Noel, melyik feleségedet hoznád a sok közül keresztanyának? o_o nemvágeszolom.

még

KEWY  

shippellek magaddal, no :|

Én ezt még mondtam is :| látszik xD  

Annie wut?

de hogy vagy mi vagy miért?

ez nem jelent semmit xD

mi az hogy francia? o_o

chiggát esztek?

jesus.

Azt hiszem egyértelmű volt, hogy nem kivitelezhető Volt megfürdetése áldozathozatal nélkül, de annyi már biztos, hogy a fehér felsőmnek annyi volt. Mára, legalábbis. Szóval az már nem igazán állíthatott meg abban, hogy a gyerekről lemossam a színeket. Remélhetőleg a fülei ezúttal a helyükön maradnak...
- Jó, az azért jól fog jönni. A segítség az majdnem mindig - közöltem viszonylag csendesen, mert amúgy köszönöm szépen, rendben vagyok magam is. Nagyfiú, aki sokszor boldogul egyedül és sokáig nem is igényelte a társaságot. Aztán jött Maja... így született a chokapic. Nem, az egy másik sztori.
A kezét figyeltem, nézve, ahogyan a felsőmet piszkálja és elfojtottam a kikívánkozó vigyort, mikor közölte, hogy igazából ő akarja azt a fagyit, csak mégsem.
- Hozzak? Van vaníliás meg madártejes is... - pislogtam rá a szemem sarkából kissé, mert nem nagyon akartam megmozdulni. Akkor megint időre lesz szükség, hogy eltaláljam azt a bizonyos pózt. Szóval még vártam a választ, de már szólt is, hogy még szeretné, ha maradnék, az úgy jobb lenne, szóval az izmaim ismét ellazultak és a hátsómon maradtam.
- Igenis, értem főnök, maradok - közöltem szórakozott mosollyal, miközben tovább cirógattam a kisasszonyt. - Itt maradjunk ma estére, vagy szeretnél hazamenni?
Mert ugye ez egy elég fontos, eldöntendő kérdés, amire egyáltalán nem mindegy a válasz. Ha haza szeretne menni, akkor még hoppanálni is kell, de akkor lesznek éjszaka csillagok, meg esetleg kert is a kutyi fürdetéshez. Így van zuhany a fürdetésre és befőttes cikesz a szobában.
- Ha maradunk, megnézheted, hogy szenvedem be a gyereket a zuhany alá - ajánlottam fel.

ombozijné O_O

Mindenki aludjon, ilyen retardált időpontban már csak a lengyel vezetéknévvel rendelkezők vannak ébren O_O  jó éjt kiccsalád

És az ombozi, de ez nem jelenti azt, hogy kéne is neki  

jól teszi, pihenje ki magát  

Amúgy true, asszony, true

jó éjt  

az már ma volt, cica *_*  

jó reggelt *-*

Tizenkét teljes perce bámultam a folyamatosan csobbanó, majd partra mászó fókákat. Azt hiszem, hogy ez rekordidőnek számít, amit egy kifutónál töltöttem, anélkül, hogy ingerem támadt volna hazamenni. Anyámék úgy döntöttek, hogy egy serdülőkorú sportolónak nincs jobb közös családi program, mint a fővárosi állatkert. Ha nem vesszük, hogy ez nem az én fővárosom és amúgy is elég állat vesz körbe. Végül is mindegy, mert ha egyszer itt végzünk, kivehetem a táskámat a megőrzőből és elmehetek végre az edzőtáborba. Ezt vártam az egész nyárban, mert hiába az edzések, attól még nem csiszolódik össze a társaság. Azért pedig kibírható a tömeg.
Azután sikerült meglógnom a csigatempóban közlekedő idősebb generáció mellől, mikor csoportosan elvonultak a mosdóba. Ez ilyen tréning lehet a nőknél. Azóta viszonylag csend és béka van. Én pedig bámulom a fura vizikutyákat, mintha muszáj lenne. Vajon nagyon szúr, ha puszit adnak?

Ha tudnék biztosabb helyet, ahova anya nem követ, mindenképpen az lett volna a következő úticél. Így is idegesítően sokat lógtak a nyakamon, képtelenek voltak megérteni, hogy nekem nincs szükségem rá, hogy babusgassanak. Az edzésemet így is le kellett mondani miattuk és utána még azt sem értették, miért vagyok dühös. A felnőttek hülyék.
A kis térképet gombóccá gyűrtem mérgemben, és éppen eldobtam volna, vissza se nézve, mikor apró koppanások hallatszottak és valami a perifériás látásom területén alkotóira zuhant. Mint a karrierem fog, ha anya továbbra sem enged el az edzéseimre.
- Te mit csinálsz? - kérdeztem talán kicsit értetlenebbül a szükségesnél, miközben a barna hajú kislányt figyeltem. Valami kavicsokat szedegetett, legalábbis olyasminek tűntek. Szóval mély sóhajjal guggoltam le és kapkodtam össze a vékony, sápadt ujjaim közé a színes mütyüröket. - Na, tartsd a kezed...
Sosem értettem, hogy ilyenkor a szülők - akik még mindig értetlenek és hülyék -, miért nem segítenek a kislánynak. Igazán összeszedhetnék maguk.

Bármennyire is akartam megszabadulni a lányoktól, nagyon úgy tűnt, hogy ez egyhamar nem fog bekövetkezni. Mindenhol ott vannak és kínosan sok figyelmet igényelnek.
Mint ez a pöttömpanna, aki csak így szétszórta a kavicsait, miután nekinyomódott a fókás üvegnek. Mivel más nem segített neki és ugye illik jól neveltnek lenni, vagy mi, összekapkodtam a kavicsokat, majd a kicsi kezébe adagoltam őket.
- Én... csak... vigyázz rájuk! - horkantam fel, mert hát ő is kicsit figyelhetett volna. Ha már a buta szülők nem tették. A másik kezemben továbbra is ott pihent a gyűrött galacsin és ezt ő is észrevette, mert a kicsi kacsó felém nyújtotta a saját térképét. Nem mintha szükségem lett volna rá, de pár másodperc hezitálás után elvettem a kezéből. Talán még hasznos lesz, ha nem akarom folyton a táblákat figyelni, mint azok a fura nénik. Nem mindig értem őket.
- Köszönöm - mondtam halkan és már éppen indultam volna az utamra, hogy esetleg vegyek egy üveg vizet, de a gyomrom gubanccá ugrott össze az idegességtől. - Te egyedül vagy?

A kislány meglehetősen érdekesen viselkedett, de ki vagyok én, hogy elítéljem? Ha a fókák teszik boldoggá, felőlem végig is nyalhatja az üveget s alakban, csak ne engem! Halk szusszanással vettem ismét szemügyre a térképet és éppen az utamra indultam volna, mikor az a bizonyos rossz érzés tudatosította velem, hogy Bojarski, marad! Még azt is megkérdeztem a magát karoló kisasszonytól, hogy egyedül van-e. Valószínűleg ez a vörös haj mellékhatása, vagy azé, hogy túl sok időt töltöttem a napon. Ez már egészen kérdéses, de nem most kell rá választ keresnem.
- De... de várj! Ez nem jó. - Morális válság futott végig a kicsi lelkemen, mert ha most hátat fordítok és elmegyek, ehetek egy fagyit és láthatom a tigriseket a mamáék nélkül. DE! Akkor itt hagyom a pöttömöt egyedül és ki tudja, meglesz-e a papa. Szóval mély sóhajjal emelkedtem kicsit feljebb a guggolásból, a térdemen támaszkodva hajoltam le hozzá.
- Hogy hívnak, kiscsillag? - sóhajtottam fel, majd kis szünetet követően a hajamba túrtam, egy tincset eltűrve a homlokomból. - Segítek megkeresni, na.

Lehetett látni az arcán, hogy valahogy úgy vívódik magában valamin. Vagy megzavarodott azt illetően, hogy akar-e a fókák mellett maradni, nem tudom, nem egészen egyértelmű. A lányok furák. Ezt nekem senki nem magyarázza meg!
A kislány képes volt megkérdezni, hogy én nem vagyok-e rossz ember, mire elgondolkoztam egy kis időre. Mert hát ezt az ember nem tudja meghatározni magáról, főleg nem, ha olyan kevés ideje él a földön, mint a korosztályom.
- Ha rossz is vagyok, még senki nem mondta... - mosolyodtam el szélesen, majd a fókák felé pillantottam. - Lewy vagyok.
Szóval figyeltem, ahogyan tépelődik azon, hogy szeretné-e, ha segítenék, de végül csak elhangzott a kérdés. Kis szusszanással nyújtottam felé a kezemet végül. Még csak az hiányozna, hogy egy második ember mellől is elkeveredjen! Majd ha megnéztem vele a jegesmacikat, elkísérem az információhoz, hogy kerítsék elő a családot.
- Igen. Igen, pontosan - bólogattam aprókat.

Azt hiszem, eldőlt, hogy nem vagyok rossz embert, mert csak elárulta, hogyan is hívják. Azért ez rendes volt tőle. Vagyis hát nem tudom, van olyan, hogy egy lány rendes? Néha erősen kételkedem benne.
A kezem felé nyújtottam, mire kissé rémülten bámult rám, én pedig azonnal felvontam a szemöldököm. Nem akartam én senkit megijeszteni, pláne nem egy kislányt, de ezt neki kellett éreznie. Szóval már azon voltam, hogy visszaejtem a kezem magam mellé, mert úgyis mindegy ez nekem, mikor a tenyere az enyémnek simult. Arról a piros arcról meg már szót sem ejtek.
- Persze, hogy szeretem - közöltem, finoman megszorítva a kacsóját és a vidrák felé indultam vele, mert azok voltak közelebb. Ha már minden áron látni szeretné őket... - Ne aggódj, biztosan megtaláljátok egymást! Csak a papáddal vagy?
Hozzátehettem volna, hogy itt, de még most is akadtak gondjaim a nyelvvel és ha egy mondat nem akart úgy alakulni, ahogyan azt én akartam, sokszor inkább csak legyintettem, hogy hagyjuk. Most viszont elég értelmes volt. Asszem.

hahó. Van itt élőlény?

jaj Dráveczék szőke szíve szottya   Hát hogy vagy? :3333

nemrég értem haza, kidobtam az asszonyt a délután. Kicsit szenvedési   Amúgy minden rendben. A pöttöm?

remélem azért hamarosan jobban lesz :c gyógyulgasson gyorsan, kis manó :c