Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Döbbenten bámulok a vörös hajra, a kék szemekbe, a kérdésére megemelem szemöldökeim. Nyitom szám, hogy válaszoljak a kérdésére, de meg se várja, hogy bármi hang elhagyja a szám. Imádom a nőket, komolyan.
A sikítása még jobban összezavar, de nem kell sok időnek eltelnie, hogy összerakjam a darabkákat, elvégre nem vagyok én hülye fiú. Ha az, akire gondolok, akkor feltartóztatom, ő fenyegetve érzi magát, és támadással védekezik. Ami jellemző, nagyon jellemző a fajtájára.
Aztán a meglepetést meglepetés követi, szóhoz sem jutok. Esküszöm, szóhoz se tudok jutni, ajkaim szétválnak, ahogy leengedem kezem, a lánc gyorsan tűnik el a kabátom és pulóverem ujja alatt. Ha valamit tanított nekem kiskoromban, akkor az ez volt. És nem vagyok rá büszke, de hát ez van. A lehető legértetlenebb arcommal nézek vissza a rám szegeződő pillantásokra - és valljuk be, nem is kell sokat színészkednem. Beharapom alsó ajkam, jár az agyam, a tárcám nálam van. Nem kezdhetek el pánikolni, hogy ellopta, mert nem tette. Tudtam, hogy otthon kéne hagynom, úgy tudtam.. Veszek egy nagy levegőt, ahogy előkerül egy pálca dehoppanállok, pár pillanattal később a piac főbejáratánál találom magam. Fejemre húzom a kapucnim, zsebre dugott kézzel indulok el egy padsor felé, ám nem állok meg a legelsőnél, majd csak a harmadiknál. Fellépek az ülőkére, felpakolom a csinos popóm a támlára, s ahogy tárdeimre könyökölök, ujjaim közül előkerül a medál. Beszívom alsó ajkam, idegesen kezdem harapdálni, ahogy forgatom a kézzel készített ékszert, tanulmányozom. És várok.
Mert ha tényleg olyan fontos neki, ahogy én azt gondolom, akkor érte fog jönni. Előbb vagy utóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Minden oké? - megemelem egyik szemöldököm, ahogy a szokásosnál gyorsabban szívja el a cigit. Ha valakit megismerek, hamar megérzem az ilyeneket, olyasmi ez mint egy hatodik érzék. Közben meg csak használom, amit az edzőm tanított.
Nem erőszakolom rá a választ. Ha el akarja mondani, akkor elmondja, ha nem, akkor nem, igazából közöm se sok van a magánéletéhez. Csak érdekel. Meglepő, mi?
A kérdésre megjelenik egy sunyi vigyor az arcomon, lassan billentem oldalra fejem. Általában nem szoktam beleugrani ilyenekbe - általában -, mert kevés ember érdemli meg. Ha mugli lennék, biztos csuklóból utasítanám vissza az ötletet, de a varázsói lét lényegesen megkönnyíti az életet.
- Talán majd később. - megvonogatom vállaim. Mindennek megvan a maga ideje, és a "na ki a vagány gyerek" nevű játéknak határozottan nem most van.
A megnevezésre fintorgok egyet, már meg sem próbálok ellenkezni. Valamiért az emberek élvezik, ha jobbnál jobb beceneveket találhatnak ki nekem (már az a réteg, aki meg meri tenni), én meg többnyire csak tűröm, mert úgy sincs mit tennem ellene.
- Oké, élet. Azért apádnak ne mond meg, nincs kedvem elverni - megvonogatva vállaim ugrok le, s indulok el a Temze partján, valahogy most jobban esik itt sétálni. Ami meg az apját illeti. Én nem félek tőle különösebben, egyrészt mert harcedzett vagyok, másrészt mert a családomnak eddig mindig a szebbik felét mutatta. És nagyrészt sikerült is becsapnia őket, de hát ugye mindig van olyan, aki észreveszi a lyukakat, sötétebb foltokat. És én sajnos mindig észre veszem őket, csak nem minden esetben sikerül összerakni a szálakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nyilván - megvonogatom vállaim, nagyon nem is firtatom a dolgot. Most nem állok neki kielemezni a válaszát, meg keresni a mögöttes értelmet. Egyrészt mert nincs. Másrészt, ha lenne, se érné meg az erőfeszítést. Sorry not sorry.
- Szeretem a kihívásokat - a sunyi vigyor lassan terül szét az arcomon, ahogy épp kimondja a folyóba ugrásról való véleményét. Ha be akarnám kényszeríteni, valószínűleg nem is piával próbálnám meg - bár nem tagadom, az alkohol sok mindenhez megadja a bátorságot. Viszont szerintem, a drága barátomnak vannak gyengébb pontjai is, mint a szesz. És én imádok rájönni ezekre a pontokra.
Oldalra pillantva figyelem a reakcióját az apja említésére. Nem állítom, hogy könnyű menet lenne, de megverném, és ennek két, igen nyomos oka van: nem dühből verekszem, és vele ellentétben, én ezt tanulom. Viszont nem verekszem utcán, mert nem akarok eltiltást, szóval erről ennyit. Elengedem.
- Oh. Most melyikkel? - cinikusan felszisszenek, nem igazán értem ezeket a pletykákat. Igazából nincs is olyan sok exem, mert ahhoz, hogy exek legyünk, járnunk kell, és bárhogy is nézzük, nem sűrűn jutok el addig a fejezetig. Nem mintha tennék erőfeszítéseket érte. Szóval vissza az eredeti gondolathoz, a háromból jelenlegi tudásom alapján minimum kettő foglalt. Szóval marad Myra, aki elméletileg most nem pasizik, de vele amúgy is bonyolultak a dolgok. Szóval ja. Tiszta dráma az életem. Se.
- Szofival mi a helyzet? - zsebre dugva kezeim kocogok fel az egyik lépcsőn. Tény, hogy most bevághattam volna a macsós "mivan a nőddel bro?" szóhasználatot, de azért érzem a határokat. És Niko barátnője pont a határon túl van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A legutóbb eléggé összevesztünk. Vagyis nagyon. Nagyon nagyon, és mindketten mondtunk olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. És én azóta gondolkoztam azon, hogy mit is tehetnék annak érdekében, hogy elássuk a csatabárdot. Mert ő a nővérem, és nem birok úgy létezni, hogy a nővérem haragszik rám, úgyhogy erről ennyit.
Amikor edzésről mentem hazafelé - mármint haza hazafelé, a szüleimhez -, láttam a hirdetést a kis döggel. És tádá, most itt ülök, a puha, szőrös kis kék szemű kutyu meg itt mocorog az ölemben, hogy le akar menni és járkálni. A helyzet az, hogy én szívesen el is engedném, de félek, hogy elkóborog, és valahogy nem akarom elengedni a fél vagyonom. Szóval ja. Az elülső lábai alá nyúlok, megemelem, mire ő nyüszögve néz szembe velem. Nem vagyok egy olyan ember, aki egyből elolvad az ilyenek láttán, de ez most tényleg olyan aranyos, hogy kedvem lenne magamhoz ölelni és nyúzni. Komolyan.
Visszateszem a kutymuszt az ölembe, megnézem a karórámon, hogy mennyi az idő.
- Mindjárt itt lesz anyád - sóhajtva nézek le rá, most így tök természetesnek találom, hogy beszéljek egy kutyához. Amúgy elméletileg az egyszerű mondatokat értik, szóval még nem is vagyok annyira hülye. - Ha eljön. Remélem tetszeni fogsz neki, sokba kerültél - megcsóválom fejem, remélem, tényleg eljön. Nem haragudnék rá, ha nem tenné meg, tulajdonképpen jogos lenne. Megsértettem, és még késő is van, már rég besötétedett, mire visszaértem a faluba. Mert ugye kutyával utazni nem olyan, mint egy hoppanállás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Fogalmam sincs, mit akarok neki mondani. Mindent. Hogy szeretem, és nem akartam bántani, és nem akartam elhagyni, csak gyenge vagyok. Mert igen, ez a helyzet, még, ha nem is igazán látszik. Shay nélkül gyenge vagyok, és nincs elég vér a p**ámban, hogy ezt így ki is mondjam. Mintha megérezném a jelenlétét, úgy kapom fejem a játszótér bejárata felé, és ahogy megpillantom, mintha csak egy hatalmas kő esne le a szívemről. Tény, hogy jobb lett volna otthon szabadjára engedni a kis állatkát, és hagyni, hogy megtalálja egy cetlivel a nyakában, de nekem az ilyenek csak akkor jutnak eszembe, mikor már késő. Szóval ja.
A közeledtére bedugom a hathetes puppyt a bőrdzsekim és a pulóverem közé, felállok, összefonom karjaim a hasamon. Csak, hogy az a kis béna ki ne essen itt nekem.
- Szia - halványan, félszegen mosolyodom el, igyekszem a szemébe nézni. Mert amúgy az után, amit csináltam, valahogy nem jön, viszont ismerem Shayleent, és tudom, hogy, ha nem ezt tenném, azt hinné maga miatt van.
- Hiányoztál - vallom be egy szusszanás kíséretében, elfintorodom, ahogy a kölyök mocorogni kezd. Aztán vakkant is egyet, mire én meg köhécselek párat, mert nem akarom még most lebuktatni magam. Sem őt. Visszaülök a padra, biccentek neki, hogy, ha akar, akkor tegyen ő is így. Összeszorítom ajkaim, most jön csak igazán a nehezebb része. Nem szoktam bocsánatot kérni, úgy senkitől. És utálom, mikor meg kell tennem. Mint most. Mert bizony meg kell tennem.
- Ne haragudj azok miatt, amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan... Meg nem gondoltam át. Szóval igen. Ne haragudj - felpillantok rá, idegesen rágom a szám szélét. A kis dög meg csikizi a hasam, amitől legszívesebben nevetnék de amúgy nem akarok nevetni, mert félreértené. Vagy inkább nem értené. Szóval semmiképp sem sülne ki jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nyilván - megforgatom szemeim, és ennyiben le is rendezem a témát. Nem fogok itt elkezdeni dühöngeni, hogy mit képzelnek magukról, meg, hogy merészelik, mert igazából nem is érdekel. Az emberek arról beszélnek amiről akarnak, nem véletlenül a hátam mögött. Pedig nem vagyok agresszív, se semmi. Ezt Niko is igazolhatja. A kérdésére felhúzom szemöldökeim, kis híján el is röhögöm magam, de nem teszem. Megállok, úgy nézek rá még pár másodperc erejéig.
- Ja, sokszor elképzeltelek már ruha nélkül - úgy válaszolok, mintha ez természetes lenne, a hangomban mégis érződik az irónia. Nem arról van szó, hogy elítélném a dolgot, egyszerűen én nem vagyok olyan, és kész. - Csak.. Megválogatom őket. Nem alacsonyodom le akárkihez - megvonogatom vállaim, most ténylegesen válaszolva a kérdésére.
A Szofival kapcsolatos válaszára elnyúlik az arcomon egy sunyi mosoly, még a fejem is megcsóválom, de nem mondok rá semmit, mert felesleges lenne. Tulajdonképpen fogadni merek rá, hogy a németnek több baja van, mint a lánynak. Érted, az oroszok mások, és most eszembe jutott valami, amit inkább nem kérdezek meg tőle. Nem akarok elkapni semmilyen váratlan orrba vágást, amit megérdemelnék. Függetlenül attól, hogy csak vicceskedem.
- Szerintem csak féltékeny - megvonogatom vállaim, felkocogok az egyik lépcsőn, befordulok egy utcácskába. - Mármint érted, te vagy neki az egyetlen. Nem akar elveszíteni - soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen fogok beszélni a húgáról. De kisebb testvérként átérzem a helyzetét, és egyet kell értenem vele. - Főleg, hogy egyszer már ott hagytad.