Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sajnos elég jól értettem, mit ért az alatt, hogy nem tudna mit tenni a helyzettel, ha akarna se. Én próbáltam még akkor is változni, reménykedni vagy éppen megoldást keresni, mikor már mindenki szerint felesleges volt, így, ha nem is ugyan azt a cipellőt vettük fel, de a fél pár zoknik biztos hasonló. Nem tudtam megállapítani, mert nem tudtam eleget, sokáig azt hittem, mert nem igazán van mit. Van anyuka, apuka és Lewy és megvolt a család, mint másoknál. De aztán darabokban ez-az kiderült, és csak sejtéseim voltak, hogy ő sem volt igazán boldog soha, az meg kinek jó?
- Ez nem iiigaz, sosem késő - ráztam meg a fejem, magamhoz képest elég határozottan kijelentve, hogy szerintem bármikor fel lehet a jók listájára mászni. Minden csak tettek kérdése azt hiszem. Van olyan, hogy két jó kiüt egy nagy rosszat is, nem? Szerintem biztos. Végül csak kicsit elpirulva elmosolyodtam a mondandója végén, még a vállaim is felhúzva, amibe egészen belecsúszott a fejecském. Ilyenkor olyan kis labdává is tudnék zsugorodni, ha akarnék. Mindegy.
- Azt hiszem emlékszem… sok helyen voltunk, nem mindig tudom melyikre, miért - vallottam be neki kicsit elhalkulva, mert ugye lehet ennek nem fog örülni. Én azért igyekszem mindent, ami fontos, azt megjegyezni. De neki sok helyen van dolga és kötelessége, arról nem beszélve, hogy egyszer megszámoltam, hogy egy hét alatt legalább huszonhárom levele jött, amikben csak különböző ide meg oda hívó dolgok voltak. Mondjuk az elég mókás, mikor nagy dobozokat kap, nemrég küldtek neki brekis ajándékot is, vannak, akik nem csak elhívogatják elvonva az idejét.
Közben elkezdte a hasam pingálni, én meg előbb akaratlanul is behúztam azt, mikor az ecsettel hozzáért, aztán felkacagtam, mert eléggé csikizett a dolog. Igyekszem én magam visszafogni, de nem egyszerű. Mondjuk most kicsit éreztem, hogy nem kedves a téma, így hamar elhalkultam.
- Rendőrbácsikat? De… miért? Mit csinált? - pillantottam felé, ahogy kérdeztem, igazából nem is volt sok elképzelésem. Az egyik táncos társam apukája eljátszotta a család pénzét pókeren, rá is mérgesek, érthető, de nem hallottam róla, hogy a férjecske családja kártyázna mondjuk.
- Ilyen rossz ember? Ránk mérges?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pont úgy bólogattam, mint a azok a ráncos kutyusok, amiket régebben a kocsik szélvédőjéhez pakoltak és mikor ment az autó, akkor mozgott a buksijuk. Ritmusosan és jó nagyokat. Komolyan gondoltam, és nem azért, mert, ha majd a Télapótól kér teszem azt egy kocsit, akkor biztos meg is kapja, de valahogy mégis hittem benne, hogy minden teljesül, ha a vágyunk olyannak meséljük el, aki valamit előre is mozdíthat. Nekem ez a Mikulás volt, és bár csalódhattam volna, mondhattam volna azt, mikor iskolába kezdtem járni, hogy nem hozta vissza nekem az apukámat, nem tudta megállítani a piszkálásom a suliban vagy éppen egyszer-egyszer elrontotta az ajándék színét, na meg később, mikor már nem is azt akartam, hogy meglegyen az igazi apukám, csak tesókat, vagy azt, hogy anyut is nagyon szeresse valaki úgy, mint az osztálytársaim anyukáját a férjük. Én azért nem adtam fel. Ahogy néha az érdeklődést sem.
- Nem is szoktam unatkozni - tettem hozzá még gyorsan. Persze, nem minden esemény volt izgi, volt, ahol csak fotózták Lewyt, meg kikérdezték erről-arról, aztán fura emberekkel beszélt lengyelül én meg csak kivártam a sorom. De a csapatos bulik viccesebbek, ott azért ott van Sebby is, meg többeket ismerek, és úgy nem olyan kellemetlen, ha magamra kell maradnom és több ember között kell lenni.
A csikizős dolgot leszámítva egész nyugodtan ültem az ölében, a kezem a vállán pihent, ott simizgettem őt, ahogy próbáltam elvonatkoztatni tőle, hogy a festék hideg, az ecset meg nem lett kevésbé csiklandozó. A kis festékekre néztem, a pirosat magamhoz is vettem kicsit forgatva a kezemben, valamiért mindig az fogy el elsőre, most viszont elég sok volt benne, persze nem sokáig tudtam erre figyelni, a barnáimmal leginkább a lehajtott buksi ezüstös tincseibe tudtam nézni, a kezem is megállt a vállán egyhelyben.
- De ha ennyire rendőrös a helyzet… az nagyon rossz - zártam le végül, pedig leginkább csak bután nézve ráztam volna a fejem, hogy még nem egészen értem. Tudom, hogy azért ő tudott az apjáról, ha nem is járkáltak össze, de biztos látta vagy hallott róla, vagy érdeklődött, de… persze én is kerestem az enyémet, de ő nem tett bűnt anya szerint, olyat nem, amit büntetni kell. Csak nem viselkedett illendően, mikor elhagyott. Bár amikor nem fizetett, az már olyan bűnös dolog volt.
- Levendulát... Bántott téged? Sokszor? - kérdeztem, lehet picit kétségbeesetten is, mert lehet, hogy ő már ezt feldolgozta, vagy fogalmam sincs, hogy tudja ilyen nyugodtan mondani. Sokszor mondok butaságot, és tudtam, hogy most az nem hiányzik, akkor sem, ha nem tudtam eldönteni hogyan áll ezzel az egésszel. Éreztem a csomócskát a hasamban, pedig csak elmesélte, de ettől még bennem is rossz érzés lett, szomorúság, bánat, meg ilyesmik. Amitől sírna az ember. Óvatosan dőltem oldalra a kezemhez a vállára. - Úgy sajnálom, ilyet nem szabadna senkinek, nemhogy egy apukának…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éreztem, hogy nem olyan komoly az a kijelentés, sőt, leginkább csak megrázogattam a fejem jobbra-balra, mert talán mégis. Kivel nem esik meg, hogy unatkozik? De, ami azt illeti, még mindig jobb volt ott ácsorogni és csak nézelődni, vagy kerülgetni a helyzetet, hogy bárki hozzám szóljon, mintha tanulni kellett volna. Vagy rosszabb, órán csücsülni. Nekem nem mondja, hogy van annál rosszabb.
Nem mindig vagyok annyira izgága, ha arról van szó, ügyesen tudok mozdulatlan is maradni, de most a festős dolognál voltak azért akadályaim, leginkább az ecsetet éreztem közellenségnek. De hát belefér, azt hiszem.
- Tényleg elég szépek a színes csíkok…
Ahogy néztem a koncentrációját, meg amennyit láttam a csíkokból, amit felfestett, azok tényleg szépek voltak, szeretem a színeket, csak… igen, ami most alattuk bújt meg, azt annyira nem úgy érzem. De ezt el tudtam most engedni, már majdnem mindent, amíg elő nem került az, amiről eddig leginkább fogalmam sem volt. Csendesen figyeltem, a rendőrbácsisra már csak nem is mondtam semmit, ahogy a kezem lassan megint a vállát cirógatta én meg picit a fejem is nekidöntöttem. Nem számítottam arra, amit elmesélt, talán sosem gondolkodtam ilyeneken.
- Csak? De… már egy is sok - mondtam magam elé, hiába nézett rám, ettől nem került minden jó irányba egy pillanat alatt. Az ő apukája nagyon rosszat tett, hiába volt neki, az enyém sem jobb, ez sehogy sem volt szép és ohanás. Talán érezhettem volna, hogy ha nem beszél róla, ott se volt mindig boldogság, nem csak a válás miatt. A keze után nyúltam, de csak annyira, hogy az ecsetet picit elfordítsam, így át tudtam karolni a nyakát, hogy jól magamhoz szorítsam. Még pár puszit is adtam az arcára, mielőtt elengedtem volna. Értettem, miért nem akarná, azt hiszem én se szeretném, ha a pici brekink bárki olyan közelében lenne, aki akár csak elméletben is, bármi rosszat akarhatna neki. - Én nem tudtam, hogy miért… nem akartam kérdezgetni, tudom, hogy csináltam, ne haragudj. Én szeretlek, helyette is, mindenki helyett is meg jobban is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Láttam a mosolyt az arcán, örültem is neki, szeretem, mikor ilyen, én meg csak próbáltam megbarátkozni a dologgal. Nem ment olyan rosszul, mint az első pár napban, akkor úgy nehéz volt, fáradt voltam, és meg is ijedtem a piros, csúnya csíkoktól. Hiába mondta viccesen, hogy így lesz tényleg tigris a lányokból, akiket elvesznek, akkor nem tudtam nevetni. Most azért már jobb, meg már nem olyan vészes, pláne ilyen színesen. Nézegettem lefelé az oldalamra, ahol több akadt, és ahol a rózsaszín is felbukkant, aztán a korábban forgatott pirosat visszatettem a helyére a kezemből.
Láttam, tudtam és éreztem is, hogy ha könnyedén is próbálja mesélni, ez nem volt az. Senki nem érdemel ilyen történetet, még felnőtt buksival sem, nemhogy gyerkőcként, amikor szeretnie kéne az apukádnak, elvinni a játszótérre, felolvasni lefekvés előtt, labdázni a kertben vagy éppen reggel megsütni a palacsintád a konyhában. Most először éreztem kicsit azt, hogy bármennyire is voltak fekete foltok az életemben és tudatlanság, még mindig van rosszabb apuka, az elhagyósok is bántanak, de azok, akik tényleg az embert, azok mindenhogy. Úgy sajnáltam az egészet, tehetetlen voltam, az sosem jó.
- Sose próbált bocsánatot sem kérni? - Nem mintha megérdemelnék azok, akik ilyet tesznek, vagy el lehetne ezt felejteni, de sokak megbánják, amit tettek, próbálnak változni. Meg vannak, akik nem. Nem tudtam erre mond-e valamit a szívecske, de csak magamhoz öleltem őt puszik hadával és cirógatva őt. - Lehet, de… nem tudom, láthattam volna, hogy nem csak sok a dolga, hanem baj van, vagy hasonló… - vontam meg a vállam. Ha tudom, nem is ezt, de hogy ennyire rossza viszonyuk, biztos nem kérdezek annyiszor rá, miért van ez vagy az. Végül inkább csak szeretgettem, mielőtt elhajoltam volna bólintva párat, úgy tűnt ezt ő is szívesen csinálja, én csak örültem, hogy ha tigrises is vagyok, nem néz rám úgy, mint a szomszéd nénire a bácsi. Nem mindig értem mit beszélnek, pedig megértem azért a németet, de nem túl nagy a szeretet. Lehet a nénin több maradt a csík, mint kéne.
- Csináljuk meg, lesz sárga is? Vagy zöld? Sajnálom, nyuszi, hogy így alakult. Mielőtt így elromlott, jóban voltatok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Figyeltem a szavaira, nem csak úgy felszínesen, próbáltam elképzelni az egészet, mennyire rossz is ez. Éreztem én a kérdésemben is, hogy nem olyan, aminél ez elég, de ha valaki már megbánni képes, az talán egy lépés. Én hittem még az emberekben, a drágaság sokszor felnyitotta a szemem, hogy azért akárkiben nem szabad. Az apukája is egy lehetett azok között, akikben inognia kellett volna józan buksival a hitnek, ellenben azt láttam, neki sem egyszerű őt mellőzni az életéből. Gondoljunk csak bele mi lett volna Pizsi nélkül Némóval, Ariellel az apukája nélkül…
- Igen, tényleg nem. Az még nem jelenti persze, hogy minden csodás lesz huss és pöcc - mondtam neki, a karácsonyra meg csak összeszorított ajkakkal bólogattam. Pontosan emlékszem erre, hiszen én kopogtam be hozzá pár nappal előtte, ő meg ott szomorkodott egy csúnya meccs után. Aztán meg beesett az ablakomon - nem is teljesen egyedül az én hibám, hogy berángattam! Ennek ellenére én is ismerem az apukáját, mármint láttam már, meg egy vagy két alkalom volt, mikor találkozásnál is ott voltam, csak eddig egyáltalán nem értettem miért vannak ilyen távolságtartóan. Inkább csak jól megszerettem, és elhittem neki, hogy jót akart a hallgatással.
- De ez is hozzád tartozik, szeretnék segíteni legalább abban, hogy ne egyedül cipeld a rossz dolgokat, tudod?
A festés már kicsit jobb volt mindkettőnknek. Én barátkoztam a pocim és az oldalam kinézetével, ő pedig talán elfoglalta magát, hogy ne nyomja jobban meg a hangulatát a téma.
- Meeert tudsz motkányt festeni? - érdeklődtem felvont szemöldökkel. Eleve a festési tehetségét se ismertem jól, nem még egy portrét a makkgyűjtőről. - Sok dologgal történik ilyen, hogy elmúlik, de nem minden…
Mosolyogva figyeltem őt, aztán a mondandóm végén egy hatalmas puszit nyomtam a hajába, mert éppen a csík miatt görnyedve lefelé koncentrált. Azt szerettem volna csak, ha tudja, hogy én nagyon szeretem, és lehet, hogy az a család szétesett, mint az enyém, de nekünk van egy csodamesés és ez így is marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen, furcsa is belegondolni. De nagyon boldog vagyok és azt hiszem éppen ezért nem is kell ezen sokat forogjanak a kerekek - mondtam mosolygósan neki. Örültem neki, hogy Alíz ilyen őszintén tud nekem, velem örülni. Sokszor hallottam, hogy addig vannak az embernek barátai, még jó nem történik velük. Olyankor irigyek vagy kevésbé támogatóak. Nálunk ez sosem volt így, én mögötte voltam, ő meg mögöttem, ha kellett. Egyébként meg egymás mellett, pont, mint most.
- Én tudom, hogy ha az a tervben bármi gubanc lenne, a b tervet ezerszer jobbra is megálmodod magadnak, mert tudod, hogy képes vagy megvalósítani. - Bíztam a barátnőmben, ismertem a képességeit és ami azt illeti, kevés olyan lánnyal találkoztam, akik egy picit is képesek lettek volna célratörően és magabiztosan haladni. Neki tervei voltak, én néha irigyeltem, hogy ilyen könnyedén megy ez neki, de azt hiszem, hogy úgy fél éve értem már, hogyan keresett és talált végül motivációt. Most nekem is van, ott csücsül a pocimban éppen az, aki miatt szeretnék ügyes lenni, olyan, akire büszkék. És igen, most még a tanulás is előkelő helyen van a VAV-ra, mert megígértem Lewynek és magamnak is.
- Elhiszem, biztos vagyok benne, hogy már egy kis beszélgetés után el tudod dönteni, jó emberismerő szoktál lenni - tettem hozzá, bár a téma kicsit engem is kellemetlenül érintett. Csak maga a tény, hogy megkapta a lehetőséget az anyja részéről, amire várt. Én is várakozó voltam, csak nekem nem lett lehetőségem, hanem egyből egy új, és nem túl befogadókész félcsaládom.
- Úgy tudom, hogy azokat, akik tanítanak, nekik van ilyen fizetésük is. Mármint a gyakorlótanároknak. Lewy valami papírján láttam, szóval a tanulással is lehet keresel valamicskét, az meg jó indulás.
Ahogy rámosolyogtam a karján is végigsimítottam, mielőtt a vaníliás minifánkokból az arcomba nem toltam egyet. Éhes voltam, vagy voltunk, megesik ilyenkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem akartam túl sokat húzni ide vagy oda a témát, mint a nagyi a rétestésztát, pont ezért végül nem is tettem már fel semmi kérdést, csak hallgattam őt. Kerestem pár miértre a választ, de talán igaza volt abban is, hogy ez nem olyan fontos már. Várt, gondolom nehéz volt neki beszélni, lehet én sem meséltem volna ilyen könnyen el, ha nem zúdul rám azelőtt, hogy beestem hozzá a koliba. Bár az is igaz, ha az nincs, nem keresem mindenáron a változást és nem lett volna bátorságom odaállítani.
- De, és jól tetted, hogy elmesélted - simogattam meg az arcát picit, hogy aztán viszonylag nyugodtabban csücsüljek, neki is könnyebb, ha nem ficereg a lap az ecset alatt. Egészen kezdtem kiszínesedni, és nem mondom, hogy ez eltüntette azt, ami alatta van, de aranyos volt és tetszett, hogy foglalkozik vele meg érdekli. Meg hogy rajtam fest. Szeretem őt, jobban, mint azt szerintem ki tudom mutatni.
- Majd egyszer megcsinálhatod rajtam, már kíváncsi lettem. És neeem, ne is legyél, szépek a fülecskéid a helyükön. Meg a bácsira ez annyira nem volt jellemző, ő a modern részbe csak kóstizgatott, ez meg inkább az absztrakt, mondjuk, ha a sok színt nézzük, bár nem körök, de orfizmus is lehet. Szóval inkább Delaunay - magyarázgattam a buksija felett, még ő tovább festegetett, észre se vettem, mennyi infó csúszott ki a számon. Én se tudtam, hogy ez valahol ott van a buksimban. Aztán rátért arra is, hogy vannak dolgok, amik jobb, hogy így vannak, és ezzel nem is akartam volna vitázni. Szerettem valahol, hogy így alakult. Nem tudom, hogyan találtam volna rá másként, de nem is szeretnék olyan világot elképzelni. Kapott is egy puszikát gyorsan.
- Igen, szép lesz, szeretem a színeket… de látom te is - mondtam elfojtva a nevetést, kevés sikerrel. - Sárga a nózid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem szerettem volna soha, ha úgy érzi, nekem muszáj mindig és mindent megmondani, ami vele történt vagy történik. Érdekelt, de mennyire, hogy kíváncsi voltam, hiszen róla volt szó, ettől még rá tudtam ülni a számra, ha arról volt szó. Amúgy sem vagyok túl hangos. Úgy gondoltam meg van az oka a hallgatásra, és most, hogy ezt elmondta, kicsit azt is érzem, hogy nem feltétlenül csak maga miatt nem akarta elmesélni.
- Biztosan - csókoltam meg a halántékánál, olyan nagy és cuppanós puszival, hogy aztán még megsimogassam. Hagytam, hogy tovább bíbelődjön a csíkokkal és igyekeztem nem is ficeregni, ez addig tartott, még el nem kezdett a fületlen, ügyes bácsiról beszélni. Mert ugye, ha beszélek, akkor a lábam - vagy a kezem -, biztosan jár. Most csak rúgogattam a lábikóimmal még észre nem vettem magam.
- Nem - ráztam nevetve a fejemet - de a csíkokat egészen biztos oda tennék, te meg azt művészkeded. Abban meg más volt nagyon jó, majd, ha csinálsz nekem motkányt, megnézzük akkor ki lennél - közöltem vigyorogva, szinte biztos volt, ha olyan a téma, akkor találok valami tökre random infóságot, ami rá fog illeni. Az első pár alkalommal, mikor elkezdtek ezek az apróságok kijönni a számon kellemetlenül éreztem magam, most már tudom, hogy nincs baj, ha ezekről is mesélek, egyszerűen furcsa, meg más nem is igen figyelne vagy hinné el. Azt hinné csak össze meg vissza beszélek, pedig ezt tényleg tudom. Nem csak koszos lettem a kirándulások alatt anyával. - Igen, mondjuk melyik művész nem volt firifuri. Valaki ilyen nagyon ééérdekes néniket festett… a szobrászokról meg aztán pláne nem sok jó mondható. Ezért volt Don a tini nindzsa tekik közül is amúgy a legfurább biztos - bólogattam nagy meggyőződéssel még ő festegetett. An olyan művész, akit előbb ismertem, mint a mesében a négy nevet, de hamar összeraktam ám a képet! Michelangelot kedveltem, meg Raffát is. Leonardo meg csak volt.
- Hééééé... mi csi… - Kész. Én is színes nózis lettem, de csak nevettem, olyan nagyon és örömből, mert nem csak vicces volt, szeretem mikor ilyen. - Most én meg kék, tööök jó. Tudod mi lesz a kékből és a sárgából?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Túlságosan szeretem a haját taperolni, függetlenül attól, hogy van-e a kezemnek oka a buksiján járkálni, avagy sem. Most tényleg csak meg akartam cirógatni meg pár puszit adni, hogy kicsit jobb legyen a hangulat. Bárhogy is nézett ő éppen ki, ez nem olyan, amit színes labdamedencében, nevetve osztasz meg bárkivel.
Egyszer csak kinyílt a csap, én meg úgy csicseregtem erről is, meg arról is. Hirtelen sok dolog jutott eszembe, az ilyeneknek meg a nagyobbik részére soha és senki nem kíváncsi. Abban sem voltam biztos a végére, hogy Lewyt ez bármennyire érdekli-e, pláne mikor lepisszegett. Akkor csak elmosolyodtam, aztán kicsit leszorítottam a mellkasom, mert, ha látni akartam mindent, voltak bezavaró tényezők a látásmódomba.
- Azt csak nézegetni kell, nem pedig elemezni… meg ez nem is ilyen terülés, - ezt mondta? - csak eszembe jutnak dolgok - vontam meg a vállam végül, hogy aztán még a fura festőket és festményeket kicsit áttárgyaljuk. Kicsit kellett a fejemben kutakodni, de azt hiszem beazonosítottam kire és mire gondol, így csak bólintottam párat.
- Semmi… őket csak nem annyira kedvelem, nagyon furik vannak. Egy időben Pécsen is voltak elszórva a belvárosban modern szoborizék… csak nem tetszettek. - Bár a görög és római istenek szobraival nincs gond, voltak szép istennők, de inkább rajzokon ábrázolva, vagy festve. Végül a tekiket el is engedtem, úgyis csak grimaszolni tudnék, ha eszembe jut a film mondjuk.
A festékes akciót végignevetgéltem, ami a festés biztosságán nem sokat segíthetett, aztán meg fogta magát és az arcomba hajolt.
- Én tuuuudom… de megmutassam? - karoltam át a nyakát a homlokom az övének döntve, mielőtt a szám az övére tapasztottam volna, aztán a nózim az övének nyomtam a pici csók után. - Pont olyan zöld, mint egy piiiici breki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lebiggyesztettem a szám, ahogy elkezdett a motkány jogaiért kampányolni azzal, hogy kifejtette, milyen szomorú is lenne az állat rajtam, ha nem mesélnék róla. Biztos szépen ki lehetne elemezni ki tette oda, milyen indíttatással, mivel készült, miért úgy és ahogy, na meg miért akkor. Jó, talán, ha majd ráköltözik egy ilyen egyszer mondjuk a pocimra, akkor átgondolom. Biztos szép dolgokat lehetne róla mondani. Kétségeim maximum akkor lennének, ha nem életem szerelméről lenne szó. Bármennyire nem asztala a festés, azért egészen jól haladt vele.
- Jó, nem úgy gondoltam, megérdemelné, csak na… ez még egészen… új lenne - mondtam végül, hogy egy utolsó puszival kimásszak a hajából és csak magam tapizva próbáljak meg nyugton ülni. Ez nem volt egyszerű. Én is lesegettem le, valahogy jobban éreztem magam, hogy ő is csak a színeket látja már, nem a csúnya piroskás, vagy elfehéredett vonalakat.
- Nem, de újabban anya szerint mindenki művész, aki valami furát kitesz valahova. Szerinte kigúnyolják az egészet és igaza is van - mondtam lefelé pillogva, de legalább most nem mocorogtam össze meg vissza. Én nagyon szeretem a videójátékokat, a mai meséket is, nem csak a korábbiakat, de valahogy művészetben én se voltam oda a frissért. Az utolsó, amit eléggé szerettem az a huszadik század közepe, meg kicsit a vége, leginkább Vasarely. De sokan őt se kedvelik, mert túl kocka nekik.
- Jó? - kérdeztem felkacagva, csak aztán értek össze az ajkaink, majd lassan a nózink is. Nem keveredett úgy el a festék, de éppen elég volt, hogy picit zöldesen díszelegjen az én nózimon meg az övén is. Aztán a megjegyzésen csak nevetgéltem tovább, talán egy icipicit csak, na.
- Megéri nála is rajongónak lenni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Öltözzek fel, peeersze, meg fogok fázni, biiiztosan. Ma ezeket túl sokszor hallottam, hiába van odakint hó és hideg - mikor sétálni megyünk rendesen beöltözünk, na -, a lakásban olyan meleg lett, mert kicsit feljebb csúszott a beállítás, hogy egész nap úgy éreztem magam, mint egy grillpipi. A rövidnacimban meg egy topban tipegtem fel és alá, meg zokniban. Aztán hajlandó voltam arra a mély hangra meg a nem túl szép nézésre elmenni a ruhákhoz és kitúrni egy melegebb felsőt és egy vastagabb, hosszú zoknit, de ma ennyire tellett csak. Szépen befontam a hajamat két copfba, úgy tipegtem a nappaliba be, ahol apuci és Klara lelkesen szoktak kúszni a puha, fehér szőnyegen. Annyira szépek ilyenkor, szeretem néha csak nézni is ezt, a brekikénk néha felnéz, nevet olyan kis vinnyogósan, aztán gügyög valamit, kicsit kinyomja apu szemét, vagy a szájába mászik. Ezt velem is szokta, édes. De most még csak ketten vagyunk.
- Úúúúú, megjöttek.
