Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ó, szóval megvan, hát azt látja Adrian is. Nem mintha különösebben érdekelte volna Arnold állapota, de azért jó tudni, hogy nincs semmi halálos betegsége, se semmi. Másképp még véletlenül se tudná megíratni vele a feladatát. Olyan szépen néz rá, amit tényleg csak különleges embereknél enged meg, szóval igen, a levitás mestertanonc igazán kiválasztottnak érezhetné magát. Csak hát, amint elnézi, nem érzi. Na den is baj, most ezen nem akad fent, mert neki a szorgalmi a fő célja.
- Azért, mert benned bízok. - jelenti ki. - Te vagy Várkonyi Arnold, neked egy ilyen még csak meg se kottyan. - bőszen bólogat mellé, még a feladatát is elé tolja bizonyításképp. - Kettőt firkantasz, és már kész is van. - néz rá a szemeivel, és bár belátta, hogy csökkent a siker esélye, azért még kapaszkodik mindenbe.
- Gyerünk, na. - ezt már halkabban mondja ki, mintha csak Arnold belső hangja akarna lenni, aki szintén arra készteti, hogy segítsen már ezen az elárvult rellonoson. Aki tényleg meg tudná írni saját maga is, csak kényelmesebb mással elvégeztetni.
- Jó, figyelj. - itt hangnemet vált, ha esetleg a kérlelés első variációja nem jött volna be. B terv indul. Rákönyököl az asztalra, előre hajol, mintha valami szupertitkos ügyletet kéne itt lerendezni, amit senki más nem hallhat.
- Biztos van valami, amire nagyon vágsz. Ingyen bokszjegy. VIP helyre. Hmmm, étel. - részben magából indul ki, mert mégis ki ne szeretné az ételt, részben meg másból, mert mégis, ki ne szeretne egy teljesen ingyen jegyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ma kivételesen nem volt edzése. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem futotta le a köreit, vagy ilyenek, csak nem slasszézott haza. Bár ha jól emlékszik, az anyja sült húst csinál. Azért mégis csak megérné. Kivételesen most ez az egyetlen gondolat, ami a kaja kapcsán átfut az agyán. Amúgy épp egy fa törzsének támaszkodva ül, lábai felhúzva, a ceruzát a kelleténél egy kicsit jobban nyomja a lapnak - ami kiszakad. Lehunyja szemeit, sóhajt, kitépi. Gömbbé gyűri, ledobja maga mellé a többihez. Újra felnéz, aztán megint körvonalakat firkál fel a lapra. Kissé idegesíti a dolog, hogy nem úgy jön ki az egész ahogy ő eltervezte fejben. Valami hiányzik belőle, vagy túlhúz egy vonalat, vagy erősebben jön ki valami, mint azt kellene. Jelenleg nagyon koncentrál, hogy rendesen jöjjön ki minden, az előtte elterülő hely egy - egy pontját kétszer - háromszor is megvizsgálja. Aztán megjelenik előtte egy kecske. Egy. Kecske. Megemeli szemöldökét, azért elég érdekesek ezek a magyarok, hogy _kecskéket tartanak az udvaron mert miért ne. Igaz, megvan az az előnyük, hogy nem kell lenyírni a füvet, de akkor is. Ezek kecskék. Mekegnek és kakálnak és minden.
Nem sokra rá megpillantja az állathoz tartozó lányt is. Vagyis ő ezt a következtetést vonja le, hogy a gazdája. Másképp ugyan miért pesztrálgatná? Esni kezd az eső, elhúzva száját pillant fel a szemerkélő égre. Sóhaj majd feláll, a füzetet összetekeri és farzsebébe tuszkolja. Lehajol az összegyűrt papírokért is, összeszedi őket. Majd elégeti, vagy kidobja, vagy valamit csinál vele. Nagyon benne van, hogy elindul fel a kastélyba, de végül vet még egy pillantást a kecskés lányra. És győz az a nagyon belenevelt jólneveltsége, hogy mégis csak egy lány, és na. Azokkal törődni kell, bár kétség sem fér hozzá, hogy sokkal egyszerűbb lenne nélkülük minden. Vagy a neveltsége nélkül. Nem érezne késztetést, hogy addig a teremben maradjon, amíg az összes nőnemű el nem hagyja azt. Könnyű világ lenne.. Lehajtja fejét, elindul felé, és cseppet sem zavarja, hogy életében nem látta még.
