Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Diszkréten a termet fürkészi, míg túl nem lépnek ezen a kis közjátékon; Eszter megjegyzésére csak udvariasan vigyorog egyet, hogy kimutassa egyetértését, bár részéről tényleg mindegy, miféle borzalmas emberek járnak ide, akik esetleg nem tisztelik teljes mértékben az etikettet - mindez egyébként a Roxfortban se annyira jellegzetes, mint a franciáknál, neki is össze kellett szednie magát az első alkalmak során, mikor beszökött hozzájuk. Persze az csak dicséret, hogy Eszter mindebből nem vett észre semmit.
A kviddicsre mégse térnek ezután vissza, mert az egyik DÖK-s diák magához veszi a szót és ráadásul olyan hírekkel szolgál, ami már őket se hagyja hidegen; Mihael Rémkirály lett. Míg Ethan arca egy pillanatra elkomorul és bemutatja a látszólag semleges, valójában világ legundorodóbb tapsát, addig Ian olyan látványosan nevet fel meglepetésében, hogy a körülöttük állók mind rájuk néznek. Egy nagy korty után gyorsan lerakja a poharát, hogy teljesen átadhassa magát az eseménynek.
- Nem! - Kiáltja nagy tapsolás közepette, mintha el se akarná hinni, hogy ilyen jó viccben is része lehet ma este. Érdekesek a bagolyköves diákok, mind a tetszésük kinyilvánításában, mind az ízlésükben.
Közben már Mihael tekintetét keresi a tömegben - hogy ez könnyebben menjen, még fütyülni is elkezd, olyan gúnyos vigyorba meredt arccal, ami igazán vérlázító.
- Gratulálunk! Lépjen elő a király! Mihael, sose voltál még ilyen csinos! - Láthatóan nem lehet egy ehhez hasonló eseményt kommentár nélkül hagyni - ráadásul, ha eddig nem is vette észre, Ian most biztos beköszön a fiúnál.
- Mamlasz. - Teszi hozzá már kicsit halkabban a többieknek, különösképpen Ethan-re vigyorogva, mintha csak ezt mondaná: Te elhiszed? Milyen idióta szavazás, nehogy egy kicsit is komolyan vedd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mire a vidám ismeretlen taktikát vált, Ian egyszerűen padlófékkel reagál; a seprűjét egy kissé oldalra és felfelé fordítja, hogy ne repüljön fel a seprű fara, ellenben remek rálátása legyen a lányra - ha minden jól megy, úgy az ismeretlen most elé kerül (az, hogy ennek mekkora a mértéke, már a másik reakcióidején múlik), de nem csak elé, hanem felé is - egészen eddig srégan felfelé haladtak ugyanis, így talán megváltoznak egy kicsit a viszonyok. Tulajdonképpen sose volt annak a híve, hogy a lány fusson a fiúk után, egyszerűen sokkal jobban néz ki egy fordított helyzet - kényelmesebbnek érzi, ha vadászként tud játszani, nem kell folyton hátranézni, hol van a másik, mikor csap le rá, ellenben innen egyszerűbb dominánssá válni. Feltéve persze akkor, hogy az 'üldözött' is megfelelő játékosnak bizonyul - nincs rosszabb egy kreativitást mellőző, félénk, arra méltatlan embernél. Nem haboz sokat - nem tudja, hogyan fog reagálni a lány, rögtön megfordul-e, vagy csak megáll, kanyarodni kezd-e, de bízik benne, hogy hátranéz, rá, legalább annyi ideig, míg beméri a pozícióját. Ian pontosan eddig vár arra, hogy nyílegyenesen elinduljon felé - mindenféle cél, szándék vagy terv nélkül. Amennyiben túl közel vannak egymáshoz, úgy mozdulata elejébe belefűz egy gyors hurkot maga körül, hogy egyértelműsítse az útvonalát vagy csak azért, hogy ne rövidüljön le kényszeredetten a táv a lendület hiánya miatt. Nem lehet megtippelni, hogy erre miként lép a társa - ugyanakkora az esélye annak, hogy felveszi a kesztyűt és kíváncsian megnézi, megfutamodik-e a másik, ahogy az az egyik edzéskor is megtörtént már Iannel (és aminek rettentően csúnya karambol lett a vége a megfutamodás és a józan ész teljes hiánya miatt), de talán "elfutnak" előle. Ki ez az idegen, aki ennyire jól ülni a seprűt? Az iskola nem teljes egészében repülés-specifikus, dehát ő is éppen azért jött ide, mert jó a képzés, valószínűleg nincs egyedül. Mázlija van, hogy nem egy kezdő tévedt erre félénken gyakorolni az első nagy megpróbáltatása előtt - és aki, neadjisten' segítséget kért volna tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Tisztán látható büszkeséggel szemléli művét, amit Mihael pulóverén okozott, s mindez olyannyira kedves a szívének, hogy meg se hallja a melléfűzött kommentárokat, főleg nem a szűzérme megrontására vonatkozó aljas rágalmakat - aztán éppen, mikor Mihael idegszálain kezdene táncolni, a férfi keze hirtelen elindul a, puszta fenyegetésből a serpenyő fölé helyezett olajos üveg felé.
Nincs idő a reagálásra. Nincs mód menekvésre - a serpenyő tartalma, mely oly' drága Iannek, az egyetlen mentsvára, menthetetlenül tele lesz olajjal. De nem csak az; ahogy Mihael lecsapott, úgy mozdult Ian is és bár a támadás váratlanul érte, meglendítette a kezét, hogy elkapja onnan az üveget. Szinte lassított felvételben zajlódnak le előtte a dolgok; ahogy az ütés csattan, ahogy felrántja az üveget - majd ahogy az olaj szépen lassan elér mindent, a tűzhely környékét, a padlót előttük és némileg őket magukat is.
Ian vádlón, bár nem túl erősen karba vágja Mihaelt - a következő pillanatban pedig előkapja a pálcáját.
- Evapores! - Az étel mindenekfelett álló. Meg kell akadályozni, hogy túlságosan olajban tocsogóvá váljon - rögtön utána egy egyszerű tisztítóbűbájjal frissen kimosott, megszárított állapotba varázsolja a pólóját - természetesen csak a sajátját - majd eltünteti a pálcát.
- Agyatlan barom vagy. - Fűzi hozzá némi bors és só hozzátétele után, amiket előtte gondosan ellenőriz, nehogy a javasoltak legyenek. A tojás fehéredni, a hagyma üvegesedni kezd - Ian ritkán lát ilyet, szóval érdeklődve szemléli a készülő ételt.
- Míg nem találkoztunk, elvégeztél valami főzőiskolát és most úgy érzed, ezt feltétlenül meg kell velem osztanod? Fogadd őszinte gratulációmat! Ennyire rosszul főz a feleséged? Mi az istenért vagy még itt egyáltalán? - Fordul újra, kissé féloldalasan, a vacsoráját védve a másik felé, de az utolsó mondatot már olyan arccal mondja, mintha menten odaköpne Mihael elé.
- Úgyse értesz hozzá. - Dörmögi még teljesen érthetően, miközben újra az étel felé fordul, hogy megbökdösse egy kicsit az egyik fakanállal. Láthatóan sokat pirult már a hús.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Sötét van és hideg. December eleje. Ian bő negyed órával előbb ébredt, ezért az a -hülye- ötlete támadt, a reggeli hosszú futástól eltekintve inkább kipróbálja, mennyire okoz instant izomgörcsöket a faluban lévő fagyos tó hőmérséklete.  Tulajdonképpen a víz bizarr módon azóta izgatja a fantáziáját, hogy először meglátta; ritkán szokott szabad vizekben úszni télen, főleg magasabban fekvő helyeken, de most olyannyira taszítja a medence klimatiált, állandó hőmérsékletű stabil légköre, hogy ébredés után alig 10 perccel már be is csukja maga mögött szobájuk ajtaját.
Egyszerű termoruhát visel a futáshoz, a nadrág felett egy bő melegítővel, ahelyett, hogy felvette volna kompressziós ruháját - lehet, tényleg reggel van még ahhoz, hogy ilyeneken elgondolkozzon. A bemelegítés gyakorlatilag a kastély bejáratától a stégig tart; addig fut, nyújt, ugrál, teljesen egyedül a sötét dűlőúton, majd aztán a faluban - itt azért már találkozik néhány koránkelő középkorú, vagy idős boszorkánnyal, varázslóval, akik éppen a reggelivel telített hasukkal elkezdik a napjukat.
Csönd van. Még messze járunk attól, hogy felkeljen a Nap, de már nincs éjszaka, csak a tüdőbe hasító jéghideg hajnali levegő és Ian egyenletes szuszogása, ahol sűrű fehér párával kifújja azt. Néha megszólal egy-egy madár, ahogy egyre kijjebb kerül a falu központjától és csakhamar újra fű van a lába alatt út helyett. Egészen korán ideért - némán, elmosolyodva nézi a rezdületlen vizet, ami várakozva néz vissza rá. Még annyit se tétovázik, amennyi biztosítana mindenkit ép eszéről. Gyönyörködik két percig a táj háborítatlan magányában, majd lekapja magáról a felsőruházatot, a melegítőjét, a nadrágot is, a kupac tetejére a pálcáját és így, egy szál fürdőnadrágban veti veti bele magát - fejjel előre, kinyújtott kezekkel - a vízbe.
Az élmény letaglózó. Igaz, javít valamicskét a helyzeten, hogy legalább ő akarta - de ez nem vigasztalja kérlelhetetlenül visító izmait, az ereit, vérét, ami úgy érzi, menten megfagyott, a halántékán át a szorító nyomást, az ezernyi-milliónyi éles tűt, amibe belevetette magát...Isteni.
Egy hosszú ívvel bukik fel újra, hogy levegőt vegyen, de jobb, ha nem áll meg. Kellemes tempóban úszni kezd, hol lebukva, hol fel, szabályos mellúszásban haladva a tó közepe felé, majd oldalra, vissza. Lassan múlik a hideg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő