A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.
|
|
|
Dr. Mácsai Zója INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW offline RPG hsz: 519 Összes hsz: 1076
|
Írta: 2017. július 15. 15:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690624#post690624][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.15. 15:22[/b][/url] Mr. Warren Végzős bál, később KinézetSemmi, de semmi kedve nem volt ehhez, aztán a húga beállított a szobájába egy olyan ruhával, amire nem tudott nemet mondani. Mivel pedig ilyesmit nem igazán lehet máshol felhúzni, máris átfordult, és szinte már várta, hogy eljöjjön ez a mai este. Jó dolog, hogy Tati, amikor távozott közös otthonukból, minden ruháját elhozta, és az is, hogy a magasságukon kívül egészen megegyeznek. Tati pici, így ez a ruha is úgy ér földig, hogy nem húzott magas sarkú cipőt, de ezt nem is bánja, hiszen valószínűleg egész este mászkálnia kell, ellenőrizve, hogy senki se essen teherbe, vagy meg se kísérelje azt. Bár ahány feltételezett, és tényleges terhes emberke van ebben az iskolában, lassan arra kell vigyáznia, hogy a kismamák ne vedeljenek túl sokat. - Lassabban, Mr. Wesparoso! Kapja el most is az egyik kisdiákot, aki éppen olyan lendülettel indul meg a puncs felé, kezében túl feltűnően töltve a vizespalackot, hogy azt lehetetlen nem vodkának tekinteni. Kinyújtja érte a kezét, a másodéves pedig szégyellősen nyújtja át azt. Komolyan, egy tizenöt éves gyereket küldenek, vagy a kissrác szeretett volna ennyire menő lenni? Nem is érti. Az üveget mindenesetre a feneketlen táskájába ejti, ami olyan pici, hogy el tudja rejteni a ruhája titkos zsebében. Ez az öltözék egyszerűen csodálatos. Nem nagyon csinál amúgy feltűnően semmit, egyrészt nem akar rosszfej lenni, másrészt ő is volt ennyi idős, harmadrészt meg van itt olyan, akinek az az életcélja, hogy minél több diákot kapjon el, nem fogja előlük elszedni a lehetőséget, ő maga inkább csak sétálgat a maga kis italát szorongatva.
|
|
|
|
Mácsai Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella offline RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
Írta: 2017. július 15. 19:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690722#post690722][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.15. 19:51[/b][/url] DanteBálocska, ruhácska Igazából meglepett egy kicsit, hogy ebben is benne van, de csak örülök neki. Mióta kibékültünk, én teljesen máshogy látom a kapcsolatunkat, komolyan veszem többnyire, és szeretem, mikor velem van. Nem beszélve az aprócska tényről, hogy ami eleinte döcögősen sikerült, azt mostanra könnyedén kivitelezem szinte bárhol. Pedig ez mindig gátló tényező volt, és elmúlt. És ő se mondott még soha nemet semmire. - Ehh... tuti túlöltöznek - vonom meg a vállam. Ezt a ruhát is Francitól kértem kölcsön, mert ilyen alkalmi dolgaim annyira nincsenek. A hajammal se estem túlzásba, egyszerűen kivasaltam, és most szépen omlik a hátamra. Még mindig sokk már az is, hogy szőke helyett, barna tincseket látok, de ez jól is van így. Még mindig úgy tartom, ez sokkal jobb, és így tényleg beillek a családomba. - De te jól nézel ki - vigyorogva hajolok oda, hogy adjak egy puszit a nyakára, aztán újra megfogom a kezét - már ha hagyja -, mert ez már rögeszme. Vagyis.. inkább olyan természetes. Tudja is csak mindenki, hogy hozzám tartozik, és velem jött ide. A tóhoz érve, megint dobok egy hátast képzeletben a dekorációt látva, mert nagyon bejön. - Jaaaj, már csak három évem van megtanulni - grimaszolok, végignézve a végzősök táncát. Nekem ez a keringő nagyon durva, csak mert szerintem képtelen vagyok rá. Arlennel is anno elbotladoztam a parketten, mert hát a zavar nagyobb volt, mint a tudás. - Amúgy te tudsz táncolni? Vagy meg se próbáljalak rávenni? - pislogok fel Dantéra, mert ez is pontosan azok közé tartozik, amiket nem tudok róla.
|
|
|
|
Sárközi Alexandra Anna INAKTÍV
Az ördög másik arca offline RPG hsz: 96 Összes hsz: 791
|
Írta: 2017. július 15. 20:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690729#post690729][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.07.15. 20:23[/b][/url] Egyetlen BazsámBál, Ruha Nem kellett volna. Tudom, hogy nem kellett volna felvennem azt, amikor a lány csak úgy a képembe vágta, Ervin hűsége labilis. Tudom, hogy nem kellett volna törődnöm az önelégült vigyoráról, és azt is tudom, hogy nem kellett volna közölnöm vele, hogy tulajdonképp, ő tehet bármit, a végén úgyis nálam fog kikötni... Ezt főleg nem kellett volna, de azt hiszem a lányok akkor értették meg, mit is jelent a mi kapcsolatunk, vagy ha akkor nem is, akkor biztos, mikor a liba a száját tátogatva nézte végig, ahogy kényelmesen hátradőlök a székben, premierplánból tekintve végig, ahogy előttem esik szét. De nem hazudtam. Az más kérdés, hogy mit fogok ezért kapni, de akkor is. Szépíthetünk bárhogy, a valóság ez. És nekem tökéletesen megfelel, főleg, ha ilyen pillanatok szemtanúja lehetek. - De a bál.. oda velem jön - kapaszkodik bele az utolsó mentsvárába, én meg csak felvonom a szemöldököm, mert tudtommal, a téren fog rám várni, ha változás lépne érvénybe, csak szólna. És felvisít, de olyan fülsértően, és egyszerűen még bele is rúg egy székbe, miközben teátrálisan próbál elvonulni. Na itt nevetek fel a nagyteremben lévőkkel együtt. Aztán folytatom a reggelim... Azt meg egyenesen nem értem, hogy ez mi a szülőknél. Apu már harmadszor küld vissza átöltözni, mert ez túl rövid, ez túl sokat mutat, ez átlátszó. - Nem érdekel - fojtom belé a szót, és vállamra veszem a táskám, jelezve, hogy megyünk. Fele ennyi macera se lenne, ha nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy ő vigyen el. Nem értem, hisz Ervin aludt már nálunk rendesen is, hogy nem kellett beszöktetni, akkor nem értem, most ez mire fel, de ráhagyom, és hagyom, had érezze nyeregben magát, mert bevallom, tetszik. Pontosan érkezünk meg a térre, motorháton, mert a hintó tök lett. Így míg apu leszáll, és öles léptekkel megy oda a páromhoz, hogy valamit mondjon neki, én levéve magamról a sisakot, szedem rendbe magam. A visszapillantó egyébként meg van bűvölve, így egy kisebb tükör számomra, ami pont kapóra is jön. Elégedetten pislogok a végeredményre, majd én is lepattanok, hogy miután elköszöntem az öregtől, és közöltem vele, nem kell továbbra is gardedámkodnia, végre ránézhessek Ervinre, hisz napok óta nem láttam, már megint. - Engedd el... én se tudom, mi baja van - forgatom meg a szemem, majd ujjaim az övéibe kulcsolom, hogy indulásra késztessem magunkat. - Oké, hogy ez itt az első bálom, de otthon volt pár... nem értem... komolyan nem értem - sóhajtva rázom meg a fejem. - Jól nézel ki - állapítom meg végre, ahogy sikerült tüzetesebben szemügyre vennem.
|
- Vallj színt! rivallják. - Szivárvány... suttogom.
Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
|
|
|
Nikolai Weißling Független varázsló, Vendéglátós
Csárdavezető offline RPG hsz: 314 Összes hsz: 2185
|
Írta: 2017. július 15. 21:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690764#post690764][b]Nikolai Weißling - 2017.07.15. 21:40[/b][/url] Gyönyörű feleségemHuncut mosoly rajzolódik arcán. Az elmúlt percek hatása alatt van. Valahogy Annával mindketten úgy gondolták, nem lenne valami okos döntés a végzős keringőt megejteni. Törnének ott az étkészletek és borulna az összes pár, hát csinálják inkább, amihez értenek. Nem utolsó sorban pedig imádnak. A helyszínre érve még magához húzza a vöröst egy pillanatra, és míg bal keze a derekán pihen, jobbjával megigazítja a kicsit összetúrt haját. Rávigyorog a nőre. - Szerintem ez jobb volt, mint a keringő - jelenti ki nem törődve azzal, hallja-e őket valaki. Egyébként is, aki ismeri, vagy látta már őket együtt, az tudhatja, hogy mindig izzik köztük a levegő. Néha pedig csak lelépnek és...mind tudjuk, a méhecske beporozza a virágot.
|
|
|
|
Várkonyi Zoltán Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. július 15. 23:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690805#post690805][b]Várkonyi Zoltán - 2017.07.15. 23:40[/b][/url] Bál RuhaMegtehette volna, hogy úgy elbújik az égi gömbje mögé, hogy még holnap délben se találja meg senki, ám a horoszkópja szerint az idő most nem kedvez a bezárkózásnak, amúgy is egy kötelező körnek tekinti ezt a végzőst bált. Bár annyi kedve van hozzá, mint rablógyilkosban a szociális hajlam, most mégis kiöltözve tart a Kis tavacska felé. Fülledt meleg este ígérkezik, pár alkoholos ital jól fog esni ebben az időben. Már szájában érzi szétáradni a bódító ital aromáját. Nagyot nyel és sietősebbre veszi lépteit. Csörtet, mint egy zaklatott vaddisznó család, így nem veszi észre, hogy valaki vagy valami követi. Mikor becsukta szobája ajtaját, a kiskacsa, akit Lalától kapott a szülinapjára, kiosont a nyíláson, és hatalmas lábai között bujkálva követte idáig. Egy kis levegőre vágyott a kicsi jószág, ami hihető is, ha belegondolunk, mennyi időt fordíthat a tanerő a kicsi sétáltatására. Elvétve látni őket a folyosón kettesben, de kizárólag éjszaka, és sötétben. Várkonyi méltóságán aluli, hogy egy ilyen lénnyel lássa őt egy halandó, bár a festményeknek eljár a szája, illúziómágiával simítja el a kényes szituációkat. Nem tétovázik sokat a tanár úr, körül sem nézve az italos pulthoz sétál, és egy jéghideg, alkoholos koktélt rendel a manótól. Érdekes módon a kis lény nem más, mint akit a múlt héten kipenderített a szobájából, mivel túl közel merészkedett az égigömbjéhez, ezért annak emlékeiben a tanerő nem szerepel pozitív előjellel. Elfintorodik a beste, majd gonosz mosolyra húzódik a szája. Egy jó adag zöld folyadékot tölt Várkonyi poharába, csak Merlin tudja, hogy mit tartalmaz a gyanús folyadék. Ám Zoltánunk nem kap szimatot, rég elfeledte már a kis incidensüket, különben is, akkor napi ötöt-hatot kéne fejben tartania, erre meg még ő sem képes, de nem is érdekli túlságosan. Lehunyt szemmel emeli ajkához a poharat és nagyot kortyol belőle.
|
|
|
|
Tóth Lola INAKTÍV
offline RPG hsz: 35 Összes hsz: 335
|
Írta: 2017. július 16. 15:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690877#post690877][b]Tóth Lola - 2017.07.16. 15:03[/b][/url] Hogy én jövök, az nem volt különösebben kérdéses, inkább abban kételkedtem, hogy Cameron megjelenik-e. De most itt van, és velem van, és én nagyon büszke vagyok magamra, mert hé, akárki mással eljöhetett volna. De most nem akárki mással van, hanem velem van, és ezért nyilván büszke is lehetek magamra. Azon sem különösebben aggódom szét magam, hogy mi van, ha nem is akar sokáig maradni. Ha nem érzi jól magát, szól, és mehet, lehet, hogy még én is megyek vele. De tényleg, nem vagyok én olyan lány, aki ebből problémát csinál, egyedül is feltalálnám magam, elég szociális vagyok, lenne valaki akire ráaggathatnám magam, és szólnia is csak azért kéne, hogy ne keressem feleslegesen. Nem a felesége vagyok, hogy magamhoz láncoljam. Mondjuk amióta a reptan tanár meg az a lány összeházasodtak, kezd valóssá válni a fejemben ez a mondat, mármint, hogy tényleg lehetnék a felesége. Mármint nem abban az álmodozós tinilány formában, hanem úgy, hogy ilyen dolog tényleg létezik, és tényleg megtörténhetne. De nem fog. - Keressünk valami innivalót, szomjan halok - kap egy puszit az arcára, nem nagyon kell most lábujjhegyre állnom emiatt, valószínűleg nem is nagyon tudnék a magassarkúmban. Sokan biztos visszatáncoltak a helyszín miatt egy biztos topánkához, vagy valami kevésbé életveszélyeshez, de én ezekben születtem. Az Olümposzt is megmásznám bennük. Befűzöm ujjaim az övéi közé, miközben el is indulok az egyik asztal felé, szépen nyugisan, nem sietünk sehova. Vagyis nekem van időm, de ha már itt van, gondolom Cameronnak is.
|
|
|
|
Weiler Dante Bogolyfalvi lakos, Animágus
offline RPG hsz: 213 Összes hsz: 844
|
Írta: 2017. július 16. 16:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690906#post690906][b]Weiler Dante - 2017.07.16. 16:38[/b][/url] Ráhel-megjelenés-Baromi meleg van még ahhoz képest is, hogy már lement a nap. Pár fokot hűlt is a hőmérséklet, de ez pusztán annyit jelentett, hogy elviselhetetlen melegről nagyjából elviselhetővé vált az idő. Csak is ez, és egyedül ez a tény tette lehetővé azt az eshetőséget, hogy ne vágja rá a nemleges választ a felvetésre, hogy nézzenek el a bálra. Ugyan megfordult a fejében, hogy elég lenne egy farmer-kockásing-sportcipő kombináció, elvégre ez nem az ő eseménye, de túlzottan kilógni sem szándékozik - így lett végül az eredmény ez. Nem tudnak elég pénzt fizetni viszont azért, hogy hajlandó legyen begombolni a felső gombokat, illetve a zakót is csupán sietős hanyagsággal viseli, nem úgy, mint egy összeszedett és felkészült férfi. Mindegy, "elmegy" kategóriába még pont beleesett, további erőfeszítéseket pedig nem feccölt bele. Ráhel sem vágott hátraarcot, hogy "na, így biztosan nem megyünk" - pedig belegondolva, főleg megérkezve és meglátván az emberek forgatagát, nem lett volna rossz forgatókönyv. Mindig hajlamos, ha nem is teljesen megfeledkezni róla, de elnyomni a tudatot, hogy ő végső soron nem kedveli az embereket. Nem érzi frusztráltnak magát tőlük, nem is fél a tömegtől. Mindössze csak nem szereti őket. Ahányszor végignéz az iskolai közösségen, többnyire csak egy rakás - igen, abszolút általánosítva, meg sem próbálva árnyalni a véleményét - kölyköt lát, akiknek nincs jobb dolga, gyakran a tanulás rovására, hogy mások dolgaiba üssék az orrukat. Mióta több időt tölt a minisztérium falain kívül, mint belül, rá kellett jönnie, hogy ez nem igazán a Bagolykő sajátossága, inkább az embereké úgy általában. Lenéz maguk közé, a keze köré kulcsolódó ujjakra, felvonja ugyan a szemöldökét, de végül nem húzza el. Nincs rá oka. Korábban egy ilyen alkalommal megvitatták az alkimistával, hogy ez valószínűleg a "járás" fogalmával együtt jár. - Ilyen klasszikus táncot? Hellno. Nincs érzékem ezekhez - pillant el ő is a táncolók csoportja felé. Bármikor megfőz egy bájitalt, bármikor elkasztol egy évfolyamánál magasabb minőségű ártó varázslatot, de a keringő és ehhez hasonló formális szenvelgések messze kívül esnek a komfortzónáján. - Ha beraksz egy zsúfolt szórakozóhelyre, ott jobban elvagyok, mint ezen a fenszi táncparketten. Körbenéz, hogy kiket lát, valahol a büféasztal környékén kiszúrja Warrent, amúgy viszont nem ötlik szembe túl sok ismerős. Pedig sokukkal valószínűleg van közös órája is, de nem igazán jegyzi meg az embereket, akiket nincs miért az emlékezetébe vésnie. Beszéd közben oldalra le-lepillant Ráhelre, de az a helyzet, hogy a lány ruhájának kivágása annyira nem könnyíti a koncentrációját. Rohadt dolog nőies ruhát húzni, ha egy nagy zsákban lenne, akkor könnyebben összpontosíthatna ő is. - Jól áll ez a ruha. - fantasztikus, frappáns bókjainak nincsen párja e föld kerekén. Mondjuk Dantétól az ilyesmi inkább csak egyszerű megállapítás, nem valami elszánt törekvés arra, hogy elismerést csikarjon ki.
|
|
|
|
Mácsai Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella offline RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
Írta: 2017. július 16. 17:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690915#post690915][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.16. 17:05[/b][/url] DanteBálocska, ruhácska Danténak tényleg nagyon jól áll ez a ruha. Nem az a bájgúnár kiállás, mint aki a tükör előtt töltött órákat, de az is látszik, hogy megerőltette magát, ez pedig nekem tökéletesen megfelel így. Az meg már csak tényleg mellékes, hogy még passzolunk is egymáshoz. Ha nem történt volna az ami, holt biztos, hogy rózsaszínben tipegnék, vagy valami, de most... most ez is teljesen jó. És még csak nem is meleg. - Leveheted ám, szerintem marhára nem kell szenvedned - utalok itt a zakóra. Engem aztán marhán nem zavar, hogy nem megy a többiek után és sül meg, és nem akarom, hogy a kelleténél is kényelmetlenebbül érezze magát, mert sejtem, okkal nem lóg sose zsúfolt helyeken. - A legszívesebben én is levenném - sóhajtok fel, mert hiába este, a meleget én is érzem, szóval nem ártana gyorsan valami hideg után nézni, vagy lelépni innen, és könnyíteni a helyzeten, bár... akkor már felesleges is lett volna eljönnünk. Nekem tetszik a látvány, meg a műsor és a végzősök tánca. - Hmmm... pedig jövőre neked is muszáj lesz... maradsz itt? Mesteren, vagy valami? - hirtelen vág mellbe, hogy akár le is léphet, meg az érzés is, hogy én azt mennyire nem akarom, így akarva-akaratlan szorítom meg a kezét. Nem nézek rá, nem akarom, hogy lássa azt a kósza árnyat, ami hirtelen átfut az arcomon, inkább mosolygok megint. - Nekem a szórakozóhelyek nem jönnek be. Életem első csókját ott kaptam, mert éjfél volt meg szilveszter, de... így még csak esélyt se hagytak arra, hogy feldolgozzam, vagy felkészüljek... hála égnem nem láttam azóta a srácot, szerintem csak egy mugli volt - vonom meg a vállam. Oké, én akkor is tudtam, hogy ez nekem korai, de Mina meg Franci is ott volt, velük mentem tulajdonképp, és azt leszámítva nem volt rossz, sőt. - Ohh köszi... - folytatnám, nagyon odaszúrnék még valamit, de azt csak a tekintetem csillanása mutatja, miközben ránézek, meg az a mosoly, amit már egyszer láthatott az arcomon. Nem, nem kell mondania, bizonyára úgy megvolt lepve, ahogy én is. Konkrétan azt se tudtam, mit csináltam, csak úgy jött magától. - Gyere igyunk valamit... fúúú nézd, olyan rózsaszíneset - lelkesülök fel egyből, és húzom is oda, majd beszerezve az italokat, le is ülök az egyik kanapéra, ha addig nem tart vissza. - Itt azért kellemesebb, nem? - főleg, mert távol van a tömegtől, és még a szellőt is érezni lehet. - Egyébként meg... Zója rájött, hogy volt nálunk valaki, de nem akadt ki, sőt... azt hiszem, engedélyt kaptál, hogy jöhess... bár kicsit zavart volt - ráncolom a homlokom, mert mostanság Zója tényleg ilyen, én meg kínosan ügyelek arra, hogy az anyám még véletlenül se kerüljön szóba. Nem akarok vele veszekedni, de még arra se állok készen, hogy ezt átbeszéljem vele. Addig meg szinte mindent megenged. Ami végül is nem egy rossz dolog.
|
|
|
|
Ainsley Bolton Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. július 16. 17:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690917#post690917][b]Ainsley Bolton - 2017.07.16. 17:09[/b][/url] Bálozunk - Loraszépi ruci | cipőcsodaRengeteget gondolkodtam, hogy mit vegyek fel a bálra. Még soha nem voltam ilyen eseményen, úgyhogy nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Rengeteg alkalmi ruhát hoztam magammal, hiszen önmagamat ismerve, még ha csak egy ünnepség is lesz egész évben, akkor is kell hogy legyen nálam ötféle ruha, hogy tudjak miből választani. Végül a virágos darab mellett döntettem, mert azt olyan könnyednek és nyáriasnak éreztem. Mellé kiválasztottam a halvány rózsaszín magassarkút, majd ezután egy visszafogott sminket készítettem az arcomra, tudva, hogy úgyis olyan meleg lesz, hogy csak szétfolyna az egész. Még egyszer utoljára végignéztem magamon és miután úgy döntöttem, hogy elégedett vagyok a látvánnyal kiléptem a szobám ajtaján. Nem igazán voltak terveim a bállal kapcsolatban. Az igazat megvallva nem tudom miért mentem le, hiszen nem beszéltem össze senkivel, hogy találkoznánk. Reménykedtem, hogy összefutok valakivel, mert egyedül eltölteni az estét kissé kínos volna. Ahogy a tó felé közeledtem elfogott egy kisebb fajta idegesség, hogy egész este magányosan fogok üldögélni egy asztalnál. Amint a tóhoz értem gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot és széles vigyorral vegyültem el az emberek között. Nem is kellett sokáig ácsorognom, mert nem sokkal miután megérkeztem, megjelent mellet Lora. Annyira hálás voltam, hogy nem kell egyedül töltenem az estét, hogy majdnem a nyakába borultam. - Szia! De jó, hogy összefutottunk, már azt hittem, hogy nem találkozok senki ismerőssel. - mosolyogtam rá. - Köszi - pirultam el kicsit. - Te is csodásan nézel ki. Még nem voltak olyan sokan, még elég korán érkeztünk. Egyrészről örültem is másrészről kicsit szomorú voltam. Szeretem a nagy társaságot, főleg az ilyesmi helyeken, szeretem nézni, amikor sok ember táncol. Persze, én is imádok táncolni, de mielőtt elkezdenék nagyba táncolni, mindig egy kis ideig figyelem a tömeget. - És hogy vagy? Régen találkoztunk - elmosolyodtam a közös emlék gondolatára. - Menjünk igyunk valamit vagy táncoljunk, nem tudom csináljunk valamit - széles vigyorral néztem a lányra. Elég izgatott voltam, hiszen mégis csak ez az első bálom a Bagolykőben.
|
|
|
|
Lora Fontaine INAKTÍV
bóbita offline RPG hsz: 204 Összes hsz: 2063
|
Írta: 2017. július 16. 18:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690952#post690952][b]Lora Fontaine - 2017.07.16. 18:59[/b][/url] AinsleyÓ, igen. Ez volt az első bál, a maga szépségével és romlottságával együtt. Mert ezek az események, nemcsak arra alkalmasak, hogy hatalmas tömegeket mozgassanak meg, hanem arra is, hogy szembesítsék a magamfajtákat a ténnyel: kár a gőzért, úgyis egyedül fogsz megöregedni. Ahogy körbenéztem, csak boldog párokat láttam, milyen szerencse, hogy pont azért jöttem ide, hogy én is szerezzek egyet, de a nagy Ő valahogy máshogy gondolta ezeket. Dimitri hatalmas léket vágott az önbizalmamon, és tudatában sem volt annak, hogy egy fiatal leány mit össze nem szenved csupán egyetlen pillantásáért. Van ez így, a szerelem egy kiszámíthatatlan lavina, nem tudni, kit és hol ér, vagy épp mikor vág agyon. Kiműteni pedig lehetetlen, velejéig fertőzi az embert. Engem is teljesen a hatalmába kerített. Ahogy ezeken morfondíroztam, s a rossz érzéseket, mint egy Baziliskus méregfogait huzigáltam ki magamból, jöttem rá arra, hogy társaságom akadt, ezért jó lenne, ha elvetném a szenvedő-Madonna ábrázatokat és bájos csevegésre adnám a fejemet. Ainsley biztosan díjazná, hisz nem azért ácsorog mellettem, hogy a nem létező szerelmemet gyászoljam napestig. - Köszönöm szépen – reagáltam kicsit elhalkuló hangon, benne volt ebben az is, hogy különösen örültem volna annak, ha ezt egy bizonyos illetőtől hallom, de ez most nem jött össze. Ideje lenne feladni,én is éreztem, de az illúzió, édes volt, akár a méz. - Jól vagyok, bár nemrég jöttem ki a gyengélkedőről, eltörött néhány végtagom – elég nagy természetességgel vallottam neki a képességdeficitjeimről, dehát minden barátom tudta rólam, hogy a gyengélkedő, olyan számomra, mint egy vonat végállomása, habár különböző helyekről indulok, mindig odaérkezem. - És te hogy vagy? Mikor olvashatom azokat a híres novellákat? – eszembe jutott ám, amiről beszélgettünk és nem hagyhattam ki, hogy be ne ékeljem társalgásunkba a nehezen nyert információkat. Nem azért pedáloztam, hogy ezekről csak úgy megfeledkezzek, én nem olyan családból származom. - Koktélok, ó tényleg, milyen igazad van – ha a szerelem nem is, majd az alkohol tompít, teljesen felragyogtak a szemeim, olyan szinten belefeledkeztem a letargiába, hogy szinte tudomást se vettem a drágaságokról. Azonnal orvosolni kellett a problémát, kérlelően néztem Ainsleyre, hogy hozzon nekem egyet valamelyikből, mert ebben a ruhában életképtelen voltam, nem tudtam mozogni, mint egy kötözött sonka. Szép, de korlátozott létezés.
|
Minden talajban megterem valamiféle virág. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
|
|
|
Weiler Dante Bogolyfalvi lakos, Animágus
offline RPG hsz: 213 Összes hsz: 844
|
Írta: 2017. július 16. 19:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690955#post690955][b]Weiler Dante - 2017.07.16. 19:05[/b][/url] Ráhel-megjelenés-- Raktam rá bűbájt, amitől nem olyan szörnyű. - A mágia praktikus, és néha furcsa is neki, hogy az emberek miért szalasztják el kihasználni ezeket a kis trükköket. Neki gyakorlatias megszokás használni, eszébe sem jutott, hogy szenvedhetne varázslat nélkül is a zakóban. Helyette amikor rápillantott és belegondolt, hova is veszi fel, automatikusan előkerült a varázspálcája a már fejben előre meghatározott varázslattal. Kicsit rászorít Ráhel kezére, aztán ellazítja az ujjait, az meg már önmagában árulkodó, hogy miközben kiejti a szavakat tüntetően nem néz oldalra. - Azt majd később. - Legyen ez egy laza, formális tiszteletkör, aztán elhúzhatnak, az pont elég. De ha meglengetnek neki más ehhez hasonló lehetőséget, nem csoda, hogy már most nincs túl sok hangulata a bálhoz. Ennyit az amúgy sem létező motivációjáról. - Nekem biztos nem. Tudtommal nem kötelező táncolni. - Ha meg igen, akkor véletlenül pont mágikusan is hosszabban gyógyuló csonttörést fog szenvedni közvetlenül a bál napja előtt. De rossz lesz neki. Bazári majmoknak való... Érzi az alkimista viszolygását, és teljes mértékben azonosul vele, nem gondolkodik máshogy erről maga Dante sem. - Gondolom. Lehet, hogy maradok valamin. De az is lehet, hogy elmegyek dolgozni valahova. - Úgyis azon fog múlni, hogy éppen milyen hangulata lesz akkor. Hogy mihez akar kezdeni, arról egyelőre nincs fogalma. Tizenhét évesen annyira még nem is sürgető, egy éve még hátra van. Legrosszabb esetben majd megél a bájitaltudományából, arra mindig van kereslet. A komponensekkel való professzionális bánásmód nem túl gyakori képzettség, alulértékelt mostanság a mágiág, pedig a bájital jó üzlet. Nem úgy, mint a kiváló aurori kvalitások, amellyel a Bagolykő diákságának fele rendelkezik. És az előző évfolyamok, sőt, előző generációk fele. Olyan túltelített lehet jelenleg a szakma, hogy a fele valószínűleg mágikus boltokban végzi biztonságiként. - Áh, értem. Az első dolgokat amúgy is túlbecsülik, csak elméleti értéke van. Beletelik egy kis időbe, amíg megtalálja a tekintetével azt az "olyan rózsaszíneset", amit Ráhel mutat neki. Nem baj, ha a lány lelkes, az még teljesen oké, jobb, mintha magából kikelve ordibálna vele, mint például pont itt legutóbb. Egyrészt mert problémás, főleg, ha közönsége is van a dolognak, de ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy ki tudja, mikor vág öntudatlanul is olyat a fejéhez, amitől Dante elveszti a hidegvérét. Miután megtették a kötelező körüket a büféasztalnál, helyet foglal a kanapén, majd szabad kezét az ülés támláján hanyagul megtámasztja. - Ha nem engedte volna meg, akkor is megoldjuk valahogy, de ez így tényleg jobb. Pszichológusként mondjuk nem kéne, hogy annyira zavart legyen. Biztos sok kamaszproblémát kellett már végighallgatnia.
|
|
|
|
Anna Weißling INAKTÍV
*Weißling(n)é offline RPG hsz: 386 Összes hsz: 2090
|
Írta: 2017. július 16. 19:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690956#post690956][b]Anna Weißling - 2017.07.16. 19:07[/b][/url] Végzős uramMert ha bál, akkor kinézet Kipirult arccal toppant be Niko oldalán a bálra, természetesen ízlésesen késve. Vagy egy kicsit többet. Talán elfelejtettek szólni, hogy a végzősök keringőjét kihagyják majd. Anna persze abban sem volt biztos, hogy egyáltalán megjelent-e a saját bálján. Próbálta kicsit rendezni az arcára kiülő széles vigyort, miközben megigazgatta ruhájának fodrait. Egy apró sóhaj után felnézett Nikora. - Mondjuk úgy, hogy eljártuk a saját táncunk - bólogatott boldogan, majd szemét körbejáratta a tömegen. Egész szépen berendezték a tavacska környékét a mindenhova felfüggesztett lampionokkal és gyertyákkal. A parti már javában zajlott a víz mellett, de Anna szeme a táncolók és ácsorgók tömegét kikerülve az italokkal és ételekkel megrakott asztalt szúrta ki. - Szomjan halok - indult el a férfiba karolva a megrakott poharak és tálcák felé, más párokat folyamatosan kikerülgetve.
|
|
|
|
Ardai Kolos KARANTÉN
#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 2643
|
Írta: 2017. július 16. 19:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690960#post690960][b]Ardai Kolos - 2017.07.16. 19:28[/b][/url] Már hetek óta készült a keringőre. Tanulta a lépéseket. Az iskolában, otthon, az üvegházban, mindenhol, ahol alkalma adódott rá. Még édesanyját is megtáncoltatta, meg nagyanyját, aminek az öreg igazán örült. Bár Kolos nem volt benne biztos, tiszta volt-e akkor a feje vagy sem. Izgatott volt, és jóval a megadott idő előtt készen volt már, úgyhogy Myrára még várnia kellett. Közben ismételgette még magában a lépéseket, dúdolta a dallamot, amire gyakoroltak. Majd az idő elteltével egy sóhaj kíséretében emelte fel jobbját, hogy elkísérhesse Myrát a tóhoz. - Ne aggódj, épen marad a lábad - súgta oda Myrának, miközben besétáltak a többi párral együtt. Nem is igazán neki, hanem magának szólt a mondat, hogy lenyugtassa egy kicsit idegeit. Tudott ő pár lépést, nem arról volt szó, de ez mégis más volt. Fontos, hisz mindenki őket figyelte. Persze a többi x számú táncoló végzős mellett. De ez mit számított ilyenkor?
|
E S DScar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
|
|
|
Dwayne Warren INAKTÍV
officer friendly offline RPG hsz: 1645 Összes hsz: 3684
|
Írta: 2017. július 16. 19:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690963#post690963][b]Dwayne Warren - 2017.07.16. 19:37[/b][/url] Végzős bál a büféasztalnál egy férfi nem tesz ki képet a kinézetéről Mélyet merít a borsos franciasalátából, majd egy nedves loccsanással lapátolja a bacon-be tekert garnélák mellé. Bekap egy rózsaszín koktélkardra szúrt fasírtot, még mielőtt az abroszon hagyott italát - címkézetlen, de angolként hirdetett sör - felemelné, hogy visszaforduljon a tumultus felé. Azon kívül, hogy a megjelenése kötelező, elejét véve az ittas lányok bokrokban történő megbecstelenítésének, az egyetlen oka annak, hogy jelen van és nem húzza a száját, a kifogástalan vendéglátás. Tény, a kastély általában sem a kásaszerű, menza- finomfőzelékeiről híres, ilyenkor azonban a manók extrán kitesznek magukért, a férfigyomor legnagyobb megelégedésére. Mivel pedig, számára bizarr módon alkoholt is szolgálnak fel, semmi oka sem lehet panaszkodni. Poharas kezét kissé megemeli, afféle köszönésként Dante felé - komolyan még mindig azzal a bolond kislánnyal jár? -, majd inkább belekortyol az italba. A lányok és tinédzser fiúk nehéz, hormongazdag parfümszaga az orrát facsarja, úgy dönt, inkább a tömeg külső perifériáján marad. Különben egyedül érkezett. Nem ez volt a terve - ám így alakult. Mély szusszanással szúr föl egy garnélát, majd tömi a szájába, alig látványosan fordítja el az arcát, amikor a libbenő szoknyaszélek közt egy pillanatra meglátja a Nőt. Ha minden jól alakul, ő ma nem nagyon mozdul el innen. A tojásos tekercseknek szükségük van rá.
|
ISTP-T: a virtuóz
|
|
|
Vér Lanetta INAKTÍV
Tancinéni offline RPG hsz: 278 Összes hsz: 2226
|
Írta: 2017. július 16. 19:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690973#post690973][b]Vér Lanetta - 2017.07.16. 19:58[/b][/url] Lala néhány eridonos végzőssel karöltve érkezett a bálra. Nem igazán szerette az ilyen rendezvényeket, aranyvérűsége miatt majdnem kéthetente kényszerült buccos estélyekre járkálni, így semmiféle különlegességet sem érzett a rendezvény irányába, még ha valamilyen szinten neki is lett rendezve. Inkább csak nyűg volt és indok, hogy folyton feltegye magának a legstresszesebb kérdéseket, mint például a mit vegyek fel? Hogy álljon a hajam? Melyik cipő illik ehhez a vacakhoz? És társait. Egyedüli vigasza az volt, hogy a nagyterem helyett a kis tavacska partja lett kiválasztva helyszínnek, így a hivatalos oldalt kicsit oldotta a nyíltabb, otthonosabb természet. És a levegő sem volt fülledt a sok embertől. Épp a társasággal csevegett valami említésre nem méltó dologról, mikor valami a lábának ütközött. Meglepetten nézett le, s a lámpások megvilágításában egy apró, sárga testecske rajzolódott ki, ahogy a leány bokáját csipkedte jókedvűen. Lala összevonta szemöldökét, leguggolt a kis jószághoz és ujjaival arrébb taszigálta, mire a kacsa rögvest vissza is futott a bokához, az ujjakkal dacolva. Az eridonos mosolyra húzta ajkait és megcirógatta a sárga pihéket. Ezer közül is felismerte volna a kiskrapekot, tehát pontosan tudta, kivel volt dolga, azonban arról fogalma sem volt, hogy hogyan került ide egyedül a kis butus. Körbekémlelt, hátha meglátja majd valahol a tanár urat, de a tömegben sehol sem látta a férfit. - Gyere, megkeressük a papádat. - hamar tenyerébe kapta a csöpp sárgaságot és elköszönve a társaságától belevetette magát a tömegbe. Nem kellett túl sokáig kutakodni az úr után, az ott volt a italos pultnál és épp italt kért ki. Gyorsan odalépett Lala a tanerő háta mögé, és felpipiskedve megkocogtatta annak vállát. - Szép estét az Úrnak. - mosolyodott el kedélyesen. - Valamit vagy inkább valakit elhagyott - eddig összecsukott markát a férfi felé nyújtotta és szétnyitotta, hogy a kicsi kacsa ki tudjon kukucskálni.
|
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
|
|
|
Dr. Mácsai Zója INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW offline RPG hsz: 519 Összes hsz: 1076
|
Írta: 2017. július 16. 20:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690977#post690977][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.16. 20:16[/b][/url] Mr. Warren és kisszerelmeiVégzős bálozós Pont eleget volt kint a küzdőtéren, itt az ideje inkább a szélére vonulni. A fiatalok között kommandózik kifelé, elég nehéz ügy, amennyi szerelmespár itt van. Még a végén ténylegesen dolgoznia is kell, azon túl, hogy csak sétálgat. Ez eléggé kellemetlen, de bevállalta, szóval megteszi, ha kell. A büféasztalhoz érve nem is néz körül, csak felkap egy tányért, és ráemeli a hozzá legközelebb eső fogások ki rendezett kupacait. Van itt minden, mit csak el tud képzelni az ember, ő leginkább a sósabb ízek felé fordul, az édesebbek nem az ő ízvilágát formálják ma. - Mr. Warren. Nem néz rá, de érzi, hogy itt van, meg igazából már errefelé jövet is látta, csak úgy csinált, mintha nem látná. Először nem akart idejönni, de aztán rájött, hogy éhes, és ha nem eszik, akkor elviselhetetlenné válik, az meg pont nem kell, hogy megrángasson valakit, csak mert ő nem kapott rendesen enni. Úgyhogy mintha nem feszélyezné a férfi közelsége, úgy szedegeti ki magának a tányérra az ételt, mintha puszipajtások lennének, pedig jelen pillanatban közel sincs így. - Gondolkoztam. Van olyan, hogy a tetoválásaidat el kell rejteni? Mondjuk amikor bevetésen vagy, hogy akik ki akarnak nyírni ne nyírják ki a lányod? Nem mintha egy tetováláson múlna az, hogy felfedezik, van egy lánya, de a múltkori jelenet után el kell gondolkoznia rajta. Felpillant a férfire, de inkább nem a szemébe néz, hanem az orrára, az annyira nem feltűnő, de mégsem kell kontaktust kialakítani. Amúgy is alacsonyabb most nála jóval, mivel nincs magassarkúja sem.
|
|
|
|
Várkonyi Zoltán Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. július 16. 20:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690984#post690984][b]Várkonyi Zoltán - 2017.07.16. 20:54[/b][/url] Bál RuhaA zöldes itóka erősen égeti száját, garatját, nyelőcsövét, de a mellette tálalt jég, segít ezt elviselni, ezért kellemes érzések úsznak szét belsőjében. Elégedetten bólint a kaján vigyorú manó felé és kér még egy löketet az italból. - Az előbbiből még egy kört! - rendelkezik, hisz megszokta, hogy mindenki azonnal ugrik parancsaira. Persze vannak kivételek és az egyik éppen a vállát kocogtatja. Bosszúsan, de hátra sem fordulva reagálja le tanársegédjét. Hogy egy perc nyugta sem lehet? Ez már mégis csak tűrhetetlen. Foghegyről válaszol, még mindig háttal. - Ezt sokan elmondhatják magukról. - Most fordul meg, hogy megnézze, mit akar a lány. Hangját persze azonnal felismerte, és a legszívesebben láthatatlanná vált volna, de már az illúziómágia sem segíthetett. Lebukott. Rápillant a kicsi kacsókra, meg a még kisebb pihés pamacsra elkerekedett szemekkel. Csodálkozása csak egy pillanatig tart, máris újra hátat fordít, hogy az italába temesse bánatát. - Olyanok is voltak, akik engem hagytak el. - Ezt már erős célzásként mondja, de nyomatékosításul még bele is mélyeszti tekintetét Laláéba. Értse csak, amit értenie kell. Nem nyúl a kis pihés után, csak szomorún nézi. Az ital megtette máris a hatását, az öregen eluralkodik a szentimentalizmus. - Csináljon vele valamit, a maga dolga! - Hát, igen. A tanerő elég tágan értelmezi a tanársegédi feladatokat. - Kérjek Önnek egy italt? Mit inna? -
|
|
|
|
Vér Lanetta INAKTÍV
Tancinéni offline RPG hsz: 278 Összes hsz: 2226
|
Írta: 2017. július 16. 21:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=690998#post690998][b]Vér Lanetta - 2017.07.16. 21:37[/b][/url] A lány felvonta szemöldökét a férfi reakciójára, kellett egy idő, mire rájött a valószínűleges értelmezésére a tanerőnek. - Én nem egészen úgy... - kezdett el magyarázkodni, majd inkább úgy döntött, hogy szavak helyett hagy beszéljen csak a madárfióka. Lala is a kacsát nézi a markában, így az úr szerencséjére a pillanatnyi meglepettséget észre sem vette, a feleletre viszont felkapta fejét. A szemkontaktus zavarba hozta, hátrált is egy lépést gyorsan, de ha Várkonyi nem szakította meg a szemkontaktust, akkor ő sem fogja. - A kacsák nem nők. - jegyezte meg. - Őt esetleg elveszíteni lehet, de nem hagy el senkit. - mondta, hiszen ő adta a tanárnak a jószágot, tehát azért csak ismerte, hogy mire képes és mire nem, még ha csak egy kiszámíthatatlan állatkáról is volt szó. - Hiszen ezt csinálom, visszaadom magának. - nyújtja ám a kicsi babát a férfi orra elé, tessen elvenni, az ővé, hát akkor óvja is ő, mert ha egyszer visszaveszi többen nem fogja Várkonyi látni, az is biztos volt. Az ital kérdésre csak kajánul elvigyorodott. - Hát ezért olyan harapós? Csak nem leöntött a garatra? - hajolt kicsit közelebb, hátha az alkohol szagát megérzi és akkor majd szavak nélkül is tudni fogja a választ. - Nem tudtam, hogy maci, ha iszik. Nagyon aranyos tetszik lenni.
|
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
|
|
|
Dwayne Warren INAKTÍV
officer friendly offline RPG hsz: 1645 Összes hsz: 3684
|
Írta: 2017. július 16. 22:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691008#post691008][b]Dwayne Warren - 2017.07.16. 22:04[/b][/url] Végzős bál Dr. Mácsai Zója a büféasztalnál Épp megfelelően majonézes, bár az ő ízlésének kissé túl tejfölös a franciasaláta. Ezen tűnődve meríti meg a garnélafarkat benne, jócskán, hogy borsó és almadarabkák is bőven belepjék. Majd újabb csere következik, a rákot a tányérra dobja, másik kézzel fölveszi a lecsupaszított szendvicskardot, a répákat pedig módszeresen elkezdi lepiszkálni róla. Mindezek közben egy fél lépést sem távolodik az asztal széléről, hiszen azon áll a söre, az ő egyetlen, hiába ingyen, de felbecsülhetetlen értékű SÖRE, amit őriznie kell. De a répát, na azt utálja. Egy férfi nem eszik ilyen formájú ételeket. Egy zöld libbenés - szoknyaszegély, virágillat. Cseppet megemeli az állát, épp csak a szeme sarkából látja a nőt, ennyiből is felismeri őt. Ő különben messze nem öltözött ki annyira, mint néhányan, egy kevésbé viseltes - tehát vállalhatóan koszos - farmer mellé szürke inget húzott, amit bűbájjal még ki is vasalt indulás előtt. Ha minden jól megy és a manók nem vizezik a sört, ezt az öltözéknek alkalmasnak találj ahhoz, hogy beboruljon egy árokba vele. Az üdvözlésre csak mormog, tele szájjal - időközben a inkrimináló zöldségeket. - Lehet. Ha el kell vegyülni. De nekem még nem kellett - kissé ránt a vállán - M'ér?
|
ISTP-T: a virtuóz
|
|
|
Dr. Mácsai Zója INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW offline RPG hsz: 519 Összes hsz: 1076
|
Írta: 2017. július 16. 22:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691012#post691012][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.16. 22:31[/b][/url] DwayneNézi a répákat, amelyek szép halomra gyűlnek a tányér szélén. Ő meg az a fajta, aki nagyon nem szereti a franciasalátát, de tényleg, borzalmasan nem, viszont imádja a répát, így egy kis ellenállás után a saját kis kardjával kezdi el felszúrni és a szájába tömbi a kis kockákat. Ha már majonézes saláta, akkor ő maga a károlyi salátát imádók klubjának elkötelezett tagja, de abban sincs répa, viszont igazán élvezetes a savanyú uborka és a tojás együtt. Főleg, ha terhes az ember. - Csak gondolkozom. Nem tudja megmagyarázni a legutóbbit. Nem álmodott, bár már nem biztos benne, de olyan valóságosnak tűnt. Azonban lehet, hogy mégsem volt valós, mert bár a fájdalmat, amit a nehéz szatyor okozott, érezte este is, de a férfi iránt nem azt érezte, amit szokott. Nem volt meg a szokásos erős vágy és feszültség, ami most is benne van, érzi, hogy szinte lüktet az egész teste Dwayne közelében. Mindig ezt érzi, most is, de akkor nem volt meg, tudja, hogy nem volt meg, pont ezt furcsállta akkor is, és pont ezért nem bízik magában. Talán annyira hiányzik neki a férfi, hogy már álmában is megjelenik. Olykor igen, persze, de nem olyan körülmények között, mint akkor. - Szeretem a répát. Teszi hozzá vigyorogva, most először felpillantva a férfire, megkeresve a szemét, szeretné, ha egy kicsit lazulna a kettejük közötti feszültség. Tudja, hogy ő okozta, de hiányzik neki a férfi, ezt viszont ki nem mondaná megint, ahhoz nem ivott még egy kortyot sem.
|
|
|
|
Várkonyi Zoltán Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. július 16. 22:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691014#post691014][b]Várkonyi Zoltán - 2017.07.16. 22:47[/b][/url] Bál Ruha- A kacsák valóban nem, maga viszont nagyon is. - A szemkontaktust megszakítja ugyan, de a szemrehányó stílust megtartja. Eljárt az idő és neki új tanársegédet kell találnia, hiszen Lala végzős. Jól megvoltak, mindennek ellenére. Fel kéne lélegeznie, hogy egy végtelenül idegesítő csitri kilép az életéből, mégsem érez örömet. Hiányozni fog neki a sok-sok csivitelés, a szemtelen beszólások, a kioktatás, aminek aztán büntetések sora lett a vége. Ezek is hiányozni fognak. Belé hasít a felismerés, kit fog ő ezután megbüntetni naponta? Mélyeket sóhajt, az ital kezdi elbódítani a tudatát. Mondata erősen kétértelmű, ami csodálatra méltó, hogy még félrészegen is ennyire vág az agya. Részint céloz arra, hogy Lanetta nő, részint, hogy elhagyta. Ezt így egy mondatba sűríteni, megspékelve egy nagy adagnyi szarkazmussal, briliáns megoldás. Odanyúl a kicsi kacsáért, aki figyelem felhívón csipked a durva bőrbe. Átveszi a lánytól, és egy pillanatra azon van, hogy a manóra bízza rá, de aztán meggondolja magát és leteszi a földre. Egy bűbájjal megoldja, hogy pár méternél többre ne tudjon eltávolodni, és védelemmel is ellátja, nehogy valaki rátaposson. - Megvan elégedve Kisasszony? - Szemei pajkosan csillognak az italnak köszönhetően. A kis jószág pedig elégedetten lebzsel körülöttük, kóstolgatva a fűszálakat. Miután a kacsa sorsa megnyugtatóan rendeződött, Várkonyi a lányra függeszti tekintetét újra. Vidáman legelteti szemeit a lány, sok mindent nem takaró, de fantáziát beindító ruháján. Lesiklik a bokáira, majd úgy deréktájon, majd feljebb megállapodik. - Aranyos vagyok? Ilyet még soha nem mondott nekem. Ezt most amolyan elbocsájtó szép üzenetnek szánja? Mi lesz velem maga nélkül? Lalácskáról nem is beszélve. - Láthatóan az ital megoldotta a nyelvét, azt is kibökte, hogy titokban a lányról nevezte el a kacsát, mivel az is pont olyan idegesítő tudott lenni, mint akitől kapta. - Mivel már felnőtt.. - fogja meg az asztal szélét, nehogy előre bukjon - igyon velem egy kupicával! -
|
|
|
|
Jonathan Gerhard Van den Bergh INAKTÍV
belgian prince offline RPG hsz: 113 Összes hsz: 825
|
Írta: 2017. július 17. 01:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691112#post691112][b]Jonathan Gerhard Van den Bergh - 2017.07.17. 01:24[/b][/url] - ¤ - Végzős bál némi Dante - ¤ -Egy bál olyan esemény, amelyről nyilvánvalóan nem hiányozhatok. Hogy az éppen őszi, karácsonyi, Valentin napi vagy akár végzős, az teljesen mindegy. A lényeg, hogy ki kelljen öltözni. Elegáns, karcsú vonaló talárt, sötét zakót, fehér inget és pezsgőszínű nyakkendőt viselek. Összeállításom az időjáráshoz képest meleg öltözetnek tűnik, azonban hűtőmágiával ellátott. Kellemes viselnem ebben a fülledtségben is. Egy rellonos lánnyal érkeztem. Jó ideig belém karolva vegyül velem, aztán csatlakozik pár barátnőjéhez. Nem is bánom annyira. Úgyis elfelejtettem a nevét. Látom, Dante nem messze teszi a szépet egy szőkének. Ő az, akit említett már párszor? Valószínű. Alaposan megnézem magamnak a párost és hamar megállapítom, hogy barátom is élt valamilyen praktikus bűbájjal. Egy rellonostól elvárható szerintem az ilyesfajta találékonyság. Amikor találkozik a tekintetünk, emelem felé a poharam, de nem lépek oda hozzájuk. Inkább hagyom magam leszólítani az egyik levitás évfolyamtársam által.
|
A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
|
|
|
Lepsényi Zalán INAKTÍV
offline RPG hsz: 213 Összes hsz: 1788
|
Írta: 2017. július 17. 12:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691137#post691137][b]Lepsényi Zalán - 2017.07.17. 12:27[/b][/url] GwenValami ilyesmiNa hát még mindig nem kedvelem ezeket a göncöket, de ma mégis kissé elfogadottabban húzom magamra az összes kényelmetlen ruhadarabot. Várom is, meg nem is. Nem szeretek ennyi ember előtt megjelenni, táncolni meg amúgy sem tudok valami csodásan, persze pont a táncpartnerem az, aki tökéletesen tisztában van, hogyan mozgok a keringők közben. Még a kapcsolatunk első felében táncoltunk együtt, mikor Gwen volt végzős. Hát most itt vagyok, eltelt ez az év is és ha nem épp fordított helyzetben, de ezúttal én vagyok az ünnepelt személy. Ez sokkal kevésbé tetszik. Nem tudom miért, én megvolnék mindenféle tánc és bál nélkül is, de mikor Gwen megtudta, hogy fontolgatom, hogy nem is fogok táncolni, olyan tekintettel nézett rám, amitől legszívesebben ásóval a kezemben sétáltam volna le a bogolyfalvi temetőbe megásni a saját síromat. Szóval nem jött be, úgyhogy itt vagyok és percek választanak el, hogy elkezdődjön a tánc. - Miért van deja vu érzésem? - kérdezem Gwentől elnézve a nagy tömegen. Érzem a tekinteteket rajtunk, nyelek egyet és próbálok ellazulni, elvégre minden ugyanolyan, mint Gwen bálján, csak kicsit idősebbek lettünk. Akkor még nem volt ennyire elmélyült a kapcsolatunk, de bevallom, nem hittem volna, hogy valóban az én bálomon is együtt leszünk még, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Akkor még olyanokat mondtam megszeppenve neki, hogy "nagyon szép vagy" meg minden csajozós dumát levágtam, ha jól emlékszem. Most már sokkal közvetlenebbek vagyunk egymással. Nincs szükség arra, hogy állandóan dicsérjem, mert tudja jól, hogy mit gondolok, avagy azt, hogy nem gondolok most sem mást. Gwen gyönyörű. - Mondjuk, akkor nem a Levita házvezetőjével táncoltam - nézek rá cukkolva őt. Ugyan mit számít, hogy most a házvezetőmmel táncolok? Én sosem tudtam rá úgy tekinteni, de ezt mondják meg az elsősöknek, másodikosoknak is, akik Gwent már HV-ként, esetleg HVH-ként ismerték meg. Meg kéne tanulnom még jobban magasról tenni az ilyen véleményekre, ami az átlagnapokon könnyedén sikerül, de a bálon egy kicsit kellemetlen.
|
|
|
|
Gwen L. Blake INAKTÍV
=^.^= Sóginéni offline RPG hsz: 589 Összes hsz: 12926
|
Írta: 2017. július 17. 14:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691144#post691144][b]Gwen L. Blake - 2017.07.17. 14:19[/b][/url] VégzősömruhaFurcsa itt lenni a végzős, nemsokára táncoló diákok között. Egyáltalán nem arról van szó, hogy idősnek érezném magam, hisz még csak most leszek huszonegy éves, de inkább házvezetőként kéne szemléljem a levitásaim táncát, mintsem nekem is táncolnom közöttük. Ez azért így már abszurdnak hat, nem? Mármint melyik diák táncolt a saját vezetőségi emberével? Szerintem sem sok, de nálunk most így alakult. Valamennyire zavar a dolog, mégis azt mutatja, hogy mennyire jó nekünk egymás mellett Zalánnal. Az én végzős bálomon is ő táncolt velem, most fordítva történik ez. A veszekedéseink ellenére is kitartunk a másik mellett, és ez boldogsággal tölt el. Pár napja felmerült, hogy a srác nem akar táncolni. Természetesen ezt nem hagyhattam, és olyan dologgal győztem meg, amit nem fenyegetésnek szántam, inkább tényként közöltem, illetve a pillantásom is sokat számított. Nem értem, miért ijed még meg tőle, de tetszik. Másik diák esetében fogalmam sincs mit csináltam volna, ha nem akar táncolni, nem mindenkire hat a nézésem. Vagy mégis? Levita HV-ként nem illene piros ruhát felvennem, viszont kötődöm még ahhoz a házhoz is, így maradtam egy fekete darabnál. Először majdnem elvetettem, mert felszedtem pár kilót, és ez látszik is rajtam, de voltak, akik meggyőztem, hogy nincs így. Már nincs sok hátra a táncig, mikor meghallom a párom hangját. - Remélem a bál után is ugyanolyan érzésed lesz – válaszolom mosolyogva, és egy puszit nyomok az arcára. Szerintem tudja, mire gondolok, ha mégsem… hát abban az esetben szívesen elevenítem fel a múltat. A többi ember is ugyanolyan elegáns, mint mi, csak ők nincsenek abban a helyzetben, ami minket különlegessé tesz. Látom Zalánon az idegességet, ha jól sejtem, őt tényleg zavarja a kialakult helyzet. Ajkamat beharapom, miközben felé fordulok. Mit kéne mondjak neki? Akkor ne táncoljon, és inkább menjünk le a faluba? Nekem illene itt lennem, sőt vehetjük kötelezettségnek is. Nincs időm a szavakra, ő nyitja ki újra az ajkait. Elmosolyodom a dolgon, ebben muszáj igazat adnom neki. Nem látszik rajta az előbbi idegesség. Jól rejtegetné, esetleg tényleg elmúlt már? - Akkor gondolom, az sem zavar, ha a házvezetőd szeretne csókot lopni – húzom még nagyobb mosolyra ajkaimat. Nem szoktam nagyon engedni az ilyesmit, mégiscsak házvezető-prefektus kapcsolatot kéne fenntartanunk a hétköznapokban, de jelen pillanatban barátnőként vagyok jelen az ünnepségen.
|
|
|
|
Lepsényi Zalán INAKTÍV
offline RPG hsz: 213 Összes hsz: 1788
|
Írta: 2017. július 17. 15:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691148#post691148][b]Lepsényi Zalán - 2017.07.17. 15:14[/b][/url] GwenValami ilyesmiHatározottan égve érzem magamat. A ruha, a rendezvény, hogy nekem ezen megint részt kell vennem és az, hogy a táncpartnerem nem csak a csajom, de egyben a házvezetőm is. Szerintem sokaknak inkább az utóbbiként tűnik fel és ezzel sajnos én is tisztában vagyok. Még mindig butaságnak tartom az egykori ötletét, huszonegy éves bombacsajsziról beszélünk, nem vén nyanyáról. Persze elfogadom a döntését, mert tudom, hogy mindig is házvezető akart lenni és valamilyen szinten örülök, hogy sikerült elérnie ezt az álmát, de ezt rohadtul nem tudom bemagyarázni a többi diáknak, főleg az úgymond "kicsiknek". A bál közeledtével gondolkoztam, hogy egyáltalán részt akarok-e venni a táncban partnertől eltekintve, de aztán fellógattak, hogyha nem teszem, akkor eltörik a nyakam. Aztán megfordult a fejemben, hogy másvalakit válasszak a táncnál, mert Gwen mégis csak más szerepkörben jelenik meg ma este, de csak Panka jutott eszembe. Más lányhoz nem is akarnék odamenni ezzel a kérdéssel, a gond csak az, hogy Pankához sem. Mit csináltam volna? Ha meglátom, abban a pillanatban elkap a szomorúság és a bűntudat, amilyen szemekkel néz rám a koreai. Szóval esélytelen ő is. Gwen tökéletes is, csak majd valahogy elviselem sok ránk vetülő szempárt, meg az esetleges interjúkat és beszólásokat. Továbbá, ha megtudná, hogy csak mert HV, ezért más partnert választok, akkor lehet megszabadítana egy fontos szervemtől. - Bárcsak olyan lenne - felelem egy sóhajtással, eléggé ideges hangon, de a puszira gyengén elmosolyodom egy pillanat erejéig. Jó lenne, ha minden rendben végződne, de azért én még mindig nem tudok túltenni az idegességemen, bárhogy is rejtegetem. Azt hiszem, most jönne jól egy csikk. A kezemben lévő koktél maradékát megiszom, aztán a poharat egyszerűen leteszem egy asztalra. Ahogy lenyelem az utolsó, sokáig ízlelgetett kortyot, megmondom neki a problémám gyökerét. Válaszán csak nézek, nem értem, hogy miért mondja ezt, mikor zavar, igen, nyomatékosítom, az az igazság, hogy tényleg zavar, hogy házvezető. Persze, ha csókról van szó... Adok erre a kimondatlan kérésére egy lágy és viszonylag rövid csókot, majd megint visszafordulok a tánctér irányába és magam előtt a füvet kezdem bámulni, illetve a kényelmetlen cipőm orrát. - Na mindegy - mondom az egész hülye táncolásra és inkább csak vállat vonok felette. - Majd lesz valami. - Hát valami biztosan, csak az a kérdés, hogy mi. Remélem eltanyálunk, vagy elvörösödöm, akár egy rák. Ideje falra festeni az ördögöt. Elhúzom szám sarkát és most végre sikerül felengednem a görcsölésből, egyszerűen elengedem az egész estét, bár Gwen jobban készült erre a napra szerintem, mint én. Összekulcsolom kezeimet és inkább felé fordulok. Nézem a szerelmemet hosszasan és ha már ez Gwennek is idegesítő kezd lenni, elvigyorodom. - Miért nem kék? - kérdezem a feketés tudja a fene, hogy milyen színű ruháját látva, aztán átkarolom a derekát és kényelmesen közelebb lépek. - Tudtam, hogy még mindig nem levitás a szíved, ezt nem is tudod kimagyarázni - húzom az agyát és végre már az én arcom is kevésbé befeszült. Szerintem ismeri a véleményemet erről. Nekem amúgy is mindig eridonos marad, így szerettem meg, abban a házban ismertem meg, úgyhogy ezzel nekem az égvilágon semmi bajom sincs. Bízzunk benne, hogy a ház többi diákja, vagy esetleg a tanárok sem fognak fennakadni ezen jobban, mint most én.
|
|
|
|
Révész Kornél INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre offline RPG hsz: 162 Összes hsz: 1522
|
Írta: 2017. július 17. 15:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691149#post691149][b]Révész Kornél - 2017.07.17. 15:33[/b][/url] Dwayne Warren- amikor épp senkivel sem beszélgetsz -- Nnna, megszívtátok. Végre nem nekem kell szenvedni! - Félig tele szájjal magyaráz egy ötödikes párosnak, akik épp lámpalázasan készülődnek a nagy táncra, showra, amikor mindenki árgus szemekkel csak őket bármulja, hogy mikor fognak már végre elesni. Egyébként a srác meglepő, már-már emberfeletti ügyességről és egyensúlyérzékről tesz tanúbizonyságot, na nem azért, mert szabadidejében tizenévesen világsztár légtornász, hanem abból kifolyólag, hogy halandó ennyire megpakolt ételestálat nem képes egyben tartani úgy, mint ő. Van ezen minden a hagyományos nyárstól kezdve a kaszinótojáson át a kétszersültig. A bámészkodónak az lehet a sanda gyanúja, hogy képes volt mindenből felhalmozni egy kicsit, ami az asztalon látható. Tök sima póló és viseltes farmer, csak azért nem fordították vissza a kapuból, mert tőle már mindenki megszokta, hogy Kornél egyszerűen ilyen. Örüljenek, hogy nem töktotál meztelenül, derekán egy felfújható sárga csibés úszógumival slattyogott be, mint egy nem túl tiszta pillanatában elsőre eltervezte. Szóval egyik kezében a tál, a másikban egy nyárspálca, amiről már félig leette a falatkákat, azzal gesztikulál, mint egy rosszul szituált, részeges karmester. - De chill, tök hamar túllesztek rajta, és csak pár napig fognak beszélni arról, ha nem sikerült tökéletesen egy lépés. - Révész Önbizalomtréner Kornél, aki vagyok... ugye. Persze nem hallgatnak rá, vagy legalábbis nem hajlandóak mutatni, hogy a srác szavai bármiféle hatást elértek volna. Csak a parkett felé menet összevillantott bizonytalan pillantás árulkodik arról, hogy mostmár legalább kétszer jobban izgulnak a koreográfia miatt, mint eddig. - És akkor ezzel meg is volnánk. Imádom a partikat. Dwaaaayne! - Az égben lengedező nyárspálca mutatja a hang forrását, miközben az embereket kerülgetve, a tál tartalmát annak felületén tartva a defenzor felé kanyarodik...
|
|
|
|
Gwen L. Blake INAKTÍV
=^.^= Sóginéni offline RPG hsz: 589 Összes hsz: 12926
|
Írta: 2017. július 17. 16:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691152#post691152][b]Gwen L. Blake - 2017.07.17. 16:08[/b][/url] VégzősömruhaÉrzem, hogy Zalánnak semennyire nincs kedve itt lenni. Aggódva nézek felé párszor, megértem a problémáját, azonban nem hinném, hogy ekkora feneket kell neki keríteni. Fordított esetben lehet ugyanígy reagálnék, ha az egyik tanárral vennék részt a rendezvényen, azonban így nem érzem át. Sóhajtva nézek rá, bármennyire próbálom oldani a feszültséget, nem sikerül. - Nem lesz semmi baj, minden úgy fog menni, ahogy kell neki – mosolygok rá biztatóan. Még én sem hiszem el szavaimat, kezd átragadni rám minden szó, amit hallok tőle. Nem szeretek parázni a dolgokon, általában a sorsa hagyom magamat ilyen esetekben, azonban Zalánnak ezt nem vagyok képes megtenni. Nem szeretem, ha kényelmetlenül érzi magát miatta. Azt szeretném, hogy boldog legyen. Cukkolására visszaszólok, bár nem pontosan azt a reakciót kapom, amit vártam. Néha képtelen vagyok kiigazodni a srácon, ami vitákat szül, de mindig megbeszéljük, és kibékülünk. Most sem rosszallásból hozom fel a csókot, valami ilyesmivel próbálom oldani a feszültséget, úgy tűnik nem sikerül. A végén kapok, egy rövid, de finom csókocskát, amit viszonzok, majd körbenézek kicsit. Sajnos nem érzem át, mit érez pontosan a levitás, viszont kezd sejtésem lenni, ami azért fáj a szívemnek. Már az elején tudtam, hogy nem fog tudni elfogadni felettesének, ez rengetegszer tudatosult bennem, viszont ezer százalékosan csak ebben a pillanatban. Komolyan el kell gondolkozzak a jövő évről, és a házvezetői posztról. A kapcsolatunk előbbre való, mint a hivatalos ügyek, hisz azelőtt lett a szerelmem, mint a prefektusom. Ez sok dolgot nyom a lantba, sokkal rosszabb lenne, ha magánszemélyként veszíteném el, mert egy poszt nem ér ennyit. - Ne aggódj, minden rendben lesz... de ha szeretnél, elmehetünk – ajánlom fel kicsit szomorúan ezt a lehetőséget. Pár perc van a táncig, de addig bármi megtörténhet, a varázsvilágban meg főleg, így hirtelen valami betegséget is elkaphat, mint a békülésünkkor. Mondatából mégis arra következtetek, hogy immáron leszarja. Ezek a hangulatingadozások kikészítenek rosszabb napjaimon, mert még a nőket tartják hisztisnek, meg másnak, ha valami hasonló történik. Közelebb húzom a hangját hallva, ez az a Zalán, akit megismertem és megszerettem. Őt nem érdekli mások véleménye, ahogy az sem, mi fog történni, mert a mostnak él. - Lesz. Letáncoljuk az egészet, aztán eszünk, bulizunk és szórakozunk, amíg el nem fáradunk, és megyünk aludni – vázolom a helyzetet. A tó partján tartják a bált, ami a falu szélén található, ezek tudatában nem engedhetem, hogy visszamenjen a kastélyba, mert fáradtan (és talán részegen), nem jutna el odáig, valamelyik fa tövében kifeküdne, és ott aludna. Felelős házvezetőként ezt vele szemben nem tehetem meg, és ekkor bukik el a nem kivételezős dolog nálam. Nem hiszi el, de nekem sem egyszerű kezelnem a kialakult helyzetet vele szemben, bármennyire is kedvező a helyzet számára, néha rosszul esik, mikor kivételezek vele. Elkalandozok a gondolataimban, megértem miért írta előző hónapban a cikket az Edictum, tényleg sokszor elbambulok, vagy álmodozom. Visszanézem a srácot, nem szólalok meg, kíváncsi vagyok melyikőnk bírja tovább. Én röhögöm el magam előbb, de ő sem marad le utánam sokkal. Ez az egyik legjobb dolog a kapcsolatunkban, képesek vagyunk egymáson nevetni, ha nem kéne, akkor is, bár erről szó sincs ebben a pillanatban. - Most már nem csak a barátom vagy, hanem a stylist-om is? Tetszik a többoldalúságod, legközelebb főzni is megtanítalak, hogy néha te lephess meg valamivel – ajánlom fel a lehetőséget, de abban nem sok köszönet lesz… számomra. Nem vitatnám a dolgokat sokáig, nem a főzés miatt szeretem Zalánt, legyen ennyi elég. – Levitás az, csak nem találtam tökéletes kék ruhát, és a fekete jobban megy a szemed színéhez – jó, ez kicsit hülyeség, de érti, hogy nem gondolom komolyan. Én is közelebb húzódom hozzá, ahogy az előbb ő tette, ezzel mutatva felé, hogy ne érdekelje senki véleménye. Eddig ő volt az „inkább barátnő vagyok, mint HV” elven, ez most se tűnjön el belőle. Megcserélődtek volna a szerepek?
|
|
|
|
Lepsényi Zalán INAKTÍV
offline RPG hsz: 213 Összes hsz: 1788
|
Írta: 2017. július 17. 17:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691156#post691156][b]Lepsényi Zalán - 2017.07.17. 17:11[/b][/url] GwenValami ilyesmiIrtó cuki a lány, hogy próbál nyugtatni, de ilyen esetben ritka, ha bárkinek is sikerül. Nem vagyok én színpadi bohóc és az átlagembereknek bizony görcsös pillanatokat tud okozni, ha formális táncot kell ejteni rengeteg néző előtt. Ha Gwen körülnéz, erről meg is bizonyosodhat, a legtöbb végzősön és azok partnerein látszik a feszültség és ez normális. Persze, ha olyan emberről van szó, amilyen én is vagyok, vagyis meglehetősen zárkózott és a figyelmet legszívesebben elkerülő személy, akkor az efféle alkalmak egy igazi hisztis pi... szóval hisztissé tudják változtatni és ez ellen még a barátnőm nyugtató szavai is csak annyit tudnak tenni, mint egy simogatás az acélpáncélon. - Szuper - mondom kétségesen, de legyen igaza, mert annak örülnék. Akkor most megnyugodtam. Ja, mégsem. Látom rajta, hogy inkább én rántom őt magammal és a hangulatommal, mintsem ő vidítana fel. Nyilván nem szándékosan teszem, de meg kell értenie, hogy nem az a fajta vagyok, aki szívesen mutogatja magát, főleg ilyen hacukában. Persze Ricsi, ő nagyon élvezné a táncot, nem is értem, hogy miért nem jött el, vagyis nem említette egyszer sem, hogy jönne a bálra. Az is lehet, hogy egyszerűen csak rossz érzésem van. Előfordulhat, hogy nem fog fényesen végződni az este, bolond vagyok, hogy hiszek a fejemnek, meg annak is, hogy minden baromságot kitalálok, aztán végül pont e hozzáállás miatt fogom elrontani az egész táncot. - Ja, nem kell, letáncolom, aztán meg bulizunk egy jót - felelem sokkal optimistábban Gwen felvetésére, hiszen most már nem akarnék elhúzni a helyszínről és tudom, hogy a barátnőm is akar táncolni és érte megteszem. Nem fogok neki csalódást okozni, hallom is már most a szomorúságot a hangjában, úgyhogy a továbbiakban inkább megemberelem magam és ha bár nem biggyesztek számba csikket, valahogy agyilag vidítom fel a saját agykérgemet. Francokat, nem leszek vidámabb, de Gwen kedvéért úgy teszek, mintha leszarnám az egész táncot. Egyetértően bólintok az éjszakára tett elképzeléseire és bár a koktélom elfogy időközben, tánc előtt nem akarok még egy pohárral inni. Az evésre megcsillan a szemem, majd megigazítom az öltönyömet, mert már azt sem tudom, hol gyűrődik rajtam. Bízok benne, hogy Gwen női szemeinek köszönhetően úgyis azonnal kiszúrná, ha valami nem lenne rendben rajtam, amit sok esetben idegesítőnek tartok, hiszen sokkal, de sokkal igényesebb nálam, mondjuk ez esetben lehet nem árt ez a nőies tulajdonsága. Összefont kezekkel várom, hogy végre valahára elkezdődjön a tánc és felmenjünk a kinevezett táncparkettre, de nem akar eljönni ez a pillanat és inkább visszatekintek a barátnőmre. Jobb őt bámulnom, mint a többieket. A helyzet mondjuk viccessé változik, én nézem őt, ő néz engem, mintha csak farkasszem játékot játszanánk, majd én nem bírom tovább és elröhögöm magam. Megemlítem neki a ruhája miatt levont következtetésemet, s végre feloldódik a hangulatunk. - Na hát azért nem kell túlzásokba esni. Ha én lennék a styleistod, úgy néznél ki, mint Lady Gaga a videóiban - utalok ezzel arra, hogy szörnyű az ízlésem, a ruhákhoz meg semmi közöm, főleg a nők terén. Nekem aztán teljesen mindegy, hogy mi van Gwenen, már vagy egy éve ezt hajtogatom, csak magáért öltözködik indulások előtt órákig. Ott tollászkodik a tükörnél, én meg már háromszor fordultam meg a hasamról a hátamra és fordítva az ágyán, mire végre eldöntötte, hogy mi a számára tökéletes kombináció, hozzáteszem, nekem mindegyik ugyanúgy nézett ki. De azt azért élvezem, hogy percenként dobálja le előttem a ruháit, majd veszi fel az újakat. - És tudod, hogy mi a gáz a főzéssel... egyszer már próbáltuk és megfogadtad magadnak, hogy soha többé nem engedsz még csak a tűzhely közelébe sem - elevenítem fel a pár hónapja történteket, mikor félméteres lángok csaptak fel a konyhájában. De mentségemre legyen mondva, eloltottam és senki sem halt meg. Ruha, meg szemem színe, megy fekete és nem kék... ez nekem már sok, teljesen belekavarodok és csak pislogok rá. Végül némi fáziskéséssel levegőt veszek és hagyom hozzám kúszni a szőkeséget. - Ahaaa, jóóóó... - Amúgy a fekete nem passzol minden színhez? Mert oké, hogy a hajam, a szemem barnasága és Gwen agya tökéletesen hasonlít a feketéhez, de szerintem a piroshoz és a kékhez is illik mondjuk egy fekete pánt, vagy tudja a halál. Ne menjünk ebbe bele, úgysem jönnék ki jól belőle. De itt az ideje romantikussá tenni az alkalmat. Eredetileg a tánc után szerettem volna megtenni, de talán most jobban alkalmát látom odaadni a barátnőmnek a neki vett ajándékomat. Elkezdek kotorászni a zsebemben, majd amint megérzem az apró tárgyat, Gwen felé fordulok, ezúttal már sokkal komolyabban. - Nem kaja, de talán ez is megteszi - mondom és még nem is sejti, hogy az ajándékra gondolok, ám pillanatokon belül előveszem a zsebemből a pici ékszert és Gwen csuklójára csatolom fel az általam szépnek vélt, de mégis szolid ezüstláncot. Tudom, hogy ha egy nő elvállalja a táncot, akkor a férfinek illik ajándékkal, esetleg rózsával fogadnia. Nos, én azért nem vagyok egy dráma hős, de azért kedveskedni akartam számára. Érdeklődve nézem, ahogyan szemügyre veszi az ajándékát, azt az apró nőies láncot.
|
|
|
|
Gwen L. Blake INAKTÍV
=^.^= Sóginéni offline RPG hsz: 589 Összes hsz: 12926
|
Írta: 2017. július 17. 18:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691161#post691161][b]Gwen L. Blake - 2017.07.17. 18:17[/b][/url] VégzősömruhaRosszul érzem magam, amiért most itt ülünk. Kezdetben nem így gondoltam erre, de Zalán érzései átragadnak rám. Semmi pénzért nem hoznám kínos helyzetbe, mégis azért ülünk itt, mert annyira szerettem volna. Sokszor mondták, hogy ne erőltessek rá dolgokat az emberekre, amit sokszor megfogadok, most mégsem tettem, és ez lett az eredménye. Nyugtatni probálom a barátomat, ami nem sikerül, talán még rontok is a helyzeten. Szavaira nem tudok, mit mondani, inkább kezét szorítom meg erősen, ebből mindent leszűrhet. Bátorításom nem más felé irányul, ezen az estén csak ő van számomra, minden percemet szeretném vele eltölteni. Ha valami rosszul sülne el, vagy baj történne, akkor magamat fogom okolni, hisz az én butaságomból adódna. Felajánlom, hogy lépjünk le, vagy meséljünk be betegséget a többi embernek, azonban ezt a lehetőséget visszautasítja. Válaszként megölelem, de ez nem olyan, mint a többi. Nem nehezedem rá teljes testsúlyommal, inkább karjaimmal erősen átfogom, hátha átragadnak rá a pozitív energiák. - Büszke vagyok rád – válaszolom suttogva, másnak erről nem kell hallania. Szavaim nem üresek, úgy érzek, ahogy mondtam. Dicséretre méltó, hogy ilyen helyzetben is itt van, és felnőtt emberként viselkedik. Utóbbi nem szokatlan, kettőnk közül ő a reálisabb, komolyabb személyiség, de most kiemelem ezt is. Néha zavar utóbbi jellemvonása, azonban akkor szokott ez megtörténni, ha én csinálok valamit, és elszúrom a dolgokat, ő pedig úgy reagálja le, ahogy személyisége engedi, gondolok itt a babás hülyeségre. Olyan dolgokat hozok fel bátorításképp, amiket majdnem annyira szeret, mint engem. A kajánál talán megtörik a jég, meglátom pillantásában a fényt, ami nevetésre késztet. Nem tagadhatná le magát, ha kajáról van szó, ő mindig a megfelelő helyen leledzik, legtöbbször a konyhámban. Ruháját kezdi igazgatni, amit szó nélkül hagyok, nekem kifogástalannak tűnik az öltözete, de ő tudja, hol kényelmetlen számára. Ezután kisebb játékba kezdünk, amit nem lehetetlen eldönteni ki nyer, lehet egyikőnk sem, mert mind a ketten elnevetjük magunkat. - Elég érdekes ruhákat aggatnak rá, bár abban az esetben inkább semmit nem vennék fel – nem is szeretnék belegondolni, mennyire kényelmetlenül érezném magamat azokban a göncökben, de rá kell ébredjek, ez az, amire most Zalánnak szüksége van. Nem, nem Lady Gaga ruháira gondolok, hanem a minket körüllengő hangulatra, ami sokkal jobb, mint az előző. Mindketten nyugodtabban várjuk a táncot, és már nem érdekel, ki mit gondol. Jobban szeretem a barátomnak ezt az oldalát, mosolyától az én szívem is boldogabb lesz, ezért lepem meg mindenféle jó dologgal, például ebéddel, illetve más örömteli perccel, mert az ő boldogsága számomra a legfontosabb, és jól esik ilyenkor látni. A főzésre visszatérve, az nem szó, hogy nem engedem a tűzhely közelébe. Az első és utolsó alkalom volt, mikor a kezébe adtam bármilyen konyhai felszerelést, az evőeszközökön és a tányérokon kívül. Lefagytam, mikor megláttam a hatalmas tüzet, jó, hogy Ő tudott reagálni, különben a háznak annyi lett volna, és nekünk is. - Nem is, mert ezen a házon nincs biztosítás. Majd Pesten megmutathatod, mit tudsz a serpenyővel, ha megyünk. Személyes kudarcként fogom megélni, ha egy rántottát nem tudsz elkészíteni – adom elő drámaian, és természetesen komolytalanul. Nem a főzési tehetsége miatt szerettem bele anno, ha így lenne, nem lennénk egy pár már évek óta. Ő maradjon az alvásnál, és másnál, amiben jó, én is ezt teszem. Elkezdek hadoválni a szeme színéről, és a ruháról, amit szintén nem kell teljes mértékig valósnak tartania. Még én sem tudom magamat komolyan venni ezen a téren, egyszerű oka volt ennek a ruhának a felvételében: tetszett és kész. Senki nem olyanban jelenik meg, amit utál, vagy taszítja. - Kis értetlenem – mondom neki, miközben legszívesebben a haját is összeborzolnám, de nem tehetem, abban az esetben a semminek bajlódott vele. A következő pillanatokban sem tűnik el a jókedv mellőlünk, de már nem mosolygunk annyira, legalábbis kezdetben. Zalán elkezd kotorászni a zsebében, én türelmesen várok, hogy mit hoz ki a helyzetből. Szavai még nagyobb hatással lesznek rám, majd meglátom az ajándékot a kezében. Bevallom, egy pillanatra másra gondoltam bármennyire is hihetetlennek hat az a dolog, de igazéból az emberek változhatnak. Egy pillanatra fejembe ötlött a gyűrű lehetősége, de a láncot meglátva, elvetettem az ötletem, és nem bánom. Nézem az ujjait, ahogy felcsatolják, majd mikor elhúzódik, szemügyre veszem a karperecet. Nem a legcsicsásabb darab, de ez teszi gyönyörűvé. Felpillantok a barátomra, majd vissza az ékszerre, és megint rá. Mit kéne most mondjak egy köszönömön kívül? Nem szavakkal kell kifejezni az érzéseimet, a tettek sokkal fontosabbak annál, de nem hagyhatom szó nélkül az ajándékot. Imádom, hogy tudja mit szeretek, milyen az ízlésem. Megkockáztatom, mindent tud rólam. Egy dolgot nem szeretek a barátomban: mindig miatta folyik le a sminkem, mert képes előcsalni az örömkönnyeimet. Ez alapjáraton jó dolog, megmutatja, mit érzek iránta, de annyit vesződtem ezzel a nyamvadt szemfestékkel, tusvonallal, szempillaspirállal, miegymással, hogy nem szeretném, ha lefolyna az este vége előtt. Kipislogom a könnyeket, szerencsére nem kerülnek a felszínre. Hálás, boldog, szerelemmel teli pillantásokkal nézek a velem szemben lévő személye, akiért bármit képes lennék megtenni. - Hogy lehetsz ilyen csodálatos? – kérdezem, és mielőtt válaszolhatna, befogom a száját egy hosszabb csókkal, mint az előző. Leszarom, ki néz, és ki nem, ki levitás és ki nem. Ha szeretem, hadd mutassam ki felé az érzéseimet. Karjaimmal még közelebb vonom, jelenleg tényleg nem házvezetőként vagyok jelen ezen az ünnepségen, hanem barátnőként, ha valakinek valami ellenvetése van ez ellen, szóljon nyugodtan. – Köszönöm – az érintkezés végén nem húzódok el tőle túlságosan. Szemeimmel az ő pillantását keresem, ha sikerül megtalálnom lágyan elmosolyodom.
|
|
|
|
Dwayne Warren INAKTÍV
officer friendly offline RPG hsz: 1645 Összes hsz: 3684
|
Írta: 2017. július 17. 19:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691165#post691165][b]Dwayne Warren - 2017.07.17. 19:02[/b][/url] Végzős Bál
Dr. Mácsaz Zója éééééééés RÉVÉSZ KORNÉL
a büféasztalnál
Jó, csak gondolkodott. Ezzel a végszóval újabb rákot merít meg a majonézes mártásban a farkánál fogva, majd jócskán megforgatja benne, amíg a ropogósra sütött bacon- köpeny teljesen el nem tűnik. Bár kognitív képességei egyelőre messze alkalmasak lennének a beszélgetés továbbfűzésére, Zója kijelentésével mégis lezártnak tekinti az eltűnő tetoválások témáját. - Nahhh... Amikor a nő a tányérja felé nyúl, ő azt nyomban elrántja, mindkét kézzel ráfogva a szélére, a hangja egy napok óta éheztetett farkaskutya morgása. A bravúros tányérdöntési manőver az egyetlen, ami megakadályozza a fasírtgolyókat abban, hogy jelentős velocitást szerezve a büféasztalon túlra repüljenek. Őt egyetlen, védtelen pillanatra nyűgözi le a mutatvány. Ez elég hozzá, hogy Zója neonszín kardja célba érjen a tányéron. Ó. Csak a répák kellenek neki. Akkor jól van. Hosszúnak tűnő ideig relatív csend honol közöttük, felverve a táncparkett zenéje és a környékbeli beszélgetés által. A rákkal a szájában viszonozza Zója pillantását, ellenszenv nélkül. - A bál után - szólal meg, miután kábé lenyelte a falatot - ha gondolod megbesz... A mondat a torkán akad. Felkapja a fejét. A rózsaszín kard pedig, mint egy katonai tisztelgés, emelkedik a magasba. - KORNÉL!
|
ISTP-T: a virtuóz
|
|
|