Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lassan vigyorodtam el, aztán őszinte nevetéssel ráztam a fejem Alíz kijelentésére. Hát az biztos, hogy a kviddicses dolgokat mindenhonnan örökölni fogja majd. Van egy szupersztárosan nagyon tökéletes hajtó apukája, én is szeretem és csináltam, van egy másik két csillag a nagynénis körökben, ha nem vesszük szigorúan, meg aztán még ki tudja. Lehet meg se kéne lepődnöm, mikor néha megütögél egy-egy belső szervet, ami nem túl kellemes.
- Iiiigen, minike lányka - erősítettem meg a pocim felé vigyorogva, hogy aztán ismét Alízra nézzek. Ő álmodta, mi megkaptuk a papírkát, egészen biztos volt. Bár eddig sem tévedett semmiben a barátnőm, ami nem mindig volt jó érzés, vegyük csak még sok-sok hónappal ezelőtt a táncos dolgot, aminek a felvételije két hónapon belül jönne. Nyilván nem fogok tudni így begurulni és egy tökéleteset lejteni. Ezt már mind tudjuk.
- Sokkal könnyebb közben tanulni, mint csak úgy elméletben. Én ezt szeretem a táncban is, nem csak elméletben van meg, a sok gyakorlás segít. Biztosan jó lesz, Liv rendes, nekem is sokat segített mostanában, küldött jegyzeteket is - újságoltam el neki, hogy bizony nem minden tanár morcos és buta, van, aki segít is, most, hogy nem vagyok állandó bejárós az iskolába. Ő az egyik ilyen tancsika.
Elmesélte a barátnőm azt is végül, mi is a helyzet a képességével, én figyelmesen hallgattam immáron az árust is kifizetve és a minifánkokak birtokában. Egyből egy karamellás cuccban tocsogott sikerült a kis pálcikámmal kivenni, amin jókat nyammogtam, miközben aprókat bólintottam is, picit sajnálkozva nézve a másik navinésre. Rossz érzés volt, hogy a tanácsokon kívül nem sokat tudok neki segíteni, de az ő útja és tudom, hogy boldogul vele.
- Iiigen, megmaradt az a néni, akinél legelsőre voltunk, nagyon kedves, meg mindig mosolyog. Illetve azt hiszem itt. Nemsokára már nem igazán utazgathatok semmivel, itt meg Lewy is könnyebben van, ott tud lenni velem, velünk rendesen - magyaráztam meg kicsit, mert bizony ez mind hozzá tartozott a válaszhoz. Bíztam abban, amiket már a férjecskével átbeszéltünk, csak magától a szüléstől volt bennem félsz, de talán ez normális. Aztán ahogy haladtunk és már kisebb volt a tömeg körülöttünk közelebb húzódtam a szöszihez és a szabad kezemmel belé karoltam.
- Veled mi a helyzet a sulin kívül, Alízka? - érdeklődtem kedvesen, nem igazán tudtam illik-e csak úgy belecsapni a telefonos beszélgetéseink vagy a leveleink közepébe, hogy akkor mi a helyzet az anyukájával, tudott-e meg valamit, mi van az apukájával, vagy bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Háááát, talán annál azért egy picit nagyon sokkal többel jobban, de számít ez? - kérdeztem tőle picit billegve a lábaimon, ahogy a kuka mellett állva vártam, hogy én is kidobhassam a poharam. Persze utána rávigyorogtam, tudtam, hogy enélkül is tudja mi a véleményem, de abban azért nem voltam olyan biztos, hogy ha jön a zümizokni, vagy kitalál valami másik jót is, akkor Voltnak időben lesz sütije. Ez egyszerre volt vicces és aggasztó.
Ahogy szóba kerültek a plüssök meg a bolt kijárati részein lévő dolgok engem egyből elragadott a kindertojás gondolata és rá kellett ébrednem, hogy nagyon sok olyan dologgal vagyok elkényeztetve, amit, ha még mindig kviddicseznék vagy táncolnék rendesen nem is szabadna. Rossz lány vagyok, nagyon.
- Meg gurul a pociján, kis gömbölyű. Én mondjuk megnézném ahogy Volttal kergetőznek. Szerintem képes rá, hogy ő fusson előle - nevettem el magam a végére, mert sikerült elképzelnem, ahogy a gyerkőcke négy tappancson lohol a konyhában az asztal körül, mögötte a kis robottal, aztán meg suhan a nappaliba, bevetődik az ágyába és bebújik a pokróca alá. Amúgy bátor, meg néha kicsit agresszív kutyánk is van, nem is értem a baba, hogy lehetne ilyen félénk. De szerintem lehetne. És nem is úgy agresszív ám, csak észrevettem nála, hogy nem szívleli, ha együtt sétálunk és idegenek próbálnak hozzám vagy hozzá szólni, pedig ezt tuti nem tőlem tanulta el.
- Ahogy illene? Miért, mennyire szabad szeretni? Vagy mennyire a meséket? Sok buta ember mondta azt is, hogy ha valaki elmúlik tizennégy, akkor már a disney sem lenne fontos - meg nem kéne szeretni, és akkor most integessek két kézzel, hogy hahóóóó, elmondom fejből az összes Lilo és Stitch részt, tantalog nyelven is! Mai napig nehéz volt számomra megérteni miért kell a felnőtt léthez megkeseredni, az ohanákhoz megkomolyodni és besavanyodni, vagy éppen miért ne lehetne barátja az ember a gyerekének. Mi anyuval is mindig nagyon jóban voltunk, sokáig ő volt a legjobb barátom is, persze az elmúlt időszak nehéz volt, de ettől még jó anyuka volt, csak kicsit olyan, mint én és zizi. És ő is szerette velem nézni a mesefilmeket.
- Neeeem, nem csináltam semmit. Csak most tudod voltak ingyen megint popsitetkók, patatetkók meg mindenféle, és van ilyen nyuszikás, vettem neked is, most ugyan olyan van a minipaciinknak. Egyentitoktetkó - mosolyogtam rá nagyon szépen, hogy aztán a sok rizsa után vegyek pár nagyobb levegőt. Nem volt szokásom kifulladni ennyi beszédtől, de mióta plusz kilókkal mozgok nem mindig érzem hol a pihenős határ. - Meg küldtem Sebbykének egy pandás matricát, örült neki, de megkérdezte mi bajod. Te nem írsz neki ilyeneket? Ühhüm, mehetünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A késő délután ellenére, ami lassan inkább sötétedős lesz és este, sokan voltak az utcán és a bohócos kajáldában is. Bár ma a bácsi nem volt itt, múltkor egyszer összefutottam vele és elég vicces volt, ahogy elmutogatta, hogy neki akkor lesz ekkora hasa, ha betolja a kuponfüzet összes hamburgerét. Hát, tulajdonképpen én is foghattam volna erre, mondjuk még négy hónappal ezelőtt, most már nem igazán, ha csak nem hiszik el, hogy a Mikulás eltitkolt unokája vagyok ahelyett, hogy babát várok. Amúgy ez valahol elég vicces lenne, akkor láthatnám a manókat ajándékcsomagoláskor, meg simizhetném a rénszarvasokat, uh, azt nagyon élvezném.
Így belegondolva, hogy nem csak a szülinapom, de az ünnepek is lassan egyre közelebb vannak, legalább találok olyan gondolatot a buksimban, ami éppen nem ijeszt meg teljesen. Sóhajtok is egy nagyok, ahogy a kezemben lóbált papírtasakokra és hajtogatott dobozokra lesek, aztán lassan elérem a házacska bejáratát is. Azt hiszem ezekből már csak vacsi lesz, inkább uzsonnának terveztem, de nem gondoltam, hogy a fél óra helyett vagy kettő el fog menni az egészre. A séta is lassan ment, mert folyton elbambultam gondolkodva és még várakozni is kellett. Igazság szerint még egy pisiszünetet is muszáj volt hazaindulás előtt beiktatnom a mekiben, de legalább most mindenhol nyugi van, még a pocimban is. Most először kezdem érteni, miért mondogatta a mami meg anya egymás között, hogy gyanús a csend.
Kicsit bogarásznom kellett a zár körül, de egész nyugodtan jutottam be a lakásba, ahol a legboldogabb fogadóbizottság vonult elém, szeretem a kis drágát. Még ha nem is annyira pici már. Problémásan ugan, de eljutottunk a konyháig, ahol az asztalra tettem mindent, majd a kabim egy székre dobtam, amikor meghallottam a férjecskét. Voltnak hála már nem voltam olyan savanyú képpel, így még el is sikerült mosolyodni, ha nem is olyan nagyon, aztán gyorsan odacsempésztem pár sültkrumplit Voltnak a szám elé emelve a szabad mutatóujjam, hogy psszt, apának egy szót se. Amikor a mancsát a szeme elé emelte már tudtam, hogy vagy mögöttem van a sztárocskám, vagy minimum beért a konyhába.
- Üüühüm - rántottam picit a vállamon, mert tulajdonképpen olyan eszeveszett baj nem volt semmivel, gondolom, aztán fordultam csak felé, hogy azt a délelőtt óta hiányolt ölelést bepótoljuk. A buksim a pulcsijába temettem, mikor realizáltam ő is miben van, akkor elvigyorodtam picit, csak aztán hajoltam el.
- Hooooztam hamit, neked is. Nem tudtam mondjuk mikor jössz. Tudom, hogy ettél is, meg azt is, hogy nem kéne, de finom, régen nem volt, és van karamellás fagyi is, dupla öntetes - néztem rá nagyon szépen, mielőtt visszafordultam volna kipakolászni és elé nem toltam az egyik happy mealt. - Milyen volt a fiúkkal? Nem volt baj, hogy eljöttél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Az alvás nem igazán szerepel a sikeresen megtörténő dolgaim közé lassan két napja. Nagyon közel van már, hogy megérkezzen a brekikénk, ettől pedig sok dolog vagyok, de nyugodt az nem igazán. Magamhoz képest sokkal többet toporgok csak úgy valahol elgondolkozva, egyszer a hűtőben felejtettem magam, annyira. Már tiszta hidegek voltak a mezítelen tappancsaim, mire Volt megbökött a nózijával, hogy csukjam be. Nem nagyon voltam ügyes meg okos, de azt hiszem nem akarta ezt nekem se a férjecském, se a gyerkőc szóvá tenni. Megtette a kislányunk, aki ezzel egyidejűleg egyre aktívabb életet él, és a veséim szerinte nem fontos alkatrészeim. Sokat fáj az oldalam meg a derekaim is, és nem tetszik a gondolat sem, mikor és mitől.
Késő van már nagyon, de Lewy még nem ért haza, éppen ezért olyan egy órás forgolódás után kimásztam az ágyikóból, behúztam a nagy szörnyikém a szobánkba az ágy mellé, majd lecsücsültem a kék popóra elterülve rajta. A hátamat a buksija támasztotta, a buksim meg az éjjeliszekrénynek tudtam dönteni, ami kemény volt. Odatettem az egyik kispárnát és mindjárt jobban éreztem magam. Fent sehogy nem volt jó az ágyon. Meleg van, már nem először érzem így, Volt is inkább idelent lenne, szóval csak szusszanva tettem a lény két oldalára a pracliim, hogy Volt a lábaim között a pocimig masírozzon és rátegye a fejét. Így dúdolgattam neki meg nevelgettük a pónikat a telefonomon, amíg meg nem remegett a buksiját feltartva. Azt hiszem megérezte, hogy megjött a Drága, de el nem mozdult rólam csak felemelte a combjaimra a tappancsait és nagyot sóhajtva a hasamra tette az állát. Megsimiztem a fejét, amíg lépteket nem hallottam még egészen szépen mosolyogtam is rá.
- Nyuszi? - szóltam ki bizonytalanul, de leginkább mire bármi mást tettem volna kinyílt az ajtó velem szemben, a szőrpamacsunk is arra fordult én meg kicsit megemelkedtem kitámasztva magam a kezeimen. Aztán valahol a mosoly folyamatában lefagytam, ahogy végre az arcához ért a tekintetem. A szám azt hiszem nyitva is felejtettem, és úgy csak bámultam vele szembe, teljesen le is kapcsolta az agyam, mit mondott, meg mi van ma. A kezem a hasamra csúszott, ahogy éreztem azokat az ütéseket belül, mire a fehérke megelőzve engem felkelt és körbe szagolta aput, hogy apu-e. Ebben éppen én is próbáltam biztos lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Ha őszinte akarok lenni, nem sok fogalmam volt, hova tűnt el még az este életem szerelme. Leginkább csak lestem utána a kanapéról laposakat pislogva, de pár perccel később be is szundiztam. Csak azt tudom, hogy arra keltem, melegem van és Volt az orrom nyalogatja. Nem volt sehol senki, így neki adtam vacsit kicsit késve, én pedig áttelepültem a hálóba, egyedül. Ez se segített azon, hogy elaludjak, a nyűgésem se, ráadásul hiányzott Lewy. Az elmúlt napokban nem volt jó érzés, ha csak pár órára is el kellett, hogy menjen, mert féltem, szerintem, ha nem is mondtam, tudta. Ettől még neki is lehet dolga vagy fontos találkozója én pedig nem is akartam ennek gátat szabni.
A nagy gyerkőcös foglalkozásomból a zajok zökkentettek ki, de a mozgásom egy mínusz tízes csigabigájénak felel meg, így nagyjából ülésig sikerült jutnom a döbbenetem közben, még Voltnak az ismerkedésig az apuval. Nekem valamikor mostanra jutott el a tudatomig a köszöntés, de addigra már el is indult felém.
- Köszönöm… - de elvesztem. Leginkább próbáltam eldönteni, hogy most mit is gondolok vagy érzek, de csak néztem őt, még szerintem is ijesztő voltam. Lassan abbahagytam a pocim dörzsölgetését, mert már nem éreztem a kislányt, aztán a kezemre támaszkodva addig eljutottam, hogy átforduljak a plüssön a hozzám térdelő férjecskémig. Lassan haraptam a számra és az értetlenség valami furává vált az arcomon.
- Mit csináltál? - a hangom inkább kíváncsi volt, mint kétségbeesett, ami azt hiszem jó. - Hiányoztál…de… - közöltem a nyilvánvalót, hogy aztán más ki se jöjjön. Csak a nyakába karolva bújtam oda és öleltem meg, de a szemeim végig a haját vizslatták. Szürke. Hozzá akartam érni, de végül csak elhúzódtam. Most nagyon lassú voltam és ezt nem az éjjeli időpont csinálta.
- Milyen herceg? És rendben, gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Ahogy lassan felevickéltem abból a fekvős valamiből, kicsit nagyobb megdöbbenéssel, mint talán számolt vele bárki, meredtem magam elé. A tekintetem hol a mancsoson, hol a férjecskén járt, miközben nem tudtam nem a hajába feledkezve gondolkodni. Tátogtam, mint a halacskák szoktak a Tescos akváriumban, mire sikerült valamit kérdezni.
- Ühhü… - Igyekeztem értelmezni a válaszát, de a haj kifejezésen kívül semmit nem szűrt ki az agyam, azt is azért, mert éppen harcoltam a dologgal a fejemben meg kicsit a gyomromban is. Éreztem, hogy pont olyan izgatott-ideges pillangós érzés kezd felkúszni a torkomba, ami mondjuk akkor történt, mikor elsőre kaptam csókot. Igen, azt is tőle. De most több volt ebben valami furcsa, mint simán izgiséget okozó. Nem igazán tudom mit és hogyan akartam mondani, így végül elhallgatva karoltam át a buksiját és bújtam a nyakába, nem bizergáltam sokat, eléggé élt bennem, hogy ezt azért nem szereti mindig, szóval egy kisebb puszi után és a haja megbámulását követően elhúzódtam.
- Tudom. Én… én csak nem tudom. Miért lett ilyen? - kérdeztem kicsit bizonytalanul az alattam heverő kékségre nézve. Nem volt a hangom mérges, még csak csalódott se, de talán, ha ő beszél és nem én, kicsit előbb össze van rakva az a kép, mi is most ezzel a helyzet. Ahogy hátrébb csúszott, hagytam menni, csak lekászálódva  a hatalmas plüssről a térdeimen topogva előre csúsztam a lábai közé, aztán a sarkamra ülve pislogtam rá kicsit zavarban, nem akartam, hogy azt higgye, most valami rossz van, nem hittem, hogy az lenne, nyilván különös és a fodrászoktól a hideg ráz, de megvolt a haja, szépen, nem bántották, csak már nem foltos volt, mint a bocik.
- Csak fura… - nem kérdezte, de most nyilván ő is azért volt, nem ajándékok meg hercegség miatt ilyen várakozó. Aztán kicsit elgondolkodva beharaptam az alsó ajkam valami mosollyal egybekötve és a padlót néztem kettőnk között - de… szép.
Arra kellett lassan jutni, hogy nem számítottam rá és nagyon nehezen viselek mindent, ami új. Ezt eddig is tudtam, de most kicsit olyan hidegvízborítós volt. Kellett pár perc, hogy akkor tudjam, hogy most nagyon tetszik-e, vagy nagyon sírni fogok a régi után mindjárt. De közel és távol nem voltak krokodilkönnyek, eléggé eldőlt, ahogy mosolyogva a szőnyeg után a szemeit néztem.
- Nem lehetsz herceg, ha nincs koronád. Vagy ha nincs hercegnőd, én se vagyok az, nincs tiarám - tettem még helyre a meséből fakadt káoszt, mire lassan a morzsák összeálltak a fejemben kuglóffá, mai amúgy tök finom. - De nem kellett volna…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Mostanra már elég világos lehetett nem csak a férjecskének, nekem, vagy éppen a négylábú gyerekünknek, de úgy mindenkinek, milyen nagyon rosszul tudok lenni a fodrászoktól. Nem a személyük ellen szólt ám ez, egyszerűen vannak dolgok, amiket nehezen viselek. Egyszer megcsúszik az olló, és volt valami szép, nincs valami szép. Nem beszélve a hajnyíróról. És most, psszt, mindenki felejtse el, hogy azzal én is szoktam kísérletezni, méghozzá a lengyel csillagom frizuráján, ami éppen elfelejtette velem, meg így szerencsétlen brekivel is, hogy a légzés fontos funkció. De helyreállt, a lelki béke is, miután sikerült az ezt nem vártamon átlépni oda, hogy ez nem valami rossz új, hanem csak olyan más új.
- Nem, biztos nem árt, csak… nagyon más. És nem csak tetszett, igazából… - döntöttem kicsit meg a buksim, ha már az előbb eljutottam addig, hogy nincs baj vele, és még csinos is tulajdonképpen. - Most is tetszik.
Úgy éreztem, nagyjából mostanra volt olyan, mint a mesefilmekben, mikor látványosan a bőr alatt lepottyan a nagy kavics a szívecskétől a kislábujjig. És nem csak nála. Mármint én sem voltam hirtelen rendben vele, hogy most, ha nem örülök, attól rossz lesz-e, vagy ha túlságosan örülök, abból az lesz-e. Az egyik volt tánctársam mesélte, hogy vele azért szakított a barátja, mert az új frizurájára azt mondta, sokkal jobb, mint korábban. Azt hite ezzel leszólta és összevesztek. Sosem tudom pontosan mi a jó lépés.
- Semmiféle baj nincsen - hajoltam közelebb, hogy már a kezei alatt átnyúlva a derekánál karoljam és úgy húzódjak közelebb, bár megvoltak a határaink, ami olyan három kiló tömény szeretet volt, meg sok víz, és tuti, hogy quaxik úszkáltak benne. Mindegy. - Szeretlek, akkor is, ha hupilila lennél, vagy rövid lenne, de az azért ne legyél. Akkor nem biztos, hogy úgy tetszenél, még zümizokniban sem…
A fejem önkénytelenül mozdult jobbra és balra, hogy nyomatékosítsam, bizony az nem lenne túl jó, de igaza volt. Szerettem azokat a szürke tincseket, nagyon kis helyes velük, így is az. De talán túl őszinte is lett a mondandóm a múltkori kis fodrászos kaland után. Nem viselem jól, tudom.
- Van? Tényleg? - pislogtam nagyokat, hiszen az előbbi elméletem szerint, ha csak nem láthatatlan koronája van valamelyikünknek, ez elég képtelenség. Most azt hiszem még olyan burgerkinges sincs itthon.
- Kimehetünk, de kaphatok még egyet… vagy kettőt előtte? - emeltem a mutatóujjam a számhoz, utalva arra a kis csókra, aztán a pocimra nyomott orr miatt a kezem a fehérke fejét simizte, ha éppen a figyelmem nem is tudtam neki szentelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A nap eddigi egyetlen sikerélménye volt, hogy a Volttal való kis sültkrumpliszövetségünk szent és sérthetetlen maradt. Nem tudom, hogy azért-e, mert nem látta a drágám, vagy mert nem akart ránk szólni, de jól álltunk. Én csak a fehérkére kacsintottam, aki lelkesen elpusztított mindent az utolsó morzsáig abból, amit kapott. Én meg inkább a hamiról ideiglenesen eltereltem a figyelmem a saját, fluffy, - de azért kockák és puhaság - Stitchemre nagy lelkesen. Jobb lett a hangulatom is, ilyenkor, ha csak ott van, vagy jön egy puszi mindig elillannak a butaságok a fejemből legalább egy kis időre.
- Benne van a fagyi is a dobozodban, meeg csibefalatos vagy sajtburgeres, az egyik ilyen, a másik olyan, nem tudtam melyiket szeretnél. Meg van plusz sültkrumpli, gondoltam az úgy hármunknak elég - bólogattam nagy boldogan, hogy milyen előrelátó vagyok, ahogy a magam kis dobozát is felbontva kipakolgattam lassan, az enyémbe kerültek a falatok, azt kitoltam középre, hátha azt szeretné, meg a hozzá járó kis ketchupot is. - Mármint neked, nekem meg a breeekinek persze.
Kicsit el szoktam csúszni a számokon, de most már volt bőven mivel kimagyarázni. Közben kihalásztam a zacskóból a leginkább fókára hasonlító kék lényemet, ami igaziból nem is klasszikus pokémon, kevesen ismerik. A kérdésére csak nevetve csóváltam a buksim, szerintem nem is igaz, én csak felajánlottam, mert jó lenne, ha nem egyedül enném meg. Akkor lehet még hazafelé is guríthat szülés után.
- Akkor jó, ő meg nagyon cuki, örülök neki, hogy nincsen már baj, mint régebben - mondtam neki felé pislogva, ahogy eltotyogtam a csaphoz és egy mélyebb kistálat megtöltve vízzel az asztalra tettem. Az majd még kell, közben én is lebontottam a fagyim, hogy beletunkolva a sültkrumplit nekilássak.
- Nem tudom, elmúlt - rántottam meg kicsit a vállam apró sóhajt engedve meg, aztán csak rá néztem, de nem igazán tudtam ezen mit meséljek. Nem éreztem magam jól, de nem volt semmi okom magamon kívül. - Nyuszi… nem kéne most már lassan elnevezni őt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Talán a szokásosnál is lassabban kapcsoltam, de lássuk be, nem vagyok valami kipihent sem és a legtöbb időt a buksimban leköti más, most leginkább a breki és az elkövetkezendő két hét csigalassúsága, valahogy kimaradt a frissítés, mint mikor a laptopon rányomok, hogy majd később, aztán elmarad. Túl kevésszer emlékeztet. Ettől még azt már sikerült az első olyan szülinapján, amin ott voltam, megtárgyalnunk, hogy nekem ez eléggé bejött, még ha nem is tudtam addig róla. Végül csak elmosolyodva bólogattam.
- Igen - szorítottam őt magamhoz végül, aztán most már nem annyira felejtkeztem meg arról, amit az előbb félbehagytam és az egyik kezem a buksijához húztam, előbb csak a pofijára emeltem a kezem, ami a tenyeremhez képest tök hideg volt, kicsit le is biggyedt a szájam, de aztán a haját piszkálgattam úgy felfelé, meg oldalt, csak úgy, muszáj volt.
- Jó is így, a hupikék se jobb, az csak Törperőséknek áll jól igazán. Sünis? Aranyosak, de inkább ne...m hiszem, hogy túl jó lenne - javítottam ki saját magam, bár a nem ma már elégszer kint volt a számon, most már nem éreztem magam olyan jól tőle, mert nem is kéne. Az ő döntése azért attól még, nyilván nem a haj miatt szeretem annyira. DE az időzítését még mindig nem értettem annyira a hercegnek.
- Ó, azt hiszem lemaradtam - döntöttem meg a buksim kicsit elvesztve a fonalat. Nem tűnt már úgy, mint aki viccelget, eleinte se teljesen, de most kicsit zavaros volt ki és micsoda, na és hogyan? Aztán szóvá tettem, hogy az a kis puszi nem volt túl sok, mert hát eléggé hiányzott, pláne így egész este, aztán picit leszegtem a fejem, mikor csak gondolkodott.
- Nem? - kérdeztem vissza bizonytalanul, de aztán mikor közelebb hajolt elmosolyodva viszonoztam. Aztán elhúzódtam, hogy ne legyek neki útban, majd megemelkedtem a sarkaimról és a keze után nyúltam a bal kacsómmal még a másikkal megtámaszkodtam az ágyon, hogy talpra kerüljek. Nem tudtam, hogy óvatos lettem vagy magamhoz képest béna, de elég furán mozogtam egy ideje.
- Hova is pontosan? Lewy, most már nem mész majd el messze? - kérdeztem tőle, mintha olyan kis apróság lenne, de leginkább csak a kezeinket figyeltem. Tudom, hogy most is csak pár órát nem volt itt, meg azt is, hogy most nincs meccses hajtás, mert szabadság van, de sokkal jobban éreztem magam, mikor tudom, hogy közel van, bármi is történik. Biztonságban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerencsére egyikünk sem akarta fejtegetni a szereti-nem szereti listát az én életemből. Egyfelől kicsit hosszú lett volna, másfelől nem biztos, hogy annyira jól éreztem volna magam itt most, ha erről kezdünk el akár csak félhangosan is beszélgetni. Úgy nem örültem volna. Mikor a robotot simiztem így is több szem vett észre, meg a pocit is, mint szerettem volna. Mindig úgy megnézik a babás nőket, ezt én is tapasztaltam már. Az egyik fiú, ahova táncolni jártam, mikor elsőre látott hassal annyira bámult, hogy a rágója rendesen kipottyant a szájából.
- Igen, de azért nagyon bátor, meg leszuperugatja azt, aki rosszat akar. Kiszagolja a mi Dr. Caliconkat és ihaj meg csuhaj - bólintottam párat megerősítés ként, ahogy lassan elsétiztem a csinike kis mini rohamosztagosok mellett, amik persze szintén meg lettek úgy, dobozostól taperolva, mert a kezemnek járnia kell.
- Úgy beszélsz, mint a papi szokott. Most majd elmeséled, hogy bezzeg a te idődben? - vágtam buta fejet felé fordulva, hogy aztán hunyorogva nézzek rá csúnyán, szerintem egyáltalán nem olyan idős, pláne nem annyira felnőtt, hogy ne szerethesse a disneyt. Főleg mert ennek nem is nagyon volt tere mióta itt vagyok. Nem mindig gondoltam jól arra, hogy talán miattam érzi muszájnak, de rá kellett azért jönnöm, hogy ő is szereti, csak én jobban.
- Iiigen, meg egy pici-minit a szörnyidet is megnéztük, de nem bántottuk, még szívecskék is jöttek ki, mikor kapott egy nagy almát. Meg kapcsoltunk neki zenét és így dülöngélt rá - billegtem a lábaimon imitálva, de olyan lehettem, mint egy túlgömbölyödött pingvin, aki elvesztette a totyogó ritmusát. Aztán jobbnak láttam csendben maradni. A nyuszis tetkót amúgy is látja majd, szerintem cuki lett.
A nevetést lassan sikerült csak értelmeznem, ahogy a szabad kezemmel a hasam alját tapiztam, ott úgy elég kellemetlen volt, de csak mert ha jól emlékszem azt mondta a néni, most még ott van a lába a babának. Kicsit lassabban is lépegettem, de olyan nagy baj nem volt, szóval lesegettem, egészen addig, még majdnem bele nem gyalogoltam egy kiállított középső polcba, amin volt egy csomó-csomó Stitchfigura. Nekem egyből olyan vigyorom lett, mint annak a creepy cicának, majd észre sem vettem, hogy a kezünk lóbálva szorítottam meg a férjecskéét. Majdnem a Mennyország.
- Neeem bizony, de nem szabad, ahj. El fogok veszni, tudom, így jártam a pokémonok között is, majdnem egy órára… - néztem rá kicsit aggódva, nem azon, hogy ne lenne neki türelme engem megvárni, inkább mert nem szeretem, ha én beleveszek, pláne egy boltban, ahova amúgy nem is szeretek járni, főleg mikor meglátom az árakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A bűntársammal együtt végül sikerült elsunnyognunk a sültkrumpli sorsát, jobb is így csendben és nyomtalanul. Legalábbis reméltem, hogy nem maradnak morzsik, mert annak nem lenne jó vége. De Volt elég jól működött és én se kentem össze semmit. Aztán a dobozokat széttolva a magaméból kihalásztam a krumplit meg a fagyit és az asztalra helyeztem, hogy aztán vízért menjek egy kis tálba - meg a kezem is megmostam akkor már, mert a szőrmók volt szíves összenyalni.
- Jó, akkor a csibefalatokból kiloptam kettőt - mondtam elmosolyodva, hogy aztán lecsücsüljek a kifelé fordított székre. Igaz, nem voltam se öreg néni, se rossz kondiban, de így jóval kényelmesebben voltam. - Majd megeszed később, és hé, ő volt éhes, ő kérte a fagyit is tuti, nem én voltam!
Annyira hihetően háborodtam fel, hogy még a kezeim is felemeltem jelezve az ártatlanságom, ám sikerült magam el is nevetni. Inkább leszedtem a fagyim kupakját, majd beletunkoltam a krumplit, hogy aztán megegyem. Nem is undi, nem értem az embereket.
- A tiédben egy olyan vidraszerű van, olyan fogsora van, mint Stitchnek, és tudod gurítani, közben meg csattogtatja is - meséltem el, nem mintha kipróbáltam volna és ha véletlenül nyitva lenne a zacsi, az is gyári hiba! - Mesélte az eladó!
Tudtam, hogy fontos napja volt, annak pedig őszintén örültem, hogy ennyire jól megvannak mostanság, én is kedveltem az ottani csapattársait is, már, akit ismertem, senki se evett embert és velem is rendesek voltak többnyire. Nem is feszegettem a dolgot, tudtam, hogy ezt már nem is szabad.
- Iiigen, nekem is eszembe jutott párszor, egyszer nézegettem is, de úgy nem tudtam… nem szerettem volna egyedül - néztem rá fel, mielőtt újabb fagyis sültkrumplit tömtem volna a pofimba. - Csak párat néztem meg jobban, amik úgy szebbek voltak, valami aranyost kerestem, de… - vonogattam a vállaim, ez is olyan döntős szitunak tűnt, azok meg marhára nem az erősségeim, pedig most már elég közel volt minden, hogy összekapjam magam én is. Már egyedül eljárok a boltba, az is valami, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha alapvetően nem is lenne a minike nagy karamellafagyi fanatikus, az elmúlt hónapokban már annyiszor került elő az íz, hogy nem lehet, hogy ne szeretett volna bele. Én is megtettem, az apukája is, várható volt, na. Az kevésbé - legalábbis szerintem -, hogy kettővel kevesebb a falatkák száma. Lehet ha nem mondom, észre sem veszi, de most mit tettem volna fél óra ácsorgás és ugyan ennyi hazaút alatt? Nem voltunk túl kivárósak a hamival.
- Az lesz - bólintottam párat már csücsikélve, hogy mikor ő is ezt tette közelebb csuszizzak székestől meg a dolgaimmal az asztalon. Azzal viszont kevésbé tudtam mit kezdeni, hogy látszólag nehezen akarta elhinni, hogy nem én voltam, a végére meg már nekem is nevetnem kellett a dolgon. Igazából nem szeretek és nem is szoktam neki hazudni, ezek is inkább csak ilyen kis hallgatólagos elterelések. Nem sok jó van abban, ha elmondja, hogy ne etessem dolgokkal Voltot, de engem mégis meghatnak a kiskutyusos, ártatlan szemei; vagy abban, ha beleeszem a hamiba idő előtt.
- Hát, arika is, bár az, hogy szinte bármit el tud harapni kicsit ijesztő - húztam el a szám, mondjuk én ettől még édesnek véltem, pont olyan volt, mint egy pindurit agresszívabb Vidra, akit Stitch tanított viselkedni. Voltak gondjai, de szerethető. Valahogy ez lehetett a helyzet a lengyelek körében is, mikor elkezdődött a dolog is már ott voltam a férjecske mellett és most is, örülök neki, hogy rendben van minden.
- Tudom, de akkor is, túl sok név és oldal volt abban a könyvben, amit a neten láttam. -  Szóval pár oldal után sokat ugrottam, mert uncsi volt és felét nem is értettem, mert nem fordították le. Talán az e-ig jutottam, mielőtt sok lapozással a j-nél folytattam. Nagyon furi neveket adnak az emberek, meg se mertem nézni, Luca mikről mesélt.
- Hát nem az ilyen Jowita meg Stan… valami - akadtam bele, mert amúgy volt egy csomó, amit ki se tudtam ejteni. Igen, a lengyel neveket néztem, mert az úgy egyértelmű volt, hogy olyan legyen, meg az szép. Aztán mikor mondta a nevet elmosolyodtam. - Azt én is néztem, az széééép, meg az Emilia, Mia és a Klara is…
A fagyimhoz közben előkerült a műanyag kanálka is, úgy kicsit gyorsabban ment, mint most a krumplissal haladtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Azt hiszem ő úgy jött haza, hogy félt, megint jön, ami a sárga kocsicsodában történt, én meg attól tartottam, mikor ez eszembe jutott, hogy tényleg olyan szörnyű vagyok. Egyből olyanná zsugorodtam belül, mint az a lila vagy kék szörnyecske, de csak mert éreztem, hogy nem érezte jól magát még el nem motyogtam, hogy egyébként nagyon kis helyes így is, csak fura volt. De ezt már érezte is, mikor az ölelés közben bele is turiztam kicsit, de igyekeztem nem elveszni ebben.
- Nem úgy értettem. Mármint ha szeretnél valamit, az a te döntésed, én csak… nem annyira szeretem, ha olyan nagyon más… - sóhajtottam egyet, mielőtt elhúzódtam volna egy kicsit szorosabb ölelés után. Nem akartam, hogy az jöjjön le, én most mennyire mérges lennék, vagy hogy utálnám, ha ő mást szeretne, mert nem így volt. Egyszerűen nem voltam jóban az ilyen változásokkal sokszor.
A hercegsége kérdése függőben maradt, picit megráztam a fejem, mintha azt várnám, hogy attól kitisztul a kép, de ez nem történt meg. Inkább kiélveztem azt a puszit, ha már végül megkaptam, majd a mosolyom is sokkal szélesebb lett, mikor már felfelé keltünk a földről.
- Ú, fagyi, ez már biztos az egyik legjobb szülinapom - jegyeztem meg kicsit elhallgatva, ahogy gondolkodtam. Gyakorlatilag évekig kerültem a dolgot, anya csinált mindig tortát és abban maradtunk, ha elfújom a gyertyát, utána mehetek mesét nézni vagy amit szeretnék. Igyekezett, hogy ne érezzem magam rosszul amiatt a bizonyos miatt, de nem ment. Aztán 2 éve elsőre Ririékkel is csináltunk valami ünneplés félét, bár elég furán éreztem magam. Az előző meg… szerettem volna Lewyvel lenni, mást nem igazán, de nem lehetett. Most meg itt van, vagyunk, majdnem négyen.
Örültem, hogy nem megy, de azt hiszem ez nem csak az estére vonatkozott, hanem most már túl közel volt az a dátum, hogy sokat kelljen egyedül várnom. Kicsit aggódtam, de mióta hazaért most ez már egészen ki is szaladt a buksimból. Szépen leültem mellé egy kispárnát a hátam mögé tuszkolva, aztán felhúztam a lábikóim úgy fordultam felé.
- Ühm, jó - haraptam a számra, hogy aztán a doboz szalagját szépen lebontsam, majd leszedjem a tetejét, csak aztán nyúltam bele, és mintha megbökte volna valami az ujjam, szóval kicsit grimaszoltam is, mielőtt a dobozba hajoltam volna. Ilyen pocival érdekesen festhettem, de na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Örültem, hogy a látszat ellenére nem lett baj semmiből. Biztos lehetett volna, de a haj rendben volt, én se voltam a jelek szerint buta, így pedig mindenki nagyon boldog lehet. Vagy hát majdnem mindenki. Volt egyelőre nem értette ezt a kis jelenetet, de majd megbékél, sőt, szerintem már okés lehetett, mert ahogy felálltunk, ő már a lábamnál totyogott utánunk, én meg szorongatva a leendő apuka kezecskéjét topiztam a nappalinkba.
Lehet, hogy nem voltak magasan az elvárásaim, ettől még komolyan gondoltam, hogy mielőtt ő jött az életembe, anyukámon meg a papiékon kívül soha, senki nem gondolt rám, ennyit meg pláne nem tett értem, így tényleg mindig volt valami, ami olyan legjobbnak ígérkezett. Most éppen a szülinapom. Még az övén sem húzta úgy a száját végül szóval határozottan jól álltunk.
- Naaagyon rossz vagy - nyújtottam el a fokozást, ahogy ingattam a buksimat, persze mindezt kuncogva, mert közel sem gondoltam semmi ilyet. Szerintem egy fagyi bőven belefért, senki nem hal bele, és ebbe a futkosásba, amit az elmúlt órákban csinálhatott, biztos le is dolgozta már.
A kanapéra telepedtünk, hogy Volt nagy szuszogva figyeljen én meg kibontsam azt a nagy, aranyszínű csomagot. Egy percig hezitáltam a tetővel rágcsálva a szám, aztán Lewyre néztem, majd belemásztam a dobozba. Attól még, mert nem kellett volna, szeretem a meglepiket, ezt sosem titkoltam. Ezért menő a kindertojás is.
- Iiigen, nem vagyok ennyire béna, csak van egy breki a hasamban - közöltem a nyilvánvalót, ahogy sikeresen valami szúrós és kemény akadt a mancsaim elé. Kicsit óvatosabban rászorítottam, aztán ki is emelve meredtem rá, ahogy a tenyereimen csücsült. Nagyokat pislogva vigyorogtam. - Uuuuuuu, ez-ez-ez, olyan, mint Aranyhajnak? És az enyém?
Nem nagyon kérdezgettem a dolgot tovább, csak kicsit szétigazgattam a kócos hajam és beletűztem a tiarát. Közben vettem észre, hogy a másik kezemmel meg kihúztam valami lógósat, mert beleakadtam. Nem tudok szépen pakolni, na. Ami azt hiszem egy nyaklánc, ahogy nézegettem, olyan volt, mintha csillámot tett volna bele. Vagy valami port.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Szerettem a kis családi vonatunk. Bárhova tartottunk, mindig megvolt a kis sorrend. Vagy Volt vezetett minket és húztuk az aput, vagy a szerelmecske és akkor a fehérke kopogott utánunk. Mindig középsőcske voltam, de jó volt ez így. Vagyis mostanság olyan másfél középső vagyok. Lassan meg kettő.
- Ne? Pedig már éppen gondolkodtam rajta - rázogattam meg a buksim kicsit csücsörítve, mintha gondolkodnék rajta, de egyelőre tervben sem volt hasonló. Pláne az, hogy külön aludjon tőlem. - Neeeem, olyat neeem, biztos hogy neeem - tiltakoztam meg is szorítva a közelebbi kezét, amit magamhoz öleltem.
Még lecsücsülve is egy picit a buksijára siklott a tekintetem, de már csak somolyogtam és inkább igyekeztem a dobozt megsemmisíteni, ha már ennyit fáradt vele. Nem igazán számoltam szülinappal így pár nappal a bizonyos kilenc hónapunk végén, igazából semennyire. Vártam, hogy itthon legyen, megkapjam az éjjeli puszim és minden rendben legyen. Gyakorlatilag ez majdnem stimmelt is.
- Nem-nem, vááárjááál - susogtam kicsit le, miközben a hajam eligazgatva beleoperáltam a koronát a hajamba, nehogy lecsússzon bármerre is. Mondjuk a oroszlánysörényemből semmi nem szokott szabadulni. - Na, most már van.
Kicsit néztem magam elé mielőtt elvigyorodtam volna és még a nyaklánc kitárgyalása előtt az arcába hajoltam, mint az undi lányok. Megpusziltam, aztán nevetve meg is nyaltam az ajkait mielőtt elkezdtem volna a port nézegetni.
- Nagyon fogok rá vigyázni, de miért is? Mármint annyira értékes? Hogy érted, hogy nem jó érzés? Mi van benne? - szaladtak ki a kérdések, ahogy a jobb tenyerembe zártam azt még a bal kezemmel még visszamásztam a dobozba, mert éreztem valami puhát. Ruhát, talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ugyan a szörnyivel kapcsolatban igaza volt, ettől még a vidra nem egészen volt kedves teremtés. Őt nem lehetett megnevelni, azért telepítették oda, ahova, hogy megakadályozza más pokémonok elszaporodását. Bármi áron. Ő lenne a mi Leroyunk, annyira nem cukipofi, mint Stitch. De ezt inkább most megtartottam magamnak a részleteiben és csak billegtettem kicsit a buksim gondolkodva.
- Stitch egészen más, sok olyat tud, amit Yungoos nem. De egy kicsit az is lehet - tettem még hozzá a szomorú és kék dologra, benne volt a pakliban. Mai napig elég pityergetős, mikor magányosan, ohanátlanul csücsül a kacsás könyvvel az erdőben. Senkinek nem kívánok ilyet. Jó, talán van ember a földön, de az más.
Kicsit turkáltam a fagyit az előkerült kanalammal mielőtt még egy kupac karamellás öntetet nem tömtem a pofimba. Közben sikerült elmesélnem, ha nem is tökéletesen, milyen gondjai akadtak azzal, amit olvastam és be kellett látnom, hogy még másfajta könyvnek se túl szívesen állok neki, ezért lehetett szuszis hatása. Ennyit arról, akik külön gyártanak altatós mesét, elég lenne ezt felolvastatni szerintem.
- Hát nem az… szegény, őt senki nem szerette? - kérdeztem őszinte sajnálattal, mert nem hittem volna, ha a szülők gondolnak a babára, ilyen neveket adnak. Szörnyen hangzott, én biztos el lennék keseredve, ha a breki megutálna, mert csúnya nevet kapott tőlünk.
- Megeshet, hogy éppen a Nickelodeon ment a TV-ben, mikor Volttal írtuk azt a kis jegyzetet… - és a Mia és én volt éppen műsoron. Mi csak a Mancs őrjáratot vártuk és a Tini Nindzsa Teknőcök következő részét. De a Teki meg a Breki se tűnt jónak, a könyvbe meg már beleuntunk. Közben persze figyeltem tovább életem értelmére lassan kanalazva a fagyit, mielőtt lefagy az agyam meg a fogaim.
- Igen, szép és aranyos is, olyan hercegnős is kicsit. Öhm, ahhaaaam - kezdtem picit elveszve a gondolataimban, aztán a kanalat a pohárba tolva hagytam picit a fagyit és csak a sültkrumplival foglalkoztam. Azt hiszem már most is ő örül a legjobban, a papi ilyen kis támogatónk, még képet is hord kettőnkről magánál. A mama nem engedte, hogy az ő nevét adják bármelyik lányuknak, szóval azt hiszem ez több lenne, mint egy nagyon jó meglepetés.
- Szeretem azt a nevet, de ez csak egy indok, mindkettő nagyon cuki… nem tudom a brekinek melyik tetszene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tisztában voltam vele, hogy a babunak milyen furi szokásai vannak, mert a vicsorgós ugatás, amit egy rám köszönő szomszéd fiú kapott minden volt, csak nem túl kedves. Nem igazán értettem a dolgot, bár néha úgy éreztem nem válogat, mert egy nénire is ráugatott aki a boltból ment haza és nagyon beszélgetni akart.
- Nem kedveli az idegeneket lehet, én sem. Nálad a fiúkat meg a bácsikat nem? Nálam nem válogatott - mondtam nagyot szusszanva, nem is igazán fogtam fel, ha célzás akart lenni, hogy talán miattam csinálja a négylábú. Tudom, hogy szeret engem, de miért lehet baj, ha elfut a férjecske mellett valaki, aki lány? Jó, azt lehet én se szeretném, ha más nőkkel beszélgetné át a reggelét a velünk való játék helyett, de én nem ugattam meg senkit! Még a kis rohamosztagosokat sem, pedig Kevével ha másban nem is, a jó oldal támogatásában egyet tudtunk érteni.
- Ja, ééértem, jó, majd próbálom addig elfelejteni, hogy már pumuklinak is van bezzeg az én időmben története. Remélem az is olyan vicces, mint a papinak szoktak lenni - vigyorogtam rá kíváncsian várva, mi is lesz az, de aztán gyorsan túl is topogtam ezen. Leginkább szó szerint is, mert majdnem elkaptam pár plüss Stitchet. Közben egy nagy levegővel vettem tudomásul, hogy nem csak nekünk van mehetnékünk így a kezem visszacsúsztattam inkább magam mellé.
- Nem úgy értettem, csak az sokszor ahhoz vezet, hogy valami meg lesz véve, a vásárlás meg sokba szokott kerülni, pláne ilyen helyen - fejtettem ki a szokásos problémáim az egész bolt-pénz kérdéskörben, de aztán inkább becsuktam a szám. Tudom, hogy ő nem aggódik ezen, mert nincs miért és mert van neki elég, ettől én még néha mindig érzem azt, amiben felnőttem. Csak okosan és kevésből is teljesen jól megvoltam.
- Tökre laza vagyok hééé, ha nem lennék olyan, mint egy habbal csúcsozott muffin, le is mennék hídba, de nem lenne túl szép így. Különben nézd csak… - nyúltam a keze után, hogy a túl aktív breki tevékenységeit szemléltetve a hasamhoz nyomjam. Igen, már elég intenzíven visszamozgott, nem csak olyan picit, mint az első este. - Ő is menne nézelődni gondolom… ú, nézd, az a kapucni, tök cuki foga van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Köztudott volt, hogy nem vagyok az, aki sokáig tud haragot tartani azzal, akit szeretek, a büntetés meg fele ennyire se megy. Én vagyok a legszomorúbb, ha mondjuk Voltnak éppen nasimegvonás van, vagy nem volt hajlandó megfürdeni, ezért nem jöhet be hozzánk. Szomorú és túl sokszor segítek neki meglógni is ebből, valószínűleg Lewy büntije is pont ilyen sokáig tartanának. Arról nem beszélve, ha valami távollevős lenne leginkább mennék utána, szóval csak ártatlanul néztem rá, mint aki nem érti, hogyan lökné le, ha egyedül alszik. Pedig de, pontos terveim voltak erre, mert ha már felkel, nyugodtan be is jöhet velem a nagyobb és kényelmesebb ágyikóba.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - mondtam rázogatva a fejem, hogy hihetetlen, milyen meséket ismer. Mondjuk ez történt legutóbb is, de shhh, csak álmodta.
Egészen szépen haladtam a doboz kifosztásával, ahogy lekerült a szalag és a teteje, majd a koronácska meg a buksimra. Erre mondjuk biztos nem számítottam a dobozban, eleve belegondolni is vicces volt, hogy Lewy tiarát vásárol. Felpróbálta vajon, hogy jó-e? Meg eleve, ez tényleg majdnem pont ugyan olyan, mint Aranyhajé. Ez nem lehet véletlen. Mondjuk ahogy rám került és kiosztottam az első hercegnős csókomat kicsit el is terelődött a figyelmem arra a bizonyos láncra.
- Nem vagyok túl jó matekból, de az rengeteg sok... abból eeennyire sok Stitch is kijönne - kerekedtek ki a szemecskéim a kis medálra, majd a drágára pislogva, ahogy a tenyereimmel villogtatva mind a tíz ujjam párszor hadonásztam neki. Egyértelműen nem az volt a gond, hogy nem kék szörnyik vannak itt, hanem úgy nem értettem az egészet. Néha úgy érzem annyi mindent kapok és felét meg sem érdemlem. Nem is néha, leginkább mindig. El is akadt a kezem a turkálásban nyilván, hagytam egyelőre a dobozt. Mi? Mármint belőle? Egyből oldalra döntött butanyuszis fejjel lestem rá, kicsit meg is rázogattam a dolgot. Ez régi szokás, nem is számít. Aztán úgy emésztgettem a dolgot. - Most kaptam egy saját darabot belőled? Ami csak nekem van? De cukiiii. Szeretem. Köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem vagyok ugyan valami jó a jelek értelmezésében, de azt elég hamar kiszúrtam, hogy a hallgatás és a vakarózás nem enged túl sok jóra következtetni. Éppen ezért is figyeltem őt nagy lelkesen hátha mond valami okosat a problémánkra, de inkább csak olyan volt, mint aki egyetért az elképzelésemmel, de kicsit sincs meglepődve a néni és a szomszéd fiú együttes leugatásán. Picit összeráncoltam a homlokom de végül el is engedtem a dolgot.
Sejtettem, hogy nem jön a nagyszüleiméhez hasonló mesedélután és nem is gondolta annyira komolyan - azt hiszem. Miből tudom? Nem kezdett rá, pedig biztos ment volna neki, de azt gondolom ő is kezdi végre belátni, hogy nem is öreg és a szülinapi gyertyáknak is örülhetne inkább, hiszen, ha annyi darab lenne a tortán se olyan sok még. Hát Sebbynek is több van már kettővel! A pandát még nem láttam a korán háborogni, a haján se, nem is értem. Inkább szusszanva visszatértem fejben is a boltba, pont jókor.
- Aaaaha, de… - sóhajtottam egyet, aztán végül megadtam a dologban magam, úgyis neki lesz az okosabb mondata, nem is értem miért próbálkozom meg mindig újra. Én csak nem szeretném, ha véletlenül miattam kellene sokat költeni, annyi az egész. Egész más ő vagy Volt, a négylábú megérdemli, babakutya, hiába nagyfiú.
Közben ugyan hídba nem mentem le, de a kacsóját a pocimra szorítottam, ahol a brekink nagyon kis lelkesen kapálózott, vagy rúgás, vagy ütés, vagy a kettő együtt. Nem tudom, de még ilyenkor is aranyos volt, kár volna tagadni, hogy már régebben imádtuk, minthogy jelét adta volna, mennyire itt van.
- Tudjuk, mi is téged, sokkal-sokkal-sokkal jobban - közöltem már szinte annyira fogvillantós vigyorral, mint Stitch szokta, aztán csak az oldalának döntöttem a magamét miközben irányba fordítottam mit is mutattam, aztán ha sikerült is, el is indultam vele. - Ott, Lilo ruhája mellett felakasztva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az apróbb fontos infókat elkerülve hagytam is a pokémonok dolgait, egyelőre ez nem volt annyira lényegi azt hiszem, inkább feltöltöttem a fókaszerű kékségem a tálból vízzel, hogy aztán lefröcsköljem vele nagy vigyorogva a férjecském. Minivízipisztolynak is elment volna a kis kékes pokéka.
- A pokémonok kicsit bonyikák, köztük tényleg van jó sok Leroy, persze nem mind veszti el a cukiságát ezért - tettem még hozzá, mielőtt úgy tűnik, hogy kijelentettem valamikről, hogy rosszak. Nem igazán testhezálló feladat azt nekem közölni, én őket is szeretem a kis romboló módjukon. Furik, de érdekesek és viccesek. Nem volt véletlen a kis plüssjegesmacit tartó pokélabda se, amit Lewy kapott tőlem. Az unokatesós élményén csak igyekeztem elfojtani azt a nevetgélést, mert ismerem a dolgot, én se voltam jóban a fiúkkal mindig. Néha megesett, de amúgy, nem tetszettek nekik a dolgaim, ilyen ez. Közben a fröcskölős akcióm elég hamar félbeszakította az uncsi neves könyv.
- Nem tudom miért nem lepődtél meg - ráztam a fejem értetlenül, pedig azt hiszem pontosan értettem, mi is lehet a gondja. Lehet jobb, hogy nem mást néztünk, most petíciózhatnánk Volttal a Sally, a Dory, az Ishani vagy éppen a Cruz nevek egyike mellett. Pedig tudom, hogy nem szeretgéli a beszélő járműves dolgokat, mondjuk Dor a Némóból még tűrhető talán. De egyik se került elő, tényleg foglalkoztam vele!
- Tuudom, de attól még szeretném, hogy szeresse, legalább egy kicsit - motyogtam két kanál fagyi között, ami lassan kezdett véget érni nálam is, de aztán csak kicsit arrébb toltam hátra dőlve a szék támlájának. - Bár? Az, nem tudom hogyan lenne jó…
Kicsit bámultam magam elé, csak a puszira lestem fel elmosolyodva, majd a kezét figyeltem aprót rántva a vállamon. Igazából nem tudtam pontosan mi is van velem. Nem volt konkrétan semmi olyan, amire azt mondhatnám. Nem vagyok beteg, nem fáztam meg, nem is fáj semmi, csak valamiért feszült voltam ma is, meg kicsit morgós ettől még elmentem a hamiért.
- Nincs semmi bajunk - mondtam egy puszi kíséretében, aztán a kezem az övére csúszott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

- Sohasenem - erősítettem meg a gyanúját, miközben nagyokat pislogtam félre, mert hát eszem ágában sem volt most kitérni rá, ő vajon hogy kerül néha a földre, ha úgy alakul, hogy kint csicsikál a kanapén, én nekem meg az nem jó.
A fejem ugyan már nem rázogattam, mert fontosabb dolgom volt, méghozzá felhelyezni a koronám, azért is hagytam annyiban a büntis-szuszizós kombót. A fejdísz stimmelt mindenhol, szépen beleakasztottam a hajamba így nem is mocorgott, nyugodtan mozoghattam, csinoska, ebben biztos voltam tükör nélkül is. A súlyából és a kinézetéből is sejtettem, hogy ezt nem csak lekapta a Régió polcáról, de csak a számra harapva elengedtem a dolgot, nem csak mert tetszett, hanem mert tudom, hogy nem illene az ajándékokat firtatni. A lánc azonban egészen más eset volt, azon egy pár pillanatra leakadtam. Még hasonlatot is mutogattam, amit jól kinevetett.
- Shhh, ne nevess, tényleg. Te nagyon sokba kerülsz, ha egyszer meg kéne fizesselek, szerintem nem is tudnálak… - billentettem oldalra a fejem mindehhez. Lehet nem hangzott valami értelmesen a mondandóm, de komolyan gondoltam, ez meg valahol elég aggasztó volt. - És nem, de én is téged, nagyon.
Ahogy közelebb hajoltam most csak a pofijára adtam egy suhanó puszit mert inkább a lánccal foglalkoztam, illetve azzal, hogy picit elfordulva a kezébe nyomjam, hogy tegye fel. Nem volt egyszerű a hajamnak nem útban lenni, de ahogy tudtam elfogtam.
- Ők is tartogatnak téged? - kérdeztem kicsit furcsállva, de valahogy éreztem, hogy nem kéne. A fogójuk pont olyannak tűnt, mint mi. A pandát elég jól ismertem már, hogy ne is kételkedjek, hogy lehet nála is valami a férjecskétől. Férjecskéből. És akkor az őrző vagy a terelők még szóba se kerültek. Lassan visszafordultam, aztán kivettem végül a puhának tapogatott anyagot is és elkezdtem kihajtogatni, de pont a sima fele került elém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Annak ellenére, hogy még élt bennem a nem kellett volna és a nem kértem igazából semmit szülinapomra, egy ölelés is megtette volna, szerintem olyan volt az arcom, mint akinek először van karácsony. Jó, az a tiara nagyon nyert, de szerintem ezt már akkor tudta, mikor kitalálhatta. Rá is vigyorogtam még a csók után is, azért sokkal jobb volt így az egész, hogy visszajött. Mikor elment annyira nem volt rózsás kedvem, nem a szülinapom miatt, hanem úgy amúgy.
Sikerült egyre több dolgot kipakolni a dobozból, ha nem is tök szándékosan, mert a nyaklánc csak adta magát az ölembe, illetve leginkább a pocim tetejére. Volt saját kisasztalom. Azt hiszem, ha normálisan nézzük a dolgokat, most kétségbeesve vagy undin kéne méregetnem a kis medálrészt, nem heves rázogatással örülni neki, de mivel tőle kaptam, és komolyan is gondolta, én meg tényleg tudok neki örülni, mert ez nem egy olyan dolog, amit bárki kap, főleg nem az ohanában.
- Ühhüm, csak elméletben gondoltam - tettem hozzá gyorsan, mielőtt bárki meggondolhatná magát a ki és kié kérdésben. - Igen, érzem, hogy szeretsz minket, az több, mint elég.
Beszéd közben már kicsit elfészkalódva a nyakláncra koncentráltam én is, mintha valami egyszerű dologról beszélnénk, de nem így volt. Ő tudta, hogy nem várom el, hogy minden percben mondogassa, akkor se, ha nekem újabban még sokkal többször van a számon minden apróságnál. Lassan felkerült a lánc, én meg picit taperolva nézegettem a csillagokkal dekorált port és csak aztán fordultam vissza mosolyogva a puszi után.
- Mert a panda jó ember és szeret téged, meg te is őt - állapítottam meg nagyon okosan, ahogy újra a dobozba másztam előhúzva a fekete anyagot. Picit furán méregettem, mikor egy fordítással észrevettem, hogy öm, amúgy mintás! Szóval szépen kihajtogattam, hogy megnézzem mi is az. Bólogattam, hogy értem, a brekivel sok dologba nem férünk bele együtt, de most már nem is olyan sokat lesz ez így, gondolom. Fogalmam sincs mennyi pocim marad, ha ő majd kiköltözik a saját ágyába. Aztán mikor sikerült elsimogatni és felfedeztem a méhes Stitchet, a kismaciját, meg úgy az egészet, apró, kicsit vinnyogó hangon szorítottam meg, hogy aztán átkaroljam életem szerelme nyakát és rá boruljak valami köszönöm-féle kíséretében. A pocim lehet nyomta a kezét, vagy éppen a dobozt, de ez most éppen annyira nem foglalkoztatott. Adtam egy puszit a vállára, hogy aztán picit eldőlve felém fordítsam a fejét, hogy az ajkait megtalálhassam az enyémmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Esküszöm valahogy a bőröm alatt kúszó libabőr már előre éreztette velem, hogy úgyis visszakérdez, de mindegy lenne mit mondok. Igazából beletörődtem az egészbe, tudom, hogy nem akar rosszat, meg ez azért nem is olyan, mintha most világi nagy bűnt követnénk el, egyszerűen csak nem volt nekem túl kellemes tőle. Még nagyon az elején, mikor nem voltunk féjecske meg feleség, sokszor mondták, hogy biztos azért vagyok ott, mert az érdekel mennyi szépet tud megvenni, pedig nagyon tévedtek. Ez se nagyon dobott fel, meg úgy amúgy, nekem nem kellenek nagy dolgok. Persze, mindig van olyan, amibe beleszeret az ember, de nem vehet meg akármit, nem így működik, nekem nem így tanították. Szusszantam egy nagyobbat, majd inkább csak megrántottam a vállam, hogy felejtse el az egészet. Sokkal jobban elfoglalt minket a breki pár pillanatra amúgy is.
- Igen, emlékszem, nagyon kviddicses, meg táncos is… De jól teszi, legalább tudjuk, hogy ott van és örül meg boldog - mosolyodtam el lefelé bámulva a pocakomra, majd felnézve fedeztem fel a Stitches-Andeles-Lilos és mindenes ruhákat. Ami a gólyánkat illeti, nem egészen volt legalább centrifugás mosógép érzésem, bár mikor 38 percenként mentünk pisilni az éjjel, az nem tetszett. Nem volt túl pihenős, meg kicsit fájt is.
- Hogy nem lehet? Most gyakorlatilag két szív is van itt, szóval már kettő tud érted kalimpálni, a kettő meg szerintem duplája az egynek, ezt kérdezd csak meg az okosoktól is!
Azt hiszem kivételesen valami majdnem okosat mondtam, így eléggé igyekeztem kitartani amellett, hogy de igen nagyon-nagyon-nagyon és jobban. Ettől még el is nézhettem valamit, de csss, addig jó, még azt senki nem szúrja ki. Inkább utána totyogtam, és figyeltem ahogy válogat kicsit félreállva, senkinek ne legyek útban. Én is megtapiztam a pulcsikat, de kis fintorral hátrébb léptem tőle végül. Egyrészt csak nem kellene, másrészt ezek éppen nem kétemberes méretek.
- Tudom, nagyon szépek a te fogaid is. Találtál valamit, ami tetszik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy picit olyan megnyugtató volt és úgy minden más huszadrangú lett, mikor éppen azt figyeltem, ahogy a pindurka a pocimban mocorog. Amikor a férjecske keze is a hasamra simult, akkor meg csak tudtam, hogy ő is érzi, hogy bizony ott van, igyekszik hozzánk, de még nem mostanában. Az még azért elég sok idő, pedig szerintem egyikünk se túl türelmes ebben.
- Iiigen, tudja. Teljesen szuperséges ez így - mondtam még kicsit lefelé mosolyogva, ahogy lassan felfedeztük a ruhás részt. Én kicsit lassabban, de utána lépegettem, hogy aztán vigyorogva figyeljem a hasamra csúsztatva a kezeim, mit is fedez éppen fel. Bár a ki és mennyire szeretős örök dilemmánkat nem éreztem eldöntöttnek, végül csak némi szájmozgatás és szemforgatás után pislogtam rá nagyokat. - Taaalán lehetséges, hogy az úgy egyenlő, de nem vagyok ilyen számizé - jegyeztem meg végül, na nem mintha ez tényleg mérhető lenne. Tudtam, hogy szeretem, azt meg éreztem, hogy ő is engem, a brekit meg mindketten imádtuk, mióta csak tudjuk, hogy van, bár az is lehet, hogy már előtte is így voltunk, csak nem igazán tudtuk.
Kisebb turkálás után én félreálltam, ő pedig láthatóan talált valamit, ami úgy nyert, már méretben, mert itt a legtöbb dolog minden másban már győzte volt, nálam biztos, de ez nem olyan fontoska. Szóval mikor felhúzta és kérdezett, akkor nagyon gondolkodósan figyeltem őt hümmögve, ahogy közelebb lépkedtem.
- Hát öhm, nem is tudom… - Óvatosan nyújtóztam fel a kapucnihoz, elől a szeme elé húzva a két kezecskémmel azt, aztán egy gyors csókot leheltem az ajkaira, majd nevetve helyezkedtem vissza a talpaimra, mert a nyújtózkodás annyira nem kényelmes, ha nincsenek sarkai a topogómon lévő pipőnek, akkor meg muszáj.
- Biztos, csak tízig lehet mondani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár haladgattunk, mindig akadt valami olyan, ami miatt le kellett kicsit a tempót kapcsolni, legyen szó a beszélgetésről, a tapizásról, vagy a legaktívabb tevékenységünkről, a breki figyeléséről. Mióta lelkesen ficereg a pociban, túl sokszor is van, hogy leginkább csak engem taperolunk, de én ezzel jól elvagyok, tudom, hogy minden a legnagyobb rendben és ez elég megnyugtató, ha már a doktornénihez elég ritkán kell menni. Mondjuk most közel van az időpont, de akkor is, ki bír annyit várni? Szusszantam egyet közben, ami már nem is a dokinéninek, inkább a számolód dolgoknak szólt, csak aztán bólogattam, hogy igen, én meg izé… nem igazán tudom mi is vagyok, mert leginkább semmi, azt meg nem illik hangoztatni így a számra ülve topogtam a pulcsik közé és vártam meg még belebújik egybe.
Végig néztem a procedúrát, ahogy a puha kék anyag rá kerül, majd a cipzár lassan összezárja és bumm, előkerültek a fogak is, amik a kapucni elején vigyorogtak rám. Akkor sétáltam oda, hogy megmerényeljem a férjecskémet egy csókkal.
- Méég gondolkodom, nem olyan könnyű ám - mondtam neki nagyon kis komolyan, azaz megpróbáltam, aztán nézegetve őt vigyorodtam el már a lábaimon billegve. - Miért mondanék olyat, ami kevés? Csak nem tudom, ez olyan… 626.
Ahogy körülnéztem a boltban egy pillanatra rájöttem, hogy eddig el is felejtettem, mennyi itt az ember, szóval miután megsimogattam a mellkasát a pulcsin keresztül, persze csak a puhiságot ellenőrizve, szépen léptem egyet hátra és bámulgattam őt meg a polcot.
- Szeeeerintem nem tudom. Mármint, nekem tetszik, nagyon szép kísérleti lény lennél, de nem nekem kell gondolom csak tetszen…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Lehet érdemes lett volna átgondolnom, tényleg mennyire sokba kerülhet, de bőven elég volt nekem a mérték is, hogy tudjam, azt nem bírná el Rarity - igen, a pénztárcám pónis, jó, van rendes is, de az nem annyira… értitek. Ezt még Hannah se fujjogta le annyira, bár tuti csak azért, mert vettünk rá Lewyvel ilyen gyémántszerű matricát, mert ugye az a fehérke popsitetkója, és mióta rajta van, azt mondta, elviselhető. Mondjuk azt is, hogy inkább fizet ő. Lényegtelen. Lewyt nem kellene helyettem kifizetni, azt sem szeretném, ha csak úgy adnák meg vennék őt. Tényleg szeretem, szeretjük, rossz lenne, ha nem így lennénk, ha az ohana egyszer csak „oh” maradna, olyan rossz fajta sóhaj.
- Én is szeretem őket, kicsit furik, külön-külön is, együtt meg pláne, de amúgy rendesek, főleg a panda - zártam le végül a kis beszélhetnékemet, hiszen fontos dolgom volt. Még volt miként belemásszak a dobozba. Rövid időn belül az aljára értem, bár időbe telt, hogy az utolsót rendesen felfedezzem, mert eléggé fura volt egy sima, fekete felsőt nézegetni. Oké, a szín karcsúsít, de szerintem mindketten tudjuk, hogy most még nem férnék bele, meg ezen a méreten nem is segítene. Szerencsére a mondandójával ezt a gondot el is űzte, aztán a felfedezéskor teljes ujjongással vetettem magam a nyakába végül.
- Más? Tééényleg sok lesz a jóból - vigyorodtam el, ahogy a nyakát karoló kacsóm lassan a tarkóján felkúszva a haját simogatta. Aztán a bókra csak halkan kuncogtam magamban, mielőtt még ráztam volna a fejem.
- Igazából most pont nem vagy, de ez nem is számít - csúsztam közelebb, hogy átemelhessem a lábikóm az övéin, aztán a távolabbiját visszalökögessem a térdemmel, hogy könnyebb legyen szembe csücsülnöm vele, elég volt arra figyelni, hogy kényelmes legyen így is. - Inkább szeretném, ha maradnál, majd később megmutatod. Vagy fontos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kedvelem Dimcsit, nagyon vicces és rendes figura, mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint az, ahogy rám nézett, miután rákérdeztem a járgánya milyenségére. Jó, Kevétől már pontosan tudtam, hogy nem szokták értékelni a hozzáértő motor, autó és hasonló nagy dolog tulajdonosai, ha furikat feltételezik az ember, de szerettem volna biztosra menni. Olaszországban vannak azok a kis cuki motorkák, lehet olyan van, nem hibáztatnám, az is vicceske lenne. De nem, felvilágosított már, hogy nem olyan, amire el is vigyorodtam.
- Mimimi? Repül is? Mármint rendesen, mintha seprűn suuuh-suhhh-suhh - imitálom a kezemmel is a levegőben a mozdulatokat, pont úgy nézhetek ki, mint aki most tanulta a hangokat és élvezi használni, mindegy is. Nem mondhatnám, hogy nem tetszett a dolog, tökre mókásnak hangzott, aztán a felajánlásra, meg arra, hogy nem jó fogott hozzá csak felnevettem. Nem igazán a lezuhanós maradt meg az előző mondatából is.
- Nagyon rendes vagy, és jól hangzik, még így is, majd meglátjuk - vontam meg a vállam vidáman, mert hát ki tudja előre? Simán lehet, hogy legközelebb… ühm, nem, az valószínűleg nem most lesz. Lewy még a görkorimat is eldugta amint hazaértünk a doktorbácsitól az első ultrahang után, nem vagyok biztos benne, hogy nagyon értékelne egy ilyen lezuhanós, repülős, motorozós délutánt velem meg a brekivel a főszerepben. Én se akarok a pindurkának a pociban rosszat, de már azt sem értem a saját kerekeimen miért nem gurulhatok még egy kicsit.
- Hihihi… ez szerintem csak emberi dolog, nem függ attól ki és micsoda - mondtam, miután összeszedegettem egy papírtasakba a szemetet, ami felgyűlt körülöttem. Közben persze, ha már a módszerek, szóba jött a varázslás is én pedig lehunyt szemekkel sóhajtottam egy picit, ahogy bólintottam aprókat a visszakérdésre. Pálcika, bizony. Mióta megismertem Benjiéket és elkezdtünk rendesen, talán egy egészen kicsit már olyan igazi tesósan beszélni, kisült, hogy mindkettőnkből kispórolták az erőt és a hozzáértést. Neki se megy túl határozottan, nekem meg pláne. Ha elméletben jól is állok, gyakorlatban mindig két lépéssel legalább hátrébb vagyok, mint mindenki. Abban nem kételkedem, hogy mennyire jó dolog is ez, szeretem nézni, mikor más ügyes.
- Tényleg elég menő, csak nem mindenki tud ugyan úgy haladni, így még nem használjuk annyit szerintem - adtam magyarázatot, bár amilyen kis kusza lett, biztos érződött, hogy nem igazán az vagyok, aki a többieket várja, inkább, akire várniuk kellene. Nem lehet véletlen, hogy visszahúzok az otthoni dolgokhoz. Például, mikor egyedül vagyok otthon, egyáltalán nincs semmi varázslás. Törölgetek, söprök, pakolgatok a kacsóimmal, jó az úgy.
Közben nagyon ügyesek voltunk, és előbb be is fejeztük, amit ránk bíztak, mint bárki más, én meg elégedetten figyeltem, ahogy Dimitri a kész művét próbálgatja. Jól éreztem itt magam, a kutyák mi mást hozhatnának ki az emberből?
- Jahj, nagyon komolynak hangzik a néni, de nem gondoltál rá, hogy direkt volt? - döntöttem oldalra a buksim. Nekem ugyan eszem ágában sem lenne ilyet kérdezni, de Lewy valamelyik csapattársa egyszer mesélte, hogy vannak ilyen heccből ruhaelnyerős lányok. A férjecske meg azt mondta ne foglalkozzam vele, nem is értem. Elengedtem a témát egy legyintéssel, hogy aztán a kutyusokat figyeljem.
- Hát, nekik is kell valami szórakozás, de remélem ők nem az asztroTV-n lógnak, én nem hiszek azoknak a jósoknak meg látóizéknek… tök furák. Meg egy műsorban egyszer a művirágot is felgyújtották. - Szerintem senki nem akarja tudni, miért vagyok így képben, de a lényeg ugyan az. Megköszörültem a torkom, ahogy a talpaimra pattantam, miután a körülöttünk járkáló lányka mondta, hogy már minden feladat elkelt szerencsére, de a kutyusok ráérnek. Én szívesen mentem volna, szóval megvártam még Dimitri eldönti, aztán eszerint indultam el mellette topogva. Hát, ezért is jöttünk a segítés mellett, a kutyusoknak is kell valakinek jó napot szerezni, én pedig tökéletesnek érzem erre magam. Angyalkák ők tappancsokon, méghozzá négy darabon. Azt hiszem a nap további része kellően boldog lesz mindenkinek, akárhogy is történjen már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Teljesen egyetértettünk benne, hogy nagyon jól áll a német hajtócskának, h öröme van, mondjuk én a legtöbb emberről így gondoltam. Sebby ennek ellenére tényleg úgy tűnt, mostanában nagyon rendben van, én meg örültem vele, meg nekik, meg mindennek is. Talán kellett ez a kis változás az életükbe, bár, ha engem kérdeznének, én ezt már javasoltam volna nekik tavaly is, de úgy tűnik nem igazán lettek volna erre vevők, bonyolultak. De ugye most a szülinapom volt középpontban, ha annyira nem is vágytam azt hiszem rá. Még a nyaklánc után azt hiszem pár pillanatig azért is nem kapcsoltam, hogy a pólót meg kéne fordítani, mert a dobozt nézegetve elvesztem a buksimban. Az előzőn még éreztem azt a gombócot a gyomromban és, hogy valami hiányzik, most nem, most csak örültem, hogy itt van, nem is az ajándékoknak, vagy magának az alkalomnak, inkább az érzésnek, hogy van, akinek fontos ez, vagyis hogy én.
- Soook, de nem mondtam, hogy ez rossz. Aki azt mondja, nem szabad halmozni a jót, az tuti sosem kapott ennyit - az élettől, leginkább. Nyilván nem arra gondoltam, mennyi mindent vásárol vagy vásárolna nekem össze életem szerelme, inkább arra, hogy tudom, mennyire törődik velünk. Volttal, a brekivel és velem is. - És nem adom a fagyim, de eloszthatjuk, eeesetleg…
Tudtam, hogy nem igen pályázik rá, de éppen engem se kötött le annyira, inkább az, hogy az ölébe csücsülve húzódjak egész közel hozzá, hogy kellően undin az arcába hajolhassak. Mert a nagylányok azt csinálják. Nem tetszett, még egy nem szép grimaszt is kapott, mikor éreztem, hogy direkt elhúzza a lábát, nem könnyíti meg a dolgom. Nem mintha egy spárga akkora gondot okozna, még így is, de nem volt szép tőle. De minden megbocsátható, ez is pont akkor meg lett, mikor végre elkényelmesedtem az ölében, aztán vigyorogva húztam magam közel hozzá a nyaka mögött összekulcsolva a kezeim.
- Hááát ezt, meg ezt és ezt…. biztosan - mondtam, miközben előbb az állára, aztán az ajkaira, végül a pofijára adtam puszit, majd az utolsó szó után a füle tövébe, ahogy közelebb is bújtam kicsit elficeregve magam a lábain, hogy mindenkinek kényelmes legyen. Csak aztán hajoltam a füléhez, még az egyik kezeim is odahúztam úgy súgtam neki az ajkamra harapva. - Megnézhetem a zümizokniiid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ugyan nem igazán kedveltem, mikor nézőink vannak, vagy egyenesen bámészkodó nénibácsik, mikor elkezdett a pocim növögetni és egyértelművé vált, hogy nem csak nagyvacsorán voltam, hanem az egy baba, ehhez is lassan kezdtem alkalmazkodni. Az első pár hét nem volt egyszerű, úgy éreztem, aki megnéz, az mind valami butaságot, vagy éppen rosszat gondol, talán meg is fordult a fejemben, hogy nem kéne ennyire örülnöm a dolognak, inkább fel kéne venni egy pulcsit és menni a dolgomra, de nem ettem. A breki se azt érdemelné, hogy letagadják, én meg sosem tennék olyat. Aztán lassan inkább mosolyogtak rám, meg fura nénik simogatni akarták a hasam, még meccs közben is, amire kimentünk Lewyt megnézni. Az azért kicsit több volt, mint ami úgy nem ijeszt meg, de baj nem lett. De ez az idő azzal is járt, hogy lassan jól felfújták a lufit előttem, így bármennyire szeretnék, nem tudok ugyan úgy öltözködni, vagy ugyan abba.
- Kicsit nagyon 626 - vigyorodtam el végül miután megkapta azt a bizonyos csókot is. Igaz kicsit hiányoltam azt a farkincát hátulról, de üsse kavics, most nem baj, ha hiányzik, viszont a kis sötétebb Stitchfoltok nagyon szépen meg lettek, meg még a megrágcsizott füle is stimmelt. Tökéletes volt, a férjecskével benne meg pláne. Hagytam a kezem közel húzni, aztán a puszi után csak összenéztem vele somolyogva, majd finoman az ujjaira szorítottam a sajátjaim.
- Tudom, nagyon tetszik is, szóóóval hazajöhetne igaziból… - közöltem végül kicsit billegve a lábaimon, de azt gondolom, ő már jól tudta, hogy ez ár csak ilyen velem, ha nagyobb dolgok vásárlásáról van szó. Komolyan, van még egy csomó olyan felsőm, amit 14 évesen kaptam és jó meg szeretem is. Vagyis jó volt, most éppen nem férek bele…
- Az lennék? Tényleg nagyon szépek, meg ott a csápocska is a kapucnin… De - nem igazán férünk bele ketten, azt hittem ez neki is feltűnt. Szóval csak nézegettem a felakasztott rózsaszín csodákat, aztán meg őt. Ha Hannah meséiből indulok ki, más lán, már idehordta volna a fél boltot azt hiszem, hogy vigyük haza...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bárki bármit mond, vicces volt, ahogy rám néz a hirtelen történtektől, én meg látom, ahogy a cseppek gurulnak lefelé a nóziján meg a pofiján. Nehezen bírtam, hogy ne nevessek hangosan, szóval inkább csak kuncogtam ott kellő távolságban, még a vizestálam is közelebb húztam magamhoz, biztos ne jusson eszébe semmi revans. Most úgy jobbnak tűnt, ha csak ő nedves éppen.
- Csak egy piiiiiicurit, talán, én nem akartam rosszat - jegyeztem meg elvékonyodott, kicsit vinnyogós hangon, ahogy még mutattam is az ujjacskáimmal, mennyire kicsikét lehetett csak az. Látta a vizet, a kis fókám is, igazából tényleg nem volt akkora meglepi. - Tudom, meg nem lenne kitől menteni a világot, bár biztos jobban örülne Stitch, ha nem lopná el az ikre az Angyalát és a rokonokat.
Belegondolva a Stitch meg az Angel is nagyon cuki nevek, de biztos azt se nagyon szabad babáknak adni, így érthető, hogy a Mia névért se lett volna oda. Lehet én sem, de úgy kellett tűnjön, mintha többet is megnéztem volna, pedig tényleg csak párnál ragadtam le úgy, hogy az most tényleg nagyon tetszett. De egyedül csak nem dönthetek, meg a breki se tud felelni, hiába bökögettem a pocim. Néha lelkesen ficergett odabent, de ennyi. Választ nem kaptam.
- Az biztos, hogy örülnének. A papa, leginkább, a mama…. Hát ő csak úgy, tudod - próbáltam körülírni, nem ment. Meghatódna azt hiszem, lehet sírna, én biztos sírnék, de olyan jó értelemben. De az bizonyos, hogy nagyon jól esne nekik. - Nekem tetszik, olyan aranyos és szép is, a másik is, de lehet ez egy kicsit jobban éppen.
Nem igazán jutottam dűlőre, de azt hiszem, amit mondtam, azt úgy gondoltam most, persze nem akartam, hogy most olyan legyen, hogy mert én mondtam egy nevet, akkor abban egyezzünk ki, szóval nem voltam valami magabiztos, de azért próbálkoztam, tudtam, hogy ezzel tényleg ideje lesz valamerre jutni. Elég közel van az a nap.
Szerettem, mikor itt van, ha közel van, vagy ha csak úgy meg vagyok szeretve, jól is esett meg egy kicsit jobban is éreztem magam az egész ellenére. Bólintottam egy picit, hogy azért tényleg rendben vagyunk fizikailag, nem mondtam hazugságot.
- Tudom. Én csak… félek kicsit - húztam össze a vállaim, ahogy lehunyva a szemem sóhajtottam egy aprót. Még semmit nem mertem olvasni vagy megnézni, de nem voltam biztos benne, hogy majd az a rész, mikor a breki meg fog születni, annyira kastélyos-vattacukros-mickeyegér játszóterés élmény lesz.