Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Megmutatni?
Kicsit hitetlenül és értetlenül álltam a téma felett egyelőre, és ezen nem segített az, hogy máskor majd megtudom. Egy ideig bután figyeltem, a fejem is oldalra döntöttem, pont úgy, ahogy Volt szokta, mikor nem akarja megérteni a nemet, csak én tényleg tudatlan voltam. De végül láttam, hogy ezt el kell engedni így én is megtettem, bólogattam is hogy hát rendben van, majd máskor.
Nem tudtam nem sóhajtani egy aprót arra az egészre, amit levezetett nekem. Értem én, meg úgy logikusnak is tűnik, de azért néha csak nem ennyiből állhat az egész. Persze vannak napok, vagy éppen időszakok, mikor nagyon-nagyon szeretném, hogy ez meg az helyett, inkább velem legyen, de meg sem fordult a fejemben soha, hogy bármitől visszatartsam ilyen miatt. Szeretem azt látni, mikor boldogan jön haza edzésről, mert valami különösen jól ment, vagy valami reklámozós dologból, amit meg élvezett. Miért állítanám meg ebben, vagy éppen a tanárkodásban? Nem hinném, hogy kedves és fair dolog lenne a részemről. Nem tudok egyelőre okot vagy erőt rá találni magamban, hogy ezzel szembe menjek. Bármikor, mikor nem szabad amúgy is rám az ideje. Megrántottam a vállam és szótlanul maradtam a témában, bárhonnan nézem, hát ehhez nem tudtam már mit mondani.
Inkább felvázoltam gyorsan milyen nem baráti dolgok történhetnének, amik nem tennének jót a bordáinak sem, amin nevetgéltünk, de én azért tényleg nem akartam volna, hogy ebből baja legen.
- Igen, az. Lehet be kéne venni, amit adtak rá és pihenni, nem? Vagy ezt eeeesetleg nem mondták - kicsit összeráncoltam a homlokom, mert miért ne mondták volna? Biztos voltam benne, hogy kapott tanácsokat, csak ha nem illik a saját tervébe az valami távoli iránymutatás maradhat. Tudom, mert én sem szerettem, mikor összepakolták újra a combom vagy a vállam, utána még ezt meg azt kellett volna csinálnom szerintük. - Ha nem fáj máshol, akkor nincs szükség a gyógypuszira másutt. Kár.
Elég szomorkásan pislogtam rá, még eleresztettem. Persze ez inkább öröm volt, mert legalább rendben van, de én tényleg szívesen dobálom tele puszikkal, ha az bármin is segít, ilyen ez. Észrevettem, hogy a szoknyám igazgatására csúnyán néz, én meg megmerevedve a mozdulatban bámultam rá. - Mit csináltam?
Mire észbe kaptam, már a póló is huss, megszűnt, én pedig előbb kicsit mosolyogtam majd zavartan nevettem fel bólogatva a buksimmal, mert hát igen, meleg van.
- Aaaaz bármikor, de szólj, ha fáj, nem akarok megint rossz helyen matatni - szólítottam fel rá, aztán vigyorogva nyomtam az ajkaim az övére, majd kicsit hátrébb csúsztam a popsimon, hogy előre hajolva az oldalára is adjak kettőt mielőtt visszaegyenesedtem volna, hogy oldalra billentett fejjel a számhoz emelt ujjamra harapjak. - Sokáig fog még fájni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem a megerősítés és a rémnézés együttese egyszerre hozott rám egy kisebb, de most éppen elegendő megvilágosodást. Még némi „óóó” is elhagyta a számat egy pillanatra, aztán inkább becsuktam, mielőtt megint valami hülyeséget kérdezek. Abban már elég jó gyakorlatom volt és olyankor csak kellemetlenül érzem magam. Pedig amúgy igyekszem rá a lehető legjobban figyelni, de valahogy az, hogy a szavak mögé nézzek elsőre néha elmarad. Könnyebb, mikor csak úgy ott van kimondva, de pont nekem nem kéne ezen csücsizni, hiszen legtöbbször hallgatok, meg ma is, tettem egy nagy kört a békákkal, pedig csak úgy megmondhattam volna, nem?
Azt viszont a mai napig nem értettem miért kellene, hogy legyenek elvárásaim, vagy olyan kéréseim, amivel bárkinek, jelen esetben a férjecskémnek az életébe belenyúlkálnék. Gyakorlatilag majdnem minden sokkal előbb ott volt már az életében, mint én, és amúgy is, még mindig problémáim vannak ezzel a szeretném-akarom dologgal.
- Jahj, ne legyél butus, nem mondtam, hogy nem megyek veled, csak hogy talán kellene… - ráztam meg a fejem rosszallóan. Hát mit gondolt, én addig magamban pizsibulizok majd itt a konyhában? Vagy beköltözöm Volthoz? Aki nem mellesleg szerintem egyből cuccolna az apukájához, szóval úgy is egyedül nyomhatnám a partit. Ez is szomorú. - Rossz vagy, naaagyon.
Az ajkam beharapva nevettem el magam, miközben az arcán végigsimítva figyeltem az instrukcióit. Jól megjegyeztem ám, de a kinyírt mozi kifejezésre csak bambiztam rá, aztán a combomra, meg megint rá. - Szereted a katasztrófaturizmust? Van színes mintám, mert tegnap nekimentem az asztalnak, de más izgi nincs.
Jobban belegondolva nagyon örültem, hogy ilyen kis önmaga megint ezekkel, hogy senki nem szomorkodik, és nem érzem azt sem, hogy ne lenne boldog. Nem volt egyszerű a múlt hétvége, meg az elmúlt napok sem azt hiszem, szóval ez most így több is volt, mint jó. A csók és a puszi után csak néztem rá, vicces volt, mert én is csikis vagyok és tudom miilyen rossz néha ezzel megküzdeni. DE aztán a visszakérdésére csak leengedtem a kezem az ajkaimtól és a lábaimon megtámaszkodva hajoltam oda hozzá, hogy az előbb jól megmutatott bizonyos fájós pontokra puszit adjak. Szép lassan és óvatosan. Mielőtt azonban az ajkaira tapasztottam volna az enyémeket még a nyaka köré fontam a karom a tarkójánál a hajába futtatva az ujjaim.
- Minden fontos, mert érdekel. De ennek örülök, nem szeretem, ha fáj neked - ingattam a fejem, aztán nevetve szüntettem meg a távolságot az ajkaink között közel húzva őt magamhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kutyánk valahogy úgy, ahogy az apukája is mintha kicsit ott tartanának még, ahol mondjuk a tanév elején voltunk. Mikor pici volt, a négy mancsa elfért az egész ebbel együtt egy ölelésben és kis könnyűke volt. De megnőtt, gyorsan és kíméletlenül. Még mindig iszonyúan édes persze, de ez nem segít a megoldandó gondokon, mint a miként tudunk örülni egymásnak, meg azon, hogy megszokta a napirendet, amit kicsit kinőtt.
- De milyen szomorú lenne már akkor! Meg még én is. Különben ez is meg szokott történni, de ettől még, ha véletlenül én érek haza előbb felmentve őt az egész napos egyedüllét okozta kínokból, ugyan úgy rám veti magát, mint rád szokta - vagy szoktuk. Nézőpont kérdése a tény, szóval csak vigyorgok egy kört inkább és nem fejezem be a mondat ezen részét, csak gondolatban. Ami Volt viselkedését egyébként illeti, túl sok dolgot tanult el tőlünk. A legtöbb emberre, aki séta közbe beszél hozzám, ha ketten vagyunk morog, állandóan enne és a meséket tűri, minden máson legtöbbször alszik. Nem is értem kiktől tanulhatott.
- Háát igen, akad pár, akik már kicsit furin vékonykák, van, aki szép, de az azért más - picit grimaszoltam mellé, de nem volt bajom, csak olyan volt az egész téma, amilyen. Láttam már seprűn is ülni ilyen embereket, na az az igazán ijesztő szerintem.
- Nem szereted a kéket? Pedig a hupikék törpikék még pont menők voltak abban az időben - haraptam be azzal az alsó ajkam, hogy ne nevessek nagyon fel azon, ahogy ezt elképzeltem. Ami a szülős részt illeti, én inkább azon voltam, hogy ne legyen rám senki se mérges, pláne anya, ha már szinte csak vele találkoztam minden nap, meg a nagyiékkal, ha éppen ott ebédeltem, mert ő nem volt otthon az iskolai dolgai miatt. Mindezek ellenére, meg lázadozás és hasonlók, nem hittem, hogy bármivel tartozna nekem, eg tulajdonképpen már teljesült ígéret nyomán. Mert így van. Itt van velem, szeretem, szerethetem. Ő nem bunkó és buta, én meg nem undizok… Olyan sokat, azt gondolom.
- Tudom, mert szuper vagy, ebben is - mosolyogtam rá, hogy aztán a kezünket figyeljem. Engem nem különösebben bántott az, ha furán néznek, az igen ha sokan figyelnek, de most úgy el voltam foglalva, ha így is volt, ezt nem vettem észre, másként lehet kicsit rosszul érezném magam, arra meg most semmi szükség.
- Jó, ők is nagyon édikék, menjünk oda is. Ühhüm, hát jó, vigyázol a kockákra, értem én - bólintottam párat nagy meggyőződéssel, hogy ez így van rendjén. Nekem se ártana néha ráülni a kezemre, mikor éppen nyúlok az otthoni édesség felé, vagy készülök repetázni a spagettiből. Belegondolva ez életem örök problémája. - Az, elég meleg van, ilyenkor an az, hogy kimész a napra és vagy leégsz, vagy úgy jössz vissza az árnyékba, mintha bekentek volna étcsokival. Nem finom leszel, csak elég barna - magyaráztam kicsit talán túl is a dolgot, de a fejem időközben megráztam, nem vagyok szomjas éppen, abban biztos voltam. És amennyit bereggeliztem a pocim se háborgatnám többel egyelőre, akkor se, ha van, amire nem mondanék nemet. Közben elindultam, hogy megkereshessük a többi cukiságot, meg amúgy is, ha jól emlékszem ott van ilyen fagyis-üccsis, ha mégis kéne valami. - Taaaalán kééésőbb fagyizhatnánk, az esetleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Fejlődő képes kis lány vagyok, ha úgy vesszük. Másnak javulni kell, nekem meg csak rájönni a világra, ami miatt néha nem tudom, melyik lehet nehezebb. Ennek ellenére a mai napig voltak, amik furák voltak vagy zavarba hoztak, és lehet sosem fogom ezt kinőni vagy elhagyni, ahogy tetszik. Nagyon értékeltem, hogy a sok ilyenem ellenére sem fáradt még bele abba, hogy néha megmagyarázza így vagy úgy a dolgokat, pedig én a legtöbbször rosszul éreztem magam, hogy meeegint nem kapcsoltam. Az viszont magamtól, még viszonylag időben eszembe jutott, hogy neki pont nem itt kéne velem ölelgetődnie, hanem az ágyban pihenni miután bevette a kis szereit. De láttam és tudtam is, hogy fölösleges feszegetnem, majd, amit akar lesz úgyis.
- Teeeee Stitch - nevettem fel, ahogy a kezem odakapva a tenyereim közé fogtam az arcát. Csikizett is, ami miatt nem is tudtam csak úgy abbahagyni, szóval nem könnyítette meg a dolgom. - Nem, ettől nem vagy rossz, nem foglak lespriccelni. Amúgy is, csak békáim vannak még. Most dobáljalak meg, vagy rakjam ki őket rajtad?
Képtelenebbnél is képtelenebb ötleteim vannak néha, amik csak úgy kicsúsznak a számon gondolkodás nélkül és néha az értelmet is mellőzik. De mire összekaptam magam, addigra már úgy éreztem magam, mintha most össze akarna veszni azon, hogy a szoknyám hogyan is áll. Persze nem vettem magamra, csak megráztam a fejemet, hogy nem hiszem el, hogy tényleg ilyen, pedig tudom, hogy de. Már nem is válaszoltam, csak azokat a bizonyos puszikat adtam inkább, én igyekeztem segíteni, bármennyire is inkább csak eszmei értéke van a dolognak. Pedig szeretnék puszival gyógyítani az esetében, de ez sajnos nem kívánságműsor.
- Azt sem szeretném, de tudom, tudom, hogy ezzel jár, én azért remélem, hogy nem jön nagyobb baj - és mindezt őszintén mondom. Tényleg úgy szoktam kint csücsülni a meccsek alatt is, vagy ha véééletlenül kitopogok valami nyílt edzésükre is, mert éppen szabad nézni, hogy persze nagyon drukkolok, nyerjenek, meg jól menjen minden, de leginkább annak, hogy egyben is maradjon a férjecském. Nem tudom mennyire lenne szép azt várni, mennyi idő alatt legózzák össze, ha beüt valami nagyon-nagyon szomcsi dolog. Ezt gyorsan feledve inkább elhessegettem a gondolataimat és mosolyogva rá mélyedtem el végül a csókban. Csak mikor egy nagyobbat szusszantam közben, hajoltam inkább el lesütve a szemem, hogy aztán csak figyeljem őt megsimogatva az arcát.
- Tényleg jobb lenne, ha békén hagynálak pihenni, mert nem gyógyul meg csak úgy…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szeretem Voltot, szóval már a mondat azon szakaszában, hogy tudom-e, ha megnő a pocim, hogy kell viselkedni szomorúan sóhajtottam fel és bólogattam is. Nem, igazából csak sejtettem, de ez most egy és ugyan az. Sok dolog lesz azt hiszem még, amit nem illik vagy egyenesen tilos lenne csinálni és ettől azért előre félek egy picit. Nyilván ezzel jár, de azért, ha kiderül, hogy minden elfogy körülöttem, mit fogok csinálni? Nem lóghatok Lewyn sem állandóan és nem tudom, biztos megoldom, d ez nem olyan felvillanyozó része az egésznek sajnos.
- De azért még bírom, csak lehet, nem? Egyelőre még biztos, bárhogy is van, ugye?
Nem tudtam eldönteni, hogy reménykedem, vagy csak szeretném, hogy így legyen, mindenesetre a tény elfogadásával még nem lesz számomra kedvesebb a dolog. Most kénytelenek leszünk a napi programot napozásra több napozásra és hempergésre cserélni. Olyankor legtöbbször én borulok rá szegénykére. El is eveztünk róla, mint témáról, hogy aztán megkapjam azt a bizonyos szemforgatást, amit mindig szinte, ha lassan esik le valami, vagy értetlen vagyok. Jogos persze, de hé, én eddig sok ilyenből kimaradtam. Sosem dicsérgettek, örültek úgy nekem, mint ő, vagy hát úgy minden, szóval nehéz volt a felfogásom, igen. Úgy, hogy azt észrevetted volna? Úgy valóban nem tették veled.
Csak mosolyogtam egyet aprót rántva a vállamon, mintha ez mindegy is lenne, pedig amúgy nem volt az, örültem neki és boldog voltam tőle, hogy ez így jó neki és szereti.
Nem volt baj a pumukli hajjal, ahogy a Papa mondta, csendese vigyorogtam rá a Drágára, mert azért halványan rémlik, hogy ezt a megnevezést még hallottam az eset után párszor. Lehet nagyapának jobban beakadt a „focista”, mint hittem.
- Jó, ha ilyen vagy, akkor majd megtartom magamnak - dugtam ki azzal a nyelvem rá, még kicsit össze is ráncolva a homlokom és a nózim. Én szeretek vele kedves lenni és nem az egóját bizergálom, csak szeretném néha, ha tudná, hogy én így tartom őt a legjobbnak, akkor is, mikor néha előjön, hogy szerinte ezt meg azt ő sem csinálja jól. Inkább csak bandukoltam előre, és hamar sikerült a fókák közelében lévő pingvineknél kiszúrnom a tömeget. Meg tudtam érteni őket, a kis öltönyös madarakat én is imádom. Meg Lewyt is kockákkal is, meg szerintem anélkül is szeretném, bár így azért helyesebb, tény.
- A pockok is cukik, de nem tudom, furán. Bár a kispapáknak nem lesz pocija?
Igen, ebben a pillanatban remekül sikerült elfojtanom a vigyorgásom és egész komolykás fejjel pillognom rá, mintha halálosan komolyan kérdezném, hogy majd ő is növeszt-e, ha ez a sorsocskánk. Aztán ahogy kifejtette, hogy mindig leég, mert tényleg ez a helyzet vele, elnevettem már magam. Én jól elvoltam, én csak csinin szoktam barnulni, bár az zavaró, ha ott marad a bikini helye, de ezt már megtanultam orvosolni ügyesen. Most sem látni sehol pánthelyet, nem igaz?
- De még nem tudooooom ám, most sokat ettem úgy is, menjünk inkább nézzük a fókát, már mindjárt jönnek a smaciid is úgy is - közöltem nevetgélve, ahogy felgyorsítva befodultam elé, és óvatosan hátrálva húztam végig rá vigyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jobban is reagálhatnék talán, vagy nem is tudom, hogyan kellene. Nem akarok ebből az ilyenek mellett sem valami negatívat kanyarítani, mert igazából bármennyi lemondással is jár az, ha két embernek az ohanájába kisbaba költözik, megéri azt mondják. Én meg elhiszem nekik, csak furcsa, hogy ami eddig olyan jól elfért, arra oda kell figyelni. Azt meg jól tudja a Drága is és bárki, hogy ebben néha nem jeleskedem. Szóval erőt vettem magamon és nem hagytam, hogy nagy búba másszon a pofim és én sem.
- Tuuudom. És rendben van, majd az okosok megmondják, gondolom.
Bíztam benne azért, hogy nagy baj ebből nem lehet. Én sem akartam, hogy baj legyen, semelyikünkkel, pláne a békucinkkal, ha odabent van már. De azt hiszem, még ott tartok, hogy csak kezdem kapizsgálni mi is kezdődött el, az meg sosem egyszerű.
Picit el is vesztem a témáink között, mire eszméltem, addigra meg már ott tartottunk, hogy én csak nagyban nyunnyogtam grimaszolva, ő pedig még ki is nevetett. Szépen vagyunk.
- Pontosan tudom, de ettől még dünnyöghetek, hogy miért ne legyezgethetnélek... - mondtam kicsit morcosabb hangon, de ez egészen hamar elmúlt szerencsére, inkább nézelődtem, nem akartam megsértődni, csak nem szeretem, hogyha nem lehetek kedves, mert úgyis mindegy alapon. Ez olyan kicsit, mintha azt mondaná, úgyis tudja, hogy szeretem, nem kell mondogatni. Bármennyire is éles példa. Meg különben is. Csinálja inkább más? Borzalom. És most nem az állatkákra célzok.
Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy majd jól kipocisodik, hiszen nem vagyunk csikóhalak, de ahogy láttam jól elgondolkodott, ami nem tudtam mennyire jó.
- A pocok pockok feltétlenül azok, a pocakos bácsik meg nem tudom, nem ismerek túl sokat, hogy ezt megmondjam - gondolkodtam el kicsit a kérdésen jobban. Alapból nem sok bácsit vagy férfit ismerek, így nem volt bonyolult átszaladni az ismeretségi körömön fejben, kivel és mi a helyzet, de semmire nem jutottam. - A zsánerem? Mármint te pocival?
Kicsit hunyorogva csóváltam a fejem, mert nem tudtam erre mit mondjak, pedig nem akartam kikerülni a választ, csak annyira elmerültem, hogy nem fogtam fel asszem mit kérdez, de a válaszom is jól mutatja, hogy nem nagyon gondolkodtam soha senki másban. Mivel előtte azt sem tudtam, hogy ilyennek kéne legyen.
- Biiizony, őket is várom már nagyon. De előbb a fókák, pacsival vagy anélkül - integettem kicsit felé a szabad kezemmel a széles fogkrémreklámos vigyorom mellé, aztán befejeztem a mini műsorozást, mikor valaki rám nézett és még észre is vettem.
- Naaaagaaa. Miért? Ha csak nincs még egy Lewy, aki focista, azt hiszem erre nem sok esély van… van még egy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Csak nevetve ráztam a fejem, ahogy ránéztem, miután már jól összenyalt. Olyan képtelen volt néha az egész életünk, de annyira imádtam ezt. Most is legszívesebben csak néztem volna még egy kicsit nevetgélve, ez olyan kis boldog pillanat volt, amiket így a manók a fejemben becsomagolnak, aktába pakolnak és elraktároznak, hogy el ne legyen felejtve. Igen, ami azt illeti, most dolgoztak és nem voltak szabin, igyekeznek segíteni.
- Jó bizony, Boojiboo. - hajoltam egész közel, de a csók most még elmaradt, éppen csak összeérintettem az orrunk hegyét, mielőtt úgy tettem volna, mint aki visszakozik, hogy aztán az orra hegyét megnyaljam. - Nem tudom, fogalmam sincs, csak úgy jönnek tudod ezek, aztán kimondom, majd elszaladnak. Felvette az ötlet a nyúlcipőt, lehet már Pécsen sincs.
Azt hiszem hosszabban, összefüggőbben és több szóval sikerült beszélnem, mint az este eddigi részében bármikor, de azt senki nem mondhatja, hogy bármi bú vagy bánat járkálna a fejemben. Az elmondottak alapján maximum moly meg pókháló lehet odabent, de legalább szúnyogok nem lesznek. Egyelőre én is elengedtem ezt, mint a menetrend tartását a TÜKEbusz szokta.
- Igen, tudom. Nálunk is volt gubanc, most rendben voltunk pár hete, meg lett új csere de azt hiszem most úgy… - sóhajtottam egyet, mert azt bizony pontosan tudom, hogy ha már kiderült mi a helyzet a pocival, akkor ezt oda is jelenteni kell. Az meg gondolom előbb vagy utóbb azzal jár, hogy le kell tenni a seprűt. Most inkább csak eltöprengtem szerencsére a jókedvem állandósulni látszott ezek ellenére is.
A csók ugyan megszakadt, amire még csak hümmögni sem mertem, vagy éppen zizegni valami butaságot, mint máskor, csak mikor felkelt akartam utána nyújtózni, de hagytam, hogy visszaöltözzön és elinduljon. Hát jó. Szusszantam még egyet, mielőtt döntésre jutottam volna.
- Megkeresem a pizsim és én is jövök - azzal lelkesen keresés helyett még vagy három quaxit tömtem a pofimba, aztán elindultam utána, a szobában meg egyből a ruháim felé, ahol nagyobb kutakodás közben kerestem a cuccaim, mert megint kifejezetten nagy rendet hagytam délután, mikor a rajtam lévő szoknyát kikukáztam. Lassan lenyeltem az utolsó falatot i, ahogy magamban dúdolgatva lassan a ruháim mélyére értem még a lábaim is járt szokás szerint. A tekintettemmel közben a férjecském kerestem, hogy is áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mondhatnám biztos, hogy nem, nem így van, de nem akartam belemenni abba, hogy én ettől még nem tartom őt annak. Inkább csak a szemem forgattam, még kicsit lóbáltam a kezeinket majd oldalra lépve a vállának koccantam kicsit vigyorogva. Láttam, hogy megint a hajában jár és kényszerem lett volna visszaturizni, mert olyan furin előre állt, mai amúgy cuki volt és csini, de nem az igazi. Észre se vettem, hogy milyen sokáig bámultam a haját, mielőtt a lábam elé néztem volna végre inkább. Most szerencsére nem volt térdmagasságban lévő törpe, akin áteshettem volna.
- Ühhüm, abban nem kételkedem, hogy ők rendesek. De féltékenyek? Ha szeretnek pockok lenni, akkor meg minek?
Sokszor bonyolult és magas nekem néhány ember. Ha szeret az lenni, miért irigyel bármit. Ha meg nem szeret, miét nem tesz ellene? Én sem szeretném, hogy akkora legyen a popsim, mint egy ház, ezért is csinálom rendesen az edzős gyakorlatokat, hiába hámizok néha sokat.
- Hát nekem mindegy mikor és hogyan, vagy éppen milyen leszel, csak te maradj meg nekem.
Nem tudom azt sem, és nem is vagyok elég bátor elképzelni, hogy mi lesz velem mondjuk 5 év múlva, nem még arra tíz évre rá. Kicsit távolinak tűnt, talán túl utópisztikusnak is, mert hát minek járjunk a jövőben, ha a jelenben is szép dolgok vannak? Mint az ohanánk. Szeretem ezt a kis családot és nem akarok semerre az időben mozdulni tőle nagy ugrással. Éppen ezért is örültem, mikor a fókához értünk. Rendes irányba fordultam, aztán a kis noszogatásra egy nagyon jó kis helyre kerültem, ahonnan tök szépen látszott minden.
- Örülök, és arra az egyre meg igényt tartanék, ha lehet - néztem hátra rá a vállam felett, kicsit nekidőlve a hátammal a mellkasának. Csak az állított most meg ebben a bújós mindenemben, hogy túl meleg van és őt se, meg magamat se kéne még forralni és tovább termelni a hőt az ölelős dolgokkal. - De, biztos, nem is szeretik a napfényt annyira, árnyékban szoktak úszni és nem is meleg vízben. Gondolom nyáron sűrűbben cserélik a pancsivízet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Nem tudom miről beszélsz - közöltem még mindig nevetve. Úgy hangzott, mint valami új felfedezés, pedig ez már elég régen tény volt. Szerintem a legtöbben igencsak gusztustalannak tartották az ilyen megnyilvánulásainkat, de ami engem illet, én szerettem. Nem azt, hogy nyálas leszek, vagy, hogy utána meg kéne mosakodni. Leginkább a gesztust, amiből származik. Azt hiszem, nekem többet jelentett, mint bárki gondolná, még akkor is, mikor csak viccnek szánja ezt valaki.
- Igen, lehet, majd legközelebb jobban kitalálok valamit.
Az ígéret úgy szép, ha be is tartják én pedig ezen nagyon szoktam igyekezni, most sem lesz majd másképpen. Bár jelenleg én sem tudom, mit is akartam. Túl gyors a szám az agyamhoz képest, előbb van sebességbe téve, mint kellene sajnos. Nincs jogosítványom sem, látszik.
- Igen, értem, majd lesz valahogy azt hiszem. - Bíztam benne, hogy tényleg és akkor én sem érezném magam furcsán attól, ami előttem lehet kviddics terén. Azért mióta a varázsvilágba csöppentem napi szinten az életem része ez is, igaz mögöttem nincsenek ebben tíz évek, de sok munkám veszett el itt is a tánc mellett. Még azt gondolom nem tudom mit érezzek. És ez a helyzet éppen a kialakult helyzettel is.
A tekintetemmel végig követtem, ahogy felkel, visszaöltözik, aztán elindul a szobába. Egy ideig még figyeltem, amíg az orvosságát kereste elő, aztán inkább elvonultam a ruháimba matatni. Egy nagyobb sóhajjal kihúztam az egyik topot, aztán egy darabig csak szorongattam. Mikor felnéztem éppen lefeküdt, Volt meg már becélozta az ágyat, hogy bizony ő is jön. Aranyos volt tőle, de valahogy nem éreztem úgy, hogy ez változtat bármin is. Elképzelésem se volt megint mit teszek rosszul. Én csak szeretném, ha neki jó lenne és nem veszélyeztetné a felépülését. Ennek ellenére valamit mindig sikerül csinálnom nekem is, amitől ez lesz. Nem tudom, hogy én aggódom túl, vagy tényleg megsértődött, de kellett egy kis idő, mire rávettem magam, hogy a szoknyámtól megszabadulva a topba bújjak, majd az ágy felé sétálva nézzek rá. Beharaptam az ajkam egy percre megállva, aztán Voltra néztem. Nyomtam egy nagy puszit a buksijára megvakargatva a fülét, örültem, hogy legalább ő már nem haragszik rám. Bár ma úgy látszik mindenkit csak megsértek, fel sem kellett volna kelnem.
Bemásztam a helyemre, a férjecske felé fordultam, majd fölé hajolva a fejére adtam egy puszit még oda mondva halkan egy bocsánatkérést is.
- Sajnálom, Nyuszó, én nem akartam rosszat. - Felemeltem a takaróm és bebújtam alá, de nem tudtam lefeküdni, így nem ment. Szóval csak néztem voltot, közben az ujjaimmal a takarót gyűrögettem, és vártam, hogy valami történjen, vagy ne. Nem is igazán tudom, mint azt sem, miért kértem elnézést, de valamit biztos csináltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán kicsit tovább tartott a bambulásom, mint azt beterveztem, főleg, mivel éppen elfordult, mire kiszúrtam, hogy figyel, mit is furáskodok. Nem akartam, esküszöm, de a haj. Szóval a haj, nem kifogás, de mégis. Csak megtörtént. Inkább foglalkoztam a pockokkal, mikor végre tudtam másfelé is nézni.
- Szóval a lusták - egyszerűsítettem le a dolgot. Én is az voltam sokszor, így értettem miért nem éreznek motivációt, de nekem meg szokott jönni, mikor belegondolok, hogy nem akarok nagydarab, meg undi és tánctalan lenni. Mert ugye, ha kiesem a versenysúlyból, kinézem a koreográfusunkból, hogy lefokoz teremtakarítónak, vagy aminek tud. Az viszont, hogy más, hogy néz ki, annyira nem éreztem úgy, hogy az én dolgom lenne, mármint még Lewynél sem azzal foglalkoztam elsőre, hogy úgy… mindegy is. Persze helyeske, meg magas, meg kockák, de ezektől én elég messze álltam például decemberben.
- Akkor meg teljesen mindegy mi és hogy lesz olyan sok idő múlva - közöltem könnyedén, majd csak legyintettem, hogy a közmondásoknak egyébként is mindig más értelmeket adnak függően attól éppen ki és mire használná. A figyelmem én is a kis cukikra fordítottam, mint sokak körülöttünk szintén. Jól elvoltak, úgy tűnt nagy műsorra nem készülnek, de azért éppen elég szórakoztatóak voltak így is.
- Szeretem, hogy az enyém.
Miközben mondtam egészen széles mosoly költözött az arcomra, de nem fordultam hátra, csak magam elé figyeltem, ahogy pancsikál az egyik fóka. Egyrészt irigyeltem, mert a melegben ez baromi jó érzés lehet, másrészt azért ilyenkor kicsit mindig sajnálom az összes állatot. Azért ide be vannak zárva. Bár legalább nem jön a bálna és nem hamizza meg őt. Biztonságos itt.
- Egyszer láttam, mikor cserélik a vizüket, de amúgy én sem tudom. Azt sem, akkor hova teszik őket. Furi.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kapaszkodtam volna éppen nagy elánnal a korlátba és hajolgattam volna előre, hogy lássam, amint a szélen éppen halacskát kapnak enni a gondozójuktól. Biztos éhesek már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Jobban belegondolva rá kellett ébredjek, hogy egyelőre még nekem sincs fogalmam róla, de ezek után már tényleg elő kell szednem azt a kis részét az agyamnak, ahol ez elindult, mert ott bizony kell valaminek lennie. De az is lehet, hogy csak simán kicsúszott valami más elraktározott infó mert újra már nem volt kapacitásom. Nem fér el ott fent sajnos minden erről napról napra rá kell ébrednem. És az a helyzet, lassan már nincs mit beáldozni, ez pedig szomorú. Hova fogom tenni az új élményeket?
Ami azt illeti, azon nem kellett sokat törni a fejem, ezt a lassan átforduló estét hova szeretném rakni. Annyira vegyes ez az egész, hol tényleg örülünk, mert ma azt hiszem illene, vagy ha nem is, legalább egy kicsit úgy érezni, de egyelőre attól is csak idegesebb leszek, és mikor már azt hittem minden jól van és csak neki kell még rendbe jönnie bumm, jött a csattanó, mint a Jégkorszak mesében az olvadás.
Próbáltam csendesen jelentéktelenné válni, és először észre sem venni, mi is történt, mintha attól jobb lenne vagy megszűnne a probléma, pedig nem így van. Mind a hárman tudjuk szerintem, mégis ő lefeküdt, és láttam, hogy morci. Én a ruháimmal babráltam, Volt meg csak becsámpázott, mintha a legtermészetesebb lenne, hogy ő itt most akkor inkább leköt mindkettőnket. Csak sóhajtva másztam az ágyba előbb a babót bizergálva, aztán Lewyre néztem, mielőtt feljebb másztam volna. Volt nagy lelkesen akart követni, de végül a combjaink magasságában megállt, és csak befúrta a fejét közénk. Ami nagyjából addig tartott, még az apja meg nem fordult, akkor visszavonulót fújt, átmászva rajtam és elfeküdt a másik oldalamon. Tudta, hogy én nem szoktam lelökdösni vagy kiküldeni, mert ha mennie is kell, nem én szoktam szólni.
- Minden oké? - aggodalmas és fájdalmas grimaszba csúszott az arcom hallva milyen hangja van mozgás közben és azt hiszem tényleg nem kellett erőltetnem, hogy mi most nagyon szeressük éppen egymást. Hiába van így, ha nem akarok rontani a helyzetén, azt csak nem szabad és kész. - Igen, én ezt tudom, és elhiheted, hogy nálam jobban senki nem várta se ma, se máskor, hogy haza gyere, hogy megint lássalak, mert hiányzol, mindig.
