Anna

Rosszul esik neki, hogy fájdalmat okoz Annának. Mindkettejüknek rossz ez, egyedül az jelent egy kis megnyugvást számára, hogy asszonykája nem akad ki úgy, ahogy azt ő tette.
A cigaretta elfüstöl, a csikket a pocsolyába dobja a lábánál mielőtt közelebb húzódna a nőhöz. Átkarolja a vállát és közelebb húzva magához csókot nyom a homlokára. Tekintete a gyűrűkre vándorol.
- Remélem minél hamarabb eltörlik ezt a hülyeséget. Csak egy Frau Weißling lehet és az Te vagy. Majd...elveszlek újra.

Anna

Máris sokkal jobba kedve. Tudva, hogy ez a nő az övé, jóval kevésbé tűnik rossznak a helyzet. Mosolyogva öleli magához és lassan feláll, aztán felhúzza magához.
- Nem tudom, de tudod mit? Ne beszéljünk róla. Majd meglátjuk holnap. Menjünk haza és ünnepeljük meg, hogy megint otthon vagy. Nagyon hiányoztál ám - biggyeszti le ajkát kisgyerek módjára.

Boldog reggelt

És én vagyok a perverz...

Lexa

Dolgozik, szokás szerint. Igaz, lassan már megy haza, de még van elintéznivalója hátul. Így a keddi esti forgalom a másik kettőre marad, ő pedig csak akkor lép ki az irodából, amikor ezt hallja: Niko, keres valamelyik csajod.
Szemöldökét felvonva néz ki és veszi tudomásul, hogy nem hogy nem a csaja, de még nem is ismeri az illetőt, akihez odalép.
- Én lennék. Mit segíthetek?

Lexa

- Hallhattad, a csajom vagy - legyint, hisz neki teljesen mindegy, hogy öt perccel vagy tízzel marad tovább.
Kérdő nézi a lányt, aztán elgondolkodva dörzsöli meg a homlokát.
- Nem - válaszolja végül. - Az egészet nem, csak a lenti részt. Az körülbelül fele ekkora, önkiszolgálós - toldja meg a választ az igazsággal.

Lexa

Bólogat és mosolyog, már magától nyúl a kulcsokért, mielőtt a lány kérné, hogy mutassa meg. Ilyennek kell lennie egy jó vendéglátósnak, vagy mifene.
- Meg én - bólint vigyorogva és elindul a lépcsősor alatt megbújó lejárat felé.
- Azt szögezzük le mielőtt lemegyünk, hogy csak nagykorú, azaz tizenhét éves kor felettiek jöhetnek - torpan meg az ajtó előtt a lányra pillantva.

Lexa

Kezét ökölbe szorítva fogja vissza a nevetést, mikor szülei felügyeletet hoz fel a vendég. Akkor nincs más hátra, mint megmutatni, hol fog apucival bulizni.
- Ér, ér, legyen. Óvatosan a lépcsőn - figyelmezteti és előre megy, hogy mutassa az utat.
Le a lépcsőn, aztán a kis folyosón áll meg.
- Buliterem, hálószoba. Egy ágy, semmi több - ezért nem is oda nyit be, hanem a terembe, ami valamivel modernebb kialakítású, mint a fenti rész.

Lexa

- Vannak manók, de lehetőleg rakjatok rendet magatok után.
Nem híve annak, hogy a manókat szolgaként mindenre úgy használják, mintha robotok lennének érzések nélkül, néhány varázslatot elvégezni pedig a bulizóknak nem túl megerőltető.
- Csak ott lehet lejönni, de itt senki nem zavar titeket, az biztos - biztosítja a hölgyeményt, miközben végigjárja a helyiséget.
Minden tiszta és rendezett, szépen karba van tartva. Az italpult is tele van töltve, akár most is tarthatnának bulit.

Lexa

- Két hét múlva? Ha szerencséd van... - nem biztos benne, hogy szabad még ara a hétvégére a hely, de azért int a fejével, hogy menjenek vissza, fel. - Nézzük meg a naptárban. Péntek, vagy szombat?
Ha nincs más, amit lent megnézne a lány, akkor fel is vezeti egészen a pulthoz, ahol egyeztetni tudnak.

Lexa

- Rendben, nézzük - hümmögve keresi ki a dátumot a naptárban és némi számolás után felpillant.
- Szombaton este nyolctól tiétek a terem. A fizetés pedig... Tudnál valakit küldeni, aki már most betöltötte a tizenhetet? Alá kell írni egy nyilatkozatot és számlát - húzza el a száját.

Lexa

- Á-á. Küldd el vele az előleget - emeli fel mindkét kezét.
Esze ágában sincs elfogadni bizonylat nélkül a pénzt, nehogy aztán ő kerüljön emiatt bajba.
Niko egyébként ne vesz észre semmit abból, hogy mennyire nézik őket és miért, mert megszokta már a tekinteteket magán. Arról nem is beszélve, hogy meg sem fordul a fejében semmi olyasmi.

Lexa

- Akkor jó készülődést - mosolyog a lányra mielőtt intene búcsúzóul.
Igaz, még van ideje bőven, de a nőknél az is komoly gondot tud okozni, hogy milyen színű legyen a lufi. Meg a papírtányér.
Megvárja, míg ellép a pulttól, aztán újra eltűnik az irodában befejezni a dolgait.

Boldog hétfőt

Annyira nem

Hiányzik a kis nejem

Lexa

Niko az egész délutánt otthon töltötte, ágyban fetrengett és filmet nézett. Most is csak a fürdőbe ment ki, ahonnan kissé vizesen, egy szál melegítőnadrágban sétál vissza a szobába amikor kopognak.
- Megint? - húzza el a száját.
Már nagyon várja a feleségét haza, hiányzik az illata és a párna ölelgetése sem olyan, mintha a vöröskével tenné.
- Á heló! Kösz. Öhm... Van kedved bejönni? - átveszi a táskát, és máris odébb lép, hogy a kishölgy beléphessen nagynak nem mondható otthonukba.

Lexa

Szomorúan biggyeszti le ajkát és túr a hajába, miután becsukja a lány mögött az ajtót. Szép, szép, a kaja is biztos jó, de nem egy Anna érkezett.
- Mibe, hogy három szelet csokitorta? - vigyorodik el a szatyorra bökve.
- Kérsz inni? Enni? Épp most akartam nézni a következő filmet, ha gondolod, csatlakozhatsz - veti fel az ötletet a konyhába sétálva.

Lexa

- Remélem nemsokára elengedik - vonja meg a vállát. - Szar dolog, amikor alig tudtok találkozni.
Na nem akarja a lányt ezzel traktálni, de ki kell mondania. Végre valakivel megoszthatja ami nyomja a szívét.
- Háh! Mondtam - vigyorogva bontja ki a tortaszeleteket és egy nagy tányérra pakolja. - Remélem a sütimből nem kérsz. Van chipsem és ropim, meg cola - azzal a fejével a háló ajtaja felé mutat és előre is megy. Az ágyon ott hever mindenféle nasi, meg most már ő is.

Lexa

- Túl sokat vállal - vonja meg a vállát.
A kérdésre aztán megrázza a fejét a villája segítségével az első nagyobb falatot a szájába is tolja. Nyammogva telepszik az ágyra, a tévében pedig magától indul el a film.
- Asszem Star Wars - ráncolja a homlokát félig teli szájjal.

Lexa

Hangosan ropogtat a csaj, ő meg a saját rágásától nem hall szinte semmit.
- Kik? Még nem láttam - néz értelmesen rá, hisz nem ebben a környezetben nőtt fel, tévéjük is csak a napokban lett.

Lexa

- Szerinted hol láttam volna? - megforgatja a szemét és inkább visszafordul a tv, na meg a süti felé. Fél füllel pedig azt hallgatja, hogy mikor nyílik végre a bejárati ajtó.
- Csapvíz. Ha az megteszi... Tudod hol van csap.

Lexa

- Nem tetszik ez az új divat, hogy már az aranyvérűek is lesik ezeket a szarokat - húzza el a száját.
- Csak semmi alkohol. Ha Anna hazaér és meglát itt borozgatni veled...

Lexa

- Azt fogja hinni, hogy mi ketten - nem fejezi be mondandóját, a lány biztosan tudja, mire utal.
Annával pedig nem szeretne veszekedni feleslegesen. A kellő távolságot is megtartja, igazából rá se néz a vendégére.
- Ez nem a munkahelyem. De te nagyon rossz vendég vagy, nem elég a chipsem?!

Lexa

Nagyot néz a csaj hirtelen támadt önállóságára. Tekintete elkomorul, a sütit is lerakja az éjjeliszekrényre. Jó fej akart lenni, de azt nehezen viseli el, amikor a saját otthonában megpróbálnak irányítani vadidegenek.
- Most menj el.

Adrian

Nem sok közeli barátja van, de talán Adrit annak mondhatja. Ezért van most itt vele, hogy legalább kicsit támogassa. Azt nem tudja, pontosan mi történt, csak a sztori körvonalait. Az viszont tisztán látszik, hogy jól elintézte magát.
Kérdés nélkül lép oda elé a saját öngyújtójával és tartja a cigarettája alá.

Adrian

Biccent, majd a sajátját is meggyújtja ugyanazzal a lánggal. Épp kérdezni akarná, hogy mi merre hány méter, de Anna említésére elmosolyodik.
- Mondtam már, hogy hálás vagyok neked? Ha akkor nem lépünk meg, most mem Anna lenne a feleségem - vigyorog a barátjára.

Adrian

- El voltál veszve. Nem tudtam mondani - vonja fel szemöldökét egy kissé rosszalló pillantással.
- Te leszel az első - bólint. - Na de azt mondd, mi a szart műveltél magaddal, ember...

Adrian

- Kicsit mintha túlzásba estél volna - jegyzi meg.
Na de persze ki ő, hogy ítélkezzen? Nem is firtatja, nem faggatja, cigijét szívva ül le a sráccal szembeni székre.
- Amúgy meg szokj le.

Frau Weißling

Szabadnap. Neki is és Annának is. Eddig nem úgy néz ki, hogy kedvük lenne felkelni az ágyból, lustálkodnak azóta, hogy felébredtek. Ágyban reggeli és kávézás, meg az új tévé bámulása. És persze... Hát ennyiben merül ki a szabadnapjuk.
- Ne már - morog az orra alatt Niko, mert pihenésüket egy bagoly kopogása zavarja meg.
Kelletlenül, de kibújik Anna alól és ablakot nyit a csőrösnek, majd amint lecsatolja lábáról a levelet, elzavarja. Az ő neve áll a borítékon, elég hivatalosnak tűnik a dolog.
- Remélem ez nem az amire gondolok - sóhajt fel.