Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Benne maradt, hogy ha egyszer valaki felemeli a hangját, akkor az máskor is fel fogja, és ő nem akarja, nem akarja és nem akarja. Ezért inkább engedélyt kér mindenre, akárcsak egy engedelmes kiskutya.
Ó, ha ez a lány tudta volna, hogy minden gondolata, pont úgy ahogy van; törékenyen, őszintén, egymagában igaz, soha többé nem jött volna a közelembe. Mert aki egyszer felemeli a hangját, az máskor is fel fogja. Aki egyszer ordított, máskor is ordítani fog. Én tudtam.
Félszegen pillantottam fel rá, majd az előtte álló, érintetlen székhez fordultam. Szerettem volna, ha leül rá, ha csatlakozik hozzám, de nem bírtam rögtön kimondani: ülj le. A szavak gégémen akadtak.
Akkorát nyeltem, mikor tekintetem az övéit keresve értek vissza arcához, hogy az utált hangot bizonyára ő is hallotta. Lassú, bizonytalan mozdulattal emelkedtem fel, kissé szédültem, ahogyan súlyomat lábaimra engedtem. Félregombolt ingem felgyűrődött, s egy pillanatra láttatni engedte köldökömet, a hasfalamon pelyhedző szőke szőrszálakat. Tétova léptekkel kerültem meg Kamillát, hogy kihúzhassam neki a széket.
Nem mondtam semmit. Szavak helyett én magam beszéltem, a fához érő kezem, a szék beszélt, amint megreccsent, a néma csend beszélt, melyben ott reszketett a minduntalan köztünk őrlődő feszültség.
Megvártam, hogy teste a székre ereszkedjen. A hátát figyeltem, a szőke haját, ami belopódzott a fejembe, hogy koponyacsontom sűrűn befonva elaltassa a bennem motoszkáló szörnyet.
Aztán visszasétáltam saját, már meleg helyemre, visszaültem rá, és miután a pálcámat a megcsonkított könyvek közé tettem, teljes testemmel Kamillához fordultam.
- Nem zavarsz - mondtam neki, majd a mögötte elhaladó diákra pillantottam. Láttam a szemében az undort. Arcára kiült a féltés. - Fé-fé-félsz tőlem?
Szívem a torkomban dobogott. Rettegtem a választól. Nagyra táguló barna szemeim arcához fagytak, nem akartam elereszteni fakó vonásait. Talán mert nemcsak hallani, de látni is akartam őt, amint kimondja, félek. Vagy amint kimondja, nem, nem félek tőled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Azt mondta, hogy ott volt a szemeimben. Az, hogy megütöm. Meglepetten pillantottam fel, a szemeit kerestem megilletődve, és az addig oly némán lesett ajkait felcseréltem az ismeretlen mélységekre. A szemeit néztem, saját, őszinte tekintetem előtt kinyitva egy láthatatlan kaput. Olvashatott belőlük, ha volt mit, akkor láthatott bármit.
- Nem akartalak megütni - feleltem neki aztán, és szemöldökeim összébb húzva zavartan kezdtem mocorogni a széken. - Nem szeretem, ha... ha hozzámérnek. Én sem érek másokhoz.
Csak Ethanhöz és anyukámhoz. Meg azokhoz, akiket elkábítva hurcoltam végig a folyosókon, de az... azt hittem nem számít.
- Szeretnél beszélgetni valamiről? - kérdeztem nagyot nyelve, és egy pillanatra visszafordultam a sérült könyveimhez. Minden erőmmel azon voltam, hogy ezt most jól csináljam, és Kamilla jól érezze magát velem. Nem azért, mert olyat szerettem volna tőle, mint általában a fiúk szoktak, hiszen akkoriban olyasmire nem is gondoltam. Kamilla ugyan szép volt, tetszett a világos haja és a szája is, de... én csak annyit akartam, hogy ott legyen velem. Üljön és nézze, amit csinálok. Vagy beszéljen.
- Szereted a könyveket? - kérdeztem, miközben kezembe vettem a pálcám, és egy bűbájjal megtisztítottam az egyik lecsupaszított könyvtestet. Olykor rápillantottam a lányra, érdekeltek a vonásai, a szavai, de leginkább a munkámmal törődtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

L.A.B.-nak címezvén

A kockás pokrócot, amin szétvetett lábakkal ültem, a falu könyvtárából hoztam el. Az anyaga szúrt itt-ott, és régi könyv meg hűvös pinceszag keveredett a belőle áradó dohszagban, mégis jól esett végigsétálnom azzal a hónom alatt a falu dimbes-dombos macskakövein.
Egy apró tüske szúrta a jobb tenyerem, ahogy a hátam mögött azon támasztottam magam, de nem foglalkoztam vele, a figyelmemet egy az egyben lekötötte a lábam. A cipőimet bámultam. Azok felemásak voltak. Egy szürke és egy fekete, de legalább nem csálén viseltem őket.
Anyára gondoltam meg Ethanre. Túl sokszor hiányoztak. Akkor is, ha az idő szeles volt, és akkor is, ha a napfénytől úgy kellett hunyorognom, mint aznap délután a tóparton.
Emlékszem, a testvéremet láttam magam előtt, mikor valami érdes és forró érintette a kézfejem. Rémült rezzenéssel fordítottam arcomat a kutya felé, és bár a kezemet azonnal elrántottam, végül nem húztam teljesen magamhoz.
A testem elernyedt, és a tavasz első napsugarai alatt a kutya fejéhez nyúltam.
- Az erdei szellőrózsa és bugás lángvirág - szóltam az állat gazdájához, látszólag felé sem pillantva. A koszorút nem vettem el tőle. Először csak felnéztem rá, és hunyorgó szemmel azon az apró, sárgás virágú növény nevén gondolkodtam, ami a kétféle fehér között pihent. Pillantásom azután feljebb vándorolt, és a lány arcát kezdtem nézni. - Ha az sárga viola... akkor elég, ha csak te fogod meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

L.A.B.-nak címezvén

- A magja - mondtam ki a számomra nyilvánvalót, s éreztem, hogy a fintor felkúszik az arcomra. Az megelevenedett a szám szegletében, mialatt a lány kezében tartott virágkoszorút figyeltem.
Világéletemben ódzkodtam a mérgező növényektől, még akkor is, ha csak azok magjától vagy hagymájától kellett tartani, máskülönben épp csak a legérzékenyebbekből váltott ki halálos kimenetelű allergiás reakciót - a népesség alig egy százalékából.
Az idegen közeledésére megfeszültek testemben az inak, éreztem, hogy az állkapcsom is megmerevedett, majd ellazult. Egy múló pillanatig kétséges volt, végül azonban mégsem mozdultam meg. A hosszú hónapok tudatos gyakorlatai eredményesnek bizonyultak, vagy legalábbis képessé tettek arra, hogy aznap délután - anélkül, hogy eltávolodtam vagy nekitámadtam volna - engedjem valakinek, akit akkor láttam életemben először, hogy olyan közel üljön hozzám, amilyen közel csak családtagnak illő és szabad.
Ühüm, mosolyogtam rá, majd felhúztam a térdeim, és előregörnyedve, karjaimmal átkulcsoltam őket. Már a tó felé fordultam, és a víztükörben megcsillanó fényeket figyeltem. A gondolataim egyszerre Franciaország köré gyűltek; a fehér épület mögött, ahol azelőtt laktam, a hátsó kertben is volt egy békáktól hemzsegő tó.
Nem sokkal később, a foszlányok közül árnyékként bukkant fel Ő.
- Ide jársz az iskolába? - fordultam vissza a lányhoz. A szívem máris a torkomban dobogott, éreztem, hogy a pulzusom fékezhetetlenül emelkedik. Nyeltem egy nagyot, majd beszívva a számat, erősen ráharaptam.