Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Izgatottan vártam ezt a kis kiruccanást Reginával, már elég régóta nem mozdultam ki a faluból. Ennek a fő oka a munkám volt, de most kivettem magamnak pár nap szabit, hogy a kötelező feladataimon kívül másra is tudjak koncentrálni, és egyébként is nagyon nagy szükségem volt egy kis kikapcsolódásra. Kinéztünk egy jó kis falunapi mulatságot az egyik mágusfaluban, Szalamanton. A nagy hőségre való tekintettel egy egyberészes laza nyári ruhát vettem fel, amely sötétkék színű volt, és egy fekete, lapostalpú szandált választottam hozzá a kényelem kedvéért. Egy tartósabb, ámde enyhe sminket raktam fel, hozzá karika fülbevalót, a hosszú hajamat pedig hátrafogtam lófarokba. A lánnyal a helyszínre beszéltem meg a találkozót a színpad elé. Mikor odaértem, épp nem lépett fel senki, így úgy gondoltam, hogy veszek magamnak egy kis üveges ásványvizet az egyik bódénál. Miután megvettem és kortyoltam belőle picit, a színpad szélén vertem tábort, közben a tömeget kémleltem tekintetemmel, hátha megérkezett a barátnőm. Egy kis idő elteltével észrevettem őt, ahogyan bal karját felemelve nagy lelkesen futott felém.
- Sziaaaa! - viszonoztam az ölelését egy széles mosoly kíséretében.
- Bocsi, nem pont a megbeszélt helyen voltam, de ott már túl nagy volt a tömeg, meg még fellépő sem volt, amikor jöttem - szabadkoztam kissé szégyenlősen, de végül örültem neki, hogy megtaláltuk egymást.
- Ejnye, milyen genyó ez a főnök... Igazán szorulhatott volna belé némi empátia és önállóság. Elég önző egy fazon. De a lényeg, hogy sikerült elszabadulnod tőle. Viszont a táskád cipzárját húzd be, sajnos előfordulhat itt lopás is, tudod az ördög nem alszik - tanácsoltam komoly arccal, engem ugyanis a figyelmetlenségem miatt bizony loptak már meg Bogolyfalván. Azóta jobban vigyázok az értékeimre...
- Remekül hangzik! Milyet kérsz majd? Én málnásat - vettem vele az irányt az árusok felé.
- Na, mesélj! Mi újság amúgy? - karoltam bele a barátnőmbe vidáman, miközben a vattacukrot árusító helyiség felé tartottunk. Már előre láttam, hogy egy szuper napnak nézünk elébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Örültem, hogy nem neheztelt rám a barátnőm, amiért elbandukoltam a megbeszélt helyszínről. Mindig megértő és jó fej volt velem, ráadásul vagány lány volt, rendkívül erős lélekjelenléttel. Annak ellenére, ami a múltban történt vele, megpróbálta mindenben meglátni a szépet, és pozitívan állt hozzá a dolgokhoz. Ezt nagyra becsültem benne... kevés ember volt képes felállni a padlóról, és továbblépni megőrizve magában a múlt emlékeit. Tisztában voltam vele, hogy az élet élet nem habostorta, de bíztam benne, hogy a jövőben valóra válnak Regina álmai, mert nagyon is rászolgált a boldogságra.
- Fordulj meg, segítek megcsinálni azt a kontyot - mondtam neki mosolyogva, mert láttam, hogy nem igazán boldogul vele. Tény, hogy extrém sűrű hajkoronával rendelkezett, a helyében én sem tudtam volna megcsinálni magamnak egykönnyen ezt a fajta frizurát. Pár perc alatt sikerült varázsolnom neki egy laza kontyot egy vastagabb hajgumi és némi hajtű segítségével, amelyből párat mindig a táskámban tartottam.
- Kész is! - feleltem elégedetten, miközben visszapakoltam a táskámba a felesleges hajtűket.
- Ne is foglalkozz velük, úgyis bebizonyítod nekik, hogy jobb vagy náluk! Aztán figyeld meg, még ők fognak érted kapkodni, mint értékes munkatárs. Köszi, csak gyorsan felkaptam valamit, ami illik az időjáráshoz - kacsintottam vidáman a lányra, majd egy szerény mosoly kíséretében fogadtam a dicséretét. Ezután kíváncsian figyeltem, ahogyan meglepett arcot vágva kutatott a táskájában. Végül meglett a rúzs, amit keresett... fogadni mernék rá, hogy tértágító bűbájt használt.
- Szerintem csodásan nézel ki, ez a rúzs pedig nagyon megy a hajadhoz. A rucid is tetszik, illik az alkalomhoz, és meg nem mondtam volna, hogy ilyen rövid idő alatt készültél el. Le a kalappal! - ecseteltem elismerően a barátnőmnek. Bírtam benne, hogy megvolt a saját egyéni stílusa és önmagának szeretett volna megfelelni, nem pedig épp az aktuális divatnak. Ez a mostani szett nagyon jól állt neki, és ami a legfontosabb, hogy komfortosan érezze magát.
- Én is szeretem a kókuszosat, de a málnás a kedvencem - folytattam vele az utam a bóde felé, miközben visszaemlékeztem arra, amikor Timi az árvaházból elvitt minket egy vursliba. Ott ettem az első vattacukrot, amely málnás volt... lehet, pont ezért ez a kedvenc ízesítésű édességem.
- Ó, mondtam én, hogy az ember nagyon zsémbes. Tipikusan az a személy lehet, aki másokon vezeti le a frusztrációját. Csak miatta váltanál? Ha szereted a munkád, akkor egy ilyen fazon miatt ne add fel... Pont akkor kerülne padlóra, ha megmutatnád neki, hogy állod a sarat, és nem tud megtörni. Másrészt azt is át tudom érezni, ha már eleged van az egészből, és nincs jó hatással rád. Annyit nem ér az egész, hogy rámenjen az egészséged vagy lelki problémát okozzon. A döntés mindig a te kezedben van. Ha már nem szolgálja valami a lelki jóléted, nem okoz kihívást, örömöt, csak teher, akkor érdemes továbblépni. Ezt pedig egyedül csak te döntheted el. Egyébként a tanári pálya is izgalmasan hangzik. Biztos vagy benne, hogy onnan már egyáltalán nem fognak visszajelezni? A tapasztalatod szerintem bőven megvan hozzá - osztottam meg gondolataimat a lánnyal mindenféle körítés nélkül.
- Hmmm, Kristóf... mikor fog végre megbékélni veled és az adott helyzettel? Ennyire sérelmezné, hogy neki nem jött össze az auror pálya? Igazán felnőhetne már. Mégiscsak egy család vagytok... ha őszintén beszélne veled a bántalmairól, gondjairól, gyorsabban dűlőre jutnátok. Persze ehhez meg kéne nyílnia, és nem egy dacos gyerekként viselkedni. Valószínűleg nem készült fel erre és inkább egy falat húz közétek, így úgy érzi, hogy biztonságban van. Bocsi, lehet kicsit elszaladt velem a ló, de azok alapján, amiket meséltél róla, nekem ez jött le - néztem szabadkozva Reginára. Remélem nem mondtam semmi rosszat, de mindig is őszinte voltam vele.
- Igen, ismerem a bandát és Patrikot is. Szerintem tök mencsi, hogy emlékezett rád. Miért tartod ezt cikinek? - tekintettem egy széles mosollyal a barátnőmre.
- Nekem a galéria a mindenem, biztos bevételt hoz, és fotózhatok kedvemre mindenféle témában. A jóslásra is van kereslet, de jóval kevesebb, mint régebben. A magánéletem már nem ennyire sikeres. Megismerkedtem valakivel, akiről azt gondoltam, hogy ez több lehet egy futó kalandnál. Sőt, elég nagy érdeklődést mutatott irántam, aztán eltűnt, azóta sem hallottam róla. Még az első randiig sem jutottunk el, ez az én formám. Na, de mindegy is, azért bizakodó vagyok. Legrosszabb esetben egy öreg macskás hölgyként végzem - nevettem el magam. Én sem voltam egy egyszerű természet, de az aktuális felhozatal sem volt túl bizalomgerjesztő. Egyedül is jól éreztem magam, elég lendületes életet éltem, szinte minden napra jutott valami program, ráadásul azzal foglalkoztam, amit szerettem is csinálni. A beszélgetésünk közben egyre közelebb kerültünk a vattacukrot értékesítő árushoz, már ebből a távolságból is éreztem azt a jellegzetes illatot, amely ezekre az édességekre oly jellemző volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ugyan, semmiség! - feleltem neki vigyorogva. Azért legbelül elégedett voltam az eredménnyel, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül sikerül megcsinálni azt a kontyot, bár volt benne némi gyakorlatom. Annak pedig külön örültem, hogy Reginának is tetszett a végeredmény.
- Ez a beszéd! Üsd ki őket a nyeregből! - hagyta el az ajkamat egy hangos csatakiáltás szerűség. Nagyon szurkoltam a lánynak, hogy sikerüljön kiteljesednie a munkájában. Egyrészt szerintem pont erre a hivatásra termett, másrészt megértettem, hogy Viktor nyomdokaiba akar lépni, és szívből drukkoltam neki, hogy beteljesüljön a vágya.
- Általában felkapom, amit a szekrényben találok, de időnként én is elgondolkozom azon, hogy mit is vegyek fel. Mondjuk az utóbbi főként randik alkalmával szokott előfordulni. Ez kedves tőled, sosem gondolkodtam még a stylist szakmán - tekintettem a barátnőmre kissé elpirulva. Végül is, ha minden kötél szakad, kitanulhatom ezt a szakmát is. A jó barátok rávilágítottak a másik gyengeségeire és erősségeire, pont ezt tette most Regina is. Magamtól sosem jutott volna eszembe ez a lehetőség, szóval nagyon hálás voltam neki.
- Jó volt a megérzésed, hát én totál ki lennék borulva egy ilyen főnöktől. Csak úgy lehet legyőzni a későbbiekben, ha eleget bizonyítasz neki. Szerintem neked ez menni fog. A véredben van ez a szakma és az elhatározás is, hogy előre lépj! - osztottam meg vele komoly arccal a véleményemet.
- Így már értem. Ez remek ötlet, sok lehetőséget tartogat, de arra tényleg vigyázz, hogy ne vállald túl magad. Hát ez a heti egy alkalom simán belefér. Az pedig szomorú, hogy a főnököd felesége beteg, de akkor sem a beosztottjain kéne levezetnie a feszkót - reagáltam határozott, ámde empatikus hangnemben.
- Ugyan, látom rajtad, hogy nem hagy nyugodni a Kristófos eset, ismerlek már annyira. Viszont sokszor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt előre megtervezzük, illetve ami számunkra a legideálisabb lenne. Ezt el kell fogadni és tovább kell lépni. Amíg Kristóf nem érik meg rá, hogy őszintén megossza veled a sérelmeit, és túllépjen rajtuk, új lappal kezdjen a kapcsolatotokban, addig ne várj tőle változást. Ezt nem lehet erőltetni, neki kell rájönnie arra, hogy a harag által a magának ásott gödörben marad, és nem tud tovább lépni az életében... megreked egy bizonyos szinten, ami csupán negatív hatást gyakorol rá - magyaráztam a barátnőmnek a lehető legkomolyabb hangszinten, próbálva átadni neki a helyzet lényegét, avagy súlyosságát.
- Patrik biztosan át tudta érezni, hogy tiniként a rajongótáborát képviselted. Ne érezd magad kellemetlenül ezért, nem te voltál a egyetlen, aki oda-vissza volt érte - nevettem el magam. Emiatt egyáltalán nem kellene szégyenkeznie Reginának. A sztároknak mindig is nagy rajongótáboruk volt mindenféle korosztályból.
- A fotóimból állandóan van valamiféle kiállítás, Nathaniel-nek hála. Ő segített nekem... mikor épp mélyponton voltam, felkarolt. Azt mondta, hogy látja a bennem lévő tehetséget a fotóim alapján. Még mindig nehéz elhinnem azokat a híreket, amiket a halála után állítottak róla... velem mindig olyan megértő és kedves volt - mondtam kissé szomorkásan a lánynak. Igazából nem tudtam hova tenni magamban a róla szóló híreket, pletykákat. Számtalan lehetőség volt rá, hogy bánthasson, mégsem tette meg soha, még akkor sem, amikor csupán kettesben voltunk. Egyszer még fel is hívtam magamhoz egy baráti vacsorára. Beszélgettünk egy jót, megnézte a fotóimat, aztán az útjának eredt. Na, de nem is akartam ezen agyalni tovább, hiszen nem búslakodni voltunk itt.
- A hónap végén lesz egy új kiállításon. Az emberi érzelmek lesznek a középpontban fekete-fehér képekben, mert azok feltárják a puritán válságot mindenféle körítés nélkül - ajánlottam a barátnőmnek az új kiállításom tárgyát.
- Az embereket érdekli a jövő, de sajnos egyre kevesebben hisznek a jóslásban. Úgy látszik, változik a világ... - feleltem sóhajtva. Voltak különböző szervezetek, amelyek az álmodói képességemet időnként igénybe vették. Azonban a kártyavetés, teafű jóslás és egyebek terén nem volt nagy kereslet.
- Köszi, ez aranyos tőled. Egyszer biztosan összefutok vele - néztem rá mosolyogva. Kedves volt tőle, hogy így törődött velem, ez igazán jól esett a lelkemnek.
- Na, és nálad mi a helyzet, tetszik valaki? - néztem huncutul a barátnőmre, mint valami tinédzser, aki épp a másik szerelmi életéről faggatózott..
- A Mirákulum előadására szívesen elmennék! Általában a hétvégéim szabadok - feleltem neki lelkesen. Közben valamivel előrébb jutottunk a sorban, már csak négy embert volt előttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Így van, jól mondod! - válaszoltam nagy hévvel, tetszett ez a lelkes hozzáállás részéről. Bírtam Reginában, hogy kitartó volt, és nem adta fel az álmait, hanem megküzdött értük. Ez manapság sajnos kevés emberről volt elmondható, sokan már az első kudarc, akadály után feladták a terveiket.
- Köszi! - feleltem neki, bár nem tartottam magam egy nagy divatdiktátornak. Mindenesetre azért odafigyeltem arra, hogy az alkalomnak megfelelően jelenjek meg az esetek döntő többségében.
- A lényeg, hogy ne stresszelj rajta. Minél lazábban, ámde magabiztosan állsz hozzá a dolgokhoz, annál sikeresebb leszel. Persze emellett bele kell adnod apait-anyait, tehát bizonyítanod kell, hogy képes vagy az adott feladat ellátására, de ne légy görcsös. Ha felelősségteljesen elvégzed a munkád minél kevesebb stresszt belevíve, akkor szerintem nyert ügyed van - tekintettem a barátnőmre jelentőségteljesen.
- Valóban ráférne már a főnöködre egy kis pihenés. Ha épp beszélgettek, akkor esetleg rá lehet kérdezni, hogy megy-e valamerre nyaralni vagy tervez-e valamiféle utazást. Felhozhatod, hogy valaki a családból, baráti körödből elutazott belfölre, külföldre, és végre kicsit ki tudott kapcsolódni... vagy akár egy wellness hétvégére. Aztán utána megújult erővel tudta folytatni a munkát. Bár azt nem tudom, hogy milyen kontaktusban vagytok, de ez az ötlet ugrott be így elsőre - mondtam Reginának elgondolkodva.
- A kiskapu és a fejvadász opció is remekül hangzik! Ha sikerülne elérned, hogy a két lehetőségből az egyik megvalósuljon, máris nyert ügyed lenne nála szerintem. De azért légy óvatos, és kis lépésekben haladj ez ügyben a célod megvalósítása felé. Úgy látom, kell neki egy kis idő, és készen kell állnia rá, hogy tovább tudjon lépni a múlt árnyékain - osztottam meg a gondolataimat, véleményemet a barátnőmmel.
- Szavadon foglak! Ha meglesz a pontos időpont, akkor rögtön tájékoztatlak a kiállítás kapcsán - feleltem neki széles mosollyal az arcomon. Örültem, hogy eljön a következő fotós kiállításomra, és izgatottan vártam, hogy megossza majd velem a véleményét a munkámról.
- Hmm, erre még nem is gondoltam. Köszi a tippet! Utána fogok nézni ennek az Ezo tévének - csillant fel a szemen az ötlet alapján. Ha tényleg sok ott a sarlatán, akkor nem sokáig lesz onnan bevételi forrásuk, amikor tiszteletemet teszem a csatornánál. Sose bírtam azokat, akik kihasználták az emberek jóhiszeműségét.
- Majd eljön neked is az igazi idővel. Teljesen megértem, hogy most a karriered az első, minden más másodlagos. Azt pedig jól tetted, hogy otthagytad Danit. Nekem sem kéne egy olyan férfi, aki a tulajdonának tekint, ők nélkül féltékenykedik, és rátelepszik teljesen a másikra - ecseteltem nagy komolysággal az arcomon.
- Rendben, egyeztetünk mindenképp! - tekintettem a lányra vidáman. Ezután megkaptuk a vattacukrunkat is, a málnás ízesítésű isteni finom volt.
- Gyere! Csápoljunk az első sorban, ha lesz még ott hely! Ha nem, akkor még a középső sorba tuti beférünk! - válaszoltam lelkesen, majd megindultam a színpad felé. Legnagyobb meglepetésemre pár lépés után elém lépett egy ittas fazon, aki kitépte a vattacukrot a kezemből, majd nagy nyugodtan tovább ment.
- Ez most így mi volt? Láttad ezt? - kérdeztem a barátnőmtől, miközben lehidaltam a meglepettségtől. Általában karakán voltam, de ez most úgy meglepett, hogy még a szám is tátva maradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Eljön majd az idő hamarosan, hogy komolyabb feladatokkal is megbíznak. Addig ki kell tartanod, de aztán bizonyíthatsz. Úgy látszik, sajnos az újoncokat mindig szivatják az elején, ez azért sajnálatos. De téged kemény fából faragtak, simán állni fogod a sarat! - mondtam el a lelkesítő beszédem a lánynak, amit totál komolyan is gondoltam... hiszen jól ismertem már őt, tudtam, hogy tűzön-vízen át, ha kell, akkor mindent bevetve eléri majd a céljait.
- Ugyan, örülök, hogy segíthettem. Remélem, hogy sikerül véghez vinni a dolgot, aztán egy kis nyaralás, szabi után a főnököd is jobb fej lesz - feleltem neki egy kis huncut mosollyal.
- Ez így szerintem szuper! Kis lépésekkel, kivárással előre haladva szerintem nyert ügyed lesz. Nem is szabad ajtóstul rontani a házba. Várd ki a megfelelő alkalmat, aztán, ha sor kerül rá, vidd véghez, amit már korábban elterveztél - biztos voltam benne, hogy ezek után meg fog puhulni a srác, és akár még békét is köthet a barátnőmmel. Emellett nagyon örültem annak, hogy Regina megtekinti majd a következő kiállításomat. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz majd a véleménye róla.
- Köszi, ez biztató. Lehet, hogy élek majd a lehetőséggel, és kipróbálom magam annál a bizonyos csatornánál. Végül is semmiféle veszítenivalóm sincs - válaszoltam neki lelkesen. Olyan cuki volt, hogy ennyire szurkolt a nekem... ilyen egy igazi barátnő.
- Teljes mértékben egyetértek! Ez valóban senkinek sem hiányzik! Jobb is, hogy még viszonylag az elején kiderült, milyen a srác valódi természete. Ezt én sem viselném el egyetlen pasitól sem - helyeseltem hevesen. Jól tette, hogy még időben rájött a dolgokra, és tovább is lépett. Ennél sokkal jobbat érdemelt.
Mikor a vattacukrot szorongatva megindultunk a tömeg felé, teljesen ledöbbentem, mikor valaki kitépte az édességet a kezemből. Regina máris intézkedett a maga bájos, sajátos módján. Megfogtam a vattacukrát, és érdeklődve figyeltem, hogy mi is fog most történni.
- Mit-e kérsz szép kislány? Menj vissza a babazsúrba! - válaszolta az ittas fazon, miközben az egyensúlyozást gyakorolta a tömegben.
- Tudod, mit, szívecském? Ezt kapd ki! Höhöhő! - ivott egy nagy kortyot a söréből, majd szemrebbenés nélkül, egyáltalán nem zavartatva magát, belekóstolt a málna ízesítésű vattacukorba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Oszt én evvel micsináljak? Na, ne tessék azért letartóztatni - hökkent meg kissé, mikor felfogta, hogy mit is tartott az arcába a lányka. Gyorsan felhajtotta a maradék sörét, majd elhajította a málnás vattacukrot.
- Auuu, ez fáj! Gyüvök már, no! - felelte ködös tekintettel és keserű szájízzel mikor a másik a fülénél fogva húzta magával a tömegben.
- Ez most a sörpénzemből fog menni! Ez nem igazság, akkor híjjál meg egy sörre, asszony! - akadékoskodott a férfi, miközben majd felborult a vattacukros stand előtt. Kezdett még jobban beütni neki a pia, már ő sem emlékezett rá, hány korsóval ivott a folyékony kenyérből, mióta megérkezett a buliba.
- Phúúú, asszem rókázni fogok - intett a lánynak, miközben a sörhasát fogta. Ha nem jut el gyorsan a toaletthez vagy egy bokor mögé, akkor bizony mindenki megjárja, aki a közelében van... ő bizony előre figyelmeztette a "fogvatartóját".
~ Azta! Fel sem fogtam mi történt! Hová tűnt Regina? Annyit láttam csak, hogy az ittas férfi után sietett, miután felocsúdtam. Azonnal meg kell keresnem! ~ - ezekkel a gondolatokkal indultam neki a barátnőm keresésének a vattacukrát tartva kezemben.
- Hol vagy, Regina? - kiabáltam a nevét a tömegben. A hangzavar és a zene miatt persze ez egy ostoba próbálkozás volt, úgysem hallhatta meg a hangom. Néhány embertől megkérdeztem, hogy látták-e a lányt egy kis leírást adva róla a kinézetét illetően, de szerencsétlenségemre senki sem adott pozitív választ. Egy kis keresgélés után beugrott a vattacukros stand, és nagy léptekkel afelé vettem az irányt átverekedve magam a tömegen. Mikor megláttam a barátnőmet a szemtelen pasas társaságában egyszerre voltam boldog és dühös.
- Örülök, hogy megtaláltalak- tekintettem vidáman a lányra, majd odanyomtam szabad kezébe a vattacukrát. Ezután mérges fejjel a férfi felé vettem az irányt, és lekevertem neki egy hatalmas pofont.
- Ezt azért kapod, amiért elvetted azt, ami az enyém! Mégis mit képzelsz magadról? Szégyelld magad! - fúrtam a tekintetem az övébe dühösen. Közben meghökkenve vettem észre, hogy kezd elváltozni az arcszíne. Úgy nézett ki, aki bármikor beadhatja a kulcsot vagy a tacslit.
- Ajaj! Szerintem marha gyorsan el kéne különíteni a tömegtől, nem néz ki túl jól ez a csóringer! - közöltem gyorsan Reginával kissé aggodalmas hangnemben. A férfi még valamennyire próbálta tartani magát valami csoda folytán, de látszott rajta, hogy nincs túl jó bőrben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A férfi megkönnyebbült miután megtudta, hogy mégsem kerül sittre, azonban a sok pia megtette a hatását.
- Hát, nagyon remélem, hogy extra gyorsan ideér valaki, még mielőtt kijönne belőle az ital és a vattacukrom maradéka - tekintettem dühösen magam elé. Nehéz volt feldolgozni, hogy egy ilyen részeg fazon miatt nem tudtunk kellőképpen kikapcsolódni.
- Veszek egy málnás vattacukrot magamnak - fordultam a lányhoz, majd a vattacukrát magammal víve kértem gyorsan magamnak egy másik édességet. Szerencsére nem kellett sokat sorba állnom, mivel már javában tartott a koncert, a legtöbb ember már megvásárolta magának, amit szeretett volna.
- Be is szereztem magamnak egy újat! Ha elrakod a pálcát majd odaadom a tiédet is. Hát egyikünk sem így tervezte ezt az estét, de még kihozhatjuk belőle a legjobbat. Szerinted mikor érkezik meg a medimágus? Remélem még kitart egy ideig az ittas fazon, és nem rókázik ide, míg el nem viszik - emeltem tekintetem kissé kétségbeesetten a barátnőmre. Mindenesetre nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen gyorsan lereágalta a dolgokat, és ennyire hatékonyan kezelte ezt az abszurd helyzetet.
- Amint elvitték ezt a hangulatgyilkos embert, beállunk az első sorba, és olyan bulit csapunk, amit még Magyarország nem látott! - közöltem határozottan és lelkesen, miközben fintorogva néztem a férfira, aki valószínűleg már azt sem tudta, merre van arccal.
- Hükkk! Jahjjjjj! - nyilatkoztatta ki magát álmos tekintettel ez az igazi "úriember" némi csuklás közepette.
- Úgy látom, egyelőre nem lesz vele gond. Szerintem előbb fog bealudni, mint bármi kellemetlen dolgot csinálni - mondtam a lánynak némi megnyugvással a hangomban. Annak azért örültem, hogy legalább az esetleges rókázása miatt nem kellett aggódnunk. Aztán úgy voltam vele, ha ennek vége, akár végre lehet majd egy szuper esténk is. Azt előre reméltem, hogy több hasonló vagy akár rosszabb ember nem fog már betalálni minket az este folyamán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Timi érdekes módon nem igazán rajongott a galambokért, sőt ő egyenesen tartott az összes tollas élőlénytől. Mikor vele éltem az intézmény után, még csak egy pintyet vagy papagájt sem tarthattam otthon miatta. Igaz, nem voltam emiatt csalódott vagy akár haragos, hiszen az is nagyon nagy szó volt tőle, hogy magához vett, és végig gondoskodott rólam. Emiatt pedig rendkívül hálás voltam neki, még annak ellenére is, hogy az utóbbi időkben úgy éreztem, hogy eléggé a háttérbe szorultam nála. De visszatérve a jelenbe... ezen a kellemes napon tökéletes alkalom adódott arra, hogy egyszerre tegyek jót, és éljek a munkámnak.
Kellemes idő volt, a galambok lelkesen ették az általam odaszólt ételt, ráadásul tökéletes fotóalanynak ígérkeztek a következő kiállításomra. Hirtelen meglepődtem, mikor egy ismeretlen férfi odalépett hozzám, és megemlítette a galambok etetését részemről. Már majdnem kinyitottam a számat, hogy jól helyretegyem, ám még időben folytatta a mondandóját.
- Ó! - hagyta el a számat a csodálozás szava, majd átvettem tőle a skiccet, amelyet álmuldozva tekintettem meg.
- Nem is olyan rossz! De ez az én szövegem! Mármint a pillanat megragadása! Hiszen egy mű pont attól lesz tökéletes, érzelmekkel teli, ha az embernek sikerül igazán megragadnia az adott pillanatot mindenféle körítés nélkül, puritán módon. Így jön ki az igazi mondanivalója, története az elkészült képnek - tekintettem rá mosolyogva, bizakodón. Valószínűleg sikerült egy olyan emberrel találkoznom, aki szintén hasonlóképpen értékelte a művészetet, mint én. Mindig is tiszteltem azokat az embereket, akik nem hezitáltak élni egy adott helyzettel, és megmutatták a művüket annak, aki szerepelt bennük, mielőtt bármit is kezdtek volna velük.
- Örvendek, Alíz vagyok - mutatkoztam be neki széles mosollyal az arcomon.
- Az is egy szép művészet. Nekem csupán a fotózáshoz van némi tehetségem és a jósláshoz. Egyébként elég kétbalkezes vagyok, például a rajzolás, festés nem megy túl jól - viszonoztam a kéznyújtást egy határozott mozdulattal. Mindig is felnéztem azokra, akik a művészet terén nem csupán a fotózásban teljesedtek ki. Nekem sajnos se a rajzolás, se a festés terén nem volt kellő kézügyességem.
- Mivel foglalkozol főműsoridőben? - kérdeztem tőle érdeklődve nagy szemeket meresztve rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ez valamelyest megnyugtató - feleltem kissé megkönnyebbülve, majd elrobogtam egy másik vattacukrot venni magamnak. Végül is teljesen egyértelmű volt, hogy hoppanálni fognak, de hiába éltem már jó ideje ebben a világban, sokszor ennek ellenére "muglishul" gondolkodtam. Mennyire egyszerűbb volt itt minden, mint a varázstalanok univerzumában.
- Örvendek, Széplaki Alíz vagyok! - mutatkoztam be a megmentőinknek, miután visszatértem a vattacukor vásárlásból. Egy hatalmas nagy kő esett le a szívemről, hogy végre megszabadulhattunk a részeg férfitól. Úgy tűnt, hogy egyre jobban kezdte kiütni az alkohol, már ereje se volt ellenkezni, hogy elvigyék a buli helyszínéről.
- Egy marhával most már kevesebben vannak a rendezvényen! Ez is valami... Ugyan már, ez a legkevesebb! Gyere, csapassuk! - indultam meg a színpad felé, miközben hátra tekintgetve figyeltem, hogy ne hagyjuk el egymást a tömegben Reginával. A legnagyobb boldogságomra úgy tűnt, hogy be is tudjuk préselni magunkat az első sorba. Biztos voltam benne, hogy most már senki és semmi sem ronthatja el a szórakozásunkat. Emellett abban is szentül hittem, hogy egy oltári nagyot fogunk bulizni, ami az elmúlt időszak bizarr történéseit tekintve igazán ránk fért. Közben kezdetét vette a mulatság, a hangulat pedig egyre csak fokozódott... igencsak ígéretes estének néztünk elébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ó, valóban? Akkor tudod, miről beszélek. Igaz, én a műveimben főként a klasszikus fekete-fehér színkombinációt részesítem előnyben - feleltem neki mosolyogva. Közben pár galamb elég nyilvánvalóan jelezte felém közeledve, hogy bizony még szívesen csipegetne pár falatkát. Szórtam is nekik még egy kis ételt, ők pedig gyorsan fel is csipegették a földön landoló ínyencségeket.
- Az szuper, hogy megtaláltad azt az elfoglaltságot, ami az életben örömöt okoz neked. Mondd csak, mikor jöttél rá, hogy az ecsetek és a ceruzák fognak központi szerepet játszani az életedben? Az az igazán szerencsés, aki már egészen kiskorától kezdve tisztában van vele, hogy mivel is foglalatoskodna szívesen a későbbiek folyamán. Az meg külön plusz pont, ha van hozzá szülői háttér, aki netán támogatja is ebben - mondtam neki elmélázva. Úgy éreztem hirtelen, hogy megint túl sokat beszéltem, ezt pedig nem mindenki díjazta. Nekem még mindig nem volt könnyű megemészteni felnőtt fejjel sem, hogy az anyám alkalmatlan volt a szülői szerepre, és emiatt egy árvaházban kellett felnőnöm. Még szerencse, hogy Timi aztán befogadott. A családi üldözést is elnéztem volna jóanyámnak, de mikor legutóbb megjelent, és végül eltűnt, afelett már nem tudtam szemet hunyni. A pénz sem kárpótolt az elcseszett gyerekkoromért, de ezt ő valahogy képtelen volt megérteni.
- Hmmm, ezt jó hallani. Mármint azt, hogy ilyen tudományosan állsz hozzá a jósláshoz, nem pedig rögtön kinevetsz, mint oly sokan. Tudok kártyavetést, teafű jóslást, és egyebeket csinálni. Viszont a fő attrakcióm az, hogy képes vagyok megálmodni mások jövőjét, legyen az ismerős, vagy ismeretlen. Ezt nem vagyok képes irányítani, jön magától az egész, viszont sok esetben hasznos. Az elején képtelen voltam irányítani ezt az adottságot, alig aludtam, végig stressz alatt voltam, rémálmok kísértettek, aztán némi segítséggel, annó a jóslástan tanáromnak köszönhetően sikerült valamennyire koordinálni a dolgokat - meséltem a férfinak. Magam sem értettem, hogy miért voltam ennyire közlékeny vele, de úgy éreztem, hogy nem érdemli meg azt, hogy füllentsek neki. Amúgy sem voltam az a fajta, na meg mégis mit veszíthettem? Szerintem semmit. Ha unja a szövegelésem, max tovább megy, volt már "szerencsém" ilyen szituációhoz is.
- Szinesztéziás? Akkor te mindig színesen látod a világot! - vágtam rá pozitívan.
- Öhm, ugye nem mondtam semmi sértőt? Bocsi, ha igen... általában gyorsabban jár el a szám, minthogy előtte átgondolnám a mondandómat. Színesben is álmodsz? - kérdeztem tőle, miután gyorsan kimagyarázkodtam magam. Nem is én lettem volna, másképp reagálom le a hallottakat, engem pedig csupán a jó szándék vezérelt, szimpatikus volt a beszélgetőpartnerem. Na, és eléggé egyedi is.
- Gyermekpszichológus? Akkor te viszonylag könnyedén átlátsz az emberek lelkén. Na, és mely területen vagy tanársegéd? Ez az egész elég izgalmasan hangzik - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Mindig is felkeltették az érdeklődésem a sokszínű emberek, akik egyszerre több ízben is képesek voltak helyt állni.
- Így van, főként abból élek. Van egy galériám, ahol vannak időszakos, és állandó kiállítások is. Itt van a névjegyem! Most például a galambok etetése lesz a fő téma - nyújtottam egy névjegykártyát a férfi felé.
- Egy jó barátom segített a fotós karrierem beindításában, aki sajnos már nincs köztünk. Rengeteget köszönhetek neki. Egyébként a jóslásra is van némi kereslet, de inkább a másik szakma az, ami most úgymond virágzik - közöltem Dániellel a határozott tényeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Értem. Az idő igazi kincs... ha van rá lehetősége az embernek, akkor érdemes arra fordítani a megadatott drága perceket,ami valóban örömet okoz neki az életben. Ezt már megtanultam az évek során - tekintettem teljes egyetértéssel a férfira.
- A fekete-fehér képek rögtön a lényegre törnek, a nagyérdemű elé állítják a puritán valóságot mindenféle körítés nélkül. Leegyszerűsítve nincs semmiféle figyelmet elterelő tényező, rögvest a kép mondanivalója kerül előtérbe magába foglalva az összes érzelmet, amit kifelé szeretne közvetíteni - próbáltam egyszerűen és lényegretörő módon választ adni Dániel kérdésére.
- Ez jól hangzik, akkor ezek szerint már egészen fiatalon rájöttél, hogy mit is szeretnél csinálni - néztem rá mosolyogva, elismerően. Én egészen felnőtt koromig nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék majd csinálni a későbbiekben, illetve mely tevékenység okozna egyáltalán örömöt. Timinek könnyű dolga volt, ő világ életében szeretett táncolni és szerepelni a színpadon. Az idők során emiatt valamelyest háttérbe kerültem nála a ranglétrán. Emiatt sokszor haragudtam rá, de aztán mindig képes voltam neki megbocsátani, hiszen mégiscsak befogadott, avagy magához vett az árvaházban történtek után.
- Na igen, a jövendőmondás valóban rendkívül megosztja az embereket. Van, aki hisz benne, és van, aki meg tagadja - bólintottam komoly arccal. Ebben nagyon is igaza volt az új ismerősömnek, hiszen olyan tényeket közölt, amelyek számomra sem voltak ismeretlenek, kaptam emiatt sokszor hideget-meleget is.
- Nos, ezeket az álmokat egyáltalán nem tudom szabályozni. Elég gyakran tűnnek fel, csak úgy megjelennek maguktól. Vannak köztük szépek is, például várandósság, gyógyulás, szerelem, barátság létrejötte. Viszont vannak köztük nagyon rosszak és ijesztők. Ilyenkor nem minden esetben tudom értesíteni az érintettet, de volt már rá példa, hogy meg tudtam előzni a bajt. Például, hogy az edzőteremben ne ejtse magára valaki a súlyzót. Vagy valaki ne tegye tiszteletét egy adott helyen, adott időpontban. Tehát képes vagyok megfékezni a baleseteket, de nem minden esetben - magyaráztam nagy beleéléssel a másiknak.
- A volt jóslástan tanárom távozása óta nincs semmilyen segítségem, egyedül kell megküzdenem a démonjaimmal. Viszont ezáltal valamilyen szinten sikerült megerősödnöm, de azért nem könnyű helytállni - hagyta el az ajkamat egy nagy sóhaj.
- Valóban? Mennyire releváns ez az úgynevezett barátod a témában? Gondolod, hogy tényleg képes lenne rajtam segíteni? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel. Már elég régóta nem hallottam senkitől sem, hogy bármiféle megoldást lenne képes nyújtani az elcseszett helyzetemre, de azért legbelül magamban mindig is bizakodó voltam a téma iránt.
- Hmmm, akkor most már tisztában vagyok vele, hogy nem egy mimóza lélekkel van dolgom, és érted a viccet - feleltem neki kitörő örömmel. Sokan nem fogadták túl lelkesen a poénkodásaimat, de úgy tűnt, hogy Dániel értette, miről szól a fáma.
- Hű, ezt nem tudtam. Miért pont barack? Őszibarack vagy sárgabarack? - tettem fel egyből egymás után a kérdéseket. Bizony, én is tudtam ám fárasztó lenni. Legalábbis most ennek könyveltem el magam.
- Értem. Az álmok egyébként is oly sejtelmesek, én már csak tudom - mutattam magamra viccesen.
- Így igaz. A képek által a saját látásmódomat igyekszem közölni másokkal, de az már más téma, hogy ki mit gondol bele az adott képbe, kinek mit jelent egy-egy adott mű... Mindenesetre mindig megpróbálom átadni egy adott mű mondanivalóját. Ez pedig az esetek döntő többségében sikerülni szokott - közöltem teljes megelégedettséggel, miután átvette tőlem a névjegykártyát.
- Rendben, szavadon foglak - feleltem nagy mosolyra húzva a számat.
- Mi a fene? - ráncoltam össze a szemöldököm a sikítás hallatára, amiről kiderült, hogy nem is kellett messze menni a hang irányába.
- Mi a fészkes fene ütött belétek? - vontam kérdőre a fiatalokat, miután odasiettem hozzájuk. Ezután megláttam az egyik lány fagyijában lévő galambürüléket, és máris összeállt a kép.
- Ne bántsátok azt a szerencsétlen állatot! Nem akart semmi rosszat, csak az ösztönök alapján cselekedett, és rossz helyen volt rossz időben. Nem képes különbséget tenni jó és rossz cselekedet között. Ha ártani akatok neki, akkor  velem gyűlik meg a bajotok! Higgyétek el, abban nem lesz semmi köszönet! - emeltem én is a pálcám rájuk fenyegető módon. A tojáshéj még a fenekükön volt, sokkal erősebbnek és tapasztaltabbnak gondoltam magam náluk, de azért jól jött volna egy kis erősítés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy látszott, hogy teljesen egy álláspontot képviseltünk abban, hogy az élet mulandó, az idő pedig gyorsan telik. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt Timi miatt, akit mostanság csak ritkán tudtam meglátogatni. Mégiscsak ő fogadott be és nevelt fel. El is határoztam ebben a szent pillanatban, hogy két hét múlva felkeresem majd, hogy együtt tölthessünk egy kis időt. A vér szerinti anyám pedig hatalmas csalódást okozott, hiába próbálta magát egyszer kidumálni, amikor felnőtt koromban felkeresett. Voltak nagy ígéretek részéről, hogy majd rendszeresen találkozunk, ehelyett eltűnt, mint a kámfor, és kárpótolt egy nagyobb összeggel. Eleinte kerestem, hogy visszaadjam neki a pénzt, de teljesen felszívódott... aztán némi idő elteltével kárpótlásul a rossz gyerekkoromért cserébe vettem egy menő lakást a rám hagyott összegből. Persze olyan lakóhelyet választottam magamnak, amit fenn is tudtam tartani.
- Pontosan! Illetve a sok-sok nehéz és időnként kilátástalannak hitt helyzet, amelyből fel kell állnia az embernek új erőre kapva, vagy különben tartósan a padlón marad, és onnan már rendkívül nehéz felállni - tekintettem komoly arccal a férfira.
- Ez így van. Így jobban elmélyülhet a kép mondanivalójában - feleltem mosolyra húzva az arcom. Úgy tűnt, hogy Dani rögvest megértette a mondandómat.
- Az igen, akkor elég ügyesen kezelted a helyzetet, elég nagy összmunkát igényelhett ez a kihívás - tekintettem rá elismerően. Ha nem lett volna meg a jövőbelátó képességem, és a fotózásért való rajongás, akkor ennyi idősen nem tudtam volna még eldönteni, hogy mi is érdekelne úgy igazán.
- Ez egyben áldás, egyben átok is. Nehezen tudok megbirkózni azzal, hogy nem segíthetek mindenkinek. Képes vagyok hosszú ideig rágódni olyan dolgokon, amire ugyan lett volna némi ráhatásom, de időhiány vagy egyéb más okból kifolyólag nem tehettem semmit az adott illető érdekében. Emellett sokszor gyötörnek rémálmok, időnként nem merem álomra hajtani a fejem, hiába vagyok képes némiképp uralni ezt a dolgot. Szerencsére vannak azonban csendesebb időszakok is, amikor végig tudom aludni az éjszakát. Ez a képesség egy nagy teher számomra, hiszen az egész életemre nagy ráhatása van. Nem élhetem úgy az életem, mint egy normális ember, senki sem bírná hosszabb távon ezt az egészet mellettem. Na jó, a macskám igen - nevettem el magam, hiszen igazi tragikomédia volt az életem, és hálás lehettem a sorsnak, hogy nem őrültem bele ebbe az egész áldásba. Megint előjött belőlem a szószátyárság, talán picivel több információt adtam át, mint kellett volna, de csupán a valós tényeket közöltem vele.
- A legtöbb embert ez megrémíszti... - tettem hozzá az ajkamat harapdálva, magam elé révedve. Ami a szívemen, az a számon típus voltam mindig is, így erre a kérdésre is a teljesség igénye nélkül válaszoltam.
- Értem. Ez igazán jól hangzik, szívesen venném, ha megismertetnél ezzel az emberrel. Már az is nagy előrehaladás lenne, ha olyasvalakivel beszélhetnék, aki teljesen át tudja érezni a helyzetemet - fúrtam tekintetem a másikéba reményteljesen.
- Ez rendkívül érdekes, és egyben nagyon menő, hogy ilyen képesség birtokában vagy. Most már tudom, hogy, milyen az aurám - tekintettem Danira elgondolkodva.
- Na, és a sajátod milyen? - kérdeztem vissza nagy érdeklődéssel.
A beszélgetésünk után már búcsúztunk volna egymástól, mikor kialakult a kellemetlen helyzet a fiatalok és a galamb között, én pedig rögtön pálcát rántottam a madár javára. A férfinek sikerült megőriznie a nyugalmát, és tudományos magyarázattal érvelt, míg bennem fortyogott a düh feléjük. Nagy szerencséjük volt, hogy végül továbbálltak, és az egyikük nem várta meg a reakciómat a bunkó beszólására.
- Ezek a mai tinik... szemtelenek és még szemetelnek is - közöltem bosszúsan Danival.
- Lehet nem ártott volna megleckéztetni őket... bár én is elég őrülten viselkedtem ebben a korban, de mégsem így - folytattam az eszmefuttatásomat.
- Igen, bizonyára nem volt gyerekszobájuk, nem nevelték meg őket rendesen. Engem pedig elég sokat bántottak, piszkáltak a gyerekkoromban ahhoz, hogy rögtön defenzív állást vegyek fel hasonló esetekben - adtam teljeskörű magyarázatot az újdonsült ismerősömnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagyon feldobta a napomat, amikor bagolyban értesültem Dánieltől arról, hogy megérkezett a válasz a professzortól. Igaz, nem fejtette ki bővebben, hogy miről is volt szó pontosan, de végre láttam arra reményt, hogy valaki segít majd feldolgozni a látnoki képességeimmel járó pozitív és negatív járulékokat. Ráadásul egy igazi szakemberhez volt szerencsém, ez kifejezetten megnyugtató volt számomra. Azonban nem akartam túl korán örvendezni, nehogy pofára essek, mielőtt túlságosan beleélném magam az egészbe, így megpróbáltam a realitás talaján maradni. Ez csupán azt takarta, hogy megvártam a részleteket, úgyhogy az elsődleges dolog számomra az volt, hogy az újdonsült ismerősöm elmondja, mi is volt pontosan az a bizonyos válasz. Szerencsére egy nyugodtabb helyszínre lett megbeszélve a találkozó, amúgy sem volt hangulatom a nagy nyüzsgéshez, tömeghez. Viszonylag melegen öltöztem fel, de nem túl téliesen, mert azért még nem jöttek be a mínuszok, tehát relatív kellemes idő volt.
Magamra kaptam egy pulóver farmerral, hozzá az időjárásnak megfelelő kabátot, csizmát. Feltettem egy enyhe sminket, a hajam pedig kiengedve hagytam. Így érkeztem meg a megbeszélt időpontban a kis tavacskához.
- Szia! - üdvözöltem vidáman a férfit, aki meg is indult felém, amikor meglátott a távolból. Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán kap bármiféle reakciót is a neves professzortól rám vonatkozólag, de a legnagyobb meglepetésemre mégis üzent neki valamit.
- Minden rendben van azt leszámítva, hogy volt jó pár éjszakám, ami rémálommal telt.  Az egyik bogolyfalvi nőt, akit látásból ismerek, baleset fogja érni az utazása alatt a szállodában... Elég komoly lesz. Megpróbáltam figyelmeztetni, de nem hitt nekem. Ezeket az embereket nem tudom hibáztatni, hiszen a legtöbben humbuknak tartják a látomásaimat. Viszont sajnálom, hogy nem hallgatott  rám, és nem tudtam megakadályozni azt, ami esetleg elkerülhető lett volna - feleltem szomorúan. Sajnos hiába álmodtam meg mások jövőjét, sokak esetében beteljesedtek a negatív történések, mert mindentől elzárkóztak, és nem vették komolyan a mondanivalómat. Én pedig nem akadályozhattam meg minden negatív történést...
- Na, és veled mi történt, amióta nem találkoztunk, ha nem vagyok túl indiszkrét? - emeltem a tekintetem az övébe kíváncsian. Természetesen nagyon érdekelt az a bizonyos válasz is a professzortól, de az csupán másodlagos volt számomra jelen pillanatban. Dánielnek köszönhettem ezt a lehetőséget a látnoki képességeimmel kapcsolatos esetleges problémamegoldás gyanánt. Mivel jól elbeszélgetettünk előzőleg, és úgy tűnt, hogy valóban érdekelte a sorsom, így természetes volt számomra, hogy őt helyezzem előtérbe a várva várt válasszal szemben. Még ha nem is látszódott rajtam, legbelül nagyon jól esett, hogy egyáltalán megpróbált valaki segíteni nekem, és érdekelte a sorsom.