Frau Weißling
otthon

Késő van, túlórázott, de muszáj bepótolni a kihagyott időt. Az a néhány nap Annával feltöltötte, iszonyatosan boldog. Már a fél falu kifaggatta az esküvőről, látva a gyűrűt nem állták meg a kérdést. És igen, ő bizony férj lett, méghozzá Szombat Anna férje.
Babrál a zárral, majd halkan lép be a lakásba. Nem szeretné felébreszteni a csajokat, már ha Emma egyáltalán otthon van. Szerencsére meglátja, hogy a konyhában világos van, így szusszanva rúgja le cipőjét és dobja le kabátját a fotelra menet közben. Kezében egy kisebb csokor mezei virágot tartogat, egy becsületkasszánál vásárolta. Ezzel az aprósággal és széles mosollyal áll meg a konyha ajtajában.

Frau Weißling
otthon

Megáll az ajtóban, vállát a keretnek dönti és mosolyog kedvesére. Jólesően sóhajt fel. Egyszerre érzi meg az étel, valamint Anna illatát, és ez teljesen elbódítja. A nő mögé lép, arcát a nyakába fúrja és megcsókolja.
- Jó estét, kis feleségem - búgja a fülébe, mielőtt elhúzódna. - Hoztam neked - tartja fel a csokrot.

Frau Weißling
otthon

A csók alatt magához is öleli, és néhány pillanat alatt próbálja bepótolni a napot, ami alatt nem látta újdonsült asszonyát. Persze ez nem sokra elég, de kaja van, azt pedig nem hagyná ki.
- Éhen halok. Mondd, hogy van sörünk még - fordítja tekintetét a nő felé, miközben a mosogatóhoz lép és megmossa kezeit.
- Nincs itthon? Miénk az egéééész lakás?

Frau Weißling
otthon

- Na! Nem járok haza részegen. Tök más ott inni, mint itthon, munka után - vonja meg a vállát. Megvárja, hogy Anna is kész legyen a vacsorára, addig vesz elő tányérokat és evőeszközöket, hogy legalább ennyivel segítsen. Mert az asszony az asszony, nem bejárónő.
- Van pár ötletem - vigyorogva kacsint Annára.
- Mindenkinek eldicsekedtem vele, hogy elvettelek.

Frau Weißling
otthon

- Veled - bólint, hisz ez egyértelmű. Gondolatban pedig felírja a bevásárlási listára a rekesz sört, mert az bizony itthon nincs rendesen számontartva, így megesik, hogy innának, de nincs.
Hosszan hümmögve szaglálódik, és asztalhoz ül. Fáradt sóhaj hagyja el száját, de fantáziája már éltre kelt. Bőszen bólogat, az evőeszközöket kézbe véve esik neki a vacsorának, melyet sörrel öblít közben.
- Én se a faternak. Majd megtudják.

Frau Weißling
otthon

Eszik, iszik, és neki teljesen rendben van az étel. Bármit szívesen megeszik, amit Anna főz, most is rövid idő alatt elpusztítja az elé rakottat.
- Mi bajod? Ha ennyi fontos, írj neki. "Heló Nándi, képzeld, férjhez mentem. Üdv, a lányod". Tök egyszerű - értetlenül néz kedvesére két korty között.

Frau Weißling
otthon

Kíváncsian pislog kis feleségére, és megrázza a fejét amikor közli, hogy mindegy.
- Nem, nem mindegy. Gyere - feláll az asztaltól és kezét nyújtja a nő felé.
Ha engedi, bevezeti a nappaliba, ahol a kanapéra ülve ölébe húzza.
- Bánt, hogy nincs veled?

Frau Weißling
otthon

Figyeli a vörös reakcióját, le sem veszi róla tekintetét. Odafigyel rá. Jobbjával végigsimít arcán, ezzel a mozdulattal pedig egy vékony tincset a füle mögé tűr. Rámosolyog halványan.
- Nem ezt kérdeztem. Milyen volt így felnőni? Szeretnéd, ha másképp lenne? - kíváncsiskodik, hisz sosem beszéltek még erről komolyabban.

Frau Weißling
otthon

Rosszat érez Annát látva és hallva. Odabent a mellkasában, a szíve környékén. De nem enged utat neki. Hisz az a múlt, és nem is az a fontos, aki nincs, hanem aki van.
- Akkor a te álmod valóra vált - mosolyodik el. - Nekem ti ketten jelentitek a családot. Vagy hárman...?

Frau Weißling
otthon

- Előbb még beutazzuk a világot - vigyorodik el.
Semmi nincs, amire elcserélné az ilyen pillanatokat. Kezei a derekára csúsznak, ajkai pedig rabul ejtik a nőét. Gyengéd, de egyszerre határozott. Mint mindig. Öleli magához egyre jobban. És ez az a pont, aminél kikapcsol az agya, csak a vacsora előtt megbeszélt ötletet látja lelki szemei előtt lebegni.

Imádom a hosszú hétvégéket :3 hahó

Nekem ez most 5 napos

Húgom

Idegesen túr a hajába, ahogy átvágtat egyik helyiségből a másikba és elér a raktárba, ahol rekeszek, hordók, hűtők sorakoznak tele azzal, amit odakint árusítanak, valamint a manók használnak az ételek elkészítése során. Zavarja a nő jelenléte, az, hogy folyamatában őt bámulta és nem tud elvonatkoztatni az ismerős vonásoktól. Valahol látta már, tudja, de nem jön rá, hol.
Aztán mire visszafordul a kijárat felé, hogy kezébe vegye a papírokat, szembetalálja magát ugyanazzal a szempárral. Megakad rajta a tekintete, felvonja a szemöldökét és kezeit zsebre dugva mered rá.
- Kizárólag személyzet - jelenti ki.
Az ajtón egyértelműen olvasható a tábla, és nem is véletlen, hogy Nikolai ide menekül néha. Vendégmentes, csendes, és olyan a szag, mint egy borpincészetben.
- Mit akarsz tőlem? - kérdez rá egyből, ha a finomabb elzavarás nem működne.

Húgom

Egymást tanulmányozzák szó nélkül. Ráncolja a homlokát, szinte látszik, ahogy agytekervényei mozognak. Képtelen rájönni. Látta egyáltalán valaha? Találkoztak? Egy régi kaland? Megannyi lehetséges variáció fut át agyán, mialatt megtöri a csendet. Aztán érkezik valami kétes válasz.
Felvonja szemöldökét, mire a lány még több infót tol Nikolai orra alá. Szemei elsötétednek, összeszűkíti azokat. Ajkait összepréselve vesz mély levegőt. Mintha bombát robbantottak volna mellkasában. Dühös, legszívesebben belevágna a falba ököllel és leüvöltené a lány fejét, amiért anyja nevét merte említeni. Egyből tudja, az újságokban látta a szupersztár öcsikéje oldalán. Ő a húga. A másik.
- Ez a hely nem a te fajtádnak való, Loveguard - morogja.
Direkt hagyja figyelmen kívül szavait. Nem akar arról csevegni, hány csodálatos évet töltött velük Egrecky Emma ahelyett, hogy a két másik gyermekével törődött volna. Ez valami olyasmi, amit nem tud megbocsátani.
- Mit akarsz tőlem? Ha azért jöttél, hogy tesóskodjunk, hát felejtsd el. A bátyád orrát már betörtem a próbálkozásért.

Húgom

Egyáltalán nem tetszik a férfinak, amit Kenzie előad. Hergeli, direkt, tudja. Hasonlítanak, legalábbis ebben biztosan. Csak egy minimálisan kell ismerni az ellenség gyenge pontját, és oda kell szúrni a tőrt, aztán várni, hogy robbanjon.
- Nem vagy a húgom - sziszegi lejjebb, egészen az arcába hajolva.
Egyre jobban feszít a mellkasa. Hüvelykujjával észrevétlenül nyúl rá jegygyűrűjére, az valamelyest megkönnyíti a helyzetet és egy mély lélegzetvétel után könnyedén megragadja a lányt a csípőjénél fogva. Nincs ebben semmi olyan, a következő pillanatban a testvérkét a falnak nyomja. Két kezével a feje mellé vág ököllel, szinte fekete szemei égetően fúródnak a kékekbe.
- Anyád egy ku**a, lesz**om, kivel és mit csinál - morogja az arcába úgy, hogy most már egy cseppnyi érzelem sincs a hangjában.
Mindig is ez volt róla a véleménye. Emmával ellentétben Niko mindig is tudta, ki valójában az anyja. Hosszú pillanatokig mered azokba a gyűlölt szemekbe, melyek anyjára emlékeztetik, majd elengedi a lányt.

Húgom

Nehezen állja meg, hogy ne csináljon többet is. Van ez a téma, amiről jobb nem beszélni vele, mert könnyedén borul el az agya. Csakhogy Kenzie-nek fogalma sincs róla, milyen amikor elborul. Vajon tudja, hol töltött két évet? És hogy miért? Valószínűleg fogalma sincs, mire képes.
- Egy dolog, hogy az a boszorkány mit tett. Másik az, mit teszel Te. Undorító egy nőszemély vagy - érzéseit kifejezve fintorog, aztán kiropogtatja ujjait.
Utóbbi nem figyelmeztetés, egyszerűen feszültséglevezetés, pótcselekvés.
- A jó hírt? Mit? Hogy nagyobb szád van, mint gondolta? Jobb lenne, ha inkább arra használnád, amire máskor is. Ott látom a szád sarkában... - egyre nyugodtabban beszél hozzá miközben csípőjével az egyik hűtőnek dől.
- Most pedig takarodj innen, vagy kidoblak.
Kezeit karba fonva méri végig a lányt. Egyáltalán nem lát benne jóságot. Sem azt, amiért az öccse annyira imádja. Mert azt tudja, hogy így van, hangoztatta a sztárocska amikor találkoztak.

Húgom

Balázsra gondol annak érdekében, hogy ne ugorjon két percen belül a lány torkának. Mert legszívesebben azt tenné, nem foglalkozna azzal, hogy milyen nemű és hogy a testvére, egyszerűen el akarja hallgattatni. Szerencse, hogy az ilyenek le tudják nyugtatni, hisz nem hülye. Annára és Emmára is kell gondolnia. Ez a család nem ér annyit.
- Hát neked legalább megtanította, hogy legyél a lehető legnagyobb riherongy - mosolyodik el immár ő is ridegen.
Nem fogja a húga zsinóron rángatni. Abból elég volt néhány perc. Már rég ki kellett volna zavarnia, amikor még nem jött utána pofátlanul.
Aztán ujjai a karjára feszülnek, mikor meghallja az apjára érkező utalásokat. Újból neki akar ugrani, félig el is képzeli, hogy rakja be a hűtőbe, aztán szolgálja fel a népeknek sültként...
- Minden kártyádat kijátszottad? Akkor tudod, hol a kijárat - emeli fel az ajtó felé eső karját és megvárja, hogy a lány elhagyja a raktárat, ezzel együtt a légterét.
Ennyi érzelmi sokk mára elég volt. Hat szál cigaretta és talán jobb lesz.

Ez a nap túl gyorsan telik

*visziviszi*

Iiimádom Bent gyere, próbálj csak megütni. Meghaaaalsz

Lecsaplak, mint a taxiórát

Igazából mindenhogy tetszettem, valljátok be

Ennél nagyobb nem lehet *legalább tudja*

Úú egy szép lány

Szia Czetzner

Anna

Látszik rajta, hogy feszült és valami nincs rendben. Érezhető is, de a vendégek nagy része tudja, hogy felesleges rákérdezni, azzal csak hergelnék. Szóval alig várja, hogy vége legyen a napnak és hazamenjen, majd egy üveg sör mellett ellazuljon. Van kiút...
Fogalma sincs róla, mikor tervezi kedvese a hazaköltözést. Ebben a néhány napban szenvedett az ágyban, éjszakánként a párnáját ölelgette és nem tudta kipihenni magát. Már megszokta, hogy a Szombat lány ott szuszog mellette és az illata szép álmok közé ringatja.
Durcásan csapolja a sört a pultban, amikor Samu oldalba böki.
- Itt a feleséged - szólal meg mély hangján.
Erre felkapja a fejét és félbehagyja amit csinál, már majdnem megkérdezi, melyik...

Anna

Elmosolyodik amikor meglátja az érkezőt és valahogy sokkal jobban örül ennek a feleségnek, mint annak, akit valamilyen oknál fogva papírra vetettek. Végez a sörrel, odacsúsztatja a vendégnek és miután megtörli a kezét, már ki is lép a pult mögül, hogy egy könnyed mozdulattal karjaiba zárja Annát.
- Végeztél? - hajol kissé hátra, aztán kisimítja a haját az arcából.

Anna

Sóhajtva engedi el élete nőjét. Beszélniük kell, és felesleges lenne húzni az időt. Megrázza a fejét, majd mielőtt a nő odébb állna, kézen fogja.
- Indulok, Samu - jelenti be a munkatársának és a kabátjáért nyúl. Épp csak lecseréli a kötényt, már vezeti is ki Annát a hűvös éjszakába, a térre. Mert rá kell gyújtania ahhoz, hogy belekezdjen.
- Figyelj, van valami gáz...

Anna

Egyik kezében a cigarettát tartja, a másikkal pedig a finom női kéz után nyúl. Ujjaikat rutinos mozdulattal fonja össze. Hiányzott neki már ez.
- Elszúrtak valamit a minisztériumban. De nagyon - kezd bele. - Letámadtak azzal, hogy hogy képzelem, hogy még egy nőt feleségül veszek...
Szemöldökét felvonva fordítja fejét a vörös felé. Annának talán könnyebb lesz így, mint amilyen Nikonak volt amikor rátörtek az otthonukban.

Anna

A név hallatán elhúzza a száját. Az az esküvő egy nagy hülyeség volt és örül, hogy még időben meghiúsult. Legalábbis így hitte... Aztán ma megjelent nála valaki, aki majdnemhogy elhordta mindennek bigámiáért.
- Ma meglátogatott egy ember és azt mondta, papíron Szofia a feleségem. Amíg ez így van, te... - nem tudja befejezni a mondandóját.
Megint kezdi felhúzni magát. Kicsit rászorít Anna kezére és lehúzza a padra.