Tapsikoltam lelkesen, csak akkor hagytam abba, mikor csöngettek. Ma Hannah meg Sebby kicsit átvitték hozzájuk, mert megint tanulós délelőtt volt, ha szerettem volna, ha nem. Jó, kivételesen nem elleneztem úgy, bár tudom, hogy túl ügyes nem vagyok, de az alapokat már átvettük a varázslásból, talán ma nem lesz olyan bénázási, mint múltkor. Amikor még az igét is elrontottam egyszer vagy kétszer, nem még emléket találni. Ez amúgy tök furcsi, nem a babázásuk a szőkééknek, hanem hogy már együtt is laknak. Új pipácskát tettem az ábrám mellé is, miközben az ajtóból át integettem, nem bírtam ki, hogy ne lássam végig, ahogy érkeznek be. Csak aztán csücsültem le szépen a szőnyegre már a pálcám is hozva, bár csak ott hevert mellettem egyelőre, mikor Klara is a kis hintázós játszijába ült középre és a lelógó tsum-tsumokkal játszott. Mostanság meg is kóstolgatta őket, de én nem hibáztattam. Volt ilyen puha műanyagból is már pár nagyobb, azokat szabadott is.
- Van olyan, hogy valakinek csak úgy… nem tudom, sose sikerül, hiába igyekszik és próbálkozik? - Persze, tudom, hogy van, de most rossz érzésem is volt, mi van ha fölöslegesen szenvedünk vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokan furcsán méregettek engem, biztos az lehetett a fura, hogy szerettem, ha Klara a kezem ügyében van, így a répákat és a zellert is felette hajolva mutogattam a néninek zacskózásra, amikor meg a cukkinit válogattam, csak addig engedtem el a fogókát, még integettem lelkesen. Már egy csomó zöldséggel és segítéssel magam mögött indulhattam tovább, jól megnézve a gyümölcs részen a felhozatalt. Nagyon szép grépfrútok voltak és citromok, szóval abból is kapkodtam fel egy zacskóba, ahogy vártuk az érkező ismerősünket.
- Iiigen, én… vagyis mi - erősítettem meg széles vigyorral, ahogy félre álltam egy résben két placc között. Az emberek morcik, ha babakocsit kell kerülgetni, nem is tudják mekkora kincs szuszókál odabent. - Ooolyasmi, vásárolunk otthoni hamihoz, meg az egyik szomszédnéninknek segítünk.
Még elmeséltem az itt létem okát, ahogy láttam, hogy a kocsi fölé hajol, maximum a kicsilány álmában kapálózó kezecskéit és csukott szemeit, ha látja, mert eléggé beöltöztettem. Magamat már kevésbé, de ő neki még nem való ez az idő. Mintha nem tudnám magamtól, úgy kapom minden reggel Lewy és az én anyukámtól az időjárásjelentést a város másik feléről.
- Köszönjük szépen jól, nagyon okos baba, sokat alszik is, egy-két kivétellel meg hasonlók… - mondtam, bár még mindig nem voltam mindig képben mit illik elmondani ilyenkor róla. Ő egy pici breki, neki ez a dolga. Enni, mosolyogni és aludni. - És veled mi újság? Te is vásárolgatsz vagy csak útbaesős alma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtam, hogy nem vagyok éppen olyan lány, mint amilyennek kellene legyek ennyi idősen. Itt most nem arról volt szó, hogy baj lenne a brekike, a gyűrű az ujjamon, az, amik a terveink, vagy ez az egész, inkább a tudásomról. Szerettem ellenkezni a ténnyel, hogy több jusson be a fejembe, mert ahogy újat kellett megtanulni és megjegyezni, azzal valami régit, aminek nincs hely, száműzni kellett. Már nem emlékeztem rendesen, hogy a 14-s kísérletnek mi is volt a neve, és ez kicsit el is szomorított. Mint az, hogy fel kellene öltözni. Meleg volt én meg jól éreztem magam a ruhámban úgy, ahogy voltam. Szívesebben ültem volna le megint sírva a babareceptek fölé, a spenótpüré dolgait bámulva, mint ez.
- IIIIIIIgen - tapsikoltam még párat, mielőtt előre topogtam volna, de gondolom, mert nem öltöztem túl, apuci ment a babuért, és ahogy megjöttek, nagyjából olyan gyorsan távoztak is a szőkéék. Én csak elvettem a babatáskát, meg a plusz hátit, amiben játszik voltak és a helyére pakoltam mindent, még Lewy Klaracskát vetkőztette. Éppen végeztem is ezzel, mire már a játszijába került, én meg lendületesen huppantam a szőnyegre a térdeimmel - nem igazán óvatoskodva au -, hogy aztán oda csússzak pár puszira, mielőtt elcsücsülve a pálcámmal együtt a figyelmem a férjecskére szegeztem.
- Tényleg? És megjavult neki? - érdeklődtem, de aztán csak bizonytalanul bólogattam, hogy hát jól van. - Csinálod előbb te, és utána kell..ene nekem?
Őt figyeltem, miközben lassan törökülésbe húztam a lábaim, a pálcám meg az ölembe emeltem. Nézegettem kicsit, mielőtt az ujjaimmal körülzártam volna a markolatát, aztán kivártam szépen, mi is legyen. Legalább felgyújtani már semmit nem fogok, vagy ilyenek, azokkal egészen összebarátkoztam a baleset óta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Furcsa volt ilyenkor, hogy úgy tűnt, mintha ő lenne a kettőnk közül elveszettebb a világban, pedig ez sosem volt jellemző. Én mindig kicsit repültem a magam világában, a fonalat se találtam és céltalanul, motiválatlanul álltam a jövőm előtt. Persze a táncot kivéve. Aztán jött Lewy és nem feltétlenül a kapcsolat miatt, hanem úgy emberileg is, ment egy barát, sokat segített. Amúgy se nagyon volt más rajta és Alízékon kívül, akiknek bármiről meséltem. Most meg odáig jutottam, hogy én próbálom a barátnőm biztatni.
- Egy találkozás jól is elsülhet, így érdemes, ez biztos - bólogattam is a mondandóm mellé. Bár ahogy figyeltem a mondandóját kicsit én is elgondolkodtam, de kitartottam a dolog mellett. Én boldog lettem volna, ha kapok korábban egy esélyt az apukámtól, hogy legalább megkérdezhessem, vagy megtudhassam, miért történt úgy minden, ahogy. Hogy miért nem kellett ez, anyu, én neki.
- Azért vigyázz majd magadra, biztos nem lesz egyszerű… mit gondolsz, mindenre tud majd válaszolni, amikre régóta kíváncsi lennél? - érdeklődtem meg, ahogy a szabad kezem a pocimra simult, éreztem, hogy a brekike is ébren van és velünk, mert lelkesen mocorgott, vagy valamit csinált, de éreztem, hogy nem éppen pihenős.
- Hm… jó kérdés, ha a faluban maradsz, ott azért kis közösség, meg minden biztos vannak, amik beleférnek a keretbe - próbáltam felelni neki összeszedetten. Nem ment, illetve nem volt nagyon kusza, de nem igazán ismerem azon túl, hogy tudom, Hajna is kiköltözött ugye oda, szóval sok diák tudta megtenni, biztos akkor elég jól kínálják.
- Félsz? Már a reakciójától… vagy csak… olyan rossz érzés… azt ismerem - szegtem le kicsit a fejem, pontosan tudom, mit láttam anyán, mikor elköltöztem Lewyhez. Én azt nem akartam soha, aztán bumm. - Szerintem meg fogja érteni, mindenkinek el kell kezdenie az életét egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szokatlannak nem lehetne nevezni azt, hogy a babuka keresztszülei vitték néha pár órára, talán ők voltak az egyetlenek, akik hosszabb időt tudhattak magukénak Klaraval. Ezt egyikünk se bánta, azt hiszem tudtuk, hogy velük rendben van. A család néhány tagja volt a másik, de csak ha mi nem voltunk ott, szerintem ez így rendben is volt, a mi piciminikénk, miért más ringassa, beszélgessen neki, játsszon vele, vagy éppen próbálja meg etetni? Nem is számít, mert most is velünk lehetett újra, aminek láthatóan ő is örült. Igyekeztem a pakolászással, apuci meg a vetkőztetéssel és olyan ügyes csapatosan végeztünk is időben. Azért még pár puszi a kislánynak belefért mindenkitől, mielőtt lecsücsültem volna, hogy várjam a végzetem.
- Értem. Bár ha valakinek nem olyan fontos, vagy megoldja másként, nem is hiányzik, nem? - kérdeztem, de ez csak érdekelt, nem annyira a tanulás volt előtérben benne. A mondatára csak bizonytalanul billegtettem a fejem, mert elméletben ugyan tudtam, hogy mit kell, ez sokat nem jelentett. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán figyeltem, ahogy megidézi. Idézné. A tekintetem az ezüstös, füstös, vagy milyen foszlányra ragadt, egészen a szertefoszlásáig. - Ez amúgy milyen állat?
A kérdésem után picit lassan, mint aki még vár valamire fogtam meg rendesen a pálcám, aztán grimaszolgatva gondolkodtam. Abból, amit elmondott elég hamar rájöttem, hogy nem biztos, hogy érdemes mondjuk csak úgy egy sikeres, boldogságos táncversenyre gondolni. Szóval végül vettem egy nagy levegőt, még a szemem is becsuktam, aztán… eszembe jutott az első táncunk az esküvőn, amikor már ott voltak azok a gyűrűk és miattam még ezt is megtanulta…
- Expecto Patronum - nyitottam ki közben a szeme, de leginkább olyan volt, mint mikor kilövöd a konfettiágyút. Apró foltok, aztán zuhanva el is illant. Eh…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem bírtam ki, hogy ne rájuk lesegessek, ahogy a pelusokat és a tiszta ruhákat a helyükre tettem, a táskába tett cumit pedig magammal vittem, hogy közel rakjam, ha kellene. Elég ügyes nagylány, nem annyira hamizgatja, az meg azt hiszem jó. Ők is végeztek és én is, így szépen visszatelepedtünk a szőnyegre, ő meg a játszis helyére a tsum-tsummennyekbe.
- Nem szeretnék olyanban élni, az nem túl ohanabarát - ráztam is meg a fejemet, még a hideg is kirázott, nem a kellemes értelemben. De el is takartam törökülésbe húzva a lábaim, mert az a következő, hogy mehetek másik naciért vagy plédért, ha a felsőm se volt jó. De inkább a patrónusra figyeltünk, vagyis olyasmire, mert azon kívül, hogy biztos volt négy lába, én nem láttam mi volt.
- Nem láttad még? - néztem kicsit furcsán, mert az egy dolog, hogy elmagyarázta, valószínűleg az emléket kell frissíteni, mint a windowsnak magát, de ez kicsit megzavart. Az viszont nem ezen múlt, hogy nekem nem sikerült. Kivételesen odafigyeltem, szépen mondtam a varázsszót, gondoltam is, megvolt a rendes pálcatartás, minden, amit kért. De nem. Semmi nem történt igazából.
- Hasonlít? Mire? Olyan volt, mintha Stitch olyan gyorsan száguldott volna el, hogy itt hagyta a porfelhőt… olyan csak por - mondtam kicsit csalódottan. Oké, hogy nem mehet elsőre, de azért… ez olyan eh. Aztán a nacim piszkálgatva néztem rá. - Én csak a táncunkra. Tudoood, az esküvős… abban volt majdnem minden boldogság…. Te, tánc, öröm… mégse jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még egy picit figyelgettem Klarat, ahogy rászorongat kicsit a puha micimackós miniségre, aztán a lábát megsimizgetve arrébb is csusszantam. Elég volt csak visszapillantanom rá, hogy tudjam, mennyire nem lenne szép ilyen világban élni. Az sem tetszik, hogy még mindig nagyon sokon össze meg vissza háborúzgatnak, szerencsére jó messzire tőlünk, de ott is sok breki meg ártatlan lehet, akik ezt nem érdemlik. Az emberek buták, egy ilyenben mindenki csak veszíthet.
- Felnőtt? Vagy…? Pedig elég aranyos, bár jó nagy tappancsa van, mint egy tenyér, legalább - emeltem meg a kezem felé mutatva azt, de lehet ez most csak nekem volt vicces. Meg időhúzás ugye, mert nekem is produkálnom kellett. Egészen sikertelenül. Pedig minden stimmelt, ezek szerint az emlékemen kívül. Fújtattam egy nagyobbat, mert rendben van, hogy nem mehet elsőre, de honnan szedem én ki ennyi mindenből, mi lesz ennek az állatnak a legjobb? Nekem mind az valahol.
- Persze, de… ebből akkor se lett semmi - hajtottam le a fejem végül, nem feltétlenül voltam csalódott, mert úgy voltam vele, majd lesz jobb, de azért nem volt jó érzés. Csak sóhajtoztam párat, mire a kérdésre felemeltem rá a barnáimat bólogatva. Elmosolyodtam picit, aztán a brekire néztem, majd vissza rá. - Próbáljam meg egy olyan mindenessel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De annak patája van - néztem rá nagyon bután, mert teljesen nem értettem már semmit. Ezek, amik az előbb itt voltak, nem olyanok voltak, ennyit én is jól tudok az állatokról, sőt, ami azt illeti, azoknál legalább az általános iskolában is figyeltem. Csak semmi másnál nem. Még szemléltettem is, most milyen nagy mancsok jöttek ehhez képest, aztán kinyújtotta az ő tenyerét, én meg a kezeink fölött mosolyogtam rá a szám sarkára harapva. - Nem, annyira akkor nem, de eléggé azért.
Nagyon igyekeztem, már, ami az elméletet illeti, figyeltem, még ma is elolvastam párszor, hogyan kell majd csinálni, pedig soha, semmit nem szoktam egynél több alkalommal, ezt aztán mindenki tudja. Ennek ellenére nem erre számítottam, akkor sem, ha sokszor elhangzott a férjecskétől, hogy egy-két embernek sikerül csak a világon elsőre. Ez sem tett boldogabbá.
- Ühhüm… - helyeseltem végül, de inkább a brekit nézegettem kicsit, aztán a pálcám meg a szőnyeget. Nem értettem, mi az, hogy egy ilyen emlék nem jó. Tényleg boldog, nagyon is, miért ne lenne az? Azt hiszem jobban megzavart az, hogy ezzel lefokozta ez a buta varázslat az egyik kedvencem, mint a tény, hogy egy semmit pöfékelt ki a pálca. - Azt hiszem igen.
Nagyobb levegőt vettem, majd lassan kifújva összehúztam a lábikóim és a varázslatra koncentráltam. Na jó, erős túlzás, de igyekeztem. Nem tudtam, mi lenne jó, eszembe jutott egy csomó dolog, káosz is volt kicsit a fejembe, láttam mindenből valamit magam előtt, aztán eszembe jutott a szülinapja, meg hogy örültünk együtt annak, hogy a breki bizony kislány… aztán csak úgy összekötöttem mindent, előttem volt a babával, ahogy lehunytam a szemem… aztán megint csak kimondtam az igét. Kavargott a fura füst, aztán nem is igazán tudtam mit látunk, de olyasmi volt, mint a drágánál, csak neki mintha a mancsa olyan… hát hosszú volt az ujja? Van nekik ujjuk? Vagy az karom. Nem tudom, mire bármire jutottam volna, eltűnt, én meg kicsit nyűgösen csak belenyomorgattam a pálcát az ölembe, nem is érdekel inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tüdüpptüdüdüpp. Nagy táncikálással és énekléssel motyogtam vissza Klaranak, aki már nyújtózkodott felcsücsülve a kiságyból, hogy szeretne kiszállni. Korán volt még, de úgy látszik, hogy nálunk mindenki szereti a reggeleket. Ez mondjuk rám nem volt olyan igaz az előző hétvégén például, eléggé nem akart összejönni az az ébredés, meg nem is éreztem jól magam. Fájt a fejem és a derekam is, nem beszélve, hogy kicsit szédelgősen futottam neki a napnak is. Előtte a picilánykánk se aludt, gondoltam attól. De aztán ott volt az a fura érzés is, mint mikor jön a nagylányos időszak. Várható lett volna, már nagyon, de aztán nem történt a mai napig semmi. Ez pedig… több volt már, mint furcsa, és pláne nem ismeretlen. Ma reggelre kezdett úgy tudatosulni bennem Lewy ajándékát pakolgatva, hogy talán…. Talán. Az arcomra odacsücsült egy nagy mosoly, ahogy a konyhapulton bámultam az edényt, amiben felkészítettem a meglepit. Újra. Ekkor felsírt a picilány, mert peluscsere nézett ki, Volt meg a nyálas Némó kölcsönadását vélte megoldásnak. Aranyosak voltak, vigyorogva vettem ölbe a brekikét a tappancsosunk fejét megsimizve, aztán orvosoltam a problémát. De mire visszaértem, olyan szag volt, mint mikor a nagyi elaludt a bejgli sütése közben. Semmi jót nem sejtettem. Szaladtunk hármasban, de leginkább olyan volt az edény, mint amibe valaki sarat hordott. Undi és büdös. Kicsit hányingerem is lett tőle, ekkor döntöttem el, hogy ez így nem lesz jó. A babu álmos volt, szóval lecsücsültünk a kanapéra én meg felhívtam a szőkét, és ötször elmesélve, hogy nem tudok karamellát csinálni.
- De meg akarom csinálni, csak... Nem baj. Megkérdezem anyáékat, de azért átjössz? Meg... hoznál nekem kettő... ilyen tudod, csíkosat. Tesztet. Babára. Be tudsz ugrani a patikába? - kérdeztem, hogy végül kibökjem majd, hogy jöjjön át, nagyon szeretném, mert fontos lenne és hozzon a boltból nekem kettő darab ilyen pálcikaizét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Érdekes állatka.
Biológiailag tökre megmagyarázhatatlannak tűnt nekem, hogy egy pacinak miért vannak nagy és szőrös mancsai. Próbáltam elképzelni, de nem ment a kép sem, hogy ha felül ló, alul hogy lett medve. Csak nem kentaur, aminek a mamija vagy papija egy mackó. Hú, az mondjuk elég furcsácska lenne. Nem is szeretném én ezt tudni. A tenyerem méregetve gondolkodtam Lewy mondatain, aztán mikor a tenyerébe nyomódott az enyém el is felejtettem, hogy hol tartottam.
- Hát… kicsikét nagy, de nem óriási - helyesbítettem, mert az nem lett volna igaz, hogy tök nagy, de az se hogy kicsi, mert azért például Keve görénymancsa, az olyan két ujjnyi, ez meg lehet nagyobb mint a tenyerem!
Sokáig nem volt azért pihenőcske, próbálkozni kellett… volna. Kicsit talán az is nehezítette a dolgom, hogy elég sok rossz kezdett a fejemben gyülekezni, amiért előre is, meg a látottaktól megerősödve igencsak bénának éreztem magam. Vettem pár mély levegőt, lassan fújtam ki, hogy az emlékmorzsákból valami legyen, de a végén egyikből szaladtam a másikba, így nem is tudom azt hiszem melyik volt az, amitől már elindult volna megmutatni magát. Klara lelkesen tapsolt ugyan a ködfoltnak, de ez se volt elég boldogságot hozó.
- Nekem sosem megy semmi elsőre, legtöbbször másodikra vagy harmadikra se, tökmindegy - vontam meg kicsit hirtelenjében a vállam. Nem szoktam ennyire durcizni, de ez kikívánkozott. Az összes buta varázslat vagy nem sikerül, vagy túl erősen, semmi nem ment idejében jól. Tényleg féltem most már a vizsgától, el se segített. Inkább bólogattam párat felemelve a fejem, hogy inkább nézzük meg a mancsos lovát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár egyedül kellett túlélnem a délelőttöt, eleinte nem gondoltam, hogy baj lesz belőle. Elterveztem a kis ajándékos, gumicukros dobozt, hogy majd jól megcsinálom, ha végeztem a karamellával, de ugye semmi nem egyszerű. Máj majdnem sírtam, ha őszinte akarok lenni, mikor a második adag is odakozmált a cukorból nagyon-nagyon csúnyán. Elkeseredtem, a szám is lebiggyedt sírósan és azt hiszem ezt az apróságaim is érezták. Klara nagyon bújt a nyakamba, Volt meg a lábamhoz dörgölőzött. Nem volt ez boldogságos, pedig szerettem volna, sok dolgot egyszerre éppen. Vettem pár nagy levegőt, ahogy a második szenes adagos edény is ment a mosogatógép helyett áztatásra, majd mérgesen lecsaptam a laptop tetejét és bevonultam a telefonnal a nappaliba. Kicsit hezitáltam, de végül már azon eszméltem, hogy a kicsilányom laposakat pislog, Sebby meg gombócokról beszél.
- Uh, az veszélyes lehetett - mondtam egy szisszegés mellett, aztán végül eljutottam addig, hogy áthívjam őt. Elég jól kivehető, hogy nem vagyok nagy társasági lény, ugyanis szerintem egy-két emberen túl, sosem hívtam át magunkhoz senkit. A szőkéékkel is mindig Lewy beszéli meg, vagy együtt, esetleg meglepi lesz.
- Köszönöm, Sebby - mondtam még, mielőtt a csíkok és a babás tesztek dolog elhagyta volna a szám. - Shhh… Hát..öhm.. én… lehet. Nem tudom. Azt hiszem.
Egyre halkabb és bizonytalanabb voltam, pláne telefonba, még l is pisszegtem, nehogy valaki meghallja. Nem lett volna túl jó. Erőt vettem magamon és a nagy hallgatáson, mikor meghallottam az ő mancsosuk ugatását, ekkor még sikerült össze is legózni a mondandóim.
- Ezért lenne jó, ha tudnál hozni kettőt…. Az megmondja - dörmögtem a telefonba, még mielőtt letettük volna, hogy aztán én Klara altatásába fogjak, még percenként az ajtó felé néztem, hogy jön-e vagy sem Nem mintha Superman lenne, és ennyi idő elég lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy éreztem, mintha neki kevésbé lenne vicceske a mancsos ló gondolata, pedig még ha kicsit bizarrocska is lenne, biztosan az is nagyon aranyos. Szeretem az állatokat, mindegyiket is, ez is biztosan szép és cuki, nem értem miért mérges rá Lewy. Mondjuk nem lehet jó, ha nem szól róla, hogy ő most átoperáltatja magát. Manapság az állítólag divat, láttam egy újságban. El is engedtem a furiságokat, mert nem kellenek a fejembe, meg azért is, mert Lewy tenyere elvonta a figyelmem. Szerettem a kezét, mármint úgy őt egészben is, de néha voltak kedvenceim. Mint a haja is, vagy a szeme, a gödröcske, egy időben a kockák is túl előkelő helyeken voltak. Mindegy is.
- Igen, közepes, az jó lesz rá - mondtam végül, tudtam, hogy ezt azért mondta, mert szerinte nem is nagy, de szerintem meg igen. Mondjuk, ha csak a kezeink nézzük, nem egy méretben gondolkodunk, de ha meg a vonalzóm hozom, az lesz a baj. Nehéz ez! Mint idézni a patrónust. Nem viselkedtem szépen, de láthatóan a ködöm se, nem tetszett az egész úgy, ahogy volt. Még Klara öröme se tudott kihúzni ebből az undi kedvből, ami most megcsapott.
- De én nem is… - néztem rá nagy szemekkel, semmi rosszat nem tettem, csak mérges, nem is rá, hanem magamra meg a buta varázslatra. - Értettem, apuci…
Ahogy dörmögtem neki befejeztem a pálcám látványos elsüllyesztését valahova a láthatatlan alám, és inkább őt figyeltem. Állítólag, ha vigyázunk erre a fadarabra, meghálálja. Én annyira teszem, hogy sosem bántottam, mégse segít. Kíváncsian figyeltem viszont azt, mit produkál a drága.
- Nem, és a nem is a jeti kicsibe, részegen mászva…. Akkor talán olyan, mint az állatkertben a macik…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahhoz már hozzászoktam, ha beszélgetés közben, mikor hívjuk a szőkééket ketten maradunk Sebbyvel, akkor mindig tök jó dolgokról beszélünk, mint a lassan jövő új mesék vagy éppen kivesézzük a közös sorozatainkat. Sok időm volt itthon rájuk, na, senki nem fog szerintem hibáztatni, mikor a nyolcadik hónapban egy görögdinnyével, mikor Lewynek dolga van én csak ültem és TV-t néztem. Most meg? Tartogatom a pici csodámat, Volt a lábam dörgöli és egyszer csak már nem az a téma, mennyire bénák vagyunk a konyhában, hanem hogy van-e új pocaklakóm. Nyeltem egy nagyobbat, ahogy a hátammal a pultnak dőltem, mert nem bírtam a kanapén lenni. Már bejártam kétszer a konyhát, mire elmotyogtam.
- Szerintem nem is sejti… - mondtam végül kicsit nagyobb sóhajjal. Ez nem tudtam hirtelen jó-e vagy sem. Mármint én örültem volna, ha ezt mondjuk neki mondhatom el legeslegeslegelsőre, de mi van, ha tévedek? Közben Sebby letette én meg álltam ott a babámmal a lakás közepén és majdnem sírtam, nem is tudom miért. Ha bután össze meg vissza gondoltam egy kis megfázást, és semmi bajom azon túl. Ha ezeken a csíkok magányosak maradnak. Itt ülnénk és se boldogság, se öröm nem lenne. Tudom, hogy senkinél. Ez picit ijesztő is és nagyon nagyot dobbant a szívemen egyszerre.
Majd megszólalt a csengő. Klara éles hangon visított fel örömében, Volt meg ugatva rontott neki a bejáratnak. Én nekem kellett két perc, mire rájöttem, hogy menni kéne.
- Sziasztok. - Eljutottam addig, hogy beengedtem Sebbyt egy mosolyt is magamra erőltettem, örültem neki, hogy itt van. Elálltam az útból, hogy bejöjjenek, aztán az ajtót becsukva a nappaliba mentem a bandával együtt. Klarat beletettem a kis mozgó-játszós ágyikóizéba, ott a kutyik heves játéka se bántja, ha rákezdenek én meg néztem a Pandára.
- Tudtál hozni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A mesélésem közepében éppen meglátta és szerelembe is estem egy fürt szőlővel, és úgy rémlik, hogy ezt mintha nem is akartunk volna venni, de pont jó lesz holnap a reggelihez. Ha marad. Szóval azt is kértem az eladónénitől lopva egy szemet, aztán pislogtam nagyokat Dimcsire. El nem tudtam képzelni, hogy a nénik ne fogadják el a segítséget. Persze felén is volt, aki annyira nem kedvelt engem mondjuk, vagy azért mert furán méregetett már pocival is, meg fiatalnak mondott; vagy azért, mert a boltban kinézte Lewyt az unokájának, és utána megtudta, hogy ez eléggé nagyon biztos, hogy sosem fog megvalósulni.
- Hogy-hogy nem kedvelnek? Nem mindenki, de szerintem kedvesek. Szoktam néha beszélgetni velük, mikor megyünk sétálni Volttal vagy Klaraval. Néhányuknak csak jól tud esni, ha elmesélhetnek mindent - nevettem fel végül, ahogy szépen elpakolgattam a gyümölcsöket is a zöldségek mellé. Más azt hiszem van is otthon innen. Vagyis nem, de egyelőre nem vettem a bátorságot arra, hogy a nem messze lévő gesztenyéből kérjek. Nem lenne vicces megint nézni, ahogy a férjecském összepréselt ajkakkal úgy tesz, mint aki elfojtja a nevetést, közben csak fokozatosan tör ki belőle. Gonosz dolog felhánytorgatni a dolgokat! Csak megtörtént.
- Igen, teljesen egészséges, ügyesen növöget is, sőt, ügyesebben is, mint pont kéne. Vagy időben, nem tudom, szerintem a babák nem egyformák - vakargattam meg a babakocsit fogó csuklóm, ahogy elgondolkodtam. Vannak babák, akik ennyi idősen még nem csinálnak semmit, ő már egyedül átfordult meg kitartogatta a buksiját is, nagyon szép és csodamesés kislány. Szerettem mindezt végig is nézni, ha valamiről véletlenül lemaradtam volna, azt hiszem rosszul is esett volna. Nem tudtam már úgy elképzelni, mint sok más lány-nő-néni csinálja, hogy a babájukra más vigyáz ők meg erre és arra csámborognak.
- Hát, ha hasonló, mint régen a suliban, akkor az sem lepne meg, ha néha a dolgozatok is jobb nasik - fintorodtam el kicsit, mert emlékszem, ahogy egészséges, sportos hami címen valami zöldturmixolt dolgot öntöttek a manók a tányérba, aminek olyan illata volt, mint az autóguminak. Nem is akartam tudni, mit tettek bele. Mai napig állítom, hogy ez jogos bosszú volt tőlük, szegények csak dolgoznak és dolgoznak, sose köszönik meg nekik. Közben elindultam a kocsit tolva, mert a szűk sorokban ácsorogni sok dolog, csak nem szimpi a húznivaló, kicsikocsis néniknek. - Már nálatok is vizsgaidőszakos láz van, nem? Lewynek is lesz vizsgája?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én elhittem neki, hogy tényleg nem is olyan nagyok, ettől még hozzám képes biztosan az, szerintem az én tenyeremnél tutira. De ezen nem morfondíroztam túl sokat, elég hamar eljött a pillanat, hogy el kellett volna eresztenem azt is, meg a kacsóm is az övétől. Ő kisegített minket a jó szóval én meg csak bólogattam párat, mielőtt elkuncogtam volna magam a puszira. Éppen csikis pontot lőtt be, bár nem mindig az, de most nagyon.
Nem mondhatnám, hogy bármi fenomenálist elértem volna, azon túl, hogy volt konfettiszerű szürke eső, meg ködfolt láb vagy mancsizékkal. Semmiben nem voltam biztos a sajátom illetően. A végén kiderül, hogy valakin bunda van és egy ember a patrónusom. Ilyen vajon lehet? Azt hallottam, hogy van, akinek nincs alakja. De gondolom az nem is foszlik semmissé pillanatok alatt. Meg csak sejthető lenne, ha ilyen paca az enyém és nem rendes állat. Remélem. Most már attól is elég csalódott lennék, ha kiderülne, hogy még csak nem is valami édibogyóm van, hanem amőbám.
- Tényleg nem akartam, én csak mérges vagyok magamra - dünnyögtem a szőnyeg felé, hogy aztán egy nagy sóhajjal erőt vegyek magamon és közöljem, hogy értettem mit akar és a legkevésbé se szeretnék bajba kerülni. Még a végén jól közli velem, hogy nem is szeret, mert ilyen vagyok. Az nagyon nem esne jól. Inkább figyeltem ő mit alkot.
- Lehet, hát olyasmi, de én nem értek olyan jól hozzá - vonogattam a vállaim, mert sok dolog voltam, de szakértő azért nem. Arra hasonlított. Sokkal jobban, mint egy pacira. - Úgy nézett ki… az mit jelent? Vagy az állatoknak nincs jelentősége, milyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sosem voltak olyan barátaim, vagyis eleve barátaim, akikre számíthattam. A suliban Alízzal találtunk úgy igazán össze, ott volt Riri, na meg már elég régről Keve. De ennyi, a lányok messze voltak, és egyidősek velem vagy fiatalabbak, sok dologban ilyen szempontból nem nagyon jutottam volna náluk dűlőre. Keve meg… ő tudom, hogy bármiben segítene, de nem igazán van itt kéznél. Szóval azt hiszem ezért is örültem én annyira, mikor nem csak megismertem a férjecske barátait, de ők is megkedveltek, vagy legalábbis úgy tűnt. A Panda pedig…. Hát vele elég jól meg is vagyok, szeretem őt, nem is gondolkodtam azon, kit hívhatnék ilyen helyzetben, csak fogtam a telefonom és már ki is csenget. Szó szót követett, most meg itt álltunk éppen a nappalink felé tartva.
- Gügügü…iigen, itt van Sebby bácsi meg Dolfi - erősítettem meg a picilány örömködését, ahogy becsatoltam, nem kellenek ide balesetek. Bár nem nagyon értékelte. Belekapaszkodott a csatba és kalimpált, én meg már vártam, hogy elszontyolodik én meg szomorú leszek, hogy miattam lett rossz kedve. De nem volt időm erre, mert már a szőkéhez is fordultam az ujjaim tördelve magam előtt. Elvettem a szatyrot kinyitva.
- Nyuszis… azt legutóbb megette Volt, nem is tudom mit írt ki - jegyeztem meg, kicsit el is mosolyodtam, bár elég feszült voltam most éppen. Aztán kicsit kutakodva kivettem azt, meg kettő másikat, amik feliratosok. - Én sem, csak mondja meg… itt maradsz addig, ugye?
A kérdésemkor rá pillantottam, aztán a picilányra, meg a felbukkant kutyákra, akik az összes létező plüssét meg csipogós cuccát Voltnak szájjal hordták a nappali közepére. Nem zavart, cukik voltak, el is vigyorodtam, azt hiszem most kezdet kicsit az a sok „ha” kiillanni a fejemből, és már csak izgultam.
- Töltöttem neked ki inni, ott van a pulton, meg van muffin… az jó lett, az nem buta karamella… én meg… megcsinálom addig - mondtam, aztán el is indultam a mosdóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Most elfoglalta magát Dolfival, biztos nem lesz baj… legutóbb jobban akarta, hogy vele játsszak, meg kicsit nem figyeltem és nyitva maradt az ajtó.
Nem sokszor tudom rejtegetni, ha izgatott vagyok, esetleg kicsit aggodalmas vagy bármi más érzelmet, most sem volt így. Bár tény, nem is nagyon próbáltam, talán csak addig, míg éppen Klaraval próbáltam beszélgetni. Azt nem szerettem volna, ha ő bármit érez abból a kis feszültségből, ami éppen bennem dúlt. Nem is tudtam, hogy lehet attól is így tartani, hogy mi van, ha nem. Most már két napja éltem a gyanúval és forgolódtam az ágyikóban gondolkodva, igyekezve senkit nem felkelteni. Nem mertem eddig lépni, hátha meggyőzöm magam róla, tévedek, és nem majd egy teszt fogja ezt mondani. Azt hiszem éreztem előre, az milyen hatást keltene. Elkeserednék.
- Lehet, de csak… szeretném, hogy maradj, ha már átjöttél - mondtam neki a tesztek között válogatva. Igazándiból jól elvoltam, egészen belejöttem, hogy mindenkire tudjak figyelni, semmi baleset se történt, pedig, ha nem is mondták ki, mindenki várta, mikor robban fel itthon valami, vagy szaladok sírva másokhoz. Talán csak Lewy nem… vagyis ő bízott bennem, nekem meg az elég volt.
- Ha Volt lecsapja a fél fülét, és Klara is mutogat neki, ne akarj hinni nekik, át akarnak verni, nincs közös játék… - jegyeztem meg még kicsit kapkodósan, ahogy már félig a csapnál álltam, majd becsuktam az ajtót. Igazából pár percig csak néztem a tükörbe, aztán szépen kibontottam a teszteket, hogy túlessünk rajta.
- Mindjárt ott vagyok minike! - Éppen eljutottam odáig, hogy mindegyik már csak arra várt, hogy leteljen az ideje, megmostam a kezem, amikor sírást hallottam, és a szokott Villám McQueent fénykorában megszégyenítő tempómmal robogtam a nappaliba. Felvettem a törpikémet a kezembe, miközben a kutyák a szőkét próbálták ostrom alá venni. Én picit táncikáltam közben a kislánnyal.
- Én csak nem akartam fölöslegesen szólni… - fordultam a Pandához, igazából csak a férjecskén járt az eszem. Akartam említeni, hogy így vagy úgy érzem magam, de… csak fura lett volna. Azt hiszem. És már csak percekre voltunk attól, hogy előrébb legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jól tudott esni mindig, ha csak úgy a semmiből jött egy puszi. Nekem Hannah sem tudta megmagyarázni a mai napig, hogy lehet egy ruhának, vagy cipőnek, vagy bárminek is jobban örülni ennél, mikor ez pont a legtökéletesebb apróság. Meg azokhoz képest tényleg, már, ha csak az ő általa vettek árát nézem. Abból nekem kijönne a ruhatáram fele legalább. Neki meg csak egy alkalmas pipő. Kicsit felhúztam a vállaim, de csak óvatosan, nem hiányzott volna, hogy a csontom az állával találkozzon, nem lett volna senkinek vicceske. A simogatásra meg csak még vigyorogva ficeregtem egy kört, de munka volt.
Nem voltam túl vidám, látta, hallotta és érezte is, de erről nyilván nem ő tehetett, és bármennyire is mondja, csak magamra lehetek mérges. Hát én csinálok valamit rosszul, most leginkább az előkeresését a legboldogabb pillanatomnak. Már rendesen fájdult a fejem. Úgy éreztem magam, mint psyduck. Csak még nem topogtam a fejem mellett tartva a kezem.
- Jó, majd meglátjuk, ez akkor se volt jó - motyogtam még a végén, de fogjuk rá, hogy tényleg beleegyeztem abba, hogy türelmesebb legyek. Nem mintha ez bárhol, bármikor olyan jól ment volna, ezt aztán neki nem kell bemutatni. Szóval jobb is volt, hogy azt elemeztük ki, neki hogyan lehet macija, ami nem is mancsos ló.
- De többet tudsz, sok okosat is, nekem az elég - mondtam neki, hogy egy picit közelebb csússzak hozzá meg még a lábikómmal Klara kis nyugihelyét is közelebb piszkáltam. Néha nagyon tud zavarni, ha messze vagyunk egymástól, rossz szokásnak is mondhatnánk, de így jobb. - Értem, akkor lehet, hogy most mancsok voltak nálam is, de holnap már nem azok lesznek?
Megvártam, hogy válaszoljon, csak aztán hajoltam közelebb, hogy válasz helyett adjak neki egy nagy puszit és bólogassak. Megsimiztem a combját, hogy biztos menni fog neki, aztán visszadőltem a popsimra, nem akartam útban lenni. A pálcám nézegettem, még eldöntötte neki fog-e futni akkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én bíztam Sebbyben és próbálkoztam a két rosszcsontban is, ahogy bármikor, meg kell vallani, nem szerettem róluk rosszat gondolni, de mióta itt volt a breki, pláne hogy kis önálló próbált lenni és kúszott, meg mintha mászott is volna, azóta jobban aggódtam. Én is tudtam, hogy okos nagytesó Volt, de néha azért féltem, hogy a heves örülésben nem a saját mancsán jár, hanem majd egy babakézen vagy hasonló. Furcsa volt, mikor velem játszott az sem zavart, ha éppen erősebben harapdál, de aztán megjött Klara... Végül elmeséltem, mi szokott műsoron lenni, pedig igyekszem nem sok esetben beleszólni a játsziba, majd el is indultam.
- Tuudom, de cselesek - tettem még hozzá, egész picit el is mosolyodva, bár azok a pillangók megint túltolták az aktivitást a hasamban és egy kicsit hányingerem is volt. Szerintem ennek most nem sok köze volt ahhoz, hogy van-e odabent valaki lassan vagy sem, inkább ahhoz, hogy eléggé izgultam és kavargott bennem mindenhol és minden. Remegett a kezem, ahogy a dobozt bontogattam, és még akkor is, mikor már megcsinálva a kupakot visszacsúsztattam amelyikre kellett. kipakoltam a kis polcra a dobozokat, arra pedig a teszteket, majd vészjelző hívószavára, mint Batman a denevérre, én a babum sírására üzembe helyeztem magam és mentem megmenteni a kinti hangulatot.
- Valami olyasmi, nagyon szerettem volna pedig vele beszélgetni, de ha csak tévedek... És nem jön kistesó, csak valami más... - pillantottam a németre, aztán vissza sz ölemben lévő csöppre, akivel táncikáltunk, ami úgy tűnt, hat.
- Shhh... mindjárt keresek neked egy szép tsum tsumot, jó? Pici, puhát - nyugtatgattam a hátát simogatva a piciánykát végül, közben észrevéve, hogy fél pár zokni hiányában vagyunk. Egyből Voltra néztem, aki mint a világ legjobb fiúja trónolt Sebbyn éppen. A plüssök között turkálva a babajátékosba kiszedtem kettőt, aztán leültünk a szőkéék mellé, szembe fordítottam magammal a kis szépséget, elé rakva a puhikat, aztán néztem csak a fiúkra.
- Igen, szerintem igen, bár ő csak szereti, ha szeretitek. Lucára is rá szokott, ő el is tűnik alatta rendesen, meg Kevére, de vele múltkor összevesztek valamint. Lehet valami másik kutyát érzett, akit nem ismer - vontam picit a vállamon. Nem volt elképzelhetetlen, és értelmet nyerne a csúnya fejvágása is Kevura.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az arcomról most már pár órája - annak ellenére, hogy a harmadik adag karamellakezdemény is elégett - eléggé lemoshatatlannak tűnt az a mosoly, ami néha egészen bárgyú vigyorgássá vált. A konyhapult felett hol Klara és Volt irányába, hol csak magam elé az asztalra pillantottam, miközben kicsit nagyobb erőbefektetéssel próbáltam a karamellát kiszeletelni. Bizony, negyedszerre, kisebb segítséggel, amit Levendula jelentett, sikerült elérni a végcélt és csak reméltem, hogy tényleg jól is sikerült. Összevágtam ilyen pici darabokra a celofánt, amikbe becsomagolgattam a kis kockákat szép sorjában, hogy aztán egy piros dobozba pakoljam mindet. Már csak pár volt vissza, mikor a picurka éppen felébredni látszott a délutáni szundiból, gügyögött és halottam a csörgőt is, szóval még befejeztem, aztán megmosva a kezem mentem is érte. Volt már lelkesen csücsült az ágy mellett.
Biztos voltam benne, hogy éhes lesz a minikém, de mivel lefekvés előtt tejci volt, most uzsira rendes hami lesz. Csináltam is neki almából meg banánból pépet, szóval lecsücsültünk hozzá. Etető, a műanyag disneys kanálkája meg a kajcsi, amiből mindenre és mindenkire jutott. Volt lelkesen nyalogatta le a combomról, én meg csak nevettem, ő jár a legjobban ezekkel az uzsikkal. Mikor végeztünk mindenki kimosakodott, felöltöztünk szépen, a fehérkét meg rendre intettem, mert még közel sem volt senki, de már a bejárati ajtóban ugrált. Én is átöltöztem, meg a brekike is szép kis szoknyát kapott, aztán a fehér szőnyegre pakoltam, ahol hason fekve nyomorgatta a kisebb cumcumokat, amikből előtte pihent egy szívecske. Kiszedtem a szusziidőben összerakott meg korábbi ajándékokat a szekrényből, aztán én is lecsücsültem mellé, hogy megvárjuk az aput. Izgultam, ideges voltam, és kicsit türelmetlen is, de tudtam, hogy most már nemsokára…