Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kettőnk közül belém egy kicsit több szorult a pozitivitásból éppen, ami számomra furcsa volt, de a helyzetet egészében nézve nem. Hasonlóan láttuk a dolgokat, észrevettük a világ napos és árnyékos oldalát is, de éppen nem tudtam volna megmondani hol mozgunk. Lehet a határmezőn feküdtünk az eget bámulva, és egyelőre nem tudtuk merre is guruljunk. Nem biztos, hogy ez baj, hiszen meglepetések is lehetnek jók. Reméltem. Együtt bíztunk igazából, ahogy hallottam. Különös, hogy itt vagyunk fiatal felnőttekként, és néha tényleg több rosszat tudunk a saját életünkből felhozni, mint egy jóval idősebbéből. Nem tűnik így annyira fairnek az élettől, de abból kell gazdálkodni, ami jutott.
- Biztos így lesz, eddig is támogatott téged, nem hinném, hogy ebben ne tenné. Lehet neki se lesz egyszerű, de majd olyan döntést hoz úgy is, amihez lehet alkalmazkodni - mondtam biztatóan, kicsit el is felejtkezve a saját nyűgömről ezen a téren. Azt hiszem még igazán fel se fogtam annak a súlyát, hogy veszekedtünk anyával, de nem is szerettem volna törődni vele. Inkább homokba dugnám a fejem és várnék, még odafent minden a helyére kerül. De ez sajnos érzem, hogy nem fog megtörténni. Ebben kell a legjobbat megtalálni. Aztán majd kiderül.
- Ez szuperül hangzik, jól esne. Menjünk...
Figyeltem, ahogy Alíz felkel, én is így tettem. Összeszedelődzködtem, felvettem a ruhám a bikinire, aztán megvártam, hogy a szöszi is hasonlóan tegyen még a plédem is a táskámra került.
Elég gyorsan meglettünk vele, majd még beszélgetve kicsit indultunk a Fő utcza felé, hogy egy fagyi enyhítse a még mindig meleg idő okozta kiszáradásunkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyetértettem vele persze, de egy picit éreztem azért, hogy jobb is ha nem fejtegetem ezeket tovább. Biztos vagyok benne, hogy nem az én pocim ugrik csak össze a gondolatra újra és újra, ez pedig nem tetszik. Nem az a jó érzés, aminek lehet lennie kéne helyette. De ráfoghatom ezt egyelőre a doki nénikre és bácsikra.
Lefoglaltam magam inkább a macikkal, amik hiába undiztak, túlságosan is édesek voltak ahhoz, hogy ne kezdjek képekért petíciózni a férjecskémnél. Nem is kellett sok, hogy megszülessenek azok a fotók, meg nem csak azok, szóval nagy vigyorgósan pillogtam lefelé rá, míg meg nem álltunk. Lekászálódtam, majd minden mást figyelmen kívül hagyva szépen elvettem a dobozos iszit, majd beleszúrva a szívószálat be is kaptam azt.
- Hááát, talán egy picit tudtam - mondtam beharapva a szájacskám, aztán az üdítős kezem a hátam mögé húztam a másikat pedig magunk közé emeltem, majd a mutatóujjammal lassan kezdtem magam felé hívogatni őt, vagyis közelebb inkább. Amikor abbahagytam az arcára simult a tenyerem, egy pár pillanatig azokba az élénkkék szemekbe bámultam, majd az ajkaim puhán az övére nyomtam vigyorogva, amit azért a csók közepén befejeztem ám. De nem szerettem volna, ha ezért most sokan megnéznek minket vagy hasonló, így picurit zavarban el is húzódtam végül. A megjegyzésre boldogan mosolyogtam magam elé, még a kezem nyújtottam, hogy megfogja, de még mögöttem jött megriszáltam a csípőm meg a popsim egyszer, pont mint reggeli után. - Ez nem is jár másnak...
Néha amúgy tényleg nem értettem, hogyan merül fel benne, hogy bárki más számítana. Mármint, engem nem érdekelnek, és szerintem az is túlzás hogy annyian észrevennének egyáltalán, ha csak nem miatta teszik.
- Kááár, sose tudja senki megmondani, biztos akkor beszélgetnek csak, mikor más nem hallja - vagyis magyarul fogalmam sincs nekem sem. Ennek ellenére érdekelt ez is, mint sok apró, de mások szerint bugyuta dolog. Ahogy sétáltunk és jobbra és balra tekintgettem lassan az üdítőmnek megint a végére értem és a foltoskák is meglettek. Tudtam, hogy már nincs sok vissza, mire mennünk kell vissza, ettől pedig egy picit az arcomra fagyott a mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy szürcsiztem az italom, hamar rájöttem, hogy bár ma sem fordultam 180°-ban semerre, legalább ebben én döntöttem, és ügyesen választottam. Szeretem a szőlőlét. De azért közel sem annyira, mint ezt a naagy lengyel csillagocskát itt magam alatt, mögött majd mellett. Éppen hol áll.
- Ühhüm, na ne nézz így Nyuszó, szeretem azt is, mikor undi vagy meg rosszasáááág - mondtam pislogva párat. Bár azt inkább ne kérje senki, hogy ezeket most lerészletezzem, teljesen és hiánytalanul így imádtam őt, ahogy van. A gyors kis csókot megejtve aztán még nagyobb vidámsággal fordultam irányba, hogy az utolsó állomást is meglátizzuk még gyorsan. Persze nem maradhatott ki a ma olyan nagy szeretettel gyakorolt riszám se, aminek a megjegyzésére csak lebiggyesztve az ajkaim szusszantam egy szomorút. Persze nem kellett ezt olyan komolyan venni, ez azért a pofimon is látszott. - Nem is rosszból volt pedig…
Csak szorítottam a kezét, kicsit lóbáltam is, még meglettek a nagyra nőtt csodák. Csillogó szemekkel meredtem felfelé az egyikre, aki itt téblábolt a kis elkerített helyük szélén és éppen a fejünk fölé magasodó fa lombját hamizta. Nem volt már sok levele, jól megdézsmálhatták már. Közben azért az én buksim már nem csak a cukiságoknál járt, így el is bambultam kicsit. És egyébként nem ártana a lábam elé is nézni, mert valaki éppen ekkor vonult át előttünk keresztbe én meg majdnem belesétáltam. Upszi. Ekkor észleltem azt is, hogy Lewy nekem beszél, vagyis a megszólításra.
- Hm? Jaaa, ahha, gondolom. Csak… jó lenne már a nap végén járni, otthon. - Nyilván nem az állatok a baj vagy a séta, még annyira fáradt sem vagyok, csak egy kicsit, egyszerűen akkor már túl lennénk mindenen, tudnánk mindent és kész. Nem lenne ez az ideges-izgalom, meg a várakozás súlya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kis rágós trükköm közepén nevettem fel a szabadkozásán, aztán jól el is gondolkodtam. Biztos vicces lenne tütüben szaladgálni Pécsen, sőt, ami azt illeti, nagyon szívesen mászkálnák így Dimitri oldalán bármikor. Még csak furcsának se találnám ellenben ugye másokkal. Egyelőre ezt a pontot inkább viszont nem vezetem fel bakancslistára, azt hiszem mind jobban járunk.
- Igenis! - A kezemet a fejemhez emelve csináltam valami tisztelgés félét - láttam már párszor hogy csinálják, ettől még én lehet rosszul hoztam össze -, majd a kis udvar felé vezettem a kanyargós rengetegbe míg kifejtettem a rágós aggályaim. Rettenetes egy cégről van szó! Hogy lehet úgy rágót forgalmazni, hogy ilyenekre nem gondolnak? Van már illatos-csillámos és lassan ízesített tusfürdő is, de a rágó nem lehet csillogós? Milyen világban élünk! Nehéz ezt felfognom, vagy tényleg ennyire kiveszett volna az emberekből a kreativitás? Nem tudhattam. Szusszanva egyet adtam rágót Dinek és bólogattam hevesen az ajánlatára.
- Azt kellene, még lehet el se felejtem, mire legközelebb internetet fogok - jegyeztem meg a telefonom után tapizva a táskám oldalánál. Paranoiás tudok lenni, hogy mindenem megvan-e. Múltkor későn lett vége a tánciedzésnek, ezért felhívtam Lewyt, hogy legalább telefonon lógjak rajta, ha már egyedül baktatok haza és úgy tíz perc után majdnem infarktust kaptam hol a készülék. Azon beszéltem ugye. Szóval vannak problémák.
- Nincs baj a hopphopp dolgokkal, ugye? - Idő közben elég sokáig értünk, szerencsére nem nénis-andalgós séta ez, viszont ez csak újra mágusterület még, Dimitrire pillogtam, hogy a kezem felajánlva neki hoppanálhassam magunkat a jó helyre. Igazából sokan nem nézik ki belőlem, de ami hiányzik, az máshol pótlódik bennem. Ezért lehet, hogy béna vagyok mondjuk a pálcával való folttisztításban, de a hoppanálást ügyesen csinálom. Szükségem volt rá, hát szépen kitanultam, és lassan fél éve jogsival csinálom!
Amint megegyeztünk, vagy kiegyeztünk, helyzet adja ugye ezt, a helyre koncentráltam, majd rövid időn belül ejtettem magunkat a sötétségbe, hogy felbukkanhassunk a fák között egy turistaút melletti mellékösvényen. Régen sokat kirándultam ott, és kitérve onnan az út egyenesen arra a kutyusparkra visz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Örültem, hogy viccnek fogja fel, de én halálosan komolyan gondoltam, hogy tőlem aztán olyan világot lerombolósan rossz is lehetne, mint amilyen Stitch volt a születésekor, akkor is imádnám. Ez pedig tőlem nem csak üres szó és ígéret, teljesen valós dolog. Lehet, ha lenne, vagy esetleg van olyan tulajdonsága, ami zavaró, akkor sem tennék megjegyzést erre. Én sosem akartam, hogy miattam változnia kelljen, az elég önző dolog lenne a részemről, ráadásul, ha szeretünk valakit, akkor előbb alkalmazkodunk, elvárások nélkül. Legalábbis azt hiszem. Mondjuk nem mintha nagy tapasztalataim lennének, akit próbáltam szeretni, már anyun és a nagyiékon kívül vagy eltűnt, mire visszajelzést kaphattam volna, vagy Lewy. És akkor elértünk oda, hogy most tanulom csak mit és miként jó.
Csendesen fogtam a kacsóját, miközben a nyakam nyújtogatva - de nem mint a zsirik - nézelődtem körbe egy darabig. Néha megakadt a szemem kiscsaládokon, ahol volt anyu, apu gyerekek, aztán el is kalandoztam fejben.
- Nem is csak az orvosról van szó - vallottam be kicsit félszegen a cipellőmet bámulva, ahogy az utolsó korty szőlőlevet is kiszívtam a dobozból. - Én csak… azt hiszem nagyon nem érezném magam jól, ha valami olyat mondana, ami… ami nem tudom. Érted azt hiszem, nem?
Kezdtem belezavarodni az egészbe és hiába volt jó valamennyit kinyögni, nem múlt el a fura érzés a pocimból a csalódás lehetősége miatt. Már egy kis ideje tudom, hogy szerettem volna, ha igaza van Annenek, a teszteknek, a szervezetemnek. De még mindig nem volt a kezemben semmi a reményen kívül.
- Minden… ühhüm. Mi?
Éppen helyeseltem kidoba a kukába az üccsisdobozt, ami kiürült, amikor visszafordulva a matatására lettem figyelmes. Értetlenül billentettem oldalra a fejem és az elengedett kacsóm magam elé húzva összefűztam az ujjaimat a lábaimon billegve. Nem egészen esett le, mi folyik itt, még le nem térdelt, akkor kezdett csak el az ajkam lassan görbülni felfelé. Még egy halk „jaj” is elhagyta az ajkaim, olyan izgatott és aranyos nyüszögés mellett, amit úgy az egésznek tulajdoníthattunk. A húzásra közelebb tipegtem.
- Ugye tudod, hogy eddig is te voltál a legjobb? - meredtem rá lefelé, aztán az ajkamra harapva bólogattam. Hát, hogy lehet erre más választ adni? Nem mintha megfordult volna a fejemben bármi egyéb. Ő megígérte és be is tartotta, pedig senki nem kötelezte rá, nem kérte tőle és nem is várta el. Szeretem. De az nem sokat segített a rendes válaszadásban, hogy láttam a komolyság milyen nyomtalan a helyszínen. - Igen, persze hogy maradok. Hát szeretlek, Szívecske. De ne nevess, mert akkor nekem is kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Senki nem mondhatja ránk, hogy nem élvezzük ki egy állatkert nyújtotta lehetőségeket, már a felhozatalt nézve. A legnagyobb boldogságforrásokon túl voltunk, de bőven voltak még olyan cukiságok, akik vágytak a figyelemre, meg olyanok is, akik kevésbé. Mondjuk én megértem őket. Én se szeretném, ha egy csomó ember beszélne hozzám, fotózna és el se vonulhatnék kicsit magamban nyugizni. Pont úgy, ahogy otthon is tenném a mai tortúra helyett. Pláne, mikor Lewy kiegészíti, amit nekem nem sikerült összehozni. Nyeltem egy nagyobbat picit meredve magam elé, mielőtt rá néztem volna.
- Ahham, leginkább ettől. Mármint… szerintem most már nagyon elszomorítana a dolog. Már egészen… megszoktam… szeretném - vontam picit a vállamon, mintha teljesen mindegy volna, pedig bizony nem az. Kevés dologról szoktam eldönteni, hogy esetleg szükségem van-e rá, vagy éppen szeretném-e, de ez már annyira oda kéredzkedett, hogy nagyon. Attól kezdve, hogy ő rám vigyorgott ott a konyhában, én fellélegeztem, hogy bizony ez boldog dolog, nem akartam volna, hogy semmissé váljon. De egyelőre abban maradtunk, hogy minden szép és napsütéses, ez pedig egy kis erőt azért adott, főleg úgy, hogy már nem voltak órák vissza, inkább percek a visszaindulásig a dokik közé.
Értetlenül figyeltem ennek ellenére is, aztán pedig képtelen voltam nem vigyorogni meg majdnem nevetni, pedig én megpróbáltam rendesen odafigyelni és állni elé. Kicsit számomra, még ha meg is ígérte és ez nagyon szép dolog, abszurd volt tőle. Én szerettem a „gondold át az ajánlatot” felfogásával és viselkedésével és nem voltak felé semmilen elvárásaim, ő mégis néha olyanokkal lep meg, amikre a szavaim is eláll.
- Ez nem zárja ki, hogy nekem te legyél a legjobb… - mondtam még mielőtt hagytam volna, hogy a kezem birtokba vegye, és az a cuki pacisság az ujjamra csússzon. Igazából nagyon elbambiztam a gyűrűre, mert nagyon cuuuki és aranyos volt és tökre oda voltam érte, mint minden ilyen apró izéért. Kicsit néha rosszul is éreztem magam, hogy ugyan úgy tudok jajongani egy ilyen apróságért, mint mondjuk az első gyűrűmért, amiben biztos vagyok, hogy nem egy automatából pörgette ki pici pénzért. Közben közelebb lépve az arcát a kezeim közé fogtam és előre hajolva simítottam az ajkaim az övére finoman. Nem is igazán törődtem percek óta senki mással a környéken és azt hiszem ez volt a legjobb hatással rám éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehet, hogy nem ide indultunk, de engem elég nagy boldogsággal töltött azért el, és egy kis erőt is adott ez az egész. Szeretem ezt a helyet, és amióta kiderült, mire is nem emlékeztünk olyan tisztán, csak még egy kicsit előkelőbb ez az egész itt. Persze most sehol a papi, akinek engem kellett volna akkor is keresni. Nincs nasi, piknik és a Stitches táskám, már az akkori, azóta új van ugye. De sok dolog ugyan olyan jó, mint akkor. Ott még nem romlott el semmi, most pedig már nem rossz körülöttem. Talán ennek tényleg így kellett lennie. Reméltem, hogy a brekinkkel hasonló lesz a helyzet, már abból a szempontból, hogy bizony neki meg kell érkeznie az életünkbe, és hogy ehhez már elindult valami módon. Tényleg megértettem miért akadna ki ő is, ha most valami olyan hír várna minket abban a nagy épületben, hogy tévedés történt.
- Igen, mindketten ugyan azt szeretnénk. Izgulok, amúgy se tudom mit kell ott majd csinálni… - szorítottam meg a kezét kicsit, amit fogtam végül, de már egy hangyányit könnyebb volt az én lelkemnek is, akkor is, ha semmi nem lett biztosabb.
Közben ő gondolt egyet, valahol szerzett egy nagyon édes gyűrűt és már ott is térdelt előttem, amire én meglepődve-meghatódva vinnyogtam egy kört magam elé, lenézve rá. Olyan hihetetlen számomra a Drága még mindig néha, hogy ezeket időbe telik feldolgoznom. Végül a sok szó helyett egy csókkal adtam pluszban is a tudatára, mennyire imádom őt nem csak ezért, mindenért, minden jóért, meg a kevésbé jókért is. Az is az élet része. Bólintottam nagyon kis határozottan miközben ő felállt, aztán észrevettem én is pár szemet, végül a nénit is, akire rászólt Lewy. Én sem voltam oda, hogy bámészkodik, de nem akartam morgós öregekkel beszélgetni. Nagyon nem. Szóval nagyjából az utolsó két szava körül magam felé fordítottam a pofiját, nagyon szépen nézve rá, aztán még egyszer az ajkaim az övéire tapasztottam, mielőtt a kezem visszacsúsztattam volna az ő tenyerébe. Tudtam, hogy indulnunk is kell lassan, nem is baj.
- Ugye azért bejössz velem oda is, mint a vérvételre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem nagyon tudtam elmagyarázni igazából, hogy csak én nem akarok hülyének tűnni, hogy gyakorlatilag még azt sem tudom mit meg hogyan akar rajtam a bácsi vagy néni megvizsgálni. Arról nem beszélve, hogy eredménytől függően hogyan tovább. Annak azért tudtam örülni, hogy se a vérvételnél, se amikor a lapomat csinálta az a kedves nő, nem néztek rám semmi miatt furán. Még a koromat se pedzegette.
- Gondolom, de tudod, hogy legtöbbször semmit nem tudok rendesen. Nem szeretnék ott ülni bután. Csak… mindegy, tudom, hogy majd segítenek, erre vannak.
Hiába az izgalom vagy aggodalom, esetleg is-is, ami bennem kavargott, azért az állatkertet nem lehet nem élvezni. A vidráktól a macikig a makikon át mindegyiknél csak újabb széles vigyorral leselkedtem és egy picit megint azt a gondtalan, boldog pillanatot éltem, mint minden alkalommal, mikor kicsiként is idehoztak. Itt senki nem kérdezett soha rossz dolgokról, nem bántottak és hát, ha be kell vallani, a legjobb dolgokat is itt szedtem össze. Nem csak dolgokat.
Most pedig, csak hogy bővülhessen a kis szeretetes csomagom, éppen itt térdelt előttem a férjem majdnem nevetve, ami miatt én sem nagyon bírtam azt visszafojtani. A szemébe néztem, aztán a kis pacis gyűrűre, de gyakorlatilag olyan kis döbbenetet, persze jófélét, hozott nekem, hogy el is felejtettem hol vagyunk, meg mennyien. Ez előnyös volt abból a szempontból, hogy nem viszolyogtam és görcsöltem semmin, hogy csak rá figyeltem, még a csók is egészen hevesre sikerült hirtelen, de aztán ugye, mint mindig, valaminek történnie kell. Ez most éppen a néni volt, de őt is próbáltam kizárni, és inkább elindulni az utunkra egy újabb puszi után.
- Tuudom, de azért. Ezt jobb hallani. Nekem jobb így - jegyeztem meg kicsit félszegen, ahogy a kezét finoman megszorítottam kifelé ballagva. Igazából már a kapunál megint éreztem azt a gombócot a pocimba, aminek nem örültem, de úgy voltam vele, hogy legalább túlesünk rajta.
- Te tudod ugya, hova kell menni? - Sok dolgot csinálok, de a helyek memorizálása és az infók megjegyzése nem igen tartozik ide. Pontosan ezért tévesztettem anno ajtót a koliban elsőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igaz, hogy a téma cseppet sem volt vicces, sőt, leginkább tragikusnak mondanám, ha már be kéne kategorizálnom valahova. Ennek ellenére ahogy figyeltem őt és éppen fejtegette, hogy őt az elmúlt 25 évében még senki nem vizsgálta meg terhes-e, előbb lassan elmosolyodtam majd némi elfojtás okozta hümmögés után ki is nevettem őt. Persze nem olyan kifigurázósan, csak hát na, ez így mókás volt.
- Hát szerintem, ha szólsz, lehet téged is megvizsgál valaki szívesen. Sőt, ha lehetne én szívesen átadnám az időpontom, aztán esetleg visszajövök máááskor - jegyeztem meg, és pont olyan voltam, mint egy nyuszi, aki a bokorrezdülésre visszaugrál a kis rejtekébe. Csak nem, nem akartam semmi orvost, vagy műszert, ne adj isten papírokat és gyógyszereket. Az utolsó mondatrész miatt azért mikor abbahagytam picit bambultam magam elé, nem gondoltam, hogy arra reagálnom kéne, sőt, igazából nem is különösebben foglalkoztatott. Mármint de, nyilván érdekelt volna mondjuk kicsit korábban az is a múltjából, hogy talán volt-e, még ha hírre nem emlékszem, olyan lány más, akivel bármi terve volt, de azt hiszem ebbe nem akartam belefolyni, meg ezzel talán meg is válaszolta. Különben is, abban majdnem biztos vagyok, hogy senkinek nem jár egy éven belül két leánykérés, nekem mégis. Ez mondjuk lehet furi, bár szerintem tök cuki tőle, nem az, hogy megteszi, hanem, hogy igyekszik megtartani a szavát. Még ha nem is voltam mindig tudatában annak a bizonyos ígéretemnek én is tartottam magam hozzá. Bár most éppen igen undi vagyok, ahogy a száját lefoglaltam.
- Majd meglátjuk. - Ez leginkább egyenesen arányos azzal, hogy csendben és kukán tudnék ülni, még valaki nem hozza a harapófogót. Kééépletesen, egy igazitól lehet el is szaladnék. Sőt, biztosan. Az ölelésre mikor kiértünk halványan elmosolyodtam kicsit hümmögve magam elé, a kezem meg az övére simult. De aztán az infóra és az elirányításra felszusszantam és bár a lábaim nem nagyon kívántak velem egyetemben közreműködni, de elindultam. Ahogy meg egyre közelebb volt az épület, aztán a lépcső és végül a bejárat, csak nyeltem egy nagyobbat és oldalról néztem felfelé a férjemre. Bólogattam, bár ez nem megy igazán parancsszóra.
- Szeretlek.
Mondjuk az utómondatát nem is tudtam mennyire hihetem el éppen, szerintem megnyugtatásnak szánja, de most éppen ezen csak forog az agyam tovább. Ez nagyjából addig tart még a kezét szorongatva hagyom, hogy az épületben elnavigáljon és valaki megszólítva minket egy folyosó végi ajtóhoz küld. Éreztem, hogy izzad a tenyerem, és kicsit talán jobban szorítottam a kezét a kelleténél, de aztán egy nagyobb sóhajjal ellazítottam azt és csak a földet bámulva ballagtam előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudtam volna megmondani pontosan mi is történt most, már a nyilvánvalón túl. Ha őszinte akartam lenni, valahol egyszerre stresszelt jobban és tett boldoggá, hogy ő is attól tart, amitől én. Plusz volt az aggodalmamban, hiszen így már nem csak én nem akartam odamenni, de ő se szívesen látta volna így az eredményt valószínűleg. Viszont az is igaz, hogy éreztem ebből, pontosan ugyan azt szeretnénk, bármennyire is nem hitem volna ezt mondjuk egy éve, vagy mikor találkoztunk előtte. A kis brekit.
Visszaérve az épületbe a szabad kezemmel a ruhám szélét piszkálgattam, hol a padlót kémlelve, hol a fehér ajtókat, amik nem voltak túl hívogatók. A célállomásnál aztán csak felnéztem a férjecskémre, talán  elég látványos elveszettség és bátortalanság látszott rajtam, hogy az a halvány mosoly még egyelőre ne sokat érjen. Lassan bekopogott és beterelt minket, mikor kinyílt az ajtó, leginkább lökhetett, mert nem nagyon akaródzottam átlépni a küszöböt. Bent a néni aztán engem felcsücsültetett arra a vizsgálóasztalszerű dologra, Lewynek meg mutatott egy széket mellette és eltűnt egy másik ajtón egy kis időre. A számat rágtam, de nem azon az aranyos, inkább a pótcselekvős módon, miközben próbáltam pár nagyobb levegő után kivárni, mi is lesz. Mikor visszajött, akkor mosolyogva nézett ránk nyitogatva egy mappát, ami gondolom a papírjaimat rejtette.
- Minden rendben volt délelőtt? - A doktornő érdeklődése ugyan kedves volt, de én csak bólogattam szótlanul, amúgy sem szeretek bárkivel dumcsizgatni, ha új. - Megkaptuk az eredményeket, akadt pár érték, ami nem tökéletes, de betudható az izgalomnak is mindez, pár vitaminnal korrigálható.
Nekem úgy tűnt éppen, hogy a percek csigalassúsággal peregnek, hogy mintha kerülné azt, hogy kimondja, mi van pontosan, ettől pedig csak az ágyon magam mellett heverő kezemmel finoman szorongattam a szivacsos anyagot. Kérdezgetett pár dolgot, amit reggel is, hogy mik történtek velem mostanában, milyen tünetek, aztán kihúzta a legalsó lapot és ránk mosolygott. Lehet, hogy kérdést várt, de az belőlem nem nagyon indult el.
- Azt hiszem, hogy nem pont ezekre voltak elsősorban kíváncsiak, a vizsgálat eredménye szerint önök babát várnak. Gratulálok.
A szavak lassan tudatosultak csak bennem, előbb kissé mereven bámultam a hölgyre, majd éreztem, ahogy leesik a tantusz és elér hozzám a hír rendesen. A szájam mosolyra húzódott és egy apró felsóhajtás után fordultam a Drága felé. Közben megkért a néni, hogy ha készen állok, feküdjek fel és tűrjem fel a ruhámat is, de egyelőre lefagytam azon, hogy izgatottan és megkönnyebbülten pillogtam, aztán halkan motyogtam Lewynek.
- Lesz kis breki...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igyekeztem kicsit összekapargatni magam és legalább annyira magamra erőltetni egy halovány mosolyt, hogy az üdvözléskor ne lehessen nagy probléma. Ez úgy nagyjából sikerült is, bár határozottan rosszul nézhettem ki. Éreztem, hogy kipirultam, mert hirtelen olyan kellemetlen melegség fogott el, majd el is múlt ez. Nem kavargott a gyomrom, vagy akartam ott helyben elájulni, de a önérzetem s a görcs az eléggé eltántorított mindentől. Vettem pár nagyobb levegőt, ahogy a vizsgálóasztal közepe felé csücsiztem és erősen szorítottam az anyagot magam alatt. Most sem voltam beszédes, Lewy pedig amennyire lehetett, ki is segített ebben.
Apót bólintottam a ő mondókája végén is, majd a figyelmem a doktornőnek szenteltem, aki lassan kezdte elmondani, mi a helyzet velem. Az annyira nem lepett meg, hogy valami nem stimmelt, hiszen még ha… szóval a lényeg, hogy voltak furcsa dolgaim az elmúlt hetekben, amik nem csak úgy megtörténtek velem. Persze ahogy egyre több és több tétel került felsorolásra a papírról é úgy lettem egyre zavartabb és idegesebb. Hol a férjemre, hol a hölgyre néztem, de végül az ölemen pihent meg a tekintetem mégnem kimondta azt a bizonyos pár szót, amire úgy vártunk.
Szinte éreztem, ahogy a csomó a tokomból visszacsúszik a helyére, vagy legalábbis eltűnik, miközben az agyam elég lassan fogta fel az elhangzottakat. A tekintetem a Drágán járt, aki felpattant és valahol a hajára sikló tekintetem találkozott a kékjeivel. Neltem egyet, de a mosolyom már lassan kisebb vigyorba kúszott, aztán a számra harapva éreztem meg a kezét az arcomon. Kicsit felé döntöttem a buksim is. Szülők leszünk. Igazik, ohanásan.
- Egy baba - ismételtem meg a mondat végét halkan. Aztán ahogy ő eltávolodott szépen elfordulva az ágyon feljebb csúsztam és elfeküdtem, felhajtottam a szoknyám is ahogy kérte a hölgy. A ruhát a felsőtestemhez szorítottam mindkét kezemmel, úgy feküdtem, még nem jött közelebb és nyomta rám azt a hideg zselés izét. Fel is szisszentem kicsit. Elmondta, hogy most meg kell nézni, a magzat él-e a papíroktól függetlenül, amitől egyből elég fehérbe váltottam megint, de próbált nyugtatni, hogy ez elég rutinszerű.
- Megnézzük, hogy fejlődik-e, mekkora most és mi a helyzet vele. - A vállam majdnem Lewy széke mellé ért, oldalra fordítottam a fejecském, majd rá mosolyogtam boldogan, igyekezve az iméntieknek a jobbik részét figyelembe venni, hogy aztán a képernyőre tekintsek. Hát, mindjárt lehet láthatjuk is Őt. Ahogy éreztem a nyomást, ami a hasamra telepedett a műanyagtól, kissé grimaszba csúszott az arcom, de nem szakítottam el a tekintetem a képtől.
- Úgy látom, minden rendesen halad. Az első trimeszter második felében jár. Ott, ha jobban megnézik látszik az a kisebb bogyós gyümölcs méretű folt, az maga a magzat. Nézhetjük a szívhangot is?
A doktornő kérdés közben rám nézett, bár én kicsit még az egész hatása alatt csak mosolyogtam magam elé, de valami választ sikerült kinyögnöm végül.
- Ühhüm, szeretném...szeretnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyikünknek sem volt könnyű eddig ez a nap hiába próbálkoztunk meg a legtöbb dologgal. Be kell vallanom, hogy mióta átléptem a küszöbét ennek a szobának, annyira görcsösen figyelek arra, mi hagyja el az orvos száját, hogy teljesen elfelejtettem egy-egy ütemben lélegezni is azt hiszem. Nem volt valami ideális, ráadásul percekig csak olyan dolgokat hallottam, amiktől nem éreztem magam okosabbnak vagy előrébb. Idő kellett, hogy bármit be akarjon a buksim fogadni.
Aztán jött a hír. Az arcomon elterült az a bizonyos mosoly, a tekintetem egyből a férjemét kereste és próbáltam azt látni, amit azt hiszem én is éreztem. Sikerült is. A tenyerem lassan a kézfejére csúszott úgy szorítottam kicsit az arcomhoz, mielőtt elmozdulhatott volna előlem. Nem akartam, hogy elmenjen onnan, vagy hogy megint olyan messze csücsüljön, de végül elengedtem a karját, amíg kicsit hitetlenül mondtam magam elé az egészet. Igyekeztem feldolgozni, hinni, hiszen már tény volt, már kimondta a néni. Biztosan gyermeket várok. Várunk. Nincs téves teszt, betegség, egyszerűen egy bogyónyi baba van. Majd lesz két lábikója, két kezecskéje, egy szép és okos bucija és boldog lesz. Legalább annyira, mint mi éppen.
- Tudom, baba. Egy baba. A mi babánk.
Ugyan bólogattam azt hiszem, vagy akartam legalább, de nem tuti, hogy sikerült, mert fel kellett közben feküdnöm az asztalra, de a mondandóm végén a fejem felé fordítva mosolyogtam. Beharaptam az alsó ajkam, aztán néztem csak a képre, amin a néni magarázott egy halom fura dolgot, amikből csak azt sikerült felfognom, hogy melyik pont a fontos. Melyik az, amiből bizony a kis brekink hamarosan nagy lesz és szép és baba.
- Te is látod, Lewy? Ugye igen?
Éreztem, ahogy picit hangosabban szólaltam fel és elé izgatottan, ezért el is hallgattam végül, de nem bántam az egészet. Vigyorogva forgattam a fejem közte és a néni mutogatós karja között, nem is törődve vele, hogy lassan kinyomkodja belőlem a szőlőlét is. Persze aztán jött az a tompa búgás, majd az a lüktetős hang, én pedig csak csendben bambultam a hasamat nyomkodó műanyagra. A balom felemelve húztam a vállamhoz, hogy a Szívecske ujjaira csúsztattassam, és finoman szorongassam. Már tényleg-tényleg van. Lesz. Ott lakik bent a pocimban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha hangeffektekkel lehetne illusztrálni érzéseket, most a zuhanó kavicsok kopogásától biztos keveset hallanánk, mert valami ilyesmi történt, miután kiderült, hogy minden rendben van. A lehető legnagyobban és úgy néz ki, hogy már csak idő kérdése, hogy a mini boldogságbogyónk gyarapodjon, majd egyszer úgy döntsön, hogy meg is akar minket ismerni. Lehet, hogy örülni rögtön tudtam, de kellett pár perc, mire tudatosult is mindaz, ami kiderült, mire úgy igazán őszinte és nagy vigyor csúszhatott volna az arcomra, ahogy ő visszacsücsült az arcomról elhúzva a kezét én meg elfeküdtem. Vettem pár nagyobb levegőt közben, úgy figyeltem, mit is tesz a néni. A mondatai nagyobbik részét nem igazán értettem, mert valami méreteket magyarázott meg rögzített, utána meg csak az erős nyomást éreztem többször, mai nem volt kellemes. De kettő vagy három után teljesen belebambultam a képbe. A leendő gyerekünkbe.
A tekintetem a férjecském felé fordítottam néha és egyszer még éppen ő is így tett, akkor olyan nagyon arcot ráncoló na vigyorral meredtem rá, majd vissza a pötyire.
- Ühhüm, nagyon piciii - húztam el a szót, ahogy izgatottan figyelgettem. Észre sem vettem, hogy néha a pipőm orrát is összekocogtatva mozogtak a lábaim, de mikor a néni is felfigyelt rá szépen abbahagytam, mielőtt baj lesz. De aztán ott volt az a hang, hogy bizony él, jól van, dobog a baba szívecskéje. Csak szorongattam a feltűrt szoknám meg életem szerelmének kacsóját, miközben a számat rágcsizva figyeltem. Éppen nem tudtam magammal mit kezdeni. Fel akartam kelni belebújni a karjaiba, vagy ugrálni, vagy nem is tudom. De úgy mindent. Láttam, hogy ő boldog én ettől is csak vidámabb voltam és nyugodtabb.
- Ott van, igen… lesz nagy ohanánk.
Mire legközelebb elfordultam a monitortól ő már fölém hajolt én felnevettem a puszira, aztán a doktornő adott papírt, hogy töröljem le a pocim, én pedig felcsücsültem, hogy ezt megtehessem, mielőtt visszaigazgatom magam a ruhába. Közben kérdezett valamit, hogy akarunk-e képet vagy videót, de nem figyeltem rá én csak vigyorogtam a hasam törölgetve a ragadós izéból néha felpillantva Lewyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt hiszem az egész gyomorgörcs, amit az orvoshoz érkezés és az eredmény várása okozott fölösleges volt. Egy részét kivéve, mivel az talán kijelenthető így, hogy kiderült mindketten mennyire szerettük volna ezt az egészet. Talán az is frusztráló lett volna, ha semmit nem vált ki belőlünk, vagy éppen ellenkezőleg, hogy azon izgult volna esetleg a férjecském, hogy csak ne most. De nem így történt, sőt, mindenre fény is derült.
Ahogy feküdtem a vizsgálóasztalon és a monitorra meredve lestem, majd hallgattam az apró, de gyors szívdobbanásokat csak aprókat szusszantam. Az arcomra letörölhetetlen vigyor kúszott és még a kellemetlen érzéseket is figyelmen kívül tudtam hagyni egy kis időre. Annyira pici volt az a pötyi, akit bemutatott nekünk a néni, hogy nem is igazán sikerült felfognom, hogy ott van, majd nagyobb lesz, aztán már alig fér majd el a pocimban. De már ott lakik, velem van, mindig. A fejem Lewy felé fordítottam, láttam, hogy ő is leragadt bizony, nem hibáztattam, nekem sem ment sokáig másfelé nézni, mondjuk figyelni se, szóval az orvos is háttérzajnak lett minősítve. Lehet beszélt hozzám, de kicsit el voltam kalandozva, de most igazán nem hibáztathat senki. A gyerekünk elrabolta azt és már imádtam érte.
- Boldog, bizony. Jahj, nem tudom elhinni… vagyis de, látom…de. Baba.
Semmi értelmes nem igazán akarta elhagyni a számat, pedig beszéltem is volna meg nem is. Csak összepréseltem az ajkaim mielőtt megint nagy vigyorral elfogadtam volna a törlőket, hogy a hasam megtisztítsam felcsüccsenve. Kicsit összekentem az alsóneműm meg a ruhám, de egy picit sem zavart a dolog. Közben csak a férjecske visszakérdésére eszméltem, és egy mit nem? Nyökögés után esett le, én meg csak oldalra billentettem a fejem. A néni el is ment valamiért, gondolom nyomtatni vagy dvd-t keresni, fene se tudja mit és hogyan csinálnak itt. Még picit bambultam le bárgyún a hasamra, aztán ahogy odalépett hozzám letettem a papírt, elengedtem a könnyű anyagot igazgatás nélkül és átkaroltam a derekát. - Én is, Nyuszó. Most már azt hiszem, szeretném azt a fagyit…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem is sokat agyaltam a rágó kérdésén, azt hiszem eldöntetett, hogy az a reklamáció meg fog a részemről történni, idő kérdése. Ellenben a baglyok felmerülésére összecsúsztak majdnem a szemöldökeim, úgy rántottam össze őket kissé háborogva. Szerencsétlen madarakat kihasználják a varázslók. Folyton böködik, messze reptetik, nem etetik és gondozzák rendesen, de elvárásaik azok vannak. Szomorú.
- És állatbarátibb is. Szerencsétlen szárnyasokat úgy sajnálom mikor ilyen hosszú, nehéz leveleket is nekik kell kivinni. Én jobban örülök egy sms-nek agy egy e-mailnek - ráztam meg a fejemet még a témában. Az emberek kegyetlenek tudnak lenni. Másrészt én se mindig voltam csiribucsiribá lányka és meg is maradtak azon szokásaim, sőt, jobb is, hogy vannak, mert a pálcával nem vagyok valami nagy ász. A hopp szerencsére nem ekkora gond, sőt. Amikor biztosít róla, hogy nem lesz baj, akkor megnyugodva mosolyodtam el és megfogtam a kezét.
A szemem lehunyva kezdtem koncentrálni, hogy ne legyen semmi gond, de még a megjegyzését sikerült meghallanom, de reagálni már csak az egyensúlyom visszanyerése után egy fába kapaszkodva sikerült. Nevettem, majd az ösvény és Dimcsi között járt a tekintetem.
- Nem, szóval keressük meg a sárga köves utat és lássuk merre vannak a repül makik!
Nem gondoltam komolyan, addig biztosan, még ki nem mondtam, de egyelőre a napi teendős listám kiemelkedő első helyén a kutyusok játszóparkja volt, ezért el is indultam a rövid kis útra vezetve Dimitrit is. Mutattam neki az egyik magasodó faház irányába, hogy arra megyünk, onnan már hamar látni és hallani fogjuk a kutyisereget, akik bizonyosan ebédelnek. Meg is lett, előbb, mint hittem.
- Biizony, kis édesek. Azt mondta a néni, akivel beszéltem, hogy ha jól haladunk, utána a közös játékba a tappancsosokkal is be szabad szállni… - jegyeztem meg csak úúgy, bár érezhető volt, hogy én mindenképpen maradni akarok majd arra is.
Lassan, de biztosan beértünk a kis házhoz, ahol köszöntve minket kaptunk kis névtáblákat, kutyusos mancsnyomdát a kézfejünkre és felszerelést. Megérdeklődték hogy festegetünk, vagy játékokat szerelünk össze és állítunk fel én pedig Dire néztem, hogy jobbra vagy balra menjünk.
- Kapitány, merre hajózunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába haraptam rá a szájacskámra, így sem sikerült nagyon moderálnom magam, de úgy éreztem most nem is igazán szabadna. Miért tettem volna? Hiszen olyan hírt közöltek, aminek a legtöbb nő sírva, nyüszítve örülni. Nos, én legalább lekorlátoztam a sok apró vinnyogásra és izgésre meg mozgásra. Bár ami késik ugye… Ennek ellenére egy pindurit jobban lefoglalt a pötyikénk mellett az, hogy Lewyt lesegessem. Annak ellenére, mennyire éreztem, hogy minden rendben van és az, hogy ennél nem lehetne ez így tökéletesebb, látni akartam rajta, amit én is éreztem. Az a vigyor, ami az arcára ült pedig mindent tisztán érthetővé tett.
- Olyan boldog vagyok - néztem rá a megerősítésére, pedig már a hárommal korábbi megszólalásnál is tudtam, tudnom kellett, érezni, mégis így volt az igazi. Szerintem a néni már teljesen értelmi fogyatékosnak titulált az újabb visszakérdéseimért, de ő csak bájosan mosolygott ránk, mintha meg sem lepte volna az egész. Bár ő biztos sok párt tett már boldoggá élete során, szóval nem hibáztathatjuk. Közben én megtisztultam, az orvosunk pedig elindult a dolgokért, amik jönnek velünk haza, ekkor pillantottam fel a férjecskére azzal a nagyon nagy, nagyon ragyogó, nagyon szép mosollyal. Ahogy átkaroltam a kezemmel a hátát cirógattam még hozzásimultam. Csak akkor hajoltam el picit, mikor a néni visszajött a kért dolgokkal, meg még mellé pár gyógyszerjavaslattal, amit ugyan elvettem, de kicsin múlt, hogy ne húzzam a szám rá. Úgysem tudom rendesen szedni, akkor sem, ha ma el kéne kezdeni. Szomorú, pedig a hajvitaminos mackókat már jól beosztom.
- Ühhüm, én meg megigazítom magam. Neeeem tudom. Finomat - határoltam be neki nagyon pontosan, de érezve mennyit segítettem csak az orrom alatt vigyorodtam el. Ugyan a monitoron már csak a kimerevített kép figyelt vissza még a férjecske intézkedett én még azt bambultam kicsit, ahogy a táskám szorongattam magam előtt bárgyún mosolyogva. Mert ugye felfogtam ám, anyuka leszek. Végül abbahagytam a sarkamon való billegést és ezt a kis bámészkodást is, hogy elinduljak ki és végre elhagyjuk ezt a továbbra sem szimpatikus intézményt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hálát adtam ma már sokadszor is a felhőcskéknek, hogy ma sem szomorúak, így nem esik az eső, még ha nincs is nagyon meleg. Még tegnap áthoppoltunk a másik haza a férjecskével, hogy ma én is, vagyis mi is a brekikével kigurítsuk magunkat hozzá edzésre, meg állítólag utána is van terv, de arra vagy nem figyeltem, vagy nem lett kifejtve. Egyelőre nem volt gyanús a dolog, főleg, hogy leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy több nap után megint visszaköltöztek a nagy és pukkadós bubik a hasamba, mert nagyon lubickolt a pöttömke. Reméltem, hogy nem az utazás, vagy más van a hátterében, és nem is elégedetlen, szóval boldogan simizgettem a pocim, ahogy a lelátó rajongótömegétől távolabbi, a padokhoz meg közelebbi részén lecsücsiztem. Nem vagyok oda a tömegért továbbra sem, ahogy a kérdezgetős és nagyon megbámulós dolgot is szerettem volna kikerülni. Persze az, hogy mi lenne jó, meg mi történik két külön dolog. Így leginkább próbáltam úgy tenni, mint aki nem érzi, hogy figyelik. Mi most azért csücsülünk itt bugyogva, hogy jól megnézzük Lewyt.
Nem volt túl meleg, de a kabim elég volt magam alá gyűrnöm egyelőre, felvenni nem kellett. Mondjuk, ha nem hozom ki, biztos jól le lettem volna szúrva, így azért azt nem mentem megcsinálni. Arról nem beszélve, hogy itt volt a pandamacis sapim is. Akartam egyet szerezni Sebbynek is, de azt mondta a bácsi, akinél vettem anno, hogy majd csak pár hét múlva lesz, de sebaj, én kivárom. Pont úgy, mint az edzést is. Mosolyogva figyeltem végig az egészet, persze vannak részek, amiknél azért kicsit jobban leragadtam, mert nem lett volna szép látni, ha valami baj lesz. Bár azt be kell vallani, nem bírtam sokáig a popsimon, mert hamar kicsámborogtam a pálya szélére, de csak ameddig szabadott. Még mindig kicsit húzkodtam a felsőt, mert nem szoktam hozzá, hogy már tapadós, de még nagyon csinin belefértünk így ketten, a mi babánkkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kellett egy kis idő, mire sikerült összeszednem magam a kijövetelhez, de nem voltam soha az a sokat pepecselős lány, már, ha nem volt hajmosás a programban. Most pedig nagyon nem. A páratartalomtól megint összeugrott ilyen göndör, oroszlános sörénnyé az egész, így a vasalgatás, vagy legalább kifésülés vette el a legtöbb időmet. Végül csak felkötöttem, ami a pályához kiérve jó döntésnek bizonyult, biztos lettek volna gondjaim vele.
A gyakorlatok közben egyszer-egyszer az éljenzőkre esett a pillantásom, én boldog voltam, hogy ennyien örülnek nekik, meg lelkesek is, sőt, még annak is, hogy sokan hozzám hasonlóan Lewy mezét, vagy éppen a többiekét viselték. Egy csomó pöttömke kisgyerek is nyújtózkodott az elválasztó sáv alatt, az egyik szöszke kisfiú még meg is próbált átslisszolni, de szegényt még a kabala előtt lefülelte egy biztonságis bácsi. Sajnáltam a kicsikét. Le is biggyesztettem a szám egy pillanatra, de aztán csak a lassan kezdődő kis meccsekre figyeltem, na meg Lewyre. Lehet nem szabadott volna, vagy sok jót nem tettem vele, de mikor láttam, hogy figyel el is vigyorodtam, meg egyszer integettem is neki nagy lelkesen, de amikor rám nézett egy nő kicsit furin, akkor abbahagytam. Lassan inkább ledöcögtem a terület szélére, és kiszélesedett mosollyal csúsztak a kezeim a pocimra, mikor odaért hozzánk.
- Széépségeset. Nézelődünk, kerestük az aput, de eddig nem lett meg - mondtam kicsit lebiggyesztve az ajkaimat, aztán csak a korlátra csúsztak a kezeim, hogy megtámaszkodva rajta felfelé nyújtózzak hozzá. Picit kivártam, mielőtt egy nagy puszit adtam volna neki. Nem zavart se az izzadtság, se a kosz, hát ezzel jár, én is ilyen voltam edzések végére, akkor jó a dolog. Közben elpillantottam a nagyobb tömeg felé, akikhez páran kivonultak fotózkodni meg hasonlók, aztán láttam, hogy örülnek a kicsik meg a nagyok is, meg mennyire furák a stalkerek. - Olyan furin méregetnek téged is, mintha ufók lennénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem, ha kivételesen nem feszengek ennyire a bámészkodók miatt, akkor akár ezen a sima edzésen is lelkes rajongóként vinnyogok párszor és nem csak egyszer integetek. Így csak maradtam a popsimon a kedvemmel és a drukkolási vágyammal, de azért nagyon figyeltem és szorítottam érte. Mégis csak a férjem, meg a brekink apukája, meg úgy az életem értelme. Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul miért villogok a mezébe kicsit beleszorulva a pálya szélén.
Némi simi után a kacsóm a korlátra tévedt, aztán csak figyeltem a kérdéseit és kicsit nyünnyögősen vázoltam, hogy bizony elhagytuk az aput, amin nem sokat segített valaki. Nem szeretek ujjal mutogatni, de éppen itt volt a nózim előtt. Megráztam a fejem végül, hogy aztán egy puszit adjak neki.
- Szerintem megtaláltuk - közöltem elvigyorodva vele, hogy aztán a kabim magamhoz véve átbújjak és kövessem őt. Nem tapiztam se a kezét, se őt túl, nem szeretek fölöslegesen feltűnősködni, pedig szívesen szeretgettem volna meg. - Vagy nem is akarták, előfordul. De nem is vagyok Stitch rokona.
Nem tudtam, hogy ezt ki akartam kérni, vagy inkább szomorúan közöltem, így be is csuktam inkább a számat. A még kifelé szállingozó csapattársait néztem, aztán észrevettem a szőkét, akinek a sapimmal integettem nagy lelkesen még lábujjhegyre nyújtózva is kicsit. Nem vagyok annyira alacsony, de biztosra mentem. Közben elértük a kicsiket és nagyokat számláló tömeget, én meg picit félreálltam… volna, de mikor odahúzott Lewy egy ölelésre, akkor boldogan mosolyodtam el és húztam magam össze hozzá préselődve.
- Biztos nagyon cuki lesz majd és szerencsés a kislány - gondoltam én, és mondtam a kisfiúnak. Nem értek meg mindig és mindent, pláne, hogy már rég elhagytam a fordítós kütyüm, de amit igen, arra azért válaszolni is szoktam valahogy. De inkább hallgatok. - Segíthetek?
Még a férjecském valami fura nagy kalapot meg sálat írt alá, én leguggoltam egy kislányhoz, aki olyan Legra korúnak, vagy kisebbnek tűnt, de nem boldogult a fűzőével. Bekötöttem neki szépen, aztán rámosolyogva feltápászkodtam. - Nyuszi, megvárhatlak ám itt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Itt, te krumpli - mutattam a mellkasára, miközben már a kabátommal együtt ügyeskedtem át magam az elválasztáson mellé. Nem hiszem, hogy ellene lett volna, ha megint megölelem, gondolom, vagy ha fogom a kezét, én mégis úgy voltam, hogy nem akarom a dolgaiban hátráltatni, egyszerűbb, ha megvárom, még végez mindennel. Jó, annyira kellemes nem volt, de én legalább tényleg igyekeztem úgy tenni, mint aki nem akar folyton rajta lógni, úgyis lesz, mikor szabadulni se tud tőlem szerintem. - Ühhüm.
Voltak dolgok, amit eléggé tudtam nehezményezni az életben és az emberi rosszindulat is ilyesmi, de igyekeztem elhinni, hogy ez nem végleges és változhatnak a dolgok, ezért is voltam úgy az én elfogadásommal is mindenki részéről. Egyszer, talán, lehet. Valamiért a furi fotósokon kívül viszont nem volt annyi gondom a hozzám beszélőkkel, mint a gyerekek, vagy éppen a szülők, bár ők leginkább csak köszöngettek. A többit nem hallottam vagy nem értettem, kérdéses. De itt volt a szőkésbarna kislány, akinek sehogy nem jött össze az a hurok. Rámosolyogtam, mikor bólintott nekem, aztán leguggolva már meg is oldottam, illetve ellenkező lett a fűző sorsa, de a problémáé nem. Közben felnéztem oldalra és megrántottam a vállam. Nem tudom, csak segítettem.  Megsimogattam a vékony kis lábikókat, aztán felegyenesedtem, kicsit úgy érezve magam, mint a nagyi szokta, mikor felkeléskor fáj mindene. Mondjuk nekem csak a hátam, de elég az.
- Aaaz utóbbira gondoltam, de azt is megvárom bárhol. Deee, hova is megyünk? - érdeklődtem meg, miközben a kezemet az övébe csúsztattam és az ujjaim az övéi közé fűztem. Hagytam, hogy vezessen, merre is szándékozunk menni, aztán nem villámtempóban, de követtem őt még picit visszapillantva a tömegre, meg a kislányra aki integetett egyet felénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Értettem én a kezdeti kis játékot, de azért próbáltam ki is tartani, mert lehet más esetben komolyabban veszem, mint kellene és akkor lebiggyedne a szám, ami meg nem jó. Valahol olvastam, hogy akkor tőlem a brekink is szomorú lesz, azt meg nem akartam. A babáknak mindig boldognak kell lenniük, nem szabad ilyennek történnie.
- Megváltoztat? Mit? - érdeklődtem a fejem picit oldalra döntve, de aztán elmosolyodva átvergődtem magam az elválasztáson és szépen elsétáltam vele a tömegekig. Láttam, hogy aki éppen elcsípte az aláírást, vagy azt a mosolyt, amiért én is oda meg vissza vagyok, mennyire boldogok és meg tudtam érteni. Én is az voltam az első kis papírkától, amire ráfirkálta nekem a nevét. Azt az edzéstervet sosem kapta meg Nyeste, de azt hiszem ezért így utólag senki se hibáztatna.
Közben ő vonult szépen, én viszont leragadtam annál a kis gyerekcsoportnál, akikhez le is guggoltam az egyik kislányt kisegíteni. Megdicsérte a hajamat én meg megsimogattam az övét, aztán egyenesedtem csak fel Lewcsi kérdésére. Megfogtam a kezét, majd szintén integettem a pöttömöknek, mielőtt kicsit közelebb libbenve bújtam az oldalához. Engem nem érdekelt, hogy edzés után van, meg izzadtság, meg kosz, meg nem friss illat. Csak ő itt van és ez jó.
- Időpont? Ühhüüüm… - ráncoltam kicsit a homlokom, esküszöm kerestem a buksim sarkaiban az infókat, de semmi. Csak csillámpor és illatos filctollak. De eszembe jutott közben, hogy Volt melyik táskámba dugta bele a sárgarépáját, amit reggel nem találtunk. Legalább valami! - Jól van, jó nekem ott, lecsücsülök és megvárlak. És nincs is bajom az öltözőkkel, toporogtam régen is sokat, csak a sajátunkban, tudod jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szerinted nem maradhatsz szép apuci? - Nem igazán értettem a gondolatmenetet, mármint amúgy sem tudom milyenek az apukák, szóval többnyire rá hagyatkozom ebben, a papa sem volt mindig pocakos, még most se tartja magát olyan rosszul, bár a TV-t nagyon szereti. Meg a sört. Lehet igazsága a férjecskémnek, de miért kellene olyannak lenni, mint mások?
Miközben ő tette a dolgát én meg csendesen mellé sétáltam el is engedtem ezt a gondolatot, az öleléstől meg sokkal nagyobb mosoly költözött a fejecskémre és meg is maradt. Ő letudta, amit le kellett, én picit segítettem, így mindenki elégedett lehetett valószínűleg, a kezét már jóval boldogabban szorítottam így meg, még bementünk az épületbe.
- A hova? - kérdeztem rá kicsit csendesen és bizonytalanul, de aztán csak felnevettem a lasztison és sziszegtem, mint egy kígyó, hogy hát cseeendesen, nem is igaz, most sem, ennyire nem voltam éhes! Pedig néha amúgy is nagyon az vagyok. - Rendben van, nem fogok elcsászkálni, ígérem.
Lehunytam a szemem a nózimra adott puszitól egy pillanatra, aztán csak a buksija után néztem, megsimiztem a nedves tincseit, nem érdekelt, hogy undi vizes, ahogy elkezdett távolodni én lecsücsiztem egy közeli fotelbe. Próbáltam nem feltűnő lenni, még a pocim se taperoltam agyon. Pedig szerettem amúgy, ő is tudta odabent, hogy figyelek rá, meg ha éppen táncikált, vagy hasonló, azt éreztem, és az jó volt. De mivel a hasamra kapott puszi óta páran jól megnéztek, inkább csendesen várakoztam. Elővettem a telefonom is, és gyorsan megetettem, megmosdattam és játszottam a minipónimmal, aztán éppen letettem aludni, mikor megláttam életem szerelmét érkezni szemből. Egyből elvigyorodtam, aztán eltéve a telcsim feltoltam magam a karfába kapaszkodva mert elsüllyedtem a fotelban, bumcsi.
- Naaaagyon, mint Villám McQueen. Már a gyorskörén, nem mikor aszfaltozik. Az több nap volt elsőre - bólogattam magam elé értelmesen, pedig nem volt túl sok a szavaimban, vagyis nekem de, de ez más kérdés. - Ühm… szerezhetünk inni, mielőtt elindulunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahogy hamar megegyeztünk, hogy szegény baglyocskáknak tényleg nincs túl jó sorsa, de ugye alternatíva nélkül nekik is dolgozni kell valamit, még ha nehéz dolguk is van. Csak szusszantam egyet a tényre, aztán inkább az útra és a kutyusokra koncentráltam. Szeretek segíteni, az, hogy nekik tehetem hab a tortácskán és még Dimcsi is remek partner ehhez.
Felnevettem, de nem volt semmi ártó szándék ebben, nem szeretheti mindenki a makikat. Mondjuk elég félelmetesek lennének akkor, repülő állatok a fejünk felett. Lehet én sem díjaznám közelről. Erre a gondolatra egészen meg is borzongtam, ahogy végig topogtunk a poros, kövek szegte úton.
- A közös játék jó, nagyon fognak tutira örülni, a mi kutyusunk is imád otthon - jegyeztem meg amolyan kis mellékszálként, aztán vigyorogva néztem körbe. Nem i tudom említettem-e már neki Voltot, hogy bizony van egy naaagy, fehér baba otthon, aki már nem is annyira pici méretű. Szeretem a tappancsosunkat, Lewy is, boldogság van így hármacskán, vagyis inkább három és felecskén. De ez más kérdés. Én közben haladtam, ahogy kellett, figyelve, hogy el ne veszítsük egymást Dimitrivel, a kijelentésére meg lelkesen dobtam az égbe a kezeim és mozgatva azokat lelkesedtem.
- Juhuu, menjünk - egyeztem is bele gyorsan, hogy aztán eszközök és segítség fejében megtaláljuk a helyünket. Láthatóan a bácsi nagyobb bizalmat fektetett a velem lévő férfibe, hiszen neki egyből megmutatta a komolyabb dolgokat, én meg kaptam ilyen összepattintgatni való műanyag részeket. Hát, nem fogok panaszkodni, de szívesen segítettem volna abban is.
- Szoktál máskor is így szerelni? Tudod… - célozgattam neki, mert nem akartam hangosan varázslózni meg muglizni. Engem sosem érdekeltek a nagy különbségek, de azt már megtanultam, hogy nem csacsogunk feleslegesen. - Én egyszer megszereltem anyával a csapot, igaz, másodjára sikerült, mert elsőre szétesett újra és úszott az egész konyha… de aztán csak meglett!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Énekelhetném azt a bizonyos dalt, hogy ez az én napom, de nem volt ez egészen így. Tegnap este hazajöttünk, hogy ma, meg holnap délelőtt összecsomagoljunk és úgy néz ki, hogy bizony át is települünk Münchenbe. Ettől egyszerre voltam boldog és féltem is egy kicsit. Azért egy idegen országban lenni biztosan egészen más lesz, hiába jártam már ott többször, napokat is, ez egészen más. Nem ismerek ott szinte senkit és az is fura lesz, hogy mindenki németül beszél. ennek ellenére nem emiatt voltam egy kicsit nyűgösebb, hanem mert éjjel vihar volt én meg nem igazán akaródzottam így aludni, szóval délelőtt pótoltam volna, de beállítottak a nagyiék Pécsre és ha ők jönnek, akkor bizony nincs szuszi. Össze is szedtem magam, aztán szépen felöltözve bebattyogtam eléjük a városba. Lewynek délelőtt volt valami dolga, szóval majd estére jönnek át hozzánk, addig más program után néztek. Megreggeliztünk együtt, aztán nem hagyott a nagyi addig békén, még be nem mentünk egy boltba és nem néztünk nekem valamit. Nagy szájhúzás mellett kiegyeztünk egy szoknyában, ami a karomon lifegő papírtasakban pihen éppen. A kezemben az a kis golyós fagyi, én meg nagyban kanalazom, ahogy immáron egyedül ballagok. Ők elmentek kiállítást nézni én meg azt mondtam, majd itt megvárom őket a téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy megemlítettem a tappancsosunkat, láttam, hogy nem érdektelen, sőt, a pillants elég volt, hogy egy picit jobban kifejtsem, ha már csak így megemlítettem. Persze nem volt mellesleges infó, mégis most csúszott ki úgy igazán elsőre a számon. Meglepő módon sok dologról el szoktunk beszélgetni, de a magánélet szinte mindig elmaradt, ami jó is volt. Nem jöttek döcögők az eltérések miatt, és ő sem nézett rám - eddig legalábbis - furán semmiért. Annak ellenére, hogy nyilván tudta, hogy nem vagyok huszonnyolc éves, nem nézett le és úgy tűnt, szívesen beszélget velem.
- Egy fehér juhászkutyus, megmutatom várj - halásztam elő a táskámba rejtett telefont, majd feloldva pár perc alatt kivadásztam egy képet Voltról, meg a kedvenc kis mozgósomat is. - Svájci, azt hiszem, és Voltnak hívják, tudod, mint a mesében, pont olyan ő is. Nagyon okos. Tud pacsit adni, forogni, ritmusra ugrálni is már, meg két lábon párat előre topogni. Ja és tök ügyesen pitizik! Amúgy elég nagyocska már, mert tíz hónapos nagyfiú. A férjecskével szeretjük is nagyon. Lewy a izéke, ott tanul nálad. Ilyen varázsmókus, szociális mókus. Az a... nem emlékszem a szak nevére megint. De biztos tudod.
Mikor befejeztem, vettem egy nagy levegőt mert viszonylag egyben mondtam el kevés szünetkével, de azért nem gyorsan. Nem szoktam hangosan beszélni, így olyan kis csevegősre sikerült szerencsére. Még rá is vigyorogtam közbe, aztán eltettem a mobilt és már a feladatom fölött gondolkodva estem neki a játék összerakásának.
- Mit szoktál csinálni? Ilyen bútoros dolgokat? Mármint… az szokott fából - mondtam kicsit zavartan, mert lehet rosszul gondolom. Ha így is van, biztos kijavít. Közben elmeséltem a kis vizes kalandom, amire az ajánlatán nem tudtam nem felnevetni. - Hű, ez az ajánlat nagyon jól hangzik, biztos nem felejtem el.
Érzékeltem, hogy valami nem stimmel a nálam lévő játékkal, így a buksim vakarva nézelődtem körbe. Szusszantam egyet, majd Dimitri segítségével két köztes darabra rábukkantam arrébb, így sikerült elkezdeni a dolgot rendesen.
- Szerintem ez valami játék lesz, az a hálós meg ott oldalt az a hosszú cső lesz, tuuudod, amin át lehet kúszni, hát abba még én is mennék velük - közöltem nevetve, aztán szépen újabb darabot tettem a helyére sikeresen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit botorkálósan kerültem ki egy-egy kisgyereket, ahogy az utca közepén szaladgáltak, mikor meg rájuk szóltak én csak rájuk mosolyogtam. Nem hiszem hogy túl elrettentő szülő leszek egyszer, de nem is szeretnék. Szerintem én sem lettem rossz kislány, pedig anya se szeretett sokat fegyelmezni, mikor muszáj volt, hát akkor nyilván. De csak vigyázott rám, mert ez a szülők dolga. A szemem kicsit a pocim felé siklott, aztán csak újabbat kanalaztam a színes golyókból. Sárgadinnyés és vaníliás. A lehető legfinibb dolog, amit lehet kapni a színház után sétizgetve. Annyira bele is fordultam a kis papírdobozba, hogy épp csak annyi időm volt megtorpanni, hogy ne ütközzön a vállam egy másik nőnek... lánynak... egy Hajnának.
- Őőő... szia Hajna - köszöntem neki megilletődve leginkább a reakciójától, hiába tudtam minek is szól az. A kanalat visszaejtettem a papírtálkámba, ahogy zavartan néztem rá.
- Régen láttalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak jót mosolyogtam a pofivágásain meg a válaszán is, aztán még szélesebb vigyorral pislogtam rá, mielőtt elindultunk volna, hogy végezze a szokott kis dolgát. Szívesen vártam ki, nem arról volt szó, hogy zavarna, nem is ezért álltam meg kicsit távolabb, hanem mert lekötöttek a kisgyerekek, akik nagyban beszéltek mindenkihez, aki éppen elsétált a közelükben. Aztán ahogy a kis kötelesség letelt elindultunk vissza én meg kicsit lemaradva és értetlenül érdeklődtem.
- Ühhüüüm. Oda. Értem. És az hol van? - Nem hagyott nyugodni a dolog, de csak picit ráncolva a nózim lecsücsülve kivártam még ő tiszta lesz, szép és illatos megint. Nem mintha nekem ne lett volna így is jó, de na, értettem, mi a gondja. Én se szeretnék sokáig csak úgy a koszban létezni.
Tartottam a szavam és ahol hagyott, ugyan ott csücsültem, mikor visszaérkezett. Talán csak másik lábam lóbáltam, mint akkor, mikor elment, de egyéb nem igazán történt. Nézelődtem, engem is megnéztek, pedig, ha új is vagyok, nem vagyok kiállítási tárgy, ilyen ez.
- Nem, pont rendben volt miiinden - mondtam mosolyogva, aztán kivártam a válaszát, mielőtt odaléptem volna hozzá, hogy kicsit közelebb hajoljak valamennyit nyújtózva az arcához, aztán ha nem volt ellenkezés megcsókoljam még mielőtt bármit mondanék.
- Aaazt hiszem szőlőlét szeretnék, ha van itt. - Igen, ez most nagy sláger éppen nálam. Én sem értem, talán csak a pötyike odabent, de nem is baj. Másfelől nem tartott órákba és még át se hárítottam, tényleg egyre inkább megy ez, csak apránként ugye. Aztán a tenyerébe csúsztattam az enyémet, jelezve, hogy mennék én is vele és ha elindult, mentem is utána.
- És sétálunk vagy tütüzünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár nem akart elárulni sokat egyelőre hagytam is annyiban, hiába voltam egyre kíváncsibb, mi is folyik itt momentán. Csendben, rendben csücsültem és néztem, ahogy jönnek és mennek Lewy csapattársai, vagy éppen számomra ennél is idegenebbek. Ha valaki véletlen rám is köszönt, próbáltam illedelmesen visszaköszönni és ennyiben letudni, szerencsére nem is kellett sokáig egyedül lennem. Nem vagyok egy szociális gombóc, de szerintem ez érezhető is rajtam eléggé. A férjecske visszatét én meg petícióztam egy isziért sikeresen. Megfogtam a kezét, mikor finoman megszorította elmosolyodtam, aztán szépen követtem. Amikor megkaptam az üveget elvéve szorongattam a szabad kezemben és csak ez után reagáltam még az iméntire.
- Szeretem azt a kocsit, olyan kis csinos. És reméltem, hogy nem maradok itt egyedül… - jegyeztem meg kicsit szomorkásan, ahogy elkezdtünk a garázsba vonulni így kettecskén. Kettő és felecskén, minek vesszük. Én nézelődtem még itt is, mint úgy mindenhol, szóval a buksim jobbra meg balra forgatás nem állt meg, csak mikor megérkeztünk a nagy, sajnos nem átalakulós zümihez. Hagytam, hogy kulcsot keressen, addig a kacsóm a pocimra csúszott és a szőlőlevemből ittam, amihez még  a pultról lenyúltam egy szívószálat, így sokkal könnyebb.
- Ühü, jövök - fejeztem be a bambulást és szépen bepakoltam magam, bár annyira nem volt csini látvány, de legalább balesetmentes és kényelmes. Átszerencsétlenkedtem magamon az övet és be is kapcsoltam, aztán ahogy anyáék megmagyarázták már párszor, szépen beigazítottam a hasam alá, meg fent is rendes irányba, hogy ne nyomja ki belőlem a szuszt meg a brekit se. Aztán még ő is becsücsült meg elindultunk elfogyasztottam az innim nagyobbik részét.
- Maci, most már elárulod hova kell menned? Vagy ez valami szupertitkos küldetés? Gyanús vagy nekem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mondom, hogy mióta házasok voltunk megszoktam a tényét annak, hogy hány ember néz meg minket, ha olyan helyen sétálunk vagy jelenünk meg, de azért egy picit jobban viseltem. Mert jobban akartam viselkedni. Elkerülhetetlenek voltak, én meg mindenhogy szerettem, ha mondjuk fogja a kezem, vagy csak úgy megölel. Azt azokkal a tekintetekkel se vehették el tőlünk, és ennek azért tudtam örülni, persze nem is mindenki akarta. Voltak nagyon aranyos kisfiúk, akik csak úgy imádták Lewyt és örültek neki, nekünk, meg mások is.
- De az a csomó ember fura és bámul, a panda meg bement azon a másik ajtón, azóta nem is láttam. Akkor kettőnket hagynál egyedül a brekivel?
Az arcomra egyből kiült egy szomorkás ábrázat, de aztán persze nem tartott ez olyan sokáig. Nem voltam én elkeseredve, de azért nem lettem volna boldog, ha pocistől, szőlőlevestől ott kell maradni. Pláne, hogy azt sem tudtam, merre is tart.
Ügyesen és okosan jutottunk el a kocsihoz, majd csüccsentük bele, bár nem voltam olyan menő, nagylányos, legalább gyorsan megoldottam és nem is gurultam befelé. Nem teljesen. Öv, iszi és nagymosoly. Aztán megvártam az apucit is, hogy megoldja magát és indulhassunk. Nem különösebben zavartattam magam még ő vezetett. Aprókat doboltam a combomon néha felé nézve, várva, hogy kibökje a kérdésemre a választ.
- Fodrászhoz? De…de… mi baj? - Azt hiszem kicsit kétségbeesettebben és értetlenebbül tettem fel a kérdést, mint akartam. Az idő közben elfogyott ital üvegét szorongattam a két kezemmel és azt is bámultam, aztán pedig őt, nagy bambi szemekkel. Én szeretem a haját és nem akarom, hogy eltűnjön, vagy elrontsák, meg túl rövid legyen. De az a haja, az úgy jó. Nem szeretem a fodrászokat.
- De muszáj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én igyekeztem a problémáim szépen elecsetelni, de a visszakérdéséből annyit szűrtem le, hogy a pandát legalább meghallotta. Értetlenül pislogtam pár másodpercig, aztán bizonytalanul bólintottam párat. Azt hiszem igen, de ennyire nem figyeltem, csak intett nekem, utána meg már bent is volt. Egyedül-e vagy sem, azt nem is figyeltem. Kellett volna? Nem tudom.
- Integetett, aztán már bent is volt, nem tudom, várta valaki? Miért, mi az az ajtó?
Láttam, ahogy leseget, de én csak kivártam még befejezi, biztos jó oka volt, csak ezek nekem nem voltak mindig túl tiszták. Belekortyoltam az üccsimbe, aztán mentünk is a dolgunkra.
Az autóban egy darabig nem volt semmi gond, de végül én rákérdeztem, ő meg elmondta, hova is van az a bizonyos időpont. Előbb szomorú voltam, aztán még elkeseredettebb a lehetőségekbe belegondolva, végül pedig pontosan úgy néztem rá, ahogy éreztem magam a ténytől, hogy a haját jól szétpiszkálhatják vagy elronthatják. A saját kérésére.
- Nem vagy emo, szép vagy, miért bántod… - motyogtam leginkább csak magam elé. Értetem a baját, engem is biztos zavarna, ha rosszul lenne valami, mondjuk régen mikor volt frufrum az mindig nagyon idegesített, ha túlnőtt. De ekkora hajjal már fel sem tűnik. Ennek ellenére nem tetszett, tényleg nem. Ha elrontják mit csinálunk? Nem lesz puha, szorongatható, szép, meg hasonlók. A gondolat is rémisztő.
- Én nem is… - vágok olyan arcot. De nem fejezem be, mert nem akarok hazudni, de azt se, hogy mérges legyen. Inkább elhallgattam. Az övet piszkáltam a pocim alatt lebiggyesztett szájjal, aztán meg az üres üveget a kezemben. Csak mikor megálltunk néztem fel újra Lewyre, próbáltam úgy csinálni, mint akinek mindegy, de nehéz volt, mert nem az.