A végén már egészen megremegett a hangom, mert most tényleg rosszul éreztem magam, mármint úgy mindenhogy éppen, de vettem nagy levegőt, meg meg is értettem, hogy csak úgy vette elküldöm, pedig nem ez volt a célom. Tényleg, soha nem tennék ilyet és azt hittem ez nyilvánvaló is.
- De ettől még most nem vagy jól, ezt látom is, de leszel, ha betartod, amit kell, gondolom. És én nem vagyok fáradt - de, az vagyok, de így már nem fog menni most éppen az alvás. Nem kezdtem el sírni, de azt hiszem ez egy hajszálra volt, vagy van is, pillanatnyilag nem érzem. Nem szeretek ilyen lenni senki előtt, pláne a Nyuszó mellett. Lehetetlen alaknak érzem magam.
- Nem akarok nyafogni, tényleg sajnálom - csúsztam lejjebb az ágyon és húzódtam oda mellé az oldalamra fordulva. Ezek a napok és hetek nagyon nem voltak fényesek és kezd egy kicsit már sok lenni, lehetne már valami úgy igazán rendben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Eléggé érezhető volt Alízon, hogy nincs minden rendben, de tényleg nem akartam túl vájkálós lenni, így egy darabig inkább csak biztosítottam róla, hogy hé, itt vagyok, ha bármi van, meg leszek is. Ehhez legalább tényleg oda tudok állni érdemben, nem úgy, mint mondjuk néha az LLG-hez. Megsimogattam a vállát, aztán inkább rátértem az anyagra, miközben infókat másoltam.
- Ühhüm, szerintem akkor valami ilyesmi. Írta Liv néni, hogy erről is kell írni, hogy miért az, hogy lehet, meg hogyan képzeljük el ennek a megjelenését. Ezt nem egészen értem. Valami mumusos átváltozásról beszélt… - néztem rá tanácstalanul. Nem akartam piszkálni vagy ilyesmi, de mindig voltak buta kérdéseim. Azt nagyon sajnáltam, hogy éppen most is, amikor a lehető legkevésbé tűnt alkalmasnak. Egy nagyobb sóhajjal tettem le a tollam, majd át is karoltam a barátnőm.
- Úgy sajnálom, hogy nem tudok benne rendesen segíteni. Nincs erre valami jó meditáció, vagy olyan bájital, ami nem árt, de segít? Nem értek hozzá nagyon, de mikor nagyobb kviddicses balhé van, ilyeneket mi is szoktunk kapni… - kezdtem bele megnyugtatásképpen, hogy biztos lehet megoldást találni. Én reméltem és hittem benne, mint mindig. - És a tanár bácsi mit szól? Vagyis ő nem tudott javasolni valamit? Gondolom tudj, milyen nehéz ez az egész neked… - fordultam felé és néztem a szemeibe a kérdésemet követően. Elgondolkodtatott, hogy mennyire hasznos egy diáknak, ha ilyen megterheléseknek van kitéve, pláne akaratlanul. Ez a képesség nem olyan, amit kér valaki, csak megkapja és neki kell kihoznia belőle valami jót. Ez meg nehéz lehet, nekem legalábbis úgy tűnik.
- Alíz, te bánod a képességed különben? Mármint, nem lehet egyszerű, ha tudnád lekapcsolnád, vagy azért ez a szenvedés még megéri? Olyan erős vagy, nem is értem. Én már tuti beleőrültem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Azt hittem, hogy ez neki is nyilvánvaló, márhogy ezt így gondolom és igaz is róla, szóval én csak kedvesen rámosolyogtam és inkább elindultam, hogy akkor pancsizzunk egyet. Ez a meleg senkinek nem tesz jót, ezt már elég rég be kellett lássam, szóval a hely és az idő is tökéletes volt erre. Persze tudtam, hogy előbb vagy utóbb ki kell jönnünk a hűsebb vízből, így természetesen igent mondtam a jóslásra. Ki tudja, talán még valami jó is kiderül. Azt hiszem kijárt volna már, hogy valami olyat is megtudjak, ami legalább pár percre is, de feldob.
- Mindenképpen, még a végén újradizájnolhatod a diákokat. Ez is lehet egy karrier kezdete - nevettem fel, mert amilyen sokoldalú tud néha lenni a szőkeség, még a divatiparban is megállná szerintem a helyét. Lehet kicsit túl optimista vagyok, de én úgy látom ez a megállapításom eléggé helyénvaló.
Felvetettem egy versenylehetőséget, amire egyből felcsillanó szemekkel figyeltem a válaszát, szerencsére ismertem már annyira, hogy nem utasítana el egy ilyet. A kviddicses vér az ereinkben ilyenkor is dolgozhat és ez sosem baj. Nem sok dolgot ajánlhattam így a legközelebb kellemeset kerestem, az meg ez volt. Vannak előnyei, ha az ember a hátsó padok minden helyét próbálta már. Ismeri kinél és mi az élhető, már akkor, ha az ember betotyog ugye.
Hamar felkészültem a mi kis összecsapásunkra még az arcom benedvesítettem, hogy ne legyen majd kellemetlen úszáskor, aztán el is rajtoltunk. Azt hiszem ehhez mindketten jó kondiban voltunk, ha előre tippelni kellett volna, se tudtam volna megmondani ki nyerne, de én már magát a közös csobit és az egymás mellett való küzdést is élveztem. Igazából mióta elmentem a házcsapatból kicsit hiányzott ez is, hogy Alízzal közösen űzzük. De ugye valamit valamiért. Így van a versenyben is. Egy karnyival talán előrébb kerültem egy szerencsésebb mozdulatsor után, de aztán picit kisodródtam és ütemet vesztettem, így úgy nézett ki beér. Mire megpillantottam a jelzést, oldalt már fej-fej mellett haladva láttam a szőke nedves tincseket. Még vettem egy utolsó mély levegőt, de éppen utána egy ütemmel érintettem meg a bóját. A verseny az verseny, és mindig van nyertes meg vesztes, a kérdés, hogy kezeljük. Én nem bántam azt, hogy a legvégén második lettem, sőt. Nevetve bukkantam fel a víz alól elég szaporán véve a levegőt, mert sokat kivesz a hajtás belőlem is.
- Huh, ez nem volt semmi. Gratuláloook. Tényleg, mi a helyzet a kviddiccsel, hogy mennek az edzések? - érdeklődtem tőle, még a frizum rendeztem. Gondoltam még majd kikeveredünk kis vízben lebegés után, egy kicsit fecserészhetünk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ha eddig nem voltam biztos benne, jól tettem-e a noszogatást annak érdekében, hogy lefeküdjön, most már egész biztos lettem a dolgomban. Nagyon nem hangzott és látszott rendben, a kérdésem is inkább arra vonatkozott, azért nem romlott-e semmi ahhoz képest, ahogy hazaengedték. Az talán már fél siker lenne, de biztos vagyok benne, hogy az ő esetében ez nem boldogító tény. Igyekeztem azért elég sokáig magamban valamit keresgélni, amivel legalább a kedvét nem szegem, de béna vagyok, ebben is. Rossz volt nézni ahogy szenved.
- Csssss, meghallja és megint ide fog furakodni, csak csssss - tettem az ujjam a szája elé, aztán Voltra néztem, aki inkább lassan, de biztosan elkezdett rajtam feljebb mászni, már a hasamon pihentetve a fejét, a fél mancsával meg a lábam böködte éppen. - Ha az ziziség, hogy nem szeretném, hogy rosszabb legyen meg nagyobb bajod, akkor igen - ráncoltam össze a homlokom, meg a nózim is úgy néztem rá, de aztán abbahagytam. Nem szoktam csúnyán nézni, de most nem gondoltam úgy, hogy ezt rosszul tenném. Mert akit szeretünk, az fontos és azért aggódunk is, ha kell, ha nem, most viszont lehet is, meg egy ilyen extrém alaknál, mint a férjem azt hiszem nem is alaptalan ez.
- Remélem, de kiderül majd akkor hétvégére - mondtam aprókat bólintva, leginkább magamnak téve mindezt. Mivel nem vagyok se orvos, se gyógyító, maximum az elszenvedője az ő szakmájuknak, így csak beletörődve tudok várni. A felajánlásra egyből megráztam a fejem, aztán amennyire a kutyink hagyta Lewy mellé kuporodtam.
- Nem azt mondtam, hogy unatkozok, csak, hogy például hozzád nem vagyok fáradt. De ha annyira zavarok, akkor elmehetek a földre színezni Volttal.
Pontosan láttam, hogy a fehérke mennyire ellenezne éppen bármilyen megmozdulást, ami az ő javát nem szolgálja és én sem akartam innen kipattanni, de ha annyira találna nekem mást, hát megyek én. Csak… - nem szeretnék. Tudod jól, hogy ha olyanom van, akkor is inkább megszámolom hány szál hajad van, ahhoz nem kell elmozdulnom. Az enyémet nem, mert ahhoz összeadva a hátralévő éveinket se lenne elég időm…
Elvigyorodtam, aztán picit megemeltem a fejem, hogy lássam őt. Nem fogom ezt elcserélni egy mesére vagy másra, ki képes erre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minekután megbeszéltük, hogy sokan csak lusták, ezért lesz belőlük pocok, újra kellett értelmeznem, hogy a navinések ezen alaptulajdonsága után, hogy nem növesztettünk még pocit a lányokkal, meg nagy popsit. Rejtélyes, de azt gondolnám, hogy valami okos ember erre is tudná a választ, én egyelőre nem lelek rá. Túlteljesítettük a tipikus alulmotivált diákokat.
- Nem is vagy annyira öreg, hogy ezen kelljen gondolkodnod - tettem hozzá, nem mintha engem bármikor annyira érdekeltek volna azok a bizonyos számok. Sokakat meg túlságosan is a környezetemben, ami frusztráló lehetne, de én csak butaságnak tartom. Ráadásul a utóbbi időben a jövőt se szeretem firtatni, most kicsit úgy vagyok ezzel, tényleg jobb, ha az ember nem ismer előre dolgokat, még ha szeretne sem. Nyugodtabb lélekkel van úgy mindenki, pont mint az oldalt kifeküdt fókácska, aki lazán tapicskolt a vízbe az egyik uszonyával, még a kis golyó fejét emelgette a közönség irányába.
- Tuti nem, hát hogy férne bele egy vödörbe? Teknőőőős? Volt teknőse?
Valahol elvesztem, de teljesen. Mármint nekem most a fókákat illene tovább figyelnem, de helyette nagy lelkesen fordultam Lewyvel szembe, a korlátnak már a hátam feszült nem a kacsóim, aztán úgy folytattam, mintha tök normális lenne. - Azok rohadt édik, nem szabadott azt sem soha tartanom, de egyszer titokban hazavittem egy olyan zöldet, ami ilyen meztelen. Vagyis nincs táskája..mi az az izé. Páncélja. Pedig a tininindzsateknősöket csípem - vettem levegőt, de aztán várakozás nélkül mondtam tovább. - Jaj az milyen? Te tudod? Segííts. Olyan, mikor levegőt vesz, mintha felfújták volna. Ilyen nagy hasa lesz, tuuudod, mint a quaxik, csak rondább és nem finom. Az utóbbit nem tudom, na, csak gondolom. Sooosem nyaltam meg a békákat, az azért már undi, vagyis igazából a papa azt mondta mérgező. De mindegy.
Egészen elfáradtam a nagy beszédbe és a szám is kiszáradt, ráadásul rájöttem, hogy megint csak úgy kiborult belőlem egy fél mesekönyv, szóval összepréseltem a számat és zavartan vigyorodtam el a lábikóim felé nézve le inkább. Csak akkor figyeltem fel újra, mikor beszélni kezdett a fókákról. Ekkor elvigyorodtam, aztán csücsörítve gubbasztottam - mindig ezt mondták, mikor ezt csinálom - a szememmel. Engem nem sértegetett senki, de nem értettem mi baj ezzel, tök cukik a kis golyófejűek.
- Ühhhm, leeehet hogy szomjas vagyok, vagy fagyizhatnánk még a macik meg a pingvinek előtt…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem értette mi bajom azzal, ha Volt megneszeli, hogy meg kell mutatni, ki is szereti Lewcsit jobban. Hát még szép, hogy ebből az sülne ki, hogy menne a versengés. Vajon mi a fenéért nyúzzuk egymást, ahogy az ajtóban zörög a kulcs. Nem egyszer fordult már elő, hogy be kellett áldozzam a fél szendvicsem a győzelem érdekében. De megnyugodott a lelkem, ha ki is szorítottam az ölelésből a babót, legalább jól lakott aznap este.
- Mert akkor rád fog feküdni, ami neked se tesz jót, meg én sem tudlak ölelgetni rendesen - mondtam, a második részt már egész motyogósan, mintha nem is lenne fontos. A lényeg akkor is az volt, hogy én is imádom, de most nem akartam éppen azon csücsülni, hogy ennyi jutott. Ma azt hiszem csak azt akartam, hogy végre mindenkin érezzek egy mosolyt, hogy úgy lássam minden okés továbbra is, békussal vagy anélkül, odaadjam az esti szeretetadagom és készen is lennénk. De az előbb abban sem voltam biztos, hogy ezt még szeretné, de ebben legalább nem lett igazam.
- Ja nem azért mondtam, csak az is pár nap, nem tudom mit lenne jó csinálni. A múlt hétvége után inkább nem szeretnék én választani… - mondtam halványan mosolyogva és a takarót piszkálgatva. Nem akartam felhozni, azt hiszem végre kicsit átléptünk rajta, de nem éreztem magam jól érte, hogy akkor ezt… kértem? Vagy ilyesmi. - De kitalálhatunk valamit együtt is, persze csak ha képes leszel mozogni, meg rá is érsz.
Nem nagyon tudtam néha a dátumot se rendesen fejben tartani, nem még azt, ki és mikor, na meg hol lesz. Pedig ideje lett volna kicsit jobban odafigyelnem. A kérdéseire csak nevetgéltem lehunyt szemmel mellette de az utolsóra csak kicsit bandzsítva néztem rá. Hát, hmhm, nem is olyan nagy butaság ez. - Aaaakár, ahhoz úgyis mozdulatlannak kell maradnod, mert nem ér őket letornászni ugye. Úúú, ez tetszik. Lehet? Szaaabad?
Az indokolatlan lelkesedéseim sora bővült még eggyel, bár szerintem eléggé volt rá okom. Mármint nekem tetszett a dolog, csak azt kísérte hanghatás. Különben amúgy is ennék még belőle, ha már nem alszom. Nap közben se ment rendesen és miután a hétvégén a napszúrás miatt félig diétára fogtak, nem volt valami jó. Csak olyan eh. Bár így a ma után belegondolva nem tudom, hogy a nap volt-e a hibás.
- Megengeded? Nagyon rendes tőled. De miért? Csak egy felső… - néztem magamra amennyire így fekve sikerült, aztán vissza rá. Még csak nem is csini pizsiben voltam, bele se gondoltam igazából, csak megfogtam egy toppot és dobtam a fölös ruhadarabjaim. Ez is bőven sok így nyáron. Nem is értettem ő pólóban meg még takaróval is hogy nem akar majd megsülni.
- Békás? Kis békás? Ez jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán egy egészen kicsit túlzásokba estem, ami nem volt szándékos, tényleg. Csak úgy jöttek a szavak én meg úgy voltam, hogy ez most nem marad meg csak úgy a buksimban. Láttam, hogy megint sikerült meglepetést okozni, legalábbis az első nagy levegővételnél észleltem, ennek ellenére csak szaladt tovább a paci. Szerencsére nem reggelig tartott a kis beszédem.
- Minifóóóka. Az milyen halálosan cukika lehet. Úgy úszna a vödör víz tetején ilyen kétségbeesett pofival, hogy jujj, de megnőttek ezek az emberek. - Az a gond ezzel csupán, hogy tökéletesen el tudtam a jelenetet magamban képzelni és iszonyúan tetszett. Nem csak a tények miatt, hogy aranyos állat, cuki pofival, de azért is mert tökre viccesnek tűnt. Persze közben figyeltem a kevésbé boldog dologra is, ami a tekiket illette. Ez azért szomorú volt, lehet én azért álltam úgy anyával, ahogy, mert nem kapott tőlem semmi háziállatot. Mondjuk nem szerette az én „kiskedvenceimet” se nagyon, így nem is gondoltam, hogy kéne.
- Varangyosbéka…ah, igen, az, olyan pufis lesz, iiigen, úúgy.
Nem volt mit tenni, kényszert éreztem rá, így megnyomtam a pofiját, amit megtöltött levegővel és nevettem. Megvolt miről beszélek, ennek azért örültem, elég kínos lett volna legyinteni, miután egy kisebb könyvet ledaráltam. Meg is fájdult a pocim tőle, szóval inkább abbahagytam ügyesen.
- Azt mondod? Tudod, sose puszilgattam őket, gondoltam, hogy ha herceg jön, akkor majd meglesz annak a puszinak a helye, nem kell csúnya, nyálkás és mérgező izékat. De azért ők is aranyosak valahol persze…
Nem szépítettem sokat a dolgon, mert nem volt min. Egyszerűen csak úgy voltam ezzel az egésszel, hogy olyan eszméket kergetek folyamatosan, amitől mások már cukormérgezést kaptak volna, vagy szimplán agyvérzést az értelmetlenség miatt. A fókás pofim már nagyobb tetszést aratott, ha nem is volt maradéktalan sikere, ennek meg tudtam örülni. Aztán szépen megfogtam a kacsóit, hogy mehessünk.
- Ez nem hangzik szépen… nem akarok aszalt lenni, meg barack se - ingattam meg a fejemet. Séta közben nem bírtam ki, hogy ne leselkedjek erre vagy arra, de azért viselkedtem, és a célnak kitűzött iszis helyet kerestem, és idő közben elment a kedvem a fagyitól is, ahogy egy kisgyerek éppen magára kente az egészet. Magamat ismerve… nem akarok fagyisan visszamenni a morci orvosok közé.
- Ühm. Hát ömm. - Nem vagyok penge a válogatás és döntés kettősében. - Valami szénsavmenteset, mondjuk szőlőlét vagy almalét szeretnék szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Amilen gyorsan elmotyogtam Volt és az én helyzetemet, nagyjából úgy akartam elfelejteni is az egészet, kicsit jobban elvesztem a részletekben ma, mint azt hiszem szabadna. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt még inkább felhoztam volna, miért is nem érzem jó ötletnek, hogy bármit én tervezzek meg. Túlléptem azon, hogy csak az én hibám legyen, vagyis igyekeztem, de azért akkor sem lehet azt mondani, hogy semmit nem tettem az esetleges így alakulásért. Mindenesetre megráztam a fejem, mert veszekedni se akartam és értettem mit szeretne, ráadásul nem éppen ez lenne most az este best témája, nem is hiányzik.
- Ühhüm, akkor várjuk ki, mi lesz veled és utána megbeszéljük, jó? Szívesen elmegyek veled. Ha olyan uncsik vagytok a lelátón is lehet pihenni - húztam el látványosan a szám, mintha ez annyira valószínű lenne. Akkor is bőven elbámészkodom és jól szórakozom. Azt mondjuk nem egészen értettem miért kell magam csinire pihenni. Vagy most nem vagyok csini, vagy máskor nem voltam, mikor nem aludtam, de egyik rosszabbul hangzott, mint a másik. Nem is firtattam. - De a pancsit ne vessük el, maximum elnapoljuk, még biztos belefér a nyárba, nem?
Igazából én ezekben csak reménykedtem, tudtam, néha mennyi ideje van és azt is, ha van, akkor ahhoz én szívesen igazodom, de ez ugye nem minden. Már mikor elsőre felvetette a csúszdás dolgot, akkor úgy voltam vele, hogy iiiigen, ez csudamesés és szeretnék majd elmenni vele, de persze tudok várni, ha nagyon muszáj. Az ő idejére meg megéri. Bár ahogy észrevettem igyekszik nem megerőltetni a türelmem. Pedig biztos nem lennék mérges, rá mikor tudnék? Pláne ha sokszor vág olyan fejeket, mint most mikor kinyitva pilláztam fel rá.
- Jóóóóóó. Miindjárt. Nem is értem eddig hogy nem sültél meg, még nekem is melegem van, pedig ez ilyen vékony kis izéke - húztam meg a pocim felett a pólót egy pillanatra, hogy illusztráljam. Ennek ellenére a ruhám csinosságát nem nagyon láttam át, de végül rá is hagytam egy kis mosollyal.
- Hm? - Kicsit értetlenül álltam Volt arrébb noszogatása mellett, aztán mikor megkaptam azt a puszit felnevettem. A kezem félig a hajába, fél az arcán pihent. Az ujjaimmal megcirógattam, aztán kicsusszantam alóla meg Volt mellől - bár nem voltak egyszerűen kikerülhetőek, tudnak valamit - és kiszaladtam a nappaliba, hogy aztán még bekiabáljak. - Szeretnél még valamit?
A választól függően indultam vissza hozzá a csomag gumicukrommal, mire elégedetlenül és fintorogva fogadtam, hogy a gyerekünk befoglalta a helyemet. És én akkor most hova? Végül felmásztam kettejük között és megvártam még Lewcsi elfekszik szépen valahogy, hát ha mozog, meg nem stabil nem fognak a békák jól ellenni. Közben meg egyet el is pusztítottam. Finom, na. Figyeltem azért Volt most mit szeretne, nasit-e vagy kivonul, esetleg - véletlenül - hagy-e helyet nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jót szórakoztam azon, ahogy szerencsétlen fókácskák arcát kitárgyaltuk, én azért nem tartottam ennyire tragikusnak a helyzetüket, nem lehet minden állatnak fülig érő vigyora, de attól még boldogok tudnak lenni. Reméltem és hittem ezt, de még sosem beszéltem egy kis uszonyossal se, hogy elmesélje hogyan telik az élete, ami nagy kár. Majd mikor egyszer eljutok oda, hogy esetleg kapjak valamelyiktől egy pacsit, akkor rákérdek erre is. Ha nem felejtem el.
A békákkal is voltak még befejezetlen ügyeim, de ezek sokkal kevésbé mozgatták egy fókához képest a fantáziám, ettől még jó volt kifejteni az aggályaim. Pár éve lemondtam már róla, hogy dolgokat tegyek. Nem puszilgatok gyíkokat, szeretgetek szöcskét és viszek haza kóbor szentjánosbogarat, meg hontalan csigabigát. Vagyis a házba nem. Haladás. Múltkor Volt eltaposta Flórát, a csigát, vagy Flóriánt, nem eldőlt dolog, a csiga amúgy se tudja ő maga se mi, szóval Flót. Azóta vigyázok ezzel az állatkatartással. Volt nagy lett, régen nem taposta össze egy érintéssel, most kicsit nehezebb.
- Nem fogom, hiába szerette Stitch is meg a békucit, meg ugye a kacsácskákat is. Azok mondjuk hót arik, főleg még kisebb totyogósok és nem akarnak megkergetni a Balatonparton két morzsáért. Papit egyszer megcsípte egy hattyú is. Eh, madarak.
Azt hiszem az utolsó adag ilyen semmi és valami hagyta el a számat. Néha nem tudom, honnan van bennem ennyi szó, hang és mondanivaló, máskor meg olyan természetesen csicsergek a fontos emberek mellett, mintha mindig ilyen lennék.
- Nem szeretnék mamut lenni, kis békával sem a pocimban. Lehet leszek, de attól még inkább maradnék Maja - közöltem, de hallottam ám azt a varázsszót. El is mosolyogtam magam, miközben megtorpantam, hogy még a néni előtt, nem feltartva a sort sem majd akkor adjak neki egy puszit. Szépen összekaptam magam és választottam, majdnem sikeresen inni magamnak, a fagyira életemben elsőre talán elég biztosan megráztam a fejem, a ropira meg csak néztem, néztem, aztán meg már ott volt nála. Szépen mosolyogva köszöntem el én is az eladótól, hogy aztán arrébb állva elvegyem az almalét. Kibontottam a szívószálat, majd a szemetet a kukába dobva összeszereltem az üccsim, hogy beleihassak.
- Ühhüm, jó lesz. De neked nem kell másik? Vagy ez most célzás, hogy sokat dumálok? Nem direkt volt, nem is tudom, hogy volt - néztem rá kicsit lebiggyesztve az ajkaim. Nem féltem attól, hogy ne hallgatna szívesen, mert mindig elmondja, hogy nyugodtan beszéljek, csak fura még nekem is, gondolom akkor neki is. Vagy aztán a fene tudja. Belegondoltam abba is, mi van, ha csak az izgalom teszi. Általában, ha jó ér vagy a lámpaláz ütközik nálam így ki verseny előtt, akkor is vagy plusz bemelegítést csinálok, vagy valakihez beszélek, de szinte megállás nélkül, meg leginkább motyogva, mert nem szeretem az embereket. Nehéz velem.
- Mik legyenek előbb a pingvinek vagy a macik? Szívecske, azért örülsz, hogy megint itt vagyunk?
A szemeit kerestem a tekintetemmel, mikor sikerült elkapni, akkor rámosolyogtam, csak az érdekelt igazából, hogy csak én nyunnyogok-e ezen most ennyit a buksimban is. Még mindig nehezemre esett elviselni, ha valami csak miattam van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- De azért jönnél felébreszteni Te a csókkal, ugye? - tettem fel neki a nagy kérdést, mielőtt még komolyabban foglalkoztam volna bármi mással. Tudom mennyire nem kedveli, ha éppen a kviddicsről kell lemondani, pont olyan ez nála is, mint nálam, csak talán egy fokkal erősebb esetemben a tánc mellőzése. Szomorú dolgok ezek és ilyenkor mindig belegondolok, hogy senki sincs acélból.
- Az egy tó, igen, tudom. De nem baj, majd eljön az is, csináltunk egy csomó jó dolgot így is már, majd eljön ennek is az ideje.
Persze szerintem eleve engem mozgatott meg jobban a csuszinak meg a pancsinak a gondolata, de azért nem akartam kicsit sem torokra menni, hogy még nem jött össze, majd fog, csak nem most. Nem vagyok mindig jó a türelemben, de legalább van min gyakorolnom ezt az egészet. Meg lehet arra is figyelnem kéne jobban mit csinálok vagy mondok, tudtam, hogy megsértettem, de nem akartam, és ez így rossz volt.
- Ühhüüüm, azt látom. De már vége, vagy most majd hátat is fordítasz…már ha tudsz - fojtottam el egy nevetést, ahogy hátradőltem közben, aztán figyeltem, ahogy az a bizonyos puszi a pocimra kerül. Aranyos volt, megnyugtató is és azt hiszem, hogy most már legalább nem akartam percenként visszakérdezni, hogy biztosan rendben van-e ez így. Szerintem kicsit őt is lesokkolta, ahogyan engem is, de kezdett minden olyan normális lenni, már amennyire nálunk az lehet.
Feltápászkodtam, majd elég hamar kint is találtam magam a nappaliban, ahol magamhoz vettem a gumicukrot, meg még gyorsan ittam egy kis vizet, de ezt ahogy az ajtóba értem meg is bántam. Pont elég volt az idő a kis fehérkének, hogy tegyen róla, kiszoruljak. Elhúztam a számat, de aztán ahogy Lewy arrébb tessékelte, ő sértve vonult ki még csak hátra sem pillantva.
- Repülööök. Vagyis mászok, majdnem. - Csak Volt előbbi hisztijén agyaltam még kicsit, ezért nem jött azonnal az a vigyor, de aztán ideért. Nyeh, vettem egy mély levegőt s végül felkúsztam mellé térdelve, majd fölé hajolva megcsókoltam, aztán a zacskómban kotorásztam, hogy a tenyerembe szedjek egy marék békát. - Kérsz? De ne nagyon ficeregj ám, mert leesnek szegénykék.
A megjegyzésem közben az arcát fürkésztem, aztán az ajkam beharapva figyeltem egy darabig kicsit bebambulva a felsőtestét. A zavaromból a békákkal kikergettem magam és inkább egyesével elkezdtem őket rápakolni, hmhm, de milyen alakban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

A kérdésem inkább csak úgy azonnal kicsúszott a megnevezésre, mintsem nagyon át lett volna gondolva a részemről. A kissé felháborodott visszakérdésre csak szélesen elvigyorodtam, hogy aztán látványosan szégyelljem magam, amiért ilyet fel mertem tenni. Nekem csak ő van, hittem, hogy fordítva is, így meg valóban nincs értelme, mégis megtörtént a kérdés. Nem mintha csak úgy akárki csókja felébresztette volna a disney hercegnőt. Igaz szerelem, meg hercegség és hű és h. Az a lábemelős csók kell biztos, bár az fekve azt hiszem nem túl kivitelezhető. De ugye csókból születik a boldogság.
Elnevettem magam azon, hogy a „kis” tóban milyen sokan elférnek, azért míg ott éltem láttam már én olyan tömeget a vízben, hogy egy kieset fülbevaló se tudott volna a víz mélyére süllyedni. De persze értettem mire is gondol ettől még, csak fejben a hideg víz gondolata némi enyhülést hozott, mert minden volt, csak hűvös nem sajnos. Ránézve nekem lett még inkább melegem és az a baj, sokszor már az embernek nincs hova lejjebb vetkőzni, nem szeretem.
- Ez jól hangzik. Mármint nem a kevés energia és a duzzogás… - mondtam somolyogva, aztán tényleg felkaptam a popsim és beszereztem az édességet. A kis családi problémakezelésünk többször hagy maga után kivetnivalót, mint kéne szerintem, tudom sajnálni a nagy babánkat, de most rossz helyen volt. Nagyon. Nem akartam vele ma már másodjára is összekapni így csak csendesen figyeltem mit művelnek le és a távozását.
- Repülni még nem tanultam meg seprű nélkül, pedig tuti vicces lenne. - Nagy nehezen kiszedegettem pár békát a tenyeremben, aztán ahogy talpra segítettem őket a felajánlásom nyomán ő lenyúlta az egyiket. Én meg közben jókat vigyorogtam magamban, még a fejem elszórakoztatott. Reméltük, hogy nem a korábban bababékaként funkcionálót ette meg, vagy Voltot, szegénynek elég rossz sorsa jutna ma akkor. Vagyis mindkettejüknek, de most az egy volt vagy egyik vagy másik. Csak a kockákat figyelve fagytam le picit, a manók odabent csak tengtek-lengtek én meg magamra maradtam és meg is köszörültem a torkom, mielőtt még elkezdtem volna pakolni a kis zöldeket szépen a mellkasától lefelé. Éppen a derekánál raktam le egyet, ügyesen felém fordítva a buksiját, mikor hozzám szólt.
- Ühmöhm…békát? Sokat? Téged? Melyikre gondolsz? - Gyanúsan sokat kérdezem, de ez csak azért van, mert kizökkentett úgy mindenből. Kisebb félrenézések után fordultam felé, hogy inkább adjak neki még egy puszit az ajkaira, kicsit hosszabban, mint az előbb, aztán visszafelé menet a pocijára és az elsőnek lerakott békáért nyúltam a szabad kacsómmal és jól megettem. Ideje volt inkább a maradék békucikat is kirakni és szembe forgatni a többiekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azért ha legközelebb találkozunk vele, neki ne említsd majd, hogy ezt elmeséltem. Nem szereti, ha reklámozom, hogy mennyire sikongatott és káromkodott.
Nekem is nevetnem kellett, bármennyire próbálkoztam komoly lenni a témában. Azt hiszem a családom valóban a „nem százas” kategória, de szerintem a papival ketten egy ötvenest se mindig teszünk ki, bár ez nem feltétlenül gond. A kora ellenére sok olyan dolgot csinált velem, amit utólag belegondolva nem neki illett volna, csak nekem nem jutott más, aki pesztráljon. Szerettem, hogy értem megtette ezeket, meg azokért is, amiket inkább magáét, de vitt és megmutatta. A pecázás nagyon nem lett például a kedvencem, de hajózni szerettem vele menni és hasonlók. Találtam mindenben valami jót.
- Nem tudom, Barack az, de ő annak született, én nem érezném jól magam olyan nagynak… - vontam meg a vállam. Örültem, hogy ő is jobban szeret Majának, mint ahogy én magamat is, ez legalább egy biztos dolog volt. Majdnem annyira, mint az, hogy én általában nem tudok választani és csendes vagyok. Mindkettő megdőlni látszott, de nem igazán maradéktalanul. A számra az üccsivel végre ráültem és azért a kettőre szűkítés még nem döntés. Én mindenesetre igyekeztem, de már a dobozzal a kezemben gondoltam ebbe csak bele. Bekaptam a szívószálat és nagyot szürcsöltem ahogy a tekintetemmel az útba eső makis ketrecekre lestem. Őket is csipázom, de nem olyan sokáig kötnek le. Bár az egyiknek volt az ölében egy minike maki, ők nagyon édesek voltak, ott vigyázott rá, meg lesétált előre, hogy ha adnak be nekik hamit, ők kapják. Ha lett volna nálam nekik való, biztos én is adok, de nincs.
- Jól van, nem rosszból mondtam, tényleg. Értetteeem. Majd, ha megint rám jön, akkor nem problémázok.
Igazából valószínűleg fogok, mert mindig ezt teszem, hiába értem meg és tudatosítom magamban, még nem sikerült teljesen megszoknom, így ilyen sok idő után se, hogy mellette nem kell vigyázzban állni, vagy kötelezően beszél, illetve adott esetben hallgatni. Nem is tudtam néha, hogy ez jó-e nekem vagy sem. Már az, hogy szabad volt majdnem minden. Általában valamilyen keretek közé szorított a környezetem én meg alkalmazkodtam kerülve az esetleges gondokat, itt is csak azt szeretném, meg ha minden tetszene neki is.
- Jól van, boldog vagyok ám. - Nem szoktam csak úgy ezt is dobálgatni, de egy pillanatra megtorpantam, hogy az oldalához bújjak és csak aztán folytassam az utam előre, csak akkor meg ő állt meg. Arra figyeltem, hogy ne nyomkodjam ki és ezáltal magamra a maradék almalevem, szóval egyelőre próbáltam tiszta és foltmentes maradni. Legalább ma. - Szuuupcsi, remélem még nem léptek meg Kowalskyék - vigyorogtam rá, aztán elég gyorsan át is értünk ahhoz a kifutóhoz, ahol még hely is akadt legalább. Bár népszerű állatok lévén volt egy csomó rajongójuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vigyorogva figyeltem, ahogy az a bizonyos lakat bezáródott, aztán boldogan és elégedetten tudomásul vettem, hogy biztonságban van a kis történet. Valószínűleg papi pont tőle nem venné ezt rossz néven, de biztos nem örülne, hogy ilyeneket kifecsegek csak úgy. Bár szerintem, ha csak mamut lennék nem ilyen néha fecsegi, attól még szeretne. Ettől még ezen babérokat messze el akartam kerülni.
- Bizz-zizzz-zzzzüüü - búgtam felé igen fura hangkiadásokkal, aztán csak elégedetten hümmögtem a puszira magam elé. A saját kis iszim megszerezve neki is estem és le is kötötte a teljes figyelmem az első pár korty meg az, hogy imádom a szürcsölős dobozhangot, mikor megdöntve azt, a dobozt szívod meg és ilyen furi. Szóval azt. Haladtunk is, és igazság szerint már eléggé vártam a jeges világot, mind a pingvinekkel, mind a macikkal együtt. Hát lehet őket nem szeretni? Nem, egyértelműen ez a válasz. Inkább addig a makikra koncentráltam, majd a kis megtorpanáskor arra, hogy le ne igyam magam. De ügyes voltam én is, így a pingvinekhez teljesen rendben sikerült eljutni.
- De… de azért igyekszem, csak, hát így sikerül - vontam meg a vállam. Nem tartottam annyira rossz dolognak, de jó szokás se volt sajnos, túl sok ilyennel rendelkeztem, ami szerintem több türelmet igényelt, mint bármi más. Ez elég sajnálatos.
Próbáltam a napban a jó dolgokat összerakni, hiszen nem indult fényesen és még vissza volt egy adag borzalom, bár ki tudja, lehet azt sokkal kevésbé fogom félelemmel és kétségbeeséssel lefújogatni. Igazából még nem tudom mi vár, ez aggaszt inkább.
- Mint a filmekben? Olyan…kaszkadőrök? Csak itt ők nem vállalnak túl meredek dolgokat, talán. Vicces lehet, hogy miket tervezgetnek pizsiidőben, mikor minden látogatót kitessékelnek és magukra maradnak. - A kis öltönyösöket figyelgettem egy-egy szónál a férjemre pillogva, aztán lassan az üdítőm is kivégeztem. Nem volt jó jel, mert így egy óra múlva meg pisilnem kell majd, ami a másik eh, ezért nem iszom sokat túrák alatt, nem jó ez úgy.
- Tök jó lehet itt dolgozni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Tudom, mert te vagy a legjobb - vigyorogtam rá, hogy aztán odamásszak hozzá. Igazság szerint nagyon jól tudtam, hogy ő legalább olyan szívesen van velem, mint én vele, ráadásul, ha arról van szó, ő is szeret más rovására ennek az érdekében tenni. Bár én csak olyan nem fontos dolgokat szeretek nagyon gyorsan lecserélni, mint a tanulás, de neki ennél azért komolyabb gondjai is vannak. Megesett már, hogy rosszul éreztem magam emiatt, sőt, ha lehet legtöbbször kerülöm is, hogy miattam szüksége legyen átszervezésekre, de talán most annyira nem hátráltatom. Igazából, ha aludna is szívesen elnézegetném csak még nem leszek álmos és szundizok be én is. Néha Volt is ezt teszi, de ma úgy nézett ki, hogy elég sértődékeny napja van és jól el is hagyott minket.
- Az a seprűn is veszélyes lenne, de én fel szoktam szépen kötni, vagy befonni, csak az időigényes, eh. Múltkor jobban befájdult a karom, mire végeztem a két copfommal, mint a fekvőtámasztól szokott.
A nagy élménybeszámolóm közepette észre sem vettem, hogy izgek s mozgok mellette. Nem mindig sikerül nyugodtan meglenni sajnos, pláne ha közben zavartan pisloghatok látványosan más irányba az arcától.
- Hm? - Az a helyzet, hogy nagyon jól értettem a kérdését de az értetlen időnyerés legalább nem volt hazugság, mert a békákba is belefeledkeztem. - Ühm, hát... csak úgy… rajtad.
Aprót rántottam a vállamon, majd inkább a kis békukat rendezgettem nagyban, egyre több csücsikélt rajta egy nagyobb körré formálódva, majd a nagyban kialakult egy kisebb és egy béka uralta a kellős közepét ennek. Így már nem is volt az előbb behamizott hiánycikk.
- Semmit, csak nem vacsiztam rendesen. - Nem is hazudtam neki, tényleg nem tudtam enni, mert már mutogattam vagy beszéltem volna, közben meg mégsem. Ráadásul azon agyaltam, vajon mi lesz majd vacsora után, ha már mindkettőnk felismeri, mi lehet most. Közben mosolyogva megsimiztem a pofiját, aztán a béku helyére nyomtam egy puszit. - De tessék, így már van ott valami, ha nem is látszik - vigyorodtam el, miközben a sok béka után automatikusan meredtem magam elé, majd magamra. A lábaimra, aztán a pocimra, majd sóhajtva egyet csak pakolásztam tovább. Kinyújtottam a lábikóm hátrafelé, és az ágyon keresztbe elhasaltam, hogy jobban és kényelmesebben hozzáférjek. Aztán lejjebb csúsztam, nehogy véletlenül rossz helyen piszkáljam őt meg és a combjára hajtottam a buksimat felé fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akartam megint nagyon furáskodni, de azok a zizegések csak úgy kicsusszantak a számon nagy vidáman. Legalább a kezem széttárva, mintha szárnyak lennének repülést nem imitáltam. Pedig a fejemben megfordult, sőt, el is képzeltem, hogyan fogom kerülgetni az idős néniket és bácsikat az unokáikkal. Legalább a figyelmességem értékelnék, ha mást nem is.
Persze a figyelmem elvonódott, ez is sokat segített, hogy nem csináltam magunkból hülyét még teljesen. A kis totyogókat nézegettem nagy lelkesen, aztán ahogy Lewcsi rátért arra, hogy ha nem viselné el vagy jól, lehet ma itt se lennénk.
- Igazad van, azért örülök, hogy az utolsó nem történt meg. Nem tudom mit csinálnák - rántottam aprót a vállamon. Se máshol, se mással, se másként nem tudtam már magamnak szép jövőt összeképzelni. Nem csak nem lennénk pár, vagy nem lennének azok a fontos kis gyűrűk az ujjainkon, hanem lehet az a kis breki, aki odabent éppen várakozhat se lenne úton. Sőt, lehet nem is lenne jövő, ahol ő közénk cseppenhet. Az meg nagyon szomorú, ha egy ohana törött, kicsi, hiányos vagy sérült. Az nem igazi, szép család. Egyből le is biggyedt a szám kicsit és a szabad kacsómmal az övét kerestem, hogy újra összefűzzem az ujjaink. Itt voltunk, együtt, velem van és nagyon szeretem, ennél több lendülés vissza az idilli, jót tartogató világomba most nem is kellett.
- Úúú, igen, kész haditerv. Rajta van mindenki külön kis feladata, beosztva időrend szerint és helyekre bontva. Szerintem csak azért nem léptek még meg, mert fini lehet a kajcsijuk. Azért csak maradnak…
A pingvinek nem csak aranyos, de szerintem okos állatkák is. A fix étellel és alvóhellyel járó helyekről csak nem mondanának le egykönnyen. Közben az elfogyott iszim dobozát lóbálni kezdtem, meg azzal mutogattam éppen melyik öltönyös madárka izgis.
- Szerintem lassan elindulhatunk a macikhoz, mert nem lesz sok időnk. Meg arra van ám kuka, láttam az előbb - jegyeztem meg okosan, miközben hagytam, hogy elvegye a dobozkát. Még utoljára a kis szárnyasokat szemléltem, aztán el is indultam vele tovább lassan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokszor fordul elő egy ideje, hogy talán túl komoly témák kerülnek elő, és bármennyire nem értek hozzájuk - vagy gondolom ezt én másokkal egyetértésben -, mégis sikerül átgondolnom és jutnom egyről a kettőre valami módon. Tudom, hogy már ez is az életünk része, ha nem így lenne, az a bizonyos igen se került volna kimondásra, nemde? A felesége vagyok, ő az én férjecském, számíthatok rá, nem akar itt hagyni, megígérte, hogy soha nem is lesz ilyen. Van egy kutyusunk, akit imádunk, és lehet, hogy hamarosan egy babánk is érkezik. Nem láttam ebben semmi rosszat vagy negatívat és nem is szerettem volna. Mindig rossz kedvem lett, ha belegondoltam, hogy esetleg mennyivel másabb, vagy lehet esetenként jobb élete is lehetne neki mások mellett. Én csak boldognak akartam őt tudni és ezek néha nem csak engem fagyasztottak meg az örülésben. Rápillantottam még a kezét szorítva, aztán viszont csak elnevettem magam a felvázolt terven.
- Szegééééények, egyem meg őket. Hát én is tuti felmondanék mindennek, ha valaki lecserélné a kedvenc zöldséges és paradicsomos spagettiszósz-alapom valami porból készültre. Csak ne, az nem finom és nem is igazi - ráztam a fejem nagyokat grimaszolva magam elé. Hát milyen rossz lenne már, pedig azt éppen eléggé szerettem ahhoz, hogy ne akarjanak megfosztani tőle inkább. A kukához érve ezúttal a nózim húztam el, mert lehet nem volt nagyon szaga, de valaminek volt a környékén, amit nagyon nem tudtam éppen tolerálni. Inkább felvetettem, hogy irány a smacikhoz.
- Valakinek azt is kell - vigyorogtam rá, mintha ez olyan átlagos lenne, pedig nem, csak most eléggé rendben volt a megfigyelőkém éppen. - Hááát, de ugye tudod, hogy nagyon nem fogytam a legutóbbi óta sem, nagyon csúnyán fognak azok az idős nénik nézni ott szebben és nem biztos, hogy le akarok majd jönni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Elég furcsa fejeket tudtam vágni, mikor magamban éppen próbáltam valamit elképzelni, ez most sem volt másként. Éppen élénken élt bennem a kép, ahogy már majdnem elérném a világ legjobb dolgát és képes lennék repülni, mikor a hajam fellázad és lassan bekebelez. A göndör fürtök lecsapnának a számra, a szemeimre és a nyakamra is bizonyosan, és még kitakarják az érzékszerveim, rám tekerednek, majd csendesen küldenek vissza a földre. Legalább nem hagynák, hogy elszálljak. Rövid karrier lenne.
- Neeem, még soooha, tudod se a tükröt se a fésűt nem láttuk még ezzel a szénahalommal - emeltem meg a hajamat kicsit, közben pedig megráztam a fejem sóhajtva. Túl sokat is látom, néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire imádom, amiért elviselem, vagy az elviselés közepette szerettem meg. De az, hogyan boldogulok vele remek kérdés, mert én magam se tudom. Jó segítségem szokott lenni, és néha tengernyi türelmem, már ha jó napom van és a hajamról van szó.
Csak meredtem inkább a békákra még magamban somolyogtam azon, hogy éppen megint megbeszéltük a nyilvánvalót, hogy neki nagyon szépek a kockái, én meg néha leragadok ott, hogy szépen nézegetem, vagy simizném. De nem szoktam csak úgy mindig tapizni, ezt már ügyesen elkerülöm, mikor éppen nem szabad.
- Ma úgy a legtöbb kimaradt, mert nem voltam éhes, vagy nem ízlett a kaja, bruh. Nem akartam kihagyni és ilyeneket enni, csak olyan izé volt a pocimba tudod, és nem ment le egy falat se… - próbáltam megmagyarázni. Igazából tényleg eléggé izgultam és lefoglalt ez az egész a kisbrekivel, olyan kis ideges-ingerült görcs költözött belém, ami nem nagyon hagyta, hogy bármi érdemi evést vezessek be ebéd óta. Az meg eleve csúszásban volt és csak egy kindertojás.
- Naa, maradj nyugton, ha lepotyiznak, kezdhetem előről - pillantottam rá valami mérgesebb arccal, amit szerintem életemben nem vágtam még jól senkire, de én megpróbáltam. De szépen lassan visszaigazgattam az elmozdultakat, aztán formába igazítva őket csak elfeküdtem és a combjára hajtottam a buksimat, miközben őt figyeltem a békatengeren túl. A kérdésre csak megrántottam a vállam elsőre, aztán bólogattam. Nem volt baj, csak olyan furcsán sikerült ez az egész este, amibe most belegondoltam és nem tudtam még, hogy ez mennyire jó. Neki gyógyulni kéne, nekem meg inkább aludni, mégsem ment egyik sem. Nekem folyamatosan pörögtek a fejemben a dolgok, ha akartam, ha nem.
- Szeretem, hogy ilyen vagy, tudod? Remélem, ha most, vagy máskor lesz egy kisbrekink, egy kisLewy brekink, akkor majd ő is pont ilyen lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megesett már, hogy azt éreztem, túl sok vagyok, más úgy igazán, mint a félelmeimmel, mikor éppen rám borul az, hogy de a múlt ismételheti magát dolog és az is, hogy milyen tehetetlen vagyok. Ilyenkor abban a sok jóban, ami ért és elért engem nem látok annyi pozitívumot, mint kellene. Ez elég szomorú, és erősen nyom a padlóra, ahonnan fel kell másznom, de utána minden rendben van. Most is így van valahogy, hiába került szóba a mi van, ha jelenleg nem láttam más jövőt, mint a közöst, pláne így, nagyon ohanásan. A kezén szorítva egy picit felmosolyogtam rá, hiszen nem volt okom búslakodni, arra még a bennem lévő izgalom se adott.
- De az nem olyan finom, csak jobb az igazi, mint mindenből. Úúúúú, tudod mit kaptam múltkor? Ilyen pici, színes tablettákat zacsiban, vannak rajta szép betűk is, jelzésként - kezdtem magyarázni, miközben azon agyaltam, hova tettem a vízben oldódó dinóim a lakásban. Nagyon menők, van minden színben tényleg és fajtában. A V az velociraptor, a t meg t-rex, ezt már tudom, a többinek még nem néztem utána. - Bele kell őket dobni a vízbe, és akkor dinók lesznek belőle, annyira cukiik. Múltkor Volttal kipróbáltuk a kerti medencében, neki is tetszett. Majd megmutatom otthon. Na, abból menő dolog a zacskós vízzel csinált, de a kajcsi az kajcsi, azt ne rontsuk le.
A fejem egyre jobban ingatva magyaráztam még elvonultunk a  kukáig. Némi levegővétel és picit odébb totyogás után figyeltem csak rá, majd kifejtettem az aggályaim is. Engem ezek ugyan nem tartottak vissza, de úgy láttam helyesnek, ha tisztázzuk. Mikor kimondta, hogy őt bizony nem érdekli, akkor csak elmosolyodva kulcsoltam össze az ujjaim magam előtt billegve a lábaimon, majd mellé léptem. Nyomtam egy puszit a halántékára, majd a pad segítségével felmásztam a nyakába. A legnehezebb az volt az egészben, hogy ne csússzon ki a popsim alól a szoknya, mert az egy dolog, hogy elől a buksija eltakart, de a popsimat nekem kellett megvigyázni.
- Azt hiszem megvagyoook. És most smaciiik?
Néztem lefelé rá, várva mi a terv, közben óvatosan kapaszkodtam a buksijába megcirógatva a buksiját. Jó magasan sikerült helyet találnom a műsorhoz, és biztos voltam benne, hogy sokan irigyelnék, mert hát menő, és jó, és Lewcsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon lelkesen meséltem el neki azokat a feloldódós kis lényeket, észre sem véve, hogy furinak tűnik a mese. Amikor láttam az arcán, hogy furin néz rám, akkor még gyorsan befejeztem a történetet, hogy amúgy mi azt már Volttal teszteltük is és juhu. A felsóhajtásra csak ránéztem, hogy de mégis mi a baj a dinóimmal? Nem harapnak, nem bántnak senkit!
- Naaa, ez nem ér és nem is igaz - próbáltam elhinni, hogy nekem van igazam, de az hazugság lett volna. Így végül csak mosolyogva elhallgattam, a puszira meg lehunyt szemmel villantottam egy olyan vicsorgósan Stitches vigyort. Nem volt bajom a szurkálódással, csak néha egy-egy percre morogtam, ha olyat mondott, de igyekeztem abban is érteni a poént.
De ugye kinek van ideje arra, hogy szomorkodjon vagy morcizzon, mikor olyan ajánlatot kap, mint én? Felléptem a padra a fenekemre szorítva a szoknyát, mielőtt bemutatom a csini barackszínű fehérneműm és aztán majd nézhet rám Lewcsi csúnyán. Kis időbe beletelt a jó pozíció, meg a ruha eltűrése, de csak sikerrel jártam. A vádliimat a karjai alatt húztam hátra és az oldalára szorítva kapaszkodtam, miközben megsimizve a buksiját kiadtam a felszállási engedélyt. Ha nem aggódnék mennyire kényelmes neki, szuperül elrepülőznék itt megint, de csak nyugisan nézelődtem ahogy elindultunk.
- Úúú, szeretem őket, nagyok, puhák, cukik, hidegek meg világosak is, tiszta cuuukik - jegyeztem meg, hogy aztán felnevessek, még az egyik kezem a szám elé is kaptam, hogy ne hangoskodjak nagyon.
- Szóval a csúnyán néző nénik a kedvenceid? Szerintem te is nekik, biztos ők is szeretnének menni egy kört és féltékenyek…
A következtetéseim nem mindig voltak a toppon, ennek ellenére, mikor belebonyolódok, mindig születik valami eszméletlen dolog, de ettől én még ezt nem tartottam lehetetlennek. Sőt. A néniknek is van szeme, hogy lássák, ami szép meg jó. Közben kicsit előre borultam, vigyázva, hogy ne zuhanjon rá nagy súly, mert még borulás lesz a vége, az arcát simiztem oldalt úgy figyeltem a macikat.
- Nagyon menő, ha nem esnénk tutira orra én is felvennélek ám! Úúú, nééézd ott pihiznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Ha-ha-ha-ha - ejtettem ki a szavakat szótagolva, ahogy mindegyiknél jobbra vagy balra billent a buksim, aztán összeráncolva a homlokom csóváltam meg a fejem. Bár egyébként abban nem téved, hogy ma tényleg nem láttuk a fésünket. Ez most szomorú, mert azt jelenti, hogy reggel nem kis harc lesz kibontani, márpedig iskolába is kéne menni, amihez fel kell kelni és öltözni. Egyik sem a szívem csücske, pláne nem együtt. De közben még jókat vigyorogtam az önálló életre kelt hajamon, egyből eszembe jutott a fodrászkodós kis kísérleti lény. Ő mindenkinek lenyírja a haját úgy, ahogy arra nem is tudja, hogy vágyik az ember. Egyszerre félnék magamra engedni és szeretném látni mit csinálna a buksimmal. Ahj, mint a normál fodrász, néha ahhoz is ilyen félelmekkel csücsikélek be, pedig Nóri már vagy öt éve a fodrászom, nem is értem.
- Na ugye, de majd kibírom reggelig, nem eszizem fel a hasadról őket. De azért az meg siethetne… - nevettem fel, mert igazából, ha eszem rendes vacsit, akkor is gyakran megesik, hogy a férjecske mellett az egyetlen motiváló erőm a felkerésre az evés. Rémes és elkeserítő, mert az első edzésen a héten mindig bűntudatom van utána.
Nem vagyok oda a természeti katasztrófákért, ez meg határozottan közel járt hozzá, ahogy mintha szikláról lökdösnék le a kis zöldiket, pottyantak le az oldalain. Az egyik a köldökébe csúszott, a másik meg gurult lefelé a combjáig. Szépen vagyunk, itt feloszlatja nekem az egész békaseregem, hát akkor ki fog vigyázni a kockákra, mikor nem vagyok vagy nem leszek? Felszedtem a leesetteket, aztán a rajta elkalandozottak után nyúlkáltam, majd adtam egy csókot a köldöke alá és inkább lecsuszizva a combjára borulva bámiztam fel rá.
- Cuki. Nem tudom, csak ilyen. Aki elviseli, ha békák csücsülnek rajta, vagy éppen ha körbenyalják a pofiját, meg azt is, ha rajzolnak rá és értékeli az új festett kaktuszunkat, meg egy kicsit engem is szeret. Ilyesmi… - rántottam meg a vállam, mintha tökre természetes lenne, pedig egyrészt szerintem én sem voltam soha százas és ez elég jól meglátszott mindenben, amit együtt csinálunk, másrészt pedig annak ellenére, hogy nem mondogatom, csak nevetek esetleg, ezek mind olyanok, amiket nagyon imádok benne. Most is morcisan aludhatna, nem kéne azzal törődjön, hogy én éppen mikkel árasztanám el a testét, mert nem tudok elpihenni.
- Szeretem a brekiket. Én is - vigyorodtam el a kézfejeim mögé rejtve kicsit az arcom, aztán felemelkedtem, hogy feljebb másszak négykézláb, majd átemelve rajta az egyik kezem, vigyáztam a békákra meg az oldalára is ügyesen, megtámaszkodtam. Fölé hajoltam, aztán a gyors puszi helyett hosszan tapasztottam össze az ajkainkat. Amúúúgy sem volt még meg az a bizonyos jóéjt puszi.