Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha van olyan, hogy az izgalom rossz, most nekem is ilyenem volt, ráadásul furán is viselkedtem tőle. Szoktam érteni, vagyis igyekszem, mikor vicceskedik, arról nem is beszélve, hogy nem vagyok olyan keserű lány se, mint akik még mosolyogni se tudnak, de nem tett örömtelivé a türelmem hiányának feszegetése.
- Nyöh - adtam hangot, tudta hogy igaza van, így nem volt mit mondjak rá. Inkább nézegettem egy darabig a papírost, hogy a matricákat felmérjem. Volt mit és hova rakni a műanyag darabokon, de nem annyira ment a koncentrálás, pedig próbáltam. Legutóbb is jobb volt kicsit, mikor másra figyeltem. Meg azok a fura csípőtekergések, meg mikor a guggolósat játszottam a nénivel, aki ilyen nővér volt. De most ő sincs, a doktornénim sincs, csak morgós emberek, akik nem hagynak a szívecskével lenni meg békében. Ezért se voltam hangos vagy bármi az első apróbb szúrásoknál. Nem volt erős, csak a hely, ahol ért érzékenyebb volt, mint hittem. Inkább a pici polcra csúsztattam a pindurt a fagyi mellé, aztán kicsit nyomogattam az oldalam, mintha attól jobb lenne.
- Én próbálom, nem tudom. Nem pisiltem be, az biztos - nézegettem le magam elé, nem mintha a hasamtól annyira sokat látnék, de ha bármi folyna, arról tudnék, érezném. - Igazából már reggel is fájt egyszer. De nem jött új, azt hittem megint csak olyat ettem - mondtam kicsit lehajtva a fejem, nem akartam feleslegesen szólogatni, meg hozta a brekiket és anyáék is jöttek be, nem lehettem volna velük lehet, ha vizsgálódnak. Sóhajtottam egyet, mert tudtam, hogy ez így rossz és nem szabad hallgatni. A doktornénim Klaranál tavaly azt mondta ezek jóslók és ilyenkor már csak 1-2 nap, nem mintha ezt Ania érdeklődve várná.
- Én se akarok bajt, nem akarom, hogy rossz legyen neki - ingattam is meg a fejem, ahogy csak újabb cseppek törtek elő. Mikor törölgette felé is fordultam és csak kicsit görcsösen összehúzva magam bújtam hozzá. - Ne haragudj rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Jól teszitek, mi is azt szoktuk, mostanság meg mászkálunk így hármacskán, mert egyedül vagyunk kicsit - meséltem el, bár panaszos nem voltam a helyzet rossz, de nem reménytelen, mindig ezt mondta a papi is. Meg kellett mosolyognom, ahogy láttam, amint Norina leginkább a kicsi fiának mondja a dolgokat, már majdnem gügyögve. Én szerettem nézni más lány... nőket a brekijeikkel, mert mindben volt valami szép. Szeretet, ohana és olyan békés az egész. Talán ezért is gondolkodtam annyit mostanában, hogy ha komolyan szeretnék valamit csinálni később, akkor a picik mellett az anyukákkal táncolnék. Mármint... tényleg, én is egy csomót ugráltam meg táncoltam Klaraval is, még nem akadályozott a pocim, sőt, versenyre is mehettem a negyedik vagy ötödik hónapig. Sokkal jobban éreztem magam közben és utána is, még az sem zavart, hogy a hamik reggel vissza akartak köszönni, vagy a nap végére elefánttalpijaim voltak és nemhogy szaladni nem ment Lewy elé, kúszni se igazából. De örültem, mert így sokkal könnyebb volt az óriási fenekemből csak nagyot csinálni, miután meglett. Többre nem is igen volt időm, mert megjött a gólya levélkéje, hogy ő már csomagol nekünk meglepit. És már Ania is a kezeim között volt azóta.
- Igen, az sosem egyszerű, és még minden baba más is - bólintottam párat, ahogy a lábaimon fekvő kislányomról átnéztem rájuk. Klarat a szemem sarkából figyeltem, ahogy körbeszaladt egy fát, majd elindult - kicsit inogva és kétszer popsira huppanva - felénk. - Őszintén? Azt hittem meghalok az első héten - nevettem el magam kicsit kínosan is érezve ettől a helyzettől. Nagyon imádom, és szerelmes vagyok abba az érzésbe ami van a brekiktől felém és viszont. Olyan más. Sosem tudtam, hogy ha egyszer valamiről majd nem tudok lemondani, az nem a csoki vagy úgy a családom lesz. Hanem ez, ami a brekiimmel van. mindent odaadnék Lewyért, de azt hiszem az a nem kért, nem keresett, csak úgy kapott, feltétel nélküli szeretet, amiben nincs baj vagy hiba, az ez.
- Elaludtam a szőnyegen, mikor egyedül voltam velük. Anya egyszer arra jött át, hogy Klara volt a kisebb ágyban Ania meg az etetős kis ülésbe csatolva én meg majdnem összecsúsztam a konyhában - nem volt szép és nem is annyira mókás, de álmos voltam és fáradt, a minibbem még a minimális 1-2 órát se mindig aludta, nagyon rossz volt a pocijának a doktornéni szerint. De már minden sokkal szebb, ő is boldog kislány.
- Ez jól hangzik, nálunk van légkondi, de félek azért a picikkel. Nem akarom, hogy megfázzanak - más kérdés, hogy éjjel muszáj, mert egyedül vagyunk én meg...rettegek, hogy ha nyitva marad csak bukón is az ablak. Az teraszajtót nem is említve.
- Megértem, az nekem sem hiányzott, soha, igazából örültem a magántanulóságnak is, nem még a végének - préseltem össze az ajkaim, ahogy Klara a szó szoros értelmében bezuhant közénk. Megállt előttünk, majd hátat fordított és csak lehuppant a fenekére. Semmi félelemérzete, egyszer infarktust kapok ettől.
- Nem hiszem - ingattam is meg a fejem. - A szerződésem, ami élt most jár le a hónapban, ugye eddig csak az kötött már oda, mert mióta az első kislány kiderült kikerültem. De... azt hiszem nem is szeretném, nagyon szeretek csak anyuka lenni. Más hiányzik, de ez nem. Te már tudod hogyan tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit óvatosan közelítettük meg Dimitrit, de inkább azért, mert nem akartam, hogy valaki lökdössön minket és azt se, hogy még többen nézzenek csúnyán. Pont elég volt már. Most, hogy eljött a világverseny amúgy is megszaporodtak a dolgok körülöttünk, de ilyenre én se számítottam. Mármint nem a könyvesbolti tömegre, vagy arra, ahogy egy lány, aki biztos vagyok benne, hogy boszorkány vagy valami, mert egyből tudta a brekim nevét, mikor oda akart jönni vele beszélgetni. De azzal sem számoltam, hogy majd pont itt futok bele Dimitribe.
Ameddig ő írogatta a fura könyvet az idegen névvel én kicsit beljebb iszkoltam mellé és mögé, de igyekeztem nem zavarni, csak azért babakocsival azt hiszem így mégis jobb. Az egyik idős néni, Olga, ő az egyik szomszédunk, meg is látva egyből széles mosollyal köszönt nekünk is és érdeklődött persze lengyelül. Én kicsit idegen módon válaszolgattam neki egy-két szavakat, aztán a könyvével boldogan távozott is.
- Iiigen, iigen - bólogattam magam elé, de azért még nem volt egyszerű felfogni, akkor miért járkál valaki a világ másik felére, ha nincs célja. Vagy nekem volt csak különös? Én akkor utaztam, ha szükséges volt. Lewy játszott, munka, valami családi dolog vagy támogatás, korábban meg versenyek. Nem csak úgy felülök és hopp, becsüccsenek és ismeretlen könyvekbe rajzolok, hogy boldogok legyenek az emberek. Bár ha ezt lehet, talán én is kipróbáltam volna. Anya szerint elég szépen rajzolok és festek, mások is mondták már.
- Áh, olyan, amit kicsiknek nem szabad - tettem rendbe a dolgot, nyilván én sem olvasgatom ezeket, mert még rosszat fogok álmodni. Jó, most hazudnék, ha azt mondanám, sosem néztem bele. Volt valami nagy kés borítójú, mikor egyszer Alízzal mentünk könyveket venni. Csak két lapot olvastam el, de utána egy hétig kergetett valaki álmomban. Bizarr. - Az emberek furák, szeretnek félni, megijedni vagy csak mások dolgaiba belelátni - mert arról, hogy valami nagyon fogy, mindig az újságok jutnak eszembe, amikbe beleteszik a Nyuszit is, vagy kérés nélkül a brekiim. Apu nem szokott ennek örülni. Sose marad, mire én lemegyek a délutáni sétára, hogy megnézzem. Pedig szoktam, meg gyűjtöm is a képeket, amik nekem nincsenek meg.
- Ne mentsünk inkább mi ki téged? - kérdeztem tőle végignézve a soron, aminek a végére még a nagydarab bácsi mögé is beálltak, pedig ő valami biztonságis. Érdekes. Inkább kikapcsoltam Klarat, aki kivégezte a kis eprét, megtörölgettem és az ölembe vettem. Óvatosan persze, mert kalimpál a lábaival mindenfelé ilyenkor és azt mondta a doktornéni az a pocimnak és benne a kisebb brekinek most sok jót nem fog tenni. - Mióta csinálod te ezt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár azt, hogy türelmes vagyok-e avagy sem nem firtatta tovább, éreztem, hog ha újra fel is merül ez lesz a vége. Azért nem volt teljesen mindig nagyon igaz, hogy nem tudtam várni. Voltak dolgok, amikre igen, amiknél szépen kivártam mondjuk a sorom, mert tudtam, hogy ezt kell tenni, de nyilván nehéz volt. De gondolom, ha nem lett volna egy pici-mini se soha bennem, ott sem tartanánk ahol. Vagy nem csak itt tartanánk. Most nehéz eligazodnom a ki, hol mennyi lenne között, főleg, mert még a kinderrel se nagyon sikerült foglalkoznom, hála annak, hogy olyan volt, mintha beszakadna a hátam, a hasam pedig le. Csípett, szúrt, fájt egyszerre. Nem is nagyon tudtam értékelni a támogatását...
- Hé, ez nem is igaz. Csak egyetlen egyszer fordult elő, akkor is baleset volt - motyogtam a végét nyomogatva a derekam - már ami megvolt belőle - oldalról. Nem estem szét, csak jóval szélesebb voltam, mint szerettem volna. gondolom senki se szereti magát elefántnak érezni. Bepisilős elefántnak meg pláne. Mikor az első brekit vártam egyszer elmentünk kiállításra és nagyon sokat kellett várni. Véletlen volt, én nem akartam. De nem is erre gondoltam éppen. - Nem olyan pisi.... az a babás. Olyan nincs, nem is fájhatna ennyire - nyöszörögtem ki leginkább, mert éppen ennyire tellett. Már az bőven rossz volt, hogy tudtam, ha ilyen nagyon érzem, az nem csak olyan szellőcske. De lassan kicsit jobb lett. Még éreztem, de mintha már csak lüktetett volna.
- Jó, szóljunk. De ha kiküld úgyis sírni fogok, akkor mindegy hogy fáj - mondtam végül a kezeimmel valamennyire körülfogva a pocim ahogy kicsit összehúztam magam az ágy szélén. Már most is potyogtak azok a sós cseppek, de nem akartam, nem szeretek ilyen lenni. Az egész brekivárásban az a legrosszabb, mikor csak úgy hirtelen rám jön ez. Vagy a mérgesség, nem is szoktam az lenni máskor. - Biztos? De tudsz, hát mindenki csinál rossz dolgokat. Én nem akarok, most se rosszból nem szóltam, de kellene valakinek... mióta fáj nem is érzem, hogy mocorogna - billent le a fejem és csak vártam a csodát, nem volt jó és nem akartam, hogy bármi rosszabb legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Dimitri is el volt foglalva, a brekim se ért rá éppen - meg az epre amúgy is érdekesebb - így kénytelen voltam én társalogni a szomszédunkkal. Nagyon aranyos, kedvelem amúgy. Mikor még pocisan voltam itt, márhogy nem most, hanem az első brekipocisan, akkor elkísért egyszer a piacra, meg segített bevásárolni. Beszél nagyon minit németül és megértette, hogy nem boldogulok jól. Meg neki is kényszere volt a hasam taperolni, egyszer mondjuk megengedtem ő meg hálás volt. Ennyi talán belefért. Mindegy is. Azóta, hogy így egészen összebarátkoztunk, ha meglát csak úgy, mindig érdeklődik. Most is a hasamra lesegetett, meg mutogatott a kezeivel én meg csak bólogattam a jól van-e az új pici meg hasonló kérdésekre. Klara integetett neki mikor megkértem, majd a könyvével együtt távozott. Szerencsére a breki jobban lekötötte, mint a kérdések arról, mi miért állhatunk itt. Én sem tudom a választ.
- Persze én sem rosszból mondom - néztem is rá egyből bűnbánóan, ha rosszul hangzott volna, tudja meg, hogy nem úgy szántam. Én örülök, mikor ne ilyen katonás, titkárnénis és nagyon felnőttek körülöttem. Biztos annak is megvan a varázsa, de nekem sosem menne. - Sírni nem, de ha azt akarják, hogy a pelusát itt szaglásszák... - néztem a törpimre, majd a sorra, hogy aztán visszanézzek Dimitrire. - Ez egy elég nagy vészhelyzet - bólogattam is mellé, mert komoly is volt a helyzet. Közben ki is vettem a pindurt rendesen a kocsiból, az ölemben kicsit jobban érezte magát ő is. Nézelődött, néha ki akarta operálni a számból a fogaim, meg hangokat kiadva mutogatott és fújta ki a nyálát. Sok volt, mióta ilyen nagyon fogzunk.
- Nem erre gondoltam. Tudod, ezt a könyvezést... érted - utaltam arra, hogy ott a képe is rajta meg minden. Nem kettő perc ilyen sok betűt megírni, pláne értelmesen és ilyen... kedveltem. Azt hiszem erre ez a jó szó, mert amennyi néni meg bácsi, és lány meg fiú eljött, bizonyosan nem lehet rossz. - Zofia... - szólítottam meg az eladónőt, aztán kicsit sután elmagyaráztam a breki problémát, meg azt is, hogy én segítséggel orvosolnám, valahol a tömegtől távol. Mondjuk pont a rajzolós bácsival ott. Aki Dimitri. Nem volt túl boldog, de Klara elég meghatós tud lenni, meg az is, mikor meglátják, hogy megint pocim van. Nem szeretem ezt kihasználni, de ilyen világ. - Menjünk, mielőtt a másik brekimről is el kell vele beszélgetni - hajoltam oda a férfihez, aztán fél kézzel a babakocsit irányítottam, a másikban meg Klarat fogtam, ahogy a tömeggel ellentétesen a hátsó bejárat és mosdó felé haladtam. abba idáig bele se gondoltam, ő már tud-e másik babumról. Mármint látszik, de az más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem egy megnyugtató mondta az, hogy bárkivel megeshet, hiszen ettől még nem történik. Velem meg már igen, és nem lettem tőle kevésbé rosszul. Mármint nem a helyzettől, inkább ilyenkor magamtól, furán érzem magam és nem is szeretem ezt a részét a korlátaimnak, mert ugye nekem is vannak. A breki se akart rosszat, amikor annyira mocorgott, én tudom.
- Levegő, tudom, a számon - sóhajtottam is egy nagyot, ahogy kicsit remegő szájjal sikerült ezt is elmondni. Én nem akartam így válaszolni neki, mintha baj lenne, hogy szólna, csak... rossz volt. Most éppen nagyon és nem tudtam vele mit kezdeni, tudom, hogy ő sem, és a buta levegők se. Eddig se segítettek. Pont olyan volt, mintha nagyon nagylány lennék, csak fel volt sok jó nagy számmal szorozva. Úgyse tudnám kiszámolni, de biztos hogy valami óriási lesz a vége, különben nem gyűlt volna újra meg újra a könny a szemembe. Nem akartam sírni, vártam már, túl akartam lenni és örültem volna, ha már a kezemben van a piciminibreki, de az olyan messzinek tűnt.
- Minden jól, igen - bólogattam kicsit magam elé tovább nyomingázva a derekam meg simogatva a hasam, ahogy picit összehúztam magam. Igazából nem is ott fájt, de a hátamnál nem tudok mit kezdeni, lejjebb meg csak szúrt és nagyon nem volt kellemes. Azt hiszem az se segített megnyugodni meg nem erre gondolni, hogy eszemben volt a bácsi, aki most az orvos. És nem kedves, meg morgós, meg hangosan beszél és gorombán, meg mindig csúnyán is néz - szerintem.
- De tényleg siess - szusszantam nagyot, a többire nem is reagálva, csak visszatornáztam magam az ágyba el is fekve, úgyis azt kell, ennyit tudtam, de nem szeretek várni, nem vagyok jó a türelemben, ő is megmondta.
Nem tudom mennyi ideig csepegett a könnyem és törölgettem a nem szuris kézfejemmel, de visszajöttek, én meg csak csendben csináltam a mit kértek, meg leginkább néztem a férjecskére, mert messze volt és nem tudtam én sem mi van vagy lesz. Elmondtam mi fájt meg hol, aztán megnézték ők is a babavíz dolgot, kaptam valamit a kezembe meg bejött a kedvesebb néni az ultrahanggal. - De visszajöhet? - Már persze a szívecske mellém, mert nem akarok egyedül lenni itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hosszúra és naagyon boldogságosra nyúlt ez a reggel, pedig eléggé brekicsendesen telt. Bizony. Aminek két oka is volt. Az egyik, hogy bizony egyre ügyesebb nagykislányok, és már éjjel is csak Ania kelt fel az elmúlt héten, ő is csak két nap és vissza is aludt hami nélkül. A másik, hogy senkinek nem kellett reggel sehova menni, olyan kettecskés volt éééés nagyon ragacsos meg nutellás, mosolygós, pisszegős, kicsit zavarban lévős na meg csinipizsis. Majdnem egészen kilencig az ágyikóban is lehettünk, de akkor már nagyon mehetnék volt, egyrészt mert éppen mire összeszedte magát a férjecske, hogy kimegy és kitalálja, mi legyen ma a menü én meg belebújtam az unipacis köntösbe, megcsapkodta egy kicsi kacsó az ajtónkat, majd a kicsi körmös mancsok is szaladós hanggal jelezték, hogy vendég jön. Lewy kinyitotta az ajtót, majd Klara egy "Tata" kiáltással kinevette és beszaladt hozzám mászva fel az ágyba. Fel is húztam magam mellé, és mi még ott hemperegtünk vagy negyed órát, mielőtt kivittem volna reggelizni. Szeretem ezt, valahogy annyival másabb volt ez a pár nap, mint korábban. Nem éreztem magam jól akkor, sok volt az, ami nem kellemesen érintett, meg stresszes volt és uuundi. A rosszféle.
Tegnap megkaptam a papírt, hogy bizony elég szépen sikerült az írásbelim, bár voltak hibáim. A pontokat is aláírták és megkaptam a levélkét a gyakorlati vizsga helyéről és idejéről. Viszont el kellett küldenem postán vissza az adategyeztetős lapot és az aláírt lapocskát a hozzájárulásommal, hogy az eredményt közölhetik a teljes bizottsággal, így be kellett tipegtem a postára. Már egész este csak vinnyogtam meg örültem, meg ráztuk a brekikkel és ilyesmik.Az apu későn ért haza így egyedül vártam meg a hírekkel, de aztán mi együtt is jót ünnepeltünk mint az ábra is mutatta. Végül megbeszéltük, hogy én beszaladok a levélkéimmel és eljön velem Klara, meg kaphat egy picimini fagyit, mert tudja, hogy úgyis útba ejtem, addig ő elrendezi Aniat meg kitalálja a délutáni programunkat. Nos, így kerültünk kettecskén a városba, éppen a pici kacsót fogtam, ahogy a hófehér szandikában tipegett mellettem, pont olyan volt, mint az enyém miniben, a ruhánk mintája is hasonlít, de neki csini egybe szoknyája van. Egy mini szökőkutacska van a buksija tetején gumizva és viccesen lifeg, mikor jobban szalad. Imádom.
- Hm? - fordultam meg, mert nem igen hallottam, és azt sem tudtam, bárki hozzánk szólt-e. Csak ekkor vettem észre a vöröses hajú lánykát. Szerettem Pécsen lenni, mert azon kívül, ahol laktunk nem mindenki volt képben a varázsvilággal eléggé, hogy a nyakunkba ugorjanak, hogy uuuh ő a Bojarski-baba és most megtapizom. Nem szeretem a taperolós embereket. Münchenben sokkal több van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mesékben mindig győz a jó, nem csak szó szerint, képletesen is mindig jutnak valami olyanra, amiért jön a boldogság. Majdnem mindben, van, ahol nem annyira sikerül, de annak még biztos nem ez a vége. Reméltem legalábbis. Ami az én mesém illeti, valahol ott jártunk ha ez a Némó, mikor a Cápával kergetőznek, és itt még hírben sincsenek a vegán uszonyosok. Félelem, rettegés és kétségbeesés. Meg most éppen fájdalom volt. De csak csináltam szépen, amiket már tudtam jól levegővételeket. Kicsitugyan kénytelen voltam csak úgy dülöngélni, mintha attól jobb enne, de sokra nem mentem. Még felé billentettem a fejem, aztán csak néztem utána kicsit leszegve a fejem. Tudtam, hogy ezt kell tenni, hogy ő majd gyors lesz és utána segítenek, mégis minden perc olyan kellemetlen volt egyedül ezen a helyen. Sosem szerettem a kórházakat és még mindig nem lett jobb a viszonyom vele.
Nem mondom, hogy nagy türelemmel vártam ki azt, még visszaér, vagy hogy örültem a bácsinak, de legalább arról biztosított, hogy a babával látszólag minden rendben. Majd a TV-s néni legalább biztatóbb lesz, mert ott meg is lehet nézni, mi a helyzet. Ez a bácsi továbbra is olyan, mint aki itt se szeretne lenni. Ha megnyugtatja, én se. Szeretnék már a brekimmel a kezemben hazamenni a nagyobb babumhoz és az apucim mellé bújva végre aludni, meg pihenni és boldog ohana lenni.
- Szabad? - kérdeztem még egész halkan a nénire nézve, még a hasamra rakta a furi és hideg tappancsokat én meg csak szorongattam a mellkasomra felgyűrt pizsifelsőm egyik kézzel, a másikkal már vártam. Azt a bizonyos pont oda illő darabot, a férjecskéjét. Üres volt nélküle a kezem és féltem is úgy. Nem is tagadtam, bár nem ismételgettem sehol. Szerettem volna, ha nem jön rossz hír sem, meg azt is, ha most kicsit lenyugszik minden. Részben így is lett.
Oldalra dőltem a karjnak döntve a buksim, ahogy a monitort lestem, amin békésen, mint akinek semmi dolga szuszogott a kislányunk leginkább. Nem úgy nézett ki, mint aki készül valahova, fel is szusszantam, a néni is. A szívecskéje is nagyokat dobbant meg jó ütemben, szóval végül kaptam infúziót, aztán magunkra hagyott minket, hogy ha nem történik holnap délig semmi, akkor ők fogják elindítani, most meg pihenjünk. Én még felnéztem a szívecskére, hogy akkor ugye itt marad, ha már a nővérnéni többesszámban beszélt, és úgy nézett ki igen, szóval kicsit nehézkesebben, mint eddig arrébb is mentem, hogy odaférjen és nagyon szorongatva a kezét bújtam oda. Rossz érzésem volt, hogy nem jön ki a pici breki és féltem is, hogy akkor minden olyan gyorsan fog-e menni mint elsőre, vagy rossz lesz. De ő itt van velem és mindig lesz is.
Tudom.