Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A doktornéni kérdésköre egyikünket se dobta fel soha, bár lehet őt leginkább azért, mert tudja, hogy én nagyon nem szeretem ezt. Ő fogta a kezem a másik babunál is már vérvétel közben is, mert undi volt és nagyon rossz. Az egyetlen hely, ahol vér volt és elviseltem, az a kviddicspályán történt, a tűkkel meg az egyetlen kalandom a pc-m, de az nem is volt olyan vészes. Szerintem itt se ez, csak az orvosok ténye, amit ennyire eh módon viselek.
- Az tetszene nekünk is, bárhova szívesen megyünk, a közös kirándulások, ha csak azért is, de jók. - A fagyi ezerszer jobban hangzott, el is mosolyodtam a brekit nézve és tartogatva őt félig a lábikóját, félig a pocim simiztem meg. Elég sokszor csináltam utóbbit korábban is, nekem ez olyan jó dolog, én tényleg szeretem, hogy van odabent egy mini mi, csak nehéz. Pár hét és már nem csak egy kicsi breki lesz, de egy pici fiú vagy lány.
- Azt szeretünk, mikor hárman vagyunk otthon Volttal, ő szokott nekünk ugrálni rá, meg néha mi is, akkor nevetés van és boldogság - mondtam széles mosollyal, bár utóbbi nem csak akkor volt azt hiszem, tényleg minden a lehető legnagyobb rendben ment már jó ideje, nehéz is volt elhinni, de nagyon örültem ennek. Közben segítettem öltözködni, fél kézzel azért fogva a pinduri ivóbajnokot is.
- Shhh, szeretek biztosra menni - bólintottam is mellé egy picit, csak azután érkeztek a megduplázódott puszik a pofijára. Ehhez sok rajongója nem szokott nagy tapsikolással örvendeni, de ezen legalább már túl tudtam lépni, főleg mert itt volt a törpike, akivel már ügyesen gyakorolgattuk, hogyan örülünk az apucinak. Ő szerintem csak a hangokat kedvelte még, de nagyon boldogan tudott sipítozni.
- De itt vagyunk, nincs olyan, hogy nem - ingattam meg a fejem, ami bár lehet felelőtlen kijelentés, de én mikor iskolában lett volna a popóm helye több, mint két éve, akkor is kicsücsültem a lelátóra nézni és drukkolni, meg nagy pocival is később, nem hiszem, hogy bármi akadály lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fogalmam sem volt mitől, de csak olyan szép és tökéletes volt a legtöbb idő, amikor Lewy itthon volt velünk. Nem csak azért, mert nagyon szeretem őt és mind a huszonnegyvenkettő pusziját, hanem azért is, mert megnyugtató, mikor egyben van, szeretet van, jó a kedve és itt fekszik mellettem úgy, hogy tudom a nagyfiú meg a picilány álmára vigyáz egy másik szobában. Sosem szoktam nagyon tudni másra figyelni ilyenkor, csak a férjecske mozdulataira, vagy ha mondani is akar valamit, akkor arra, most is ezt tettem széles mosollyal, miután elkényelmesedve fordultam felé. Megizzasztott az a soook számolás.
- Alattad? A lepedő? - kérdeztem furin meresztve a szemeim és még z orrom is ráncolgatva, mert nem igen akart összeállni a kép, így inkább kimentettem a magamét még megemelkedett. A hajam helyzete nem volt könnyű, de bonyolult sem. Ha jó nagy is volt az ágyunk, én nem szerettem túl távol lenni a szerelmecskétől, pontosan ezért olyan volt, mintha tök hatalmas helyet elfoglalnék, a hajam meg hol rajta, vele vagy alatta volt. Egyik miatt se zavartattam magam különösebben, csak az utolsó néha kicsit fájós volt.
- Öhmhöm… mi az a dolog, amiért ilyet nem érdemelnék? - kérdeztem kicsit félve, bár annyira azért nem tartottam semmitől, csak igyekeztem csendesen hallgatni róla, hogy én sejtettem, hogy az valahol itt van a környéken, csak út közben elfelejtettem.
- Nem ennivaló a hajam - jegyeztem meg, mielőtt elvigyorodva fölé nem emelkedtem, nem foglalkozva már a takaróval meg az elbújással. Közelebb hajoltam, aztán kinyújtva a nyelvem vigyorgósan szűkültek össze a szemeim, miközben megnyaltam a száját meg a mutogatott rágót egy puszi alatt. - Szerintem finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem tudom - mondtam elcsendesedve a poharam nézegetve. Őszinte voltam, tényleg fogalmam sincs, hogy néha miért történik ez, csak nem nagyon hiszem ezekről, hogy annyira kivételes dolgok. A fejem olyan, mint egy nagy dinnye, a piros rész az mind az ohanára meg a mesékre van, és akkor vannak ilyen fekete magok, elszórtan minden másnak. Pedig tökre mag nélküli van a kiírásomon. Szóval nem túl sok. Nem igazán hiszem, hogy ez fontos, mikor előkerül meg fura. - Én csak nem vagyok olyan hű de okos és ezt tudom is, persze ez lehet megy, ettől még nem ezért és… nem tudom, csak furán érzem magam tőle - vontam meg a vállam. Ilyenkor mindig eszembe jut, mennyivel jobb lenne, ha abban lennék okosabb, amiben kell is.
A kérdésére azért a korábbiak ellenére egészen elmosolyodtam, majd gondolkodva doboltam az ujjaimmal a pofimon pár pillanatig, mielőtt megráztam volna a fejem. Nem igazán akartam bármiben változni, most éppen nem, pedig sokszor megesik, hogy eszembe jut, lehetnék jobb vagy ügyesebb, ez csak nem olyan. Aztán meg a haját nézve el is nevettem magam, persze csak halkan, és amennyire ment a kezeim mögé rejtve.
- Nem tudom, ezt igazából én kértem így, de ha baj, majd legközelebb nem csinálom, becs szó - mondtam neki a tányérba bambizva, aztán meg a zenészbácsira. Nem gondoltam, hogy ez ilyen nem jó lehet, Levendula örült, hogy ilyet kérdeztem, vagyis úgy tűnt és szívesen segítettek is. Szerintem egyikük se akar rosszat.
- Az pont jó, szeretem a szőlőst - billentettem oldalra a fejem, ahogy a számra harapva mosolyogtam rá. Az sem érdekelt volna igazából, ha mást kér, nem szoktam válogatni, van a spenót, amivel nem állok jól, meg régen volt a gesztenye, de amúgy tényleg nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lábikóimban mindig olyat érzek, mint a táncedzés után, meg úgy mindenhol, ott is, ahol nem is tudtam, hogy lehet az embernek az izmait megmozgatni, éppen ezért, egy darabig csak forgolódtam mellette. Nem akaródzottam komolyabban megmozdulni, pedig tudtam, hogy a breki biztos nem érzi úgy, hogy reggelig nem lesz éhes, koszos pelusos, anyu-apuzhatnékos még. Szóval muszáj lesz, de a barik számolása utána  felhők közt alukált, Volt meg őrizte ezt, én meg a férjecskémre néztem olyan nagyon szépen, ahogy beszélt. Aztán meg kivártam, mit is talál.
- Hm - grimaszolgattam a számmal, ahogy lassan, de biztosan, erőt vettem magamon és odafészkelődve a takarót elemelgetve áttettem a lábikóm rajta, így két oldalt mellé térdelve hajoltam fölé.
- Fogalmam sincsen mire gondolsz. Ez valami teleportopusz varázsizé lesz - mondtam nagy meggyőződéssel, ahogy az alsó ajkam beszívva próbáltam nem nevetni és nem lebukni, de azt hiszem annak már rég mindegy volt. Segítettem rajta a hajam eltávolítgatásával, meg úgy hajoltam, ne terítse be újra, de azért mikor odahajoltam kóstolgatni, nem ment ez mentesen teljesen. Engem is csikizett a hajam, szerintem őt is.
- A... rágót? - néztem rá egy pillanatra lehunyva a szemem ahogy elvigyorodtam, aztán inkább odahajoltam és megcsókoltam. Az egyik kezem a buksijára csúszott, de az arcáról hamar a hajában találta magát. Azt hiszem már semmi meglepő nincs ebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kis családi kiruccanásokat szerettem, akkor is, mikor csak még Maja voltam, ő meg Lewy, és a vizsgáim után beültünk egy teára, meg akkor is, mikor csak annyi idő volt, hogy a messzire utazás miatt elkísérjük ki a csapathoz és elindultunk előbb, hogy brekisen és Voltosan a parkon át mehessünk. Bár előbbi nem is olyan pici dolog volt, mert ugye megmondta, hogy majd vesz nekem télikabátot. Nem szó szerint, csak ugye anya szerint nem lehet a neveket változtatgatni, mint a viseletet. Aztán ő erre rácáfolt, meg olyan nagy dolgokat kérdezett. Nekem meg utána szerintem legalább két napig csak remegett a lábam minden órában, mikor eszembe jutott. Most is kihozza ezt bizony, de most az a pindurka bogyós gyümölcs okán a pocimban. Olyan jó és még mindig nehéz elhinni, hogy bizony, lehet még babunk és tényleg szeretné ő is, és nagyohana. Néha reggel csak úgy érzem, ahogy a pillangók hozzák a kézremegést vagy a lábikómba a gondolatra. Ez jó, nagyon.
- Tud ütemre is, meg forogni, és egy-két lépést a keringőből, a négyszögelést nagyon ügyesen - magyaráztam még egy kicsit a szőrmókunk helyzetét, akire nagyon büszke is voltam. A tapis mindig lelkes volt és mikor otthon csináltam valamit, ő is velem. Tudja a popóját is rázni, de azt be se kell mutassam. Azt lassan a babának is megtaníthatom és riszálhatjuk együtt! Akár nyusziként is, ahogy most itt hárman már hirdetjük. Mert bizony, apu is betársult.
- Én...nem...csak... - végül becsuktam a szám. Tudom, hogy csak úgy piszkál, nem akar rosszat, de ilyenkor mindig kicsit magamba zavarodok, néha el is pirulok és úgy érzem magam, mint egy nyuszi tényleg. Be is húztam a füleim a brekit szeretgetve kicsit.
- Nem értem mire gondolsz, én mindig ott vagyok, ahol lennem kell - jelentettem ki nagyon határozottan, pedig az igen ritka. De tényleg nem nagyon engedtem akkor sem, mikor a kilencedik hónap elején én ki akartam totyogni a nem is messzi városban lévő idegenbeli meccsükre is. Csak ő ennek nem örült, pedig akkor már tudtam, hogy nem olyan sokára eljön szünetre, mert várjuk a picilányt, mégis menni akartam. Az utolsón és az első meccsen is ott akartunk lenni. Hol egyben, hol már kettőben.
- Nagyon szép vagy - haraptam a számra, miközben a breki popsija alá nyúlva megemeltem, így a feje az enyémmel egy magasságba került, aztán az apu felé tartottam, hogy megcsodálhassa a füleit - inkább megkóstolja, mint az enyém, mert egyből húzta is a szájába.
- Ugye nagyon csinos az apu? Tetszik nekünk, igaz? Vissza szeretnél menni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Az milyen? - szökött ki a kérdés a számon, talán picit gyorsan is, ezért le is pillantottam az asztalra inkább hirtelenjében. azt már én is sejtegettem, hogy nem kéne ettől a pocimba gombócnak költözni, de kicsit ijesztő volt, mikor valaki úgy gondolta bármiről is, hogy értek hozzá. Az azért nagy felelősséggel szokott járni, mint a táncnál. Ha ki van jelentve, hogy én ügyes vagyok a balettos mozdulatokban, elvárják, hogy tökéletesen is tudjam. Nem biztos, hogy ez bármi mással menne az életben. Mi van, ha egyszer valaki megállt és kérdezgetni kezd én pedig lefagyok és semmit nem tudok? Nehéz dolog ez, de próbáltam elengedni, hiszen az este sokkal-sokkal szebb és boldogabb dologról szól.
- Majd ha már nem lesz olyan kerekecske a talpija és megtanultunk lépegetni, akkor jöhet az ugri meg bugri is - vigyorodtam el, sikerült elképzelnem is a dolgot, amitől csak még szélesebb lett az arcomon, ahogy a kékjeibe pillantottam, mikor felém nézett. Mondjuk ez pont nem jött túl jókor, mert addigra már a nevetést takargattam, amit a kicsit ide-oda meredező haja okozott.
- Seeeemmi. Nagyon szeretem a szülinapi kedved - mondtam neki összepréselve az ajkaim, bár azt hiszem ezt ő is tudta. Nem volt vele egyszerű, de ma olyan kis pozitívnak tűnt ő is, nem volt morcos és a gyertyákból se lett otthon baj. Bár szám így sem volt azért.
Szerintem így is nagyon csinos, nem számít, hog a haján nem segített semmi, nekem nagyon tetszett csak olyan kis aranyosan mókás a feje. Szeretem, mert ez is olyan nagyon Lewys. Megtámaszkodtam a könyökömön mind a két karommal, aztán a kézfejeimre döntve a fejem néztem még kicsit őt, majd a zenélő bácsira pillantottam, de nem sokáig.
- Anya is sokszor csinált spenótot, mert hogy muszáj, egészséges, nem leszek erős... - egy-kétszer volt, hogy bele is kellett ennem, szóval elég sok a rossz élményem. Nem is számít ez, de  gondolatra csak azt vettem észre, hogy kidugtam a nyelvem fintorogva, mert tökre undin hangzik. - Rendesek szoktak lenni, mikor kérdezek valamit.
Lehet azért, mert én kicsit máshogy álltam az anyukáinkhoz, lehet másért, de valahogy nekem sokkal könnyebben ment, hogy jól meglegyek velük. Anyával kellett egy kis szünet, hog minden békés és ohanás legyen újra, amire nem emlékszem vissza szívesen, de most itt van mögöttünk, meg drukkol nekünk mindenhez. Azt hiszem Levendula is, csak furin csinálják.
Amíg a pincér elvitte a tányért előlem, a szívecske meg megkapta a kövi hamit én a poharamba kortyoltam, aztán már csak arra eszméltem, hog vigyorogva figyeltem, ahogy énekelget, még a telefonommal is elfelejtettem lefényképezni a muffinokat, de most egész más tervem volt vele, ahogy a bácsit felvéve lassan fordultam vissza a nyuszkóhoz. Pedig itt van nálam a kis Stitch de ma a kajások kimaradtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerintem egyikünknek sincsenek kétségei afelől, hogy nekünk van a legsokoldalúbb négylábúnk a világon. Volt tényleg egy szuperkutya, csak a miénknek nem az ugatása, hanem a tánctudása, vagy ismeretei, vagy ugrálása, vagy pancsolási képessége olyan nagyon extra. Meg még van rengeteg, amit mind fel se tudok sorolni, de szeretjük őt így, én meg csak nevetgélve billegtetem a fejem általában, ahogy most is, mikor meg van jegyezve, hogy hát mit is művelek a fehérkével.
- Szereti, nem kell győzködni - mondtam vidáman és én hittem is ebben. Persze biztosan közrejátszott az is, hogy ilyenkor extrán-nagyon velem lehetett, esetleg a jutifalatok az ügyes mozgásért, de én ezt mind tagadom. Sosem adtam plusz kajcsit, mikor nem szabadott, aki más állít biztosan füllentget!
Szokás szerint jött egy kis zavar, azt hiszem ezt sosem lehet teljesen kinőni vagy elhagyni, az meg felettébb furcsi volt, hogy ő a mai napig csak mosolygott ezeken vagy nem akadt ki, ha piszkálgatott is érte. Vártam, sokszor mondták a lányok táncon régebben, hogy nem lehetek örökre ilyen, meg ebbe beleunnak a fiúk. Aztán itt vagyok, itt a férjecske, a brekink.... szóval annyira nem lehetek uncsi.
- Csak. Szeretek puszikat adni - sokat is, nagyot is, kicsit is, gyógyuláshoz, csak úgy, mindent is. Ettől még most csak kicsit megzavart a gondolatmenetemben. Azt viszont elég jól értettem, amit mondott a jelenlétemre, a számra harapva vigyorodtam el, aztán szépen lassan átnyújtottam neki a kicsilányunkat. A törpi elvolt a cumitartójával, amivel játszogatott, így apu se tudott annyit idegeskedni, pedig volt min. Nem szépen zajlott semmi, ott is felejtettem kicsit a szemeim az éppen terelőütőt emelő orosz bácsin. Nem volt szép. A kezem a szívecskéére csúsztattam, amivel a brekust tartotta elölről és csak a kérdéskor pillantottam rá.
- Nem arról volt szó, ez barátis? - kérdeztem picit gyanakvóan, de tudom, hogy őt még az is zavarta, ahogy éppen labdát vesztettek. A fogókat nem is láttam sehol, nem volt valami jónak kinéző ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Néha kicsit sokat izgek és mozgok, de most azért megtaláltam hogyan is jó, szóval az oldalamon fekve néztem végig, ahogy előkerül a csomag rágó. Zavartan néztem ide és oda, igyekezve nem kimosolyogni saját magam azt illetően, honnan is kerülhetett az elő. Biztosan nem a markomba zárva szorongott, miközben becipelt és nem én ejtettem el út közben, mikor már nem is érdekelt annyira a sorsa. Vagy inkább más jobban.
- Miiicsodát? - kérdeztem, bár nem ment nagyon bűntelenül, mert elég jól tudtam, hogy benne van a mancsom a dologban, szóval még óvatosan fölé másztam a takaró alatt éppen csak rá pillantottam a számra harapva várva a válaszát. Közben a hajam is igyekeztem kicsit úgy lóbálni, hogy ne a szájában érjen véget. De sok van, hosszú és mindenhova is jut, szeretem, de nem mindig olyan nagyon hasznos. Ellenben azzal a nézéssel amit kaptam.
- Leeehetséges. Szóval te voltál? Ide dugtad el előlem? - kérdeztem, ahogy egészen nehéz volt már elfojtani a vigyorom, főleg annyira közel hajolva hozzá. Egészen kinyújtottam a kezeim a buksija mellett, és a popsim kitolva nyújtóztam el lassan, majd visszahúzódva az ajkait figyeltem, ahol a rágó tűnt el.
- Ohh - néztem rá nagy szemekkel, mielőtt közel hajoltam volna, hogy nagyon-nagyon szerelmetesen és boldogan csókoljam meg őt ott is felejtve magam, talán tovább is, mint indult. A kezem a nyakát cirógatta, mielőtt a hajába csúszott volna vissza, picit bele is markoltam, mikor az a hangfoszlány elért hozzám. Az arca mellé tenyerelve a párnára emelkedtem meg és úgy pillogtam rá. - Hooova szeretnéd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem számítottam rá, hogy az a rágó pont most fog majd hopp, előugrani valahonnan, nem is tudom hogyan került pont alá, bár ez mondjuk sok dologra igaz általában az ágyunkban. Tökre rejtélyes hely. Ennek ellenére tudtam, hogy tudja, hogy tudom, hogy tudja, és még bajban is lehetnék, de nem vagyok, ezért el is kellett vigyorogjak a számra harapva még fölé kerültem.
- Gondolkodtam, hogyan kerülhetett oda… de - hajoltam egészen közel, és ahogy folytattam, már majdnem pusziba csúszott a szó. Az ajkaim a pofijához értek, ahogy a kezemmel a buksiját cirógattam, aztán picit visszanéztem a szemeire. - Elképzelésem sincs - arról, hogy került a nyuszi alá. Másról van, sok is, de így nem is füllentettem, csak másról válaszolok, az úgy még talán nem olyan rossz lányos, amit nem illik és ronda dolog is.
- Tudtam, hogy van, és el akartad előlem dugni. Nem szereted a bubikat? - kérdeztem kicsit lebiggyesztve a szám, mert ez elég rosszul hangzott volna. Nem szeretem én az olyat, ha valamit ő em kedvel, el is hessegettem a gondolatot, ahogy elnyújtózva még picit billegtem is, hogy aztán visszahajolva már ne annyira foglalkozzak a hajammal, inkább vele.
- Oh - ismételtem meg halkabban, de már inkább csak egy sóhaj volt a csók közben, amit adtam neki, az egyik kezem a nyakáról finoman húztam vissza az állához, majd lefelé a mellkasára tettem a tenyerem, a másikkal pedig elengedtem a megszorított tincseit, mikor fölé magasodtam. A tolásra elvigyorodva haraptam a számra, hogy aztán kicsit fel is nevessek, majd a térdeim kicsit távolabb tolva rá is nehezedtem lefelé pillogva rá, ahogy a kezeim végighúztam a nyakától egészen a csípőjéig magam elé. - Poooont jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A téma nem volt szomorkás, az első babácska volt a téma, mert lehet a nagyfiú már két éves, attól még ő is a mi… hát első brekink. Mindig boldogság volt belegondolni, hogy mennyire szeretetes ohanája van és ő is így érez velünk kapcsolatban, most pedig Lewyre nézve tudtam, hogy ő is így gondolja, de nem úgy nézett ki az arca, ami sok jót enged. Én azért még mindig nem voltam nyugodt és biztos benne, hogy a pofija rendben lesz segítség, vagy mondjuk jég nélkül.
- Biztos ne kérjek legalább jeget a pofidra? - kérdeztem óvatosan, nem akartam, hogy azt higgye problémázok, vagy olyan nagy bajt csinálok belőle, de ami fáj és sérülés, az senkinek nem tesz jót. A puszi kérdésére csak nagy szemeket meresztettem rá.
- Nagy ügyet? - kérdeztem pislogva párat, ahogy még a brekust szeretgettem, de aztán apu nyuszivá vált és kénytelen voltam megválni a mini drágánktól. A kis gyönyörű Lewy kezében amúgy is olyan nagyon szép és mesecsodás volt, szerettem így őket, még a bibis pofit és Klara bandzsítását a cumira szintén.
A mérkőzésre sok dolog volt igaz, de hogy fényesen menne a lengyelkéknek, az már percek óta nem. Elveszítgették a labdát, nem is láttam a fogócskákat, és úgy tűnt, az egyik orosz fogorvos lehet, mert szerintem egy fájósat akart kiütögélni a lengyel terelőből. Nem volt szép. Hallottam azt a nagy és súlyos levegővételt, finoman meg is szorítottam a férjecske kezét és inkább az elvileg szó után egy puha puszit nyomtam az ajkaira. Tudom, hogy sokat nem segít, de az sem, ha itt felrobbanós nyuszi lesz belőle.
- Én sem vagy, hát ott van valami, nagyon nézik, oldalt… - nem tudtam a tömeg mit les, mert nekem a nagydarab bácsi kicsit kitakarta, aki éppen felállt, de ki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtam, hogy nem sok jót hozna, ha elkezdeném mesélni, hogy most olyan az apu pofija, mintha ráköltözött volna egy kisebb avokádó. Ami besárgult és pirosodott, nyomokban meg kékül már. Szóval igencsak nem néz ki kellemesnek és jónak. Tudtam, hogy ne fogja mondogatni, ha rossz sem, ezért is volt kicsit az erősködés. Mondjuk tény, kicsit féltem, hogy másokkal kell itt beszélni, ezt már Münchenben megszoktam, ott a szomszédokkal, a boltban, a piacon, az utcán, az edzésein és mindenhol is kell használgatni. Nem vagyok túl ügyes néha a nyelvtanban meg precíz, de bárkivel elcsacsogtam, ha ismertem és nem feszengtem, vagy ha kellett. Itt egész más a dolog. Az elmúlt két évben kezdtem bele, és inkább szavakkal boldogulok, semmint mondatokkal vagy ilyesmikkel.
- Majd… elmutogatom, mi is a jégkocka - vontam picit a vállamon, azért nem akartam most kiküldeni mindenkin át, nekem csak könnyebb a szélen és a breki is nagyon kapaszkodott az apába, azt hiszem ő most élte volna, ha mindenki marad és vele beszélget. Ő azt nagyon tudja szeretni.
A meccs nem állt fényesen, gyorsan össze is húztam a cipzárom mielőtt egy puszi erejéig elvontam volna a méregzsáknyuff figyelmét. Elmosolyodtam a mondandója elején, aztán a végét hallva megsimogattam az arca nem bibis felét, majd a brekusra néztem.
- Klaracska nézi helyetted, nézd meg, drukkol is, emelgeti a kezeit - vigyorodtam el, aztán felkeltem és elindultam a lépcsőn le, egészen az alsó részig, ahol eddig is figyelgettek fel, azt hiszem ők Lewyt várták volna, szóval eléggé zavartan meredtem rájuk, aztán ahogy eszembe jutott, mondogattam, mit is szeretnék meg az arcomra mutogattam és hátra a férjecskére. És bár nagyon kivigyorgott a bácsi, de egy ilyen furi, kék hűtött, jegelt zacsit adott, én meg megköszöntem - az legalább ment lengyelül! - és visszamentem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De ha nem jó neki, miért szenved - tettem fel a kérdést egyet sóhajtva is mellé. Nem hittem, hogy ilyen tragikus szenvedgetést művelne, lehet kicsit túloztam, ettől még nem tett boldoggá az, hogy nem hagyja, hogy az ohanacsoda vele is megtörténjen. Olyan fura volt, mert csak velünk ellenkezett, meg a sorsával is. Keve egyre túlnagyfiúsabb, nem tetszik ez nekem. Szerintem beszélgetnie kéne vele valakinek, mondjuk nem Maxnak, abban nem vagyok biztos, hogy sokat segítene.
Az a helyzet, hogy az agyam nem úgy ment ma már, mint kéne. Amúgy is kicsit takarékosan tud működgélni, de mióta ott volt a görcs a pocimba, hogy bizony meg kéne tudni, van-e valami brekisztikus avagy se velem. Ki is derült, hogy bizony, nem is kicsit szupermega dolog van, annyira, hogy egyszerre akartam sírni, örülni, szorítani a pinduri meglévő brekim, Voltom és a Pandát, meg már itthon tudni Lewyt és és még ki tudja mi mindent. Boldog lettem, rettenetesen és annál is jobban.
- A krokodilok pislognak? - jött elő belőlem az arcom törölgetve az egyetlen kérdés, amire eljutottam a mondandójából. Mosolyogtam nagyon és szélesen, ahogy a kislánykám keze az arcomon taperolt nézegetve a maga ujjait, mitől lett vizes. Illetve könnyes. De Volt jött takarítani a nyelvecskéjével.
- Én nem tudom kibírjuk-e addig - mondtam és a többesszámot inkább arra értettem, hogy addig ne piszkálgassam Klaraval együtt a férjecskét üzenetekben furi jelekkel és üzikkel meg képekkel. Babatalpakról, például. DE lehet, hogy ez a szőkére is igaz, mindenre is. Kicsit összekapva magam közelebb is csúsztunk és a pandának borulva fél kézzel őt is átkaroltam Klarat picit magunk közé préselve. Ő is ohana, nagy ohanánk van és még ki tudja mekkora lesz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halk sóhajjal hajtottam le a fejem, ahogy belepirosodva a szavaiba inkább a poharam talpára meredtem. Elmosolyodtam ugyan, de végül nem mondtam semmit, tudtam azt, hogy szeret, és aki iránt így érzünk, abban sok dolgot találunk, ami szép meg jó, én is rengeteg sokat tudtam volna felsorolni bármikor, de mikor ezeket tőle hallom, akkor csak úgy átszalad rajtam az a melegség és akaratlanul is kettővel nagyobbakat dobban minden ütemre a szívecském odabent. Mert ez jó, ez olyan szerelmetes, akkor is, ha ilyen könnyen közli.
- Aranyos - meg javítható is, ha arról van szó, de ezt inkább megtartottam magamnak. Nem azért, mert nem való ide, csak inkább ez olyan egyértelmű szerintem. Szerettem azt látni, mikor, ha apró dolgokra is vagyok csak képes, de azoktól mosolyog vagy éppen vidámabb. Nekem ez mindenről is pont eleget mondott el, amit csináltam. HA boldog volt és élvezte, akkor mi mást akarhatnék?
A spenót nem tartozott arra a listára, ami igen hosszú volt és kimeríti, a bármit nagyon szívesen, ha Lewy kéri. De ez nehéz volt és nem, nem bírtam az illatát, és magának a főzelékes izéjának az állagát se. Pont olyan volt, mint amit egy nagyobb paci kitüsszentett betegen. Mondjuk inkább hallgatok mert a gesztenye dolgot azóta hallgatom, hogy először meglátta, ahogy lapátolom a pürét a hatalmas hasamról.
- Tudom, egyikőtök se akar, csak brrr - rázott ki a hideg, pedig közel sem fázom, csak megint eszembe jutott a tüsziző, zöld póni. Elmosolyodtam aztán a végére, én azért kedveltem az anyukáját, elég furácska volt, mondjuk anya is meg én is azok vagyunk szerintem, de ez más kérdés. Sosem mondott rám semmi csúnyát, hogy ne lennék vele jóban, bár érdekes dolgokat tud kérdezni, meg azt se viseltem régen jól, mikor Lewyből olyat nézett ki, ami nem is igaz.
Ahogy a telefonommal ficeregtem a nyuszi szerzett nekem még inni, bele is kortyoltam, kicsit köhécselve mert félrenyeltem majdnem, aztán indultam lassan felé, mikor széles vigyorral a pofimon észrevettem, mit is művel. Asz alsó ajkamra harapva támaszkodtam meg az állammal a szabad kezemen, ahogy figyeltem, mikor oda nézett akkor meg lehunytam a szemem egy pillanatra, mintha én aztán nem láttam volna semmit, más kérdés, hogy fel is vettem.
- Nagyon szeretlek, tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden nap kapok valami olyan hírt, amivel meg tudnak ijeszteni. Legutóbb anya és Levendula voltak, akik elkezdtek mindenfélét össze meg vissza beszélni a babákról és a betegségekről. Már attól rosszul voltam, hogy belegondoltam, milyen lenne, ha szegénynek láza lenne vagy fájna valamicsodája. Csak nem, én ezeket nem akartam. Persze, sajnos elég biztos, hogy nem kerülhetünk el minden-minden rosszat, de nem akarom én ezeket. Nagyon vigyázok rá és a dolgaira is. És fogok is, bárki bármit mondjon. Ő az én brekim.
- Igen, még pici - erősítettem meg újra, bár ezt látjuk, tudjuk és mondtuk is már, azért nekem ez ilyen fontos. Amiről Dimcsi beszél, az akkor jön, mikor valaki nagyon nagy lesz. Én utáltam, anyukám se szerette, valahogy elborzaszt az elképzelés is, hogy velem is ez fog történni, ha majd olyan iskolásbreki lesz a pindurka. Kicsit a kerek buksira borult az enyém, mielőtt megpusziltam volna a törpikét, talán jobb is így csendben hagyni, hogy erről ne beszéljünk jó sokáig.
- Tényleg? Szerintem nehéz, meg bonyolult is kicsit - és még tudnék vagy húszmillió okot, miért undi egy tárgy. Nem mintha a varázsosok között ne akadna ilyen bőven, sőt, szinte csak ilyesmik jutnak az eszembe. Én sosem kedveltem a tanulást. Aztán eleinte anya szerette volna, ha ügyes vagyok, azért próbálkoztam, aztán meg Lewy volt büszke, mikor jó lett egy-egy vizsgám, szóval ezért megérte, ha másért nem is.
- Könnyebb is, mint utólag csiribúztatni azt hiszem. Meg akkor egyből lesz mozgós és  a nénik se kell sokat várjanak - tettem hozzá egészen elmosolyodva, lassan ugyan, de átléptem azon a tényen, hogy a brekim egyszer nagylány lesz.
- Iiigen, az, nem emlékszem a nevekre mindig pontosan, de biztos egyre gondolunk - bólintottam nagyokat, ahogy picit emeltem egyet a babun, mert kényelmetlen helyzetbe csúszkált a nagy hamizásban. Bár úgy tűnt lassan elég neki, a fél kezemmel elengedtem a cumisüveget, és a teámért nyúltam, hogy lassan kortyolgassak belőle. Közben jutott eszembe, ha a nénik ennyire szeretik magukat a mozgós képeken, akkor mást is biztosan. - Az is lehet, hogy nem csak mozgós képeket, de videót is tudsz felvenni, amit ilyen varázsvetítővel megnézhetnek, az szerintem biztos van az otthonnak is…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit lehet jobban aggódtam, mint kellett volna, de azt hiszem erről nem tudok leszokni. Nem volt baj, biztos nem eszik ott senki embert, van, akit ismerek is már, vagy legalábbis láttam Lewyvel meg ő is velem a férjecskét, így biztos nem hajtanak el. Ebben legalábbis reménykedtem, ahogy lefelé pillantottam. Egy ideje csak olyan takargatósan néztek erre, szerintem ők beletörődtek, hogy a szívecske nem akar ápolást meg padon ücsörgést.
- Ühhüm, igyekszem - bólintottam is, amire a füleim kicsit rendeződtek, bármilyen nagyok is a kapucnin, eléggé tudnak lifegni, ha lendületesebben mozog a buksid. Én is mindig így járok, de Klara ezt szokta szeretni, meg a sajátját is, le szokott csücsülni a tükör elé és mocorogni, aztán nevet is magának. Élvezi, szép kék szeme is van, mint az apunak, nézegesse csak.
A meccs nem úgy nézett ki, hogy nagy örülés lesz a vége, bár egyelőre nagy bánat se, de tudtam, hogy a drágát bosszantja. Meg ha nem is így lenne, látható volt. Éppen csak az arca nem volt olyan nagyon grimaszos - gondolom az fájna is - meg az a csúnyi homlokér nem lüktetett még. Egy kisebb fújtatással néztem a pályára, amerre a brekus is. Láttam, ahogy éppen elcsípik a terelőik a gurkót, így nem szedett le senkit, legalább az.
- Az, a legcukibb és legnagyobb csodácska - mosolyodtam el szélesen a picilányra nézve. Nagyon szeretem, azt is, hogy van nekünk, hogy ilyen jó nekünk és, hogy az ohana is ennyire kerek. Aztán összeszedve magam elbaktattam a lelátó aljára és kicsit lassan, de valami kommunikálással szereztem hidegborogatást az arcára. Olyan volt a zacsi, mintha fagyasztott borsót cipelnék, vicces, de az legalább tudom, hogy hasznos szokott lenni. Mikor régebben kiment a bokám edzésen is mindig azt kaptam. Láttam, ahogy picit sírós hangulatot hagytam, ezért is siettem, de mire megjöttem, már nyoma se volt ennek, szóval odanyújtottam a férjecskének a jeges izét, én pedig a pindurka breki keze után nyúltam, ő bele is kapaszkodott az ujjaimba, úgy néztük tovább a meccset.
- Szerintem jobban örültek volna, ha te mész oda… azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bár megkésve, de törve nem, ideértünk mi is, hogy Bencust a második szülinapján felköszöntsük. Lewy csak az ebédre tudott átugrani, jó, igazából szerette volna tudni, hogy egészben jöttünk és úgy is szeretne minket visszakapni. Szóval megköszöntve a nagyfiút picit beszélgetett Bejivel, aztán neki vissza kellett menni a délutáni edzésre, mi pedig maradtunk még kicsit. Ráérünk, mert az apu úgyis későn jön, szóval igazán belefért a kis vendégeskedés. Legrának fellőtte a délutáni szuszit Kiva, Bence meg kidőlt a nagy játékban. Az én brekikém átaludta a fél délelőttöt, így nem meglepő módon, ő energikusan és széles, fogatlanka mosollyal mutogatott kifelé és mászott vagy indult meg kapaszkodva az ajtóhoz. Megszokta, hogy ilyenkor mindig megyünk megnézni a tavacskát vagy a parkot. De ilyen a brekihercegnők élete, csupa mókacagás. Most sincs ez másként.
Ajhajhaj. Topogok görnyedve a pinduri felett, ahogy a kezecskéit szorítom, ő pedig nevetve kapja a lábait előre. Nem mindig megy jól és egymás elé, sőt, inkább szalad, mint sétál, de ha lassan megy, annak általában előre borulás a vége és mászás. Ebben a koszban meg nem lenne túl okos. Nem hiányzik senkinek, hogy valami betegséget most összeszedjünk, szóval ő élvezte, hogy a saját lábikóit emelgetve közlekedünk, én meg vigyorogtam felette, milyen ügyes kislány is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Olyan kis furcsán vagyunk itthon így négy és felecskén Lewy nélkül. A legpinduribb néha beköszön és olyat suhint odabent, hogy a vesémben érzem és ha éppen pisilés előtti időben vagyok, akkor meg is sürget, miért ne. A kicsit nagyobb nagylányocska ma azt játszotta, hogy amit elért és könnyű volt, azt leszórta a pici szekrényekről, hogy nekem legyen mit felszedni. Bár kicsit sem tudok rá haragudni, túl tündéri, ahogy nevet azon, amit csinált, és ha életünk férfijának se meséljük el, meg sem történt, ugye? Volt csak minden mozdulatát követi, mióta elindult, amiért nagyon hálás is vagyok. Egyből le szokta nyalogatni a könnyek nyomait is, odadugja a nóziját Klaranak, nehogy eltörjön jobban a mécses, meg meg is szereti. Ő igazi nagyfiús tesó.
Nos, a mai programunk annyiban módosult, hogy a fehérkét otthon hagytuk még mi elmentünk a városba, mert kellett vennünk savanyúubit, mert már három napja minden nap szeretnék, de mondani nem mondtam én meg eddig nem voltam boltban. De most! Meg is lett, egyből kettő is, meg vettünk mangót és banánt, ha már ott voltunk és két kindertejszeletet, mert az fontos.
- Ooo, kaczuszka - mutattam a kirakatára a könyvesboltnak egy picikacsás könyvre, ahogy a babakocsi mellé guggoltam. A brekike egyből oda is nézett és sikoltva csapkodta össze a kezeit. Arra jó volt, hogy legalább a levetett cipői rágcsizását abbahagyja. Mostanság mindent megcsócsál, olyan, mint Volt, mikor még kicsikölyök volt.
- Megkérdezzük a nénit, hogy milyen az a könyv, jó? - pillogtam lefelé, ő meg fel a hangomra, aztán csak nézelődni kezdett, mert elég sokan voltak, meg állt egy sor is, amit csak furán méregettem, végül csak megálltunk oldalt, el is indult felénk a néni, én pedig még a kaczuszkás könyvet mutogattam volna a törpillának, amikor a sor eltolódott és megláttam ki csücsül egy asztalnál, el is tátottam a szem, ahogy bámultam rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Régebben sokkal nehezebb volt és rosszul is éreztem magam, ha nem otthon egyedül kellett kimozduljak. Aztán mikor több, mint egy éve kiköltöztünk Münchenbe ez elég sokat változott. Nagyon kedvesek és türelmesek voltak velem az emberek én meg egyre szívesebben nyitottam ki a szám németül. Azt hiszem elég jó hatással volt rám az a nyomás, hogy egyedül vásárolgassak és hasonlók. Ez mostanra itt, a lengyeleknél is kezdett kicsit jobb lenni, bár mindig félelmetes volt, ha valaki hozzám szólt. Ha nem volt nálam fordítóbigyula sokszor szavakat, ha értettem, azt is nagyon lassan. Most már én is tudok szavakat legalább, vagy meg szoktam előre nézni, meg ha végképpen nem megy jön a német vagy esetleg egy-egy angol szó. De még sehonnan nem dobtak ki érte, a könyvesboltból se, pedig sokat válogattunk legutóbb is.
- Eh-eh - hallatszik a pici, de lelkes és hangos hang, ahogy mutogat hátrafelé, én meg jól tudom, hogy az majdnem eper, csak hiányoznak a betűk. Napközben a nasija az gyakran az, mint nekem vagy a férjecskének a fura, zöld diétában és eléggé élvezi. Bár a gyümölcsöket jobban, de ki ne tenné? Finomak és édesek. Ki is vettem neki egy nagyobbacskát, majd a kezeit kértem megnézni, hogy koszos-e, de úgy láttam rendben van így nekiadtam a gyümölcsöt, ő meg csücsikélve nekilátott. Már majdnem volt két foga, ezért is rágizik és nyálzik szegénykém ennyit, nem is csodálom.
- Pingwin? - kérdeztem kicsit bizonytalanul a nőtől, aki odaadta a kinézett mesekönyvet, ő pedig mosolyogva invitált minket beljebb és egy kicsit üresebb részen hagyott, hogy ő addig hozza azt a mesekönyvet. Múltkor itt maradt, de ma azt hiszem hazajön. Ellenben annyira megdöbbentem azon, hogy az a férfi olyan volt, mint Dimitri ikre, hogy teljesen a bámulásába felejtkeztem, így közelebb érve meg egészen döbbent is voltam.
- Dimcsi? - kérdeztem félhangosan, és bár zúgolódott a tömeg azt hiszem hallhatta. Ekkor egyenesedtem fel újra a brekim buksiját óvatosan megsimizve. Gondolom nem annyira szeretik, ha babák idebent esznek vagy hasonló, szerintem most is maximum azért engedi meg a néni, mert mindig vigyázunk, ha jövünk, vagy mert első alkalommal Lewy nézett rá csúnyán, mikor én ettem vásárlás közben és megjegyezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azért jól esett, hogy kettőnk közül ő úgy tűnt bízik a sikeremben, vagy legalábbis abban, hogy valamire jutni fogok egyedül is. Én ebben fele ennyire se voltam biztos, de az ígéretemhez mindig tartom magam, most is ezt fogom tenni, mi mást tehetnék? Arra a hidegre a pofijának nagy szüksége van, így is biztos színes lesz, mint a filctollaim, de legalább kevésbé fáj majd neki. Egyszer belekönyököltek a poficsontomba egy emelésből való leugráskor, majd jó pár napig sötét foltom volt meg sárga, szóval tudom, hogy nem olyan vicces és kényelmes.
Nekivágtam az útnak, illetve akartam, de még előtte a pályára meg a szívecske aggodalmára figyeltem aprót sóhajtva is, de a bicegő fülei és a megjegyzése azért egészen megmosolyogtattak.
- Igen, sok-sok csodamesés brekibogyó lehet a mi csodánk - közöltem a számra harapva, mert bár nem dobálózott senki számokkal, és nekem se kellene lehet, én azért eléggé nagyon rájöttem, hogy mennyire imádnám a sok-sok babatalpit magam körül. Meg… Pontosan tudtam, hogy több csoda is lehet a legnagyobb nekünk, nekem senki ne mondja, hogy a legből csak egy lehet, én a legjobban se csak az apucit szeretem, hanem a brekit meg Voltot is. És a pici bogyót is a pociban, aki még bújkálós előlünk és a világ elől. Nem is bánom, az első pici babánknak se örült mindenki és az akkor elég rossz érzés is volt. Az mondjuk még inkább, ahogy ott ácsorogtam még a kicsike lányom sírdogált. De szerencsére meglett és fel is vitte Lewynek.
- Szerintem téged vártak, vagyis gondolom azt, hogy oda ülj vagy hasonló… meg - néztem a pofijára, gondolom egyértelmű, hogy azt is kezelték volna. Végül óvatosan a breki felé nyúltam és a kezem apu lábára fektettem, hogy a pinduri fogdoshassa én meg picit nekik dőltem.
- Tudom, hogy szeretnél rendet tenni odafent, ők is tudják, biztos összeszedik magukat…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem szeretem az idegeneket, néha azokat se, akik kicsit ismerősek csak beszédkényszerben. Általában én csak Lewy dolgaira figyelek, ő megbeszél mindenkivel is mindent. De aztán mikor ketten vagyunk a brekivel, akkor eléggé nagyon muszáj. Sosem volt bajom a nyelvekkel, eléggé jól megvoltam velük, különben a német se menne úgy, ahogy, de a lengyel más és nehéz is ehhez képest. Mikor tanuljuk, olyan mintha én lennék a pösze az ő nyelvükön, tiszta fura. De szeretném tudni és érteni, tudom, hogy a picilánnyal is azért van néha úgy beszélve, mert szeretné, ha ő is beszélné. De ahhoz nem csak hallgatni kéne, hanem gondolom néha beszélni is, a német is azért ment, mert ha véletlen versenyem nem az országban volt, azt kellett használnom. Mire visszaértem már nem pörgött ilyeneken a buksim legalább, csak a korgó pocimon, de nem éreztem úgy, hogy jó ötlet lenne enni, mert utána még visszaköszön és itt nincs hova szaladni.
- Csak aggódnak, gondolom - mondtam neki, ahogy visszahelyezkedtem úgy, ahogy az előbb is csücsültem, mert az kényelmes volt, majd a táskám elhúztam magam elé. Kis fintorgós turkálással inkább hagytam és a kezem rajtuk hagyva figyeltem a pályát. Tudom, hogy nem szeretne a padra csücsülni, mi sem örülnénk, de azt úgyse mondjuk. Kicsit megsimizgéltem, ahogy láttam rajta, hogy egyre jobban zavarja, amit lát.
- Addig még van idő, megint olyan nagyon ügyesek lesztek majd, mint korábban - mondtam neki kicsit mosolyogva. Tényleg volt még vissza azt hiszem két hónap legalább, de több is lehet. Közben nagyon csendes majd hangos lett mindenki körülöttünk és nekem is feltűntek a fogók, akik jó magasról kerülhettek elő, mert rendesen úgy zuhantak, ahogy más siet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem aranyos? - kérdeztem vissza egy pillanatra nézve csak rá, mert az egész után jobb elfoglaltságnak tűnt a terítő mintáját nézni. Nincs is neki, ez fehér, de még az is. Azt hiszem egy kicsit el is szontyolodtam, de nem vágtam szomorú képet, nem akartam. Jobbnak éreztem, ha csak becsukom a szám mindenről innentől. Egyébként se szeretek nagyon beszélni, mielőtt ő megérkezett az életembe senkivel nem beszéltem összesen ennyit, maximum anyuval és a papival. Most pedig butának éreztem magam, meg egy kicsit olyan semminek is. Most akkor barátok nem vagyunk? Csak úgy… mi? Nem értem én ezeket még mindig, pedig már nem is vagyok annyira kicsi és elég sok új dologba szoktam bele az évek alatt. Lehet ebbe sosem fogok. A pocim felé néztem, az egy picit jobb kedvre derített, mert azért ott volt egy kis csoda, az anyukáinknál meg egy másik. Mesésbrekik.
- Igen, de ez előfordul - vontam picit a vállamon, tényleg nem rajongtam érte, de én azért igyekszem nem sokat mondogatni. Tudom, hogy ő sokat él vele, meg hogy a brekinek se fog megártani. Ettől még nem lesz a kedvencem, nagyon nem.
Szülinapja van én pedig csak szeretném, ha örülne ennek kicsit, talán úgy az egésznek ezért is tett jót a zene, az kicsit mindenkit feldobott, én meg szerettem nézni mikor ilyen. Édes és olyan, ami a pillangókat mindig megbolondítja odabent. Nem is tudom, hogy férek el a pici brekitől. Közben a telefonommal befejeztem a videózgatós meg fotózós izékat és beleittam a varázsmesésen feltöltődött poharamba. Azt hiszem ennyit nem ittam egész nap, mint most éppen. Még jó, hogy egyelőre nem mocorog annyira, hogy elrugogasson pisiszünetekre folyton.
- Merre fogunk sétálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Dalolgatósan lépdeltünk szépen lassan, ami azzal is járt, hogy mióta a babakocsit a stégtől távolabb, egy fánál magára hagytuk, úgy egy-egy métert megtettünk öt percek alatt. Nem volt baj ezzel, néha fontos volt megállni megnézni valami virágszerűt, vagy örülni annak, hogy a lépése nyomán megreccsent a fa alatta, ami neki nagyon tetszett. Szerettem, mikor nevetgél és beszélni próbál. A hangja olyan aranyos volt és csak… hát az én brekim, azt hiszem ezt úgy ennél jobban nem is lehet megmagyarázni. A hajamon dobva egyet léptem utána, ahogy kicsit összeakadtak a lábikói, de az egyik kezecskéjét elengedve kitámasztottam a hátát, így nem borult hátra.
- Szia? – hallatszott igen bizonytalanul tőlem, a picilányom meg csak sziszegett előttem, néha próbált hangokat utánozni, de a magánhangzók mentek csak igazán és az integetés. De az nagyon, most is ő fordult előbb Anne felé – akit ekkorra azonosítottam be és a kezével intett neki.
- Meglátiztuk az unokatesókat, igaz minike? – néztem fel vigyorogva a kislányomról Annere és éppen fel akartam venni őt, mikor picit meglepődve néztem a volt fönőkőcskémre. Hallottam ugyan Benjiéktől, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy esetleg nem-e csak valami pletyka, ami erre gyakori, de úgy látszik tévedés. Lassan vigyorodtam el felegyenesedve, így a ruhám se volt már bő, sőt. Asszem ezt hívják pocis talinak. A pindurkát felemelve vettem ölbe a pocim fölé húzva. Azt mondták, hogy lassan jó lesz, ha majd kicsit kevesebbet emelgetem őt is és cipelem hosszú ideig, de még nagyon jól voltunk a tesóbrekijével odabent. A pocim az elmúlt pár hétben elég nagyot nőtt így túl a félidőn pedig azt mondta a néni, hogy minden a legnagyobb rendben, Szép nagylányka csücsül odabent.
- Jaj de jó! Babád lesz. Mikor? Én nem is tudtam, hogy tényleg. Hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő