A csigák aranyosak! ^^

Bizony, Csigusz, aki cicusként viselkedik. "Miaúúúúú"  

- Nos, igen, időnként saját magamon is meglepődöm - vallottam be Rosie-nak, ha már ennyire tetszett neki a társaságom, egyébként sem tartottam magam egyszerű esetnek.
- Igen, ez a magyar Hugrabugnak felel meg, én szeretem. Tele van színes egyéniségekkel és mindenki tartogat valamilyen meglepetést - mondtam neki sejtelmesen.
- Azta! Eldobom az agyam! Szóval Harry tényleg létező személy itt? Hát ez marha jó! Nagyon menő helyre jársz! - mondtam neki lelkesen és kissé sokkosan, hiszen idáig csak olvastam a történetet, nem gondoltam volna, hogy ez mind igaz. Ma megint egy új dolgot tanultam a varázsvilággal kapcsolatban, amit alig akartam elhinni, de másrészt nagyon magával ragadott.
- A szellemeket még szoknom kell, ahogyan a többi lényt is. Szóval végül is örültél, hogy a Griffendélbe osztott be a Teszlek Süveg? - kérdeztem tőle nagy érdeklődéssel, hiszen nagyon felkeltette ez a téma az érdeklődésemet.
- Mi jót csinálsz egyébként a szabadidődben? - rukkoltam elő egy újabb kérdéssel, mert kíváncsi voltam, hogy mit szeret csinálni Rosie, amikor épp nincs semmi dolga.
- Szeretem a lélektannal, pszichológiával, ezotériával kapcsolatos műveket, a krimiket, a horrort, a sci-fit, az irodalom terén pedig inkább a verseket, idézeteket szeretem. Szoktam írni is, több-kevesebb sikerrel. Te milyen jellegű műveket szeretsz? - kérdeztem vissza.
A lány nagyon magabiztosnak és határozottnak tűnt így első látásra, látszott rajta, hogy tudja mit akar. Bár elsőre nehéz volt megítélnem bárkit is és nem szívleltem az előítéleteket, de mégiscsak kialakult bennem egy kép róla, aztán idővel kiderül, hogy valóban olyan-e, amilyennek elképzeltem, vagy csak egy szerepet játszik az élet színpadán. Mindenesetre szimpatikus volt, de tudtam, hogy ez még nem jelent semmit, hiszen most láttam őt életemben először.

Biztos mindenki a karácsonyra készül...

Én annyira nem, csak kicsit. Egyelőre nincs karácsonyi hangulatom.  

Valahogy még nem jött meg a hangulat. Pedig halászlevet is csináltam ma. ^^

Sziasztok Myra, Ráhel!

Én imádom a halászlevet... na meg a töltött káposztát is. ^^

Ethan. *__*
Öhm, igen, a töltött káposzta fincsi! ^^

Kitartást Ráhel, én is melózok délután kicsit!

Nálunk a hal és a töltött káposzta lesz a menü. ^^

A francia saláta a szüleimnél is folyton terítéken van, de most más lesz a menü. ^^

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Nem bizony...

Réka, Maja - fő a szeretet!  

Tudtam, hogy egyszer eljön ez az idő is, amikor kezdetét veszi a kviddics mérkőzés. Nem szerettem volna beégni, ezért jelentkeztem az edzésre, hátha ragad rám valami és nem leszek nagyon béna a pályán. Tartottam ettől az egésztől, de reméltem, hogy sikerül azért majd elsajátítanom ezt a fajta sportágat. Elég cudar idő volt, ezért jól felöltöztem, hogy ne fázzak majd a gyakorlás alatt, bár nem voltam túl bizakodó ezen a téren. Idáig a seprűt csak seprésre használtam, eszemben sem volt, hogy felüljek rá, azt pedig totál abszurdumnak tartottam, hogy még repülni is lehet vele. Repüléstan órán ugyan már ültem rajta, de nem tartottam magam túl ügyesnek ebben.
- Szia Nyeste! Jöttem repkedni... nos már ismersz, hiszen szobatársak vagyunk, úgyhogy tudod, hogy még életemben nem űztem ezt a fajta sportágat komolyabban - köszöntöttem a lányt a nem éppen bizalomgerjesztő mondandómmal.
- Sajnálom, ez van. Remélhetőleg beletanulok majd. Egyébként hajtó leszek - tettem hozzá kissé szomorkásan, bár nem akartam őt teljesen elkeseríteni, azért úgy voltam vele, hogy jobb, ha tudja, mi a szitu.
Arra gondoltam, hogyha mégsem jön össze a dolog, akkor még mindig van lehetőségem kilépni a csapatból, bár azért reméltem, hogy nem vagyok annyira béna, mint ahogy azt gondolom és valamennyire helyt tudok majd állni. Kíváncsi lettem volna arra, hogy vajon a lány hogyan tanult meg kviddicsezni, de erre sosem kérdeztem rá és egyelőre nem is akartam őt fárasztani ezzel a kérdéssel. Igaz, jól beöltöztem, de még így is fáztam, mindig is fagyos típus voltam. Reméltem, hogy minél hamarabb kezdetét veszi az edzés, hogy ne fázzak és megtudhassam, mennyire vagyok ebben a sportágban jó vagy éppen béna.

Hajna: süniiii   *__*

Szia Niko!

Boldog karácsonyt neked, is Kevin. ^^

Én is kérek!  

*Alíz örül és vesz még ráadásként Réka sütijéből is*  

Jaaaj kutyulimutyuli *rohan abajgatni*

Nagyon cuki! *__*

Haha! xD
Majácska!  

Gyorsan megérkeztek az edzésre a többiek is, mindenkit köszöntöttem, közben pedig azon izgultam, hogy mennyire leszek béna a repülésben. Idáig se voltam túl profi benne, de most megkaptuk hajtóként azt a feladatot, hogy három körben gyakoroljuk a gyorsulást-lassulást-fordulásokat. Félve pattantam fel a seprűmre, majd megindultam vele. Már az elején elvesztettem felette az irányítást, mert iszonyat sebesen gyorsult, én pedig csak szerencsétlenkedtem vele.
- A fenébe, lassíts már, kérlek! Jó seprű, okos seprű, lassíts kérlek! - mondtam neki miközben megveregettem a nyelét. Magam sem értem, de kicsit lassabbra fogta végre a tempót, na igen egyáltalán nem álltam a helyzet magaslatán. Az első köröm igencsak keményen indult, de bíztam benne, hogy most már végre nem tartogat majd több meglepetést nekem ez az eszköz.
~ Ó! Gyorsulás, lassulás, fordulás? Örülök, hogy élek még! ~ - gondoltam magamban és örültem annak, hogy a seprűm lassú tempóra váltott. Tudtam, hogy meg kellene felelnem a feladatnak, de óriási félelem volt bennem, úgyhogy nem mertem gyorsabban repülni vele, fordulni pedig még annyira sem, mint száguldozni.
Mindhárom körömet lassan tettem meg, amikor pedig a seprűvel sikeresen földet értem, odamentem Nyestéhez és elmondtam neki, amit gondoltam:
- Sajnálom, nem megy... nem merek gyorsabban menni vele. Így is örülök, hogy épségben landoltam vele, ez van...
Tudtam, hogy nem volt számára biztató, amit mondtam, de így éreztem és nem volt egyelőre akkora bátorságom, hogy a lassú repülés mellett gyorsra váltsak, a fordulástól pedig egyenesen kirázott a hideg. Tudtam, hogy vagy türelmes lesz velem a lány és segít valahogy, vagy búcsút inthetek az egész játéknak.

Boldog éjfélt!  

Imádom a "Shrek cicát"!  

Jajjj, de édes!    

Nyeste adott egy kis önbizalmat azzal, hogy mögém ült a seprűre és megmutatta az eszköz helyes irányítását. Szerencsére szép lassan csinált minden, így volt időm megemészteni a látottakat, egy kis idő eltelte után már azon kaptam magam, hogy elkezdtünk gyorsulni a seprűvel, majd hirtelen a fordulás is megtörtént, amitől idáig görcsbe rándult a gyomrom. Miután földet értünk, csak ennyit tudtam mondani a lánynak, miután megkaptam a feladatot, hogy most próbáljam meg egyedül végigcsinálni ezt a "mutatványt":
- Hú, hát ez durvább volt, mint a hullámvasút!
Ezt pozitív értelemben mondtam, mert annak ellenére, hogy eleinte tartottam az egésztől, jó érzéssel fogott el az adrenalinszintem növekedése ettől a pozitív impulzustól. Így bátrabban mertem belevágni a repülésbe úgy, hogy egyedül ültem a seprűn. Elindultam vele a megszokott, lassú tempómban, majd egy kis idő elteltével óvatosan előrébb dőltem a nyélhez, hogy ezáltal gyorsulásra ösztökéljem a seprűt. Ez sikerült is, mert máris éreztem, hogy megváltozott a sebesség és jóval gyorsabban haladtam előre, mint idáig. Ezután még jobban belekapaszkodtam a nyélbe és egy határozott mozdulattal feljebb húztam, amely által a seprű feljebb emelkedett és immár újra egyenesbe állt. Ekkor újra közelebb hajoltam a nyélhez, így újra gyorsabb tempóba repültem, aztán gondoltam egyet és most vagy soha alapon fordultam egy kisebb kört a seprűvel, amit sikeresen túléltem, és nem is volt olyan borzasztó, mint amilyennek először gondoltam. Igaz Nyestével is fordultam már egyet, de ezt most mégiscsak egyedül vittem végbe, és ezáltal elégedettség töltött el, de azért nem bíztam el magam. A fordulás után újra lassítani kezdtem a seprűmmel, majd óvatosan landoltam vele és vártam, hogy a lány is leszálljon és megmondja, milyennek vélte a próbálkozásomat.

Sziasztok!

Majááááácskaaa    

Persze!!! Kérek. xD

Haha, szuper!    

Pedig Majácska remek díszítőmester.    

Ó, ugye-ugye?    

Myra hsz-énél tarantulát olvastam.