Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- A kortárs darabok a jelenkor problémáit dolgozzák fel és az alkotójuk még életben van, vagy legalábbis életben volt, amikor eladta a jogokat. Ez az egyszerű verzió. -sűrítette össze a szőke egyetlen mondatba, mert valahogy nem akaródzott most neki kiselőadást tartani a színdarabok mibenlétéről. - De igazad van, a többségük nézhetetlen. -ismerte be egy halvány mosollyal.
Szofia bár az élete nagy részét a színhát és a balett tette ki, mindössze egyetlen olyan alkalmat tudott említeni, amikor felállt egy darab közepén és sűrű elnézések közepette elhagyta a helyét; ez pedig kortárs volt. Innentől kezdve messzire elkerülte az ilyen jellegű előadásokat, legyen az tánc, vagy próza.
Kyle menekülőre fogta, a lány pedig nem tudta elfogadni a helyzetet. Nem azért, mert annyira borzasztóan önző lett volna, hogy a férfit egy számára kényelmetlen helyzetbe kényszerítse, pusztán azért, mert nem akarta őt ilyen könnyedén elveszíteni. Bármennyire is úgy tett Kyle, mintha nem történt volna semmi és ez nem jelentene semmit sem, ez egy hatalmas hazugság volt.
Másként viszonyultak egymáshoz, másképpen beszéltek és a rellonos már azt is megbánta, hogy a nagy bevonulásakor annyira lelkesen adott egy puszit a férfinek. Nem szabadott volna ezt a játékot elkezdeniük.
- Látom, csak fel ne bukj valamiben a nagy igyekezetedben. -szúrta oda a lány, bár nehezére esett, hogy ne mosolyodjon el a válaszon.
A reakciója elég volt hozzá, hogy a szőke hideggé és tárgyilagossá váljon. A férfi egyre távolabb került tőle, ő pedig sohasem kezelte túl jól a veszteséget. Egyetlen fegyvere volt, ez pedig a bezárkózás -most is ehhez nyúlt.
Kihúzta magát ültében, a kezeit az ölébe helyezte és összekulcsolta, miközben Kyle tekintetét kutatta.
- Nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni. -szögezte le rögtön, kissé rezignáltan. - De szerintem te is tisztában vagy vele, hogy ez nem ennyire egyszerű. Másként állsz hozzám azóta és baromira sajnálom, ha felzaklattalak a kérdésemmel. Hidd el, nekem nem okoztál álmatlan éjszakákat. -ironizált a szemeit forgatva.
Mert őt is felzaklatták a történtek, akár elhiszi a férfi, akár nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A kapucniját hátratolta, miközben befelé igyekezett a kastélyba és próbálta rendezni a légzését. A vizsgái kifejezetten jól sikerültek, most pedig hogy az apja kitalálta ezt a szünidei kiruccanást, szerette volna kiszellőztetni egy kicsit a fejét és átgondolni a dolgokat. Futott és közben egyáltalán nem érdekelte, hogy ki mellett suhan el, kitől fordul el, vagy kinek nem köszön. Nem figyelt az emberekre és semmi másra sem, csak robotpilóta üzemmódba kerülgette az akadályokat.
Dai már hosszú ideje kerülte és Sora sem igazán tudta megmagyarázni, hogy mi folyik a háttérben. A szőkéből nemkívánatos személy lett a fiú környezetében –legalábbis legjobb barátja nem tepert, hogy akár csak szót váltsanak egymással- és ezt egyelőre még nem sikerült feldogoznia. A rellonos már gyerekkorától kezdve Szofi mellett volt, minden aprósággal fordulhatott hozzá és csak neki köszönhette, hogy kijutott a kórházból. Most pedig parkolópályára helyzeték. És egy dühös nőnél nincsen rosszabb.
A kastély még többnyire aludt, miközben a szöszi átvágott a folyosókon az erkély irányába. Gondolkodnia kellett. Meg szerette volna érteni, a fiú miért hagyta őt ennyire cserben és közben Nikon is megállíthatatlanul pörgött az agya. Sohasem mondták ki igazán, mi is van kettejük között, még Szofi sem tudta volna megfogalmazni, de azt tudta, hogy az egyetlen biztos pont az életében, az egyetlen menedéke Nikolai. Nem beszéltek még erről, talán nem is igazán akarták bekategorizálni azt a valamit, ami közöttük van, de a pletykák már elindultak és Szofi néha úgy érezte, könnyebb volna beszélni róla, mint ezeket hallgatni.
Már akkor észre vette a fiút, amikor kicsusszant az erkélyre, de csak akkor szólalt meg, amikor mellé ért és háttal a korlátnak támaszkodott.
- Mit csinálsz itt? –halkan beszélt és a fiú arcát figyelte közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A gondolatai megállíthatatlanul csapongtak a férfiak körül, akik ebben a pillanatban az élete nagy részét kitették és bizonyos mértékben irányítani próbálták. Szofi volt a könnyen kezelhető lány, mióta kijött a kórházból, a lány, aki bármit megtett volna az apjáért. A lány, aki hazudott az auroroknak és folyton téves nyomra vezette őket, ha Victor Chenkovról, az ő tökéletes édesapjáról kérdezték. Mert a lány szemében egészen addig a pillanatig az volt, amíg ki nem találta, hogy a szünetet töltse az ő jobb keze, Caleb társaságában. Egy újabb férfi, aki irányítani akarja majd, csak mert az apja aggódik érte. Csodás.
Niko nem tűnt éppen felhőtlenül boldognak és ez a válaszán is megmutatkozott. Ha Szofi most egy kicsit érzékenyebb lett volna, minden bizonnyal a lelkére veszi, de ő itt az a fiú volt, akinek speciel szívesen hagyta volna, hogy irányítsa és hát… világ éltében fiúk vették körül. Megedződött már.
- Milyen harapós vagy ma. –jegyezte meg csak úgy mellékesen és követte a tekintetével Niko minden mozdulatát.
Halvány mosoly kúszott az ajkaira, ahogy a fiú megtámaszkodott vele szemben a párkányon és összefonta a kezeit a mellkasa előtt, elvégre ha Niko tartja a távolságot, akkor most emberére akadt. Szofi bár igyekezett, ezúttal egy kissé könnyebben viselkedett dacosan, mint általában. Hála a férfiaknak, akik azt hiszik, irányíthatják az életét.
- Túlélő vagyok! –biztosította mosolyogva a fiút és már lépett is tovább. - Úgy értettem, a cigizésen kívül miért vagy itt. Úgy meredtél magad elé, mintha… nem is tudom, gondolkoznál valamin.
Bár nem állt szándékában szemtelenkedni , azért nem bírta ki, hogy oda ne szúrja ezt az utolsó fél mondatot kissé gúnyos felhanggal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Semmit, felejtsd el! –hessentette el a dolgot a szőke.
Nincsen a legjobb formájában és szíve szerint most átharapná valakinek a torkát, de mivel úrinő és túlságosan előkelő helyet foglal el a szívében Niko, ezért most igyekszik megemberelni magát és nem a fiún levezetni mindazt, ami nyomja a szívét. Tulajdonképpen, ha belemenne ebbe a szópárbaj dologba az azt is vonná maga után, hogy feltétlenül be kellene vallania, miért is ennyire rosszkedvű. Ehhez pedig nem fűlött a foga.
- Tényleg nem fogok megfázni. Ígérem! –nevetett fel a szőke halkan.
Ostoba és betarthatatlan ígéret. A lányra legjellemzőbb. Folyton olyasmiket tesz, amit egyáltalán nem kellene –vegyük csak alapul a betegségét- és később mindenkinek fűt-fát ígér és mindenki hisz neki. Mert azt hiszik, kedves, meg szőke, meg naiv, meg kislány.
Először megfordult a fejében, hogy elhúzódik a fiú érintése elől és lerázza magáról a pulóvert, de végül megint az eszébe vési, hogy ostobaság lenne éppen Nikoval veszekednie. Elvégre, az utóbbi időben a fiú volt az egyetlen, aki tényleg nem bántotta meg őt… sőt. Szofi nehéz időszakot él, de ez nem mentség. Sohasem volt az.
Halvány mosollyal pillantott fel a fiúra és szorosabbra húzta magán a pulóvert, hogy beszívhassa az illatát.
- Most te fogsz megfázni. –jegyezte meg halkan, miközben kezeit Niko dereka köré fonta és fejét lehajtotta, hogy az arcuk, ami most éppen súrolta egymást, egy vonalba kerüljön.
Megmagyarázhatatlan módon odáig volt ezért a fiúért. Bármit képes lett volna feladni érte és ez a gondolat megrémítette. Soha, senki iránt nem érzett még csak hasonlóan sem és tudta, ha a másik rellonos eltávolodik tőle, rettenetesen fog fázni, függetlenül attól, hogy hány pulóver van rajta.
- Szívesen korrepetáltalak volna. –ajkába harapva kuncogott fel a mondat végén, de a folytatás egy csapásra elvágta a nagy jókedvét. - Rajtam? Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Ha veszekszem, az nem ilyen. –vetette oda foghegyről.
Nikoval lenni többet jelentett neki, mintsem hogy veszekedéssel akarja tölteni, ezért is léptek túl ezen a fázison olyan könnyedén. Szofia alapállapotban már régen figyelmen kívül hagyta volna a partnerét, akibe egyébként sem akart belefutni, de ezt a tényt komolyan befolyásolta, hogy ezúttal a fiúval hozta össze a sors. Tulajdonképpen Niko hálás lehetett volna neki.
Szofi reggel kapta meg az apja levelét, amiben beosztotta a szünidei programját és rögtön ezután Dai keresésére indult, aki jó szokásához híven megint nem tartózkodott sem a klubhelyiségben, sem sehol Szofi közelében.  Milyen meglepő…
- Gondolod? –vonta fel a szemöldökét a lány ez-most-felhívás-keringőre stílusban.
Mert ha így lenne, hát ő szíves örömest ledobja magáról a kölcsönpulóvert és bebizonyítja, hogy igazi hős meg minden.  De jókislány volt, nem akart ellenkezni Nikoval és elfogadta, hogy a férfiaknak szüksége van rá, hogy azt gondolják erősebbek, mint a mellettük álló nőszemély. Szofi ezúttal megadta ezt az örömet a rellonosnak.
Jól esik neki az ölelés és már előre fél tőle, hogy el kell engednie a fiút. A kapcsolatuk valami olyasmi volt, ami sokkal több, mint azt szavakkal meg lehetne formálni. Szofia keze megfeszült egy pillanatra a fiú derekán és fejét a vállának döntötte. Ők összetartoztak és ezt nem kellett kimondani ahhoz, hogy tudják. Elég volt érezni azt, amit ebben a pillanatban érzett és tudta, hogy sohasem akarja elveszíteni.
Niko habozott, ez pedig feltűnt neki. Megfeszült, amíg hallgatta a magyarázatot és nem szólt bele, ugyanakkor egy kicsit, ott mélyen legbelül fájt neki. Fájt, hogy Niko azt hiszi, többet kell nyújtania a szőkének, mint amennyi ő maga.
- Ez ostobaság. –mondta ki végül néhány másodpercnyi túl mély csend után. - Szeretek veled lenni így is és úgy is szeretni fogom ezt, ha… így alakulnak a dolgok. Azért vagyok melletted, aki vagy, nem pedig azért mert elvárásaim vannak a jövővel kapcsolatban. –elhúzódott a fiútól és óvatosan megsimította az arcát, hogy ezzel kérje: nézzen rá végre. - Mit gondolsz, mire van szükségem? Mit kellene adnod nekem magadon kívül? –jelent meg egy óvatos mosoly a lány arcán, miközben nem engedte el a fiút. Nem bírta volna elviselni a távolságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Izgatottan készült a szobájában a mai estére. Elővette a kis fekete ruciját, aminek minden nő szekrényében megtalálhatónak kell lennie, a legcsinibb fekete tűsarkúját és a haját laza hullámokba rendezte, miközben a tükörképét szidta, aki hirtelen elfelejtett sminkelni. Egyszóval enyhén szólva feszülten indult el az esti randira, de ehhez képest minden a lehető legjobban alakult.
Bár szívesen megnézte volna Nikot, miközben ezt az egészet megrendezte, mert szinte teljesen biztos volt benne, hogy megérte volna. Nem az a típusú férfi volt, aki minden második nőt romantikus vacsorára invitál és Szofi azt gyanította, hogy mélyen legbelül nagyon kényelmetlenül érezte magát olykor.
Niko kezébe kapaszkodva ment fel Szofi a szobába és ezúttal nem zavarták olyan apróságok, mint hogy túl sokat ivott és esetlegesen kapaszkodóra lenne szüksége, mint legelső alkalommal. Most kivételesen többnyire józan volt –bár nyilván a részeg énje volt a nem megszokott-, miközben besétált a szobába, majd megfordult és figyelte a fiút.
Bármennyire is szerette volna, nem tudta elengedni azokat a dolgokat, amik éppen megtöltötték az agyát és nem hagyták aludni. Dai, az apja… Caleb. Mert hogy azt a kevés időt, amit a kastélyon kívül szándékozott tölteni, most megoszthatta vele.
- Engem az emeleti szoba sem zavar. –jegyezte meg, mintegy mellékesen. - Nagyon jól nézel ki, egyébként. –tette még hozzá egy halvány mosollyal, de nem lépett közelebb a fiúhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A szőke elengedte a témát és nem próbálta meg tovább bizonygatni, hogy igenis képes önállóan is vigyázni magára, bekötni a cipőfűzőjét, meg úgy általánosságban életben maradni. Ennél most sokkal fontosabb dolgokat kellett megvitatniuk és Szofi szíve minden egyes mondattal egy kicsit megszakadt. Ebben a pillanatban sokkal törékenyebbnek és instabilabbnak tűnt mindaz, ami köztük van, mint bármikor máskor. Holott sohasem állt biztos alapokon, ha őszinték akarunk lenni.
Szofi hagyta elcsavarni a fejét, miközben más férfi is volt az életében és mindaz, amit Niko adott neki, tökéletesen megfelelt. Ez lett a legfontosabb dolog az életében, az egyetlen biztos pontja, a személy, akiért mindent eldobott volna magától.
Fájt neki, hogy Niko ennyire elveszve és reménytelennek érezte a helyzetet és szörnyen fájt, hogy feladta volna. Szofi sohasem adta volna fel őt és ebben a pillanatban pontosan tudta, mit kell tennie, mert most igenis ő volt az erősebb kettejük közül, függetlenül attól, melyikük kapna előbb tüdőgyulladást odakint ácsorogva.
- Majd lesz! –emelte fel kissé ő is a hangját. - Itt vagyok neked, itt vagyunk. Nem egyszerű, senki sem mondta, hogy az lesz, de én nem fogom hagyni, hogy ez befolyásoljon. Nem vagy egyedül, ezt mind nem neked egyedül kell megteremtened, érted?
Niko elhúzódott tőle, neki pedig szörnyen fájt. A levegő bent akadt és bármennyire is igyekezett legyőzhetetlen lenni, most át kellett karolnia magát, ha nem akarta, hogy darabokra hulljon. A fiú kezéért kapott, nehogy elmenekülhessen előle és kihúzta magát.
- Nem, most nem hagyhatsz itt. Így nem! –a szőke talán még sohasem volt ennyire határozott. - Mondd meg, ki vagyok én neked? Mert én tudom, hogy te a legfontosabb ember vagy az életemben és én nem fogom ezt feladni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Niko újra és újra előhozakodik a témával, Szofi pedig egyszerűen nem tudja, hogy miért kell mindig itt kikötniük. Ő már elmondta az erkélyen, hogy hogyan is érez a vele szemben álló férfi iránt, aki ma este a lehető legromantikusabb és legtökéletesebb vacsorát hozta össze, amit egy nő csak kívánhat magának.
Megforgatta a szőke a szemeit és végre valahára közelebb lépett Nikohoz, de nem túl közel. Az a része még nem érkezett el az estének, bár tagadhatatlanul közel van. Szofi már így is ezer dolgon aggódott és Nikolai folyton újra meg újra emlékeztette rá, mennyire törékeny is kettőjük jövője.
- Komolyan megint azt akarod, hogy neked menjek?
Akkor az erkélyen a lánynak komolyan megfordult a fejében, hogy valami nagyon naggyal és nehézzel fejbe csapkodja a srácot, akiért néha úgy érzi, életét adná, máskor meg egészen úgy tűnik, hogy csak az egyikük maradhat élve ebben a kapcsolatban. De a szőke elég sötét körökben mozog ahhoz –hála az apjának-, hogy tudja, pontosan mik is azok a módszerek, amivel túlélhet, szóval nem aggódik.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcán a bókra és tett még egy lépést a fiú felé. Utálta magát, amiért nem volt képes annyira élvezni ezt az estét, amennyire szerette volna, ezért érkezett most is a kérdésre egy kicsit kedvetlen válasz, miközben elfordult Nikotól és felmérte a szobát.
- Dehogynem, az egyikük komoly ajánlatot is tett. Saját lakása is van, meg minden. –célozgatott kissé csípősen, miközben hátralesett a válla felett és igyekezett a lehető leghitelesebbnek tűnő arckifejezést elővenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Szofi talán még sohasem volt ennyire kétségbeesett és sohasem félt ennyire attól, hogy elveszíthet valakit, aki ilyen fontos szerepet játszik az életében. Kerülgeti, még gondolatban sem akarja kimondani, de soha, senkit nem szeretett ennyire, mint ezt a fiút itt. Mégsem gondolhat rá így, akkor már túlságosan mélyen kötődne hozzá és csak még sokkal nehezebb lenne, ha a fiú feladná. Mert a szőke nem fogja, ő sohasem engedné el Nikot.
- Ez teljesen rossz felfogás. Ezerszer visszaadtál már nekem mindent pusztán azzal, hogy mellette vagy. –fúrta tekintetét a férfiébe, mielőtt az el akarna menni.
Nem akar arról beszélni, milyen nehéz volt a kórházban, utána pedig a terápián. Nikonak fogalma sincsen róla, hogyan szakította el az anyja az egyetlen embertől, akit igazán szeretett, hogyan hazudott ennek az embernek –az apjának- az érdekében az auroroknak. Nem tudhatta, mert nem mondta el neki, hogy Dai apja volt az, akire apjaként tekintett, mert az igazi folyton menekült és azt sem tudhatta, hogy milyen nehéz volt az anyja elöl menekülnie, aki nem hitt benne. Mert a szemében a lánya örökre egy testi-lelki roncs marad, az a szőke, megtört lány, akit szanatóriumban látott, mikor először meglátogatta. Őt, az igazi Szofit csak kevesen ismerhették és ezek egyike Niko volt.
Ezért kapott utána a szőke, mikor távozni készült. Mert nélküle senki sem volt. Egy elveszett, magányos ember, aki mellett ebben a pillanatban Nikon kívül senki sem állt. És most ő is ott akarta hagyni. Nem engedhette. Szofi pedig végre képes volt határozottan fellépni és a sarkára állni.
- Miért akarod, hogy én mondjam ki? –sütötte le a szemeit egy pillanatnyi habozás után. - Szerinted nem vagyunk azok? Mert szerintem mi ketten ennél sokkal többek vagyunk. De igen, ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor egy pár vagyunk. –biztosította végül a fiút még mindig a kezébe kapaszkodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ne legyél ennyire biztos benne. –vigyorodott el a szőke.
Dai mesélhetett volna róla, milyen veszélyes is tud lenni Szofi, amikor kihozzák a sodrából. Már ha még lett volna bármi kapcsolata is a lánnyal, aki gyakorlatilag mellette nőtt fel. Elég sokat és sokszor harcoltak egymással, a legapróbb dolgoktól kezdve a legkomolyabbakig. És általában a lány volt az, aki hamarabb kijött a sodrából, mint kellett volna.
Bár Szofi csak viccnek szánta, talán csak egy kicsit oda szeretett volna szúrni a fiúnak, arra nem számított, hogy Niko ennyire magára veszi a dolgot és máris robbanni fog. Más körülmények között a lány máris visszavonulót fújt volna, most azonban ő sem volt éppen a helyzet magaslatán. Érzelmileg labilis volt és kissé talán hisztis. Egyébként ebből a durcázásból sohasem lehetett volna vita.
- Nem szeretem, ha megmondják, mit tehetek és mit nem. –fordult lassan a fiú felé és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. - A párod vagyok, nem a tulajdonod. Miért ne beszélgethetnék bárkivel, akivel akarok?
A szőke nehezen viselte, ha megpróbálják keretek közé szorítani és Niko most éppen azt csinálta. Megpróbálta irányítani őt és megmondani mikor, kivel, hol és mit tehet. Szofi nem egy tárgy volt és nem egy kisállat, akinek parancsolni lehet. Ha így lenne, akkor most éppen leült volna, majd pitizik egyet, nehogy a gazdi dühös legyen rá.
Ez a lakás téma bekattant Nikonál, azóta ezen pörgött, hogy ott az erkélyen kimondták, mi is van közöttük. A rellonost nagyon hidegen hagyta, hogy a fiúnak van-e háza vagy bármije egészen addig, amíg ott áll Szofi mellett, de ezt képtelen volt elfogadni. Szofi pedig ezt a makacsságát nem tudta megérteni.
- Tudod mit? Lehet, hogy utána is megyek! –ilyen az, amikor két hisztis összetalálkozik. A lány a táskájáért nyúlt és az ajtó felé lendült. - Köszönöm a vacsorát!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szofi nem akart reagálni, amikor Niko emlékeztette rá, hogy a tulajdona. Kezdjük ott, hogy tényleg beszélt egy sráccal, aki tőle tudakolta meg, merre találja az állomást, de ennyiben ki is merült a kettejük kis románca. Ennek ellenére a szőke nem tervezett magyarázkodni, miért is tenné? Őt senki sem irányíthatja, nem egy agyatlan báb, vagy egy neveletlen kislány.
Niko ujjai az övére fonódtak és Szofia felszisszent, ahogy átkulcsolta a csuklóját, de ennél komolyabban nem adta jelét annak, hogy fájna, amit a fiú csinál, vagy hogy esetleg megijedt volna. Megedződött már. A szíve mégis hevesebben kezdett verni, ahogy Niko visszahúzta magához, de konokul felszegte a fejét.
- Fájdalmat okozol. –sziszegte vissza a kedvese arcába és összecsattantak a fogai.
Vele nem lehetett játszani, nem lehetett kontrollálni és főképpen nem lehetett megijeszteni. Erős lány volt, talán törékeny, de annyi mindent élt már át, hogy a legkevésbé sem volt képes meghunyászkodni. Hogy Niko ráhozta-e a frászt? Rettenetesen. De ezt nem láthatta, mert a szőke tudta, hogy ez részben az ő hibája és a bűntudata felülírta a kitörni készülő dühét.
A lány feje koppant a falon és egy pillanatra lehunyta a szemét, nehogy a könnyek utat törjenek maguknak. A fiú közelsége sohasem zavarta, kifejezetten vágyott rá, de ebben a pillanatban bekapcsoltak a túlélő ösztönei és bármit megtett volna, hogy kiszabaduljon.
- Nem vagyok a tulajdonod! –ismételte meg vicsorogva a lány, miközben a csuklóit rángatta abban a reményben, hogy esetleg a férfi lazít a szorításán. A fájdalom végigcikázott a testén minden egyes apró mozdulattal és a könnyek elfutották a szemét, bármennyire is titkolni próbálta. -  Bántani akarsz? Akkor tedd meg!
Szofi közelebb hajolt a férfihez, már amennyire a béklyója engedte és tekintetét az övébe fúrta. Testük szinte teljesen egymáshoz feszült és a lány a lelke mélyén készen állt rá, hogy megvédje magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Niko ujjai a csuklóján fájón égtek és kész lett volna bármit megtenni, hogy kiszabaduljon. Nem az a típus volt, aki könnyedén pánikba esik, de most tényleg megijedt. Nem a férfitől és még csak nem is attól, ahogyan a falhoz préselte, sokkal inkább attól, hogy mit képes kiváltani Nikoból egyetlen rosszul megválasztott mondattal. Elvégre ő csak viccnek szánta és talán kissé dacos volt, de semmiképpen sem gondolta komolyan és nem hitte, hogy a másik ezért majd ilyen hevesen fog reagálni.
Teste a szőkéének préselődött és Szofi igyekezett legyűrni a kétségbeesést, mert az volt a lehető legrosszabb opció ebben a helyzetben. Az agya kikapcsolt és automatikusan sorra vette, hogy merre és hogyan tudna elmenekülni, ha esélye nyílna rá. A szanatórium és a kihallgatások velejárója.
Visszatartotta a lélegzetét és mereven a fiúra függesztette a tekintetét. Megijesztette az, amit a szemében látott. Szinte biztos volt benne, hogy képes lenne őt komolyan bántani és végtelenül hosszúnak tűnő ideig el is hitte, hogy meg fogja tenni. Látta, amikor minden megváltozott és volt egy röpke másodperce levegő után kapni, mielőtt a szemeit elfutották volna a könnyek.
A csuklójára nehezedő nyomás hatására összekoccantak a fogai, de tartotta magát. Nem sírt, nem borult ki és nem esett kétségbe. Csak lehunyta a szemeit, amikor a férfi ajkai megtalálták az övét és valószínűleg hevesebben viszonozta a csókot, mint az eredetileg szándékában állt volna. Előrébb hajolt, annak ellenére, hogy a csuklói még mindig a falhoz voltak szegezve.
Bármennyire is nehezére esett bevallani, még a tulajdonképpeni fizikai erőszak sem tudta megváltoztatni az érzéseit Niko iránt. Egyre jobban és jobban vonzódott hozzá. Nem tudta gyűlölni azért, amit tett. Akarta őt, mindenestől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szünet magával vonzotta, hogy az anyja végre eresztett a pórázon és már nem akarta kartávolságon belül tartani. Ellentétben az apjával, de ez már egy másik történet. Végre hazautazhatott és újra engedték táncolni –miután az orvosai biztosították az anyját, hogy nem fog visszaesni és még csak az sem valószínű, hogy spontán elájulna egy próba alkalmával. Tehát ismét itthon volt és érezte, hogy él.
Ebben a pillanatban kevésbé, tekintetbe véve, hogy körülbelül tizenkét órája volt talpon –és színpadon– és táncolt. Haját húzta már a szoros konty, a dressz idegesítette és a balettcipőtől minden áron meg szeretett volna szabadulni, de hősiesen kihúzta magát és újra meg újra végigcsinálta a koreográfiát. Amikor végre szünetet kapott a színpad szélén állt egy pillanatig, keze a csípőjén és vennie kellett néhány mély levegőt.
Valószínűleg kissé kiesett a gyakorlatból. Egy röpke pillanatig habozott, mielőtt lejött volna és a székekre hajított vizesüvegéért nyúlt volna. Nem ült le; tizenkét óra ide, vagy oda, neki a tánc volt az élete és nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy ellustuljon, ehhez túlzottan maximalista volt.
Az apja ezúttal nem küldte utána Wardot, hogy őrizze minden egyes lépését, elvégre Oroszországban volt, teljes biztonságban az ő keze alatt, mégis miféle rossz dolog történhetett volna vele? A karjain lévő foltok már meggyógyultak, ennek ellenére, mikor ledobta az innivalóját belebújt egy fekete pulóverbe és lehúzta az ujját. Beidegződés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szofi leült az egyik székre a lányok mellé és átvetette egyik lábát a másikon. Volt még legalább öt perce szusszanni egyet, mielőtt ismét visszatáncolhat a színpadra, hogy aztán újabb néhány órán át kínozza a lábaimat és még élvezze is. Kicsit olyan ez az egész, mint a függőség. Ez vezetett el a betegségéhez is az orvosok szerint, de ők nem érthetik. Fogalmuk sincsen, milyen az, amikor felteszed az életed valamire, amit ráadásul még szívesen is csinálsz.
Ennek ellenére meggyőzték a szőke anyját, hogy a körülmények –az apja, a tánc, a színház, a bentlakásos iskola– mind az ő egyetlen kicsi lánya ellen vannak és éppen itt lenne az ideje, hogy maga mellé vegye, eltiltsa az amúgy szökésben lévő apjától –mert hogy olyan gyakran találkozgatnak… – és mindentől, ami fontos neki. Valószínűleg a szőke ezért nem kedvelte egyik terapeutáját sem.
Jeleztek, hogy ideje lenne visszahúznia a hátsó felét a színpadra, ő pedig felsóhajtott és anélkül lökte ki magát a sorok közül, hogy szétnézett volna; elvégre ez nem ez zebra! Ennek eredményeképpen a befelé suhogó gyakorlatilag magával rántotta a törékeny kis szöszit is.
- Ezt nem hiszem el! –szisszent fel és óvatosan ránehezkedett a bal bokájára, ami most valamilyen érthetetlen okból kifolyólag –talán mert az előbb maga alá csavarodott– nem annyira akart megfelelően funkcionálni. Felpillantott a férfire és még azelőtt, hogy közölte volna, hatalmas rajongója emlékeztette magát, hogy már a színpadon kellene lennie. - Itt mások is közlekednek, tudom, hihetetlen. –vetette oda és visszacsüccsent a székbe, ahonnan indulni tervezett.
Nyilvánvaló volt, hogy következő tíz percben nem nagyon fog sehová sem menni, nem hogy táncolni. Felhúzta a lábát és óvatosan megnyomkodta a bokáját. Irigyelte a színészeket, nekik nem kellett megfeszített tempóban tizenpár órákat letáncolniuk és bár más körülmények között egyáltalán nem haragudott volna a férfire, most fáradt volt, nyűgös és szeretett volna már hazamenni és letusolni végre. Rettentően rossz kombináció. Azért összeszedte magát és valamivel barátságosabb hangnemet igyekezett megütni.
- Sajnálom, rosszul indítottam. –ismerte el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szőke első felindulásból talán hevesebben reagált, mint illett volna. Jó, talán mondhatjuk, hogy kifejezetten hisztis volt, de mentségére szóljon a hullafáradtság legutolsó lépcsőfokán egyensúlyozott éppen. A férfinek valahol mélyen meg kellett értenie a lányt, elvégre pontosan tudnia kellett milyenek is azok az érzékeny, hisztériás művészlelkek.
Ennek ellenére Szofia visszafogta magát és inkább magába fojtotta a kitörni készülő szitkok áradatát. Kifejezetten kulturáltan viselkedett és még valahol a lelke mélyén ő maga is meglepődött rajta, hogy mennyi önuralma van.
Szóval csak összeszorította a fogait és lehuppant, hogy megnézze, a bokájának vajon mennyire van elege az egész napos kiképzésből. Nos, szerettek volna már ők is hazamenni. Hónapokig könyörgött az anyjának, hogy eljöhessen és ismét táncolhasson, most pedig, hogy végre itt volt már emlékezett, miért is érezte néha szenvedésnek a napokat.
- Persze, túlélő vagyok. –mosolyodott el halványan és összekaparta magát, majd a férfi felé nyújtotta a kezét és függetlenül attól, hogy az elfogadta, vagy sem, bemutatkozott. - Szofia Chenkova!
Mert ő nagyon jól nevelt lány, az anyukája tanította, meg minden. Bármennyire is nem ez jött le első körben a férfi számára. Ha ismerte volna a szöszit, értékelte volna, hogy ilyen szépen béke jobbot nyújtott, meg minden.
Hosszú ideje most először folytatott hosszabb csevejt oroszul, mármint az apján kívül bárki mással, ennek ellenére a szavak mindenféle nehézség nélkül jöttek. Bármennyire is küzdött az anyja, hogy távol tartsa ettől a helytől.
- Igen, balerina vagyok, de gondolom ez egyértelmű. –pillantott le a ruhájára, épp amikor az ajtó csapódott és a nő vészesen gyors tempóban közelítette meg a férfit. - Azt hiszem, megjött a felügyelőtisztje. –nevetett fel halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Valószínűleg mindkettejük múltjában elég sok sötét folt volt, amiről legalább egymásnak illett volna beszélni, de Szofi a lehető legmélyebbre temette el magában az érzéseit és még Dainak sem nagyon nyílt meg az apjával történtekkel kapcsolatban. Nem mesélte el sohasem, hogy milyenek voltak a kihallgatások, hogyan érezte magát közben és utána és arról sem beszélt, hogy milyen volt a szanatóriumban egy rakat másik beteg emberrel. Mert a szőke egyáltalán nem tartotta magát betegnek és mégis arra kényszerítették, hogy lásson másokat, igazán betegeket elveszni.
Most pedig nem volt hajlandó ismét elgyengülni, vagy éppenséggel Nikora haragudni. Mert túlságosan szerette a fiút, még ha nem is mondta ki soha és mindemellett nem okolhatta a történtekért. Szofi hibázott.
Ahogy Niko megszakította a csókot a nyomás Szofi csuklóin szűnni kezdett és ő szinte azonnal magához húzta a karjait, abban a reményben, hogy a férfi nem látja meg a saját ujjai nyomát a karján. Lassan, felváltva dörzsölgette a kezét és figyelte, ahogy a másik elhúzódik tőle. Szerette volna megnyugtatni, szerette volna azt mondani, hogy minden rendben van és nem haragszik, de képtelen volt rá. Nem haragudott, csak éppen torkán akadtak a szavak.
Némán figyelte, ahogy Niko felpillantott rá és elveszett kislánynak érezte magát. Az agya úgy reagált, ahogyan az sokk után elvárható. Úgy érezte, a saját testén kívülre került és képtelen kontrollálni a történéseket. Csak állt és a fejében ezernyi gondolat kavargott egyszer.
- Nem gyűlöllek. –szólalt meg végül meglepően tiszta hangon. - Képtelen vagyok gyűlölni téged.
Kissé lassú léptekkel ment közelebb a férfihez és telepedett le vele szemben a padlón. Nem volt biztos benne, hogy mellé szeretne ülni. Még egy pillanatnyi időre és egy mély levegőre volt szüksége.
- Csak szeretnélek megérteni. –fejét Niko térdének támasztotta és egy pillanatra lehunyta a szemeit. - Kérlek! –tette még hozzá halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Niko itt volt, mellette. Az ujjai a hajába túrtak és a lány szívverése lassulni kezdett. Némán hallgatta végig a fiú történetét és közben semmiféle érzelmi reakciót sem mutatott. Az elmúlt pár perc eseményei megviselték, ez az érzelmi hullámvasút neki már túl sok volt. Válaszokat akart, hát megkapta, most pedig nem tudta, hogyan is kellene éreznie. Nem azért, mert hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vettek az érzései Niko irányába és még csak nem is azért, mert felkavarta mindaz, amit elmondott –bár kétségtelen, hogy ennek is komoly szerepe volt a helyzetben–, sokkal inkább azért, mert ő képtelen volt így megnyílni.
Az egyetlen barátja, aki gyermekkora óta ismerte Dai volt és még ő sem tudott semmit arról, mi is történt a szanatórium alatt a szőkével. Persze, az egy teljesen más jellegű kapcsolat. Mégis, hiába volt Niko ennyire őszinte, ez Szofit talán sokkal jobban megrázta, mint az várható lett volna.
Kifújta az eddig bent tartott levegőt –észre sem vette, hogy lassan a fuldoklás határára jutott– és egyáltalán nem nézett a fiúra, akit, mint azt már bevallotta magának, mindenkinél jobban szeretett.
- Ugye tudod, hogy nem megoldás, ha mindezt magadban tartod? Ez nem egyedül a te problémád, Niko! – kissé rekedten beszélt, az események kezdtek kiütközni rajta.
Szemei elnehezültek és a gondolatai elkalandoztak. Időre volt szüksége, hogy feldolgozza mindazt, ami ma este történt –kifejezetten kellemes estének indult, ha már itt tartunk– és egyelőre még nem döntötte el, hogy ezt a fiú közvetlen közelében akarja-e megtenni, vagy a saját szobájában. Egyedül.
Bár ő volt kíváncsi, ez a teher mostmár az ő vállát is nyomta. Pedig neki bőven elég lett volna a saját elbaltázott életével és családjával foglalkozni! Mégis, egy kapcsolat erről szól nem? Hogy támogatjuk egymást akkor is, amikor az szinte lehetetlennek tűnik.
Felemelte a fejét, hogy Niko szemébe nézhessen, hangja nem volt erősebb a suttogásnál.
- Szeretném, ha tudnád, hogy ami most történt nem csak a te hibád volt. Nem okolhatod magadat és nem várhatod el, hogy gyűlöljelek, amikor nekem is elég komoly szerepem volt ebben az… egészben. –int körbe jelzésként. - De nem szeretném, ha megismétlődne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A szőke lány a sarkán billegett és kritikus szemmel méregette a kínálatot. Elgondolkodva érintette mutatóujját az ajkaihoz és közben cseppet sem foglalkozott vele, hogy vőlegénye minden bizonnyal az idegösszeroppanás szélén áll valahol a háta mögött. A vásárlás, mint olyan nem tartozott Niko kedvenc elfoglaltságai közé, ezt Szofi hamar leszűrte -körülbelül három másodperccel azután, hogy bejelentette: kellene néhány bútor az új lakásba. Bár a fiú nem volt kifejezetten lelkes, a szőke hajthatatlannak bizonyult és kihasználva tagadhatatlan előnyét -egyszerűen csak nő- fél órával később már Budanekeresd egyik bútoráruházában álltak.
Ez volt egy órája és Szofi azóta sem hagyta elmenekülni élete értelmét. Mindent megfogdosott, mindennek megpróbálta elképzelni a helyét, mi mihez passzol. Egyszóval abszolút női szemmel nézegette a kínálatot és mindennek Niko volt a szenvedő alanya.
Nagyot sóhajtva pillantott hátra a férfire, hátha még éppen jó kedvében találja valahol egy ágy tetején -ennek kifejezetten kevés volt az esélye... nem az ágyon fekvésnek, a jó kedvnek.
- Gondoltál már rá, hogy szükséged lenne egy állólámpára? -intett a fejével a szemközti fal mellett sorakozó világításra.
Önkéntelen mozdulat volt ugyan, de Szofi megmasszírozta a csuklóját és lejjebb húzgálta a kabátja szegélyét. Biztos, ami biztos alapon. Azóta az este óta folyton ezt csinálta és bár igyekezett elkerülni Niko előtt, most mégsem bírt magával.
Bűntudatosan vezette félre a pillantását és csúsztatta a zsebébe mindkét kezét. Ez a mai kis túra valahol egy bosszú is volt, bár tagadhatatlan, hogy bútorokra mindig szüksége van az embernek, ha pedig végül nem vesznek semmit, akkor legalább némi tapasztalatot sikerül szerezniük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A szőke persze tisztában volt vele, hogy túl messzire ment a lámpás dologgal. Ajkaira halvány görbület telepedett, miközben Niko tanácstalansága átcsapott felháborodásba. Valahol, a lelke mélyén Szofi teljesen meg tudta őt érteni, de esze ágában sem volt ezt kimondani.
A lány sohasem volt túl jó a lakberendezés témában -ennek több oka is lehetett, de most maradjunk abba, hogy egyszerűen túlságosan nő. Minden apróság lekötötte a figyelmét és elterelte a céltól, amire összpontosítani kívánt. Ez volt az oka annak is, hogy megakadt a lámpák között, holott gyakorlatilag minden hiányzott még. A fiú javaslata persze ésszerű volt, fel kellene állítani egy fontossági sorrendet. Ágy, konyha, nappali... Na, ez hiányzott a szőke mentális kis listájáról. Már régen elveszítette egyébként még azt a listát is. Túl sok dolog kötötte le a figyelmét egyszerre és hirtelen úgy tetszett, igazából mindenre szükségük lenne.
- Oké, igazad van! -ismerte el egy mártírsóhaj kíséretében. - Csak elkalandoztam.
Azt már nem tette hozzá, hogy sokadszor a mai nap folyamán, ahogyan azt sem, hogy valószínűleg így fogják átvészelni a vásárlás procedúrát. Nem akarta ráhozni a frászt Nikora, aki valószínűleg már egy életre megbánta, hogy a szőkét magával vitte.
Szofi a jobbját előhúzta, a fiú keze után nyúlt és lassan indult meg a konyhai berendezések irányába. Ha egy kicsit szemfülesebb lett volna, bizonyára tesz valamiféle megjegyzést a főzéses dologra, de most teljesen hidegen hagyta. Annyi minden volt itt, amire figyelnie kellett.
- Szóval... mit is szeretnél egészen pontosan? -pillantott fel Szofi a vőlegényére.
Elvégre Niko otthona lesz, ő pedig csak és kizárólag azért volt ott, hogy segítsen neki. Tegyük azért hozzá, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szofi kifejlesztette a képességet, hogy képes legyen teljesen figyelmen kívül hagyni Niko duzzogását. Bizony esetekben. Már akkor tudta, hogy így fognak majd nézni egymásra, amikor napirendre tűzték a váráslás témát és ebben egyre csak biztosabbá vált, mióta betették ide a lábukat.
Ujjaik szorosan egymásba fonódtak és a szőke halkan felkacagott a megszólításon.
- Hogy mondtad? -érdeklődött az ajkaiba harapva.
Ház asszonya. Hát persze.
Szofi még sohasem gondolt úgy magára, mint aki képes lenne háztartást vezetni, korán férjhez menni, gyerekeket nevelni... Ebből a lánykérést már kipipálhatja, a többire pedig egyelőre gondolni sem hajlandó.
Nem tudta nem észre venni a tekintetet, amivel a párja és egy másik hasonló korú lány partnere üzenni próbáltak egymásnak. Miért való ennyire a férfiak természete ellen a vásárlás?  A lány aprót rázott a fején és biztos volt benne, hogy ő ezt sohasem fogja megérteni.
A férfiak furák.
Ezt pedig mi sem bizonyította jobban, mint hogy az oldalán álló férfiegyed hirtelen teljesen belelkesedett, akárcsak egy kisgyerek és a szekrény felé kezdte lökdösni őt.
- Komolyan hozzám akarsz bútort választani? -vonta fel Szof a szemöldökét, miközben megtámaszkodott a fán.
Mikor is álltak meg a férfiak az evolúciós fejlődésben?
Nevetve figyelte, ahogy Niko felméri őt és csodálatának tárgyát együtt, majd csak megrázta a fejét.
- És akkor miattam nem haladunk. -jegyezte meg, ahogy közelebb lépett a párjához és kezeit lassan a nyaka köré fonta. - Hogy is volt azokkal az ágyakkal?
A lelkes Niko határozottan kedvére való volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A szőke késve kapott észbe, így most gyorsan szedte a lábait, hogy ne várakoztassa meg nagyon régi barátnőjét. A levelet természetesen időben megkapta és a mosoly azóta ráfagyott az arcára, csak az események váltak hirtelenjében túl sűrűvé és a mentális kis naplója abszolút megtelt a programok listájával. Ennek ellenére bármikor szakított volna időt Ildára.
A lánnyal még Franciaországban, egy kifejezetten mozgalmas nyár alkalmával ismerkedtek meg. Még azelőtt, hogy Szofinál diagnosztizálták volna a betegségét –a szőke gyűlölte, ha így nevezték– és az anyja hazahozatta volna egy szanatóriumba. Valószínűleg az volt az utolsó, igazán tökéletes nyara, mielőtt minden összeomlott volna.
Lelkesen kerülgette a faluban grasszáló diákok tömegét, határozottan haladva a célja felé. Menet közben majdnem felborított egy elsőst, aki kissé bosszúsan pillantott utána, de Szofi úgy fogta fel, hogy ez akár még nevelő célzattal is hathatott a kisfiúra és nem tulajdonított neki különösebb figyelmet.  
Már messziről kiszúrta a lányt és egy görbülettel az ajkain lépett elé.
- Régen láttalak, elvesztél? –ölelte magához a másikat, annak ellenére, hogy Szofi nem kifejezetten az az ölelkezős típus. Ha őszinték akarunk lenni, akkor csak a hozzá igazán közel állóknak engedélyez testi kontaktust? - Bemegyünk? –intett a fejével az ajtó felé.
Amennyiben a lány igenlő választ adott Szof belökte maguk előtt az ajtót. A helyiség kellemesen meleg volt a kint tomboló jeges szélhez képest. A lány az egyik félreeső asztalt vette a célba, majd ahogy elérte leterítette a kabátját és lecsüccsent Ildával szembe. A pincér kiszúrta őket, de egyelőre még nem nagyon igyekezett oda hozzájuk.
- Mesélj, miért nem hallottam rólad az elmúlt időszakban? –reppentette a lány azonnal a kérdést, ahogy a barátnője helyet foglalt.  
A szőke rellonos nem büszkélkedhetett kifejezetten sok barátnővel –Gwenen kívül természetesen–, olyanokkal pedig végképp nem, aki a múltjából maradt meg. Ezzel jár, ha az ember lánya egy teljes nyarat bezárva tölt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hiányzott már neki a lány. Egy régi életre emlékeztette, amikor még fel sem merült, hogy esetlegesen beteg, vagy hogy az édesapja szivárogtat az oroszoknak. Akkor még nem akarták őt újra és újra kihallgatni és egyáltalán fel sem merült senkiben, hogy bűnrészes lenne. Minden sokkal egyszerűbbnek tűnt.
A szőke szoros ölelésbe vonta barátnőjét és halvány mosoly költözött az arcára. A francia Riviéra még hosszú ideig fogja emlegetni azt a nyarat, amit közösen töltöttek el ott. Szofinak az volt az utolsó nyara, mielőtt bekerült volna következő télen a szanatóriumba. Már akkor is elég vékony volt, mondhatni csontsovány, de még senkinek sem szúrt szemet. Nagyon ügyesen titkolta, hogy szinte nem is evett semmit egész nyáron.
- Komolyan megfordult a fejedben, hogy nem jövök el? –pillantott a lányra, miközben befelé haladtak a cukrászdába és kiszúrt magának egy asztalt. - Nos, ez egy elég hosszú történet. Anyához kellett költöznöm egy időre és szeretne… elérhető távolságban tudni.
Ez volt a legegyszerűbb válasz, amit adhatott, ha nem akart mélyre ható magyarázkodásba bocsátkozni a helyzetét és a betegségét illetően. Mert ez egy betegség volt, ezt a fejébe verték a terápiák alatt, ugyanis a szőke szinte teljesen biztos volt benne, hogy ő jól van, a szervezete boldog –kivéve, amikor vészleállást produkált- és senkire sincsen szüksége maga mellett. Mert ő nem volt beteg. Ez egy állapot.
Elnevette magát, amikor Ilda felmérte a cukrászdát és közben lepakolta a ruháit, majd lecsüccsent. Nagyon kíváncsi volt rá, hová is tűnhetett a barátnője, mert már ezer éve nem kapott tőle levelet –ahogyan ő sem írt, ezért aztán esze ágában sem volt számon kérni a lányt. Csupán csak fontos volt számára és Szofi, bár mindenkivel nagyon kedves volt –miért is került ő a Rellonba?-, elég kevés embert engedett ennyire közel magához.
Nem kerülte el a figyelmét, hogy Ilda kikerülte a válaszadást, de ezt nagylelkűen nem említette meg neki. A szőke sem nyílt meg soha senkinek könnyedén, épp ezért nem akarta kicsikarni a választ. Szinte teljesen biztos volt benne, hogy Ilda előbb, vagy utóbb őszinte lesz vele. Amikor majd ő is úgy érzi, hogy eljött az ideje és el szeretné mondani valakinek.
- Nem igazán szerettem itt eleinte. –vallotta be és az asztallapon összekulcsolt kezeire pillantott. - Egy ideig szanatóriumba voltam, anya meg aggódott, így ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. –felpillantott a lányra és halvány mosoly kúszott az ajkaira, miközben kinyújtotta balját, hogy megmutassa a gyűrűjét.  - De volt kiért maradnom.
Egy pillanatig ő is csak a csillogó ékszert figyelte, amíg meg nem szakította a pillanatot az őt bámuló pincérfiú. Hátradőlt a székén, szőke hullámait hátravetette és egy kedvesnek szánt mosolyt villantott.
- Egy lattet kérek! –a pincérfiú csak bólintott és tovább állt, Szofi pedig szemforgatva nézett vissza barátnőjére, de azért engedett magának egy apró kacajt. - Akadnak egy páran. A múlt hónapban egy alsóbb éves levelekkel bombázott. Mint később kiderült, egy barátom írta meg a leveleket, cserébe a házi feladatért és fogalma sem volt róla, hogy nekem szánják.
Hunter Bailey, te félresikerült hős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szofi szinte el sem akarja hinni, mennyire fordítva sült el a kis terve, mint képzelte. Niko egészen belejött a vásárlásba, a szőkéből pedig hirtelen utánfutó lett, na meg kirakati bábu, akit könnyedén oda lehetett állítani minden második bútordarab mellé. Valahol nagyon jól szórakozott, közben pedig kissé csalódott volt. Szerette volna látni, ahogy Niko elunja az életét, miközben bútorok színéről és ágyneműhuzatokról folytatnak mélyre ható eszmecserét.
- Azért ne hidd, hogy mindent egyedül fogok csinálni. –nevetett fel a szőke, miközben kezei a férfi vállára csusszantak. - De már eléggé megnéztél. –forgatta meg szemeit a lány, ahogy elhúzódott Nikotól.
Sokkal jobb ötletei lettek volna, hogyan is folytassák a mai napot, de a vőlegénye hirtelenjében nagyon belejött a vásárlásba és a szőke parkolópályára lett helyezve.  Valahol sértette az önérzetét, közben pedig tagadhatatlan büszkeséggel a szemeiben figyelte, ahogy Niko felírja a bútor számát, majd maga után rángatja. Ki gondolta volna, hogy ide is eljutnak valaha.
A lány kritikus szemmel mérte fel az asztalkínálatot, miközben végigsétált közöttük és minden egyes bútordarabot megérintett, mintha ezzel okosabb lenne. Felsóhajtott, ahogy végigért a soron és elemelt egy pezsgőt a kihelyezett állványról. Máskor is ide jönnek bútort venni.
- Ne legyen üveg, rendben? Azzal rengeteg a gond. –ingatta a fejét kissé bizonytalanul és ivott egy kortyot.
Kezdte már sejteni, hogy mire megy ki a játék. Vőlegénye pontosan tudta, hogy az állólámpák és könyvespolcok rengetegében eltöltött néhány óra a szőke bosszúja volt bizonyos múltban történt eseményekért és sikerült ezt a maga javára fordítania. Szofi sohasem vallotta volna be, de elismeréssel tartozott Niko kitartásáért.
Lehúzta az italt és már nyúlt is a következőért. Ha harc, hát legyen harc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyik láb a másik után. Újra, meg újra.
Ebben a pillanatban ez a monotonitás tartotta életben a lányt, miközben igyekezett szabályosan lélegezni és kerülgetni az innen-onnan elé kerülő testeket. A hideg levegőtől eleinte borzongott, de ahogy sikerült egyre jobb tempót diktálnia már el is felejtette, mennyire fázik. Csak futott és az agya erre az egy tevékenységre volt hajlandó koncentrálni. Az elmúlt napokban túl sok minden változott meg körülötte és úgy érezte, nem bírja tovább cérnával, így tehát elhagyta a kastélyt, mielőtt merő véletlenségből megtámad egy elsőst. Vagy esetleg Wardot, ő úgyis mindig kéznél volt, bár Szofi kissé sajnálta a múltkori könyves akciója után. Beismerte már, csúnya dolog volt, de a férfinek számolnia kellett volna a következményekkel, amikor egy ilyen információt megosztott a szőkével. Tudhatta volna, hogy Szofi nem fogja visszafogni magát.
Szeretett reggelente futni, ilyenkor kevesen járták már az utcákat és senki sem zavarta meg gondolkodás közben. Odabent felesleges lett volna a köröket rónia, attól nem látott volna tisztábban, nem nyugodtak volna meg a háborgó gondolatai. Számolta az indulása óta eltelt időt és közben igyekezett egyenletesen szedni a levegőt. A tüdeje égve tiltakozott a fizikai munka ellen –nyilván kezdett kiesni a gyakorlatból. Ha ezt a többi táncos látta volna, biztosan térdüket csapkodva röhögtek volna a lányon. Épp ezért, Szofi nem állt meg. Ilyenkor nem szabad megállni.
A falu szíve felé vette az irányt –tehát a teret célozta meg. Már csak azért is, mert ott egy rakással pad várta, hogy ő lehuppanjon rá és a szép szemeit az égre függesztve várja a csodát. Őszintén, arra most igazán nagy szüksége lett volna.
Az orvtámadásra Szofi felugrott és kevésen múlott, hogy lendületből ne küldje meg az illetőt egy jobbossal. Hogy mi tartotta vissza? Egy röpke pillanatig csak döbbenten szemlélte a vele szemben álló lengyelt, mielőtt kibukott volna belőle a kérdés.
- Bojarski, te meg mi a francot keresel itt?
Vélhetőleg nem ez volt a legjobb első mondat, amivel ennyi idő elteltével a rellonos lány indíthatott és nyilván nem volt joga ilyen számon kérő felhanggal megtoldania. Egyelőre azonban képtelen volt másra. Csak figyelte a férfit és a szíve ki szeretett volna ugrani a bordái közül.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az, hogy Szofia sokkos állapotban leledzett elég enyhe kifejezés mindarra, amit ebben a pillanatban érzett. Mert Lewynek egyáltalán nem volt joga ott állni vele szemben és ennyire jól kinéznie, miközben  ő futó cuccban, kistányérnyi szemekkel pillogott rá, akár egy tinilány, amikor először látja élőben a kedvenc kviddicsjátékosát… szóval, igen. Szofi éppen úgy nézett Lewyre, ahogyan a nők általában véve néznek rá. Valószínűleg a férfit egyáltalán nem lepte meg az arckifejezés, sokkal inkább megdöbbentő lehetett, hogy mindezt éppen a szőkétől látja, aki vélhetőleg sohasem nézett még rá így.
- Szólhattál volna, hogy jössz! –szűkült össze a lány tekintete egy hajszálnyit és szándékosan nem reagált a férfi megjegyzésére. - Ölelést meg majd akkor kapsz, ha szépen viseled magadat. –tette még hozzá nevetve és összefűzte a karjait a mellkasa előtt.  
Nem kellett volna ennyire meglepődnie azon, hogy Lewy egyszer csak felbukkan a semmiből. A lány már megtapasztalta, hogy ehhez igazán nagy tehetsége van a hajtónak és soha eszébe sem jutott volna a szemére vetni.
A lány hirtelen nagyon kevésnek érezte a ruhát, ami éppen rajta volt és nem, ennek semmi köze sem volt a férfi tekintetéhez, ami jól észrevehetően végigsiklott rajta. Illett volna már hozzászoknia, nem igaz?
- Úgysem mennél haza, még csak most találtál meg! –ingatta a fejét a szőke egy apró, édes mosollyal és copfjai táncot jártak a háta mögött.
Engedélyezett magának egy hosszú pillanatot, hogy ő is felmérje, mennyit változott Lewy, mióta utoljára látták egymást. Semmit. És tényleg ez volt a legjobb szó. Talán izmosabb lett és persze férfiasabb, de ha mindezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor ugyanaz az ember állt előtte, aki egy pillanat alatt lekapta a lábáról akkor nyáron, annak ellenére, hogy Szofi teljesen sötét volt a sporthoz és egyáltalán fogalma sem volt róla, hogy kivel áll szemben.
Talán az emlék hatására, talán azért, mert annyira hiányzott neki –talán… esetleg-, Szofi gyors mozdulattal lépett előre és fonta a karjait a hajtó nyaka köré. Arcát Lewy nyakába fúrta, beszívta az illatát és csak egészen halkan bukott ki belőle a vallomás, de a férfinek hallania kellett.
- Hiányoztál, kapitány!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az első kijelentéssel a szőkének egyet kellett értenie. Ha Lewy szólt volna arról, hogy spontán kiruccanást tervez a faluba, a lány semmiképpen sem tette volna ki a lábát a kastélyból legalább egy hétig. Már csak biztos, ami biztos alapon. Pontosan tudta, mit képes kiváltani belőle ez a férfi és most valahogy egyáltalán nem volt szüksége egy újabb problémára az életében, mert bár Lewy sokat jelentett neki, már így is túl sokan lebzseltek körülötte, akik sokat jelentettek.
Az arckifejezését látva a lány felnevetett és megforgatta a szemeit.
- Pedig éppen kérni akartam! –sóhajtott fel csalódottságot mímelve és a férfi tekintetét kereste. - Nem tudom, melyikünknek lenne kínosabb… egyébként. –beharapta az alsó ajkát és igyekezett elnyomni a mosolyát. Ez mégiscsak egy igazán komoly téma volt, nemde?
A lány kicsit sem titkolt szándékkal mérte végig Lewyt, miközben még egy kicsit a fejét is félrebillentette, mintha csak nagyobb koncentrációt akarna fordítani a hajtó minden egyes négyzetcentiméterére. Nem mintha, nem látta volna még őt… mindenféle szemszögből, de azóta túl hosszú idő telt el és illik feleleveníteni a szép emlékeket, vagy nem?
Ismerte már annyira, hogy tudja, amikor hátat fordítással fenyegetőzik, akkor azt komolyan is gondolja, de Szof nem bírta ki, hogy ne csapja le ezt a túlzottan magas labdát. Elvégre, remek tanára volt!
- Azt hiszem, akkor még jobban tetszene a kilátás. –szúrta oda vigyorogva.
Aztán egyik pillanatról a másikra már a férfi nyakában találta magát és ő sem volt teljesen biztos benne, hogyan került oda. Vagy éppen miért. Mert tény, hogy rettentően hiányzott már neki Lewy, minden porcikájával együtt, de talán nem ez volt a legjobb módja, hogy a tudomására hozza. Elvégre, nem rég még majdnem férjhez ment –aztán lekapta Baileyt és angolosan távozott. Miért keveredik máris az exe karjai közé? A szőke valamiért vonzotta a bajt, mint a mágnes, de már egészen hozzá szokott.
Ahogy a hajtó letette, ő elhúzódott egy kicsit tőle, de nem eresztette el. Épp csak annyit hátrált, hogy felnézhessen a kékségeibe.
- Majdnem férjhez mentem… konkrétan az esküvőmről léptem le, de egyébként csodásan vagyok. –forgatta meg a szemeit egy keserű mosollyal. - De neked nem kellene itt lenned. –sikeresen visszacsatolt az első döbbenetéhez. - Szóval csicseregj, madárkám! Mi vett rá, hogy az isteni magasságokból leereszkedj az egyszerű halandók közé? –nevetett a lány, de közben tekintete komolyan fürkészte a férfiét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Oké, hatvan negyven. –emelte maga elé a kezeit megadóan a lány egy széles mosollyal.
Sohasem szeretett, sőt meg sem próbált vitatkozni Lewyvel. Túl fiatal volt még hozzá, hogy képesnek érezze magát az önálló döntések meghozatalára és egyébként is, a férfi után akármeddig elment volna. Ez bizonyára hiba volt, mint később kiderült, hatalmas hiba, hiszen a kapcsolatuk fél év után semmivé vált, Szofi mégsem vallotta volna be soha senkinek, hogy létezett olyan férfi, aki még az ő fejét is képes volt elcsavarni.
Csak egy nevetéssel reagált a megforduló beszólására adott reakcióval. Igen, a lány megváltozott, felnőtt és már teljesen más elvek szerint éli az életét. Hiba lett volna részéről, ha továbbra is megvezethető és naiv marad, mert rávillan két gyönyörűséges kék szempár és a tulajdonosuk esetleg belopja magát a szívébe. Az ő szíve a múltban történtek után mindenki előtt zárva marad, köszöni szépen. Elég volt a megpróbáltatásokból.
Igencsak jól sikerült elterelnie a szőkének a témát, amikor Lewy nyakában kötött ki, csak arra nem volt felkészülve, hogy máris a csodás esküvőjének részleteiről tárgyalhatnak már. A titkos szertartás nem a lány ötlete volt, ő mindig nagy, családi szertartást szeretett volna és biztos akart lenni benne, hogy hozzá akar menni ahhoz a bizonyos férfihez.
- Miért, megszöktettél volna, Cica?
A kézmozdulat elől nevetve húzta hátra fejét, de továbbra sem tervezte elengedni Lewyt. Na nem, még csak most sikerült megtapogatnia, nincs az az isten, hogy ő most eleressze.
A következő mondattal sikerült a hajtónak elérnie, hogy a szőke egy hosszúnak tűnő másodpercre lefagyjon. Tekintete csak kapaszkodott Lewyébe és már majdnem ott tartott, hogy elveti minden tervét, ami a nyugodt életére irányult, amikor végre összeszedte magát. Megvillantott egy ezer wattos mosolyt és kicsivel csökkentette a kettejük között lévő távot.
- A te gyengéid sokkal jobban tetszenek. –vette egészen halkra a hangját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A helyzet kifejezetten nevetséges volt, ezt a szőke is pontosan tudta, elvégre éppen úgy kapaszkodott az exébe, mintha az élete múlott volna rajta, miközben azt ecsetelte, hogy nem olyan régen futott el a saját esküvője elől. Azóta a nap óta folyton azon merengett, hogy vajon helyes döntést hozott-e? Napokon keresztül emésztette magát, felmerült benne, hogy esélyt is adhatott volna a kapcsolatuknak, ezután pedig azonnal emlékeztette magát mindarra, ami a nyáron történt. Ward azóta is emiatt az eset miatt volt felbérelve, hogy folyton lesse a lány lépteit, ami persze Szofit szinte már egyáltalán nem zavarta, de azért sajnálta egy kicsit a férfit. Teljesen feleslegese volt a sarkában.
A lány felpillantott Lewyre és tudta, hogy a kérdésnek most komoly jelentősége van, mert a férfi nem engedte el a tekintetét. Túl jól ismerte már a lányt, akiben először felrémlett, hogy esetleg elüti a helyzetet. Nehezére esett az érzelmeiről beszélni, most mégis meg kellett tennie. Nem magáért, kettejükért.
- Szerettem volna. –kerülte meg egy kicsit a kérdést, de ez nem változtatott mindazon, ami a mondandója mögött rejtőzött.
Sohasem titkolta, hogy bár a távolság és a különbőzé életcélok egyre messzebbre lökték őket egymástól –ez pedig egyértelműen a kapcsolatuk halálát jelentette–, ő mindig érzett valamit Lewy iránt. Ezt jó mélyre rejtette magában, sohasem beszélt a kviddicsjátékosról, sőt még a sportot is a lehető legmesszebb elkerülte. A szőke lezárta a múltat… vagy mégsem?
Most, ahogy a másik kékségeit figyelte, pontosan tudta, hogy ami közöttünk van, valószínűleg nem lezárható dolog. Lewy körülbelül fél évig képezte az élete szerves részét és akkor a távolság nem tűnt akadálynak, inkább csak egy bosszantó tényezőnek.
Zeusz és a hóbortjai. A lány édes mosollyal figyelte, ahogy a hajtó az egyik fonatával kezdett játszadozni és kezei valamiképpen Lewy vállára siklottak.
- Hagyd békén a magasságomat! A jó dolgokból mindig csak keveset adnak. –nevetett fel Szof, miközben megforgatta a szemeit. - Szóval hozzám jöttél… és ezt el is kellene, hogy higgyem? –húzta a férfit mosolyogva, miközben jobbjával óvatosan megérintette az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A helyzet az volt, hogy Szofi minden egyes szóval egyet tudott érteni, ami elhagyta a férfi száját –különösen a katasztrófa és az életképtelen jelzőkkel. Mégis, melyik menyasszony tölti azzal az esküvője napját, hogy egy másik sráccal csókolózik, majd szimplán lelép a helyszínről? Ahol egyébként már mindenki jelen van, akire csak szükség lehet és egyedül a menyasszonyt várják –aki addigra már árkon-bokron túl jár. Nem, nem ez volt a hiba. A hiba igent mondani volt, minden bizonnyal.
- Nem igazán tudtam, hogyan is kellene megfogalmaznom. Tudod, az exem vagy meg ilyenek… nem kérhettem, hogy pattanj fel a fehér lovadra és nyargalj el értem, hogy aztán felmássz a fonatomon a toronyba és végül vidáman dalolászva ellovagoljunk a naplementébe. –ingatta a fejét bizonytalanul a szöszi.
A lány teljes lelki nyugalommal viccelte el a helyzetet, ahogyan az várható volt. Mégis mit kellett volna mondania? Hogy órákat ült az íróasztala felett a szertartást megelőző napon és folyton újrafogalmazta a levelét, amit a férfinek szánt, miközben dühös volt magára, a világra, meg úgy általánosságba véve mindenre és mindenkire, ami és aki szerepet játszott benne, hogy Szofia idáig jutott.
A szőke fonattal a kezében Lewy kifejezetten mókás látványt nyújtott, de ezt Szofi csak némi késéssel realizálta magában. Az egész helyzet nevetséges volt és talán ebben a pillanatban egy külső szemlélő számára átlagosnak tűnhettek, ha valaki ismerte a történetüket már kicsit sem volt egyszerű a helyzet.
- Belőlem minden rosszat spóroltak ki. Szóval igen, te kaptad! –állította határozottan és csak ekkor tűnt fel neki, a hajtó mennyire közel is van hozzá. - Egyetemen. Te.
Szofi próbálta feldolgozni az információt és közben úgy tenni, mintha nem vette volna észre, hogy távolabb kellene húzódnia. Nem volt kedve hozzá, ennyi.
- Nem, fűt a romantika. –kacagott fel és próbálta elkapni azt a kék tekintetet, hátha olvashat benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Oké, Bojarski, fogtam! Legközelebb, ha bajba kerülök, te leszel az első, akit megkeresek. Jó lesz így? –érdeklődött a lány felvont szemöldökkel, de azért engedélyezett magának egy aprócska mosolyt.
Így jobban belegondolva, mindenképpen el kellett volna küldenie akkor azt a levelet. Milyen szépen is mutattak volna ők ketten, ahogy Lewy a lány fátylát fogva lökdösi ki maga előtt a teremből, miközben azt szajkózza, hogy hogyan lehet valaki ennyire ostoba, a szőke pedig nem győz bocsánatot kérni és Hunterbe kapaszkodva botladozik a fehér magas sarújában. Igen, ennek a sztorinak így kellett volna lejátszódnia.
Hajszálnyival összébb szűkült a lány tekintete, amikor az egyetemre terelődött a szót. Még, hogy lengyel srác egyetemen? Mi van, megölt valakit egy meccsen és élete végéig eltiltották? Mert nincsen az az isten, hogy ez a félisten itt magától jött el egészen Magyarországig.
- Kit löktél le a seprűjéről? –bukott ki belőle végül a kérdés nagy komolyan.
Szofi hazudott volna, ha azt mondja, hogy végigkövette Lewy pályafutását. Tett ugyan egy féléves kirándulást a sport világában, amikor ők ketten egy párt alkottak, de az már nagyon régen volt és a lány már csak elvből is kerülte a kviddicspályákat, mióta ők ketten könnyes búcsút vettek egymástól. Nem a férfi miatt, dehogy is! Hogyan is gondolhatja ezt bárki…
A lány még mondani készült valamit, de mindez benne akadt, amikor ugyan csak felszínesen, de Lewy ajkai érintették az övéit. Szüksége volt egy röpke pillanatra, hogy felfogja, mit is mondott neki a férfi és megérezze a vállára terített zakót.
Aztán arra jutott, hogy ha harc, hát legyen harc.
- Igen, ehhez nagyon értek.
A beismerést tett követte és a lány a felsőjénél fogva húzta magához a hajtót. Az ő ajkai már nem csak súrolták Lewyét. Csókja követelőző volt, mintha be akarta volna pótolni a külön töltött időszak minden egyes pillanatát. Amennyiben a férfi nem húzódott el tőle a nyaka köré font karjaival húzta közelebb és simult hozzá, amennyire ez csak lehetséges volt.