Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az emberek többsége el sem tudja képzelni, milyen az, amikor az ígéret és a kíváncsiság vívódik valakiben, hiszen vagy nem bólintanak olyan alkura, amit nehéz vagy nem lehet betartani, vagy nagyon nem a kíváncsiság vezérli őket. Félreértés ne essék, Maja nem bánt meg semmit, és bizony meg sem szegi a szavát, egyszerűen nagyon nehéz napja lesz. Jönnek a rokonok, meglesz a nagy ebéd, ami alatt nagyjából négyszer érdeklődik majd, ha nem többször, mi lenne, ha előbb bontogatnának, hiszen úgy is hamar hazamennek majd az unokatesói, és ő meg szeretné látni, mennyire örülnek annak, amit kapnak. Persze, természetesen csakis ezért rágja majd az anyukája fülét, mi másért tenné? Nagy sóhaj hagyja el a száját minden alkalommal ezek után biztos, mikor valamiért elindul és elsétált a szépen feldíszített, villogó égősorral rendelkező fácska mellett. Ott sorakoznak a becsomagolt ajándékok, legbelül, leghátul pedig az lesz, amire Maja a legtöbbet gondol innentől. Azonban, ha másra nem is, de ezeknek a túlagyalásán átsegíti ami történik. Mintha valami rosszat tenne, kezdi egyre jobban így érezni, és ez maróan szalad végig a gyomrán, görcsbe rándul és reflexből lép ő is egyet hátra, majd zavartan fűzi össze karjai maga előtt. Nem néz fel rá ekkor még, csak jobbra és balra tekintget.
- Nem tudom... s nem történt semmi. – Rendezi le a leszidásnak érzékelt mondatot és a szabadkozást. Nem igazán tud vele mit kezdeni, mert eddig a percig nem is hitte, hogy kéne. Olyan furcsa és most már határozottan kicsit feszülten kínos is minden. Ha eddig össze volt zavarodva, most már tényleg nem tudja mit helyes gondolni, vagy érezni. Felnéz rá, és akkor jut odáig, hogy felismerje, hogy rendes, és ő még mindig csak egy rajongó, nyilván ezért is nem kéne ilyesmiket csinálnia, ha nem is akar vele rosszat. Két lépésből az ágya végében terem, amire lehuppan, felhúzza a lábait maga elé, aztán átkarolva őket dönti rá a fejét úgy, hogy Lewyre tudja emelni a tekintetét. Aztán mosolyogva próbált valamit reagálni, addig sem kell elengednie, mert azt annak ellenére, hogy érezte, meg kell tenni, nem akarta. Nem.
- Azt hittem te nem félsz a bajkeveréstől. És van süti is… - Azért élt benne, hogy nemrég, a kollégiumban még óva intette magától szintén, de úgy nyilatkozott, ahogy. És végül is ha azt veszi, a baj már megvolt, de mindenki megbékélt. Időlegesen biztosan. Aztán csak előjöttek a szomorú, és kicsit sem boldog nagy szemek, amik Lewyt bámulták, aztán egy sóhaj után leengedte maja a lábait és megkapaszkodva az ágyneműben vezette a tekintetét a padlón vissza magához még beszélt. Bár se nem szívesen mondja, amit mond, se nem meggyőződéssel.
- Ha tényleg menni akarsz…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az egyszer biztos, hogy ennél jobban már biztosan nem tudná a navinést jobban összezavarni ez az egész. Egyszer igen, egyszer nem; egyszer jön, aztán meg menne; egyszer ott lehet mellette, egyszer meg „nem jó ötlet”. Legszívesebben rákérdezne, hogy most mit is akar akkor igazából, helyette azonban, mint egy gazdátlanul maradt kiskutya, lekuporodik az ágya végébe. Lehet tényleg igaza van az ismerőseinek, hogy tökre rosszul áll az emberekhez, ezért nincs sok barátja, vagy éppen abban, hogy változnia kéne. Tanácstalan pillanatnyilag, és talán egy hangyányit akaratos is, ha nem is a szavaival.
- De én nem is szórakozom…
Teljesen beleborzongott a szavakba elsőre, és nehezen is ment, hogy ezt a pár szót kiejtse ajkain. Bátortalanul, de teljesen komolyan nézett utána, nem hagyta magát, nem akarta. Olyan volt, mintha teljesen butának lenne titulálva - tény, ami tény enyhén kattant tud lenni, amit hatványozottan hozott ki belőle Lewy – pedig, ha észnél nem is volt, a szíve mindig a helyén van. Eddig egy személlyel vitte csak tévútra, az apjával. De vigyáz ő magára, és nem akar olyan ellen harcolni, aminek bármi is legyen a vége, de most örömet okoz neki. Szereti a társaságát és nem akarja, hogy az óva intő távolságkérések akadályozzák. Jó, talán egy picit makacsabb, mint hitte. Talán, esetleg. Tekintetével követte fel és le a szobában a lengyelt, de nem szólalt meg, ő már így is kezdte inkább tudatosítani, hogy ennyi volt mára.
- Nem is… - De nem fejezte be a halk szavakat, nem tudta bizony. Szemei mellett majdnem száját is nyitva felejtette egy pillanatra, úgy megdöbbent. Aztán nemcsak, hogy ott volt fél entire, elfogyott a távolság teljesen. Ő pedig… nem ellenkezett, egy fél pillanatra sem, szegény lány arra már nem lett volna képes. Az előbb még a puszit se adhatta, most meg… most meg. Teljesen úgy érezte, hogy ott süllyed bele a saját ágyába, önkéntelen mozdulattal nyúlt az arcán lévő kézhez és szorította meg lágyan, még el is mosolyogta magát, de ez elég gyorsan elmúlt. Elhallgattatták. Nagyon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Küzdött Maja, elég rendesen, de nem adta fel persze. A maradék józan esze hajtotta neki, hogy most itt be ne szédüljön, el ne varázsolódjon teljesen és maradjon a talajon, mert nagyot koppanhat, de… de Ész hiába hívja Maját, a lány nem jelentkezik; a szívnél lehet üzenetet hagyni – veszett ügy. Elvesztette a jó és rossz közti határt, és a hormonjai is teljesen támogatólag lökték el a józan ész próbálkozásait. Egy tinilánynak csak ne akarjon megállj táblát rakni az agya maga elé. Pedig kéne. Kellett volna. Kellene. Valami. Egy pillanatra azt is elfelejtette hol is van, úgy kereste a kék szemeket, hogy valamit kiolvashasson, aztán a szavak hallatán csak elcsöndesedett, olyannyira, hogy még a levegővételt is alig lehetett észrevenni. A korábban Lewy kezén pihenő kezét ajkaihoz húzta, ujjával végigsimított rajta, aztán egy sóhaj után hátrébb csúszott az ágyon, nem feküdt el, csak felé fordult még ülve. Zavartan piszkálgatta a pizsamája szárát, majd az ágyneműt, végül megtörte a csendet.
- Én voltam, sajnálom.
Igen, végül is nem csak mert le lett csökönyösözve, hanem mert az, hogy nem mondta ki, csak célzott a tekintetével is provokálhatta a maradásra, ez meg. Hát ezzel nem tud mit kezdeni, nem mer kérdezni, mert nem akar válaszokat. Csak még egy kicsit ringani akar a hitben, hogy valami jó is történik. Az agya újra működésbe lép és folyamatosan pörög, de semmi értelmesre nem jut szerencsétlen. Legszívesebben mit szeretne? Odabújni, megölelni, megcsipkedni magát, hogy ez így van és kész. De mindez csak ott, a fejében történik.
- Ha gondolod, alhatsz itt, én meg kimegyek a nappaliba, ott is szoktam, ha rosszat álmodok, vagy van egy szivacsom is. Vagy…. Ahogy szeretnéd.
Nem akarja elküldeni, de marasztalni sem, nem is tudja mit szeretne, a felajánlást viszont komolyan gondolja. Nem ez lenne az első, hogy az anyukája kint ébreszti őt, ide úgy sem jön csak úgy, másfelől azt sem tudja ezek után akar-e Lewy egy légtérben maradni, mert van egy olyan érzése, hogy nem csak nála van zűrzavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha nem beszél, abból se jön ki jobban, mintha igen. Legalábbis ez az érzés kerülgeti, ami sajnos nem csak a jelen helyzetre igaz. Fellépéseken és meccseken kívül valamiért mindig olyan, mint aki teljesen szét van esve és erről most is tanúbizonyságot tesz. Csak kapkodja a fejét a visszakérdésekre, aztán nagy szemekkel néz le rá, félrebillenti a fejét, de kivárva a végét szólal csak meg. Bár próbált nem leragadni közben a hallottakon.
- Nem tudom, ha zavarba jövök, összeakadnak a dolgok. De mindenhez két ember kell…
Ezt kicsit halkabban tette már hozzá, egyrészt mert azt csak nem akarta közölni, hogy ugyan Maja nem is tudta mit szeretne, de már tudja, hogy hasonlóra vágyott. Nem akart bénább lenni és még jobban belezavarodni, így nem is beszélt tovább feleslegesen. Nem volt messze, mikor a lengyel karja a derekára került, majd nem is próbálva ellenállni dőlt bele az ágyába, egyenesen mellé.
- Nem akarom, hogy egyedül legyél, főleg karácsonykor.
Elég nyílt kijelentésre sikerült, el is kapta róla a tekintetét, és inkább a saját kezeit figyelte, amikkel nem nagyon tudott mit kezdeni. Ott pihentek kettejük között, de végül közelebb merészkedve bújt hozzá és az egyiket a mellkasára emelve mosolyogva hunyta le a szemeit. Nem, Maját innen ebben a pillanatban kirobbantani se lehetne.
- Boldog Karácsonyt. - Igazából valamiért úgy érezte, hog rossz volt, aki kibontott egy ajándékot idő előtt, de nem volt bűntudata. Reménytelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem kis izgalommal toporgott a teremben, hiszen nem csak egyszerű vendég, a szervezők között is kiemelkedő szerep jutott neki, ami okán igyekezett is erre méltó lenni. Boldogan és mosolyogva köszönt vissza a háztársainak és egy-két ismerősnek, záporoztak az ünnepi kívánságok is, még végül észrevette, hogy Anne mit ténykedik, ekkor pár lépést közelebb sétált, de több se kellett, hogy igencsak fegyelmező kontextusban zengjen a neve. El nem tudta képzelni, mit tett. Kérdően nézte a rellonos arcát, aztán a kezeit követte tekintetével, ami a ruhája rángatásába kezdett.
- Hé… mi? - Nem megállítani próbálta, inkább értetlenül hadonászott, hogy most mi van. Aztán megvilágosult, és egy szomorú sóhajt is megejtett. - Van alatta harisnya, és ebben léptem is már fel, nem lett volna baj, hidd el! Azért ilyen a szoknya alja, hogy az mindig igazodik szépen.
Magyaráz nagyon meggyőzően, végül hagyja, hogy kiélje magát a lány, mintha az anyai ösztönei túltengenének, kicsit nagyon. De nagyon kedveli őt a navinés, így csak viseli a dolgot szó nélkül a továbbiakban. Aggódva méri végig, majd tudva a feladatát, ha nincs más, elindul kicsit elvegyülni, az első fél órában még úgy is mindenki csak érkezik, táncikál és készül a bál tényleges kezdetére.
Azonban ez az idő gyorsabban telt, mint sejtette. Lassan szállingóztak be a végzősök is, a számok pedig egyre közeledtek ahhoz, amire ők ma itt előadják a táncot. Előlépett a korábban megbeszélt helyre, majd intésére elhalkult a zene, csend telepedett a teremre, ő pedig beszélni kezdett.
- Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei végzős bálon! A többi szervezővel együtt reméljük, hogy sikerült elhoznunk a legjobb hangulatot nektek, kiváltképpen az ötödikes diákjainknak és velük együtt mindenki jól fogja érezni magát ma este – Egy kisebb szünetet tartva fordította meg a kezében lévő kártyát, amin a nevek voltak és hogy mit ne felejtsen ki. - Lássuk is, kik ők, és természetesen partnereiknek is jár a taps! A főnixektől Fülöp Félix, Nánásy Levendula, Renée Faraday, Ronald Little-Leah és Rosie N. Fisher. A szfinxek házából Choi Min Jong, Glenn Grim, Katniss Flechter, Tristam McFly és Warren Mina. Az unikornis égisze alól Bakonyi Gergely, Regős Manó, Révész Kornél, Saigo Hanatsuki, Soóki Bende és Vittman Noémi. Végül, de nem utolsó sorban a sárkányok soraiból Aimé N. Flamme-Lenoir, Árvai-Mózs Barnabás, Csizmazia Hajna Cecília és Scarlett Conroy.
Ahogy a végére ér, megvárja, még mind megkapják a tapsot, majd pedig míg az utolsó pillanatokat kihasználva készülnek, gyorsan pár fontos információt is elmond.
- Ne feledjétek, hogy mint mindig, most is lesz bálkirály és bálkirálynő választás, szavazataitokat a bejárat mellett elhelyezett asztalnál várjuk! További jó szórakozást mindnekinek!
Azzal nagy levegő kíséretében kisétált a képletes reflektorfényből, Annere pillantott, kellett a megerősítés, majd ő maga is a valódi bál nyitányát, a végzősök táncát követte figyelemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ideges volt, tördelte az ujjait és fel s alá járkált az öltöző előtti kis folyosón a meccs előtt, miközben fejben számolt vissza annak kezdetéig. Fejben a meccset illetően összeszedett volt, de az ereiben ettől még az érzelmek pulzálása nem hagyta nyugodni. Talán csak akkor sikerült egy picit, mikor a páholyok felé fellógtak az egyik csapattársával, Gergővel és meglátta Lewyt. Ugyan nem volt sok ideje, de annyira örült neki, hogy arra nem voltak kifejezése. A lengyel megint a haját piszkálta, amit ezúttal Maja viccesen meg is jegyzett. Megegyeztek, hogy ha ügyes lesz és nyernek is, akkor bizony kezelésbe veheti azt, de egyelőre menjen csak a dolgára, így is tett. Karon ragadta a terelőjüket és futólépésben szánkáztak le a lépcsőkön, majd tűntek el egy oszlop mögött, hogy a pályáig meg se álljanak. A Viperák nevére nem hozhatnak szégyent.
Hát a meccs, arról sok minden elmondható, de az, hogy egyszerű lett volna nem. Az első negyed órában összeszedtek Majáék egy 60 pontos hátrányt, amitől a csapat fele teljesen el volt kenődve, talán kicsit mindenki el is vesztette a reményt, de a kapitányuk nem adta fel, hajtotta őket, aminek meg is lett az eredménye. Szépen támadtak és érkeztek a gólok is - Maja nagy örömére még neki is sikerült és nem is egy (!) -, bár mindennek ára van ugye. A meccs végére egy hibából a navinés egy gurkótalálatot szedett be, az ellenfél meg nagy kárörvendés közepette a fogóját vesztette kishíján. Azonban a fájdalom és minden könnyes perc megérte, mikor a kapitányuk kezében ott virított a cikesz, magasba emelve és ezzel a Visegrádi Viperák megnyerték, kiszenvedték. Mindent beleadtak.
Az öltözőben nagy volt az öröm, de az évzárós bulira terelte a szót a vezetőjük, és mindenkit pihenésre és felépülésre intett. A legtöbbeket, így Maját is viszonylag helyreraktak a gyógyítók, csak kicsit bicegett a jobb lábára, de egészen elviselhető volt az. Mire átöltöztek, összeszedelőzködtek elkezdtek a lelátók is kiürülni, Maja azonban nem akarta, hogy mindenki távozzon idő előtt. Meg amúgy is, behajtja a nyereményét.
- Hééééé, sikerült! Gyere veleeeem!
Ott libegett a nyakában a lánc, bizony, miközben hevesen gesztikulálva mutogatott Lewynek, bár éppen nem ugrált, az fájt volna neki, hogy jöjjön. A közeli panzióban szállásolták el a csapatot, bár mivel mugli hely csak sima „sportkirándulók” hírében persze, ott van a pihi meg a kaja mielőtt haza mennének. Azzal pedig nem különösebben törődött, hogy ez így normális-e. Más is hozza anyut-aput, kistesót vagy nagytesót, akkor vele mért ne tarthatna valaki? Boldog volt, úgy nagyon, ezt meg szerette másokra is átragasztani. Szóval el is indult az egyik szoba felé, ahol a csapat másik lány tagjával osztozkodott a helyen, de neki se híre, se hamva nem volt már.
- Na? Na? Láttad? Végig? – Éppen csak arra nem kéri, hogy mesélje el újra, vagy hogy mondja el mennyire tetszett, Maja is kihagyná ez utóbbit a vaspuszi miatt. Hiába kapta azt a bájitalt, nem lesz azonnal olyan tökéletes minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Maja remélte a győzelmet, de a meccs elején elvesztette a hitét benne, nem kellett volna, mert sikerült. Ellenben a sérülésmentességgel, no sebaj, azt mondaná magának, hogy katona dolog, de ez akkor fog megtörténni, ha két nap múlva újra gyakorolhat már, mert se a tánc, se az edzések nem várhatnak, bizony, bármilyen szomorú is. Annak ellenére, hogy most mennyire feldobódott, még a fájdalom se volt már olyan erős, lelkileg azért nem volt olyan jól. Még mindig bántotta a Hajnás affér, ráadásul az ajándék óta Lewyvel is most beszélhet úgy igazán először. Nagyon kíváncsi volt már, és csak úgy csillogtak a szemei, mikor elé botorkált, ő meg megemelte kicsit. Mikor a lába a földön volt újra fixen egy gyors ölelést megejtett, aztán megszorítva a kezét indult el, ellenkezve minden egyéb segítség ellen. Máskor se segítik, nem kell fölösleges dolgokhoz hozzászokni. Sétált már ki egyedül szakadt bokaszalaggal bemutató után, és combizomhúzódással is játszott végig meccset. Nem kímélte magát.
- Na, hé, ő kötött belém, valamiért nagyon meg akart ismerni. – Biggyesztette le a száját, aztán valami nevetésféle hagyta el azt. Próbálta a naposabbik oldalt nézni és minden panaszkodást mellőzni, akkor is, ha azért érezhető, hogy motoszkál benne valami. De tudjuk be az izgalomnak, és ne az elmúlt időszak történéseinek. Még Lewy kényelembe helyezte magát a táskájához sétált, a pulcsijától megszabadulva pedig beledobta azt, aztán az ágyra huppant ő is, feljebb csúszott, hogy a lába ne lógjon. Próbált úgy tenni, mint aki nem bámulta meg eközben látványosan, de hát nem lehetett. És nem találta, amit keresett. A kérdésre hamiskásan elmosolyodott, aztán komolyan pillantott rá.
- Azt hittem sosem bonthatom ki, olyan csiga lassan ment a nap. De aztán, annyira, ahj, nagyon tetszett. Bár jó nehéz volt, és hibás… - Jegyezte meg úgy, mintha a világ legkomolyabb dolgáról lenne szó, aztán kihúzta a felsője alá csúszott medált, nézegette kicsi, majd sóhajtva kereste a kék szemeket. - Ugyanis nincs meg a párja…
Nem tudta eldönteni Maja, hogy most reménykednie kéne, vagy felkészíteni magát rá, hogy ennek nincs párja, minden lány kap egyet, aztán legyen vele boldog. De helyette a barna hajat fixírozta, nem felejtette el bizony, mit ígért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már az is jól esett neki, hogy itt volt, és a talajon akart két lábbal maradni, így igyekezett is beérni ezzel, ami volt. Most használta a csöpp kis eszét, még egyelőre úgy volt vele, így a jó. Az összefűzött kezeiket figyelgette, ahogy lépdelt, döcögően, de legalább nem volt messze. Még páran szállingóztak el, akik rájuk-rájuk néztek, de ez őt már nem igazán foglalkoztatta. Viszont Lewy válaszán ott kuncogott.
- Ühhüm… azért én is örültem volna, ha távol marad, bár ez legalább csak fizikailag fáj.
Kicsit elhúzta a száját, aztán inkább abba is hagyta a beszédet, mielőtt túlbonyolítja. Be kellett vallja magának, hogy nem csupán csak jól érezte magát a lengyel társaságában, hanem úgy fel volt villanyozva tőle, mint korábban egyszer sem, ez pedig sokszor rossz ütemben indította meg a nyelvét, sajnos.
- Azért te nagyon biztosra mentél. Kerestem a lakatot is, hátha kulcs nélkül jött…
Nevetve mondta, aztán óvatos fészkelődéssel kicsúszott az ágy végére, mert mielőtt kényelembe helyezi magát még van egy fordulója. De ennek ellenére figyelmesen várta, mi lesz ebből. Felvonta a szemöldökét, és még mielőtt bármit kiszúrt volna ujjaival illusztráltan számolt és beszélt - legalábbis a harmadik pontig eljutott, mielőtt vigyorogva a karját nézte volna.
- Na neeem. Egy, megígértetted, hogy vigyázok rá, ugye? Kettő, én, mint mondtam is, mindig betartom a szavam! Három… felejtsd el, ez az enyém, és senki nem mondta, hogy visszaadnám valaha is, bármi okból. A te kérésedet is beleértve ide persze.
Makacskodott, de mindezt teljesen komolyan tette, igen, vannak dolgok, amiket nem szabad elhamarkodni, és éppen a saját mondandója után vált világossá számára, hogy ez nem csak a nyakláncról szól. Vigyorogva állt fel, és végignézve rajta vonult ki, hogy gyorsan kerítsen egy itteni emberkét. Jelezte, hogy ezt még nem fejezték be szemei forgatásával, aztán kilépett az ajtón.
Mugli hely, valahol csak van vagy egy hajnyírójuk, vagy valami alkalmas dolog. Amint pedig sikerült egy takarítót, vagy valami olyasmit kiszúrnia, egyből érdeklődött is, és kisvártatva elvonult a néni. Nem sokkal később egy kicsit poros dobozt nyomott a kezébe, amiben vélhetően ez van. Hát, reméljük működik. Szépen megköszönte, aztán visszatipegett, többet nem igen akar már a hazamenetelen kívül járkálni, nem is tesz valami jót.
- Nem úsztál ám meg! - Ezen felkiáltással jelent meg újra, aztán az ágy melletti éjjeliszekrényre tette a dobozt, majd Lewy mögé ült és a válla fölött átnézve adott neki egy puszit, aztán a dobozt bontogatta. – Miért bántanálak?