Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szóval ha még beugrik a hamburgerezőbe, akkor még talán lenne ideje ott enni óra előtt. Persze akkor nem, ha Réka van bent. Nála mindig lassú a kiszolgálás. Mondjuk úgy, hogy nem a tehetségéért vették fel. Legtöbbször nem is bánta ezt Kolos, most viszont, hogy cirka fél órája van megvárni azt a burgert, kicsit bánná, ha Réka lenne mára beosztva. Persze az is lehet, hogy pár szép szó Kolostól és előre veszi a sorban. Egyszer már megtörtént, miért ne lehetne még egyszer?
Ilyen és ehhez hasonló létfontosságú problémákon járt az agya, mikor meghallotta először a nevét. Aztán a tudatáig eljutott a ments meg is. Aztán egy instant szívroham után már leesett neki az is, hogy nincs semmiféle életmentésről szó - szép kis gyógyítótanonc.
Nagy szemekkel bámult az előtte állóra, és próbáld felocsúdni a döbbenetből. Egy: ez a lány ismeri őt. Kettő: ez eddig nem is olyan meglepő az ellenkező nemnél. Három: még ismerős is volt neki. Na meg a ráadás: még segítséget is kér. Ami azt jelenti, hogy még a nevét sem kell tudnia.
- Csááá - nyújtotta el a köszönést, amíg villámsebességgel futott le az agyában a fentebbi gondolatsor. - Csak lassíts egy picit le, oké? - emelte fel két kezét védekezésképp, miközben megejtette azt a tipikus félmosolyát.
- Nyugi, jó kezekben vagy. Rosszul érzed magad? Szédülsz? - Hosszú karjával a közelben lévő pad felé mutatott, miközben odakísérte a hölgyeményt. Tuti, hogy bagolyköves. Biztosan ott találkozott vele!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Még csak most hoppanált a faluba. Megrakodott táskájával caplatott fel egészen a kastélyba, miközben éppen az adott problémáin morgott. Lett volna jobb dolga is most, mint a felvételiztetés, Tánya meg igazán segíthetett volna neki. Ő bezzeg amúgy is null-huszonnégyben a kastélyban van. Ő meg rohangálhatott Pécsről meg az ispotályból ide. Még a próbákat talán még meg is oldotta, de ezek az év elejék mindig olyan húzósak voltak. Meg egyébként is, miért nem lehet közvetlen a suliba hoppanálni? Tudják ezek, milyen nehéz a táskája?
- Merlin szakállára, igazán kitalálhatnának már valamit erre! - morogta tovább, miközben befordult a színjátszós próbaterembe. A földet bámulta, mert ugyan ki jött volna előbb? Felcaplatott a színpadra és az ott álló asztalra dobta a táskát. Nagyot csattant, mint mikor egy húsz kilós kőtömböt dobnak le.
- Meg egyébként is, ha már kitalálták ezt a tértágítót, igazán kitalálhatnának valami könnyítőt is hozzá. Vagy beépíteni... - morgott tovább magában, miközben szépen előpakolta a kellékeket: kalapokat, boát, kabátot, sötét ballonkabátot, esernyőt, újságot, egy sétapálcát, egy plüss sárkányt és egy ukulelét.
Nagyot sóhajtott és a hajába túrt, mikor végre felnézett és sikerült túllátnia a saját gondolatain kívül.
- Te meg mióta állsz itt? - Fújt egyet, akár egy bika. Nem volt ő rossz gyerek, de keveset aludt az elmúlt... hány hónapban is? - Bocs, bocs! - emelte fel kezeit, miközben lesietett a színpadról. - Ardai Kolos. Személyesen. Igen, igen, tudom, a hírnevem megelőzött. Te pedig vagy a...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ismeritek azt az élményt, mikor egy nagyon hosszú gondolkodás után sem esik le nektek a válasz. Mikor már együtt gondolkodtok egy kérdésen és ott van a nyelved hegyén és nem érkezik válasz. Aztán két nap múlva, mikor már nem is olyan fontos a kérdés meg a válasz, hirtelen eszedbe jut. Na ez pont ilyen volt most Kolosnak, mikor a Felagund lány bemutatkozott.
- Jaaaj, emlékszem ám. Mindig beültél a próbákra! - adott hangot felfedezésének, nehogy véletlenül kételyekbe kerüljön a leányzó. - Kolos. Na nem mintha nem tudnád. - Ösztön volt. Valaki bemutatkozott és megrázta a kezed, automatikusan mondod a neved, nem? Még akkor is, ha egy híresség vagy.
Úriember módjára kísérte a padhoz, majd bányászott elő a táskából egy üveg vizet és nyújtotta a lány felé. Ha csak a közlekedésről van szó, akkor nincs probléma, pár perc és helyreáll. Pláne ha elterelik a figyelmét.
- Hmm? - Hogy hiányzik-e? De micsoda? Hisz teljes az élete, nem? Azt mondják, ha van mi leköt, nincs probléma. - Oh...
Egy ideig a táskájában matatott, mikor kedves partnere egy érzékeny pontba nem nyúlt volna el. Micsoda tehetsége van hozzá! Lehet ezt a csinos lányoknak tanítják, hogyan hozzuk kellemetlen helyzetbe a férfiakat?
- Ami azt illeti, nem. De ugye még visszajárok a suliba a színjátszó miatt.Bár jó lenne, ha Tánya át tudná venné. Most már annyira nehéz visszajárni... - próbálta meg elterelni a témát. De hát minek is terelné! Már túl van rajta, nem igaz? Nem ma szakítottak, és Myra azóta is felkerül a címlapokra, kár volna tagadni a helyzetet. - Myrával már nem tartjuk a kapcsolatot. - Csak egy megjegyzést volt. Épp csak egy elejtett mondat, mielőtt bezárta volna a táskáját. - Mit mondtál, melyik boltot is keresed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mit keresek itt? A kérdés pedig legalább tucatszor elhangzott a fejében. Hisz már nem is jár az iskolába! Mi köze lenne a kicsik szilveszterezéséhez? JA igen! Drága nővére lepasszolta neki a felügyeletet! Remek! Ezek után tuti legalább egy évig kell majd mosogatnia otthon Tányának!
Céltalanul lézengett a kialakított téren. Belenézett az unalmasabbnál unalmasabb filmekbe, aztán továbbsétált a táncparketthez, végignézte a bulizókat, végül pedig unottan rágcsálta a kukoricás pizzája szélét. Hisz mint kiderült, a kukoricák kifejezetten harcias eszméje révén egészen könnyedén vissza is haraptak.
Élvezte, hogy otthonosan mozoghatott a rellonos közegben, és hogy az is igaz, hogy már évek óta az egyetemen van, mégis megbámulják még a lányok. Összesúgnak mögötte, kuncognak, ha rájuk tekint, és pironkodva simítják a fülük mögé a kiengedett hajukat.
Egy félmosollyal a az arcán tette félre a harcias kukoricás pizzáját és kortyolt bele az alkoholmentes puncsba, mikor meghallotta a nevét. Már megint valaki róla beszél?
- Azt hiszem, engem keresel, nem igaz? - állt meg a sötét hajú lány mögött. Na jó, ha már a nővére amúgy is cserben hagyta, legalább szórakozzon egy jót, és szerezzen magának valami társaságot az estére. Különben a végén még elunja az életét is egy éjszaka alatt.
Felvette a lehengerlő mosolyát. Azt a tipikus félmosolyt, ami mindig minden körülmények között bevált. Miért éppen most hagyná cserben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyira különös és furcsa érzés volt sétálni Bogolyfalva ismerősen idegen utcáin. Olyan sok mindenre emlékeztettek a kanyargós utcácskák, az emberek, akik mintha mindig is itt lettek volna. A néni a Macskabagoly utczán, aki már akkor is minden nap kint ült azon a kis padon, mióta gyerekként Tányával meglátogatták az iskolát a vizsgákra.
Tánya. Vajon mit fog szólni, ha ismét látni fogja? Tőle nem várhatta ugyanazt, mint Fannitól. Tányát magára hagyta, mikor a leginkább együtt kellett volna maradniuk. Mikor egymásra kellett volna támaszkodniuk.
Nem akarta sokig húzni a találkozást. Az utca amúgy sem volt nagy, hazafele menet még akár meg is láthatta volna a lakót, így nővére elé ment. Ha minden igaz, aznap az előkészítőben kellett végeznie, úgyhogy a téren leült egy padra. Aztán felállt. Elkezdett sétálni, majd visszaült az előkészítő bejáratával szemben. A kezét tördelte, a hajába túrt, ismét felállt. A pad hátának támaszkodott, majd felsóhajtott és elindult, hogy ismét leüljön rá.
Talán kap tőle egy pofont. Talán még a pálca is előkerül és megátkozza. Megérdemelné, ebben biztos volt. A legrosszabbra kellett felkészülnie, hisz nem volt mentség arra, amit tett.
Hátradőlt a padon, majd fel is pattant, hogy elinduljon egy rövid sétára. Fél szemmel lesett csak a bejáratra. Ő akarta meglátni először, hogy felkészüljön. Mire is? A családi nagy találkozásra? Vajon még egyáltalán a testvérének tartja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Várt és várt és közben egyre nehezebb volt levegőt vennie. Mintha azok az óriási sziklák egyre csak nyomták volna lefelé, a föld felé. Mintha azt mondták volna, te hülye, mit vársz? Rossz ötlet volt visszajönni. Fogd a macskát és fuss. Csak beülsz a lakóba és meg sem tudja, hogy itt voltál.
Fél szemmel ismét a bejárat felé pillantott. És akkor ott volt ő. Mosolyogva lépett a térre, miközben szőke haja a vállát súrolta. Kolos pedig megállt, és csak nézte. Minden gondolat kiszökött a fejéből. Aztán hosszú pillanatok után tett pár bizonytalan lépést felé. Nézte, hogyan párásodik be nővére tekintete. Szinte érezte a fájdalmat, amit akkor okozott neki. Mintha tükörképe lenne, az ő szeme is befátyolosodott.
A kérdésére meg sem tudott szólalni, csak bólogatott, és félszegen megjelent az a jól ismert mosoly az arcán. Mintha ezzel mindent semmissé lehetett volna tenni, ami az elmúlt három évben történt.
Meg akarta ölelni őt, hozzábújni, mint gyerekként, mikor elvesztek az erdőben. Akkor még Tánya akart elszökni. Most Kolos volt az, aki menekült. Viszont ő nem vitte magával a testvérét, mint anno nővére.
Pont olyan elveszettnek érezte magát, mint akkor. Az egyetlen biztos pont most is ő volt. A nővére, akire akkor is számíthatott, mikor a világ omlott össze körülötte. Ő pedig magára hagyta.
Végiggördült egy könnycsepp az arcán, mire megköszörülte a torkát.
- Igen. Hazajöttem. - Mosollyal az arcán kérte a megbocsájtását. Csak a tekintetével. Szavakba úgysem tudta volna önteni mindazt, ami a fejében kavargott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mióta elhatározta, hogy hazajön, újból és újból lejátszotta a fejében a történéseket. Mit fog mondani, nővére vagyon hogyan fog reagálni és egyébként is, képes lesz-e egyáltalán szembenézni azzal a következményekkel, ahogyan mindent hátrahagyva évekre eltűnt.
Minden forgatókönyvet lejátszott már a fejében, de ezt sosem merte elővenni. Csak ölelte nővérét, ahogyan az ő szorosan becsukott szemei közül is kicsordult pár könnycsepp. Mert bárki bármit mondott, mégiscsak a nővére az egyetlen, akire igazán számíthat, akkor is, ha eltűnik három évre minden figyelmeztetés nélkül.
- Annyira hiányoztál te is. - Csak suttogta a szavakat az ölelésben, de Tánya úgyis tudta. Mert Tánya mindig tudta, mi van vele, akkor is, mikor nem volt ott neki.
Megköszörülte a torkát és elengedte végül. Úgy mozdult, hogy a kicsordult könnycseppeket valahogy eltűntesse, kissé belefurta az arcát Tánya vállába, és már ismét félmosollyal az arcán nézett rá.
- Tánya én... - kezdett bele a szövegbe, amit annyiszor elpróbált. Magyarázatot adott, levezette a dolgokat, hogy mit mikor és merre. Szaffi persze mindig figyelmesen végighallgatta, de Tánya szemébe nem tudott nézni. Maga elé emelte kezeit, mintha magyarázna, és inkább azokat figyelte, miközben megpróbálta megformálni a szavakat. Hisz olyan könnyűek voltak!
- Tánya, én nagyon.... tényleg borzalmasan... - hogy is lehetne ez a szó elég ahhoz, amit ő most mondani akart neki? Hogyan is fejezhetné ki mindezt egyetlen szóval? - Nagyon sajnálom! Hidd el, borzalmasan sajnálom és elmondani nem tudom, hogy... - Felsóhajtott. Feladta. A szavak nem elegek ehhez. Miért is lennének, mikor a szavak csak korlátozzák az embert?. - Szóval tudod... Értesz engem, ugye?