Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Természetes, hogy nem fogadja el a felkínált összeget az italokért, már csak a jól belé nevelt udvariassági normák miatt sem. Másrészt pedig Elizának, ahogyan elnézi, elég rossz napja van anélkül is, hogy hirtelen felindulásból nagyobb összegeket adjon ki. Eszébe sem jut, hogy elkérje Elizától a pénzt, így mindössze egy lapos oldalpillantással kíséri végig annak visszakerültét a nadrág zsebébe. Elég nyilvánvalóvá teszi a kocsma vendégei, különösen a pulthoz közel ülő, az alkohol fanyar, kellemetlen aromájától szagló idősebb varázslók számára, hogy a hölgy nem, nincs egyedül és nem, nem ma lesz az az este, amikor elkeseredett életük további keserves perceire kellemes emlékeket szerezhetnek a fiatal puha bőrről, friss gyümölcsös női illatról. Undorító. Végső soron semmi különbség a kivénhedt alkoholisták között, legyen az akár varázstudó, akár egyszerű mugli.
Ám mielőtt kiérnének az épületből, félúton Eliza megtorpan és elé pördül, mintha valami fontos dolgot készülne mondani neki. Szóval ehhez mérten helyezi Ethan is hátrébb a súlyát, megakasztva saját lendületét. A hely pedig mintha feléledne, perifériáján mozgás kel, velük nagyjából egykorú vendégek súgnak össze, s bár korábban is észrevette már őket, talán csak nem vett eléggé tudomást róluk. Most azonban aligha lehetne figyelmen kívül hagyni az izgatottságukat, mormogásuk, kíváncsiságuk teljesen rátelepszik az aprócska belső térre. A kamerák figyelő vakuját a csigolyáiban érzi. Elgondolkodva harapja be az érzékeny, vékony bőrt a szája belsejében, miközben a vele szemben álldogáló teljesen védtelen és sebezhető lányt nézi. Annyira közel húzódott hozzá, csak most veszi észre, mikor figyelme visszatér a terem más részeiről saját magára és a saját helyzetére. Tudatosan nem néz a kamerákba teljesen, legfeljebb a profilját mutatja, aztán azt sem, amikor legyűri a maradék távolságot is kettejük között.
Kezét Eliza derekára csúsztatja, átfogva és stabilan tartva a karcsú alakot, s míg közelebb húzza magához, néhány sötét tincset lassú mozdulattal hátratűr a lány füle mögé. Nem sieti el, feltérképezi magának az állkapocs kellemesen lágy, nőies ívét, érintése a nyakhajlaton szalad végig, onnan hátra vándorol a tarkóra, ujjai a puha, dús hajszálak közé vesznek. A gyengéd, kutató érintésekkel kontrasztos az a határozottság, ám még közel sem erőszakba forduló magabiztosság, amellyel végül összesimítja ajkaikat.
Nem tart sokáig, nincs ebben még semmi eget rengető, szoknyaletépős hév, inkább tűnik ez úgy, mintha pillanatnyi kíváncsiságának engedett volna. Aztán, ránézésre, valószínűleg eszébe juthat kellemetlen közönségük a fogadó másik végében, mert elhúzódik, összébb húzza Elizán a kabátját, aztán irányba állítja a hölgyet - a kijárat felé. Persze a keze egészen véletlenül a vállán marad.
- Tényleg menjünk, így is pont annyival több kép készült, mint amennyinek kellett volna. Sajnálom, kissé elfeledkeztem magamról.
Kilépve a fogadóból, a hűvös levegő jót tesz, segít ismét átgondolni a dolgokat és számba venni a következményeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kedve lenne azt mondani, hogy "nem, testvér, nem érted". Minden vádló és gúnyos él nélkül. Rémi az, akit sosem lenne képes megvágni rosszindulatának éles pengéivel. Hiába ismeri a sebeit, tudja centire pontosan, hol tátonganak vöröslő, lüktető, védtelen idegek Rémi lelkén. Mégis, míg mással szemben nem átall azokba fájdalmasan beletiporni, cipőjének talpával morzsolni, mélyíteni tovább azokat, addig Rémit minden erejével óvni igyekszik.
- Igen, tudom. Mesélték, hogy milyen lelkes vagy a könyvtárban.
Kis mosoly ül ki az arcára. Ha Rémi könyvek közelébe kerül, az a világ mindig beszippantja a testvérét. A régi fóliánsok, a nehézkesen pergő lapok, az évtizedes polcok enyhén nyikorgó falapjai, mind-mind olyasmi, amit bár Ethan is értékelni tud, de valahogy Rémi az, akit érzések telítenek el, aki igazán otthon érzi magát ezek között.
Megnedvesíti kiszáradt alsó ajkát, mielőtt belefogna, de úgy dönt, hogy nem fogja a szükségesnél jobban szépíteni. Nem szabad, hogy most Rémivel szembeni lágyszívűsége az egyértelműség kárára menjen.
- Ez, ami most Jareddel vagy azzal a navinés lánnyal történt, nem eshet meg újra. Nehezen simítom el ezeket a dolgokat, de nem csodálkoznék, ha az iskolaújságban szembejönne majd az eset, hogy az ünnepség alatt végighúztál a folyosókon egy vérző fejű eridonost a klubhelyiségig.
Egész törzsével Rémi felé fordul, s közben már a következő mondat szavai után kutat gondolatai között. Ingere lenne hozzátenni, hogy "vagy tedd úgy, hogy az senkinek se tűnjön fel", ám az most nem segítene semmit a helyzeten, csak elbagatellizálná azt. A szúrós, vicceskedő megjegyzéseknek is megvan a maga helye: ez nem az.
- Ha ezek folytatódnak, jogot formálhatnak arra, hogy elküldjenek innen. Vagy intézetbe, vagy haza vagy akárhová. Nem amiatt aggódom, hogy fizikailag bántanak téged.
Egy-két másodperces szünet után egy fejbiccentéssel korrigálja magát.
- Illetve nem csak amiatt aggódom. Hanem, hogy a tetteiddel támadási felületet adsz nekik ahhoz, hogy jogra, szabályokra hivatkozva kényszerítsenek máshová, akár olyan helyekre is, ahova én sem akarnám, hogy menj.. és szerintem te sem.
Keze öccse szőke tincseibe borzol. Nem is vad, gyors mozdulat ez, inkább hat simításnak, egy kedves, figyelmes gesztusnak, játékos ugratás helyett.
- Arra gondoltam, megelőzhetnénk ezt. Kereshetnénk egy pszichológust.
Összességében ez nem rossz ötlet, sőt kifejezetten jó, és neki magának nincsenek rossz érzései ezzel kapcsolatban. A tengerentúlon egyenesen természetes, hogy mindenki rendelkezésére áll egy szakember, akivel néha beszélgethet, a stresszről, álmatlanságról, zaklatott gondolatokról. Csak Európában él az emberek fejében az a kép, hogy pszichológushoz járni valami szégyenteljes dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ethan viszont nem bízta a véletlenre, és őszintén, őt nem vonzotta az a lehetőség, hogy valami vállalhatatlant, feltűnősködőt tegyen a nyilvánosság előtt. Nem szórakozásból tanult okklumenciát sem, emellett neki nem jelentett vonzó szórakozási lehetőséget, hogy elveszítse az önkontrollját. Vagy ki tudja, mi történne. Meg aztán nem szimpatikus a vállán ücsörgő kis démon gondolata. A maszkja csak az arcának felét takarja, nem ringatja magát abba az elképzelésbe, hogy ezáltal felismerhetetlenné vált volna. Ha felismerhetetlen akarna lenni, akkor magára tenne valami erre alkalmas bűbájt, hogy bár az emberek lássák, ne tudják felidézni vagy beazonosítani a vonásait.
Hagyja, hogy Eszter belé karoljon, úgy sétál be vele a terembe, visszamosolyogva a féloldalas pillantásra, aztán figyelmét a dekorációra és a benti forgatagra irányítja.
- Meg kell hagyni, hogy a DÖK kitett magáért, nagyon mutatós, bár a tematika is hálás alapanyag. Kérsz valamit inni?
Természetesen az ő dolga felajánlani és hozni valamit a lánynak, aztán majd sort tervez keríteni arra is, hogy felkérje táncolni. Nem ez lenne az első alkalom, hogy társasági eseményen táncolnak, de az első, hogy az az esemény az iskola falain belül zajlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Megpróbálja elnyomni a mosolyában az elnéző élt, tudván, hogy Eszternek nem épp lenne ínyére egy ilyesfajta gesztus. Hiába, esze ágában sincs kioktatni a lányt arról, hogyan szemlélje a világot és más varázslókat, boszorkányokat, attól még ez nem jelent teljes egyetértést. Felemásak az érzései ezzel kapcsolatban. Egyrészt ott van az a rész, amit otthonról hozott: a generációkra visszavezethető tiszta származás értékes, tradíciója és hagyományai vannak. Ezek a hagyományok egyszerre kötöttebbé és szabályozottabbá teszik az életét (amit nem visel rosszul, hiszen mindig ebben élt, számára ez a természetes), ugyanakkor színesebbé és gazdagabbá is. Kevert vagy mugliszármazású társaik nem hallgatták éjjel azokat a régi legendákat és varázslótörténeteket, nem őrzik emlékezetükben a gyermekszobában mennyezetre láncocskákkal erősített csehüveg urna remegő, meleg fényét. Gyermekkorában, ha nyugtalan volt, szülei a lámpájára egy laterna magicát szereltek, így a csupasz, gondosan meszelt falból régi varázslófabulákról, meroving kori családi történetekről mesélő, szemkápráztató rózsaablakot varázsoltak. Ezek miatt a belé égett otthonos érzések miatt lesz örökké büszke a származására, nem azért, mert a vére (amelynek milyenségéről legfeljebb az ősei tehetnek, nem ő) "tiszta". Azt pedig végképp nem feltételezné, hogy csak emiatt jobb lenne másoknál. Meggyőződése, hogy érdemeit saját maga tapossa és küzdi ki - ha máshoz nem, hát ehhez az elvhez becsületesen áll hozzá.
Másrészt nincs problémája a mugli származással, mi több, kifejezetten érdekli a technológia és azok a szellemi vívmányok, amelyeket varázslat nélkül találtak fel. Nekik nem áll rendelkezésre a mágia, ám ahelyett, hogy elvesztek volna valahol a középkorban, jött a nagy felfedezések kora, a muglik pedig feltalálták a saját varázslataikat.
- Vegyük számításba, hogy jóval nagyobb terem is áll ott rendelkezésre. Nézd el a jelenlévők összetételét, inkább adjunk egy esélyt a partinak. Gyere..
A hízelgő - nincsenek illúziói, Eszter épp úgy hízeleg magának, mint neki, sőt, inkább magának - szavakra halkan felnevet és derűsen néz ma esti partnerére.
- Ne helyezz rám ekkora nyomást, máris izgulok, hogy mit fogok majd választani a kínálatból.
Maga után vonja a szőkeséget az asztalokhoz, könnyedén kerülgetve a teremben fel-alá járkáló embereket, bár útközben néhány látványosabb jelmez igencsak felhívja a figyelmét. Például egy háztársa egy szál nadrágban, művérrel leöntve jelent meg. Egy pillanatra rajtafelejti a tekintetét a látványon, aztán megrázza a fejét és folytatja az útjukat. Nem siet, ráérnek. A pultnál aztán úgy dönt, hogy a legbiztatóbban a puncs néz ki, így abból mér ki maguknak egy-egy pohárral. Annak pereme fölött nézelődve szúrja ki a valamivel odébb álló Elizát, aki egyelőre, úgy tűnik, nem vette észre. Láthatóan jobban van a legutóbbi találkozásuk óta. Ha Eliza észreveszi netán, akkor természetesen köszönésképpen biccent neki, viszont nem lenne túl udvarias a szükségesnél tovább figyelmen kívül hagyni Esztert, így ez mindössze egy futó pillanat.
- Tudom, hogy ritkán öltözöl így, de az ilyen alkalmakra megéri. Kifejezetten jól áll ez a rövidebb szoknya is.
Nem felejti ám el odatenni azt az árulkodó is-t, jelezve, hogy esze ágában sincs ezzel arra utalni, hogy Eszter máskor ne lenne elég dekoratív.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Sikerrel jártál. Még arra is figyelmet szántál, hogy illeszkedjen a két jelmez.
Talán másoknak nagyon feszesnek és hivatalosnak, hovatovább formálisnak hathat kettejük beszélgetésre, de Ethan és Eszter számára ez a természetes, és a szükségesnél vagy természetesnél több távolságtartás nem rejlik a szavak mögött. A fiú mindig értékelte Eszter gyakorlatiasságát - az megint más kérdés, hogy néha túlságosan is nő. Mint amikor felképelte a hivatalban is. Nos, az olyan pillanatokat nem tudja hová tenni, ám ha mérlegre teszi ezeket és Eszter (számára) jó tulajdonságait, az utóbbi felé billen a mérleg. Az asszertivitás jegyében pedig az ellenséges hozzáállása mellett könnyedén elnéz. Tudja, hogy létezik, de minek foglalkozzon vele? Ez ügyben legalább annyira elnéző a lánnyal, mint amennyire Rémivel másban.
- Egy irodalmi mű adta az ihletet, Edgar Allan Poe novellájában a vörös halál ellátogat az uralkodó báljára és... elnézést.
Egy valóban bocsánatkérő pillantást küld Eszternek, aztán előszedi a zsebében rezgő telefont. Feloldja a billentyűzárat, aztán látván az üzenet küldőjét, érdeklődve nyitja meg az alkalmazást.
Hogy aztán meglepetten megemelkedjen mind a két szemöldöke, egyszerre szökve a homloka tetejére. Már a mozdulat előtt, hogy hátrafordulna, egy féloldalasan csapott mosolyt enged meg magának. Képtelen elnyomni belőle az igazán őszinte és elemi derűt, az kérlelhetetlenül kitolakszik az arcára. Kell egy pillanat, amíg tekintete megtalálja a keresett alakot, akkor viszont az addigi mosoly vigyorrá szélesedik.
- BENEDICT IAN LLOYD!
Egy pillanatra átfut a fején, hogy nem kéne csak úgy Esztert itt hagyni, egy pillantást vet is oldalra a másikra, amolyan bocsánatkérő fajtát, de Eszter is ismeri a fiút, vagy legalábbis nagyjából képben van azzal, milyen régóta barátok ők ketten. Talán elnézi ezt a kis kilengést tőle.
Merthogy megindul a férfi felé. Azt a pillanatot még megadja Iannek, hogy letegye a kezében tartott poharat, aztán megöleli, közben megveregetve a hátát.
- Na így kell meglepni.
Nem tudja abbahagyni a vigyorgást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Máskor talán valamivel kínosabbnak találná azt a szinte már gyermeki lelkesedést, amivel megszorongatják egymást, de túlzottan régóta nem látta már barátját. Tartják a kapcsolatot egymással, hogyne, hála a mugli technológiának és a mágia találkozásának, elég gyorsan tudják elérni a másikat akár a világ másik feléről is. A legjobb pedig, hogy a varázstalanokkal ellentétben nem kell aggódni a percdíj miatt. De ez mégis csak más, mint személyesen leülni egy korsó vajsör mellett és elbeszélgetni az élet nagy dolgairól.
- Szívesen meglepődnék, és a viszontlátást felavatnám egy döbbent "micsoda?!" felkiáltással, de hogy őszinte legyek, annyira nem lep meg, hogy győztetek. Gratulálok.
A mosolya olyan széles és lelkes, hogy nehéz elképzelni, hogy nem fáradnak bele az arcizmai a gesztus fenntartásába. Valahogy mégis sikerül neki. Az ölelés végével aztán hanyag mozdulattal el-eligazítja a gallért és a ruha nemlétező ráncait. Inkább ösztönös, semmint átgondolt mozdulatsor.
- Eddig sem volt rossz kedvem, de most már végképp remekül.
Eztán fordítja csak vissza a figyelmét Eszterre, aki időközben utánuk ment, de tapintatosan nem szakította félbe azt a félig-eddig akaratlan üdvözlési rituálét, amit a két fiú megejt egymás között. Ez dicsérendő, ugyanakkor magához téríti legalább annyira Ethant, hogy az amúgy még pont illendőség határain belül mozgó figyelme Ian felé ne forduljon faragatlanságba Eszter irányába.
- Azt hiszem, régebben már találkoztatok egymással. A mostani bálon én vagyok Eszter kísérője.
Lenéz a vörös jelmezére, aztán át a lányéra, végül vissza Ianre. Igen, az öltözetük is sokatmondóan passzol. Egyébiránt a másik kettő közti kis oda-vissza üdvözlést nem szándékozik ezen a kezdeti felvezetésen túl megzavarni, ennek most itt a helye, aztán később úgy is túllendülhetnek ezeket a formalitásokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő