Boldog hétfőt

Annyira nem

Hiányzik a kis nejem

Álmaim nője

Nem olyan régen érkeztek a vörössel a fesztivál helyszínére. Rájuk fér a bulizás, a lazítás. Az itt eltöltött idő alatt már meglátogatták a büfét, ahol Nikolai rendesen kibélelte izmos hasát sült kolbásszal annak érdekében, hogy a hűsítő sör fogyasztása meg legyen alapozva.
Kézen fogja kis feleségét, aztán miközben a hajó felé terelgeti, a fülébe súg valami olyat, amit bőven elég Annának hallania. Sötét szemeiben megcsillan a vágy, de mielőtt a nő reagálna, maga elé engedi a felvezető lépcsőn. Na persze nem pusztán udvariasságból, ki is használja az alkalmat és szemügyre veszi a kilencven-hatvan-kilencvenet.
- Még egyszer ránézel haver, de betöröm az orrod - morogja közelebb lépve a sráchoz, aki úgy gondolta, hogy az ő kedve biztos kapható különböző dolgokra.
Legalábbis a nézéséből Niko ezt szűrte le, azt pedig nem tűri, hogy valaki így néz Annára. Az övé. Az ő felesége, nézzenek csak az ujjára.

Álmaim nője

Már azt is elfelejtette, hogy a napokban valami olyasmit intézett, amiről Annának se számolt be részletesen. Pedig illene, tudnia kellene róla, hogy lassan nem kell szabadnapot kérnie, sőt, dolgoznia sem kell, ha nem akar.
Akár a kis söröcskéje nélkül is tökéletesen jól érezné magát így, hogy látja Annát mosolyogni és gondolatai bejárják a helyszíneket elképzelés szinten. Lesz néhány napjuk arra, hogy mindent körbe...járjanak. Persze, csak ez jár a fejében amikor a nő fülébe beszél.
A hajón elég rámorrannia a srácra és az már húzza is fülét-farkát, Niko pedig ellazítja arcizmait és követi Annát a buborékok felé. Nos hát vannak dolgok, amik egyiküket érdeklik, a másikukat kevésbé. Lassan felvonja szemöldökét és körbenéz, megpillantja a medencét. Kaján vigyor terül el arcán.
- Inkább te nézz oda - szólal meg.
A következő pillanatban pedig egyik kezét a neje combja alá, a másikat a hátára csúsztatja és felkapja. Néhány lépéssel a medencénél terem, ahol vigyorogva dobja bele a vízbe kedvesét.

Álmaim nője

Könnyedén emeli fel kis feleségét és viszi a medencéhez. Mázli, hogy a legtöbben épp koktéloznak és a csókstandnál állnak sorban, így nem dobja rá az emberekre. Vigyorogva nézi végig ahogy elmerül és felbukkan, meg is nyalja ajkát a felbukkanó látványra. Pontosan ilyet szeretne látni egész hétvégén.
- Az volt a tervem - vonja meg a szemöldökét, és még rá is kacsint a nejére mielőtt egy laza mozdulattal ledobná magáról a pólóját.
Érzi magán a pillantásokat, de ő csak a vörös tekintetét keresi. Nem olyan hülye, hogy simán leguggoljon mellé, ugyan. Kicsit távolabb lépve beugrik mellé. Csurom vizesen, meztelen felsőtesttel bukkan fel, majd lassan megközelíti.
- Ez például egy helyszín... - mormolja a nő fülébe amint a háta mögé ér és átöleli.
Kis időre megállapodik a fülénél, aztán belecsókol a nyakába, és a felső pántját odébb húzva a vállára is nyom egyet. Kettejük közül határozottan Anna az, aki figyel a határokra.

Álmaim nője

Niko is tudja, Anna az, aki észhez téríti, amikor nem bír az ösztöneivel. Már amennyire ilyenkor észhez lehet téríteni. Felnyög a nő eltávolodására, és nem is engedi, hogy túl távol menjen. Visszahúzza a kezénél fogva, majd a medence széléhez tolja. Az imént kapott csókot háromszorosan adja vissza, hosszabban, mint az előző.
- Mindenki szeme láttára. Amiért lelocsoltál - durcásan vonja fel fél szemöldökét.
Egész olyan, mintha valóban haragudna, pedig sosem tudna Annára. Vonásai ellágyulnak, kivételesen megregulázza magát. Jobbjával finoman simít végig a nő arcán.
- Egy koktélt?
Meg sem várja a választ, odébb lépve kinyomja magát a medence szélén örömet szerezve ezzel a csajoknak. Megáll a napsütésben és megrázza a haját, majd a bárpulthoz sétál a lehető legjobb gyümölcsös ital reményében. Egy az asszonynak, és egy töményebb saját magának.

Álmaim nője

Egyszerűen imádja, hogy Annával így lehet szórakozni. Nem zavarba, hanem tűzbe hozzák egymást és minél tovább húzzák egymás agyát, az annál nagyobbat szól amikor megtörik a jég. Nem cserélné el ezt semmiért. Ahogy az látszik is, feleségén kívül más nő nem érdekli. Ők nézik és olvadoznak a napágyakon, a Weißling fiú pedig egyszerűen felszegett állal végigsétál a "kifutón".
Mosolyogva figyeli az idő közben medencéből megszökött Annáját. Két elég jól összerakott pohárral tér vissza és helyezkedik el a nő mellett.
- Féltékeny vagy? - nevet fel.
Vigyorog miközben felé eső karjával átöleli kedvesét és magához húzza. Puszit nyom a hajába és ajkaira, majd poharát koccintásra emeli.
- Igyunk arra, hogy nekik csak a bámulás jut. Meg az öklöm, ha úgy stírölik a se... feneked.
Anna kedvéért még vigyáz is a szájára. Elvégre az ember a felesége hátsóját nem seggként emlegeti, nem igaz?
- Amúúúúgy - nyújtja el a szót és az égre emeli a tekintetét.

Álmaim nője

A lehető legközelebb húzódik Annához és a koccintást követően a pohár tartalmát majdhogynem ki is issza. Ő, mint csárdatulaj tudja, hogy ebben a melegben a hűsítő italok igencsak kelendő árucikkek, és ez nem az a hétvége, amikor foglalkozniuk kellene az árakkal. Nagyon úgy áll, hogy lassacskán meg is indulhat a következő körért.
- Amúgy nemtom eleget hangoztatom-e, de szeretlek. Tudtad? - vigyorodik el.
Niko nem épp az a fajta férfi, aki túlzásba viszi az érzelmei kimutatását. Pedig képes rá, és ha vigyorog is teljesen komolyan gondolja.
Gyűrűzött kezével felesége gyűrűs keze után nyúl és finoman szájához emeli. Megcsókolja kézfejét, majd egy hirtelen mozdulattal a nyakán folytatja.
- Nincs meleged ebben a ruhában? - mormolja a fülébe.
Orrával megböki a nő fülcimpáját és újra a fedetlen részekhez tér vissza. Még jó, hogy a jégkockák kicsit hűtik...

Álmaim nője

De még mennyire, hogy tudja. A néha előtörő kételkedések mellett érzi, hogy Annának ő éppúgy fontos, mint fordítva. Nehezen ugyan, de megbarátkozott a gondolattal, hogy létezik egy ilyen nő, aki minden hibája ellenére is őszintén tudja szeretni. Azóta pedig azon van, hogy kiérdemelje őt lehetőleg élete végéig.
Beleborzong a nő szavaiba és érintésébe, tényleg csak egy hajszál választja el attól, ami a gondolataiban zajlik le. A nap huszonnégy órájából nagyjából huszonkettőben illetlen dolgokról fantáziál nejével kapcsolatban. Talán még az egészséges határokon belül.
Így, hogy a fejét már szinte keresnie kellett, a nem várt lökéstől vízbe pottyan. Szemét törölgetve, haját hátra simítva bukkan fel. Nem tud haragudni az asszonyra, de összeszűkíti szemeit és ajkait is összepréseli miközben elé úszik. Combjain támaszkodik meg.
- Legalább dobd le a felesleges ruhát és ugorj be mellém - forgatja meg a szemét rosszallóan.
Vizes tenyerei csattannak a nő combján - persze nem erőből csap oda -, és elhátrál egészen a másik oldalig, ahonnan egy pöttyös gumilabdát szervál.

Itt kell hagynom a nejem *100-as zsepivel beköltözik ide*

Kösz

Ombozit is csókolja az asszony

Gyönyörű feleségem

Huncut mosoly rajzolódik arcán. Az elmúlt percek hatása alatt van. Valahogy Annával mindketten úgy gondolták, nem lenne valami okos döntés a végzős keringőt megejteni. Törnének ott az étkészletek és borulna az összes pár, hát csinálják inkább, amihez értenek. Nem utolsó sorban pedig imádnak.
A helyszínre érve még magához húzza a vöröst egy pillanatra, és míg bal keze a derekán pihen, jobbjával megigazítja a kicsit összetúrt haját. Rávigyorog a nőre.
- Szerintem ez jobb volt, mint a keringő - jelenti ki nem törődve azzal, hallja-e őket valaki.
Egyébként is, aki ismeri, vagy látta már őket együtt, az tudhatja, hogy mindig izzik köztük a levegő. Néha pedig csak lelépnek és...mind tudjuk, a méhecske beporozza a virágot.

Álomkór
[ZÁRT]

Már megint balhéznak az asszonnyal. Az egyébként teljesen jól működő kapcsolatukat az apróbb viták szépen tönkre tudják tenni olykor-olykor. Mindezt néhány órára maximum, aztán mindig az a vége, aminek a következménye az az apró, egyelőre ebihalnak kinéző lényecske, aki miatt Niko felsétált a kastélyba Anna elé.
Nehezen viseli, hogy kis feleségének hosszú napjai vannak, nincs otthon vele eleget, ráadásul még terhes is - a legújabb csárdai pletykákból tudta meg, hogy apa lesz.
Egy szál vörös rózsával, korláton doboló ujjakkal várja kedves vörösét, aki késve ugyan, de beesik a megbeszélt randevúra. Nagy boldogan fogadja, majd tekintete elsötétül.
- Anna, babát vársz és egy; nem szóltál róla. Kettő; mégis hogy gondolod, hogy ilyen állapotban ilyen sokáig hajszolhatod magad? - hallatszik morgós, de szeretetteljes hangja.
Megpróbálja átadni kedvesének a rózsát, amit egész idáig az utolsó tüskekezdeménytől is megszabadított, ám az eridonos harcias. De mennyire, hogy az. Niko nem, hogy nem emlékszik semmire, nincs is mire, mert míg egyik pillanatban emelt hangon osztják egymást, a másikban feje koppan - feltehetőleg a kétszárnyú ajtóban - és hátratántorodását követően a földön köt ki.

Szép lányok, helló

Kis feleségem

Büszkén sétál kis feleségét magához ölelve. Büszke saját magára, meg arra, hogy övé a bál legszebb nője, és hogy az imént sokkal jobb dolgot találtak maguknak elfoglaltságként a keringőnél. Távolról sem érdekli, ki milyen véleménnyel van róluk, beszéljenek csak.
- Odinra, nekem van a legjobb nőm - hitetlenkedve ingatja meg fejét, miközben követi Annát a kinézett asztalok felé.
Jó az, amikor az asszony jól tud főzni és esetleg ágyba viszi a kávét meg a sört, de tökéletes az, amikor ő is az emberrel tart a nagy evések és ivásokban. Ha pedig asztalok és ivás, az biztosan evéssel jár.
- Nézd már! Süti - mint egy ötévesnek, úgy csillan fel a szeme.
Magához vesz egy tányért, telepakolja süteményekkel mialatt kedvese italt tölt magának. Egy kis ilyen, egy kis olyan, Niko pedig egyre éhesebb. Megnyalja szája szélét és visszasétál nejéhez, akire felvont szemöldökkel néz le.
- Te kis kérsz belőle?

Sonkás-sajtos rántotta volt végül

Annyi dolgom lenne, hogy inkább nem csinálok semmit... *inkább itt lógatja a lábát*

Hsz írás az én munkám xD

Holnap suli ._. *már most nem bír felkelni reggel*

A kölykömnek, nálunk csak egy hónap a nyári szünet csinálsz nekem reggel kávét? :3

szerencsétlen én ._.

És a dögöm szétrágta a fülesem, holnap azt is kéne szereznem... ._.

sajnos ezen az esélytelen, kilógnak az apró kábelei xD fél percre hagytam vele kettesben...

Heló off.

Anna

Minden jól alakult. Ez pedig ugyebár nem mehet így sokáig egy huzamban. Kell jönnie valaminek, ami elrontja az összképet, belerondít a boldogságba.
Egy kávéval és egy magazinnal ül a csárda irodarészében. Folyamatosan kortyolgat, az ott levő csendet csak a lapozás által keltett papírzörgés töri meg. Még nem híresztelte el, sőt, feleségének sem mesélte el terveit, de már bútorkatalógusokat vásárol és azokból szemezget. Az egyik szabad asztalrészen papírok is találhatóak, azokat nemrég tette félre. Átnézte, de nagyon át kell rágnia, mibe vágja a fejszéjét. Előbb egy teljes képet akar kapni arról, mire vágyik.
Szürcsölését az ajtó nyílódása szakítja félbe. Az egyik felszolgálóra tippelne, mégis Anna lép be a hátsó zugba. Niko szemöldöke felemelkedik, egyre magasabbra és magasabbra. Nem mintha nem örülne neki, hogy láthatja, de nem számított az érkezésére. Pláne nem ilyen állapotban.
Bögréje azonnal az asztalra kerül, ő pedig nejéhez fordul. Sápadtnak néz ki, rossz kedvűnek. Vagy inkább rémültnek? Teljesen mindegy, mert bármi is az, rosszul érzi magát ezt látva.
- Történt valami? - szegezi neki a kérdést egyértelműen aggódva.

Anna

A kapcsolatuk erős, mély, de azért nem érzi meg, mikor baj van. Az erős túlzás lenne. Ám amikor meglátja nejét, arcáról könnyedén leolvassa érzéseit. Megrémül, teljesen kiakasztja a látvány. Annyira, hogy képtelen felállni a székről és elé sietni, csak mereven figyeli közeledése alatt.
- Megijesztesz, mi az? - kérdez rá sürgetően.
Minél hamarabb tudni akarja a választ. Csak hát nem tud mire gondolni. Előrébb csúszik a széken, Anna szemébe néz. Ujjai közé fogja az ölébe ejtett, apró kezeket. Úgy veszik el tenyere alatt a nő törékeny keze, mintha csak egy hatalmas takaró lenne.
Terhes.
Megdermedve nézi tovább. Ajkai elnyílnak, füle zúgni kezd és egyre csak visszhangzik az információ a fejében. Nagy nehezen pislogni kezd és megnedvesítve ajkát szóra bírja magát.
- De hát az nem lehet. Biztos vagy benne? - hangja kissé keményebben szól, mint szánná.
Erre nem volt felkészülve. Az első pletyka után rájöttek, hogy mennyire jó a hír hamissága. Nem terveztek a közeljövőre családbővítést, egyelőre túl sok dolguk van ahhoz, hogy belevágjanak. Nem örül. És Annán is ezt látja.
Sóhajtva dől hátra, két kezével megdörzsöli arcát és hajába fúrja ujjait. Egyelőre képtelen bármit is mondani, talán inkább a feleségén a sor.

Anna

Hosszú másodpercekre fagy le a döbbenettől, aztán fejében elkezdenek cikázni a gondolatok. Ideges lesz egy pillanat alatt, de ahogy Annától elhangzik, biztos a helyzet. Ez pedig mindent megváltoztat.
- Francba - mormolja maga elé és újból, majd újból megdörzsöli arcát.
Feleségéről a mennyezetre pillant. Nem kell ahhoz ránéznie, hogy tudja, ugyanazt gondolja erről az egészről, mint ő maga. Ráadásul nem is a férfi az, akiben elkezdett egy élet fejlődni, az oroszlánrésze nem rá hárul.
Percek telnek el némaságban amikor végre összeszedi magát. Nem hiányzott ez a nyakukra pont most, amikor ő terjeszkedni akar, Annát pedig egy újságnál akarják alkalmazni. Ennek ellenére ha már megtörtént, meg sem fordul a fejében az a lehetőség, ami mindent visszaállítana a normális kerékvágásba.
- Jól van - bólint sóhajtva és közelebb hajol a nőhöz. - Semmi baj, megoldjuk.
Nem biztos abban, hogy jó szülők lesznek, de most nem ez az elsődleges. Jobbját a tarkójára csúsztatja és közelebb húzza magához, hogy homlokára hosszú csókot nyomjon.

Anna

Saját döbbenetén és rémületén csak Anna érzései tesznek túl. Talán ez az oka, hogy nem tud engedni idegességének. Az a dolga most, hogy feleségét összeszedje és mindenben támogassa. Emlékszik még, a múltkori esetnél mennyire örült. Ez most sem lehet másképp.
Nem engedi eltávolodni vöröskéjét, csak simogatja a tarkóját és homlokát a homlokának dönti. Ez most nem arról szól, hogy sírnak örömükben. Odabent egyszerre pánikol és érez boldogságot. Az ő felesége, életének szerelme a közös gyermeküket hordja a szíve alatt. Kérdésére elmosolyodik, majd hátrahúzódik. Feláll a székről és jobbját a nő felé nyújtja.
- Most? Hazamegyünk - elsődleges tervét választja, semmi jobbat nem tud.
Az a cél, hogy Anna magabiztosságot érezzen rajta. Ez mondjuk nincs, de színészkedni azt jól tud, talán sikerül megnyugtatnia nejét és biztosítani arról, hogy ezt ugyanúgy át fogják vészelni, mint minden mást.

Remek, a köszönés már megy