- Addig tervezel itt lenni, amíg el nem áll az eső, vagy majd elázol? - igen, ez egy olyan kérdés volt részéről, ami jobb helyeken annyit tesz, hogy "kérsz valamit, hogy magadra vedd?"

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ez az, mond még. - ha nem lenne épp elfoglalva, most biztos bevágna egy pózt, amitől a másik röhögőgörcsöt kap, de amúgy nagyon rákoncentrál a művére. Hiába, ha valamit elképzelt fejben, akkor az pontosan úgy kell kinézzen a valóságban is. Nincs olyan, hogy nem. Kapja a hajborzolást, mire komolyságot erőltet vonásaira, s úgy néz a lányra, mintha az egy halálos bűnt követett volna el.
- Te most komolyan hozzányúltál a hajamhoz? Hát hülye vagy? Hát el fogod rontani, most komolyan. - nagy beleéléssel magyarázza, ezzel célozva azokra a hímneműekre, akik tényleg képesek órákat állni a tükör előtt. Mármint oké, kell az igényesség, meg a kinézet, de nem kell annyit foglalkozni egy hajjal mint egy lány. Ő kétszer végigszánt a feje tetején, és kész, ennyi, akkor is tökéletesen áll.
- Bocs. - sóhajt, elhúzza száját. A hangsúlya nem a lány ellen irányult, nem is azt akarta elérni, hogy Luca ezt így érezze. Ebből a szempontból nem tud uralkodni magán.
A kérdésre újra rá néz, hogy lássa, tényleg komolyan gondolja - e a lány. Az emberek nem szoktak ilyeneket kérdezgetni, ő meg egészen eddig nem is beszélt róla valami nagyon. Elvesz egy cukorkát, szájába veszi, figyelmét újra a falra fordítja, miközben forgatja nyelvével az édességet. Végül vállat von, folytatja a munkáját.
- Nem működött. - jelenti ki, mint tényt. Hangjában nem érződik semmi, sem hogy bánná, sem, hogy örülne neki. Csak közli a nyilvánvalót. - Szép volt, jó volt, ennyi volt. - összegzi, aztán újra megvonja vállát. ez van, ilyen az élet.
- A te házad táján van valami? Válaszolnod kell, nem úszod meg. - elmosolyodik, és nagyon is komolyan gondolja. Ha ő vallott, akkor a lánynak is kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon összegyűltek most a gyereknek a dolgok, ennek köszönhetően a biológiai órája sem úgy működik, ahogy kéne - lényegében sehogy. Kezdődik az idény, meccs követ meccset, és most meg kell nyernie azt a bajnoki címet. Visszatérés és bajnokság egyben, kettőt üthet egy csapásra - cseppet sem terheli le magát, ádehogy. Ahhoz, hogy egyáltalán felírják a nevét a listára, le kell adjon pár kilót, ennek érdekében pedig újonnan a szokásosnál is korábban kel. Megeszik egy almát - csak semmi hizlaló! -, aztán kifutkossa magát, tusol, újabb alma, ruha, órák, vizsgák, edzés, tanulás a következő vizsgára - utóbbi már az éjszaka közepén.
Magasról tesz arra, hogy nagy valószínűséggel neki most már a szobájában kéne lenni és jó kisfiúhoz híven aludni. Csupán nemrég ért vissza otthonról, ledobta a szobába a cuccait, átöltözött, mert úgy jobban érzi magát, mint az edzős felszerelésében, utána pedig befoglalta a könyvtár egyik eldugottabb sarkát.
Most beletúrva sötétbarna hajába sóhajt fel, dől hátra a széken, és csóválja meg fejét. Ehhez az anyaghoz valószínűleg kellenének a jegyzetei, meg valahogy úgy érzi, Iza is hiányzik a dologból. Nem azért, hogy elterelje a figyelmét, inkább azért, hogy elmagyarázzon neki pár dolgot. Úgyis rengeteget tanul az a lány, ezt is tudnia kell. Vet még egy pillantást a könyvre, amit nyitva hagy, s igyekezve halkan hátratolni a széket áll fel, s indul el az ajtó felé. Szóval akkor a terv az, hogy leballag a jegyzetekért, aztán még ismeretlen módon bekommandózza magát a levitába, és megkeresi a két lábon járó lexikon barátnőjét. Tökéletes lesz. Ezt szépen így el is dönti magában, aztán kinyitja az ajtót, és szembe is találkozik.. valakivel. Ismerős neki a lány arca, de meg nem tudná mondani, hogy honnan. Csak motoszkál benne, hogy valahol látta már.
- Szervusz gyermek. - bár a magyarja sokat javult ideérkezése óta, az akcentusa még mindig erős, és a kifejezésekkel is baj van. Ki köszön úgy, hogy "szervusz gyermek"?? Adrianon kívül, természetesen.
Szemöldöke megemelkedik, vállával pedig az ajtófélfának dől, kíváncsian vizslatja a lányt. Na nem mintha neki amúgy szabad lenne csak úgy mászkálni itt, de azért ő csak tizennyolc éves, és minden bizonnyal zsúfoltabb a programterve. És ne kérdezze meg senki, hogy miért kezdte el hirtelen érdekelni az, hogy kislányok miért flangálnak a kastélyban ilyenkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Aranyos. Ez volt a legelső gondolata a lányról, ahogy lenézett rá - pedig ő aztán igazán ritkán gondolja nőnemű személyekről, hogy aranyosak. Vagy cuki, vagy idegesítőek, vagy babák, vagy jól néznek ki, vagy már annyira jól néznek ki, hogy kezdene is vele valamit. Viszont ő, itt, ahogy állt a levelek alatt, elbújt a göndör haja mögé és nézte a kecskéjét - ami kétség kívül nem egy szokványos házi kedvenc -, egészen aranyos volt. Minden rezdülését észreveszi, anélkül, hogy különösebben figyelné, vagy elemezni akarná. Ezt vésték az eszébe, hogy a másiknak minden egyes mozdulatát észrevegye, még a legapróbbakat is. Másképp nem tud időben védeni, kiütik, esetleg úgy, hogy egy ideig ne tudjon újra játszani, és akkor már tényleg nem lehet belőle profi. Elég volt az a másfél év eltiltás, még sok is.
Egyik szemöldöke kissé megemelkedik a lány reakciója miatt, majd egy halvány, mondhatni kedves mosoly jelenik meg az arcán.
- Nem foglak megenni, nem kell félned tőlem. - mormolja meleg, kissé rekedtes hangján, miközben megrázza fejét. Általában tényleg nem szokott bunkó lenni, persze vannak esetek, amikor fáradt, vagy nem jön össze valami, de most köszöni szépen jól van. És új háztársa pedig amúgy is lány, a lányokkal meg amúgy is így viselkedik. Mindössze ennyi a hozzáfűznivaló, nem kezd el fecsegni, sem pedig siettetni a harmadikost. Így mikor göndörke megszólal, az felér egy kisebb sikerélménnyel.
- Én is. - biccent, miközben elnéz a külvilág felé, hallgatja az egyenletes kopogást, ami mikor idegesíti, mikor pedig lenyugtatja. Jelenleg mondjuk épp semleges neki ez az egész. Vállával a fa törzsének dől, összeráncolja szemöldökét.
- Tied a kecske, nem? - még mindig vigyáz a hangszínére, nem követelőző, sem pedig durva, inkább csak kíváncsi.
- Honnan van? Mármint... Legális ez? - újra lenéz a lányra, feltéve, ha az időközben nem ment el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ahogy megjelenik a téren, mélyen tüdejébe szívja a kissé hűvös levegőt, s ahogy megropogtatja nyakát, azt is megállapítja, hogy fáradt.
A mai edzésen keményebb volt az edzője, egyre többet és többet, ő meg amúgy nem igazán bánta. Szereti azt a tompa, sajgó fájdalmat az izmaiban, amit a boksz okoz. Ez a lételeme, olyan neki mint másnak a levegő. Pislog kettőt, megdörzsöli arcát, aztán elindul vissza a kastélyba, ma még szeretne ránézni Shayre, aztán átfutni pár jegyzetet a másnapi vizsgára. Apropó Shay. Már régebb óta tervezte, hogy valamivel meglepi a testvérét, csak mert, szóval most akkor jól szét is néz. Nem mintha ilyenkor olyan sok minden nyitva lenne, de mint tudjuk, ott találjuk a legjobb dolgokat, ahol nem is keressük őket. Kéne neki egy nyaklánc, vagy egy karkötő, vagy akármi, ami olyan, hogy azért látszódjon, hogy tőle van, és különleges is legyen, és.. Nehéz. Főleg egy fiúnak. Időnként ujjai közé fog egy darabot, hogy aztán elhúzva száját vissza is tegye, másik kezével a vállán pihenő edzőtáskáját piszkálja, és leginkább csak mereszti a szemét, miközben meg lépked előre. Ami egy elég nagy hiba, ezt igazolja az is, hogy épp szemtanúi lehetünk, hogyan gyalogol bele egy 180 - 190 centis állat egy nőbe. Természetfilmet lehetne róla forgatni.
Hamar kapcsol - szerencséjére -, így kezeivel a másik után kap, akkor is, ha az nem esik. Ez amolyan reflex, hozzászokott, hogy a lányok kicsik, törékenyek, és akkor is eldőlnének, ha hozzájuk érne.
- Bocsánat. - magyarul beszél, azzal az erős akcentusával, és reméli, hogy a helyes szót használta. Még csak az kéne, hogy itt mondjon valami csúnyát, aztán meg gondolkozhat, hogy mit rontott el.
- Nem esett baja? - ezt azért némi gondolkodás után állítja össze, ahogy hátrébb lépve méri végig áldozatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Adrian jó gyerek, Adrian udvarias gyerek, Adrian igyekszik elkapni azon hölgyek karját, akiknek csak úgy nekimegy, mint valami úthenger. Nem mintha Elizabetnek különösebben baja eshetne mikor az ilyen kis suhancok csak úgy belegázolnak. Amint a nő ismét stabilan áll a talajon, az amerikai leveszi róla méretes mancsát, s mikor a vámpír rámosolyog, azt igyekszik ő is viszonozni. Aztán már csak fél füllel hallgatja, figyelmét elvonják a kirakott tárgyak, amikről amúgy nem tudja eldönteni, hogy most tényleg mágikusak - e, vagy csak szépen felcsicsázott mugli dolgok. Hümmög egy sort ahogy egy nyakláncot megemel, s közelebb vonja magához, hogy lehajtott fejjel áttanulmányozhassa.
- A nővéremnek keresek valamit. - mormol, rekedten, lehet nem tett valami sok jót az a nedves hajjal mászkálni az utcán dolog. Különösebben nem emeli meg a fejét ahogy a nőre pillant, tekintetével követi, ahogy az visszateszi a valamit, amit a kezében tartott. Egy pillanatra megemeli a szemöldökét, szépen elraktározza magában az információt. Ő aztán szépen hallgat, nem ítélkezik, se semmi.
- Maga mit ajánlana? - visszateszi az ékszert, aztán összefonva karjait helyezi át súlyát a jobb lábára, s úgy pislog az előtte álló szőke nőre.
- Persze ha megkérdezhetem. - teszi hozzá, enyhén oldalra billentett fejjel. Még amúgy azt is kimondaná, hogy ha nem szeretné élvezni a társaságát, akkor nyugodtan el is küldheti a jó fenébe - persze mindezt egy kulturált, aranyvérűhöz illő módon megfogalmazva -, viszont most valahogy nem megy neki. Mármint, biztos mindannyian ismerjük már azt az érzést, mikor annyira el vagyunk fáradva fizikailag, hogy a szánk mozgatása és különösen sok energiát igényel, viszont nem szeretnénk utolsó senkiházi bunkó módjára viselkedni, mert nem megy. Na pontosan ezt érzi most Adrian is.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Határozottan fáradt, nem tesz jót hosszútávon az ötkor kelés - egykor fekvés - edzés - vizsga - edzés - edzés dolog neki, de csinálja, mert miért is ne csinálhatná. Jelenleg épp a nemlétező szabadidejét tölti ki, mert ő egy jó barát, ő törődik a barátnőjével, ő nem hanyagolja el. Megkeveri az erős feketét, majd belekortyol, s kinéz az üvegen az utcára. Itt a jó idő, kezdődik a szabadság, kezdődnek a meccsek, most kezdődik csak úgy igazán az élet.
- Hogy vagy? - ránéz Izára, a hangja üres, szinte már érdektelen. Nem azért, mert tényleg nem érdekli mi van a lánnyal, mert ha nem érdekelné nem kérdezte volna meg, csak.. Fárad. Amikor fárad, ne várjon többet el tőle az ember. Ismét belekortyol a feketébe, lehunyja szemeit, jólesően felsóhajt, ahogy a keserű, meleg íz végigrobog a nyelvén, torkán, majd be a gyomrába.
Kezébe veszi a kiskanalat, leválaszt egy darabot az elé helyezett süteményből, megkóstolja. Nem rossz, bár kétség kívül evett már jobbat is, de nem emel panaszt, ízlések és pofonok.
- Hogy megy a kviddics? - megemeli egyik szemöldökét az újabb kérdést követően, hangja még mindig ugyan olyan üres. Pedig értékeli ő a sportot, tényleg, bár sokszor nem tudja felfogni, hogy abban mi olyan nehéz. Mármint tényleg, ő kviddicsezett, még Roxfortban - bár nem is vette véresen komolyan - , tudja milyen. Csak a boksz valahogy mindig keményebbnek tűnt neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha most valaki elkezdene papolni neki arról, hogy lassítania kéne, meg pihenni, akkor azt az embert úgy verné le a két szép lábáról, ahogy van. Tudja, hogy meddig bírja, ismeri a határait. Nem először csinálja ezt, és lám, mily véletlen egybeesés, az egyik legfőbb ok ismét a nővére. A meccs maga mellékes, úgyis nyerni fog.
- Én is. - bólint, majd ismét kibámul az üvegen. Nézi a gyereket, aki valószínűleg most tanul járni, nézi az anyját, aki fogja a kezét és mosolyog. Nézi a galambot, ami leszáll a járdára, s amint megjelenik egy kutyáját sétáltató vörös, tova is száll. Nézi őket, viszont egyik sem indít meg benne különösebben semmit, annyira egyformák. Újabb kérdését újabb válasz követi, figyelmét visszafordítja a lányra. Bólint, kortyol.
- Jó leszel. - jelenti ki, mint nyilvánvalót. Tanulmányozza a lány arcát, a testtartását, apró rezdüléseit. Mindent észrevesz, mint mindig, akaratlanul is. Nem az a fő célja, hogy elemezze, ez már beleégett, hogy ne csak nézze a másikat, lássa is. Vár, ismét megkavarja a feketét, hátha a barátnője belevág magától. Nem igazán szereti ezt, mikor az emberekből kikívánkozik valami, aztán mégis bent tartják. Ha akarsz valamit mondani, mond csak meg, ez az ő elve. Oldalra pillant, a kávézó belseje felé, s ahogy tekintete találkozik az egyik lányéval szemöldökét felvonja, ajkait egy lusta, féloldalas mosolyra húzza, s megcsóválja fejét.
- Szeretnél mondani valamit? - sötét íriszeiben most először csillan némi érdeklődés, amennyiben Izabella nem kezdett még bele magától.
Lehet úgy tűnik, hogy van valami baja a lánnyal, viszont erről szó sincs.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő