Frau Weißling

Miközben feltépi a borítékot Annára pillant és megvonja a vállát. Csak a neve szerepel kívül, aztán meglátja a hivatalos feliratozást. Megemelkedő szemöldökkel olvassa végig a levél tartalmát. Egymás után háromszor. Sajnálják, őszinte részvétük és a többi és a többi. Öröklés, vagyonmegosztás, blablabla.
- Meghalt - kifejezéstelen arccal emeli sötét szemeit feleségére.

Frau Weißling

Jobbjában tartja a levelet, szemeivel újra és újra átfutja a sorokat. Félkézzel öleli magához Annát. Vegyesek az érzelmei. Még nem jutott túl a döbbeneten, de nem érez fájdalmat. Az az ember megkeserítette az életét, nem tett vele semmi jót.
- A fater. Elvérzett egy átoktól - mondja ki ami a levélbe le van pontosan írva.

Frau Weißling

- Ez most... - megrázza a fejét. A legközelebb eső szekrényre csúsztatja a papírt, és Annát magához ölelve nyom egy csókot a homlokára.
Szó nélkül sétál a fotelon hagyott ruháihoz, előveszi a cigarettáját. Az ablakon beáradó napsütésre hunyorog, de kihajol, miközben meggyújtja a szálat. Most erre van szüksége.
- Jól megszívatott. Most még én járhatok bíróságra miatta.

Frau Weißling

Mélyeket szív az erős dohányból. Nem nyugtalan, maga sem érti, mit érez és mit kellene egyáltalán. Számára a férfi eddig is halott volt.
- Biztos, hogy nem. Nem engedem - megrázza a fejét.
Hamar elnyomja a csikket, és egy mély lélegzetvételt követően becsukja az ablakot.
- Minden rendben, ne nézz így rám - mosolyog a feleségére.

Frau Weißling

Lassan közelebb sétál aggodalmaskodó nejéhez, hogy két kezébe fogja arcát. Elmosolyodik. Ugyanolyan, mint eddig volt.
- Tudok egy jó módszert aggodalomra. Gyere - nyom egy csókot a nő ajkára és megfogja a kezét.
Lassan a fürdőbe vezeti, ahol a napjuk további pihenéssel telhet.

// //

Álmaim nője

Nem olyan régen érkeztek a vörössel a fesztivál helyszínére. Rájuk fér a bulizás, a lazítás. Az itt eltöltött idő alatt már meglátogatták a büfét, ahol Nikolai rendesen kibélelte izmos hasát sült kolbásszal annak érdekében, hogy a hűsítő sör fogyasztása meg legyen alapozva.
Kézen fogja kis feleségét, aztán miközben a hajó felé terelgeti, a fülébe súg valami olyat, amit bőven elég Annának hallania. Sötét szemeiben megcsillan a vágy, de mielőtt a nő reagálna, maga elé engedi a felvezető lépcsőn. Na persze nem pusztán udvariasságból, ki is használja az alkalmat és szemügyre veszi a kilencven-hatvan-kilencvenet.
- Még egyszer ránézel haver, de betöröm az orrod - morogja közelebb lépve a sráchoz, aki úgy gondolta, hogy az ő kedve biztos kapható különböző dolgokra.
Legalábbis a nézéséből Niko ezt szűrte le, azt pedig nem tűri, hogy valaki így néz Annára. Az övé. Az ő felesége, nézzenek csak az ujjára.

Álmaim nője

Már azt is elfelejtette, hogy a napokban valami olyasmit intézett, amiről Annának se számolt be részletesen. Pedig illene, tudnia kellene róla, hogy lassan nem kell szabadnapot kérnie, sőt, dolgoznia sem kell, ha nem akar.
Akár a kis söröcskéje nélkül is tökéletesen jól érezné magát így, hogy látja Annát mosolyogni és gondolatai bejárják a helyszíneket elképzelés szinten. Lesz néhány napjuk arra, hogy mindent körbe...járjanak. Persze, csak ez jár a fejében amikor a nő fülébe beszél.
A hajón elég rámorrannia a srácra és az már húzza is fülét-farkát, Niko pedig ellazítja arcizmait és követi Annát a buborékok felé. Nos hát vannak dolgok, amik egyiküket érdeklik, a másikukat kevésbé. Lassan felvonja szemöldökét és körbenéz, megpillantja a medencét. Kaján vigyor terül el arcán.
- Inkább te nézz oda - szólal meg.
A következő pillanatban pedig egyik kezét a neje combja alá, a másikat a hátára csúsztatja és felkapja. Néhány lépéssel a medencénél terem, ahol vigyorogva dobja bele a vízbe kedvesét.

Álmaim nője

Könnyedén emeli fel kis feleségét és viszi a medencéhez. Mázli, hogy a legtöbben épp koktéloznak és a csókstandnál állnak sorban, így nem dobja rá az emberekre. Vigyorogva nézi végig ahogy elmerül és felbukkan, meg is nyalja ajkát a felbukkanó látványra. Pontosan ilyet szeretne látni egész hétvégén.
- Az volt a tervem - vonja meg a szemöldökét, és még rá is kacsint a nejére mielőtt egy laza mozdulattal ledobná magáról a pólóját.
Érzi magán a pillantásokat, de ő csak a vörös tekintetét keresi. Nem olyan hülye, hogy simán leguggoljon mellé, ugyan. Kicsit távolabb lépve beugrik mellé. Csurom vizesen, meztelen felsőtesttel bukkan fel, majd lassan megközelíti.
- Ez például egy helyszín... - mormolja a nő fülébe amint a háta mögé ér és átöleli.
Kis időre megállapodik a fülénél, aztán belecsókol a nyakába, és a felső pántját odébb húzva a vállára is nyom egyet. Kettejük közül határozottan Anna az, aki figyel a határokra.

Álmaim nője

Niko is tudja, Anna az, aki észhez téríti, amikor nem bír az ösztöneivel. Már amennyire ilyenkor észhez lehet téríteni. Felnyög a nő eltávolodására, és nem is engedi, hogy túl távol menjen. Visszahúzza a kezénél fogva, majd a medence széléhez tolja. Az imént kapott csókot háromszorosan adja vissza, hosszabban, mint az előző.
- Mindenki szeme láttára. Amiért lelocsoltál - durcásan vonja fel fél szemöldökét.
Egész olyan, mintha valóban haragudna, pedig sosem tudna Annára. Vonásai ellágyulnak, kivételesen megregulázza magát. Jobbjával finoman simít végig a nő arcán.
- Egy koktélt?
Meg sem várja a választ, odébb lépve kinyomja magát a medence szélén örömet szerezve ezzel a csajoknak. Megáll a napsütésben és megrázza a haját, majd a bárpulthoz sétál a lehető legjobb gyümölcsös ital reményében. Egy az asszonynak, és egy töményebb saját magának.

Álmaim nője

Egyszerűen imádja, hogy Annával így lehet szórakozni. Nem zavarba, hanem tűzbe hozzák egymást és minél tovább húzzák egymás agyát, az annál nagyobbat szól amikor megtörik a jég. Nem cserélné el ezt semmiért. Ahogy az látszik is, feleségén kívül más nő nem érdekli. Ők nézik és olvadoznak a napágyakon, a Weißling fiú pedig egyszerűen felszegett állal végigsétál a "kifutón".
Mosolyogva figyeli az idő közben medencéből megszökött Annáját. Két elég jól összerakott pohárral tér vissza és helyezkedik el a nő mellett.
- Féltékeny vagy? - nevet fel.
Vigyorog miközben felé eső karjával átöleli kedvesét és magához húzza. Puszit nyom a hajába és ajkaira, majd poharát koccintásra emeli.
- Igyunk arra, hogy nekik csak a bámulás jut. Meg az öklöm, ha úgy stírölik a se... feneked.
Anna kedvéért még vigyáz is a szájára. Elvégre az ember a felesége hátsóját nem seggként emlegeti, nem igaz?
- Amúúúúgy - nyújtja el a szót és az égre emeli a tekintetét.

Álmaim nője

A lehető legközelebb húzódik Annához és a koccintást követően a pohár tartalmát majdhogynem ki is issza. Ő, mint csárdatulaj tudja, hogy ebben a melegben a hűsítő italok igencsak kelendő árucikkek, és ez nem az a hétvége, amikor foglalkozniuk kellene az árakkal. Nagyon úgy áll, hogy lassacskán meg is indulhat a következő körért.
- Amúgy nemtom eleget hangoztatom-e, de szeretlek. Tudtad? - vigyorodik el.
Niko nem épp az a fajta férfi, aki túlzásba viszi az érzelmei kimutatását. Pedig képes rá, és ha vigyorog is teljesen komolyan gondolja.
Gyűrűzött kezével felesége gyűrűs keze után nyúl és finoman szájához emeli. Megcsókolja kézfejét, majd egy hirtelen mozdulattal a nyakán folytatja.
- Nincs meleged ebben a ruhában? - mormolja a fülébe.
Orrával megböki a nő fülcimpáját és újra a fedetlen részekhez tér vissza. Még jó, hogy a jégkockák kicsit hűtik...

Álmaim nője

De még mennyire, hogy tudja. A néha előtörő kételkedések mellett érzi, hogy Annának ő éppúgy fontos, mint fordítva. Nehezen ugyan, de megbarátkozott a gondolattal, hogy létezik egy ilyen nő, aki minden hibája ellenére is őszintén tudja szeretni. Azóta pedig azon van, hogy kiérdemelje őt lehetőleg élete végéig.
Beleborzong a nő szavaiba és érintésébe, tényleg csak egy hajszál választja el attól, ami a gondolataiban zajlik le. A nap huszonnégy órájából nagyjából huszonkettőben illetlen dolgokról fantáziál nejével kapcsolatban. Talán még az egészséges határokon belül.
Így, hogy a fejét már szinte keresnie kellett, a nem várt lökéstől vízbe pottyan. Szemét törölgetve, haját hátra simítva bukkan fel. Nem tud haragudni az asszonyra, de összeszűkíti szemeit és ajkait is összepréseli miközben elé úszik. Combjain támaszkodik meg.
- Legalább dobd le a felesleges ruhát és ugorj be mellém - forgatja meg a szemét rosszallóan.
Vizes tenyerei csattannak a nő combján - persze nem erőből csap oda -, és elhátrál egészen a másik oldalig, ahonnan egy pöttyös gumilabdát szervál.

Itt kell hagynom a nejem *100-as zsepivel beköltözik ide*

Kösz

Ombozit is csókolja az asszony

Gyönyörű feleségem

Huncut mosoly rajzolódik arcán. Az elmúlt percek hatása alatt van. Valahogy Annával mindketten úgy gondolták, nem lenne valami okos döntés a végzős keringőt megejteni. Törnének ott az étkészletek és borulna az összes pár, hát csinálják inkább, amihez értenek. Nem utolsó sorban pedig imádnak.
A helyszínre érve még magához húzza a vöröst egy pillanatra, és míg bal keze a derekán pihen, jobbjával megigazítja a kicsit összetúrt haját. Rávigyorog a nőre.
- Szerintem ez jobb volt, mint a keringő - jelenti ki nem törődve azzal, hallja-e őket valaki.
Egyébként is, aki ismeri, vagy látta már őket együtt, az tudhatja, hogy mindig izzik köztük a levegő. Néha pedig csak lelépnek és...mind tudjuk, a méhecske beporozza a virágot.

Álomkór
[ZÁRT]

Már megint balhéznak az asszonnyal. Az egyébként teljesen jól működő kapcsolatukat az apróbb viták szépen tönkre tudják tenni olykor-olykor. Mindezt néhány órára maximum, aztán mindig az a vége, aminek a következménye az az apró, egyelőre ebihalnak kinéző lényecske, aki miatt Niko felsétált a kastélyba Anna elé.
Nehezen viseli, hogy kis feleségének hosszú napjai vannak, nincs otthon vele eleget, ráadásul még terhes is - a legújabb csárdai pletykákból tudta meg, hogy apa lesz.
Egy szál vörös rózsával, korláton doboló ujjakkal várja kedves vörösét, aki késve ugyan, de beesik a megbeszélt randevúra. Nagy boldogan fogadja, majd tekintete elsötétül.
- Anna, babát vársz és egy; nem szóltál róla. Kettő; mégis hogy gondolod, hogy ilyen állapotban ilyen sokáig hajszolhatod magad? - hallatszik morgós, de szeretetteljes hangja.
Megpróbálja átadni kedvesének a rózsát, amit egész idáig az utolsó tüskekezdeménytől is megszabadított, ám az eridonos harcias. De mennyire, hogy az. Niko nem, hogy nem emlékszik semmire, nincs is mire, mert míg egyik pillanatban emelt hangon osztják egymást, a másikban feje koppan - feltehetőleg a kétszárnyú ajtóban - és hátratántorodását követően a földön köt ki.

Szép lányok, helló

Kis feleségem

Büszkén sétál kis feleségét magához ölelve. Büszke saját magára, meg arra, hogy övé a bál legszebb nője, és hogy az imént sokkal jobb dolgot találtak maguknak elfoglaltságként a keringőnél. Távolról sem érdekli, ki milyen véleménnyel van róluk, beszéljenek csak.
- Odinra, nekem van a legjobb nőm - hitetlenkedve ingatja meg fejét, miközben követi Annát a kinézett asztalok felé.
Jó az, amikor az asszony jól tud főzni és esetleg ágyba viszi a kávét meg a sört, de tökéletes az, amikor ő is az emberrel tart a nagy evések és ivásokban. Ha pedig asztalok és ivás, az biztosan evéssel jár.
- Nézd már! Süti - mint egy ötévesnek, úgy csillan fel a szeme.
Magához vesz egy tányért, telepakolja süteményekkel mialatt kedvese italt tölt magának. Egy kis ilyen, egy kis olyan, Niko pedig egyre éhesebb. Megnyalja szája szélét és visszasétál nejéhez, akire felvont szemöldökkel néz le.
- Te kis kérsz belőle?

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Kora reggel, pontosan tíz órakor kel ki az ágyból Niko és olyan óvatosan viszi véghez mindezt, hogy Anna ne ébredhessen fel rá. Első útja a fürdőbe vezet, frissítő zuhany után pedig a konyhába. Nehezen ugyan, de némi eltereléssel az este folyamán elcsalta az asszonyt a hűtő közeléből, ahol egy kisebb, szépen díszített torta várta a ma reggelt.
Csendesen csinálja a dolgokat. Kiveszi, meggyújt rajta egy gyertyát, a másik kezébe pedig egy szál rózsát fog. Befelé már nem figyel annyira a csendre. Belerúg az éjjeliszekrénybe, és egy kedves azanyját hagyja el a száját.
- Asszony, ébresztő! Hasadra süt a nap! - emeli meg a hangját ébresztőként, és megáll az ágy mellett, kezében a meglepetéssel.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Mosolyogva néz le az ébredező nőre. Még ennyi együtt ébredés után is rá tud csodálkozni szépségére. Szíve is nagyot dobban, amikor tekintetük találkozik.
- Boldog névnapot - szólal meg olyan édes hangon, hogy attól most minden lány elolvadna.
A tortára ügyelve, óvatosan ül le az ágyra és fordul egész testével a vörös felé. Mosolyogva hajol hozzá, hogy a köszöntéshez csókot is adhasson.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Sóhajtva húzódik el nejétől, mert már egy csóktól is képes lenne azonnal elhajítani a tortát és minden mást, csak hogy két karja közé ölelje és párnák közé döntse.
- Félelmetes vagy - vigyorodik el.
Elé tartja a tortát, amin el kell fújni a gyertyát, aztán ha ez megtörtént, a rózsát is átpasszolja Annának.
- Hozok villát. A borhoz még kora van? - vonja fel szemöldökét tanácstalanul.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között


- Hmmm...oké. Colát hozok - némi csalódottság van a hangjában.
Felpattan az ágyról és szinte kirohan a konyhára, hogy két villát vigyen maguknak, meg az italt borospohárban. Ha már a bor nem játszik, legalább tűnjön úgy, mintha.
- Mi legyen ma? Gondoltam strandolhatnánk, vagy ilyesmi, ha akarod - veti fel ötletként, de esze máris azon jár, körülbelül hány perc alatt lesz szabad Anna mindkét keze.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Kortyol a colából, majd Annával együtt kóstol bele a sütibe. Hümmög, ízlelgeti, és csúnya módon leharapja a tetejéről a rózsamarcipánt.
A távirányítót kezdi keresni amikor kedvese megszólal, és olyasmit hoz fel, amiről eddig nem beszéltek. Mindketten úgy vették, mintha meg sem történt volna. Niko a fejéhez nyúl, ahol a haja alatt egy vágás van.
- Túl vagyunk rajta. Nem kellett volna úgy rád támadnom.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Nem akar erről beszélni. Annát akarja ünnepelni és nem rossz hangulatot teremteni.Ám ha túl kell esni rajta, legyen. Még a szájába töm egy falatot mielőtt elgondolkodna a válaszon.
- Egy kicsit - bólint. - Tudod... Jó érzés volt elhinni. De nem lennék jó benne... Jó ez így.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Mosolyogva bólint felesége szavaira. Mindig is utálta a gyerekeket, de az életükbe érkező pöttöm hírére hirtelen megváltozott a véleménye. Egy nap boldogság és izgalom - ennyi volt. Most pedig örül, hogy nem volt valóság.
- Egyszer szeretném, ha lenne több tagja a családunknak. De örülök, hogy nem megtervezetlenül érkezik.
A villáját beleszúrja a tortába, és két keze közé fogja a nő arcát. Gyengéden csókolja meg.
- A hajóútra amúgy se vihetnénk magunkkal.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Kénytelen felnevetni azon, milyen arcot vág Anna. Elfelejtette talán megemlíteni neki?
- Elrabollak egy hajóútra. A bátyám segített egy kicsit, de... Lényeg a lényeg, körbeutazzuk a világot. Mit szólsz?
Lelkes, ez látszik az arcán. Alig várja, hogy elszakadjanak egy kicsit a hétköznapokból és csak utazzanak, ahogy jól esik.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Hangosan felnevet élete nőjének reakcióján. Pontosan valami ilyesmire számított. Ahelyett azonban, hogy megmondaná az időpontot, megvonja vállát és nem áll tovább ellen a torta általi kísértésnek. Egy nagyobb darabot töm a szájába, és a tévét is bekapcsolja. Mintha nem beszélgettek volna semmiről.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

Élvezi. Mégis felvonja szemöldökét, mintha nem értené, mi gondja a feleségének. Válla felett a tévét lesi, ajka szélén mosoly bujkál.
- Na, majd Noah pont el fogja mondani. Úgy ismered? - nevet fel, miközben kezeit a nő combjára csúsztatja.
- Hagyd már, hogy meglepjelek.

Kincsem
kora reggel, a négy fal között

- Tudod miért? - kérdezi mosolyogva. - Szeretem látni az arcod olyankor. Gyönyörű.
Szemeit és ajkát nézi, és nem bírja ki, hogy ne húzza magához egy hosszú, mindent elmondó csókra. Csak a torta gondolata gátolja meg abban, hogy tovább haladjon.
- Helyezd biztonságba a sütit, mert most... Most aztán megmutatom, melyik arcodat szeretem leginkább - vigyorog, de szeme már sötétebben csillan.

Sonkás-sajtos rántotta volt végül