Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Csalódott volt, hogy nem azt látta, amire számított. Még ha nem is alakult takaros gömbbé tenyerén a víz, igazán megjelenhetett volna. Hiszen látta maga előtt. De a tanárnő így is elégedett, ő optimistán látja a helyzetet. És szavai alapján Manó meg is érti, mi volt a probléma. Hagyta elfolydogálni a patakot, pedig épphogy meg kellett volna őriznie.
Rajta volt a sor, egyedül. Becsukta a szemét. Így jobban tudott koncentrálni, mintha a csupasz tenyerét nézve próbálja elhitetni magával, hogy ott mindjárt folyadék lesz. Visszatért az erdőbe, de most nem hagyta elszökni a patakot az avarban, a kövek és ágak között. Egy kis földbe vájt medencébe érkezett a víz, ott kavargott tovább. Így képzelte a csuklóból kifutó patakocskát, és a tenyerét mint medencét. Próbálta összeegyeztetni a két képet, majd elvonatkoztatni az erdőtől, és a tenyerére összpontosítani. A gondolatai így már elcsámborogtak, ő erőnek erejével igyekezett mederben tartani őket. Úgy, mint a vizet. Úgy, mint a vizet.
Újra kihunyorított csukott szemén át, és most tényleg megtörtént a várva várt hatás! Úgy megörült ennek, hogy rögtön el is engedte a vizes képeket és a koncentrációt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Honnan tudja, hogy mi a trükköm? - tűnődött el Manó. Ennyire látszott volna az ábrázatán, hogy egy másik helyszínre képzelte magát a varázslathoz?
Akárhogy is, most egy újabb szinttel feljebb kell lépnie. Bár örült a kezdeti sikernek, ettől azért megijedt. Gyorsan, mert közben ezt elfelejtette megtenni, próbálta újra lejátszani magában, milyen érzés megidézni a vizet. Valamiféle bizsergést, simogatást érzett. Vagy mintha a pórusain energia szökne ki, de nem távolodna el, és nem is tűnne el a semmiben, csak kavarogna a bőre, a tenyere körül. Effélét keresett most. De hogy érzelmek?
- Milyen érzelem kell hozzá? - próbálta kifejezni, amit akar. Maga sem tudta megmondani, milyen emocionális állapotban volt most már. A kezdeti szorongás vagy eltűnt, vagy legalább háttérbe szorult. Talán a nyugodtság a kulcsa?
Tenyerét nyitva felejtette, hát most újra visszanézett rá, és próbálta felidézni az érzéseket, amiket az előbb produkált, de nem menekülni erdőbe értük. Próbálta maga irányítani azt a mágikus érzetet, aminek a tenyerén át a szabadba kell jutnia, és vizet létrehoznia.
Ha sikerült a gömb - és most ha annyi minden is, de a kétkedés nem ronthatta el ezt, az elvesztette a csatát az érdeklődéssel és koncentrációval vívott harcban -, tett egy próbát, amint elképzelte, a vízgömb egy belső, forró pontjából meleggé változtatja az egész folyadékhalmazt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Hát az érzelmekre vonatkozó tanáccsal nem megy sokra. Ez nem a tanárnő hibája, de megnehezíti a felkészülést, ha nem egyértelmű, hogyan kezdjen neki egy elemi mágikus idézésnek. Felszabadultság. Valami, amit festés közben érez. Ezt fogja akkor keresni.
A második gondolattal is nehezen tudott megbarátkozni. Mindig éreznie kell az elemét, hogy vele van. Víz. A vér, ahogy csörgedezik az ereiben? Aggasztó, hogy nem érzi azt, hogy mondjuk egy vízbuborék lengi körbe folyton... Néhány másodpercre teljesen elcsendesedett, hogy arra figyelhessen, érzi-e maga körül és magában a vizet. Talán mindig is így volt, ezért nem érzi a különbséget? Semmi különöset nem tapasztalt.
Hogy hogy csinálta, nem is az a lényeg, hanem az, hogy eddig siker koronázta képességeit. Érdekes, hogy egy éven át ez nemigen sikerült neki, ezzel a tanárral pedig rögtön. Nem hitte, hogy a fiatal hölgy csal, de valahogy mégis az ő mentorálásának tulajdonította a sikert. Az is segített, hogy ilyen lelkesen örült az eredményeinek. Átszállt Manóra is az elégedettség érzése. Még a hőmérsékletváltoztatás is sikerült. Elsőre!
Most pihenésre szólították fel, ezért a "mozizás" alatt tényleg próbált rövid idő alatt sokat lazítani. Elfáradt már a sok összpontosításban. A kristályként csillanó sima gömbfelület pedig olyan csodásan nézett ki!
Bizonytalanul bólintott, majd amikor a tanárnő jéggömbje kiolvadt, és rá került a sor, tenyerének éleit összeszorítva, kezéből gömböt formálva, újra megpróbálta a víz létrehozását, utána pedig homlokráncolva az erőfeszítéstől, annak belsejéből hógörgeteg képében eláradó hűvösséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Nem akadékoskodik, sőt megkönnyebbül, mikor a tanárnő megállítja. A gondolatai már szétolvadnak a fejében. Hiába volt ez rövidebb óra, mint általában egy tanóra a Bagolykőn, már most ki vágyik a teremből. Pedig nemcsak hasznos, de élvezetes is volt a mai gyakorlat. Csak egyszerűen sok elsőre.
- Nagyon, nagyon köszönöm! - hálálkodik. Mindenért. A dicséretért, a segítségért, a tanácsokért és a válaszokért is. Örül, hogy ezt az idegen tanerőt fogta ki mára. Bárcsak emlékezne a nevére! Amint itt végzett, baglyot ír Merkovszky Ádámnak - határozza el -, leírja neki a nő külsejét, és megtudakolja a nevét. Most már kínos lenne visszakérdezni rá.
- Igen, szívesen csinálok feladatot! - mosolyog Manó. Nem ugrik ki a bőréből lelkesedésében, szemén látszik, hogy szívesen nekiáll majd, lehet rá számítani.
Zsebéből elővesz egy darab papírt és egy tollat. Nem erőssége a memorizálás, és nem akarja elfelejteni a feladat részleteit. Figyel a tanárnőre is, de közben belül repes.
- Most akkor Ön lesz a tanárom ezentúl? - kérdezi hirtelen ötlettől vezérelve, talán a tanár szavába is belevágva, reménykedve. Azt már elfelejtette, hogy segítője tegezést ajánlott fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kemenes Viktoröltözet

Manó ezúttal nem késik. Az első Soó Annás órája óta sikerélménye van, ennek hatására olyan aktívan gyakorolja az elemi mágia használatát, hogy lassan félő, emiatt nem fejlődik semennyire a pálcás varázslásban. (Pedig tudjuk, hogy azon a tájékon nagyobb problémák vannak a gyakorlás hiányánál.)
Mióta elnevezte víz és levegő elemű állatkáját, amit itt a Bagolykőn kapott, még inkább megy a koncentráció. A sunkit, Ecsetet azóta szinte kenyérre lehet kenni, és puszta jelenlétére is támogató erőt nyújt fehér hajú gazdájának. Most ugyan nem Soó Annával - magában is így hívja - lesz órája, de ez nem lohasztja le lelkesedését: biztosan sokat fog tanulni az új próbatanártól is. Ha a víz elem létrehozásáról és manipulálásáról van szó, a legkülönösebb érzés járja át, amit amúgy ritkán tapasztal: Menni fog! A sok dicséret és biztatás miatt, amit a tanárnőtől kapott, a ritka fennakadások sem szegik annyira kedvét, pedig ez alapbeállítás nála.
Könnyű léptekkel szökell fel a lépcsőkön, az utolsó sor tetején pedig ott ül valószínűsíthető tanára.
- Jó napot kívánok! - mosolyog vidáman Manó és két pillantással később már a férfi mellett áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kemenes Viktoröltözet

A férfi feláll, így a diák meg tudja állapítani, milyen tökéletesen van felöltözve. Röpkén végignéz magán, mit tudott nyújtani e téren. Nem hivatalos, de az órákra elvileg nem is kell ünneplő. Nem ebből mutatkozik meg a tisztelet a tanár felé, és Manó szokása szerint igyekezett harmonikus öltözetet választani.
- Helló! Regős Manó - felel a köszöntésre és bemutatkozásra. Ezúttal meg sem fordul a fejében, hogy magázódnia kéne, olyan közvetlen Viktor üdvözlése. Elfogadja a felé nyújtott kezet; az ő kézfogása nem olyan határozott.
Intésre megindul a víz szentélye felé. Odabent leteszi bőrtáskáját - még nem volt ideje betenni a szobájába, pedig ide nem kell tankönyv. A házi bemutatására szóló kérést hallva kicsit felbuzog benne az izgalom, pedig kigyakorolta a dolgot, hogy büszke legyen rá tanárnője.
- A sunkim nincs itt - mondja előbb -, hozzam legközelebb?
Ennyi azonban, most már nem halogathatja a "felelést", szorongása szerencsére nem olyan borzasztó.
Előre nyújtja két tenyerét, kisujjait összesimítja, és megidéz egy vízgömböt. Rövid várakozási idő után sikerül megtalálnia a módját annak, hogy a gömb a kezében lassan megfagyjon. A felületet tükörsimának és átlátszónak célozza. Eztán a kiolvasztás következik, melegítéssel. Ráncolódó szemöldökkel adja az impulzust a gömbnek, melynek hatására az elveszti kemény burkát, és hamarosan hullámzó kitüremkedések, buborékok mutatják, ahogy forrni kezd a vízgömb a kezében.
Próbált egy kicsit felvágni. Azért van némi félénkség a tekintetében, ahogy felpillant a tanárra, az elégedettségét lemérendő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kemenes Viktoröltözet

Az afölötti megrökönyödését, hogy véletlenül, a tudta nélkül átalakította a gömbjét, ráadásul annak színeit - ami a mai anyag volna -, eloszlatja a tanár, aki elnézést kér, hogy belenyúlt az attrakcióba. Egy bátortalan mosollyal reagál, mert még nem ocsúdott fel, aztán persze biztosítja a tanárt, hogy semmi probléma.
Viktor elégedettnek tűnik, a fehér hajú elengedi a színes vízgolyóbisukat. Hosszú magyarázat következik, a kellő pontokon Manó bólogat, agyban pedig a nehéz feladatra készül, hogy ennyi különálló cseppre fókuszáljon egyszerre. A tanár beletrafált a festékcseppel, Manónak így van mibe kapaszkodnia: szeretett hobbijához.
Nem kell neki kétszer mondani, becsukja a szemét. De csak az első elképzeléshez, nem akar abba a hibába esni, mint múltkor, amikor túl élénk volt a fantáziája, pedig meseképek nélkül kellene manipulálnia az anyagot. Kap a lehetőségen: kedvenc türkizévé tervezi változtatni a cseppeket.
A víz mindenütt ott van, Manó úgy érzi, mintha egy ideje már ázna, de ahogy egyik kezével lopva megdörzsöli pólója szegélyét, az száraz. A víz fullasztóan köré tolakodott, még ha egy éve tudja is, hogy képtelen megfulladni.
Tehát csak rövid időre engedi magát fantáziaországban barangolni. Ez idő alatt egy ecset végét érinti cseppekhez, így válnak az átlátszó pöttyök zöldeskékké. Aztán nagyban gondolkodik: mintha egy lüktetést küldene szét, testétől távolodva fokozatosan, akár egy aurát kitolva, türkiz festékcseppé változtat minden esőcseppet.
Önmagában. Az energiát nem szüntetve kinyitja szemét: valóban elindult-e a hullám a cseppek színessé változtatására, vagy túl nagyot harapott egyszerre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kemenes Viktoröltözet

Elragadtatva szemlélte a türkizzé vált levegőt maguk körül. Ezt ő csinálta!
A vízpermet most már igazi esővé vált, Manó mélyet lélegzett, arra számított, az esőillat is vele jön, de persze ez nem így lett. Talán majd arra a tananyagra is sor kerül valamikor.
A tanár igazán szerethette a víz elemet, jóval látványosabb dolgokat csinált vele, mint amit a diák eddig valaha látott. Kicsit el is nyílt a szája, ahogyan nézte a Viktor keze nyomán képződő csodát.
- Lehetnek nagyobbak is? - kérdezte Manó. Nem csak azért, mert szerette volna, ha a cseppek inkább a megszokott vízgömb méretűek, hanem segítségkérésként is, hogy egyszerre ennyi, különálló vízcsoportot kontrollálni tudjon.
Labda méretűeket akart, mintha egy esti kerti parti színes fénylő kellékei volnának. Meg is próbálta megmutatni, mire gondolt. Maga előtt, mintha át akarná őket ölelni, egy vízcseppcsoportot egyetlen gömbbé tervezett formálni. Ha ez sikerült, tenyereit rajta is hagyta, és kicsit narancsos sárga színt küldött bele ugyanazt az érzést és szándékot előhívva, mint korábban a türkiz pöttyöknél. Ezt tervezte mindegyik gömbbel. Ha sikerén felbátorodhatott, akár maga fölött a levegőben, vagy a terem távolabbi pontján is újabb gombócokat hozott létre, éppen csak ujja hegyével érintve az újabb piros, kék, ezüst és lila gömböket, egyre gyorsabban és felszabadultabban...
Öntudatlanul mosolyra húzódott a szája munka közben: ez már tényleg olyan volt, mint a művészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kemenes Viktoröltözet

Hát az eredmény nem épp olyan, amilyennek Manó gondolta. Inkább temetésre készült fénygömbök keletkeztek, nem egy kerti parti hangulatteremtő boldogságcsomagok. Nem figyelt a tanárára, ez az oka. Elpirul és lesüti a szemét, pedig Viktor némi dicséretet is csempész a magyarázatba vigasztalásképpen.
- Már értem - mondja, próbál mosolyogni hozzá, de hangján érezhetően csalódott. Azt hitte, ha kevesebb, könnyebb, de ezek szerint a nagyobb vízzel nehezebb dolgozni.
Most inkább egyedül maradna, hogy rágódjon a hibán, és kifulladásig gyakorolja, amit szeretett volna, hogy legközelebb tökéletes lámpásokat alkothasson. Úgy hiszi, már tudja, mit kell tennie, és nem akarja rabolni a férfi idejét, amíg erre ráérez.
Jó volna itt maradni a teremben, de nem akarja kitessékelni a tanárt. Lehet, hogy lemegy inkább a tóhoz, vagy az itteni medencét látogatja meg. Talán egy úszásoktatót is leakaszthat a Bagolykövön. Hm.
- Köszönöm, most már értem - ismétli önmagát.
- Gyakorolni fogok - jelenti ki, valójában direktben nem válaszol a kérdésre: még gyakorolni akar, csak... egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

kinézet

Hamarosan vizsgaidőszak, és több, mint valószínű, hogy idén is bukik. Utálta a magániskolát, ahonnan egy - szerencsés vagy szerencsétlen, relatív - véletlennek köszönhetően a Bagolykőre jöhetett. De most már kezdi úgy érezni, hogy itt sincs maradása. Miatta veszítették el a kviddicskupát (igaz, miatta is kerültek ilyen közel hozzá, de ezt Manó hajlamos elfelejteni), és mióta tavaly év elején beíratták negyedik évfolyamba, azóta onnan sem sikerült mozdulnia. Semennyit nem fejlődött, sőt, inkább hülyült a pálcás varázslás terén. Egyetlen sikerélménye az elemi mágia, ami viszont csak idén indult be végre. Talán ez az egy, ami itt marasztalja, még ha harmadszorra is kell járnia a negyedik évfolyamot.
Gyakorolnia kéne, de lelkileg kimerült, képtelen pálcát fogni, nem látja értelmét. Talán az új pálca... majd azzal. Ha valaha elkészül.
Szendrei Ella a műtermében alszik. Ma reggel botlott másodszorra az alvó kupacba. És ki tudja, hányszor csövezett nála úgy, hogy Manó észre sem vette? Kezdi dühíteni a dolog, de túl jól nevelt ahhoz, hogy felébresztette volna a lányt. Ott hagyta Ellát macskaszerű sunkijával, Ecsettel, és inkább duzzogva felvonult a kastélyba. Az északi szárnybeli egyik toronyszobába jött, itt kényelmes, és a fények is szuperek egy kis fotózáshoz.
Ahogy belép, nem az tárul a szeme elé, amit várt. Bent nagyon halk, szomorkás zene szól, mintegy kísérője rossz hangulatának. Az ablak előtt a múltkor látott hosszú, puha pad a sok párnával már nem úgy néz ki, mint akkor. Most a párnák sokkal díszesebbek és élénkebb színűek, és amolyan fészket rakott valaki belőlük az ablak alá. Legalább két személy elfér a hívogató párnakupacban, de ha összehúzzák magukat, hárman is ellehetnek. Manó azonban egyedül jött. Vékony teste alig foglal helyet, ahogy a kellemes környezet miatt egy kis megkönnyebbüléssel lehuppan a jobb oldali ölelő karba. Táskáját maga elé teszi, és kipakolja, amit hozott. Arcfestékek. Elvileg, valamelyest folyékonyak lévén, elemi mágiával is meg tudná változtatni a színeket, de a festék sűrűsége miatt ez kicsit nehéz. Úgy döntött ezért, nem teszi fel művészetét esetleges mágikus sikertelenségére: a fő és mellékszíneket, feketét, fehéret hozott. Az árnyalatokat pedig majd bevállalja ő maga.
Tükör, ecset, fényképezőgép is előkerül, oldaltáskáját pedig valahová maga mögé teszi, a párnákon túlra. Rövid ideig nézi a palettát, mihez volna kedve. A piroshoz nyúl, azt ken szeme alá. Nagy műgonddal, ecsettel formálja a pacát szeme alatt, a tükörben ellenőrzi munkáját. Amikor készen van, rövid időre megáll, és erős koncentrációval élénk rózsaszínné változtatja a pirosat. További percek telnek el, arcán színét változtatja a festék, mikor végre tényleg azt az árnyalatot kapja, amit keresett.
Egy utolsó, kihívó pillantás a tükörbe, majd felkapja a fényképezőgépet. Feje fölé emeli, belenéz, megválasztja arckifejezését, és katt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

kinézet

Megnézi, mennyire sikerült a legutolsó képen eltalálnia a szöget, majd újra felemeli a kamerát. Ekkor lesz figyelmes a koccanó hangra. Tudatában annak, hogy színes festékkel könnyek vannak a szeme alá mázolva, odakapja a fejét az ajtóhoz.
Érzi a helyzet kínosságát, de a jövevény - Glenn Grim, az új fiú - olyan természetességgel kezeli a helyzetet, hogy azzal azt a megnyugtató jelzést közvetíti Manónak is: teljesen rendben van, amit csinál.
Hogy a látványnak a művészeti értékét fogta meg Glenn is, arról következő szavai tudósítanak. Manó a kezdeti meglepetésen, hogy folyékony angolsággal beszélnek hozzá, igyekszik magát túltenni, de így csak utólag jut el az első mondatok értelme agyába.
- Oh, wow - viszonozza a tartalmas szavakat. Rég használta angoltudását, de hamarosan még megköszöni volt iskolájának, hogy az üzleti életben is fontos nyelvet már az első években a tanulók fejébe verték. Kicsit keresi a szavakat, de ahogy visszaszokik a helyzetbe, egyre jobban belejön a fogalmazásba.
- Nem tudtam. - Saját butaságát nem fejtegeti azonban. Nem árulja el, hogy ha valaki megkérdezte volna, ki és mikor találta fel a selfie-t, azt mondaná, csinos lányok a 21. században, és a kacsaszájjal való pózolással együtt terjedt el. Jaj, nem is.
- Én egy nőről hallottam, Vivian Maierről, aki a kilencszázas években fotózott, és sosem csinált pénzt a képeiből, csak halála után derült ki, hogy fantasztikus utcai fotós. A pillanat megörökítése érdekelte, nem maguk a képek. Szerintem ez fantasztikus.
Oké, a változatosabb szóhasználatos még dolgoznia kell. Kicsit sok lett a "fantasztikusból" így a végére.
- És te honnan tudsz ilyeneket? Szoktál te is selfie-ket készíteni? Vagy érdekel a fotózás? - szép volna, ha kiderülne, közös hobbijuk van a rejtélyes angol fiúval. Mit is tud róla? Nagyjából semmit. Mivel nem beszéli a nyelvet, órákon ritkán szólítják fel, és - legalábbis a Levita-Navine közös órákon a háztársaival sem látja sokat beszélgetni. Valószínűleg birkózik a tanár szavaival, de az is lehet - hiszen szfinx-gyermek -, hogy imád tanulni, ezért issza az órán elhangzókat. A különleges arcra, szép vágású szemekre Manó rápillantott olykor suttyomban első (jó)néhány közös órájukon, onnan tudja ezeket. Most más megvilágításban látja az idegent: halántékától orcájáig húzódó kék mintával. A fehér hajú elmerül a képzeletében, így elfelejti levenni a tekintetét róla

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

kinézet

Sajnos a Regős és a Grim fiú mégsem fognak fényképezős projektekbe csapni, nem közös ez a hobbi, ahogy Manó sejtette. De az is érdekes kérdést vet fel, ahonnan Glenn az előbbi információit szerezte a fotózásról.
- Nem Angliából jöttél? - a fehér hajú fejében kicsit összekavarodnak a dolgok, amiket a most már vele szemben, a párnafészek túl oldalán, néhány karnyújtásnyi távolságban ülőről tud. Rögtön versenyre is kel arca a rajta található festék rózsaszínjével: nagyon kínos olyan dolgokat felvetni a másiknak, amelyekről nem is beszéltek, csak mástól hallott róluk. Úgy értesült ugyanis, hogy Glenn egy régen ide járt diák rokona, és azt is mondták, honnan valósiak, de az nem Németország volt. Na mindegy, nem részletezi a másiknak azt a katyvaszt, amit róla pletykálnak. Inkább meghallgatja az igazi történetet. Ha az angol fiúnak van kedve elmondani.
A kínos szavai miatti pír akkor halványodik orcájáról, amikor már abba van belemerülve, hogyan kanyarítaná a kék festéket Glenn arccsontján keresztül az álláig. Elkalandozott.
- Jaj, nem, nem - fél kezével integetve, hadarva szabadkozik, amikor évfolyamtársa finoman jelzi, túl sokáig bámulta már.
Mondhatta volna azt, hogy igen, van valami az arcán, Glenn letörli azt a semmit, Manó megnyugtatja, hogy most már minden rendben, és akkor nem kellett volna belemennie abba, hogy...
- Csak elképzeltem, hogy mutatnál kékben. - Ez az, Manó, csinálj úgy, mintha magabiztos fotóművész lennél. - Újabban rákaptam a testfestésre. Arcokat fotózok.
Mutatóujjával a saját szeme alatti, megmerevedett vízeséshez hasonlító, szinte világító rózsaszín pacára mutat. Sűrű pislogása pedig jelzi, egyáltalán nem olyan magabiztos fotóművész, mint ahogy most megpróbálja magát eladni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

öltözet

Lassan beletörődik Manó, hogy nincs háromszor egymás után elemi mágia órája ugyanazzal az emberrel. Persze meg is érti, Ádám helyére gondosan választották ki az új oktatót, aki az elementalista tanoncokat istápolni fogja. Csak azért dohog, mert Soó Annát olyan közel érezte magához, és most újra meg kell szokni egy idegent. Olive-val is váltottak persze már pár szót, és nagyon segítőkésznek tűnt a hölgy (kinézete alapján inkább csaj), de... legszívesebben utánamenne a minisztériumi dolgozónak. Van elég pénze, felfogadhatná magántanárnak...
Tudja, mennyire gyerekes.
Most itt áll, elemi mágia tanulmányainak második felvonásában. Egy évig bénázott az elindulással, de most, hogy ráérzett az elemi mágia ízére - amelyről főként Anna tehetett -, szárnyal, és ezt a magával mindig elégedetlen, a tanulásban olyan szörnyen teljesítő Manó is be kell, hogy lássa. Úgyhogy függetlenül attól, hogy nem ismeri még jól új - és elméletileg végleges - tanárát, izgatottan áll elébe a most következő tanulnivalóknak. Utánanézett, és nagyon izgalmas az idei tananyag. Főleg a növények irányítása érdekli. Nem azért, mert virághadsereggel akarja leigázni a világot, hanem mert hihetetlennek tűnik, hogy ez a képesség létezhet, és nem csak erős mágusok tudják végrehajtani. Ha jobban belegondol azonban, a növények irányítása szörnyű istentelen dolognak hangzik. No de majd kiderül.
Tisztában van vele, hogy zűrös napon érkezett. Ő kérte ezt az időpontot a tanárnőtől, aki figyelmeztette, hogy sok órája van, úgyhogy lehet, türelmesnek kell lennie. Manó türelmes. Elhozta a sunkiját, Ecsetet is, hátha a tanárnő látni akarja. Vele játszik most a terasz padlóján kuporogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

kinézet

Manó nehezen tudja elképzelni, hogy csettintésre más országba költözzön (bár ha idén sem sikerülnek a vizsgái, apja elől talán csak oda menekülhet), Glenn viszont úgy tűnik, egy igazi világjáró. A fotóst érdekelné, merre járt még a másik, de az gyorsan elvágja a történetet, kevés információt hagyva Manóra. A fehér hajúba rengeteg udvariasságot neveltek, nem firtatja tovább a dolgot.
Egy kis csend áll be közöttük, de Glenn úgy tűnik, kényelmesen érzi magát a helyzetben, így Manó sem izgatja magát ezen. Amúgy is mással foglalkozik: az angol srácot fixírozza, míg rajta nem kapják.
A dolog - Manó ezen belül nagyon meglepődik - jól sül el. Túlzott, mikor azt állította, testfestéssel foglalkozik, mivel saját magán kívül másra még nem emelt festéket. Nem mert ezzel senkinek előállni. Most bevillan neki a két Fülöp tesó, ők biztos vevők lettek volna a dologra...
No, de vissza a jelenbe! Glenn az arcát tartja felé, Manó két fenékkel közelebb ül, törökülésben helyezkedik párnakanapéjukon. Ecsetét a kék festékbe mártja, már az ecseten világosít kicsit a színén, és meghúzza az első néhány hideg vonást önkéntese arcán.
Hamarosan már ujjaival is a levitás képébe mászik, teljesen elmerül a festegetésben. Ha Glenn olykor felvet egy témát, arra válaszol - milyen zökkenőmentesen megy a csevegés angolul is! -, de a figyelme nagy részét akkor is munkájának szenteli. Mire végez a hangsúlyos arccsontot követő néhol játszva kacskaringós, néhol kissé erőszakossá vaduló mintával, tenyere csupa kék, ő pedig teljesen elvesztette az időérzékét.
- Gyönyörű az arcod - jelenti ki a fiúnak, és fel sem fogva, mit mondott az imént, maga mögé nyúl. Keze rögtön megtalálva kameráját, s azt szeme elé tartva kattintja el újra és újra, különböző szögekből. Néha ujjaival mozdít egy kicsit az állon, mintha Glenn csak egy próbababa volna. Ezen még dolgoznia kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

öltözet

Ma Ariel öltöztette fel saját ruhatárából. Nos. Tetszett magának a tükörben, jól illett fehér haja is a szürke összeállításhoz. De a különös szabású ruhadarabot azért gyakran kellett igazgatnia magán, mindig úgy érezte, felcsúszott, nehezen szokta meg.
Délutánra járt, a Navine klubhelyisége felé ballagott, a pálcakészítőtől tért éppen vissza. Derekán húzogatta megint a felsőt, amikor gyanútlanul kinézett az átriumból a csodaszép belső udvarba. A látvány megállította: odabent (odakint?) a növények halódásnak indultak. Az elmúlt napok igen fülledt, meleg időjárással teltek, és eső sem esett. De hát a manók nem gondozzák a növényeket? Úgy tűnik, itt, a kút mellett is képesek kitikkadni szegények, Manó borzasztóan megsajnálta őket. Odasétált a sarokban álló, elburjánzott rózsaszín rózsabokorhoz, a kezébe fogott, felemelt egy rózsafejet, és jobban megvizsgálta. Tényleg csak a vízhiány miatt ilyenek, vagy betegség okozza a kert haldoklását?
- Áucs - egy tüske szúrta meg, mintha csak büntetné butaságáért, vagy sürgetné cselekvésre: segítsen! Apró sebében vér gyülemlett, hát bekapta a hüvelykujjat. Mögötte a vízköpő varázsló bölcsen elé tárta random igazságát:
- Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad; - aki megbocsát, az új életre szül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

öltözet

Ecset előbb kapja fel a fejét, nyilván már korábban megérzi a tanrnő közeledtét. Amikor az megjelenik az ajtóban, már Manó is felfigyel rá.
- Szia - köszön előre, majd készségesen válaszol az udvarias kezdeményezésre. - Jól vagyok, köszönöm. Ecset volt a társaságom, nem unatkoztam.
És tényleg, az egyébként magának való sunki, mintha csak szívességet akarna tenni vele, különösen szórakoztató játszótársnak bizonyult a várakozás alatt.
- És te?
Míg Ecset módszeresen igyekszik levadászni Olive cipőjét, Manó, figyelmen kívül hagyva kis kedvence neveletlen ténykedését, elmeséli, mit venne szívesen az idei tananyagból. Tudja, a növénymozgatásra még várnia kell, ahhoz még két nagyobb témakörön át kell rágnia magát, de igazából, mint ahogy ez a gondolat már korábban is megszületett benne: ő nem annyira növényeket akar mozgatni, mint ennek az etikusságáról beszélgetni. És még inkább arról, mi a helyzet azokkal, akik állatokat, embereket irányíthatnak így. Ez borzongató.
De nem kell messzire mennie, a tananyag elején is vannak érdekes dolgok.
- Most a víz részecskéi jönnek - nem találja a szakszavakat, de reméli, a tanár így is érti, mire gondol.
- Nagyon érdekes, hogy ki lehet szűrni a mérgeket a vízből - finoman már előre mentegetőzik -, de az szerintem érdekesebb volna ízeket létrehozni. Azt is lehetséges? És megtanulhatom?
Nem gondolta, hogy a közeljövőben azon kéne aggódnia, hogy megmérgezik. Persze lehetne élő ivóvíz-szűrő is.
- Miért nem oldják meg az ivóvízhiányt az elemi mágusok? - teszi fel morfondírozva a kérdést. Az ide vezető gondolatsorozat a fejében maradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

öltözet

Bár látták már egymást jövet-menet, ha máshol nem, az elemi mágia teraszán, Manó először nem ismerte fel a szavait neki címző lányt. Aztán rájött ki az, csak a pozitív kisugárzása volt szokatlan, ez zavarhatta össze.
- És a manók? - tárta elé korábbi kérdését a navinés. Mivel az előző, kimondatlan gondolatára is épp választ adott a lány, talán erre is megvan a felelete.
Lehúzta derekán a felsőt, és úgy érezte, ma ő lesz a nap hőse. Körülötte víz kezdett csöpögni az égből, először csak apránként, aztán rázendített. Nem volt felhő, amiből jöhetett volna, és még a tető alatt rejtőző növényeket is elérte. A fehér hajúnak arra is volt gondja, hogy társát el ne áztassa. Egymás mellett álltak a kopogós kövezeten, körülöttük egy körben száraz maradt a talaj. Az ott átszüremlő néhány fűszál és giz-gaz bizony szomjan maradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

öltözet

Manó iskolai tevékenykedését illetően próbálja a fejét a víz felett tartani - ez egy vízmágusra is érvényes kifejezés vajon? -, úgyhogy nem ér rá zavartatni magát, amiért Livnek ennyi a dolga. A gyakorlati tárgyak továbbra sem mennek neki. Az elemi mágián kívül, persze, de az nem lesz elég ahhoz, hogy végre sikerrel elvégezze a negyedik osztályt. Így hát - küzdve a többi tárggyal - nem igényel nagyobb figyelmet, mint amennyit Liv szentel neki, de próbál megértően nézni annak szükségtelen bocsánatkérésére.
Követi a tanerőt a babzsákfotelekig, és ha jelez a nő, ő is leül. Ecset, tekintve hogy korábbi játéka elsétált, látványosan otthon érezve magát galoppozik be a helyisége, és némi vizet gerjeszt magának a padlóból, most azzal játszik.
Beszélnek a tematikáról. Ez tök jófejség, hogy Manó is alakíthatja azt; itt igazán úgy érzi, azt tanulhat, amit szeretne. Nem úgy, mint mondjuk átváltoztatástanon. Kit érdekel, hogy lesz a tollból hajkefe?
Miután tisztázzák a részleteket, megkezdődik az óra - végre! Többféle folyadék kerül elé, látványra akármik is lehetnek. Nem tudja, pontosan mi a feladat, és hogy kéne csinálnia, de ez mindjárt kiderül. Közben pedig az őt annyira foglalkoztató kérdésre is megkapja a választ: Azt hitte, ő találta fel a spanyol viaszt, de valójában - ezt gondolhatta volna - mint megtudja, már régóta foglalkoznak ezzel nála sokkal okosabb emberek. A magyarázat is logikusnak tűnik. Egy sajnálkozó "értemmel" fejezi ki, hogy felfogta a választ, de nem boldog tőle.
Közelebb húzódik mai feladatához, és érdeklődően nézve vár a tanárra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

öltözet

- Itt vagyok! - kiáltott ki. Megismerte Ella hangját, meg is örült neki. Mióta megbeszélték, hogy a lánynak nem kéne random, kérés nélkül csöveznie Manó lakásában, végre újra érdekes csevegésről és elemi mágia gyakorlásról szólhatott a kapcsolatuk. Nem mintha olyan nagy barátok lettek volna, egyrészt a szétszórt Ella is sokfelé állt egyszerre, másrészt Manónak annyit kellett tanulnia, hogy csak a legközelebbi barátaira volt ideje, és még velük sem mindig sikerült összeegyeztetni az órarendet. (A negyedikes nem tudta, hogy Ella még egy ideig használta az ágyát, úgyhogy az éjszakázások nem a fehér hajú udvarias kérésére szűntek meg, de pozitív viszonyuk szempontjából ez jobb is így.)
Manó kilépegetett az előszobába, mezítlába néha csattant egyet a parkettán. Meglátta a kócos látogatót, de egyelőre nem vett észre rajta semmi különöset. Ella fél lábon ugrálva, kávéval a kezében egy cipőt próbált levenni.
- Inkább ülj le! - ajánlotta gyorsan a házigazda a cipőtartó szekrénykére mutatva az ajtó mellett.
- Hova lett a zoknid? - kérdezte aztán, amikor a felsőbb éves ilyetén igényét benyújtotta. - Őőő... szerintem nincs számodra zoknim.
Nemigen tárolt itt ruhákat, egy szennyes párja volt, azt meg nem szívesen adta volna oda. De hát Ellának megvolt a lábán a ruhadarab. És lassan Manó összerakta a képet. A nadrág is foltos volt még, ahol összeértek látogatója lábai, és a tincsekben álló haj is árulkodó lehetett, de azért ellenőrzésképp rákérdezett.
- Eláztál? Ne szárítsam meg?
Vízmágusként egyértelmű volt számára, hogy a víz kivonásával oldaná meg a helyzetet. De Ella...?
- De hát... piromágus vagy! És te még a pálcád is tudod használni - jutott eszébe a kevésbé evidens megoldás is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

öltözet

Manó közelebb húzódik feladatához. A Liv és közte lévő négy tégely felkelti a kíváncsiságát. Liv szavaiból következtethet rá, hogy miféle problémával áll szemben, de hirtelen nem tudna felsorolni négyféle, különböző összetételű vizet, ami rá várhat az edényekben. Semmi baj, alaposan meg fogja vizsgálni őket. Úgy érzi, készen áll rá, hogy apró részleteiben "olvassa" a folyadékot, és lássa a különbséget. Persze ott motoszkál benne az örökös kétely is: fel fogja ismerni, ha rátalál?
Megkapja az utasítást a kezdésre, így még közelebb lapul a babzsákfotele oldalához. Ha belenyúlhatna a vizekbe, könnyebb dolga lenne. Ecset megérzi az izgalmát, otthagyja a víztócsát a földön, és gazdája lábához csüccsen le. Ő is a tégelyeket figyeli.
Az első zárt edény Manót meghökkenti. Liv tanácsára molekulákat próbál vizsgálni benne, de a víz olyan gazdag a különféle elemekben, hogy hirtelen túl sok információ zúdul a fiúra. Ez így nem fog működni. Elengedi a képet, és újra próbálkozik, ezúttal a megszokott csapvízhez próbálja hasonlítani azt. Így több sikerrel jár, és ahogy puhatolja, mi a különbség, megérti a legnagyobb eltérést.
- Ez sós víz - mondja.
A második tégely, mintha az előző negatívjaként lett volna idetéve, tisztaságával, "ürességével" éles kontrasztot alkot a tengervízzel szemben.
- Ez ionmentes víz - állapítja meg. Nem azért, mert annyira otthon lenne a kémiában. Ezt a tudását gyorsan frissítenie és bővítenie kell, ha tovább akar haladni az elemi mágia ezen ágán. Anyukája szokott ilyet inni.
A harmadik folyadékos üveg vizsgálatakor az első reakciója, hogy ezt nem ajánlaná senkinek meginni. Valamiféle piszkosságot érez benne, de mélyebben meg kell vizsgálnia, hogy értse, mi lehet ez. Annál tisztább, mint amit a bogolyfalvi tavacskában érzékelt - abba nem is szívesen menne bele -, de jobb ötlete nincsen. A piszkos víz mégsem valami korrekt fogalmazás volna tőle.
- Ez talán tóvíz - mondja határozatlanul.
A negyedik tégely az, amelyet tényleg kénytelen apró alkotóelemekből összeépíteni, megérzései semmit nem mondanak neki. Sunkija a lábához dörgölőzik, Manó lenyúl és szórakozottan megvakargatja az állat füle tövét.
Tanára legalább olyan folyadékokat tett elé, amelyekkel már találkozhatott. Ezzel például az uszodában.
- Klóros víz? - most a legbizonytalanabb.
- Ehhez tényleg ismernem kell a részecskéket jobban - szabadkozik. - Régen tanultam kémiát, és...
A tetramágus sejtheti, mennyire tanul egy tinédzser komolyan az általános iskolában, még ha az egy üzletemberek csemetéinek kialakított magánintézmény is. Emiatt sajnos Manó képtelen volt sorolni a molekulákat, ahogy tanára javasolta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

öltözet

Ella szokásos bolondosságával intézi a cipős szekrényre való rácsodálkozást, leülést, és a cipőtől való megszabadulást is. Megjegyzi, hogy jobban is ki lehetne párnázva a tompora. Manó erre nem szól semmit, de magában azt mondja: "Ezt biztos nem gondolod komolyan. Ki akarna kövér lenni?"
A gondolathoz társuló furcsa fintora hamar eltűnik, mert ekkor érti meg, mit is szeretne tőle Ella és miért.
A lány hamar megmagyarázza, miért nem fordult a kézenfekvő megoldáshoz, jelesül hogy leszáríthatta volna különleges képességével az esővizet magáról. Manó a szeleburdisága ellenére az elemi mágiával kapcsolatban mindig sokkal erősebbnek és ügyesebbnek gondolta magánál a navinés felsőbb évest. Most meglepődött, hogy Ella ennyire nem bízik magában. Ha valamit, sosem feltételezte róla, hogy alulbecsülné saját képességeit. De ezt sem tette szóvá, csak segítőkészen lehuppant Ella mellé. A levett zoknikat a kezébe fogta, és egy pillantás alatt kivonta belőlük a vizet.
- Ne ne! - hevesen reagált a nadráglevevős ajánlatra.
Bár látta már alu löltözve Ellát (amikor az az ágyában potyázott, míg ő nem volt itthon), akkor is elég kínosan érezte magát.
Hozzá sem kellett érnie a ruhadarabhoz, Ella érezhette, hogy az újra száraz lesz. Két tenyere közé fogott néhány hajtincset, és így elintézte azt is, hogy Ella haja újra a régi legyen. A kócon ilyen módon nem segíthetett.
- Nahát, a bögrém! Köszi! - mondta, miután felpattant a cipőtartóról, és észrevette a sárga pekerájt a lány mellett.
- Ó. Kávé van benne. - állapította meg megilletődve. Elláé, vagy a lány neki hozta? Ezt nem tudta eldönteni, úgyhogy csak letette a konyhapultra. Ehhez ki sem kellett lépnie az előszobából, hiszen az apró főzőfülke mint a folyosó folytatása, egy boltíven át elérhető volt.