|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
 Szóval nekem így tökre természetes volt, hogy a nővérem fogom elhívni magammal a bálomra, mert ő a nővérem, és nincs értelme valami random csajt elrángatni mikor van egyszer egy nővérem, szóval értitek. Az egyedüli zavaró tényező Aiden lett volna, ha előttem kérdezi meg, de hát nem tette, szóval sajnálom - nem, egyáltalán nem.
Az is teljesen magától értetődőnek jött, hogy nem tudok magamtól rendesen felöltözni. Nekem amúgy tökre úgy tűnt, hogy jól nézek ki, amíg Shayleen meg nem találta a szobám, hogy ez tévedés, mert ez borzalmas, meg az borzalmas, meg ez nem így kéne álljon, meg az nem is kéne rajtam legyen. És bár normális esetben másra haragudtam volna, rá nem tudok, még ha akarnék sem - nem akarok amúgy -, szóval mint egy jó kistestvér hagytam, hogy ő nyomja a kezembe a ruháimat, ha ez őt boldoggá teszi. És nem mondom azt, hogy nem nézek ki úgy mint egy pingvin csokornyakkendőben meg ingben, de hát ez van, ezt kell szeretni. Igazából lehet, hogy titokban még tetszik is nekem ez, csak nem akarom bevallani.
- Amúgy örülök, hogy nem lány lettem. - jelentem ki, ahogy kényelmes tempóban sétálunk végig a folyosón, hol stresszelő nők, hol pedig várakozó férfiak mellett elhaladva.
- Mármint képzeld már el, mindig kéne várjon rém valaki, meg mindig hisztiznék a sminkem meg a ruhám miatt, fúú. - megcsóválom fejem, egy pillanatra teljesen elfeledkezve arról, hogy én tulajdonképp egy nő mellett járkálok itt fel alá, aki akármelyik pillanatban nyakon vághat vagy valami, csak mert a testvérem és megvan hozzá a joga.
- Amúgy elég jól nézel ki. - féloldalas mosollyal arcomon pillantok le rá, és én amúgy tök boldog vagyok így. Mármint tényleg, gyógyulgat meg minden, és én erre teljesen büszke vagyok. Meg maga a tudat, hogy ő az én másik felem, és nem másé, értitek.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
 A tested a te szentélyed - 3.napFogadtunk. Vesztettem. És most itt rothadok, ahelyett, hogy mondjuk a szobámban fetrengeném szét Aiden ágyát, vagy mondjuk Cole ágyát. Vagy mondjuk a nővérem ágyát, miközben az agyára megyek. Vagy ha esetleg megnyertem volna, akkor valószínűleg most Ian valamelyik legújabb seprűjén repkedhetnék, ami mondjuk limitált kiadású. De nem. Mert nekem ilyen hülye vetélkedős főzős műsorokban kell szerepelnem, meg fűzni ______tanulnom. Amikor amúgy tudok főzni, de még jó, hogy tudok. A nővérem is tud, ez nálunk ilyen családi örökség, erre.. Jó, hagyjuk. Belépek a bejárati ajtón, felmutatom a kártyám, hogy nekem itt kötelező itt lenni és semmi gáz, hogy bejöttem, aztán a sisakot meg a bőrdzsekit felakasztom a fogasra. A nekünk fenntartott öltözők felé irányítom lépteim, még jó, hogy erre is gondoltak. Azért okosak ezek a muglik, ha nem lennék egoista, és nem tekinteném magam felsőbbrendűnek még valószínűleg szeretném is őket, de.. Nem. Az edzőm szeretem, az edzőm bírom, az edzőm azon kevesek egyike, akiket egyenrangú félként kezelek, és itt kimerül minden, varázstalanok iránt táplált érzelmem. Sad life.
Benyitok az öltözőbe, lecserélem a nadrágot egy szürke melegítőre, berakom a cuccaim egy szekrénybe. Elindulok a stúdió vagy mi a fene felé, felveszem a kötelező kötényt - amitől úgy érzem maga mint egy öregasszony, komolyan. Nem szeretem az öregasszonyokat. Feltűzöm a nevem jelző kis táblát, a már megszokott kis asztalkámhoz indulok, aztán leülök az ott levő, támla nélküli kis forgós székre, és jobb híján a telefonom kezdem nyomkodni, amíg el nem kezdődik a műsor.
Az egyik séf megjelenik, felpillantok, egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy vajon mennyit fizethetnek neki ezért az egészért, hogy egy ilyen hülyeségben bíráskodjon, amelyiket többnyire az élet értelmét kereső szingli nők nézik, meg azok a férfiak akik nagy valószínűséggel papucsok, és a létük nagy szerelmének akarnak megfelelni. Borzalmas. Elmondja a szabályokat, mindenkinek pár biztató szót, még annak is, akiről amúgy lerí, hogy teljesen reménytelen és csak a nézettség miatt tartják még bent. Vagy a mostaniban, vagy a következő körben biztos ki fog esni.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
A köténykém egyelőre még a nyakamban pihen, mármint a nyakamon áthúzva azon a lyukon. Majd ha elkezdődik a hercehurca, összekötöm a derekamon, egyelőre addig így is tökéletes. Aztán valaki eltakarja a fényt, amire amúgy nem reagálnék, ha nem szólalna meg. Megállok az instagram fal pörgetésében, körbepillantok, majd rájőve, hogy csak nekem szólhatott ez a mézesmázos köszöntés fel is nézek.
- Heló - olyan jól nevelt kisfiú vagyok, hogy még vissza is köszönök, aztán összeráncolva homlokom billentem oldalra fejem. Ismerős valahonnan, de egyelőre meg nem tudnám mondani, hogy honnan. Pedig biztos láttam már. Szóval én így tök zavartalanul bámulom, miközben próbálok rájönni, hogy hova kéne raknom, mert eddig ő még egy ilyen lebegő valami, ami nem tudom hova tartozik, és ez elég idegesítő amúgy. És én tényleg csak ezért nézem. Aki mást mond hazudik (nem).
Aztán jön egy kérdés, mire megemelem szemöldököm. Tudom, hogy nem nézek ki egy konyhatündérnek, de én nem vagyok reménytelen eset. Kikérem magamnak, hát mindjárt meg is sértődök.
- Én tudok főzni - jelentem ki, még meg is nyomva az 'én' szócskát. Hát mikor jönnek rá az emberek maguktól, hogy nem jókedvemből vagyok itt? Csak úgy rí az arcomról, hogy szenvedek. Mint egy partra vetett hal, bizony bizony.
- Szóval remélem te is - teszem hozzá egy pici szünet után, ahogy átnézek a válla fölött, hogy a halljak valamit a háta mögül magyarázó séfből is. Sose lehet tudni, mikor mond valami fontosat, és ha ezt megteszi, nincs kedvem lemaradni róla. Lezárom a mobilom képernyőjét, aztán egy leheletnyit előre dőlve csúsztatom be a készüléket hátsó zsebembe.
- Adrian - nyújtom felé a kezem. Igaz, hogy ott van a kis fémtáblán, azért jobb biztosra menni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
