Szofi
Amikor feltűnik neki, hogy a két lány még látványosabban bámul feléjük, mint ahogyan ők nézik őket, odainteget nekik és a végén kézmozdulatával be is int. Nem szereti a szemlélődőket, és mivel kivételesen nincs kedve a sárba tiporni szerencsétlen fiatalokat, így csak kézmozdulataival jelzi, hogy le lehet róluk kopni. Közben odafigyel Szofi szavaira és a lovag szó hallatán nem tudja eldönteni, hogy sírjon-e vagy nevessen.
– Lovag? Ugyan Szofi.. Te is tudod, hogy ez túl bonyolult ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tegyünk – egy apró sóhajt présel ki ajkai között. Sejti, hogy a célzással kire gondolt a lány, hiszen nem sok esélyes hím egyed van a lovagi pozícióra. Mivel tisztában van azzal, hogy Wardnak mi a munkája, arra is számított, hogy Szofinak lehet némi tudomása arról, hogy talán a kelleténél többször futottak már ’véletlenül’ egymásba. De nem nevezné lovagnak a háztársukat, tulajdonképpen fogalma sincsen minek is kellene neveznie.
– Túl sok a talán – megforgatja a szemeit, majd a szemébe rakoncátlanul belefurakodó hajtincseket pedig eltűri.
– Hoztam sütit és ha kell letolom a torkodon – ártatlan hangon beszél, de teljesen komolyan gondolja. Arra is képes lenne, hogy napi szinten letolja az ételt a lány torkán, ha éppen az kellene.
– El kell beszélgetnem Warddal, hogy néha arra is figyeljen, hogy egyél, mert az is a testi épségedhez tartozik – ahogy elképzeli maga előtt, hogy Ward eteti Szofit muszáj elnevetnie magát. Tudja, hogy nem ez a férfi feladata, de azért arra is odafigyelhetne, hogy eszik-e a lány, mert valószínű nem egy csontjaival zenélő valakit szeretnének látni a rokonai.
– Figyelj én eljátszhatom neked, hogy elhiszem, amikor azt mondod nincsen gond.. De szeretném, ha tudnád, hogy én bármi van segítek neked. Tényleg – és ezt kivételesen komolyan is gondolja. Nem sok embernek tesz ilyen ajánlatot, és ritkán is hagyják el száját ezek a szavak, de vannak azok a ritka pillanatok és emberek, akik miatt képes ezt az oldalát is előásni. Hallott pletykákat cifrábbnál cifrábbakat, amik nem éppen azt a tényt támasztják alá, hogy a szőkeség jól lenne. Vannak azok a pillanatok, amikor muszáj belátni, hogy nem vagyunk jól. Nem csak magunknak, hanem legalább egy valakivel meg kell osztanunk ezt, különben belülről felőröl. Ő már csak tudja, elég sok ilyen „titka” felgyűlt már az évek alatt, aminek köszönhetően a békasegge alatt kötött ki, barátok, család és bármiféle segítség nélkül.
de tánccal kezdek szóval nem lesz olyan vészes