Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen, furcsa is belegondolni. De nagyon boldog vagyok és azt hiszem éppen ezért nem is kell ezen sokat forogjanak a kerekek - mondtam mosolygósan neki. Örültem neki, hogy Alíz ilyen őszintén tud nekem, velem örülni. Sokszor hallottam, hogy addig vannak az embernek barátai, még jó nem történik velük. Olyankor irigyek vagy kevésbé támogatóak. Nálunk ez sosem volt így, én mögötte voltam, ő meg mögöttem, ha kellett. Egyébként meg egymás mellett, pont, mint most.
- Én tudom, hogy ha az a tervben bármi gubanc lenne, a b tervet ezerszer jobbra is megálmodod magadnak, mert tudod, hogy képes vagy megvalósítani. - Bíztam a barátnőmben, ismertem a képességeit és ami azt illeti, kevés olyan lánnyal találkoztam, akik egy picit is képesek lettek volna célratörően és magabiztosan haladni. Neki tervei voltak, én néha irigyeltem, hogy ilyen könnyedén megy ez neki, de azt hiszem, hogy úgy fél éve értem már, hogyan keresett és talált végül motivációt. Most nekem is van, ott csücsül a pocimban éppen az, aki miatt szeretnék ügyes lenni, olyan, akire büszkék. És igen, most még a tanulás is előkelő helyen van a VAV-ra, mert megígértem Lewynek és magamnak is.
- Elhiszem, biztos vagyok benne, hogy már egy kis beszélgetés után el tudod dönteni, jó emberismerő szoktál lenni - tettem hozzá, bár a téma kicsit engem is kellemetlenül érintett. Csak maga a tény, hogy megkapta a lehetőséget az anyja részéről, amire várt. Én is várakozó voltam, csak nekem nem lett lehetőségem, hanem egyből egy új, és nem túl befogadókész félcsaládom.
- Úgy tudom, hogy azokat, akik tanítanak, nekik van ilyen fizetésük is. Mármint a gyakorlótanároknak. Lewy valami papírján láttam, szóval a tanulással is lehet keresel valamicskét, az meg jó indulás.
Ahogy rámosolyogtam a karján is végigsimítottam, mielőtt a vaníliás minifánkokból az arcomba nem toltam egyet. Éhes voltam, vagy voltunk, megesik ilyenkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem akartam túl sokat húzni ide vagy oda a témát, mint a nagyi a rétestésztát, pont ezért végül nem is tettem már fel semmi kérdést, csak hallgattam őt. Kerestem pár miértre a választ, de talán igaza volt abban is, hogy ez nem olyan fontos már. Várt, gondolom nehéz volt neki beszélni, lehet én sem meséltem volna ilyen könnyen el, ha nem zúdul rám azelőtt, hogy beestem hozzá a koliba. Bár az is igaz, ha az nincs, nem keresem mindenáron a változást és nem lett volna bátorságom odaállítani.
- De, és jól tetted, hogy elmesélted - simogattam meg az arcát picit, hogy aztán viszonylag nyugodtabban csücsüljek, neki is könnyebb, ha nem ficereg a lap az ecset alatt. Egészen kezdtem kiszínesedni, és nem mondom, hogy ez eltüntette azt, ami alatta van, de aranyos volt és tetszett, hogy foglalkozik vele meg érdekli. Meg hogy rajtam fest. Szeretem őt, jobban, mint azt szerintem ki tudom mutatni.
- Majd egyszer megcsinálhatod rajtam, már kíváncsi lettem. És neeem, ne is legyél, szépek a fülecskéid a helyükön. Meg a bácsira ez annyira nem volt jellemző, ő a modern részbe csak kóstizgatott, ez meg inkább az absztrakt, mondjuk, ha a sok színt nézzük, bár nem körök, de orfizmus is lehet. Szóval inkább Delaunay - magyarázgattam a buksija felett, még ő tovább festegetett, észre se vettem, mennyi infó csúszott ki a számon. Én se tudtam, hogy ez valahol ott van a buksimban. Aztán rátért arra is, hogy vannak dolgok, amik jobb, hogy így vannak, és ezzel nem is akartam volna vitázni. Szerettem valahol, hogy így alakult. Nem tudom, hogyan találtam volna rá másként, de nem is szeretnék olyan világot elképzelni. Kapott is egy puszikát gyorsan.
- Igen, szép lesz, szeretem a színeket… de látom te is - mondtam elfojtva a nevetést, kevés sikerrel. - Sárga a nózid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem szerettem volna soha, ha úgy érzi, nekem muszáj mindig és mindent megmondani, ami vele történt vagy történik. Érdekelt, de mennyire, hogy kíváncsi voltam, hiszen róla volt szó, ettől még rá tudtam ülni a számra, ha arról volt szó. Amúgy sem vagyok túl hangos. Úgy gondoltam meg van az oka a hallgatásra, és most, hogy ezt elmondta, kicsit azt is érzem, hogy nem feltétlenül csak maga miatt nem akarta elmesélni.
- Biztosan - csókoltam meg a halántékánál, olyan nagy és cuppanós puszival, hogy aztán még megsimogassam. Hagytam, hogy tovább bíbelődjön a csíkokkal és igyekeztem nem is ficeregni, ez addig tartott, még el nem kezdett a fületlen, ügyes bácsiról beszélni. Mert ugye, ha beszélek, akkor a lábam - vagy a kezem -, biztosan jár. Most csak rúgogattam a lábikóimmal még észre nem vettem magam.
- Nem - ráztam nevetve a fejemet - de a csíkokat egészen biztos oda tennék, te meg azt művészkeded. Abban meg más volt nagyon jó, majd, ha csinálsz nekem motkányt, megnézzük akkor ki lennél - közöltem vigyorogva, szinte biztos volt, ha olyan a téma, akkor találok valami tökre random infóságot, ami rá fog illeni. Az első pár alkalommal, mikor elkezdtek ezek az apróságok kijönni a számon kellemetlenül éreztem magam, most már tudom, hogy nincs baj, ha ezekről is mesélek, egyszerűen furcsa, meg más nem is igen figyelne vagy hinné el. Azt hinné csak össze meg vissza beszélek, pedig ezt tényleg tudom. Nem csak koszos lettem a kirándulások alatt anyával. - Igen, mondjuk melyik művész nem volt firifuri. Valaki ilyen nagyon ééérdekes néniket festett… a szobrászokról meg aztán pláne nem sok jó mondható. Ezért volt Don a tini nindzsa tekik közül is amúgy a legfurább biztos - bólogattam nagy meggyőződéssel még ő festegetett. An olyan művész, akit előbb ismertem, mint a mesében a négy nevet, de hamar összeraktam ám a képet! Michelangelot kedveltem, meg Raffát is. Leonardo meg csak volt.
- Hééééé... mi csi… - Kész. Én is színes nózis lettem, de csak nevettem, olyan nagyon és örömből, mert nem csak vicces volt, szeretem mikor ilyen. - Most én meg kék, tööök jó. Tudod mi lesz a kékből és a sárgából?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Túlságosan szeretem a haját taperolni, függetlenül attól, hogy van-e a kezemnek oka a buksiján járkálni, avagy sem. Most tényleg csak meg akartam cirógatni meg pár puszit adni, hogy kicsit jobb legyen a hangulat. Bárhogy is nézett ő éppen ki, ez nem olyan, amit színes labdamedencében, nevetve osztasz meg bárkivel.
Egyszer csak kinyílt a csap, én meg úgy csicseregtem erről is, meg arról is. Hirtelen sok dolog jutott eszembe, az ilyeneknek meg a nagyobbik részére soha és senki nem kíváncsi. Abban sem voltam biztos a végére, hogy Lewyt ez bármennyire érdekli-e, pláne mikor lepisszegett. Akkor csak elmosolyodtam, aztán kicsit leszorítottam a mellkasom, mert, ha látni akartam mindent, voltak bezavaró tényezők a látásmódomba.
- Azt csak nézegetni kell, nem pedig elemezni… meg ez nem is ilyen terülés, - ezt mondta? - csak eszembe jutnak dolgok - vontam meg a vállam végül, hogy aztán még a fura festőket és festményeket kicsit áttárgyaljuk. Kicsit kellett a fejemben kutakodni, de azt hiszem beazonosítottam kire és mire gondol, így csak bólintottam párat.
- Semmi… őket csak nem annyira kedvelem, nagyon furik vannak. Egy időben Pécsen is voltak elszórva a belvárosban modern szoborizék… csak nem tetszettek. - Bár a görög és római istenek szobraival nincs gond, voltak szép istennők, de inkább rajzokon ábrázolva, vagy festve. Végül a tekiket el is engedtem, úgyis csak grimaszolni tudnék, ha eszembe jut a film mondjuk.
A festékes akciót végignevetgéltem, ami a festés biztosságán nem sokat segíthetett, aztán meg fogta magát és az arcomba hajolt.
- Én tuuuudom… de megmutassam? - karoltam át a nyakát a homlokom az övének döntve, mielőtt a szám az övére tapasztottam volna, aztán a nózim az övének nyomtam a pici csók után. - Pont olyan zöld, mint egy piiiici breki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lebiggyesztettem a szám, ahogy elkezdett a motkány jogaiért kampányolni azzal, hogy kifejtette, milyen szomorú is lenne az állat rajtam, ha nem mesélnék róla. Biztos szépen ki lehetne elemezni ki tette oda, milyen indíttatással, mivel készült, miért úgy és ahogy, na meg miért akkor. Jó, talán, ha majd ráköltözik egy ilyen egyszer mondjuk a pocimra, akkor átgondolom. Biztos szép dolgokat lehetne róla mondani. Kétségeim maximum akkor lennének, ha nem életem szerelméről lenne szó. Bármennyire nem asztala a festés, azért egészen jól haladt vele.
- Jó, nem úgy gondoltam, megérdemelné, csak na… ez még egészen… új lenne - mondtam végül, hogy egy utolsó puszival kimásszak a hajából és csak magam tapizva próbáljak meg nyugton ülni. Ez nem volt egyszerű. Én is lesegettem le, valahogy jobban éreztem magam, hogy ő is csak a színeket látja már, nem a csúnya piroskás, vagy elfehéredett vonalakat.
- Nem, de újabban anya szerint mindenki művész, aki valami furát kitesz valahova. Szerinte kigúnyolják az egészet és igaza is van - mondtam lefelé pillogva, de legalább most nem mocorogtam össze meg vissza. Én nagyon szeretem a videójátékokat, a mai meséket is, nem csak a korábbiakat, de valahogy művészetben én se voltam oda a frissért. Az utolsó, amit eléggé szerettem az a huszadik század közepe, meg kicsit a vége, leginkább Vasarely. De sokan őt se kedvelik, mert túl kocka nekik.
- Jó? - kérdeztem felkacagva, csak aztán értek össze az ajkaink, majd lassan a nózink is. Nem keveredett úgy el a festék, de éppen elég volt, hogy picit zöldesen díszelegjen az én nózimon meg az övén is. Aztán a megjegyzésen csak nevetgéltem tovább, talán egy icipicit csak, na.
- Megéri nála is rajongónak lenni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Öltözzek fel, peeersze, meg fogok fázni, biiiztosan. Ma ezeket túl sokszor hallottam, hiába van odakint hó és hideg - mikor sétálni megyünk rendesen beöltözünk, na -, a lakásban olyan meleg lett, mert kicsit feljebb csúszott a beállítás, hogy egész nap úgy éreztem magam, mint egy grillpipi. A rövidnacimban meg egy topban tipegtem fel és alá, meg zokniban. Aztán hajlandó voltam arra a mély hangra meg a nem túl szép nézésre elmenni a ruhákhoz és kitúrni egy melegebb felsőt és egy vastagabb, hosszú zoknit, de ma ennyire tellett csak. Szépen befontam a hajamat két copfba, úgy tipegtem a nappaliba be, ahol apuci és Klara lelkesen szoktak kúszni a puha, fehér szőnyegen. Annyira szépek ilyenkor, szeretem néha csak nézni is ezt, a brekikénk néha felnéz, nevet olyan kis vinnyogósan, aztán gügyög valamit, kicsit kinyomja apu szemét, vagy a szájába mászik. Ezt velem is szokta, édes. De most még csak ketten vagyunk.
- Úúúúú, megjöttek.
Tapsikoltam lelkesen, csak akkor hagytam abba, mikor csöngettek. Ma Hannah meg Sebby kicsit átvitték hozzájuk, mert megint tanulós délelőtt volt, ha szerettem volna, ha nem. Jó, kivételesen nem elleneztem úgy, bár tudom, hogy túl ügyes nem vagyok, de az alapokat már átvettük a varázslásból, talán ma nem lesz olyan bénázási, mint múltkor. Amikor még az igét is elrontottam egyszer vagy kétszer, nem még emléket találni. Ez amúgy tök furcsi, nem a babázásuk a szőkééknek, hanem hogy már együtt is laknak. Új pipácskát tettem az ábrám mellé is, miközben az ajtóból át integettem, nem bírtam ki, hogy ne lássam végig, ahogy érkeznek be. Csak aztán csücsültem le szépen a szőnyegre már a pálcám is hozva, bár csak ott hevert mellettem egyelőre, mikor Klara is a kis hintázós játszijába ült középre és a lelógó tsum-tsumokkal játszott. Mostanság meg is kóstolgatta őket, de én nem hibáztattam. Volt ilyen puha műanyagból is már pár nagyobb, azokat szabadott is.
- Van olyan, hogy valakinek csak úgy… nem tudom, sose sikerül, hiába igyekszik és próbálkozik? - Persze, tudom, hogy van, de most rossz érzésem is volt, mi van ha fölöslegesen szenvedünk vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokan furcsán méregettek engem, biztos az lehetett a fura, hogy szerettem, ha Klara a kezem ügyében van, így a répákat és a zellert is felette hajolva mutogattam a néninek zacskózásra, amikor meg a cukkinit válogattam, csak addig engedtem el a fogókát, még integettem lelkesen. Már egy csomó zöldséggel és segítéssel magam mögött indulhattam tovább, jól megnézve a gyümölcs részen a felhozatalt. Nagyon szép grépfrútok voltak és citromok, szóval abból is kapkodtam fel egy zacskóba, ahogy vártuk az érkező ismerősünket.
- Iiigen, én… vagyis mi - erősítettem meg széles vigyorral, ahogy félre álltam egy résben két placc között. Az emberek morcik, ha babakocsit kell kerülgetni, nem is tudják mekkora kincs szuszókál odabent. - Ooolyasmi, vásárolunk otthoni hamihoz, meg az egyik szomszédnéninknek segítünk.
Még elmeséltem az itt létem okát, ahogy láttam, hogy a kocsi fölé hajol, maximum a kicsilány álmában kapálózó kezecskéit és csukott szemeit, ha látja, mert eléggé beöltöztettem. Magamat már kevésbé, de ő neki még nem való ez az idő. Mintha nem tudnám magamtól, úgy kapom minden reggel Lewy és az én anyukámtól az időjárásjelentést a város másik feléről.
- Köszönjük szépen jól, nagyon okos baba, sokat alszik is, egy-két kivétellel meg hasonlók… - mondtam, bár még mindig nem voltam mindig képben mit illik elmondani ilyenkor róla. Ő egy pici breki, neki ez a dolga. Enni, mosolyogni és aludni. - És veled mi újság? Te is vásárolgatsz vagy csak útbaesős alma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtam, hogy nem vagyok éppen olyan lány, mint amilyennek kellene legyek ennyi idősen. Itt most nem arról volt szó, hogy baj lenne a brekike, a gyűrű az ujjamon, az, amik a terveink, vagy ez az egész, inkább a tudásomról. Szerettem ellenkezni a ténnyel, hogy több jusson be a fejembe, mert ahogy újat kellett megtanulni és megjegyezni, azzal valami régit, aminek nincs hely, száműzni kellett. Már nem emlékeztem rendesen, hogy a 14-s kísérletnek mi is volt a neve, és ez kicsit el is szomorított. Mint az, hogy fel kellene öltözni. Meleg volt én meg jól éreztem magam a ruhámban úgy, ahogy voltam. Szívesebben ültem volna le megint sírva a babareceptek fölé, a spenótpüré dolgait bámulva, mint ez.
- IIIIIIIgen - tapsikoltam még párat, mielőtt előre topogtam volna, de gondolom, mert nem öltöztem túl, apuci ment a babuért, és ahogy megjöttek, nagyjából olyan gyorsan távoztak is a szőkéék. Én csak elvettem a babatáskát, meg a plusz hátit, amiben játszik voltak és a helyére pakoltam mindent, még Lewy Klaracskát vetkőztette. Éppen végeztem is ezzel, mire már a játszijába került, én meg lendületesen huppantam a szőnyegre a térdeimmel - nem igazán óvatoskodva au -, hogy aztán oda csússzak pár puszira, mielőtt elcsücsülve a pálcámmal együtt a figyelmem a férjecskére szegeztem.
- Tényleg? És megjavult neki? - érdeklődtem, de aztán csak bizonytalanul bólogattam, hogy hát jól van. - Csinálod előbb te, és utána kell..ene nekem?
Őt figyeltem, miközben lassan törökülésbe húztam a lábaim, a pálcám meg az ölembe emeltem. Nézegettem kicsit, mielőtt az ujjaimmal körülzártam volna a markolatát, aztán kivártam szépen, mi is legyen. Legalább felgyújtani már semmit nem fogok, vagy ilyenek, azokkal egészen összebarátkoztam a baleset óta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Furcsa volt ilyenkor, hogy úgy tűnt, mintha ő lenne a kettőnk közül elveszettebb a világban, pedig ez sosem volt jellemző. Én mindig kicsit repültem a magam világában, a fonalat se találtam és céltalanul, motiválatlanul álltam a jövőm előtt. Persze a táncot kivéve. Aztán jött Lewy és nem feltétlenül a kapcsolat miatt, hanem úgy emberileg is, ment egy barát, sokat segített. Amúgy se nagyon volt más rajta és Alízékon kívül, akiknek bármiről meséltem. Most meg odáig jutottam, hogy én próbálom a barátnőm biztatni.
- Egy találkozás jól is elsülhet, így érdemes, ez biztos - bólogattam is a mondandóm mellé. Bár ahogy figyeltem a mondandóját kicsit én is elgondolkodtam, de kitartottam a dolog mellett. Én boldog lettem volna, ha kapok korábban egy esélyt az apukámtól, hogy legalább megkérdezhessem, vagy megtudhassam, miért történt úgy minden, ahogy. Hogy miért nem kellett ez, anyu, én neki.
- Azért vigyázz majd magadra, biztos nem lesz egyszerű… mit gondolsz, mindenre tud majd válaszolni, amikre régóta kíváncsi lennél? - érdeklődtem meg, ahogy a szabad kezem a pocimra simult, éreztem, hogy a brekike is ébren van és velünk, mert lelkesen mocorgott, vagy valamit csinált, de éreztem, hogy nem éppen pihenős.
- Hm… jó kérdés, ha a faluban maradsz, ott azért kis közösség, meg minden biztos vannak, amik beleférnek a keretbe - próbáltam felelni neki összeszedetten. Nem ment, illetve nem volt nagyon kusza, de nem igazán ismerem azon túl, hogy tudom, Hajna is kiköltözött ugye oda, szóval sok diák tudta megtenni, biztos akkor elég jól kínálják.
- Félsz? Már a reakciójától… vagy csak… olyan rossz érzés… azt ismerem - szegtem le kicsit a fejem, pontosan tudom, mit láttam anyán, mikor elköltöztem Lewyhez. Én azt nem akartam soha, aztán bumm. - Szerintem meg fogja érteni, mindenkinek el kell kezdenie az életét egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szokatlannak nem lehetne nevezni azt, hogy a babuka keresztszülei vitték néha pár órára, talán ők voltak az egyetlenek, akik hosszabb időt tudhattak magukénak Klaraval. Ezt egyikünk se bánta, azt hiszem tudtuk, hogy velük rendben van. A család néhány tagja volt a másik, de csak ha mi nem voltunk ott, szerintem ez így rendben is volt, a mi piciminikénk, miért más ringassa, beszélgessen neki, játsszon vele, vagy éppen próbálja meg etetni? Nem is számít, mert most is velünk lehetett újra, aminek láthatóan ő is örült. Igyekeztem a pakolászással, apuci meg a vetkőztetéssel és olyan ügyes csapatosan végeztünk is időben. Azért még pár puszi a kislánynak belefért mindenkitől, mielőtt lecsücsültem volna, hogy várjam a végzetem.
- Értem. Bár ha valakinek nem olyan fontos, vagy megoldja másként, nem is hiányzik, nem? - kérdeztem, de ez csak érdekelt, nem annyira a tanulás volt előtérben benne. A mondatára csak bizonytalanul billegtettem a fejem, mert elméletben ugyan tudtam, hogy mit kell, ez sokat nem jelentett. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán figyeltem, ahogy megidézi. Idézné. A tekintetem az ezüstös, füstös, vagy milyen foszlányra ragadt, egészen a szertefoszlásáig. - Ez amúgy milyen állat?
A kérdésem után picit lassan, mint aki még vár valamire fogtam meg rendesen a pálcám, aztán grimaszolgatva gondolkodtam. Abból, amit elmondott elég hamar rájöttem, hogy nem biztos, hogy érdemes mondjuk csak úgy egy sikeres, boldogságos táncversenyre gondolni. Szóval végül vettem egy nagy levegőt, még a szemem is becsuktam, aztán… eszembe jutott az első táncunk az esküvőn, amikor már ott voltak azok a gyűrűk és miattam még ezt is megtanulta…
- Expecto Patronum - nyitottam ki közben a szeme, de leginkább olyan volt, mint mikor kilövöd a konfettiágyút. Apró foltok, aztán zuhanva el is illant. Eh…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem bírtam ki, hogy ne rájuk lesegessek, ahogy a pelusokat és a tiszta ruhákat a helyükre tettem, a táskába tett cumit pedig magammal vittem, hogy közel rakjam, ha kellene. Elég ügyes nagylány, nem annyira hamizgatja, az meg azt hiszem jó. Ők is végeztek és én is, így szépen visszatelepedtünk a szőnyegre, ő meg a játszis helyére a tsum-tsummennyekbe.
- Nem szeretnék olyanban élni, az nem túl ohanabarát - ráztam is meg a fejemet, még a hideg is kirázott, nem a kellemes értelemben. De el is takartam törökülésbe húzva a lábaim, mert az a következő, hogy mehetek másik naciért vagy plédért, ha a felsőm se volt jó. De inkább a patrónusra figyeltünk, vagyis olyasmire, mert azon kívül, hogy biztos volt négy lába, én nem láttam mi volt.
- Nem láttad még? - néztem kicsit furcsán, mert az egy dolog, hogy elmagyarázta, valószínűleg az emléket kell frissíteni, mint a windowsnak magát, de ez kicsit megzavart. Az viszont nem ezen múlt, hogy nekem nem sikerült. Kivételesen odafigyeltem, szépen mondtam a varázsszót, gondoltam is, megvolt a rendes pálcatartás, minden, amit kért. De nem. Semmi nem történt igazából.
- Hasonlít? Mire? Olyan volt, mintha Stitch olyan gyorsan száguldott volna el, hogy itt hagyta a porfelhőt… olyan csak por - mondtam kicsit csalódottan. Oké, hogy nem mehet elsőre, de azért… ez olyan eh. Aztán a nacim piszkálgatva néztem rá. - Én csak a táncunkra. Tudoood, az esküvős… abban volt majdnem minden boldogság…. Te, tánc, öröm… mégse jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még egy picit figyelgettem Klarat, ahogy rászorongat kicsit a puha micimackós miniségre, aztán a lábát megsimizgetve arrébb is csusszantam. Elég volt csak visszapillantanom rá, hogy tudjam, mennyire nem lenne szép ilyen világban élni. Az sem tetszik, hogy még mindig nagyon sokon össze meg vissza háborúzgatnak, szerencsére jó messzire tőlünk, de ott is sok breki meg ártatlan lehet, akik ezt nem érdemlik. Az emberek buták, egy ilyenben mindenki csak veszíthet.
- Felnőtt? Vagy…? Pedig elég aranyos, bár jó nagy tappancsa van, mint egy tenyér, legalább - emeltem meg a kezem felé mutatva azt, de lehet ez most csak nekem volt vicces. Meg időhúzás ugye, mert nekem is produkálnom kellett. Egészen sikertelenül. Pedig minden stimmelt, ezek szerint az emlékemen kívül. Fújtattam egy nagyobbat, mert rendben van, hogy nem mehet elsőre, de honnan szedem én ki ennyi mindenből, mi lesz ennek az állatnak a legjobb? Nekem mind az valahol.
- Persze, de… ebből akkor se lett semmi - hajtottam le a fejem végül, nem feltétlenül voltam csalódott, mert úgy voltam vele, majd lesz jobb, de azért nem volt jó érzés. Csak sóhajtoztam párat, mire a kérdésre felemeltem rá a barnáimat bólogatva. Elmosolyodtam picit, aztán a brekire néztem, majd vissza rá. - Próbáljam meg egy olyan mindenessel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De annak patája van - néztem rá nagyon bután, mert teljesen nem értettem már semmit. Ezek, amik az előbb itt voltak, nem olyanok voltak, ennyit én is jól tudok az állatokról, sőt, ami azt illeti, azoknál legalább az általános iskolában is figyeltem. Csak semmi másnál nem. Még szemléltettem is, most milyen nagy mancsok jöttek ehhez képest, aztán kinyújtotta az ő tenyerét, én meg a kezeink fölött mosolyogtam rá a szám sarkára harapva. - Nem, annyira akkor nem, de eléggé azért.
Nagyon igyekeztem, már, ami az elméletet illeti, figyeltem, még ma is elolvastam párszor, hogyan kell majd csinálni, pedig soha, semmit nem szoktam egynél több alkalommal, ezt aztán mindenki tudja. Ennek ellenére nem erre számítottam, akkor sem, ha sokszor elhangzott a férjecskétől, hogy egy-két embernek sikerül csak a világon elsőre. Ez sem tett boldogabbá.
- Ühhüm… - helyeseltem végül, de inkább a brekit nézegettem kicsit, aztán a pálcám meg a szőnyeget. Nem értettem, mi az, hogy egy ilyen emlék nem jó. Tényleg boldog, nagyon is, miért ne lenne az? Azt hiszem jobban megzavart az, hogy ezzel lefokozta ez a buta varázslat az egyik kedvencem, mint a tény, hogy egy semmit pöfékelt ki a pálca. - Azt hiszem igen.
Nagyobb levegőt vettem, majd lassan kifújva összehúztam a lábikóim és a varázslatra koncentráltam. Na jó, erős túlzás, de igyekeztem. Nem tudtam, mi lenne jó, eszembe jutott egy csomó dolog, káosz is volt kicsit a fejembe, láttam mindenből valamit magam előtt, aztán eszembe jutott a szülinapja, meg hogy örültünk együtt annak, hogy a breki bizony kislány… aztán csak úgy összekötöttem mindent, előttem volt a babával, ahogy lehunytam a szemem… aztán megint csak kimondtam az igét. Kavargott a fura füst, aztán nem is igazán tudtam mit látunk, de olyasmi volt, mint a drágánál, csak neki mintha a mancsa olyan… hát hosszú volt az ujja? Van nekik ujjuk? Vagy az karom. Nem tudom, mire bármire jutottam volna, eltűnt, én meg kicsit nyűgösen csak belenyomorgattam a pálcát az ölembe, nem is érdekel inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tüdüpptüdüdüpp. Nagy táncikálással és énekléssel motyogtam vissza Klaranak, aki már nyújtózkodott felcsücsülve a kiságyból, hogy szeretne kiszállni. Korán volt még, de úgy látszik, hogy nálunk mindenki szereti a reggeleket. Ez mondjuk rám nem volt olyan igaz az előző hétvégén például, eléggé nem akart összejönni az az ébredés, meg nem is éreztem jól magam. Fájt a fejem és a derekam is, nem beszélve, hogy kicsit szédelgősen futottam neki a napnak is. Előtte a picilánykánk se aludt, gondoltam attól. De aztán ott volt az a fura érzés is, mint mikor jön a nagylányos időszak. Várható lett volna, már nagyon, de aztán nem történt a mai napig semmi. Ez pedig… több volt már, mint furcsa, és pláne nem ismeretlen. Ma reggelre kezdett úgy tudatosulni bennem Lewy ajándékát pakolgatva, hogy talán…. Talán. Az arcomra odacsücsült egy nagy mosoly, ahogy a konyhapulton bámultam az edényt, amiben felkészítettem a meglepit. Újra. Ekkor felsírt a picilány, mert peluscsere nézett ki, Volt meg a nyálas Némó kölcsönadását vélte megoldásnak. Aranyosak voltak, vigyorogva vettem ölbe a brekikét a tappancsosunk fejét megsimizve, aztán orvosoltam a problémát. De mire visszaértem, olyan szag volt, mint mikor a nagyi elaludt a bejgli sütése közben. Semmi jót nem sejtettem. Szaladtunk hármasban, de leginkább olyan volt az edény, mint amibe valaki sarat hordott. Undi és büdös. Kicsit hányingerem is lett tőle, ekkor döntöttem el, hogy ez így nem lesz jó. A babu álmos volt, szóval lecsücsültünk a kanapéra én meg felhívtam a szőkét, és ötször elmesélve, hogy nem tudok karamellát csinálni.
- De meg akarom csinálni, csak... Nem baj. Megkérdezem anyáékat, de azért átjössz? Meg... hoznál nekem kettő... ilyen tudod, csíkosat. Tesztet. Babára. Be tudsz ugrani a patikába? - kérdeztem, hogy végül kibökjem majd, hogy jöjjön át, nagyon szeretném, mert fontos lenne és hozzon a boltból nekem kettő darab ilyen pálcikaizét.