a lehiggadásban, ahogy az sem, hogy hallottam, ahogy anyáznak  egymással a páholytól nem messze a fiúk. Azaz, közösen valaki mással, de majdnem ugyanaz. Maja meg csak segített, nem akartam emiatt morogni, de a sérüléseket rosszul kezelem.
- Utálom az ilyen nyomulósokat - sóhajtottam fel. Nem mintha én nem az lettem volna, de az más, nem húsz év van köztünk, csak nyolc és esetleg nem volt házas sem.
Aztán nem sokkal később Klara a karjaim közé került, én meg szanaszét szerettem, mert hát, az apukája vagyok, ez is a dolgom. Ha már egyszer a csapatkapitányi teendőimből mára alaposan besokalltam és nem voltam hajlandó tovább a pályán maradni. Helyette figyelgettem, ahogyan a mezembe törli a nyálát egy egész kicsit.
- Nem egy boldog ohnak hangzott... - jegyeztem meg, figyelve, ahogy a padlót bámulja. Aztán közelebb léptem, realizálva, hogy mi is lehetett a probléma az imént, nyomtam egy puszit a homlokára, majd az ajkain felejtettem az enyémeket egy pár pillanat erejéig. Kissé esetlenül próbált átkarolni, de lássuk be, sem a breki, sem a póz nem könnyítette meg a dolgát. - Bizony. Csakis.
Aztán felhozta, hogy talán az arcomnak jobb lenne, ha megnézne egy gyógyító, mire felvontam kissé a szemöldököm. A legtöbb mimika nem esett különösebben jól, ez tény.
- Ennyire szarul nézek ki? - érdeklődtem, kissé már majdhogynem kétségbeesett arccal. - Nem fáj vészesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Párat bólintottam, nem szoktam azt a részét reklámozni a múltamnak, hogy nekem sem ment minden karikacsapásra. Van, aki azt hiszi, így történt, én pedig vagyok szíves meghagyni őket ebben a hitben.
A helyzetünk nem volt egyszerű, mert Majára megint rájött a nemtanulhatnék és az én helyzetemet sem próbálta megkönnyíteni. Mert ugye nekem kéne megmondani, hogy de, akkor is arra kell fókuszálni. De az ölembe ült és ezt nem igazán tartom fairnek... nem mintha annyira próbáltam volna ellenkezni.
- Hmm... hmm... - Kicsit a nyakának dörgöltem a nózim hegyét, mielőtt finoman a nyakába haraptam volna. Nem is annyira haraptam, inkább csak érintette a fogam, de kicsit fel kellett nevetnem. - Egye fene, lehet róla szó...
Máris sokkal boldogabbnak látszott, mire elégedett dorombolással figyeltem, ahogyan a pálcája után nyúlkált. Nagyon édes volt, szerettem volna, ha egy kicsit jobban örül a dolgainak. Ez is sokkal több volt, mint például, amire apám valaha képes volt.
- Akkor hadd lássam - kuncogtam fel, megsimogattam a derekát finoman, majd az ajkamba haraptam egy egész kicsit. Inkább kivártam, ameddig az emlékre koncentrált, majd a pálcát felemelve megtette a mozdulatot és ismét lekezdődött valami. Nagyon remélem, hogy valami jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Varsó

Az apró sóhajra felvontam a szemöldökömet, de nem kérdeztem vissza rá, mindenkinek jobb, ha csak elengedjük ezt a témát gyorsan, mielőtt felhúzom magamat még ezen is. Mert ilyenkor bizony könnyebben pöccentem be, jóformán csak egy apró sugallat kellett hozzá, nem is komoly ihlet.
- Hát mert? - kérdeztem kissé kétkedő arccal, de nem tartottam sokáig, mert a homlokom ráncolásával még inkább éreztem a húzódó fájdalmat az arcomban, az meg valahogy nem volt ínyemre. Aztán megkapta azt a bizonyos puszit és így kicsit nekem is jobb volt a lelkivilágom. Szerettem, mikor kijön nekem szurkolni, azért az más érzés volt, mikor tudtam, hogy néz a lelátóról. Illetve, hát, mióta megkapta azt az első bérletet, minden pontot neki ajánlottam... kivéve talán hármat vagy négyet, amit egy másik, egészen különleges nőnek. Aki éppen egy hatalmas nyálfoltot hagyott a mellkasomon.
- Tudom, nyuszi, én is jobb szeretem azt látni, hogy minden rendben veled... veletek - néztem rá, majd a kicsi nyuszira, aki továbbra is a fogzással volt elfoglalva.
Kisasszéztunk nagy nehezen, majd megálltunk a lépcsősoron, ahol Maja megint rám nézett, én meg makacsul Klarara szegeztem a pillantásomat, aki a lengyel címerre szorította rá a kicsi öklöcskéjét.
- Megnyugszol, ha lemegyünk és kapok rá egy sebtapaszt? - kérdeztem felsóhajtva végül, felpillantva rá, de halvány mosollyal. Nem bántásból kérdeztem, csak érdekelt, van-e értelme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Varsó

Szerencsénk volt, hogy megtaláltuk egymást. Mert ugye nekem az egyik nagy problémám a kapcsolatokkal az volt, hogy mindegyik talált valamit, amit megváltoztatott volna rajtam. Ameddig kisebb dolog volt, még belefért, de mikor már olyanok, mint hogy miért nem vagyok otthon többet, miért nem adom oda csak úgy a bankkártyám vagy miért nem hagyom abba a kviddicset, komolyan fel tudtam magam rántani.
- Igen, tudom, mert nem arra figyelek, hogy a vége milyen. Hanem, hogy míg tart, csodás legyen - kacsintottam rá, halvány mosollyal, mert ez nem csak a kviddicsre volt igaz, hanem leginkább minden másra is. De most a vége sem volt rossz, mert azóta, hogy lejöttem, tartották stabilan az állást, ami nem rossz teljesítmény tőlük. Igaz, nem volt az olyan régen, de minden perc számít.
- Szomorú, nem tudom mit szeretnél akkor - ráztam meg a fejemet, lebiggyesztve az ajkam kicsit, majd hagytam, hogy a kacsójával az enyém után kotorjon egy kicsit. - Viszont nagyon szexi nyuszi vagy, mondtam már?
Azzal a néni felé sandítottam, aki annyira nem volt szimpatikus az asszonykának. Nekem sem különösebben, most éppen az előtte ülő mobiljába próbált belenézni, ahelyett, hogy a meccset figyelte volna. Buta, nem is értem, akkor minek jön ki ide egyáltalán...
- Mindenképp, nem szeretném, ha rámdobnád a taccsot, szívecske - ráztam meg a fejemet, majd befelé kezdtem oldalazni, amin csak addig húzták a szájukat, míg nem látták, hogy amúgy ki vagyok. Utána rögtön mosolygás meg nevetgélés volt. Visszapillantottam rá még, majd intettem a fejemmel,
hogy tessen jönni és a mininőmmel az ölemben lecsücsültem a néni mellé.
- Amúgy az én nyúl pulcsim hol van? Kilógok az összképből, nagyon szomorú. - A néni pedig kétség kívül kellemetlen illatokat árasztott. Mint egy francia bordély. Nem mintha tudnám, az milyen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyobb volt rajta a nyomás, mert nem szeretett nekem csalódást okozni, de azt hiszem, nem igen esett le neki, hogy nekem ő sosem szokott semmiben ilyet okozni. Egyetlen egyszer éreztem úgy, hogy nem ezt vártam, a negatív értelemben, az pedig a szilveszter volt, még anno. Az sem feltétlenül az ő hibája volt, mind a ketten hülyén viselkedtünk.
- Legyen - vigyorodtam el kissé, mielőtt még elhajoltam volna, hogy hagyjam békében a dolgait intézni. A pálcája hamar megint kézbe került és azt hiszem, hogy most mintha még koncentrált is volna.
Mert hogy ezúttal nem olyan volt, mint egy elromlott füstgép, sokkal inkább emlékeztetett már egy patrónusra. Persze, még nem volt tökéletes, csak alakulgatott a formája, látni lehetett kettő lábát is, ami mancsban végződött, de felőlem ugyanannyira lehetett tapír, mint örvöstatu vagy esetleg mosómedve. Jó, azért annál lényegesen nagyobb volt.
- Valami mancsos. Úgyhogy valami már egész biztosan és elindulni ennyi is elég. Ügyes voltál, kicsilány - nyomtam puszit a nyakára, kicsit átkarolva a derekát, de aztán összeszedtem magam és feltápászkodtam kinyújtózkodva. - Sikerült minden mást átvenni? Vagy segítsek még valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kicsilány egyre inaktívabb volt, gondolom szeretett volna már szundizni egy sort, így nem is nagyon bizergáltam, helyette Majára koncentráltam erősen, hogy mit is készül itt produkálni. Sokkal jobban sikerült neki, mint az előző próbálkozások, mert már pár pillanatig egészen állat alakja volt, csak utána plöttyedt vissza masszába, mint a napon hagyott fagyi. Ez pedig kiindulásnak bőven elég, mutatta, hogy bizony lehetne sokkal rosszabb is.
- Hát, nem igazán, nem vagyok egy nagy magizoológus, akkor lehet, hogy tudtam volna ennyiből, de nekem a medve is angol telivér volt, látod... - böktem az állammal a pálca irányába, aztán csak rántottam egyet a vállamon, hogy engedje el, nem én leszek a megváltó, aki random csettintésre megmondja, hogy mit alkotott. - Az már nem rossz, ahhoz képest, hogy mennyit gyakoroltunk, egészen jó.
Még odébb mászott, adni a kislányunknak egy nagy puszit, aki egyre laposabbakat pislogott, meg már nem is igazán emelgette magát, csak figyelt felénk. Aztán Majus átkarolta a derekam, én meg halványan elmosolyodva simítottam végig a karján.
- Tudok mutatni egy-két dolgot, ha érdekel... - vigyorodtam el, kissé a nyelvem hegyére harapva, még fel is kuncogtam. Aztán nyomtam egy csókot a homlokára. - Bevigyem aludni a pöttömöt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ennek legalább nem volt patája, szóvsl később nem okozhat nagy sokkot, ha hirtelen mancsa lesz. Ez ilyen szempontból megnyugtató volt, viszont ha másfelől nézzük, annyira nem vicces. Mert ugye csak én voltam ennyire háklis, hogy a lovam megváltozott.
- Tudod, hogy én így is büszke vagyok rád, ugye? - kérdeztem kis mosollyal az arcomon, figyelve, ahogyan ismét elsuvasztja a pálcáját az útból, mint aki látni sem akarja soha többet. Mondjuk Maja tipikusan az a lány volt, akit nem hatott volna meg, ha oda a varázsereje, mert ugyanúgy táncikált volna tovább, meg babázgatna. Én sem halnék bele, ha a kviddics ugyanúgy maradna.
Ahogy felnézett rám, megint az ajkait kezdte el harapdálni, mire kissé elvigyorodtam, de csak olyan féloldalasan.
- Igen? Mennyire? - kérdeztem már majd-majd dorombolós hangon, csillogó szemekkel figyelve az asszonykámat, a válaszára várva. Szorosan magamhoz öleltem, kissé a hajának biccentve a fejem, mélyen beszívva a vanília illatát, majd nagyot szusszanva. Szerettem ezt, megnyugtatott. - Akkor gyere te is...
Még egy apró csókot nyomtam a homlokára, mielőtt a kicsihez sétáltam volna, hogy óvatosan a karjaimba véve ringassam kicsit, a szoba felé sétálva, hogy ha elalszik, le tudjam fektetni.
- Ugye neked nem kell mesét olvasnom? - néztem apró vigyorral Maja felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nekem senki nem fogja beadni, hogy ilyen hamar elrepült mellettem egy újabb év, erre nincsen reális magyarázat. Mintha tegnap lett volna, hogy a dobozból előkerült a kicsi Angel, ma meg már egy éve van. Reggel talán nem is tudatosult volna magamtól, de mikor be kellett mennem a fiúkhoz, rögtön céltábla is lettem, még rendesen összehúzni sem volt időm magamat. Sebbyt körbe is hajtottam az edzőközpont folyosóin, miután megölelt és egy süti nem sokkal később végigtaknyolt a gerincem mentén a póló alatt.
Aztán miután hazaértem, jöttek anyáék, ami kicsit még mindig kínos volt, de már nem annyira, mint mondjuk novemberben. Az olyan volt, hogy mikor egy asztalnál ültem velük, két szavakban válaszoltam, ha pedig nem szóltak direkt hozzám, legfeljebb szarkasztikus megjegyzéseket szúrtam közbe. Most legalább megpróbáltam valamennyire kommunikálni, de anyámra még így is majdnem véletlenül ráborítottam volna az asztalt egy-két megjegyzésénél, azt illetően, milyen is voltam Maja előtt. Csak hallgasson. De aztán valahogy mind a ketten megenyhültek, mikor előkerült az a bizonyos UH kép. Még mindig nagyon sután öleltem meg Levendulát, valahogy nem éreztem természetesnek a mozdulatsort. Azt hiszem ez volt Tihany óta az első alkalom, hogy Veszna az aurámban tartózkodott és képes voltam mégis mosolyogni.
Mivel elsőre ettem a desszertet, Maja is választott valamit, de összességében nem igen volt ingere mostanság semmire. Azt hitte, hogy nem tűnt fel, de nem voltam teljesen vak.
Kissé megemeltem a poharam, hogy az övéhez koccintsam, még rá is kacsintva, majd belekortyoltam az italba, az ajkamhoz emelve a poharat.
- Tudod egészen kibírhatóak, mióta velem vagy... - húztam végig párszor az ujjam a poharam peremén, miután visszatettem azt az asztalra. - De nem fogom azt mondani, hogy szeretem, tény, hogy öregszem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tudod, ez nem olyan, mint egy kviddics-meccs, hogy a végén az számít, nyertél-e vagy sem. Sokkal inkább, mint egy teljes karrier. - Nem tudom, hogy ezek mennyire érthető hasonlatok, de én ilyenekben láttam át a dolgokat és ez volt a mindennapi életem része, asszem így volt normális. - A végén nem az számít, hogy a legjobbak közt vagy-e, hanem hogy mit tettél, hogy eljuss addig, ahol állsz.
Jó, magamra nem teljesen ez volt az elbírálás, mert én tényleg a legjobbak közt akartam lenni és nekem számított, hogy ott is vagyok-e, de ezt a saját meglátásom alapján döntöttem el és nem statisztikák, meg mások véleménye szerint.
- Olyan izé vagy, felcsigázod az érdeklődésem, aztán meg elengeded! - horkantam fel, de aztán villantottam rá egy mosolyt, hogy tudja, minden rendben van, nem bánt a dolog még egy cseppet sem. Szerettem a tudatot, hogy igénye van rám és nem az a házaspár vagyunk, akik az első év után már más után kajtatnának, mert elunták.
- Nem-e? Késő van! Akkor mit szeretnél helyette csinálni? - érdeklődtem teljesen ártatlan arccal, mint akinek sejtelme sincsen, majd a szobába érve a lábammal belöktem magunk után az ajtót, hogy ne legyen annyira világos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A papival való beszélgetéseket kifejezetten szerettem, mert bár a hajam kiszürkült időközben, neki azért csak pumukli maradtam és asszem ezt soha nem is fogom lemosni. De lelkesen bedugtam a fejem a képbe, hogy "ugyeénislátszom?", ami nem szokott gyakran megesni, ha Maja másokkal beszél, de ez a papi volt!
- Nem könnyítem meg a dolgodat - húztam el a számat kicsit, de aztán csak rántottam egyet a vállamon, hogy bizony tudom is mindezt, de egyelőre nem tervezem, hogy bármit változtatnék. Nem volt egyszerű erre a szintre sem eljutni, mikor pár éve még rendesen tagadtam is, hogy létezik ilyesmi. Tizenhat éves korom óta nem igazán volt funkciója.
Az evés dolog  nem igen volt egyszerű, mert a második kicsilány mióta beköszönt, eljött az az időszak, hogy Maja úton-útfélen rosszul volt én meg húztam elő a hányózacsit az öltöny belső zsebéből. De mivel ma nem abban voltam, az is otthon maradt.
- Mert édespofa vagy, de nem hiszem, hogy hangoztatnom kell ezt ahhoz, hogy tudd magadtól is - vontam meg a vállamat kicsit, még mindig egy apró mosollyal az arcomon. - Ebben mondjuk igazad van... mármint... valahogy mindegyik különleges.
És próbáltam nem túlságosan komolyan venni a dolgot, szóval sokatmondó pillantással néztem a ruhájára, majd elégedetten elmosolyodtam, mielőtt kitört belőlem a nevetés.
- Olyan baromi nehéz levennem rólad a szemem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vontam egyet a vállamon, nekem is voltak olyan pillanataim a karrieremben és az életemben is, ami nem biztos, hogy jó helyen volt ott, ahol. Jobb lett volna, ha másképp alakul, de akkor talán minden máshogy történt volna és nem lennék most itt a csodaszép kislányommal és a még gyönyörűbb nejemmel.
- Biztos vagyok benne, hogy lesz ez másképp is - bólintottam elégedetten, kissé meg is cirógatva a szája szélét. Szerettem, mikor mosolyog, azt hiszem, ez volt az egyik legjobb dolog a napjaimban.
Egyre jobban mosolygott, aztán óvatosan széttolta a karjaim, egész addig, míg a tenyerét már nem tudta az enyémben tartani, mert ugye ő egy kicsi és aranyos nő, nem mindenben passzolunk. Egyre magasabbra kúszott a szemöldököm is, egészen addig, míg meg nem magyarázta, miről is van szó.
- Azt hittem mindjárt páros jóga lesz - forgattam meg kicsit a szemem, nem mintha azzal baj lett volna, de tény, hogy ott voltak hasonló mutatványok. Aztán a puszi hatására még akaratlanul hajoltam utána, de aztán inkább csak a kis brekilányt vettem a karomba, hogy bevigyem az ágyikójába aludni. Már most is olyan nyálcsíkokat eregetett, mint egy breki.
Behajtottam magunk mögött az ajtót, majd szelíden ringatva tettem még vele egy pár kört a szobában, mielőtt még a kiságyba fektettem volna. Betakartam, többször is ellenőrizve, hogy ne lógjon ki a kicsi lábikója, meg hogy jól feküdjön, majd észrevétlenül Maja mögé léptem, a csípőjére csúsztatva a kezem.
- Nagyon. Hát, kirakózhatunk is még egy kicsit. Miért, mit szerettél volna? - érdeklődtem meg halkan, még Klaran tartva a pillantásom pár másodpercig, de minden rendben volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtam, hogy Maja egy olyan ember, aki senkinek nem igazán akar rosszat, még akkor sem, ha az illető tényleg megérdemelné azt. Ilyen például az apja, aki egy förtelmes emberi lény és nekem senki nem magyarázza meg, hogy ez másképp van.
Nem mindig engedem meg magamnak a mindenféle szemét összeevését, többek közt most sem, de a desszert, az jöhetett. Azt hiszem, ha valamikor bele kell férnie, az ma van. Szóval szinte teljes volt a lelki nyugalmam, ahogy a sós karamellába mártottam a browniet. A sajttorta nem fért bele a keretbe, pedig volt rá gyógyszerem is, de nem volt kedvem szarozni vele.
- Hm? - kérdeztem vissza a leevős megjegyzésre szórakozott mosollyal, mert hát, szó nem volt semmiféle leevésről. De értékeltem a látványt, ahogy odébb húzta a haját, hogy alaposabban szemügyre vegye a látványt, még az ajkamba harapva hátra is dőltem kissé.
- Hát nem, nincs rajtad semmi plusz, ami nem passzol, tudod, hogy szóltam volna - néztem rá derűs mosollyal, mielőtt ismét a pezsgőbe kortyoltam volna. Félédes volt, mert annak nem olyan magas a kalóriatartalma, de még nem ihatatlanul keserű, egyes pancsokkal ellentétben. Mondjuk Majának így is csak a babapezsi jutott, de nem úgy nézett ki, mint aki ezt különösebben bánja.
- Nem, nem hiszem, ha ízlik, nyugodtan elvihetjük. Akár mindet is, ahogy szeretnéd - vontam meg a vállamat kicsit, majd sokatmondó pillantással a szalvétára meredtem, amit már széthajtogatott. - De mi lenne, ha becsomagoltatnánk és nem lenne csupa vajkrém a táskád?
Még kissé bután oldalra is billentettem a fejemet, de aztán inkább betoltam még egy falatot a sütim maradékából. A szószból rakhattak volna mellé többet, ha már a fagyit nem kértem. Igazán szégyen rájuk.
- Elvileg valami zene is lesz, azt te olvastad? Írták asszem a facen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Helyes, tudod, hogy ha baj lett volna, szólok, vagy letörlöm, vagy valami - toltam ki a browniet a pofazacsimba, ameddig beszéltem, mert sürgős volt a mondanivalóm és nem kéne mindent beteríteni a morzsákkal. Levendula mondjuk ezért is szájba vágott volna, de szerencsére most nem volt itt, hogy lássa a dolgot.
Maját sem dicsérte volna meg, amiért a szalvétába kezdte elpakolgatni a sütiket, de én ugye nem a szüleim vagyok, csak diszkréten megérdeklődtem, hogy úgy nem mellesleg mégis mit csinál. Mert ugye én támogató apu vagyok, csak nem teljesen értettem, miért jó neki, ha a táska teljes bélése úszni fog a vajkrémben.
- Miért morognának nyuszi? Ez egy normális étterem, ahol nagyon szépen tudnak mosolyogni, mert ezért fizetek nekik - mondtam  kissé flegmán, mert hát vendéglátósok, ezt választották, bele ne haljanak egy darab alufóliába. - De persze, ha neked ettől nyugodtabb a lelked, zacsizd csak be!
Azzal betoltam a sütimből a maradék két villányit és a kezem megtörölve a tál közepére vágtam a szalvétámat, hátra is dőlve kicsit.
Ő sem emlékezett rá pontosan, hogy mi is volt azzal az egész élőzenésdivel, de mivel volt kirakva egy szintetizátor középre, gondolom, hogy lesz valami.
- Majd kiderül úgyis. Szeretnél még valamit csinálni ma, kedves? - kérdeztem, az asztalon a keze után nyúlva a szabad mancsommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kissé tényleg furcsálkozva néztem az asszonykát, hogy most mit is csinálunk, mert se a póz se a helyszín nem ideális hozzá, hogy ez olyan titanicos legyen. Amúgy sem rajongtam azért a filmért, kivett az idegből, hogy nem engedte a csávót felmászni arra a roncsra. Lehet, hogy az életbiztosítására hajtott, meg sem lepne.
- Nekem tetszett is, csak a többi szülőnek nem, hogy nem tudtam levenni rólad a kezem - nevettem el magam kicsit, mert ugye még kis koronás kitűzőt is kaptunk a nénitől, hogy jaj de édesek meg ügyesek vagyunk. Nekem ne mondják, hogy a felnőtteknél nincsen klikkesedés.
Hagytam, hogy a kicsi jóformán elaludjon a karjaim között, becipelve az ágyikójába, be is takargatva óvatosan. Maja oda is rakta a dolgokat, amik után esetleg álmában nyúlkálhat. Aztán hátrapillantott rám a válla felett, én pedig kissé felvontam a szemöldökömet.
- Mi az, hogy nem vagy álmos? Lefárasszalak? - kérdeztem halkan felnevetve, fülig érő mosollyal az arcomon, de aztán csak az ajkamba haraptam, hogy elcsendesedjek egy kicsit. - Ez sem hangzik olyan rosszul.
Ezt el kellett ismernem az apró csókok nyomán, bizony. Az ujjaim az övéi közé fűztem és követtem kifelé a szobából, be is hajtva az ajtót magam után, de csak annyira, hogy Volt, ha akar, be tudjon menni vagy ki tudjon jönni.
- Hm, nem tudom, nem hiszem. Most valahogy nincs hozzá kedvem. Jengázzunk? Vagy van jobb ötleted? - A hajamba túrtam alpakka fejjel, aztán csak az ajkam kopogtattam a mutatóujjammal, látványosan gondolkozva pár pillanatig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem cikis, nyuszi, csak fura - vontam meg a vállamat, tanulmányozva, hogy is kéne a maradék karamellát eltávolítanom a tányérról. Mert ugye a sütimmel már nem tudtam felmártogatni, kézzel nem nyúlnék most hozzá, mert beleragadnék utána a hajamba, villával kapargászni meg hangos. Mégis ez utóbbi mellett kellett döntenem. - Szeretlek furán is, de azt hittem tudod.
Mind a ketten kicsit iszogattunk, mielőtt még komolyabbam foglalkoztunk volna a zenés bácsival, aki Maja elmondása szerint ott hátul járkált. Így hát kissé előre hajolva vettem szemügyre jobban a kis tolongást arrafelé, majd felvontam a szemöldökömet. Igaza lehetett, legalábbis, eléggé úgy nézett ki, mintha ott valami készülne.
- Tak, asziszem, hogy igazad lehet - bólintottam rá a dologra, el is szakítva tőlük a tekintetem, mert annyira nem volt fontos, ez az este nem róluk szólt.
Megfogtam a kezét, mire az ujjamra szorított, én meg halkan felnevettem. Olyan volt, mint aki nem tudja, hogy nekem csak ő kell a tökéletes estéhez, minden más már csak részletkérdés.
- Jól van drágám, majd elmegyünk sétálni akkor utána. Úgysem voltunk mostanság túl sokat kettesben. Majdnemkettesben. - korrigáltam magam, majd hagytam, hogy a pincér elvigye a tányéram.