Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A hajamba túrva nevetem el magam, ahogy megrázom a fejem. Egy kicsit megdörzsölöm az arcom, hogy visszanyerjem a komoly kifejezésem, mielőtt visszanéznék egy lányra.
- Felismerem, annyira nem vagyok beszűkült varázsló - nem is élek az aranyvérmániás szüleimmel, szóval nem vagyok elzárva, se semmi. Nem mintha huszonegy évesen bezárhatnának. - Okay, most már tudjuk, hogy működik - aprót biccentve nyugtázom a tényt, miszerint nem felejtettem el. Jó. - Akkor belenézek még egyszer.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem igazán szeretem ezt a helyet. Az én ízlésemnek túl giccses, és indokolatlanul azt az érzetet kelti, hogy valami légyotton vagy. Ellenben nyugodt, nincs teletömve, és aki megfordul itt az is csendben van, hogy a körülötte levők tudják nyugodtan meginni a teájukat. Ez jelenleg fontosabb, mint a giccs. Nyilván hívhattam volna a házamba is, de finnyás vagyok arra, hogy kit engedek be. Nem attól félek, hogy ellopott volna valamit, az úgysem működik annyira könnyen, csak finnyás vagyok. Úgy ahogy a ruháimra is, arra is, hogy egy vizes palackba vizet kell tölteni és nem kólát, nem iszok akárki után, meg arra, hogy kétszer egymás után nem veszem fel ugyanazt a felsőt amíg ki nem mosom. Szóval ja. Ez csak az én ötpercem. Rendelek magamnak egy fekete teát két cukorral, mielőtt keresnék magunknak egy helyet. Ami nem középen van, de nincs is eldugva, és nem ez a félhomály lengi be. Problémás vagyok, tudom ám. Végül csak megtalálom a számomra tökéletes asztalt, és le is csapok rá. Levéve a kabátom helyezkedem kényelembe, amíg várom a nőt.
Nem is értem, miért ajánlotta ezt fel. Scar még érthető, mert cserébe ő is tudja gyakorolni a sajátját, és így mindkettőnknek jó. Viszont ő mit kap tőlem cserébe? Kérhet pénzt, de nem fogok valami istentelen összeget fizetni neki, amiért különösebben tényleg megérné beengednie a fejébe egy kezdő legilimentort. Biztos van valami védelme, vagy már sokat csinálta, vagy mit tudom én, de én akkor sem engedném be magam a fejembe a helyében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A bocsánatkérésére aprót biccentek, nem reagálom le érdemben. Nem beszélgetni akarok, hanem hazamenni minél hamarabb. Nem leszünk barátok, akadjon már le édes istenem. Miért kell mindig beleakadnom ezekbe az okos emberekbe? Megemelem egyik szemöldököm a köszönetre. Rendben, ha ennyire élvezi, akkor majd kap több feladatot, hát istenem, nekem nem esik nehezemre elmondani mit csináljon. Az már igen, hogy továbbra is itt vagyok.
- Boxoló vagyok. Mehetünk már? - persze, zongorázom néha, mert a szüleim megtaníttattak rá. Ettől még nem kell elmondanom neki, és nem is fogom, mert idegen. És mert idegesít a hangja. Komolyan, soha nem fogja már abbahagyni a pofázást? Egy apró, cseppet sem őszinte mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy türelmetlenül megkocogtatom az ajtót, jelezvén, hogy ideje lenne felemelnie a seggét a kanapéról, és elindulnia a hálókörlete felé. Megforgatom szemeim a pénzes megjegyzésére. Rendben, gratulálok, ügyes kislány vagy amiért ennyire menőnek tartod mások alaptalan fikázását. Fogadni mernék rá, hogy ha lenne pénze, ő is ugyanúgy megvenné a ruhákat, ugyanúgy megvenné a cipőket, sminket, highlightert, meg mindent. Attól még, hogy nincs, nem kell járatnod a szád, vagy ha mégis, akkor szimplán irigy vagy. Dolgozz meg, ha pénzt akarsz. Én megdolgozom érte. Van? Van. Lekezelően beszélek arról akinek nincs? Nem. Mert nem érdekel. Akkor fordítva se érdekeljen mást. Nehéz normális emberi módon gondolkozni, ha szőke vagy és lány, nem igaz? Természetesen továbbra sem látszik semmi sem az arcomon, sem a testtartásomon, sem a szemeimben. Keresgélhet, ha akar, de nem fog találni semmit, ami arra utalhatna, hogy máris elegem van belőle.
- Biztos nagyon jó barátnők vagytok Zsófival, ha ennyire rajongsz érte. Eszem ágában sem volt lekörözni - nincs energiám sem kislányokkal versengeni, sem pedig bizonyítani nekik. Haza akarok menni. Ennyit szeretnék csak. Nehéz lenne megkönnyíteni a dolgom azzal, hogy együttműködnek velem?
- Takarodó utáni kint tartózkodásért rendbe hozod az elhagyatott mosdót mágiahasználat nélkül, magyarul kitakarítod a szaros budiktól a csempéig, tiszteletlenség miatt pedig minimum négy oldalas fogalmazást írsz arról, miért jó gondolkozni mielőtt megszólalnál. Ha nem akarsz többet, akkor szedd magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Apró mosollyal a szám szegletében biccentek, ahogy leül a székre. Ez az én köszönésem. Nem mintha néma lennék, vagy nehéz lenne kinyitnom a szám, csak most nem jön. Különben is, mit mondanék rá? Szia? Kézcsók? Soha nem tudom hogyan kell megszólítani a nálam idősebb nőket, elvégre már én is felnőtt vagyok, nem intézhetem el annyival, hogy csókolom. Szóval amikor a helyzet hozza, akkor mondom, amikor nem, mint most, nem mondom.
- Válogass nyugodtan, meghívlak valamire - kicsit beljebb húzom a saját ülőalkalmatosságom is, ahogy előkerül a pálcám, és le is fektetem azt szépen az asztalra. Belekortyolok a teába, olyan britesen fogom meg a csuprot, hogy maga a királynő is büszke lehetne rám.
- Máris, rendben - bólintva teszem vissza a csészét a kis tányérjába, még két ujjam közé fogva a kanalat megkavarom. Nem mondom, hogy nem számítok ellenállásra. Mindig számítok rá, mert jobb belekalkulálni ezt is a dologba, mint nem, és utána meglepődni. Rosszabbik esetben lebukni. Nyílt titok, hogy akinek van legilimenciája, nem csak előzetes engedélykéréssel használja. Nem mintha eddig én nem tettem volna így, képtelenség is lenne észrevétlenül becsusszanni valakinek az elméjébe pálcamozdulattal és varázsigével. Ami hangos és látványos. Kiropogtatom az ujjaim, lassan az összes csontom ad ki valamilyen hangot. Valószínűleg azért, mert sokszor voltak már terrorizálva, adott esetben eltörve, megrepedve. Nem mintha ezzel továbbra is problémám lenne, jó dolog azzal keresni sok pénzt, hogy szeretsz csinálni valamit. Megköszörülöm a torkom, miközben kézbe veszem az ébenfát, és egy egyszerű, formás mozdulattal meg is közelítem a nő elméjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ma olyan roppant érdekes dolgokat csináltam, mint hogy, vettem egy új telefontokot, így az átlátszót be is vágtam a szekrényembe, és az úgy amúgy piros telefonom most szép matt fekete színben tetszeleg. Máris jobb. Aztán rendeltem egy tacot, mert újabban mindenki túl egészséges kaját csinál, és a szervezetem már könyörögni kezdett a gyorsétterem tartósítószerei és egyéb műremekei után. Holnap úgyis le fogom magamról mozogni a kétszeresét is, úgyhogy nem igazán zavarom magam az elhízás gondolatával, amire testalkatilag úgysincs hajlamom. A reggeli órákban az inzulinom is belőttem magamnak, szóval ez a nap már nem is lehetne tökéletesebb.
A nevemet viselő, szürke edzőnadrágomban, és egy ugyanilyen melegítőpulcsiban, fekete zokniban csoszogok be a nappaliba, telefonommal a zsebemben, és még meleg tacoval a kezemben.
- Nincs karácsony Kevin nélkül? - pillantok a tévére, mielőtt a legtöbb finomsággal megtoldva - magyarul, nem vágom rá a teljes súlyom - ülök be kedves nővérem ölébe. Most jóba vagyunk, azt hiszem, úgyhogy ja, megengedem magamnak.
- Anyámék? - még nem igazán szoktam hozzá, hogy ők akkor most kibékültek, ebből kifolyólag pedig nem is nagyon használom a szüleink meg anyádék kifejezéseket. Közben kicsomagolom az eledelem, s lehunyva szemeim szippantok bele a mennyei manna utánozhatatlan illatába. Ha Greg, az edzőm, látná ezt, valószínűleg kiherélne, mondván, hogy a szar a seggemen jön ki, és nem a számon be, de szerencsére nem látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy halk szusszanás kíséretében veszem tudomásul, hogy egyetlen szeretett nővérem már nem hajlandó az ölében babusgatni engem. Pedig régen csinálta, nem mintha emlékeznék rá, de láttam a képeken, hogy amikor baba voltam, mindig csinálta. Most is csak biztosan túl nagy vagyok, ez állhat közénk, kétség kívül.
- Pedig azt hiszem ebben van benne Trump. Megvárhatom a jelenetét, vagy vigyem már most? - pislogok rá, a tévé képernyőjéről elszakítva zöldes tekintetem. Én mondjuk szeretem ezt a filmet (mondjuk minden hülyeséggel így vagyok), de hajlandó vagyok áldozatokat hozni. Ha nem akarja nézni, akkor nem fogjuk nézni, és ezzel meg is van oldva.
- Hm, nézhetünk MMA-t, vagy valami kevésbé romantikus filmet. De ha szeretnél valamit, mondd - veszem kezembe a távirányítót időközben, és kezdek is bele a csatornák közötti válogatásba. Csók. Ölelkezés New Yorkban a karácsonyfa előtt. Barátság extrákkal - hell the f*ck no. Az étkem szagára tett megjegyzésekor megint felé fordítom a fejem, kicsit talán sértetten is nézek rá, mert én szeretem ezt a szemetet, de végül nem fűzök hozzá semmit, csak szépen csendben visszacsomagolom, és két pálcaintéssel eltüntetem a szagát is. Ünnep van. És amúgy is szeretem a nővérem, szóval a bulimia említése nélkül is hajlandó lettem volna így cselekedni, de ha már kimondta, hát motiváltabbá válok.
- Oh, el is felejtettem - ahogy azt említettem, nagyon újszerű ez az egész kibékülősdi, éppen ezért nem is nagyon hiszek benne. Ha nem Shayleen, akkor hát miattam fog kitörni az újabb vihar, és ha nem a lányt, akkor engem fognak kitagadni a családból egy olyan dolog miatt, amiről nem beszélek. Ettől függetlenül pedig bármikor kiderülhet, vagy azért, mert elszólja magát valamelyikőnk, vagy azért, mert véletlenül az asztalon hagyom a telefonomat. Nagyon vicces játék ez, ha lebukok, akkor annyi mindennek, ha nem, akkor élhetek tovább mint Marci hevesen. Hogy is hívják ezt? All in?
- Ne éld bele magad nagyon - halkan jegyzem meg, miközben ismét felé pillantok. Tudom, hogy mennyit jelent ez neki, és éppen ezért aggódom a leginkább. Ha a szüleink megint kitalálnak valamit, ha megint történik valami, amit nem képesek elfogadni, mert nem illik bele a képbe amit ki akarnak alakítani maguk, és mindenki más számára, akkor Shay könnyűszerrel visszaeshet. Ki tudja, hányszor lenne még képes kilábalni ebből?
- Legalábbis amíg én ki nem tálalok, addig ne - sóhajtok fel, az egyik sportcsatornára kapcsolva. Nem mintha ez rólam szólna. Nekem mindegy, hogy szeretnek-e vagy sem, ahogy eddig, úgy a továbbiakban is meg tudok állni a két lábamon, a segítségük nélkül. Csak őt ne bántsák többet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem? - nem mintha a fintorából nem találhatnám ki, de azért még teszek egy próbát. Szerintem vicces. Úgy vicces, mint nevetséges, az egész ember, de ha Shay nem szívesen fogja fel így, akkor hát nem fogjuk megvárni. Megnézem majd máskor.
- Oké, felőlem nézhetjük azt is - vonok vállat, miközben a tacom lerakva a kanapé mellé állok fel, és lépkedek a tévéasztalhoz, hogy kivehessem a 101 kiskutya DVD változatát. - A mesét vagy a filmet szeretnéd? - nézek vissza rá a vállam fölött, kezembe véve mindkét példányt. Én valószínűleg úgyis csak végig fogom aludni vagy beszélni az egészet, esetleg csendben és szagtalanul felzabálom a rendelt vacsorámat. Felé fordulok, így guggolva, amíg válaszol, majd, ha döntött, akkor be is rakom, s visszasétálva huppanok le mellé, el is indítva.
- Akkor itt az ideje, hogy megnézzük - helyezkedem egy kicsit, keresve a legkényelmesebb pozíciót, végül csak behajtom a fejem az ölébe, és lelógatom a lábaim a karfáról. Tökéletes. Apró mosollyal az arcomon pillantok fel rá miközben beszél.
- Remélem, hogy tényleg komolyan gondolják ezt - és nem csak egy hónapig tart majd. Most minden túlságosan tökéletes, Shayleen gyógyul, a szüleink mintha kezdenének ráébredni, hogy mit rontottak el, és még tesznek is valamit ennek érdekében, amit, látszólag, nem csak felületesen csinálnak, mint a nővérem terápiáit. Minden túl jó, és ez az állapot rettentően szürreális. Szeretnék hinni nekik, bennük, de egyelőre még gyanakodom, még ha ezt Ananbele és James felé nem is mutatom. Nem csak az oktagonban tudom megjátszani magam, hogy ez sajnos-e vagy sem, ki tudja. Aprót sóhajtok a kérdésére. Miért nem mondtam el?
- Mert nem voltam biztos benne - és nem tudtam magamban helyretenni az egészet, szóval nem is akartam leterhelni vele, ameddig saját magam el nem rendezem magamban. Ez egy egész normális emberi reakció még tőlem is. Tudom, hogy előadhattam volna neki úgy, mintha akkor már tökéletesen meglettem volna vele, de a ő a testvérem, és a testvéremmel jobb szeretek őszinte maradni. Amennyire telik tőlem.
- Nincs senkim - rázom meg a fejem, egy kicsit lehunyva megint a szemeim, s meg is dörzsölve az arcom. Ez a legújabb szokásom. Dörzsölöm az arcom, amikor erről van szó. Nem mintha lenne különösebb oka, amivel meg tudnám magyarázni, egyszerűen csak csinálom.
- Közted és Mr.Szexi között javult már valami? - a becenév alatt egyértelműen nem csíra-Kevint értem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem feszülök meg különösképpen. Első lépésként kitisztítom az elmém, mondhatni egy üres szobába lépek, gondolatok nélkül. Nem idegen számomra ez a terep, minden edzésemen és meccsemen így teszek, ennek köszönhetően pedig nem telik sem sok időbe, sem pedig sok energiába elérni, hogy ne gondoljak semmire, ezáltal pedig be tudjam fogadni az idegen képeket. Kitágulnak a pupilláim, ahogy belépek a gondolatai közé. Először ugyanabban a sötét teremben találom magam, amit elképzeltem a saját fejemben is, csak az után kezdek "lapozni", hogy megbizonyosodtam a kapcsolat stabilitásáról. Mint mindig, most is egy képet várok, hogy látható, már-már "megfogható" formában vetüljenek ki a gondolatai. Gyakorlatról gyakorlatra egyre jobban, egyre kevesebb idő alatt érem ezt el. Egy könyv lapja körvonalazódik ki lelki szemeim előtt, folyamatosan egyre többet mutatva magából: először csak egy gyógynövény képe, majd sorról sorra megjelennek a hozzá fűzött információk írás formájában is a barnás lapon. Talán mozognak a szemeim, ahogy leolvasom őket, valamiért úgy tartom, hogy ilyenkor mozognak, de nem tudhatom biztosan, elvégre nem látom magam. Pedig láthatnám, az ő szemein keresztül, de most nem ez érdekel, és nem is erre gondol.
- Ez egy visongár palánta, igaz? - nem szakítom meg a szemkontaktust, de érezhetően már nem csak a belső világra figyelek. Tekintve, hogy a nő gyógyszerész, nem meglepő, hogy egy olyan dologra gondolt, amit viszonylag gyakran használhat fel az olajaihoz és krémjeihez, így a gondolatot is elég stabilan fent tudja tartani.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Okay, akkor először a mesét mert az a régebbi - bólintok, a roppant logikus és kézenfekvő érvelésemmel megfűzve. Amúgy tényleg az. Meglepő módon, még a nővéremhez képest is roppant simulékony vagyok most. Ha nem itt lennénk, és nem ünnep következne, elkezdenék nyavalyogni, miért ne nézzük meg ezt. Mert egy mese, mert gyerekes - én pedig haláli felnőttes vagyok ugye -, mert fáradt vagyok, nincs kedvem, éhes vagyok, hülyeség. De most nem. Nem akarom ezt elrontani neki, igazán megérdemel egy ilyen családias karácsonyt, azok után, hogy ilyen erős. Attól még, hogy meggyógyult, ne higgye senki azt, hogy nem fogok ugyanúgy figyelni és vigyázni rá. Ugyanígy az én Shayem, egy régi-új testben. Imádom őt. Ennek okán pedig, az én megoldásra váró problémáim várhatnak újévig. Aprót fintorgok a szüleink előtt álló útra. Nem rosszból, nem azért, mert már eleve bukásra ítéltem őket.
- Akkor egy ideig még ráérnek velem foglalkozni - vonom le a következtetést, és zárom is le a témát azzal kapcsolatban, hogy mondjam-e el nekik vagy sem. Az utóbbi időben már úgysem foglalkoztak velem. Az egyik legfontosabb meccsemre el sem jöttek, pedig megnyertem, és ezzel lényegében elindultam felfele. Pedig elhívtam őket, ugyanúgy megvolt a helyük. Nem jelentek meg. Én pedig nem említettem többé. Úgy tűnik, egyszerre csak egy gyerekkel tudnak foglalkozni.
- Huhh - pislogok fel megint rá, miközben elindul a mese. - Nem volt egy ilyen nagy felismerés igazából - túrok bele kicsit a hajamba, ahogy megint helyezkedem pár másodpercig. - Azt hittem, hogy majd sokat fogok őrlődni rajta, de egyszer csak megtörtént, és most így jó - amíg a szüleink rá nem jönnek, ugyebár, mert akkor biztos, hogy nem lesz jó sem ez, sem én. Bár őket tekintve, nem lehet tudni. Ez úgyis egy elhanyagolható gondolat, mert úgysem fognak rájönni idő előtt. Az egy dolog, hogy Cole elmondta neki, de ide már nem fog eljönni, biztos vagyok benne. At least nem úgy, hogy bevágódjon Jameséknek. Aprót szusszanok. Tisztában vagyok azzal, mit gondol róla. Leginkább mert az első adandó lehetőségnél kimondja, mint most is.
- Cole-al elvagyunk. Nem vagyunk együtt. Csak csinálunk közösen dolgokat - bármilyen meglepő is legyen a következő információ, senki ne kapjon szívrohamot: nem csak szexuális értelemben. Szoktunk együtt kajálni, venni kaját, cigizni, sőt, még azt is megtanultam, hogyan kell egy cigit tekerni. És néha néz velem meccseket, és én néha ott vagyok, amikor fest. De nem vagyunk együtt. - De nem bunkó - nem azt mondom, hogy nem olyan bunkó, ahogy gondolja, vagy, hogy majd idővel kedvesebb lesz. Nem bunkó. Nem azért mondom ezt, mert tudom, mi történt vele, ahogy azért sem, mert elfogult lennék - pedig nagyon sok téren az vagyok. Tudom, hogy nem bunkó, és nem seggfej, nem jobban, mint én.
- Tudod, hogy Kevinnek lófeje van - Aidennek meg egy szőrös majomfeje, de ez most nem olyan fontos, eltörpül a tény mellett, hogy a Keviné rosszabb. - És még papucs is - teszem hozzá az igazán fontos információt, mielőtt még elvesződne valahol. Soha nem szerettem Kevint. Akkor sem, amikor gyerekek voltunk, akkor sem, amikor elkezdte csapni a szelet, és most sem. Mert egy nyomorék, egy élettelen, és legfőképp, mert olyan emberek elől akarta elvenni a nővérem, mint Aiden és én. Veszélyes kombó, veszélyes. Csoda, hogy túlélte ezt a pár hónapot éppen és egészségesen.
- Tíz nő azért egyszerre sok, Aiden is csak ember - pislogok fel a nővéremre, kivételesen halálosan komolyan gondolva ezt a véleményem. Amúgy értem, mi a lényege annak amit mond, de ne essünk túlzásokba. Azt sem értem, miért rajonganak érte ennyien. Egy köcsög. És még szőrös is. - Érdekli mi van veled, csak egy szerencsétlen. Nyomorék, ha úgy jobban tetszik - mosolyodom el kicsit, miközben felnyúlva futtatom ujjaim a megrövidült tincseibe, és össze is borzolom kicsit, már ha hagyja. - Amúgy is, nem szúrt a szakálla, amikor smároltatok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hm - gondolkozok el én is, a plafonra fókuszálva el a nővérem arcáról. - Lehet, hogy ez az újrakezdés ránk is vonatkozik. Tudod, te születtél hamarabb, ezért most rád összpontosítanak, aztán én is megszületek... Hm - rettentően okos ötleteim vannak ahhoz képest, hogy mit sem értek ehhez az egész párterápia dologhoz. Nekünk már egy egész családterápia kéne, mondjuk onnan kezdve, hogy Annabeleék megismerték egymást. Vagy mondjuk világra jöttek, esetleg megfogant a létezésük ötlete. A gyökerektől romlottak vagyunk, azt kell mondanom.
- Oh, hát... Te, Ő, gondolom Aiden is - kezdek el számolni, meg gondolkodni is, ahogy sorra veszem az embereket. - Esetleg páran az iskolából, de ez nem hivatalos meg semmi - szóval nem is hangoztatom túlságosan, ha nem muszáj. Feltörekvő harcosként amúgy sem lehetne simább utam, ha köztudott tény lenne, szóval akár azt is lehetne mondani, hogy titok. De mind tudjuk, hogy végződnek a titkok. Már rég halálra van ítélve.
- Miért, Aiden kedvesebb szerinted? - emelem meg a szemöldököm. Nem vagyok agresszív egyáltalán, hirtelen sem, csak zavar. Lehunyva szemeim szusszanok egyet. - Elhiszem neked, hogy akkor egy g.ci volt, de úgy amúgy nem az - ha kiejtenék a számon olyan szavakat, hogy aranyos, akkor lehet azzal illetném, de mivel nem használok ilyen nyálas dolgokat, ezért el is marad. - Én kedvelem - teszem hozzá, dünnyögve az orrom alatt, miközben megint megdörzsölöm az arcom, egy kicsit rá is hajtom a fejem a vállamra. - Mindegy - vonogatom meg gyorsan a vállaim, megrázva a fejem. A mai vallomások száma már messze meghaladta az egész hétre beosztottakat, én pedig nem akarom kidörzsölni a borostám (!!!!), ha már fáradtságosan megnöveltem.
- Abbahagyom Kevin cseszegetését, ha te is abbahagyod Coltonét. Deal? - kapva kapok az alkalmon a lehető legjobb megállapodás felajánlásával. Az egyetlen ok, amiért nem kötöttem bele az emlegetett eridonosba amikor volt mersze megjelenni a házam környékén az, hogy vagy jöttem és fáradt voltam, vagy mentem, és nem volt időm. Pedig szívesen piszkáltam volna egy kicsit, már csak elvből is, amiért megkörnyékezi a testvérem. Félreértés ne essék, ez Aidennel is megtörténik, folyamatosan, talán többször is mint kéne, akkor is amikor nem beszélnek. Neki muszáj eltűrnie, nincs is más választása. De ez ne zavarjon senkit, mert ő örömmel lát mindig. Én is őt.
- Biztos nem csinálja annyi nővel egyszerre - rázom meg fejem elgondolkodva, miközben agyban komolyabban belemegyek ebbe az egzisztenciális problémába. Tényleg. Hogy férnének egy annyian Aidenen, valamiből mindig több kéne legyen, mint amennyi van. Jobbik esetben az ujjaiból, de igazából ki tudja.
- Shayleen - sóhajtok fel, megint csak megrázva a fejem. Ez nem a reménytelen sóhajtásom, hanem a le kell ereszkedned a szintünkre, hogy megértsd sóhajtásom. Mindenki tudja, hogy a nők hamarabb érnek, ő meg duplán érett már, szóval duplán nehéz lesz visszahozni a másodikos óvódás kiscsoport szintjére. - Az Aiden-félék azért cseszegetnek, mert tetszel nekik. Meghúzza a hajad, mert azt akarja, hogy rá figyelj - kezdek a magyarázgatásba, mintha valami nagy tanár lennék. Amúgy nem vagyok. De biztos, hogy Aiden ebbe a kategóriába tartozik, mert ugyan olyan gyerekes mint én, azzal a különbséggel, hogy én nem húzogatom senkinek a haját. Jó, azért lehet, hogy mégis felnőttesebb vagyok, mint Aiden, nem lenne meglepő. Én nem lepődnék meg, legalábbis.
- Hé, én nem is röhögtem a volt barátnőimen - mert nem volt rajtuk mit röhögni, nem voltam egy Aiden, és nem is éreztem úgy, mint Aiden, de az nem lényeges most. Nem is válaszolok a nyilvánvalóan költői kérdésére. Mert az öccse vagyok? Tulajdonképp nem is kell válaszolnia rá, ha nem akar, nem gondoltam komolyan, át sem gondoltam annyira. Aprót bólintok a válaszra. Lévén, hogy még egyszer sem smároltam a szóban forgó szakállas mókussal, és nem is tervezem, úgy örökre, nem nagyon van mit hozzáfűznöm,
- Az jó. Többször is csinálhatnátok - nézek egy pillanatra a tévére, nem mintha tudnám, hogy az éppen forgó jelenet az elejét vagy a közepét jelzi-e a mesének. - Mi lenne, ha egyszer leülnétek és megbeszélnétek, úgy, igazából?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elmosolyodom a nevetésére, csak azért nem kezdek bele én is, mert én nem szoktam olyat. Mármint a nevetés, mint olyan, nem illik bele az ördögi képembe, szóval mellőzöm is, csak a különleges alkalmakra tartok meg pár darabot belőle.
- Lehet meg kéne kérdezni őket. De neked kéne, mert én még nem születtem meg, fura lenne már most beszélgetnem velük - és mert minél kevesebbet beszélek, annál kevesebbet tudnak, és minél kevesebbet tudnak, annál jobb. Ki tudja, lehet, hogy egyszer teszek egy rossz lépést, mert elfárad edzésen a derekam, aztán ők majd poénból: "úgy jársz, mint akit jól megraktak hátulról (egy nehezékkel) haha", én meg majd: haha, milyen jó vicc, nevetek. És akkor mindennek vége lesz, főként a még meg sem kezdődő életemnek, ha a párterápia vonalán haladunk.
- Egyszer már kiplakátolták velem a hülye Bagolykövet - dünnyögve emlékszem vissza az egyáltalán nem kellemes esetre, amikor összeverve ébredtem, és nem, nem azért, mert meccsem lett volna. Nem volt vicces, még most sem vicces. Ki tudja mi következik? Minél hamarabb el kell onnan párolognom, ez a legeffektívebb megoldás, és akkor majd minden jó lesz. Élhetek egy chilles életet, iskolai problémák nélkül. Ez minden, amire vágyom.
- De igen kedvesebb lesz, ha nem leszel eleve elítélő vele szemben - természetesen kötöm az ebet a karóhoz, hagyom elszállni a fülem mellett a hangsúlyát. Azt mondjuk nem tudom, miért ilyen fontos számomra megőrizni a csorba becsületét a nővérem előtt, elvégre Coltonnak nem életcélja, hogy öribarik legyenek. De azért még mennyivel könnyebb lenne tengetni a napjaim, ha nem ennék egymást. Egy tökéletes világ eszméjét hallhattuk tőlem. Felé nyújtom a kezem, hogy akkor kössük meg a szent alkut. Úgyis mindenkinek jobb lesz, ha megtartjuk magunkban a szerény kis véleményünk magunkban. Értetlenül tárom szét kezeim, miközben méltatlanul felmorranok a combomat ért csapásra. Nem értem, hogy most mi rosszat mondtam, elvégre nem futottam bele a részletekbe, csak annyit említettem, hogy ez fizikailag lehetetlen.
- Miért kell úgy viselkedned mint egy szű... Ohh - eresztem le a kezeim. Mi sem jobb, mint a kérdés közepén, sőt, végén rájönni, hogy amúgy tudod a választ. Melegen (érted a viccet lol) ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, sőt, alkalmazza a mindennapi életben is. Roppant okosnak fogsz tűnni tőle. - Oké figyelj. Ha bármikor is úgy érzed... Tőlem kérhetsz óvszert. Mindig van - halálosan komolyan gondolom. Nem mintha nem gondolnám úgy, hogy Aidennél nincs mindig, mert neki pont olyan feje van, aki hord magánál nulla-huszonnégyben, de Kevint figyelembe véve, ki tudja. Ő már kevésbé tűnik ilyen elővigyázatosnak. Fő a biztonság. Kezdem úgy érezni magam, mintha én a bátyja lennék, legalább három-négy évvel megelőzve őt. Szerencsére ez nem így van. Akkor nekem kéne beszélnem a szüleimmel.
- Szerinted eljutunk odáig, hogy ezt átgondoljuk? Okay wait, bemutatom mi játszódik le Aiden agyában, amikor meglát téged - nagyon belelkesedek erre a témára, bár fogalmam sincs, miért. Fel is ülök, a nővéremmel szembe fordulva húzom fel magam mellé az egyik lábam, és könyökölök rá. - Szóval, én vagyok Aiden agya. Meglátlak téged, és arra gondolok "hű, nem ereszthetem el anélkül, hogy észre ne venne". Elindulok feléd, miközben arra gondolok, hogy eredetinek kéne lennem, mert az bejön a nőknek, szóval egy egyszerű szia mizu nem lesz elég. És EKKOR megfogalmazódik a gondolat bennem, hogy akkor VICCES LESZEK! - tárom szét megint a kezeim, mintha mi sem lenne egyszerűbb. - Szóval amikor látom, hogy bosszankodsz, arra gondolok "oké, nem nevettél, de legalább érzelmileg reagálsz róm, szóval számítok neked". És nagyjából idáig jutunk el - fejezem be kedves barátom elméjének ismertetőjét. Tökéletes előadást tartottam, úgy érzem teljesen elégedett lehetek magammal, a teljesítményemmel. Vissza is fekszem Shay ölébe, mert kényelmes, és jó érzés. Ez is a megerősítése annak, hogy gyógyulgat, szerintem. Nem sűrűn csináltunk ilyet, amikor még beteg volt.
- Te sem sürgetted a vele való találkozást, ahogy tudom - nem hibáztatok én senkit, megértem teljesen Shayleent - mert nincs más választásom -, de Aiden meg a barátom, szóval valahogy össze kell őket kötni megint. Ennek pedig az a legelőrehaladóbb módja, ha mindkettőnek elmondjuk, hogy mit csináljon, amíg nem találkoznak. Mert úgyis össze fognak valahol kapcsolódni, előbb vagy utóbb. Én amúgy nem hiszek az ilyenekben.
- Aha. El tudlak képzelni titeket - vonogatom meg vállaim, miközben felnézek rá. Ha lenne nálam Shayden plakát, most biztos felmutatnám nagy konfettieső kíséretében, de nincs, sajnos. Pedig már illene csinálnom egyet, sőt, sokszorosítani, hogy amikor eljön az idő, körbevehessem őket vele. - Igazából nem olyan nehéz. Elképzelni. Illetek egymáshoz, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő