Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon látványos gondolkodásba esett, miközben elnevette magát. Pár pillanatig Lewyre nézett, majd maga elé a TV-re végül csak vigyorgósan adott neki egy puszit, mikor közelebb hajolt. Nem válaszolt, még dobolt kicsit a saját ajkain az ujjával végül csak hümmögve felállt. Nyitva hagyta a dolgot, valahogy csendesen tartva érezte a dolgot jobbnak. Különben a múltkoriak után nem állt volna messze már a navinéstől, ott is már a haját is végig nyalta volna, hol itt a probléma? Ő nem érzékelte, hogy lenne. Inkább már az ebre koncentrált, és ennek köszönhetően gördülékenyen és gyorsan ment a kis drága táplálékhoz juttatása, aminek nagyon tudott örülni. Ezután azonban sikerült végre megint minden figyelmét a Drágának lekötni, ami amúgy művészet. Maját egy irányban tartani nem egyszerű néha, gyorsan veszti az érdeklődését és kalandozik más vizekre.
- Anya sem állhat ellen örökre, igaz? Csak vele kell valahogy lemeccselni - sóhajtott egyet, mert tényleg ez az egyetlen elgördítendő… akadály. Inkább nem is koncentrált tovább erre, bár csak meghökkent picit a kérdésre.
- Többen is liheghetsz, nem zavar. - Igen, Maja is tudja, hogy az már nem egy nap, és bármennyire nem érzékeli néha a mondatok súlyát, teljesen nyugodtan reagálja le ezeket, mintha mindennel képben is lenne. Kicsit elgondolkodott azért, hogy fordítva is biztos van olyan, amit nehéz elviselnie a lengyelnek tőle. Ez mindenkinek megszokással jár, nem? - Maradnék is…
Mondta boldogan, miközben a hálószoba felvetésére már érdeklődött is. Követte a korábban vázolt útvonalat, hogy elérje a helyiséget, belépve pedig elmosolyodott a ragacsos szíves művének áthelyezésén, aztán mikor feltévedt a tekintete a plafonra, csak pár magánhangzót sikerült kinyögni, mint egy korábbi esetnél is. Csak most jól rácsodálkozott. Kicsit kuszán, és halkan ért el hozzá az is, amin éppen a vőlegénye tanakodott.
- Ez annyira…. király. És mozog, úúúú. - El is veszett kicsit ebben, egyenesen nekisétálva az ágy végének, sikeresen meg is torpanva így. Akkor figyelt csak újra rendesen. - Fotel? Az fontos egy hálószobába?
Sosem volt képben ezekkel, mármint a saját szobáját hagyta az anyukája dekorálni, együtt választották ki az ágyat és a bútorokat, de ennyi, csak úgy ennyiben el volt rendezve. Az első szobáját meg készen kapta, abba beleszólása sem volt. A kastélyban lévőről meg Ririéknél ami van nem is beszélve. Szóval… ez az új, berendezős, alapokról kezdős dolog még nem volt nagyon előtte.
- Jó nagy az ágyikó. Volt is bejöhet ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Pontosan tudja mennyire nem egyszerű a maga hátvédjével Lewynek lavírozni körülötte. Igazság szerint az elejétől túl sok volt a félelem és a fenntartás az anyukájában ahhoz, hogy bármit könnyedén vegyen, és be kell vallani, se a lengyel, se a saját lánya nem segített sokat. Nem nagyon volt nyugodt időszak. Biztos okoztak már pár álmatlan éjszakát és ebből csak még többet néz ki. Biztosan nem tudna ő odaállni gyomorgörcs nélkül, és az első pillanat, amiben azt érzi, megbántotta, biztosan elnapolta volna. Az pedig ki tudja meddig húzódna. Pedig maradni akar, ennek hangot is adott.
- A kicsi liheg eleget ahogy látom. Hogy tud ilyen gyorsan enni?
Még a kutyusra pillantott utoljára, aztán el is indult és viszonylag gyorsan be is tessékelték őt. Ott azonban elég hamar elveszett a plafon csodálásában, a többi dolog hirtelen másodlagos lett körülötte. Pedig! Amilyen nagy szerelme tud néha az alvás lenni, logikusan az ágy lett volna az első, amit megles, ráveti magát és addig ugrál még bele nem un. De egyelőre ez nem jött el. Szerencse. Riri egyszer mondta neki, hogy ha sokat csinálja ezt, a plafonba fog fejelni, és úgy jár, mint a mesehősök, beszorul egy lyukba a feje és lóghat lefelé. Na mindegy is.
- Nagyon-nagyon tetszik, ezt te találtad ki ide? És hogy nem itt vagy és bámulod folyton? Mennyire szép már!
Kicsit még el volt veszve benne, és sikerült mindezt a plafon felé magyaráznia, persze nem így akarta teljesen. Mire pedig összekapta magát a kviddicses már az ágyon feküdt, ő csak felnevetett, aztán feltérdelve az ágyra mászott közelebb. Nem kezdett el ugrálni, ő soooha, kicsit se. Na jó. Kicsit, maximum. Ezután fölé hajolva szerencsétlent beterítette a hajával, vigyorgott és nevetett rá még valamennyire elfogta a kezeivel, de egy puszi után csak elfordult és lefeküdt mellé. A kacsóit a hasán összefűzte aztán nézett csak oldalra.
- Hát, van, aki nem szereti, ha ott van más is az ágyban, vagy a közelében. Pedig milyen édes már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Gondolkodóba esett a saját kérdése kapcsán, de nem firtatta túlságosan. Ne volt valami magasan képzett a témában, így csak furcsán méregette a helyzetet. Totálisan elvarázsolta még azzal is, hogy itt-ott rizsszemek potyogtak a kutyus mellé, amit aztán nem zavartatva magát evett meg, mikor észrevette. Nem kellett attól tartani, hogy étvágytalan jószág lenne.
- Az igen, mekkora pocija lehet utána, mint aki lenyelt egy… srágadinnyét? Az a kisebb, igen.
Növésben van, kell az energiához az étel és a soook szundikálás. Maja tudja, ezt a szent kettősséget, ő sem mondana re róla semmi pénzért. Mondhatni a kiskedvencek szintjét néha simán súrolja az igényeivel. Legalább könnyű vele ebből a szempontból. Más terén már akadhatnak fennakadások, de üsse kavics, kompenzálva van minden. Talán jobban is, mint kellene.
- Ííííj, szuper jó lett. - Nyögdécselt még egy kört a plafonnak miközben felmászott az ágyra, aztán elvigyorodott. Kivételesen értette is, amit hallott. Érzékelte a problémaforrást, így amíg elterült, a haját oldalra igazítva kezdte ideiglenesen összefonni, hogy legalább mindenfelé ne kerüljön. Kicsit fészkelődött az ágyon, aztán felnevetve a visszakérdésen bólogatott.
- Teljesen megfelelő. Különben külön ágyban otthon is aludhatok, ahhoz nem jönnék ide.
Ártatlanul pillogott, mert ezt olyan egyértelműnek tartotta, hogy ha már idejön és marad is, az nyilván nem azt fogja takarni, hogy szeretne a kanapén egyedül mesét nézve szuszizni. Régen biztos vonzotta volna egy ilyen gondolata, de jó ideje nem így van. Közben kicsit megemelkedett, hogy kifelé nézzen a szobából, ha sikerül, de úgy tűnt a gyerkőcke nem ide tart, így végül csak beharapva a száját keresztbe feküdt Lewy felsőtestén, a karjait a saját feje alá téve. Fejét felé fordította még beszélt, bár egészen egyértelmű volt a dolog.
- Igen, nagyon, bár még mindig alig hiszlek el. Vettél egy lakást… lett egy Voltunk, mi a következő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy pillanatra grimaszra csúsztak ajkai a probléma hallatán, szegény kutyus, nagyon rosszul hangzott ez a végkimenetel. A szieszta gondolata már annál szebben. Belegondolva kicsit jobban ebbe, Maja is arra jutott, hogy ez mindenki számára lehetne irányelv, hiszen evés után a legjobb dolog a világon a csendespihenő. Bár ez nagyon nem adatik meg, ovi óta legalábbis még a navinés lányka se nagyon futott bele. Kár érte.
Szerencsére az új helyiség, és a belső hamar elterelte a figyelmét és felragyogott az arca, úgy mindenre. Kiszúrt dolgokat, körbe is nézett, de egyelőre csak szokta a gondolatot, hogy ez is olyan állandó pont lehet, mint mondjuk Lewy. A koli is fura volt neki elsőre, de aztán úgy hozzászokott, mikor ment, megjegyezte mi és hol van.
- Ühmöhm… azok? - Zavartan inkább a haját figyelte, csak aztán pillantott maga mellett a lengyelre, kicsit bele is pirult. Nem szánta ezt annyira nagy kijelentésnek, mint ahogy mégis sikerült. Magát is meglepte azért valahol. - Pedig nincs is sok meg nagy, tényleg.
Rá kell lassan jönnie, hogy amit ő természetesnek vesz, hogy érez, éreztet, az nem biztos, hogy annyira egyértelmű a vőlegényének is, sőt. Talán az érzékelt meglepődéssel egy kicsit be is fészkelte ez magát Maja fejébe. Ahogy nézte őt csak kicsit összehúzva magát vigyorodott el, aztán megsimizve a mellkasát közelebb csúszott egy kicsit és nagy szemeket meresztett a válaszra.
- Ne?  Megint valami de ne? - Kicsit szomorkás buksival figyelt, de szerencsére ez nem tartott ki olyan sokáig. - És mit fogunk csinálni? Fel kell avatni a lakást, nem?
Bár általában az ilyen ötleteléseknél idő, mire összeér kettejük gondolatmenete, most Majának leginkább tényleg csak érdeklődése volt, mit is szeretne a lengyel, elképzelése az nem. Különben is pár hete kicsit újraértékelte ő is az ünneplés-ajándék-együtt alvás dolgot. Csak még a következtetések nem tiszták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit talán megilletődve is volt, nem csak zavarban a visszakérdéskor. Nem mondhatná senki, hogy nem furcsa a helyzete, és itt nem is feltétlenül csak a viselkedéséből vagy az érzéseiből kell kiindulni. Egészen máshogy zajlik az élete, mint egy átlagos lánynak mondjuk a házában, vagy az évfolyamán. Persze nincs két egyforma ember, de vannak társadalmi elképzelések, meg határok, amiket bármely irányba túlzásba lehet vinni. Maja azt sem tudta pontosan hol húzódnak és melyik oldalán táncikál. Annyira izoláltan élt az emberi kapcsolatoktól sokáig, hogy a hirtelen belecsöppenéstől minden addig elraktározott kiborult. És így lett ez a rágógumilét is.
- Szeretlek, Szívecske, ez ezzel jár azt hiszem, nálam legalábbis biztos. Mint a pingvineknél, össze lehet bújni.
A végét már nagy vidámkodva közölte, ezt már egyszer-kétszer ugyan sikerült ellőni, de mit tegyen, megihletik a kis hűvös, csinibe öltözött madarak. Meg a négy kommandós is a meséből. Menten megjött a kedve hozzá, hogy megnézze valamikor, de legalább nem kalandozott el túlságosan.
- Óóó. Ühm, ez így bőven jól hangzik. És azt is kigondoltad már, hogy mikor?
Érdeklődve mosolygott rá, igazából a kérdésből is kihallatszott az, amit Maja gondolt. Általában a Drága előtte jár több lépéssel és ha nem kérdez, lehet be sem éri. Másrészt meg, nyilván érdekelte, hát ez tök nagy dolog. Ebből a szempontból pontosan megértette miért sírta el magát Veszna és akadt ki, de aztán nyilván örült is, ha nem is kirobbanóan még neki. Valamiért az anyukája nem igazán akar ahhoz a tempóhoz tapsikolni, amiben elkezdett felnőni Maja. Érthető.
- Én… nem úgy… gondoltam, vagyis sehogy, csak ilyenkor szokás azt hiszem az ilyen.
Áh, már majdnem hiánycikk volt, hogy Maja a saját mondatában elakadjon, majd bele, ahogy az is, hogy esetleg félreértsen valamit. Mondjuk nem gondolt bele miben térhetnek el, ő csak feldobta, aztán ez alakult. Szusszant egyet a lengyelen fekve aztán puszit adott a kulcscsontja környékéra, majd feltornázta magát ülő pózba mellé. A tekintete meg megint kicsit a plafonra kalandozott. Na, nem nagyon tudta még elengedni ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mosolyogva figyelte, ahogy körbeírta Lewy, mi is a helyzet. Igazából nem akarta ezt kiprovokálni, vagy éppenséggel elvárni, ő pontosan értette, illetve érezte. Azok a repülő kis örömforrások elég régen bemásztak a pocijába és nem nagyon akartak elszabadulni. Lehet végleg be is költöztek. Furcsa lenne, ha mindig érezné, hogy van odabent valami, persze ettől még nem volt vele semmi gondja, az pedig nagyon széles mosolygást eredményezett, hogy ezt így hallotta és jól is esett a kis lelkének. Apró örömök, no.
Az viszont biztossá vált, hogy a felvetett kérdésével még ismeretlen és átgondolatlan terepre tipegtette magukat. Nem volt szándékos. Csücsörítve grimaszolt kicsit ahogy gondolkodott, nem a kérdésnek szólt, inkább csak próbálta átgondolni, hogy amúgy mi is vár rá az elkövetkezendő hónapokban. Az iskola gondolata messziről elborzasztotta, de most más időpontjait próbálta összekaparni, mintha olyan fontos volna. Pedig igazából csak döntenie kéne. Mi abban a nehéz… ó, várjunk, csak Maja.
- Szünet? Jaj, igen. Ahham, lehetne. Nem hiszem, télen hideg van. - Nem hinné, hogy akar várni, hát, az is válasz. Néha tényleg egészen a helyzet magaslatán van abban, hogyan kéne a lehető legszebben megúszni a konkrét válaszadást. A magyarázatról meg szót se ejtsünk. Nyilván nem rajong a télért fázós lévén, de például a karácsonyt meg tökre szereti és a hó is jó dolog. Na mindegy. Igazából nem nagyon tudja, hogy mennyire lenne jó, ha ebben ő döntene. Sokkal jobban szereti, ha a fix dolgokhoz alkalmazkodik, és boldogság van. - Ő, igen, persze. Azt se tudom milyen kellene. De te úgysem láthatod addig tényleg…
Előbb kicsit kétségbeesetten meredt maga elé, aztán meg megvilágosult a saját mondata közben. Nagy valószínűséggel Alíz lesz az a szerencsés – vagy Maját ismerve kevésbé -, aki vele fog tartani és szenvedni, mire meglesz az a bizonyos nagybetűs ruha. A figyelmét most azonban ehelyett a lakás és a lengyel jobban lekötötte, lesz még ideje ezen gondolkodni máskor.
- Mert amúgy hallgatnám? Mármint, mindegy. Csendben maradok. - Legalábbis most már biztosan, nem szereti, mikor csak úgy kicsúsznak a szavak és hasonló helyzetbe sodorja saját magát. De lassan visszanyert valami kevésbé piros és meleg pofikülsőt. Egy sóhaj kíséretében összepréselte az ajkait, mikor a popsijára ért a kéz. Egy kicsit el is vesztette a pillanatot, pedig rá akart kérdezni milyen ötlet. Aztán ahogy feltápászkodott csücsibe, sikerült már beszélni is megint.
- Azt mindig, tudod. De nem muszáj, maradhatunk itt is, vagy amihez kedved van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Én is. Néha olyan Tündérkeresztanya Vivi. Sokat segített az elmúlt hónapokban, csak furi. Bár én aztán nem szólhatok semmit…
Maja felnevetett szintén ahogy a szőke szemébe nézett, hiszen elég bizarr lett volna azt mondani, hogy ő bezzeg normális. Nem az, megvannak a maga kisebb vagy nagyobb hátrányai, de jól együtt tud élni ám velük. Legalábbis úgy néz ki. Hevesen bólogatott a tényre, hogyha már macska, az egy is elég. Eleve elgondolkodtató, hogy aki olyan sokat vesz magához egyszerre, nem pedig nagy szünetekkel, hogy tud megfelelően szeretni és gondoskodni annyi kis drága állatról. Közben pedig csak játékosan megbökte a lábát huncut mosollyal, ne szerénykedjen, volt kint Maja is drukkolni és figyelni, pontosan tudja, mennyit dolgozott ezért már most is.
- Amúgy igen, az emberek tök zizik. Nem nagyon mesélnek valódi dolgokat, akik igen, azok ritkák, ijesztő dolog. Én is remélem, talán úgy könnyebben venné azt is, hogy én sem csak vele vagyok már.
Harapdálta kicsit az ajkait egy sóhajjal, mert ugye azt Alíz is tudja, hogy ott van a barátja, meg azt is, hogy a sztárkviddicses nem éppen a korosztályuk. Nyilván sejthető, hogy ettől egy szülő se lenne elájulva, ahogy pedig halad ez az egész, nos, nehéz.
- Tök igazad van, én hiszek benne, hogy mindenki egyszer csak belesétál a nagy szerelembe és onnantól tudni fogja, hogy minden így kerek… - Meg abban is hisz, hogy ő ezt már kipipálta, bár voltak pillanatok, mikor úgy fájt a szívecskéje, de hosszú ideje nincs már ilyenen fejfájása. Sőt, ami az elmúlt napokat illeti, pláne. Viszont ennek ellenére se akarta erőltetni, csak egy kicsit kontárkodott bele az ötlettel. Közben a gumicukorért nyúlt és két békucit a pofijába tömve figyelt.
- Hááát… ez nehéz, annyira semmi elképzelésem nincs, amitől mindig kiakadnak az emberek. Azt tudom, hogy szeretnék táncolni… talán, ha elég ügyes leszek, a záróvizsgákra felkészülök a felvételire egy komolyabb művészetis suliba, ahol lehet. De őszintén nem tudom. Te gondolkodtál már merre? Vagy mivel?
Szívesebben hallgatta volna Alízt, olyan sejtése volt, hogy a szöszinek sokkal jobb vagy egészebb elképzelései vannak, amik rá is motiválóan szoktak hatni. Különben a lengyel kviddicses előtt ki rugdosta volna át olyan serényen Maját a vizsgán? Hát persze hogy Lizus! Közben még simizett egyet a lehunyt szemű kutyus buksiján, akinek láthatóan végkimerülésbe fulladt a délutánja, meg tudja érteni. Éppen javasolni akarta, ha kitárgyalják a fontos dolgokat, elindulhatnak vele, hogy kényelmesebb ágyikóba kerüljön, de eszébe jutott még valami. Mosolyogva aztán felnézett a barátnőjére, volt itt még, amit el akart mesélni.
- Úúú, valamit még szerettem volna, de ígérd meg hogy még köztünk marad - lelkesen pislogott, miközben ránézett a másik navinésre, majd, ha beleegyezést kapott folytatta. - Képzeld, Lewy megkérdezte, hogy lennék-e a felesége…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha csak a hideg lett volna az egyetlen kifogás, tény, Maja bármire képes véletlenül. Az, hogy a jégen eltaknyoljon, csak egy variáció a sok közül. Hajlamos lenne első nekiindulásra egy hófehér ruhában latyakba ülni, vagy kitörni a saját nyakát valami módon. Ebből kiindulva, bármennyire is biztosan tipeg magassarkúban is, nem tudja elképzelni, hogy ez bizonyos terepviszonyoknál ideális lenne. Beszorul mondjuk egy pocoktúrásba, aztán annyi az egész napnak. Már persze hogy a cipő és nem Maja, ő csak nem ragadna ilyenben… felejtsük el ezt a gondolatot inkább.
- Meg is ölnének az edzőim utána, rögtön másnap. Nem lenne gondom a törés kiheverésére… A koreográfusunk már attól a haját tépi, hogy görkorizunk néha a lányokkal. - El tudja képzelni, mekkora bajban lenne, azon túl, hogy fájna, rossz lenne, besülne a saját nagy napján. Szóval nem, ezt a dolgot hamar elvetette. Na nem mintha a többi évszakban ne lenne néha kifejezetten esetlen és béna. - Nem tudom mihez ragaszkodok. Eddig két esküvőn jártam, általában nem figyeltem annyira… Nálatok van valami más amúgy? Mármint eleve a nevet is így…szóval ilyen más.
Máig nem tanulta meg rendesen kifejezni magát, nem baj, majd a következő tizenhat évében megpróbálkozik újra, vagy sikerül, vagy nem. Ennek ellenére komolyan kérdezte. Ha nagyon őszinte akar lenni, tudja, hogy ez azért elég nagy dolog és sok meló, mire az ember leszervezi, vagy szervezteti. Egy ruhát még csak ki tud kisebb segítséggel választani, hát minden lánykának volt már ovis korában is álma fehér ruháról, neki ne lenne? De persze ez még csak nagyon kis része az egésznek.
- Már van… néha, csak jobban szeretem, ha nem én vagyok hangos. Ezt pedig… - kisebb fejbillegtetés után pillantott fel rá, hogy aztán egy sóhajjal nyugtázza csak. - Tudom, de nem örülnék, ha ezért te nem éreznéd jól magad.
Nem nagyon tudta, hogyan fogalmazza meg, hogy ő még mindig eléggé nem kedveli a szituációt. Nem csak azért, mert kap egy ne vagy nem szócskát, ami különösebben nem esik nehezére, hogy elfogadja, ő aztán bármit, inkább csak az zavarja, amit közben lát rajta. Meg a jegesmedvék szorgos követése testhőmérsékletben.
- Most mi a baj? Úúúú, Stitch. Na, először is, nem is sírok mindig, egyszer csak a jelenet után tört elő! Másodszor, de, szerintem ő is sír, tök jogosan. Hát ő a rút kiskacsa a meséből, én is lógtam ki a sorból, tökre megértem szegényt…
Néha kinyílik a szájacska és nem tesznek rá féket, vagy gyárilag kimaradt, ezért nem használja annyit Maja, fene se tudja. Mindenesetre nagy örömmel és tudálékosan mászott le az ágyról, aztán azzal a lendülettel, ahogy hátat fordított érezte a tenyeret a popsiján és nagy szemekkel összeráncolt homlokkal pillantott hátra. Nem volt sértett vagy különösebben mérges, inkább csak hirtelen rosszallását fejezte ki.
- Hééé, most én is csapkodjam a feneked? Pedig hoztam gumicukrot, de most kétszer meggondolom, kapsz-e.
Azzal el is indult kifelé, út közben meg a kis cukiságot kereste padlómagasságban, hátha előbukkan, de úgy tűnt valamerre nyugalomban van még. Hátra nézett azért, hogy jön-e utána Lewy, meg gyanakvóan is pillogott, mielőtt még egy orv támadás éri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Míg a fejecskéjén átfutott pár komolyabb baleseti halálnem, addig sem veszett el azért teljesen a részletekben. Szerencsére, mert, ha ez megtörtént volna, pár részletet tuti ugrik nem csak a beszélgetésben, de lehet, hogy az estében is. Lehet kicsit össze kéne kapnia a gondolatait, nagylány már, legalább ezeket megpróbálhatná rendben tartani, ha csak egy egészen kicsit is. A válaszra csak ciccegett, miközben grimaszolva rázta meg a fejét. De neeeem, nem akart belemenni, egyrészt mert esze ágában sem volt felvázolni mennyi probléma volt már ebből, mikor estek és keltek, meg milyen mozdulatokat szoktak kipróbálni görkorin is – biztosan el tudja az eséseit enélkül is képzelni a vőlegénye. Másrészt nincs annyi ideje az embernek. Harmadrészt Maja, nem fogja nagyon csacsogósra venni, már így is megint a napi beszédadag limitjének felső lécét verdesi.
- Áh, pedig már azt hittem minimum kézen állva kell oltár elé sétálni, miközben énekeljük a himnuszt, vagy valamit, mondjuk a The Muffin Man-t… káár. - El tudta képzelni a jelenetet, végre is hajtotta volna nagyon szívesen, ezen pedig el kellett magát nevesse. Gyönyörűen nézett volna ki, pláne, ha a ruhája valami naaagy hercegnős és az egész a nyakában köt ki. Idő előtt villantott harisnyakötő lett volna az bizony… De még így is tény, hogy Maja azért elég komolyan tudja ezt venni, nagy dolog, de azért sosem tudhatja az ember, ki és miként gondol erre. - De a piros-fehér tetszik. Az szép, meg ahhoz a valami kék is illik…
Még egy utolsó puszit nyomott a Drága mellkasára és inkább önállósítva magát szórakoztatta magát köröket rajzolgatva rá, elfogadva a tényállást, bár tejesen meg nem lett győzve erről. Most éppen lehet nincs ilyen, de ebben néha nem biztos. Mondjuk amúgy is elég bizonytalan egy lélek, nincs ebben semmi igazán meglepő.
- Senki, csak úgy jegyezted meg, mintha olyan rossz lenne ez. - A kisebb üzemzavarral a tapizás miatt elég halkra sikerült, de nem is akarta firtatni. Tisztában van vele, hogy lehetne több hangja, hogy nem kéne mindig mennie, hogy de te mit szeretnél és hogy na válaszolhatna hárítás nélkül, de nem szeret. Ilyen ez, ez jutott. Elfogyott az osztogatásnál az „akarom” és a „határozottság”, mire odaért.
- Rettenetes vagy, majd még visszakapod. - Nagy volt a kísértés, hogy ne csak a szája legyen nagy a navinésnek, sőt, még a szokásos visszakérdését is szépen lenyelte, de végül csak csúnyán nézve rá látványosan elfordult és elindult ki ezek után. - Jól hallottad, el fogom rakni a te részed, és majd… és majd…
Odaadja másnak? Megeszi helyette? Eldugja? Ugyan már, ő is tudja, hogy nem tud olyat mondani, amit be is tartana, így inkább csak elballagott a táskájáért, hogy kiszedje a zacsikat, közben kitérőt tett Volt felé, hogy megsimogassa a kis cukiságot, aki láthatóan élvezte a figyelmet. Mire visszaért a kanapéra és elhelyezkedett Jumba már a bizottság előtt állt és sorolták, éppen miért is, aztán megjelent Stitch és baaah, Maja ráragadt a képernyőre. A gumicukrokat az ölébe tette, a békásat – természetesen – bontani is kezdte, aztán csak leselkedett kicsit Lewy felé.
- Úúúú mooost, fiiigyeld, körbenyalja az üvegeeet. Ééés elviszik...szerencsétlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Dingdingding… az a kis jelzőhang megszólalt Maja buksijában, felvillant a villanykörte, eljött a világosság… mondhatjuk ahogy szeretnénk. Ha az a kérés, Maja teljes kviddicsfelszerelésben is odaáll, nem igazán problémázott volna. Még akkor sem, ha azzal annyi plusz kilót cipelne, mintha valaki a hátára ült volna. Vagy a saját mezében is, fejjel lefelé nézve a kilences úgy is stimmelne. Mindegy is. Nincsenek ilyen ambíciói, csak nevetgélősen adott egy csókot a lengyelnek, és inkább elraktározta, hooogy majd, valamikor ezen a ruha dolgon el kell gondolkodnia, de egyedül úgysem fog menni. Még jó, hogy van neki egy Alízkája, egy anyukája, egy Ririje, egy Verocsa…. Legalább egy lánynak kellene legyen valami vásárlós lelkesedése az ismerősi körében, reménykedik.
- Én elhiszem, ne izgulj.
Biztosította mosolyogva, mert itt még közel sem érezte, hogy pillanatokon belül már csak grimaszolni fog és rázni a buksiját. Na, szépen vannak. Persze nem gondolta halálosan komolyan, de azért csak kikérte magának. Ezután inkább a gumicukorra, a mesére meg a kutyusra koncetrált még el nem helyezkedett és el nem hangzott a nagy magyarázkodás. Peeersze, jó kifogás. Niylván nem annak szánta, de bármit meg lehet oldani.
- Van egészséges nasi is, én sem ehetem ezt mindig…sajnos. Tőlem rágcsizhatsz zellercsíkokat, vagy répakarikákat. Ú, az finom. Meg az uborka. Szóval na, csak ne írd le a nasit!
Mondjuk ezzel rá is hagyta és pár szem után ő is csak meredt a zacsira, nem működtek ma együtt a gumicukrokkal. Összetekerte a nyílást, majd a kanapé végébe téve közelebb húzódott az immáron nyomokban Voltot tartalmazó vőlegényéhez, a puszi után pedig eldőlve feküdt félig neki, félig egy díszpárnán a fehér cukiság közelében. Még egy - szerencsére ragacsos szájfénymentes - puszit is nyomott a kicsike fejére.
- Tudom, egy kis drágaság. Van ohanája.
Annak ellenére, mennyire nehezére esik olykor mesenézés alatt, de összecsukott szájjal nézte, és bár ő mindent megtett csak elpityeredett, mikor leült a kacsás könyvvel az erdőben Stitch. Egyedül.
Legközelebb már csak a mese végén jött el ez a bizonyos pillanat, de tudta, hogy mindenki megmenekül, lesz nagy Ohana és boldogság. A stáblista idejére a kis fehérrel együtt nagyon laposakat pislogott már Maja, és észre sem vette, hogy elszunnyadt, miután Lewy kezét a saját arcához húzta és úgy szorongatta. Olyan megnyugtató, hogy a mese vége mindig jó; bármi is történjen az elején vagy a közepén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Felkuncogva a dicséreten bizergálta meg a hajpántja füleit. Ő is szereti őket, bár nagyon különleges indoka nem volt felvenni, de reggel a kezébe akadt még Riri is készülődött így végül maradt a kis kiegészítő. Azért cicabajusz és nózi felfestése most elmaradt, pedig csak azért zavartatta volna magát, hogy esetleg túl sokan nézik úgy meg.
- Ó, tényleg, a lényes nénihez megyünk, őt szeretem. Múltkor megdicsért mert mondtam pár szót olaszul.
Meséli el gyorsan, még eszében van, hogy egyszer neki is sikerült valakinél jó pontot szerezni, ha nem is a tudásával. Viszont mindezek ellenére kicsit lefagyott, hiába fakultatív, a házi az házi. A szó is instant borzongásra, döbbenetre és félelemre készteti Maját. Az arcára minden kiült hirtelen, mintha most látta volna meg az őzike a vadászt és nem lenne menekvés.
- Volt házi? Én sem - teszi még hozzá Verocs mondandója után. Elég sokatmondó ez így mindegyikük számára, nem is tesz hozzá többet, inkább figyeli Alíz mit művelt vele, róla tudja, hogy nem csak hogy megcsinál egy ilyet, ha nekikezd, de a lehető legjobban. Ha meg nem tette, tuti jó oka volt. Szereti a csajokat, jól össze vannak rakva hárman. Ezért is ajánlja fel egyből, hogy csücsi hármasban hátra, és mikor mindenki elhelyezkedik elő is kap három, egyforma pacis színezőt amint Liv néni elkezd a besoroláson kívüliségről beszélni jó hosszan. Uuuuncsiiii.
- Versenyszínezés? Melyik oldalak? Aki elsőre befejezi, annak az utolsó állja a délutáni sütijét a faluban?
Hatalmas lelkesedéssel kérdezi, forogva közben a lányok irányába. Párszor felpillant, de úgy tűnik a tanerő nem szándékozik mászkálni, a  táblánál és az asztalnál topogva beszél, mutogat és ír, ami teljesen jó. A jegyzet így első órán még nem a világ vége, hiszen azt mondta nem vesznek sok dolgot, csak kiegészítéseket mesél. Akkor meg? Engedje el mindenki.
- Mumus? Brr. Ti tudjátok mi a mumusotok amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem volt a nagy gondolatok és tanácsok embere sosem Maja, de a biztatáshoz értett. Így történhetett az is néha, hogy még bár neki nem sok elképzelése volt a távoli jövőről, mármint életcél és munka, végzettség terén, másoknak szeretett segíteni gondolkodni ilyeneken. Valahogy ilyenkor elhitte, hogy ő sem a semmibe megy előre, pedig valahol ez volt a helyzet. Tudta hol, kivel, miként szeretné magát látni mondjuk tíz év múlva, de konkrétumok, hogy mi lesz vele a VAV után nem igazán futkostak a buksijába. Pedig itt van a küszöbön, már csak egy utolsó sima tanév, aztán a végzős év. Gyorsan megy az idő, nagyon. Ebben érzékeli, de a párkapcsolatában kevésbé, bár nem az első, és biztosan nem is az utolsó Viki, akit így meglep. Kicsit elpirulva pillant rá és bólint mosolyogva.
- Öhm, igen, van. Köszönjük.
Na, az legalább megvan, hogy mit mondtak neki és nem veszett bele az első különös kérdésbe. Persze lehet, ha nem lenne így elvarázsolva, meg tartaná a normál tempót a társaival és nem lenne ilyen zizzent, ő is furcsállná, ha egy korabeli így állna. Most azonban túl boldog volt átgondolni, hogy mi is történt vele szűk fél éven belül.
- Háát, részben, azóta egy kicsit többet is tudok, mint amit lehet a médiából. De Lewy szeret mesélni is én meg szívesen hallgatom, úgy könnyű. - Szemeivel a pályát vizslatta még magyarázta a dolgot, aztán pillantott a másik navinésre elvigyorodva. Tulajdonképpen őt szórakoztatta, hogy tudott olyat, amit tévesen közöltek, vagy, hogy amúgy mennyire rendesek és mindegyikük ember, semmi UFÓ-ság, ahogy egy egyszerű embernek a sztárok tűnhetnek. Például az őrzővel kifejezetten hamar megtalálták a közös hangot a „nutella” hangzóiban. Abban mondjuk kevésbé lennének most egy nézőponton, hogy a csapat mi a fenét művel. Nagy grimaszokkal próbál túllépni a látottakon és a gurkós eset láttán előbb a kezeibe temette az arcát, aztán figyelte mi lesz.
- Ahham. Ismerős a név valahonnan? Őőő, válogatott játékos is, német. Ha az kicsit ismerősebb…
Próbált segíteni, mert úgy vette észre a szőke hajtó témája valamiért izgi lett hirtelen. Ő pontosan tudja, milyen rajongónak lenni, szóval még az se lepné meg, ha kiderülne, hogy a lány szobájában is lógnak poszterek. Mondjuk amíg nem Lewyről, szava se lenne rá. Utóbbi esetben meg nem lehetne ugye, de azért… mindegy is. Inkább az éledező hazaiakra koncentrált. A vőlegénye gólját a nézőkkel együtt nagy éljenzéssel díjazta, aztán válaszolt csak, mikor a popsija végre megint ülést ért. Nem nagyon egyhelyben maradós ilyenkor.
- Muszáj lesz neki, valahogy összelegózzák és visszaküldik. Mondjuk azt, hogy ha a makacsságnak vannak szintjei, akkor ez a három hajtó a pályán a kimaxoláson is túl van hárommal…
Közben kiszúrta a fogót, aki éppen előttük száguldott el, elég közel is a páholyokhoz, vélhetően látott valamit. Más esetben nagy hevesen integetne a fiúnak, csak mert mért ne, most viszont csak erősen drukkolt. Fontos meccs ez, nem akar szomorú véget. Ami úgy tűnik nem is jön el, hiszen egyre jobban állnak és a sérült is igyekszik talán vissza.
- Most nézd meg, mondtam. Már ott ácsorog, vissza akar jönni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Boldogság, gyere haza. Maja fut, rohan, elhasal, de pont elkapja a lufi madzagját, ami éppen kirepült a kezéből. Már éppen felnézne a rózsaszín, muffin alakú csoda után, amikor hirtelen megrezzen, ahogy a hasáról a súly megszűnik. Egy percre összeszaladnak a ráncai a homlokán, a szemét nem akarja kinyitni érzékelve a fényt, el is fordítja picit. Fel is ébredt, meg nem is. Még előtte van az iménti lufikergetés, de érzékeli, ahogy Lewy eltávolodik aztán már csak a takaró érintését.
- Mééég neee.
Nagyot sóhajtva kapaszkodik bele a huzatba, hunyorog kicsit, aztán az elindult páros után pillog. Éppen átfordult volna a Drága párnájába kapaszkodva, amikor az agya mozgásba lendült. Nem szólt az ébresztő, hétvége van, de még milyen. Elvigyorodott magában, ahogy a párnába temette az arcát és még percekig csak fetrengett kicsit.
Ez a vidámsága annak ellenére látszott kitartani, amik az elmúlt időszakban összegyűltek. Érthetetlen okokból kicsit megint elkezdett befelé fordulni, olyan kis elhúzódó volt az emberekkel, aztán meg jött a kis fullánkos. Nem is nagyon tudja már pontosan mi történt, pedig elmesélték neki úgy nagyjából, csak nem ez érdekelte. Majdnem elsírta magát, mikor először eszmélt rá, mi lett vele, utána a viszketés meg a fájdalom hatására sikerült is. Három teljes hétnyi teljes lemerültség és dinóság - bár nem halt ki végleg - után viszont újra hazajöhetett. Nagyon rosszul érezte már magát, nem tudott aludni, hiányzott neki a vőlegénye és a babakutyi is. Ohana nélkül egy nap is sok, nem még ennyi. Na, ez az időszak se segítette azt a kis nyünnyögős és hisztis hangulatot, ami rajta volt éppen. De szerencsére sikerült kikeveredni az első itthoni napok után, aztán meg ott volt az anyukája szülinapja, most pedig ez. Boldogság hazajött. Mint valami fura háziállatnév.
Felülve az ágyon nézelődött kicsit, még kitisztult a látása és megszokta a fényt, aztán lemászott az ágyikóról és még rendes is volt, megigazította. A hiányos öltözetét orvosolva pedig kikapta az első szimpatikus színű és könnyű ruháját a szekrényből majd felvette és elindult a többiek után.
- Úúúú, jó illat vaaan. Segítsek valamit? - Kis lépésekkel szelte a távolságot maguk között, aztán Lewy mögé érve, mikor éppen nem látott semmi katasztrófaveszélyest a keze ügyében, átkarolta hátulról, aztán lehajolt Voltért. Nevetve fogadta, ahogy a gyerkőc éppen végignyalta az arcát. Ilyen csókban se volt még része üdvözlésként eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyszer úgy pihen, mint akit fejbe is vágtak és akarattal se ébreszthető, máskor meg van ez, hogy egy légyzizzenést is észlel és mocorogni kezd rá. Lehet benne volt még ebben a nem túl mély alvásban kicsit a kényszer, hogy hosszú idő maradt ki, hiába volt minden a helyén már hosszabb ideje újra. A puszi azért megnyugtatta meg a takaró is, hogy nincs nagy baj, nem ég a ház és vigyázzba se kell állni. Mosolyogva nyújtózott kicsit, mielőtt oldalra fordult volna, hogy még pihenhessen egy hangyányit. Inkább már csak lustálkodás volt, mint érdemi visszaalvás így gyorsan le is tett róla és észlelve, mi van ma, összekapta magát, amennyire sikerült a reggeli állapotában.
Gyereknap van, juhu! Tavaly fellépés miatt lecsúszott az ünneplős fázisról, ő maga volt az egyik program, így az ideinek extrán örült. Arról nem beszélve, ha már a szülinapja úgy alakult, ahogy, most lehet kicsit ünnepelni. Bármit is. Ehhez mérten, meg mert a felpörgése ellenére sem volt indíttatása a házból kimozdulni nem vitte túlzásba a ruházkodást, de azért ügyesen most legalább eljutott addig, hogy legyen rajta. Ezután meg nem volt más hátra, mint előre.
- Háát jó. Neked is szépségeset, Drága. - Viszonozta a csókot is még mindezek előtt, ami határozottan élvezetesebb volt, mint Volt szeretete, de őt is imádja persze. Aztán meg erőteljesen lefoglalta, hogy leselkedjen a palacsinták után, így már csak akkor figyelt fel a méregetésére, mikor azt befejezve rámosolygott a lengyel. Egy fél pillanatra magára nézett nem-e kajafoltos vagy festékes - egyik sem lenne lehetetlen, csak Maja -, de nem észlelt bajt, így el is engedte hamar maga mellett. - Jól alukáltam, nem zavartál, azért nem szóltam. Hajnalban Volt akart belemászni a számba, az kicsit zavaróbb lehetett volna, de rájött, hogy rossz helyre nyomta a mancsát és arrébb ment.
Meséli teljes átéléssel a sztorit, a keze is jár kicsit hozzá, de mikor észreveszi, inkább azzal is megfogja a babut és leül vele az ölébe fogva őt, egyelőre elég türelmes ehhez ő is, tuti le lett már kenyerezve.
- Hát először is együnk, mert éhes vagyok… de amúgy még nem gondolkodtam rajta. Miért? Tudsz valamit, amit én nem? - Nagy lelkesen érdeklődött felnézve a kviddicsessztárra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szerencsére hamar tudatosult a lánykában, hogy nincs ébresztő, semmi kötelező dolog sincs kilátásban és zavar sincs az erőben, csak mozgolódás. Hunyorgósan pillogott kicsit, aztán mikor nagyjából felfogta mi a helyzet a legnagyobb nyugalommal próbálkozott meg még visszamászni álmába a lufik közé. Kevés sikerrel, de annyira nem is bánta. Érezte a jó illatot, amire a pocija is egyből éledezni kezdet és vágyakozni. Legrosszabb, pláne, ha valakinek tartania kéne magát a kalóriabevitelhez, de azt két étkezéssel kivégezné rövidtávon. Kivonulás és a reggeli köszöntés közben osztva és szorozva elengedte ezt, majd később ráér megint aggódni ezeken. Mielőtt még elindult volna lecsüccsenni egy gyors puszira visszalépet, aztán el is helyezkedett a kicsikével az ölében.
- Attól engem nem kell félteni, elég rágondolni mondjuk arra, hogy mennyit szövegelnek nekünk mágiatörténeten, azután már estimese sem kell.
Elhúzta a száját, aztán dúdolgatva fogta meg Volt mancsait, hogy az ütemre mozogjanak vele, amit annyira nem tűrt szerencsétlen sokáig, de legalább nem menekült el. Nem baj, majd szépen lassan mindent. A pacsi már majdnem jól ment és két lábon ugrálni is, bár abba rendszeresen belehasalt és aztán hempergés volt a vége. Nem gond, Maja nem adja fel.
- ÚÚÚÚ. Valamiii, őőő… lekvárt, vagy nem, kakaót vagy…- döntésképesebb agyat, de azt mellé, nem rá. Ezen kívül teljesen elgondolkozva grimaszolt. Annyi mindent szeretett volna, amennyi a világon nincs egy pillanat alatt így gyorsan csökkenteni kezdte a listát. Addig, amíg meg nem látta a Nutellát. Impulzusokból élés rulz. - AH AZ OTT NÁLAD!
Nem kiabálgat, csak hangosabb, inkább a lelkessége miatt, közben meg tapsolt egyet a kutyus nózija előtt, aki erre felkapva a fejét szimatolt az asztal irányába egy nyüszítés kíséretében. Megvakargatta a füle mögött, aztán a buksiját simogatva nevetett fel. Eddig Maja ilyen tipikus sidekick volt mindig, ott volt kéznél bármihez, de egy ideje erősen kapja, hogy talán egy picit megerőltethetné a határozottságát, hátha van benne még egy kis erő.
- Igen? Háát jóóó, akkor mit csinálunk, Volt? Körbenyaljuk aput is? - Élénken megvan benne ahogy ő kapta a reggeli köszöntést, ha kell ő is kivitelezi Lewyn, nehogy kimaradjon a buliból, nem még a kutyus. Vigyorogva figyelte a fehér szőrcsomót, miközben fél szemmel felpillogott a sütés, hogy zajlik. Ügyes és okos lány lévén meg akarta várni a végét, meg még a Drága is ideér, szóval addig nem piszkált az asztalon semmit. Amúgy is tiszta kutyás, meg nyálas.
- Ühmhüm. Jengázhatnánk, mondjuk, de még vagy negyven dolgot lehetne, én se tudok választani. Hogy lehet ezt eldönteni? Bah…nem is tudom. Veletek lenni.
Maja részéről a tánc, a karaoke, a párnacsata és a bunkerépítés is éppen annyira felvillanyozó program emellett, mint másnak mondjuk a vidámpark, szóval nem aggódta túl. Jól érezte magát éppen nagyon, így nem nagyon látott akadályt semminek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagy örülés, boldogságok és zsivaj. Ezzel lehetne jellemezni az elmúlt órákat. Már a meccs alatt is egészen más volt érezhetően a hangulat, mint máskor. A szokásoshoz képest is nagyobb volt a hang és az emberek jobban készültek erre a bizonyos végszóra. Ez órákkal később sem múlt el, inkább felfokozódott, bár azt még ő is tudta, hogy ehhez volt segítség. Egy-két ital, és olyan táncmozdulatokat látott egyik-másik fiútól, amit határozottan állíthat, hogy nem is létezik. Pláne nem zene nélkül.
- Szívecske. Mi a baj? - aggodalmaskodott, miközben felvette az addig táskájában rezgő telefonját. Nem nagyon értette a dolgot, hiszen nem olyan régen még látta is, most nem találja a tömegben ugyan, ami azért zavarja, de neki jó itt hátul. Nincs fényképészhad - így is kihúzta egyből már Hannah -, buta kérdések, meg jól el is volt pár lánnyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kisebb kitérője után éppen a tömeg sodrásába keveredett, ahogy valami dallamosabb szám indult el. Vigyorogva követte a már ismerősebb arcokat, közben a telefon már a füléhez is került. Igyekezett nagyon odakoncentrálni, de tök furcsa grimaszokat vágva próbálta értelmezni amiket hall. Volt egy halvány sejtése, hogy itt valami nagyon nem kerek. Pláne, hogy a hangok nem voltak teljesen ismerősek, de ismeretlenek se.
- Lewy? Sajtburger? - Nem mondhatná, hogy bármit értelmezett volna, pont ezért értetlenül állt meg nem foglalkozva vele, hogy éppen útakadályt képez. Azért szépen kikerülgették. A középen lévő színpad felé pillantott, utoljára ott látta az egész csapatot, de hiába ágaskodott, csak ugráló emberek jobbra meg balra is... Így inkább kikerült pár asztalt meg embert, kicsit fennakadva valakiben. Bocsánat, elnézést, sajnálom társaságában inkább igyekezett felelni a telefonba. - Háát nem, nem azzal. Miért az unikornisos dalt éneklitek? Nem is ez a szöveg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hát Majának halvány lila füstje sincs, piros volt meccs alatt, de most az se segíti ki, milyen bácsiról van szó és mért fontos a haja. Kezdhette volna furának érezni a beszélgetést, de viccesnek gondolván inkább csak vigyorogva néhány táncmozdulattal tört előre és nézelődött. Az egyik asztalon volt pár muffin, egy kék mázasat hamar lenyúlt, mielőtt beleharapott volna viszont még csak megnyikkant pár hümmögésen túl is.
- Weeeee aaare the chaaaampions of the woooorld. - Nevetett, miközben beleénekelte a telefonba, mert ahogy hallotta, valaki a túloldalon nála is rosszabbul ejtette a szót vagy elfelejtette a szöveget, vagy csak azt, melyik sor jön. Nem lehetetlen. - De hát Te hívtál fel! Kit akarsz mást felhívni?
Kicsit riadt meglepődéssel próbálta kibogozni, hogy most így ennyire benézett vagy ő, vagy Lewy valamit, de gyanúsan kezdett valami elcsúszni. Inkább kérdezett, teli szájjal persze, hogy máshogy, éppen hála a sajtburgernek megéhezett. De az utolsó szót azért eléggé nyomatékossá tette.
- Mert hol a feleséged?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Olyannyira lekötötték a sütik, hogy még a táncikálásba is belefeledkezett és egyhelyben folytatta. Aztán csak akkor eszmélt fel, mikor megérkezett a "kivel beszélek" aggodalom. Pislogott maga elé, Lenyelte a falatot, aztán a legnagyobb természetességgel segítette ki.
- Egyértelműen Velem. Mit gondoltál? Hogy rózsaszín unipaci vagyok, szárnyakkal, meg van a popsimon csillagtetkó?
Még Lewynek van mentsége addig a kicsilánynak aligha arra, hogy az esze egyébként miért eddig terjed csak néha. Lehet a sok cukorbevitel. Hiába vigyáz, ez már az agyára ment úgy tűnik. Gyorsan el is szontyolodott az utolsó két harapásnyi muffinra meredve. Nem tudta megegye-e vagy sem. Inkább lassan kiért az utolsó asztalokhoz és éppen meglátta a szőke fejet, ami az egyik asztal alól lógott ki hadonászva vele szemben. Nagy lelkesen integetett a hajtófiúnak, mikor a tekintetük nagyjából találkozott.
- Ühm. Öhm. Nézted már magad mögött? - Kisebb hebegéssel nyögte ki, ahogy a naagyon jól ismert frizurát kiszúrva közelítette meg. Bár elbizonytalanodott, hogy most akkor tényleg őt akarta-e keresni, vagy sem. Vagy mást. Utóbbi esetben nyilván mélyen elszomorodna, vagy nem is tudja, ilyen lehetséges? - Már ha Őt keresed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Rainbow Dash. Ő a kedvencem, szép színes a sörénye, és tök szép kék. De ezt már megbeszéltük.
Mert hogy evidensnek vette Maja, hogy mostanra csak leesett, hogy egymással beszélgetnek. Vagy lehet Maja se gondolt ebbe bele, csak már fecsegett. De az tény, hogy ez egy nyílt titok volt a navinésről. Hát milyen cuki már az a kis drága. Persze az exkabaláját nem überelheti. No.
- Nem is vagyok néni. Se központos. - Maja hangja elhalkult és kicsit morcosan válaszolt, a telefon még mindig a fülecskéjére volt gyógyulva, mikor Lewy elvette a muffinmaradékot. Azzal annyira nem is törődött. Lezárta a telefont, aztán eltette a táskájába.
- Ühhüm, tudom. Akartál hííívni. De miért? - Aztán a sütis, nyálas puszira végül csak elvigyorodott és kicsit oldalra billentve a fejét nézett rajta végig. Hát nem tűnt valami magabiztosnak és egyszerűnek mozgásban. Túl sok volt az eperlé, bizonyosan. Aztán úúú, zene, jó szám. Látta, hogy éppen elfogy a maradék étel a Drága szájából, így a keze után kapott.
- Táááncolunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár a lelkecskéjének hihetetlenül jól esett, hogy hiányolta őt, ettől még nem billentek a helyükre a kockák. Tanácstalanul rázta meg a fejét, aztán vigyorogva törölte le a rózsaszín elkenődést a lengyel arcáról, majd egy puszinyomot hagyott inkább neki helyette.
- Abban a rettenetes negyed órában, még kimentem és vissza? - Hiába vol hiiiihetetlen cuki az egész és amúgy tényleg teljesen bumm meg lufik és konfetti, ezt nem tudta magában tartani még az alsó ajkát beharapva figyelte. Éppen nagyon szépen folytatta volna a mondókáját, mikor a nyálas művelet miatt összeakadt a nyelve motyogássá. Nem tudta nem elnevetni magát. Legalább a kérdése, vagyis inkább kérése célba ért, amitől nagy boldogan tartott előre, ahol nem ütköznek asztalba, meg székbe legalább.
- Szeretlek, te Dilis. De ugye tudod, hogy engem hívtatok fel az előbb?
Bizonytalanul kérdezte még a tekintetét próbálta elcsípni, valahogy érezte, hogy ez most nem lesz egyszerű kör. Inkább ő csak elkezdett mozogni bólogatás után a zene ritmusára Lewyt a kezeivel húzva kicsit maga felé.
- Rendben vagy azért, szívecske?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Körülbelül igen. Gondoltam elbulizol a fiúkkal.
Igazából ez tényleg így volt, szívesen totyogott arrébb és hagyta, hogy boldogan csinálja, amit szeret. Jó volt látni hogy örül, élvezi és minden szivárványosan napsütéses. Még így éjjel is. Ügyesen állt félre, ha arról volt szó. Persze az eredeti indíttatás az volt, hogy kimegy a női részleggel mosdó meg beszélgetés címen. Utóbbiban nem egy penge, na, az nyilván skippelős lett volna. Aztán elég hamar borult ez, kicsit sem bánta mondjuk.
- Igen. És fogalmam sincs honnan szereztem volna sajtburgert... mondjuk én is megéheztem ettől, szörnyű. Biztos nem a Fehérházból. - Vigyorogva simított végig a haján oldalt, nem túrt bele a frizurájába, bár ahogy elnézte, annak már lassan mindegy volt. Deeee most nem is egészen ő volt a hibás! - Deee, de nem baj. - Szereti, nagyon, és ez is vele jár, ezt is imádja. Ilyen, amikor az ember felkerül oda a magasba, beleragad a vattacukros rózsaszín felhőbe, és bizony a teljes csomag után dobálja a szívecskéket.
- De azért szólsz, ha inkább menni kéne? - Elég problémás volt neki megállapítani ki, mikor és milyen állapotban van és azzal mit kezdjen. Valami empátiának köszönhetően azt mindig tudta kit kell segíteni, kit vigasztalni vagy támogatni, de a határok nem voltak meg, mikor lehet még megelőzni a problémákat. Vagy megoldani. Inkább kicsit közelebb húzódott, az egyik kezével a mellkasán támaszkodott, a másikat a vőlegénye tarkójához emelte, hogy magához vonja, aztán mikor már majdnem összeért az ajkuk elvigyorodva motyogott még egy szeretleket és megcsókolta. Azzal nem foglalkozott éppen, milyen szám jött meg ment. Pedig aztán... azt hinné az ember a tánc ilyen number one prioritás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igyekezett elfojtani a feltörni készülő nevetését, még szépen és egyetértően bólogatott, hogy rendben van. Esze ágában sem volt eltűnni amúgy sem, nem is érti a problémát. Ő maga akadna ki a legjobban, ha elveszne és nem találná Lewyt. Belegondolni is rossz. Abba mondjuk már kevésbé az, hogy mikről folyt nemrég köztük az eszmecsere telefonon. Szörnyű dolgok vannak.
De mit van mit tenni?
- Meg tudom őt érteni. Hallgatok, becsület szó, meg cserkész eskü!
Mondjuk sosem volt igazi cserkészlány, így érdekes, de ez most elhanyagolható. Inkább arra koncentrált, hogy felmérje, hogyan is van a Drága. A sütis tényeken csak hümmögött, de nincs mit tenni, ha ezt szeretné, ő nem fog elszaladni.
Közben ahogy óvatoskodott a mozdulattal már hanghatás nélkül is érzékelte volna a türelmetlenséget, de így is sikerült, csak még nyomatékkal. Egy sóhajjal távolodott el végül, aztán a ritmusra figyelt, ami már jóval pörgősebb volt, mint az előző. Nem szokta magát zavartatni, nem fenékriszálásból és fejrázásból állt a tánc sosem, akkor minek félni. Amúgy is, ha túlságosan belemászna a kviddicses aurájába, tuti szól saajnos.
- Ha szeretnéd, egészségedre. Naaagyfiú vagy, egyedül kötöd be a cipőd is. - Nem mondta volna, hogy ne, akkor sem, ha belül úgy érezte, lehet szólnia kéne. De ezt elvetette, és inkább kivárta a műveletet mielőtt rajtuk ér véget az ital. Nem lépett nagyot hátra, csak teret hagyott, közben az ölelő karokon végigsimított, rámosolygott félszegen, aztán kicsit aktívabban figyelt már a saját mozdulataira a lengyelével szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja kis kíváncsi léte jelenleg annyiban volt képes előretörni, hogy egy-egy pillanatra levette a szemeit a lengyelről és körbenézett, hogy amúgy mikor sikerülhetett magára maradnia mert nemrég még karon ragadva vitték magukkal a többiek tombolni. Bár meg kell mondani, most éppen ők is kapaszkodtak valamibe vagy valakibe. Vagy éppen lepihenték a fáradalmakat. Igen, így is lehet mondani.
- Attól nem félek. - Még mindig nevetősen felelte, bár jelenleg képtelen volt komolyan venni ezeket, azért elég jól szoktam mostanság érzékelni mikor csúszik csak viccnek valami. Ilyen ez. Az viszont kevésbé szórakoztatta, mikor elhajolt tőle, inkább csak engedelmes buksival várakozott még az átmeneti kapcsolatuk az itallal kiteljesedik. Igazából Maja nem az a lány, aki oda fog állni, hogy kivegye a kezéből, mert szerinte az már elég, vagy elé áll, hogy ezt most hagyja és vele foglalkozzon. Látott olyan nőket, akik kicsit nehezen viselték, amit művel körülöttük a párjuk, de ez valahogy a saját dolgai nyomán őt tökre hidegen hagyta. Boldog volt Lewy és az a lényeg, nem?
- A sors, mi? - Inkább elengedte, elég fura volt belegondolni is a jelenetbe - ez mondjuk nem tántorította el Maját, hogy megtegye és vizuális típusként elég hamar ment is neki. Két pörgés között elég bután vigyorgott ezen, aztán mire kettőt pislogott háttal került elé a kedvese. Mondjuk így sem zavartatta magát és énekelve is a számot, ringott a csípője meg ugrált néha. Neki nem volt megállás, mikor zene szólt.
- Mire, Nyuszi? Hogy asszisztensed van, akiről eddig nem tudtam?
Talán kicsit túl látványosra is sikerült, ahogy próbált értetlenkedni, de aztán csak nevetve átkarolta egy pillanatra, hogy megcsókolja az arcát aztán csak táncolt tovább. Igyekezett nem kielemezni a látott tánctudást, jobb volt úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha ügyesebb lenne sem sikerült volna valószínűleg lekövetnie azt, hogy éppen mit csodál a Drága, pedig próbálkozott. De aztán némi ide-oda tekintgetés után ő maga feladta ezt a terepszemlét. Rá kellett döbbennie, hogy a bulival önmagában semmi baja nem volt, máskor is járt már ennyi ember között, csak nem kedveli ezt annyira. De a jó ügyekért mindent. Mondjuk arról nem volt szó, hogy ezután három napig legalább negyed annyit ehet, mint egyébként, mert instant felszalad rá egy plusz poci meg fenékréteg.
- Sajnálom. - Lebiggyesztett szájjal nézet fel rá nagy szemekkel, addig amíg nem érzékelte a megtorpanást. Finoman rászorított a kis haspók kezére, bár vélhetően, ha hirtelen összecsuklik a padló alatta, akkor annyit bír kezdeni, hogy nem csattan szerencsétlen nagyot, de ehhez több spenótot kellett volna enni.
A tánc közbeni beszéd már olyan elhaló lett a maga részéről, hiszen teljesen jól érezte így magát, ilyenkor az sem zavarta, ha valaki tovább figyelte, vagy hogy sokan vannak. Legalábbis egy darabig nagyon nem. Inkább szépen lassan lelopta maguk között a távolságot, egyébként is jobban meg nagyobb biztonságban érezte így magukat.
- Tuudom. Meg ezt is. De akkor mire nem számítottam? - Nem kifejezetten zavartatta most magát, hogy ilyen butának hatott a visszakérdése, pláne a puszi után. Azt pedig egészen elengedte, hogy mi zajlik körülöttük. Hiszen minek lett volna az most fontos? Ahogy felé fordult elvigyorodott, de ez nem tartott ki olyan sokáig, ugyanis összeráncolt homlokkal, kicsit aggodalmasan pillogott felfelé rá, ahogy átkarolva bújt közelebb.
- Micsoda? Hol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamar leállt azzal, hogy különösebben kivesézze Lewy tekintélyének elvesztése kapcsán mennyire rosszul tudná magát érezni, - pedig amúgy viccnek szánta - mert elkezdett dőlni. Aztán meg furcsán szédelegni előtte. Nagy szemekkel meredt, hogy na most akkor ebből mi lesz. Nem nagyon akarta végignézni centikről, ahogy valaki borul, pedig ha a nem messze imbolygó srác belé kapaszkodott volna, lehet mindkét kviddicses fiú megfeküdt volna. Biztos érdekes lehet a padló közelről, ezt majd a korábban asztal alatt látott Sebbytől leinfózza, ha összefutnak.
Közben helyreállni látszott a világ rendje és megmutatta a fantasztikus tehetségét a lengyel, amin nagyon jót derült. Senkit nem tart menthetetlennek, szóval inkább csak élvezve a dolgot táncolt mögötte, ez különösebben nem zavarta, láthatóan egyiküket se.
- Óóó, hát az egy bronz volt, de majd legközelebb kapsz egy aranyat jó? Még választhatsz is kategóriát. - Merthogy van párból ilyen meg olyan minősítése, és ő tökre szívesen aggatja ezt a párjára, valamivel humánusabb a kapcsolatukat nézve, mintha virágból fonna neki koszorút. Határozottan. Ennek ellenére ő nagy mosollyal figyelte lopva néha, hogy mozog, még mikor a derekánál próbálta is egy pillanatra átkarolni, aztán nevetve emelte a kezeit újra égnek. Mire pedig fordult egyet maga körül, valahogy szembe is kerültek. Megkapta azt az aggodalmat ébresztő kijelentést, egyből érdeklődött is és csak a kérdés végére fogta fel, hogy nincs itt baj. Legalábbis halálos problémák nincsenek.
- Nagyon? Szegééény. De jobb már? - Kérdezte, még szavanként apró csókokat nyomott az ajkaira, aztán az utolsó után birtokba vette az ajkait, a kezeit a nyaka köré fonta úgy húzta közel magához. Jobbja felszaladt a fekete tincsek közé, aztán ott is felejtődött, még bírta szusszal a csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja lelkecskéjen különösen jól volt jelenleg, nem a körülmények vagy csak azért, mert azt csinálhatta, amit imád és azzal, akivel lenni szeret, hanem úgy egyébként is. Ő közel sem esett olyan túlzásokba az este alatt, mint a Drága, bár azért evés terén lenne még mit kontrollálnia magán, tudja ő. Mindegy is. Ahogy a látott táncmozdulatokat, úgy ezt is elengedte és csak rázta tovább. A végére a buksirázástól kicsit meg is kavarodott, de nem zavartatta magát.
- Az volt csak. - Megerősítette a dolgot aztán az általa szükségtelennek érzékelt infón csak megrántotta a vállát. Bizonyosan így van, de az arany szebben csillog, és egészen máshova pozicionálja az embert. Bár egyébként az ezüsttől rázza a hideg. Az tényleg az a pont, ahol az első vesztesnek mondhatja magát az ember. A harmadik örül, hogy de jó, pontszerző hely és érem is, de a második? Egy hajszállal, de mégis elmaradt. A csalódások teteje tud lenni, ha csak második valaki, pedig tudja, hogy ott lehetne fent. Bár sokan nem értik ezt meg.
Maja éppen így volt a hirtelen váltásokkal néha, amit a sztár produkált vele - immáron - szemben. Kicsit aggódni is kezdett még le nem esett neki, hogy mi is van most. Akkor persze már egészen más volt a helyzet fekvése. Vigyorogva futott neki azoknak a bizonyos pusziknak, amire a reakciótól boldogan vigyorgott vissza a lengyelre mielőtt megcsókolta volna.
- Örülök. Csss. Igen, pont elégszer. - Viccesen pisszegte le, hogy aztán egy rövid csókot leheljen az ajkaira, aztán a pofijára, majd az álla vonalára meg a nyakára is, de csak egészen picit, a fülénél megállt a bújásos kis mozdulatsorban. Nem volt benne biztos, hogy ez így most rendben van és mielőtt még túlfutna a célvonalon, mint a nagy lendületű sprinterek szoktak beérkezéskor, csak kicsit elhajolt, hogy ránézve végigsimított az arcán. Fogalma sem volt mennyire is van rendben minden Lewynél. - Talán nem is vagy teljesen, de ne aggódj ezen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mélylevegő, kék tenger, vagy inkább kék levegő és mély tenger? El voltam kavarodva teljesen, bár senki nem mondhatja, hogy nem próbálkozom magam összeszedni. Ma kisebb közbenjárással a lányokkal, anyuval és Sebbyvel, mert volt olyan cuki, hogy segített, bár volt egy sanda gyanúm, hogy Hannah távolról irányító keze is kicsit…. meg Lewyé, nekifutottunk a második körnek ruhaügyben. Vagy tíz ruhát biztos fel kellett vennem legutóbb is és már a második után kellemetlenül és furán éreztem magam. Vagy nem tetszett, vag pontosan el tudtam képzelni, mennyibe kerül és aaaz nekem nem kell. Egyetlen nap, egyetlen alkalom. Nem értettem meg még a lényegét ennek a ruha dolognak. Biztattak, hogy majd, ha meglesz, amibe elsőre beleszeretek, megértem. De nem ment ez ilyen könnyen. Mindegyikre elmondtam vagy ezerszer, hogy csinos, szép, cuki az alja, a teteje, a kövek, a fodor, az akármi. De nem. Egyikre sem mondtam igent, mert valahogy nem volt olan, amilyen lehet kellett volna. Nem is igazán tudom, hogy mennyire kellene tetszenem magamnak benne, kellene-e egyáltalán, vagy csak legyen kényelmes, pörgős és készen van.
Mielőtt a mai nap elindult volna még reggel megnéztem Volttal Aranyhaj esküvőjét, és mikor megláttam a koronájára erősített fátylat, na, abba bele tudtam szeretni. Annyira szép az a tiara, ahj. Visszakanyarodva az eredeti dolgokhoz, jó lenne haladni. Sosem siettem el a dolgaim, de peregnek a napok, furcsán nagy tempóban. A szájamat rágcsizva pillantottam Alízra és Verocsra, ahogy beléptünk a kinézett üzletbe, aztán anyut, Sebbyt egyből le is ültették, engem kikérdezgettek mindenféle dologról, amire nem is tudtam válaszolni. Végül a szőke velem maradt, még hátrairányítottak az öltözős próbahelyiségbe, a barnaság pedig elindult körülnézni a ruhák között, hátha lát valami szépet.
- Szerinted ma meglesz? - Bizonytalan voltam, máskor is megesik, de Alízzal mindig könnyebb volt kicsit a vásárlás, talán most is megoldjuk végre. Nem éreztem különben tehernek, vagy rossznak, egyszerűen nem voltam az, aki szeret órákig próbálgatni meg nézegetni magát. Pech, biztos valaki szívesen lenne a helyemben.
- Azon gondolkodtam, hogy lehet ilyen hercegnőset szeretnék, azok szépek voltak. Neeem tudom. Láttál valami szépet kirakva?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Volt némi elakadása a leányzónak, hogy mennyire javítsa ki vagy helyeseljen a visszakérdésre, de végül csak megtette és látszólag el is lett eresztve az érem kérdése. Azért nem az volt élete versenye ez nagyon is meglátszik, meglátszott ott is, de lehetett volna rosszabb is. Tulajdonképpen volt is, esett már, rontott már, sikerült társának bénáznia, szóval voltak bajok korábban. De ezekről akkor szeret csak elmélkedni, mikor éppen javítgatja a mozdulatait vagy készül valami nagyobb eredményre, nem most. Most csak semmi elveszés fejben, jobban jár ő is. Nem egészen tudta mikor avanzsálódott nővérré vagy doktornénivé, de teljesen jól elvolt ezzel, vigyorogva és boldogan tett eleget a kívánságnak, aztán inkább csak igyekezett elhessegetni Lewy dicsérgetését.
- Mert szeretek susogni, na. - A szavak között még adott neki egy-egy puszit közben, ahogy ő nem zavartatta magát és még így a karjai között is mocorgott a ritmusra. Nem tehet róla, nem nagyon tud leállni néha. Ami meg a lepisszegést illeti. Nem volt vele baj, sőt, nagyon is értékelte. Egyszerűen könnyebb volt, ha nem ezek vannak terítéken, mert ilyenkor leginkább csak bután és bárgyún tudna vigyorogni meg billegni a sarkain aztán…. El is felejtette mit is akart. De meglett, csak még nevetgélt egy kört a puszin!
- Nagyon, ééés nem érdekel. Így is iiiimádlak, tudod?
Azért egy pár pillanatig csak megszeppenve pislogott a látott pofin. Volt nevelésében is elég rosszul áll, elég rá szépen nézni és a fél hűtőt kipakolná neki, Lewynél is megpillant egy ilyet és kényszeresen kell magához húzza, hogy jól megölelgesse és így ne akarja elengedni. Csak nem, maradjon, ő szereti, nagyon. De azért legalább levegőt kapni hagy teret neki, még a tarkóját cirógatja.
- Nem baj, én elhiszem, Nyuszó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Felkacagott azon, hogy a véletlen megszokása mire késztette a férfit, de aztán elismerő pillantásokkal díjazta a próbálkozást. Aztán egy csalódott „Ó” kíséretében vette, hogy hát sajnos nem mindenkinek adatik meg, ami neki sikeresen. Mondjuk azért az utóbbi szóval óvatosan bánna, akad elég kudarc is, mint minden sportnál, de nem arra illik emlékezni, ha valaki nosztalgiázik. Általában. Inkább arra koncentrált, amit hallott. Aztán nevetett. Előbb csak olyan szolidan, aztán lassan a tüdőbeteg ötéves szintre ért, ahogy levegőért kapkodva bele is köhögött és fulladozott egy sort. Nem zavartatva magát természetesen, minek játssza el az uraskodást, értelmetlen illemet? Azért tetszett neki ez a csapatbeosztásosdi, de mindjárt értelmet nyert neki a „nem jött soha össze”.
- Hát ez nagyon tetsziiiik. Mééég. De nem. Azért ifi csapat, mert az országos bajnokságban lévő csapatoknak van ilyen utánpótlás képzése azoknak, akik még fiatalok és tapasztalatlanok, de elég tehetségesek, hogy ha nagykorúak lettek, mehessenek a nagyok közé. Az iskolai csapatokat lehetne az amatőr szintnek mondani, hiszen leginkább egymást edzik az emberek, nincs akkor háttér. A majdnem leesős körbe meg azok tartoznak, akik sokat lógnak reptanról elsőben.
Magyarázta szépen végig a meglátásait, miközben szépen öltözködött, pakolászott és figyelte, ahogy partnere is ezt teszi. Érzékelte úgy az egészből, hogy nem valószínű, hogy egy korosztályban, egy évtizedben mozognának, de ez a lánykát sosem érdekelte. Furcsa módon eleve elég nagy szakadékokkal barátkozott, ismerkedett…. Öhm, engedjük el ezt inkább. Nevetgélve elkapta a patát, megrázta a már kék mancsával, aztán túl is lendült a formális dolgokon, hogy felhúzva a cipzárt készen álljon.
- Dimitri. Hm. Ez olyan nem magyaros, mármint, lehet csak én nem tudok róla, és az? - Nem érezte kellemetlennek belekötni a névbe, pláne, hogy ebben az iskolában néha van, hogy látott egy Csiit, akivel két perc múlva a folyosó másik végén is találkozik. Ráadásul ezek folyton álmosak és a nevük is olyan, mintha rágózás közben hapcizna az ember és ezalatt ki próbálna mondani valami értelmetlen kifejezést. De ideje tovább állni. A seprűt magához hívva csüccsent rá, szerencsére már jól ismerik egymást a cuki kis gyakorlóeszközzel. Akadt egy kis gond, hogy a cipős-mancsos nagyra nőtt pracliját a tartóba akassza, de beleszerencsétlenkedte, még a kapucnit a buksijába húzva elől összepattintotta a gombot, hogy ne csússzon majd el. Ezután oldalra pillantott Dimcsire.
- Akkor az utolsó fizeti a sütit! - Azzal neki is indult. Van némi pályaelőnye, mert nem fog fába hajtani, lévén tudja hol vannak, plusz ismeri a seprűt is, nem is hajtott olyan nagyon, azért megpróbálta bevárni kicsit a férfit és csak után nézett hátra kacagva és írt le egy bukfences kört a levegőben. Vuu. Szereti, nagyon. Jól nézhetnek ki lentről….