Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem tudom, sosem kérdeztem? - kicsit összevonom szemöldökeim, ALIG SÉRTŐ, hogy ő nem jönne hozzám azonnal. Elmosolyodva ölelem át a derekát, aljas, nagyon aljas, amiért így bújva hozza fel a dolgokat, hiszen ezek után mégis ki lenne képes nemet mondani neki bármire is?
- Biztos vagy benne? - oldalra billentem fejem. - Ha megteszem, már nem lehet visszatenni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

-Hát ennyit érek én neked? Így kihasználnál? - hüvelykujjammal simítom meg arcát, elbiggyesztem ajkaim, majd, szinte rögtön azonnal, el is mosolyodom, adok egy puszit az ajkaira, majd tovább indulok. Ha így haladunk, sosem fogja megkapni a fagyiját, nem felejtettem ám el, mit kíván.
- Juj, Fisher, az erényeim - tovább mosolyogva pillantok le rá. - Persze, hogy szeretnék nálad aludni. Együtt is vacsorázhatnánk akkor már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szögezzük le, hogy hamarabb akartam megejteni ezt a látogatást, nem tudom pontosan ugyan, hogy mikor, de ennél biztosan. Aztán, valahogy, közbejöttek dolgok, valaki folyamatosan elterelte a figyelmem a tényről, hogy Will mégis hogy képes élni nélkülem, de a lényeg az, hogy mégis eljutottam a doktor úrhoz. Átlagos hétfő délután ez, a rendelések nagyja már a reggeli órákban le szokott menni még a kórházakban és ispotályokban is, szóval egyáltalán nem lepődöm meg az üres fertőtlenítő szagon. Már jó előre széles vigyor ül ki az arcomra, bal kezem ujjait a rendelő kilincsére fonom, majd hirtelen lökéssel tárom ki magam előtt azt.
- Kösz, Payne, hogy melegen tartottad a székem, de most már mehetsz vissza takarítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem kell senkinek egyetemet végeznie ahhoz, hogy ne vegye észre a szeme alatti karikákat és a hozzájuk képest igencsak sápadt bőrét, amiből nyilván rájön az ember, hogy valami nincs rendben, de azért éppenséggel ezzel indítani sem illik az újra látást, még, ha az embert Adrian Black-nek is hívják. Megadóan elmosolyodva csóválom meg fejem, ahogy megpillantom a névtáblát.
- Doktor - ó igen, büszke vagyok rá, nagyon is büszke. Ellépve az asztal mellett nyújtom ki felé jobbom, ha tetszik neki, ha nem, meg fogom ölelni őt, legalább most.
- Nem nézel ki túl jól, öreg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ujjaim szorosan ökölbe szorulnak, ahogy megveregetem a hátát, nagyon, nagyon hiányzott nekem, de most, hogy itt vagyok, teljessé válik ez az egész visszatérés kör. Mélyen felszusszanva húzom el végül fejem, megpaskolom vállait, a homlokának koccintom a sajátom egy pillanatra - nem tudnék erre pontos magyarázatot adni, egyszerűen csak jól esik -, magam alá intek egy széket, és a hazaérkezők nyugalmával foglalok helyet mellette.
- Az egész napom a tiéd, bébi - összefonva ujjaim ropogtatom ki őket, bokám keresztbe fektetem a másik lábam combján, ahogy hátra dőlök.
- Ha sok minden volt, hát meséld el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Türelmesen - dehogy türelmesen, ha valamit azonnal észreveszek az embereken, az az, ha valamit nem mondanak el nekem, Will pedig most pontosan ezt csinálja, tudom - megemelem jobb szemöldököm, miközben hallgatom őt. Ez mind szép és jó, édes William az egyetlen hökkenő csupán, hogy:
- Akkor miért nem alszol? - tudok tapintatos lenni, persze, hogy tudok, épp csak most nem vagyok, ahhoz túl erősen működik bennem a hőskomplexus mellette.
- Itt fogok tanítani - vállat vonok, mintha nem lenne lényeges - nem is érzem annak, addig nem, amíg neki problémák merülnek fel az életében. - Ne terelj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ügyelsz - nem, egy pillanatig sem hiszek neki, a szavait is csak azért ismétlem meg, hogy ezt ő is tudja. - William, nem egy klinikán dolgozol, hogy ügyelned kelljen - persze, nagy előrelépés a falunak ez a rendelő, de azért túlzásokba sem kell esnünk.
Alapvetően lehet, hogy velem van a baj, nincs gyerekem, ezért nem tudom megérteni, miért akkora baj, hogy nem ért haza a lánya születésére, de egyszerűen nem fér a fejembe, hogy éppen ezért ne aludjon valaki éjszakánként. Úgy értem, előtte van egy egész élet, hogy vele legyen, ez nem feltétlenül a világ vége.
- Történt valami köztetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ha nem az előbb vonogattam volna a szemöldökeim, amibe, őszintén, elég hamar bele tud unni az ember, akkor egészen biztosan most kezdenék bele, de ehelyett csak fapofával hallgatom végig. Nagyon rosszalló fapofával.
- Szeretnéd, ha felpofoználak? - egy pofon néha nagyon sokat képes lendíteni az ember eszén - a UFC-ben harcoltam, kaptam belőle eleget, tudom, miről beszélek -, ha valaki pedig nem fél megütni őt, a dühkezelési gondjai teljes tudatában sem, akkor az én vagyok.
- Tudod, Will, a problémák elől való menekülés egyedül akkor hatásos, ha nem hagysz a hátad mögött, mondjuk, két gyereket meg egy pereputtyot, és legalább egy másik kontinensre költözöl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lehet, hogy mégis hamarabb kellett volna megejtenem ezt a látogatást - ellenben tudományos tény, hogy a tesztoszteronszint növekedésével egyenesen arányosan csökken az intellektualitás, na most, a barátnőm D-s melltartót hord, rakd össze - és akkor elejét lehetett volna venni ennek az egésznek. Mélyen beszívom a levegőt, állam ujjaimra támasztva fordítom oldalra fejem, ahogy visszakérdez, kissé megingatom. Nem hiszem, hogy különösebben szeretné, ha felpofoznám - ki szeretné? - de ettől függetlenül fel fogom.
- Figyelj csak, Will - közelebb húzom hozzá a székem, előre dőlök, könyökeim megtámasztom egy pillanatra térdeimen, majd a következőben lendül is balom, tenyerem élesen csattan az arcán. Mondtam. Nem félek attól, hogy feldühítem, mert nála sokkal nagyobb darab alakokat is ütöttem már ki.
- Soha, soha ne úgy próbálj meg megoldani valamit, hogy elhagyod a családod, megértetted? - rá szegezem mutatóujjam, miközben beszélek, bár tény, hogy inkább azért, hogy fenntartsam kezem kettőnk között, ha esetleg vissza akarna ütni.
- Két gyereked van, William. Ha most elhagyod a feleséged, lehet, hogy örökre elveszíted őket. Megoldásnak tűnik ez neked, he?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Máris előrébb lendültünk. A nem tudom legalábbis, szerintem, máris sokkal jobb válasz az előbbi, lépjünk le és szarjunk le mindent hozzáállásnál. Aprót biccentek, ujjaimmal megpaskolom a tarkóját, majd visszaeresztem kezem magam elé.
- Nem lesz megoldás - helyette tudom én a választ. - Nézd - személy szerint elég szar a kapcsolatom a családommal, a szüleim évek óta nem tekintem teljes értékű embereknek, a nővérem betegsége a saját életemre is rányomta a maga bélyegét anno, nem hiszem, hogy pont nekem kellene terápiás tanácsokat adnom, de a semminél határozottan több vagyok.
- Nem menekülhetsz örökké a rendelőbe. A feleségednek szüksége van rád, ahogy a gyerekeidnek is, te vagy az apjuk - úgy érzem, tudatosítani kell a kis fejében pár dolgot. Semmi baj. Ezért vagyok itt.
- Ha zavar a testvéred viselkedése, beszéld meg a testvéreddel. Ha aggódsz a kapcsolatodért a feleségeddel, beszéld meg a feleségeddel. De ne vetítsd át egyikről a másikra a konfliktusaid, Will, mert első sorban magad, majd veled együtt őket is tönkreteszed - nem is értem, honnan vannak ilyen okos gondolataim. - Ők a családod, Will. Nélkülük hol lennél most?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nos. Nem teljesen erre a válaszra számítottam. Valójában, egyre csak erősödik bennem a gondolat, hogy Willnek szüksége lenne egy pszichológusra, aki szakszerűen képes segíteni neki, de az a baj az emberekkel, hogy nem mindig reagálnak jól a pszichológus koncepciójára.
- Nem akarlak megsérteni, de még én is érzem, hogy valami nem oké benned, Will, és a babáknak még nálam is jobb érzékük van erre - megemelem egyik szemöldököm. Persze, hogy nincs rendben, feszült, ideges, elkeseredett, és talán ott kezdődik a következő probléma, hogy a feszült, elkeseredett, ideges emberek megoldására a pszichológuson kívül egyetlen megoldást ismerek.
- Mikor verekedtél utoljára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szuper. Határozottan az. Aprót szusszanva tűröm fel a pulóverem ujjait, kiropogtatom a nyakam is, nem titkolt tény, hogy képtelen vagyok sokáig ülni egy helyben, kell a mozgás, kell az, hogy csináljak valamit, bármit.
- Jó. Úgy rendesen én is elég régóta - amióta bejelentettem, hogy nem fogok harcolni többet, egészen pontosan. Az illegális körök persze mindig nyitott karral várnak, de nem kifejezetten égek értük.
- Verekedjünk - egy normális ember egészen biztosan nem ejtené ki ezt ilyen egyszerűen a száján.
- Majd beszélünk rólam, ha te már rendben leszel, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Széles, önelégült vigyor terpeszkedik szét arcomon, kivillan belőle fehér, szabályos fogsorom - nagyon sok fogorvos munkája van ebben -, bólintok. Persze, hogy hülye vagyok. Megszámlálhatatlan alkalommal volt már agyrázkódásom olyan ütésektől, amikbe egy átlagember esélyesen belehalt volna, kicsit sem meglepő, hogy a félelemérzetem nagyjából egyenlő a nullával.
- Látom, mennyire vagy rendben - megemelem jobb szemöldököm, ahogy végignézek rajta.
- Aludhatnál, de napok óta nem teszed - felnézek rá, kiropogtatom ujjaim, hátra tolva a széket állok fel én is.
- Tizenkilenc éves korom óta sportszerűen csináltam ezt. Tudom, mit beszélek, kedvesem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Valóban - nem hazudok, nincs értelme hazudnom. Számtalanszor vertem már véresre a kezem a zsákon, törtem szilánkokra a bütykeim, és csavartam ki emberek lábát a ringben, mert túl sok volt bennem a harag, túl sok volt bennem az agresszivitás, és jól esett. Megnyugodtam tőle. Megnyugodtam a fájdalomtól. Tekintetem újra végigszalad rajtam, épp kinyitnám a szám, hogy csak a fogaim és az orrom kerülje el, mert tényleg nagyon sok munka van bennük, de mire kimondhatnám az első szót, hátra hanyatlik a fejem, és én is teszek egy lépést hátra, hogy azért ne boruljak fel. Állatias vigyor terül szét arcomon, ahogy megtörlöm orrom, megingatom fejem, ökölbe szorítom mindkét kezem.
- Tudsz te jobbat is, Will.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Két hatalmas különbség van köztem és Will között: az egyik, hogy nekem tiszta az agyam, a másik, hogy, fogalmazhatjuk bármilyen szépen is, mégis csak egy képzett ketrecharcos vagyok.
Ezen a ponton megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy, talán, célszerű lett volna bezárnunk az ajtót, mielőtt a belekezdünk a másik arcának szakszerű átszabásába, de most már ugyan mindegy.
Reflexszerűen lépek ki oldalra, és, bár  lenne lehetőségem telibe verni a képét, nem teszem meg. Egyszer a túl jó lelkem fog a sírba vinni.  
- Rám nem kell vigyáznod, William - megemelem szemöldököm, ahogy hátrálok egy lépést, jobbom félig arcom elé emelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Minden jogod megvan ahhoz, hogy haragudj rám - gyanakodva vonom össze szemöldökeim, ellazítom karom, de nem engedem le teljesen, tekintetem ide-oda ugrál hátán. Elégedetlenül morranok fel, ahogy kicsit újra oldalra billen a fejem - úgy értem, elég magas vagyok, máshol is lenne helye kiélnie magát, de nem, mindenkinek az arcom kell, hát megáll az ész - ösztönösen ütöm félre kezét, ahogy először csak tompán terjed szét a fájdalom az arccsontomban, ököllel verek vissza neki. Nem feltétlenül terveztem visszaütni neki, de nem is feltétlenül vagyok képes hagyni magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Összességében elég lazán tartom a végtagjaim, pont azért, hogy ne törjenek el ismét ugyanazokon a helyeken - tudom elsőre elég nyakatekerten hangozhat, hogy az izmaim meg vannak feszülve, de a csontjaim maguk nem, de nézd, szinte mindenhol törtem már el, beleértve a medencém és a combcsontom is, hát idővel megtanultam, hogyan kell csinálni - néha oldalra lépek, néha hátra, miközben egyik kezemmel az arcom védem, a másikkal vagy a gyomorszáját, vagy a képét verem felváltva - csak úgy, barátilag, terápiás célzattal. Érzem, ahogy az adrenalinnal együtt a betanult ösztöneim is egyre jobban átveszik a helyük, lendül a lábam, azt veszi célba, amelyiken esélyesen az egyensúlyát tartja. Nem mondanám, hogy félteném Willt, hogy mi lesz, ha hozzáveri a fejét a padlóhoz, vagy valami, elvégre, mi lehet a legrosszabb, ami történik? Majd lesz egy kis agyrázkódása, legfeljebb vérzik majd kicsit, de meghalni semmiképpen nem fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Épp csak egy pillanattal tovább ragad meg a tekintetem Colton arcán, ahogy Emily megszólal. Ha nem ismerném is érezném a belőle áradó, szinte már félelemszerű tartózkodást, amit a húga szavai kiváltanak belőle, viszont én ismerem Coltont, legalábbis egy éve még meg mertem volna esküdni arra, hogy én ismertem őt a legjobban. Tudom, hogy ez az egész nekem szól. Hogy előlem szégyelli, hogy miattam keletkezik gombóc a torkában, a gondolattól, hogy előttem kell beszélnie róla, hiszen Emily feltétel nélkül, vakon szereti őt, én viszont képes lehetek ítélkezni felette.
Megtenném?
Halványan elmosolyodva pillantok Emily-re, ahogy az ajtóban megállva vállam a falnak támasztom, karjaim összefonom magam előtt, bokáim lazán, szinte már lustán keresztezem, ahogy hallgatom őt. Valahol kifejezetten szórakoztat Cole kényszeres mozgása, mint egy hangya, vagy egy méh, folyamatosan csinál valamit, piszkál, mozognak az ujjacskái és feltűnően erőltetetten gondol valami másra, csak, hogy ne kelljen szembenéznie velem, ne kelljen hirtelen szembe találnia magát a ténnyel, miszerint még mindig itt vagyok. Ez persze úgy hangzik, mint azok az egoista gondolatok, amik szerint bármit is tesz a környezet, a benne megtalálható személyek, az rólam szól, és a megnevezett másoknak nincsenek személyes problémái, életük, kapcsolataik, gondolataik. De most nem erről van szó. Szinte vágni lehetne a levegőben, hogy nem vagyok itt szívesen látva, sőt, én is úgy érzem, hogy nem szeretnék itt lenni,mégis itt vagyok, és ezt már egyikőnk sem tudja semmissé tenni, bármennyire is szeretnénk.
Nem kifejezetten érzek bűntudatot amiért félbeszakítom. Nem kifejezetten érzek bűntudatot az érzésekért, amiket keltek benne - olyan ez, mintha tudat alatt épp bosszút akarnék állni valami olyan dolog miatt, amit ketten, közösen okoztunk egymásnak, holott soha nem ismerném be, hogy közösen bármit is tettünk volna. Nem arról beszélek, hogy letagadnék mindent, amit tettem, hogy hazudnék a múltunkról, sokkal inkább viszolygok a fogalom tartalmától, úgy, ahogy ő is viszolygott anno bárminek a felvállalásáról, és ennél jobban kétlem, hogy el tudnám magyarázni. Valahol, tudat alatt, bennem mégis feléled a versenyösztön, előbb találkoztam vele, mint te, előbb beszéltem vele, mint te, azért vagyok itt, mert ő megkért rá, holott fordítva is történhetett volna. Pedig nem akarom átvenni Colton helyét, nem akarok Ems testvére lenni, sőt. Egyszerűen csak jobb akarok lenni nála.
Halványan elmosolyodom, ahogy tekintetem találkozik Emily meleg, mogyoróbarna íriszeivel. Épp csak egyetlen mozdulat, amíg a vonásaim ellágyulnak, a megfeszülő izmaim kiengednek, és megingatom fejem, mintha nem jelentene semmit, hogy eljöttem, hogy még mindig itt állok, és nem fordultam sarkon az első adandó alkalommal. Pedig megtenném. Ha rólam szólna ez, akkor megtenném, és mindannyiunknak jobb lenne, leginkább neki, hiszen nem kellene két szakadék között egyensúlyoznia.
A válaszára elnyílnak ajkaim, kiszárad a szám, ahogy egy pillanatig csak hitetlenül nézek rá, mintha nem értettem volna egészen pontosan amit mond.
- Rúdtáncoltál. - csak, hogy tisztázzuk. Szinte meg se hallom a magyarázkodását, szemöldököm megemelkedik, rá, majd Coltonra nézek, végül újra rá, mielőtt nevetni kezdenék. Először csak csendesen, tenyeremmel eltakarva szám, félig elfordulva tőlük, majd egyre jobban, enyhén meggörnyedve, egészen addig, míg a vidámság keltette könnyek meg nem csillannak a szemeim sarkában összegyűlő vékony ráncokban.
- Emily. - mélyen felszusszanva csóválom meg fejem. - Hogy mit csináltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Alapvetően ma nem kellett volna bejönnöm ide egyáltalán, de mindannyian tudjuk milyen sebességgel mozognak a hivatalos papírok egy állami üzemeltetésű iskolában, így még csak véletlenül sem lepődtem meg, amikor felhívtak, hogy újra alá kellene írnom valamit. Hát aláírtam. Ami után nyilván haza kellett volna vezetnie az utamnak, vagy bárhova máshová, mert, hiába vagyok tanár, annyira nem égek a kedvtelésből iskolában maradástól, de - itt pedig visszakanyarodunk a gondolat elejéhez - mint tudjuk, tanár vagyok. Az iskola területén pedig határozottan, szigorúan tilos dohányozni (az én időmben ezt még piros tintával hangsúlyozták ki, azóta lehet rájöttek, hogy teljesen felesleges), és ki vagyok én, hogy ne cibáljam meg bárki fülét, aki ennyit sem képes betartani?
Legalább valami suttyóbb helyen csinálná, mondjuk a szellembudiban, vagy bárhol, ahol nem gyalogol bele akaratán kívül az ember.
- És azt tudtad, hogy minden egyes cigarettával csak ráncosabb leszel? - némileg jogtalannak érzem, hogy pont én, pont neki, arról papoljak, hogy a dohányzás rossz, különösebben kedvem sincs hozzá, de nézd, épp csak most kezdtem el ezt az egész, felelősségteljes tanítósdit, példát kell mutatnom meg minden.
- Pedig érdekelhetne, mert a ráncaidat már csak botoxal lehet gyógyítani, de te elég ronda lennél vele - vonok egyet vállaimon, ahogy végignézem az egész szenvedését a fotellel, majd, enyhén megemelkedő szemöldökkel nyújtom ki felé balom, és kettőt csettintve tárom ki tenyerem.
- Adj csak egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Alapvetően nem mondhatnám el, hogy kifejezetten rajonganék azért, ha becézgetnek - persze vannak emberek, akik megteszik, én pedig különösebben semmit nem tehetek ellene. Széles mosoly terül szét arcomon, ahogy belépek az ajtón. Tudom, hogy itt van, nem kapcsolódtam be a gondolatai közé, de tudom, de a világért sem zavar. Az előszobában lerúgom magamról a cipőim, a hűtőhöz sétálva veszem ki belőle a még reggel odakészített crispy csirkemell a salátám, majd a legnagyobb csendben lopózok fel a lépcsőmön.
- Remélem Várkonyiékat stalkolod, Cica.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Széles sunyi mosoly terül szét arcomon, ahogy felsikkant, ó igen, nagyon büszke vagyok magamra, ahogy minden egyes alkalommal, amikor megijesztem per valamivel sz*patom - esküszöm, szeretem őt, másképp nem is lennék vele, de néha, mindig, nagyon szórakoztató tud lenni a bosszankodó arca, mintha csak én is egy lennék a diákjai közül.
Félig lehunyva szemeim kuncogok ajkai közé.
- És az jobb, ha belekiabálsz a kellemes vasárnap délutánjukba? - jobb szemöldököm megemelkedik, ahogy adok egy csókot ajkaira, balom kényelmesen derekára simítva egyenesedek ki.
- És mire jutottál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mi, mi, mi? - a fejem ingatva ismételgetem amit a mond, kicsit még a hangom is elvékonyítom. Rossz szokás, borzalmas szokás, tudom, de nem vagyok képes leszokni róla, így hát, ez van.
- Igen, ha kiborítanád a kajám, az valóban jóvátehetetlen lenne - ahogy az is, hogy folyamatosan válaszolgassak a gondolataira, de hát tud róla, olyan ez, mint amikor megadod a pasidnak a telefonod jelszavát. Szinte.
- Ez övön aluli volt, Dorothea Fisher - a szám egyik oldalába tüszkölve a kaját biggyesztem le ajkaim, majd nagyot nyelve a fejem is megingatom.
- Miért kellenének nekem a te diáklányaid, ha vannak sajátjaim is? - mentségemre legyen mondva, hogy ő akart bemászni ebbe, sőt, orvul magával húzott, hát viselje a következményeit. - Sőt, ha a segédem egy olyan angyali teremtés, mint Catherine Payne? - és megint az a pofátlan vigyor.
- Oké, van egy új horrorfilm - vonok egyet vállaimon. - Kegyesen megengedem, hogy hozzám bújj, ha megijednél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Kezdjem el sorolni? - kérdőn megemelem szemöldököm, íriszeimben megcsillan a vidámság, ahogy rá nézek. Nem gondolom komolyan, persze, hogy nem gondolom, tisztában vagyok azzal, hány hibám van és mik, de nem érzem azt sem, hogy ez egy kifejezetten komoly beszélgetés lenne, hát nem aggódom.
- Hogy mi? - előre billen fejem, ahogy nevetve csóválom meg azt, széttárva karjaim - ugyanakkor, kínosan figyelve az ételemre - vonom össze szemöldökeim. - Cica, nem tartok lakatot a hűtőn - néha csak szeretném megérteni azokat a logikai láncokat, amik ezekre a következtetésekre késztetik őt, de minden alkalommal rá kell jönnöm, hogy ez veszett küldetés.
- Mit mondhatnék? - nyelvem hegyét kidugva nyalom végig ajkaim, ahogy próbálom visszafojtani kikívánkozó nevetésem, lepillantok rá - Az égiek szívükön hordják a sorsom - nagyjából eddig a pontig sikerül is.
- Ó igen? - hátam az erkély falának támasztom, oldalra billen fejem, ahogy végigmérem őt. - Szerintem Várkonyi célkorosztályába még beillesz. Sőt, mióta neki már doktori kinevezése is van, talán jobban is járnál, hmm?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megforgatom szemeim, majd, a következő mondatára kurtán felnevetek.- Szeretnéd, ha valamit a szádba dugnék? - végignyalom alsó ajkam, ahogy elmélyül hangom, megemelkedik szemöldököm, de nem, nem érek hozzá, nem adom meg neki azt az élvezetet.
- Mindig is találtam valami egzotikusat az orosz nőkben - drámaian felsóhajtok, mosolyogva hunyom le szemeim, szinte nosztalgikusan, mintha épp csak felidézném magam előtt a kollegina angyalian ártatlan vonásait. - Valami családi hagyaték lehet ez - vonok végül vállat.
- Doktor Várkonyi minden bizonnyal a legtöbb betegségre tudja a választ - nem, nem kérdőjelezem meg a tudását, biztos jó abban, amit csinál, de nem is igazán mozgat meg.
- Oh, ugyan, kérlek, biztos vagyok benne, hogy az őrangyalaim megmentenének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Fair enough - szusszanva nézek el mögötte, felé hajolok, balommal megtámaszkodom mögötte az erkély korlátjában, félreérthetetlenül az arcába hajolok, tekintetem lassan csúszik le szemeiről ajkaira, ott hosszan megpihen, és csak mindezek után teszem le a tálam a párkányra, majd hajolok vissza. Másra számítottál?
- Na, Ems - felmorranva nyúlok ki kezéért, és ha tetszik, ha nem, magamhoz húzom, meguntam ezt a játékot, és nem is feltétlenül akarom, hogy tovább gyökerezzen fejében a gondolat, miszerint mással is lehetne.
- Te az enyém vagy, ez van - átölelem vállát, állam a fejére ejtem, majd kicsit elengedve őt nyúlok álla alá, és billentem fel fejét.
- Nem felejtettem ám el verekedni, szóval jobb, ha okosan választod azt a kemény kötésűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Tekintetem követi az újságok útját, megemelve szemöldököm billentem oldalra fejem, hagyom, hogy a füst lassan szivárogjon ki ajkaim közül, ahogy közben inkább összevonom szemöldököm, hol Sárközire, hol a véletlenül sem tankönyv formájú borítókra pillantok, aztán..
- A feleséged tud erről? - pofátlan vigyorra húzódnak ajkaim, miközben szabad kezemmel megtámaszkodom magam mellett, jó, hát na, ha egyszer neki szabad, akkor nekem miért ne lehetne, főleg most, hogy kollégák vagyunk. Kollégák. Mégis mit várnak el egy olyan generációtól, aminek útjait olyan személyek egyengetik, mint ő meg én? Persze, egy nap az összes szaros nagy dolgokat fog elérni, erre a nyakamat tenném, éppen csak az etikai mércéjükkel lesznek javíthatatlan problémák.
- Az asszony - meglehet, hogy most használom először ezt a megnevezést, nem mintha nem örülnék annak, hogy Emily a barátnőm, vagy, problémám lenne az ezzel járó extrákkal, de azért mégsem kell ennyire előre szaladni, nem igaz? - szerint felesleges erre használnom a szám - vállat vonok, újra elmosolyodom az agyam automatikusan kapcsol, és ha azt hinnéd, nem kezd el ennyi idő után is pörögni, akkor tévedtél.
- Figyelj csak? - alapvetően máig sem tudom eldönteni, mi okozna nagyobb elégedettséget, ha folytatnám a tegezését, vagy ha elkezdeném magázni, és minden egyes csókolomnál látnám az arcára kiülő kifejezést, mert az, barátom, a lappangó kétségbeesés képe is lehetne. Aprót szusszanok. Valahogy ennyi idő után sem szeretek kérni, sem tőle, sem mástól, nehezemre esik, és nem tudok vele mit kezdeni azon kívül, hogy újra és újra megküzdök vele, pedig esküszöm, néha még a nyelvem is összeakad, mintha a testem ezt nem akarná.
- Van ez az okklumencia dolog - félig lehajtom fejem, de közbe végig rá nézek, gyűrűsujjammal vakargatom meg a bal szemöldököm. - Majd valamikor el kéne kezdenem, szóval, ha majd ráérsz, hát, tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Alapvetően sokszor gondoltam már arra - már, amióta visszajöttem -, hogy sokkal könnyebb lenne az életem, ha megpróbálnék beférkőzni a fejébe - valamiért mindig kényszeresen meg akarok felelni valakinek, csak a célszemély kiléte a változékony - de minden egyes alkalommal rájöttem, hogy felesleges. Nem azért, mert nem lenne könnyebb az életem, ugyan, dehogy, de azonnal észrevenné, és ha egyszer rájönne, akkor már nem lenne visszaút, ami fogalmam sincs mégis hogyan változtatná meg a kapcsolatunk, de az is tény, hogy nem is feltétlen akarom tudni, mire szokott gondolni.
- Ó, valóban? - elgondolkodva révedek arcára, szemöldökeim hajszálnyit emelkednek a nagy figyelemben, hosszan pislogok, ahogy mélyen bólogatni kezdek. Igen. Így van. Ki vagyok én, hogy bárkit is félbeszakítsak az élettel kapcsolatos jó tanácsaiban, ha egyszer ennyire belelendülnek a dologba. Hogy én erre eddig miért is nem gondoltam. - Nem hiszem, hogy ezek után képes leszek ugyanúgy nézni rá - vállat vonok, újat slukkolok, arcomra visszaül a mosoly, szemeim sarkában szarkalábak gyűlnek.
- Ó, Kedves, a pedagógia mintapéldánya - megingatom fejem, zsebemből előhúzva a cigarettás dobozt pattintom fel annak a tetejét, majd felé nyújtom. Alapvetően nem azt kérdőjelezem meg, hogy ne tudná azt, amit tanít, vagy, hogy nem igyekezne átadni, de a gyerekek megfélemlítése és a szabályok céltalanul szoros betartatása, amivel körülbelül elveszik előlük azokat az éveket, amikben még jogosan és következmények nélkül lehetnek felelőtlenek, csinálhatnak hülyeségeket, sodorhatják magukat - bizonyos mértékig - veszélybe, igazán élhetnének, nem feltétlenül... jó. Hülye gyerekek, kell őket hagyni élni, kell őket hagyni szarságokat csinálni, mielőtt azon kapnák magukat, hogy idejekorán megöregedtek.
- Tényleg? - gyanakodva vonom össze szemöldökeim, tekintetem fel-alá jár arcán, miközben azt próbálom kitalálni, hol van ebben a csapda, mert az bármikor és bárhol lehet. - Mikor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Ívesen megemelem jobb szemöldököm, alapvetően továbbsiklanék azon, hogy épp a képességeim birizgálja a kis botjával, gyerünk, Adrian, érezd csak úgy, mintha ez is egy hülye kis verseny lenne, ki tud több nőt minél rövidebb idő alatt gerincre vágni - ha a következőben nem kezdene el Emily-ről és a vele való kapcsolatomról beszélni. Az arcom egy pillanat alatt válik komollyá, tekintetem ide-oda ingázik az arcán, mintha csak azt várnám, hogy e következő percben elnevesse magát és megveregesse a vállam, hogy há-há, újra bedőltem neki, de ez elmarad, és valahogy jobban sért, mint arra bárki is számított volna.
- Tényleg? - ha nem lenne róla szó, legyintenék, ha nem ő mondaná, különösebben nem érdekelne, de elég régóta ismerem Sárközit ahhoz, hogy tudjam, nem beszél hülyeségeket. Hosszan kifújva fogaim közt a füstöt simítok végig államon, az enyhe borostám végigkarcolja az ujjaim, nem igazán érdekel, sőt, a súrlódás elenyésző érzete némileg megnyugtat, pontosan úgy, mint évekkel ezelőtt a fájdalom. - Hát én is - elhúzom szám, belenyomom a fém tálkába a csikket, majd újat gyújtok. Ha egy hisztis gyerek lennék, most hátat fordítanék és lelépnék innen, hogy napokig duzzogjak azon, hogy a nőm nem képes legalább annyira megbízni bennem, hogy ne mástól halljam azt, ő mennyire féltékeny, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ő az egyetlen, pedig Merlinre, épp csak a kezemet kellene kinyújtanom. Ujjaim halántékomnak támasztom. Lapozzunk.
- Shayleen - bólintok, állkapcsom akaratlanul feszül meg a neve hallatára. Nem tudok másképp reagálni erre. Egy pillanatra behunyom szemeim, a cigarettába szívva vonom össze szemöldökeim, és szedem össze a gyerekkori emlékeinket, még az előtt, mielőtt beteggé vált volna. Az ő első versenye, az én első boxkesztyűm. Együtt festünk, együtt firkálunk üres lapokra olyan álmokkal, mint hogy majd egy nap híresek leszünk, és százezer dollárokért adják majd el a pályánk kezdeti darabjait. Aztán hirtelen ugrás, az egyik teremben vagyunk a kastélyban, egy kandallóban ropog a tűz, ő pedig épp csak csipeget a pogácsáiból, de már ez is istentelenül boldoggá tesz. Képezzünk hát falat. Kinyitom szemeim, tekintetem Sárközi arcára függesztem, holott egyikőnknek sincs erre különösebb szüksége, tudom. Csak kell egy határozott pont. Érzem, ahogy egészen összeszűkülnek pupilláim, ahogy falat képzelek az elmém peremére, amolyan gátat, hideg jégfalat, mintha vissza kellene fognom őket a kitöréstől.
- Na? - kíváncsian vonom fel szemöldököm.