|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
A zérós kólában több édesítőszer van mint a rendes kólában cukor *suttog nehogy megverjék* Nekem a tavasszal csak az a bajom, hogy kimegyek örülve, milyen meleg van, aztán másnapra halok meg mert megfáztam T_T
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
 London, 03.20.A legtöbb ember a veszélyesség és a képzelt illegalitás érzetével csöppen bele a kevert harcművészetek irányába. Az igazság ennél sokkal unalmasabb, ha ilyen elvárásaid vannak. A képzelgéseken túl, a valóságban ennek a sportágnak van a legtöbb szabálya, lévén a nyolc harcművészeti stílusnak amik ismeretében száz módon törheted ki valaki nyakát, vagy teheted egy életre nyomorékká. A legtöbbünknek ezért is foglalják szerződésbe, hogy tiltott civilben verekedést szítani, vagy bármire használni a tudásunk, ami nem önvédelem. Egyetlen hirtelen jövő haragból tett mozdulat a megfelelő helyre, csupán ennyi kell ahhoz, hogy valakit megfossz az életétől - ezért pedig nem is tanulhatja bárki. Elképesztő tűréshatár, önfegyelem és uralom kell ahhoz, hogy ne menj neki a tizedik embernek, a kocsmában, aki az anyádat szidja.
A mai meccs miatt nem izgultam annyira, pedig szokásom, mint anno az albán ellen. Ennek nem is volt akkora tétje, és nem is volt akkora ellenfelem, mint a két méteres, két ajtós szekrény. Csak edzésként, barátságos meccsként tekintettem rá, három perces menetek, igazán nem volt egy nagy dolog. Nem szoktam egyébként alábecsülni az ellenfeleim, de túl sem értékelem őket. Magamhoz hűen meg is nyertem, pár monoklival a szemem alá, és egy szakadással a számra, mert ezeket valahogy soha nem tudom elkerülni. A megszokotthoz képest még ez is elég laza.
Jelenleg épp az öltözőmből nyíló hátsó kijárat mellett cigizek (ne cigizzetek gyerekek, csak besárgul tőle a fogatok, és befeketedik a tüdőtök, komolyan, ne kövessétek a példám) a melegítőpulóveremben, a sportcipőmben, meg a nadrágomban, ami a meccsen is volt rajtam. A kesztyű már lekerült, a fásli még nem, mert mindig ragaszkodom valamennyire hozzájuk, nem szeretem egyből levágni őket. Szóval így vagyok, nyugodtan, hátammal a falat támasztva. Egészen kellemes ez a londoni időjárás, már hiányzott a maga páratartalmával és hűvösségével.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
SOHA NEM VOLTAM LÁNY. ANNYIRA IZGALMAS. Ez volt az első gondolatom, amikor reggel belenéztem a tükörbe és rájöttem, hogy nem csak a kávém és a reggelim hiánya miatt képzelődök. Aztán arra gondoltam, hogy mindig is tudtam, hogy szőke lennék, és nagyok lennének a melleim meg vékonyak a lábaim, mert az olyan lányokat szeretem. Elég beteg, hogy olyan lány lettem, amilyen lányokat szeretek.
Cole már kevésbé jött izgalomba a ténytől, hogy egy olyan nemű egyeddé váltam, amit nem szeret. Nem mondom, hogy kimenőt kaptam, mert amúgy sem vagyunk mi együtt se semmi, de ez a dolog, hogy egy szőke lány lettem, lelohasztotta. Már a vágyait. Jaj. Úgysem jön ki ebből semmi jó. Szóval megkértem, hogy akkor már sminkeljen ki, mert ő festő, és ha vászonra tud festeni, akkor az arcomra is, szóval megtette, aztán a nővérem ruháiból is lenyúltam a legszexibb két darabot, meg egy menő sportcipőt, mert csak nyolc centivel lettem alacsonyabb, így a száznyolcvannyolc helyett most csak száznyolcvanban feszítek. És ha már lány vagyok, akkor elmegyek egy buliba, ahol még inkább lány lehetek, és az identitásomban meg az a legszebb, hogy most, így lányként BÁRKIVEL smárolhatok, mert amikor két lány smárol, azt mindenki vonzóbbnak találja. Imádok nő lenni.
Leplezetlen vigyorral veszem tehát számba a Mohito szívószálát, miközben látványosan keresztbe teszem lábaim a pult melletti széken.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
Szélesen mosolyogva forgatom a fejem, olyan lányosan, enyhén csücsörítve, csak úgy, hogy ne vegyék észre azt a mozdulatot. Nem tudom miért vagyok ilyen jó nő, a viselkedésemben, de minden esetre nagyon elégedett vagyok az eredménnyel.
- Be kell vallanom, eddig a konkurencia elhessegetése volt a legjobb - kicsit megemelve állam nézek fel a felbukkanó férfire, látványosan kiszélesedő mosollyal, ahogy egyik kezemben a szívószállal kavargatom a mojito maradékát, másikkat pedig kecsesen a combomra fektetem. Kicsit meg is emelem a poharam felé, jelezvén az elismerésem, mielőtt visszatenném a pultra, és a szívószálat a számba irányítva rá pillantanék így oldalasan. Marhára jó nő vagyok, és most marhára ki is élvezem, nem változok ám át minden nap.
- Még egy pohárral ebből a mentás csodából, szívesen elfogadnék - ismét az a cserfes mosoly, amit a férfiak egyszerűen nem tudnak visszautasítani, mert annyi mindent ígér, és olyan vonzó, közben meg ők is tudják, hogy a nő csak azt akarja, hogy fizessenek neki, és cserébe legfeljebb táncolnak a másikkal egyet. De hát ez van, a férfi gének, a fajfenntartás ösztöne, ezek olyan tényezők, amik nem engedik a józan észt működni, amikor az együtt töltött éjszaka szaga van a dologban. Lehet ezért teremtettek férfinek, mert nőként rövid időn belül elk*rvulnék. Pedig szép lehet az élet, ha keveset kell magadra költened, de mégsem kell szűkölködnöd.
- De még kicsit ráérhet, ez a kedvenc zeném - lecsúszva a földre nyújtom felé kezem. Ha már táncolni akar.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
- Igen? Miből gondolod ezt? - meglóbálva kicsit a lábam kérdezek vissza, mert tényleg érdekel. Annak ellenére, hogy ő is ugyan olyan hidegen hagy, mint az előző pasi, ő sokkal rámenősebb, és ez hihetetlenül szórakoztató számomra. Annak fényében pedig, hogy úgysem lesz semmi belőle, mert van akihez hazamennem (és akit nem érdekel a csodás női alakom), megér egy tizenöt percet játszani nekem is.
- Ó, köszönöm - tudom, hogy jól nézek ki, még így is. Igaz, kicsit zavar ez a hirtelen hosszú haj, még ha a vállamig is ér. Ez nekem már hosszúnak számít, sosem volt ekkora sörényem, szóval most is serényen hajtom hátra, mag tűröm a fülem mögé. Szembe fordulva a férfival ejtem karjaim a vállára, és fonom össze karjaim a tarkóján, ha már ilyen közel van. Most, hogy így feltálalta magát a lehetőség, nem is tűnik olyan izgalmas ötletnek smárolni valaki idegennel a női bőrömben.
- Abban biztos vagyok - kicsit oldalra hajtva fejem nevetek fel halkan, csak így visszafogottan, ahogy az arcát vizslatom a tekintetemmel. Újra egy olyan mondat, amivel nem ígérek semmit, de azért elég biztató a másik félnek, én pedig nagyon gyorsan ki tudok bújni, ha úgy van kedvem. Újra ott bujkál a mosolyom a szám szegletében, mire beharapom alsó ajkam, hogy majd ezzel jól leleplezem, holott tudom, mire képes egy ilyen, mert Cole is mindig ezt szokta csinálni, és nagyon... hatásos.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
- Hohó, ha te tudnád, mennyit - kicsit hátra hajtva fejem nevetgélek tovább, annyira vicces, ha nem fognám magam vissza ennyire, valószínűleg össze vissza röhögném magam begörnyedve, és a térdem csapkodva, mert még sosem voltam ilyen mókás helyzetben. Hihetetlen, hogy tényleg képes vagyok ennyire megjátszani magam, hogy már a második pasi feltételek nélkül elhiszi, hogy én valóban lány vagyok. Ez a hihetetlen önbizalom pedig, ami, szerintem, abból is adódó, hogy szóba álltam vele, meg itt táncikálok vele, amit Cole tanított valami meleg bárban ahova elvitt a szülinapomon valahogy adja a helyzetet, hogy megsemmisítsem. Vagy, ha nem is semmisítem meg, legalább kikosarazhassam, most, hogy látszólag a nyeregben érzi magát.
- Hűha, nagyon hamar a lényegre tértél - nem mintha mást vártam volna el, de öt perce sincs, hogy még ott ültem, erre máris gerincre akar vágni.. Ejj ejj. A nyakához hajolok, aprót sóhajtok, ahogy megérzem a fenekemen a kezét, hagyom, hogy az enyhe mentolos-limeos illat végigjárja a bőrét, majd...
- Bocsi, de meleg vagyok - a fülébe suttogom, egészen halkan, de azért úgy, hogy tisztán hallja. Úgy érzem, ez a fordulat jobb még a "van barátom", vagy "még szűz vagyok", de még a "vár otthon a gyerekem" is. A legszebb az egészben az, hogy nem is hazudok. Igaz, hogy bi vagyok, de most épp barátom van, és nem barátnőm, úgyhogy az most pont meleg. Széles vigyor jelenik meg az arcomon, ahogy elhajolok, majd megveregetve a vállát hátrébb is lépek egy fél lépést. Boom boom, april fools.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
London, 03.20. Mindig is tartottam, hogy nem elég csupán az, hogy erős vagy és nagyot tudsz ütni. Persze, nyilván ez az egyik leglényegesebb tényező, de szükség van hozzá észre is, figyelemre, stratégiára, gyorsaságra, és jó reakcióidőre. A legtöbben hülyének néztek, és lám, most itt vagyok. Ugyan nem számítok híresnek, de kapok belőle annyi pénzt, hogy elég legyen ha beosztom, nem kell azon aggódnom, hogy az edzéseim ütik az órarendem, és nem utolsó sorban egy olyan módon kapcsolódok ki, ami egyben tart és nem enged eltunyulnom. Gondoljon bárki bármit, én nem tudnám elképzelni nélküle az életem.
A hirtelen felcsendülő hangra egy pillanatra összerezzenek, mert hát nem posztom nekem nulla-huszonnégy készenlétben állnom, és feszülten figyelni a környezetemre. Egyáltalán azt sem tudom, hogyan jutott eszébe, hogy megtaláljon, de hát mindegy is.
- Hát.. Köszönöm? - kicsit megemelve szemöldököm nézek rá, továbbra is guggolva, és továbbra is cigizve. Nem nagyon erőltetem meg magam, ami azt illeti. Ha szeretne valamit, úgyis mondani fogja, ha meg nem, akkor felőlem nézzen csak, ameddig elszívom ezt a szálat. Utána valószínűleg haza fogok menni a szüleimhez, mert amióta nem velük élek, elég ritkán járok haza, még így is, hogy hajlandóak újra normálisan viselkedni a nővéremmel. Én, részemről még mindig távolságtartó vagyok velük szemben, és látszólag ők nem veszik ezt észre, nekem pedig ez tökéletes. Nem nagyon szeretnék coming outolni előttük, még véletlenül sem.
- Láttál valamit abból, amit csináltam, azon kívül, hogy ütöttem a másikat? - kicsit összeráncolva homlokom nézek fel megint a lányra. Nem mondom, hogy olyan látványosak lennének a fogások, mint mondjuk egy focimeccsen, itt túl gyorsan történik minden, túl kicsi területen, de avatott szemek észreveszik a jó, meg a rossz megmozdulásokat. Cole is kezd érteni hozzá.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
 London, a szüleink házaAz anyánk nem igazán örült amikor Karácsony óta most jöttem először haza, és amit először meglátott rajtam, az a tetoválás volt a kezemen. Mire én mondtam, hogy hát bocsi anyu, és ez, hogy az anyámnak hívtam és nem Annabellenek, annyira meglepte, hogy el is felejtette mit akart az után mondani, hogy mi a szar ez, és mennyire idióta vagyok ezért. Igazából az nem tetszett neki, hogy nem szóltam róla, de aztán arra gondolt, hogy ha szóltam volna sem nagyon akarta volna engedni, de én meg felnőtt vagyok, szóval a tiltásával úgysem ér el sok mindent. Ezt onnan tudtam, hogy belenéztem a fejébe. Azóta megint nem beszélünk, mert szerinte elhallgatok előle mindent, én meg tudom, hogy miért teszem, és szerintem meg jobb így. Annak ellenére viszont, hogy ő ennyire megsértődött rám, még mindig nem mentem vissza Bogolyfalvára. Pedig valószínűleg sokkal jobb lenne, most egyedül lennék a házban, szóval tökéletes csendben tudnék tanulni, mert amikor azt hinném, hogy akkor most végeztem és lazíthatok kicsit, mindig jön egy másik fél könyv, amit elvárnak, hogy tudjak. Ilyen ez a gyógyítás, ez van. Most viszont nem hoztam magammal a jegyzeteimet. Mert azt hittem, hogy majd úgyis a családommal leszek, és bár az apám még nem ért haza, tudom, hogy ha anyám ideges, ő is ideges lesz. Ilyenkor pedig a legjobb megoldás, amit még gyerekkoromban csak megtanulhattam, az, hogy beülök a szobámba és nem is mozdulok ki onnan, amíg nem döntenek úgy, hogy most már megérdemlem, hogy hozzám szóljanak, vagy valami. Igazán eredményes volt a viharos, széteső családi állapot anno, megtanultam túlélni, meg ilyenek. A telefonom fülhallgatója tehát a fülemben, miközben az ágyamon félig fekszem, félig ülök, és egy csirkemelles salátából falatozok éppen, mert még mindig járok edzeni, igaz, már kevesebbet, de eleget ahhoz, hogy ne akarjak kövér, tunya és lassú lenni. Egy évekkel ezelőtti sportújságot lapozgatok, akkoriban még azt hittem, hogy majd lesz fogja jelenteni az életem, és ebből fogom felépíteni a karrierem. Hát persze.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
London, a szüleink háza Csak a szemem sarkából érzékelem az ajtó nyitódását, de most vagyok annyira megsértődve, hogy még csak ne is fordítsam oda a fejem, sőt, még azt is elhatározom, hogy majd eljátszom, hogy annyira hangosan hallgatom a zenét, hogy nem is hallom meg amit mond. Ennél felnőttesebben nem is kezelhetném a problémát, kifejezetten büszke vagyok magamra. Valahogy Shayleen hangja csak eljut hozzám, amire azért már csak felkapom a fejem, és először mögötte nézek ki a becsukódó ajtón, mert ha az anyánk hívta ide, abban a reményben, hogy a nővérem majd kiszedi belőlem azt a csoda nagy titkot, és majd elmondja neki, akkor én bizony nagyon dühös Adrian leszek.
- Offff - nyögve dőlök el a nővérem nem is számottevő súlya alatt, de azért most úgy teszek, mintha épp agyon nyomná az amúgy strapabíró csontjaim. Sokkal szívesebben érzem meg az ötven kilóját, mint nem a negyvenet. Még akkor is, ha szétborítja a salátám és belekeni az ágyba, úgyis majd az anyja fogja kitakarítani, mert hogy én nem foglalkozom vele amíg így hisztizik mindenen, az biztos. felkönyökölve húzom ki a fülhallgatókat, és állítom meg a telefonon a zenét.
- Azt mondta idióta és felelőtlen vagyok - felsóhajtva vonogatom meg vállaim, ahogy két ujjam köré tekerem a fehér kábelt. - Nem depizek amúgy - megint megvonva vállaim hajtom hátra fejem, s nézek fel a plafonra. - Ő hívott ide? - most megint rá nézek, kicsit felé biccentve a fejem, hogy rá is lássak az arcára. Valószínűleg az ő elméjébe is ugyan olyan könnyen léphetnék be, mint korábban az anyáméba, de az ő gondolatai túl szentek ahhoz, hogy megtegyem. Így hát soha nem is tettem meg, bár tény, hogy ha akkor teszek szert a képességre amikor még ő beteg volt, kérdés nélkül megtettem volna, hogy jobban segíthessek neki. Kicsit meg is dörzsölöm jobb kézfejem, ahol a hiszti kirobbantója pihen épp. - Mondtam neki, hogy varázsló vagyok, szóval nem jelent sok gondot eltakarni, de tudod milyen - ecsetelem tovább a sérelmeim gyerekesen dünnyögve, ahogy megint az ajtó felé pillantok, hogy megbizonyodhassak róla, tényleg be van zárva, és nem Annabelle kukucskál épp be egy résen. - Marha idegesítő, hogy még mindig úgy kezel mintha tizenöt lennék és nem lennék képes döntéseket hozni magamtól. Egyetemre járok, mi a f*sz - felsóhajtva dőlök vissza, egyik kezemmel beletúrva a hajamba, a másikkal meg egy húsdarabot pöckölve félre.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
A széles vigyorra, meg a dícséretre kicsit én is elmosolyodom, nagyon halványan, meg meg is vonogatom az egyik vállam. Meglepő, leginkább ezt gondolom erről az egész helyzetről, még körbe is nézek, hogy nem-e néz minket valaki, vagy nincs-e elrelytve a közelben valamelyik bokorban vagy fán egy kamera. Nincs.
- Hát.. Igen - megvakarom a tarkóm, arra az időre el is emelem róla a tekintetem. Minden értelemben. Igaz, nekem kellett leadnom pár kilót, hogy súlyban lehessek, ami sikerült is, másképp nem lehetnék most itt, de az ilyeneket általában igyekeznek tapasztalat meg erőnlét szintjén is arányosan válogatni, hogy azért mégis. Kivéve, ha valaki kihív valakit, de azért olyankor is esélyes ezt az elvet követni, ha az ember nem akar az első másodperc után szörnyethalni.
- Oh - nem vagyok most túl bőbeszédű. Ettől függetlenül ez a legőszintébb reakcióm, az arcomon is látszodhat egy pillanatra, hogy meglepődök. Nem szoktam hozzá, hogy lányok csak úgy gondoljanak együtt, és eszükbe jusson, hogy ők be akarnak kapcsolódni az MMA világába. Főleg nem az ilyen lányok, akik szépek, és látszik az arcukon, hogy távol áll tőlük minden, ami fizikai erőszakhoz köthető. - Hát akkor üdv itt - bár nem vagyok biztos, hogy ilyenkor ezt kell mondani, vagy egyáltalán kell valamit mondani. Colton is egyszer csak benne volt, mert én benne vagyok, és akkor elkezdtem neki magyarázni, ő pedig érdekes módon nem mondta, hogy fogjam be, így történt.
- Hm, egy pár éve már - megint megvonogatom a vállaim. Az ember azt várná, hogy betéve tudom, hogy akkor én most x éve kickboxolok, és y éve vagyok ebben, vagy ha nem is, akkor pillanatok alatt kiszámolom. Igazából tényleg ki tudom számolni, ha ki akarom, mert nem vagyok retardált. - Hét éves korom óta űzök küzdősportokat - jó, azért ez így túlzásnak hangzik, de ha belegondolunk, hogy a kickbox magában is egy vegyes harcművészet, mert több dolgot raktak egybe, és így jött létre, akkor nem is mondok akkora hülyeséget. - És te miért választottad pont ezt? Hogy ide gyere?
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
Budapest, Műhely | nagyon későn | tovább
| Az alábbi hozzászólásban két meleg fiú intim helyzetbe fog kerülni,
szóval csak akkor menj tovább, ha nagykorú vagy és biztos akarod.
|
Tovább a hozzászóláshoz;
A kis nevetőráncok amiket annyira utálok, mert szerintem borzasztóan gyerekesen és szerencsétlenül nézek ki velük, összegyűlnek a szemeim sarkában, és a vidáman felfelé görbülő szám nyomán is, ahogy hátra vetem a fejem. Már nem is emlékszem, mikor fűztem össze Cole kezét a saját kezemmel, olyan, mintha mindig ennyire egymásba lettek volna gabalyodva az ujjaink, legalábbis amióta felhívott, hogy ekkor és ott találkozunk, ahol aztán találkoztunk is. Aztán minden úgy történt, ahogy mindig történik, én kieresztettem mindent, és ittunk, sokat, és táncoltunk, és amikor már nem volt elég érezni a füst, alkohol és egymás ízét, hát leléptünk. Enyhén oldalra billen a fejem, ahogy a szemem sarkából pillantok rá, még mindig vigyorogva. Annyival magasabb vagyok nála.
- Hát persze, hogy nem vagy részeg, egyikőnk sem részeg - megforgatom szemeim, bevillannak a város színes fényei, miközben magam elé húzom, a másik kezemmel átkarolom a derekát, és így lépkedek párat, tényleg keveset, mert elég kényelmetlen, és veszélyes is igazából, mert bármikor megbotolhatok a lábában. Részegen nem működik az egyensúlyom. Ahogy semmi más sem. Na jó. Azért mégis van ami működik.
Megint nevetek a saját szerencsétlenkedésünkön, miközben hátammal a hűvös falnak dőlök.
- Rá akarok gyújtani - a fejem is koppan a téglákon, miközben az eget bámulom, mintha bármit is láthatnék rajta Budapest fényszennyzeződésétől. Rá is gyújthatnék, de nem fogok, mert már az is csoda, hogy idáig eljutottunk ilyen összeszedett állapotban, komolyan, hát senki ne higgye, hon majd pont innentől lesz időm elszívni egy egész szál cigit.
- Mineeeeeeeek? - nyilván le tudnám hagyni, ha akarnám, sokkal hosszabbak a lábaim, de azért nem teszem meg, mert nyerni hagyni olyan dolog, ami nem is tudom. Így tűnik jónak. Hogy hagyjam előre futni, miközben azért én is kocogva veszem a lépcsőket, mert közben nevet. Ennyire tudom összerakni most éppen.
Aztán következőre pedig már a hátam mögött van az ajtó, a zenével, a tánccal, a zajjal, és előttem van a lüktetés, igen, lüktetést érzek, és ritmust, és erőt. Beharapom a szám szélét, ahogy újra széles vigyorba fordulnak ajkaim, hozzá hasonlóan ahogy esik, úgy puffan dobom le a cipőim, aztán az ingem lenne a következő, de hát ezek a fránya zavaró tényezők... Coltonok... Borzalmas.
Felmorranva engedem el a gombokat, ahogy kezeim a csípőjére csúsznak, enyhén bele is markolva bőrébe a ruhán keresztül. Nem nagyon, nem fájóan, mert már ösztönösen vigyázok arra, hogy ne legyek agresszív a közelében, elemien beleégett ez már a tudatalattiba.
Rekedten szusszanok, mélyebb most a hangom, karcosabb, és borostásabb is vagyok, férfiasabb, bár ennek nem sok jelentősége van most. Félig kinyitva szemeim nézek az arcára, nagyon közelről, összeérhetnének a szempilláink, miközben magam felé húzom a csípőjét, határozottan, majd a combjai alá nyúlva emelem fel. Mert megtehetem. Még mindig érzem a testemben a lüktetést, amit magunkkal hoztunk, most mégis másabb, sokkal sokkal másabb ez.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
Budapest, Műhely | nagyon későn | tovább
| Az alábbi hozzászólásban két meleg fiú intim helyzetbe fog kerülni,
szóval csak akkor menj tovább, ha nagykorú vagy és biztos akarod.
|
Tovább a hozzászóláshoz;
Colton mindig olyan vicces, amikor ennyire komolyan veszi a kis hülyeségem, mint most ezt, hogy minek sietni. Tulajdonképpen jól is esne, ha belegondolnék, hogy valószínűleg azért csinálja ezt, mert akar engem, de nekem most az agyam amúgy sem a fejemben van, szóval nem, nem gondolok bele. Csak nevetek, mert szórakoztat az ő puffogása ezen. Aztán már nem nevetek, mert jobb dolgom is akad, és bevallom, hogy egyáltalán nem bánom. Sőt, nagyon is kedvemre való.
Széles mosolyra húzom ajkaim a csók közben, ahogy megérzem a tenyerem alatt a mozgást, elégedetten, úgy, mint aki minimum ennyit várt el, de aztán tova is száll az újabb csóknál. Amit szintén nem bánok. Nem egymásra mosolyogni jöttünk ide.
Nagyon szeretem egyébként Cole csókjait. Mindegyiknek más íze van, egyik sem ugyanolyan, mint az előző, és mégis van valami, ami összeköti őket. Talán ő, talán én, talán a ki nem mondott, be nem határozott kapcsolatunk, hogy mi csak vagyunk így, gyakran, jól, kedvesen vagy épp ellenkezőleg, testileg. De mindig jó. Mindig jól érzem magam, ha vagyunk valahogy.
- Hmmmm? - újra teret engedek az előbbi, talán leheletnyit fölényesnek is nevezhető mosolynak, ahogy lökök rajta egy kicsit, hogy jobb fogást találhassak. Lehunyva szemeim szisszenek fel a nyakamból induló szúrós, bizsergető érzésnek amit ad, amit a vérem széthord az egész testemben, és lassan mindenhol érezni kezdem.
Erősen harapok bele a vállába a felsője anyagán. Őszinte, nyers válaszreakció ez, ami hirtelen tör ki, és nem is hagyott időt arra, hogy átgondolhassam, ha át akartam volna. A karjaim is megfeszülnek, ahogy erősebben tartom, biztosabban. Felé fordítom az arcom, saját ajkaimmal az övéit keresem, hogy folytassuk azt, amit abbahagytunk az imént egy pillanatra, közben máris teszek egy lépést a már jól ismert apartmann belseje felé, szinte emlékezetből. Rengetegszer voltam már itt, tettem meg ezt az utat, kívülről tudom, hol van a konyha, hol van a fürdőszoba, hol van a matrac.
Torokhangú, nyögésszerű mordulás szakad fel, amikor az egyik sarkon beverem a lábujjam a falba, mert túl hamar léptem. Nem mintha ez bármiben is meg tudna zavarni. Cole háta hirtelen nyomódhat a falnak, ahogy én túl hamar fordulok, sötét van, részeg vagyok, és soha nem ment ez olyan tökéletesen, mint a filmekben, hogy egyik pillanatban még az előszobában, a másikban meg már a matracra dobom. Különben sem szoktam csak úgy ledobni.
Most én hajolok a nyakához, ahogy a kezeim is eltűnnek alóla, hadd kapaszkodjon csak kicsit ő. Hol kisebb, hol nagyobb véraláfutásokat hagyok magam után, ahogy tenyereim az ő bőrére simulnak, egy egészen csekély mértékben feljebb tűrve a pólót a mellkasán. Nagyon melegem van.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
