Farkas Kamilla - 2015.07.22. 14:06



Az enyémre fogsz Kafi, csak rájöttem, hogy a fél csipet-csapatnak tartozok és megpróbálok még ma mindenkinek válaszolni köztük neked is :"D

Amúgy Sziasztok ^^

Igazából te kezdted a gagyi beceneveket... szóval... Ka-fi :3

Jó delet :"3

Valaki megdobna egy kanál fagyival?   Úgy érzem mentem megsülők xdd

Inkább odamegyek és elveszem * biztosra megy xd *

Éés van egy sokkal jobb beceneve Kamillának :3 az az igazi ^^

* Tapsikolva elveszi a kanalat* te lettél az új legjobb barátnőm <3

a legkedvesebb beceneve Kafi a Kanál * belesúgja Máté fülébe vigyorogva *

Kafi, ez nem is olyan rossz ötlet :3 na jó nem xd amúgy rajtam kívül ki hív még Kafinak? :"D

Ő Milázik nem? Ő olyan kis cuki :3 nem tudnám elképzelni, hogy Kafizna xd

Nyahh én viszont megyek ebédelni ^^ addig gondolkodok milyen pletykát terjesszek el <3

Lali, Lalics úr isten xd Lala vagyok LALA xddd mintha csak dalolni akarnátok :"D

Oké Blannak Netta :"D

Máté,köszi éés ha van kedved átugorhatsz majd ide is, igaz, hogy tetőtér és van vagy 50 fok de... xd majd csak megoldod :3

Öhm... lefizetlek xd várjál mivel is, van itt baracklé, meg paprikás chipsz meg... egy robotkutya (?) , ragasztó is itt van, telefon töltő, és kb ennyi van elérhető távolságban amihez nem kell felülnöm xdd

Egy polc, azért nem adok a chipszemből °^°

Éss...igazából nem tudom O.o most vettem észre, hogy itt van. De már nem működik, vagy egy évtizede xd

De az én Baracklevem fiinomabb PP

Lehet, bár nem egy helyen vannak xd a chipsz az ágy alatt a kutya az asztalon xd fenékkel elfordulva a chipsztől :"D
Ha valóban őr szerepet tölt be, elég rosszul csinálja  

De igen is lehetséges mert az enyémen táncoló barackok is vannak amik azt üvöltik Peach ( mármint a dobozán xd ha a cuccba lenne táncoló baranck sikítva eldobnám és addig ütném a robotkutyával amíg meg nem döglik )

Hideg? Oké te győztél xd

Esik? Tudod mit hagyjuk a takarítást xd inkább én megyek hozzátok, itt  hét ágra süt a nap

Azt hittem valami hűsítő kis zuhi lesz :/ annak most örülnék xd

xdd szegéény :"DD el tudom képzelni xd

Oké kész xd én elutazom Alaszkába, ha keresne valaki akkor hóangyalt csinálok :33

A mennydörgés és villámlás tök hangulatos *O* kivéve ha hajnali 3-kor csinálja az ég a dógicáit és nem hagy aludni xd

* megölelgeti *

téged? Soha :33

És ismerős a helyzet, mármint segény Ruh ( malackám xd ) is itt hempereg és nem bír magával lehet ellopom a bátyjámtól a ventilátort :3

Arról hogy győztem *O*

Ezek Aramok gyorsak D most győztem xd

Háát, egyenlőre még csak próbaidőre van itt, tuod megnézem melyik vigyázza jobban a chipszem az marad xd

Gratulálok (:

Sziasztok ^^ * beugrál örömében *

Jó reggelt * ásítozva besétál *

  A lágy szellő szelíden simította végig Lala arcát és hívta lassú keringőbe ezüst szálú haját. A lány megállt, lehunyta szemeit és hagyta, hogy a természet illatai beszökjenek orrába. Mélyen beszívta ezt az illatot, mely gyermekkora óta bölcsőjében ringatta, és melytől el kellett búcsúzni, mikor Madagaszkárra ment. Az ottani dzsungel illata, nem ilyen. Az is igazán kellemes, de ehhez képest semmi. Még egy utolsó pillanatot várt, majd ismét útjára engedte lábait, hogy oda vigyék amerre csak akarják.
  Már rég nem sétált csak úgy, céltalanul bolyongva, éppen ideje volt egy napnak melynek délutánját csak erre szánja. Dúdolva haladt előre, lassan, hogy minden egyes apró részletet meg tudjon nézni magának. Az apró virágok tarka népét, melyek a bokrok tövében leltek maguknak menedéket, a hatalmas óriásokat, melyek faként élik életüket, a nasugarak játékát, ahogy a faleveleken egymást kergetve ugrándoznak, gyermekek módjára.
  Titkon még abban is reménykedett, hogy nincs egyedül. Hogy valamelyik törzs mögül kikandikálva megpillanthat egy pettyes őzgidát vagy az ágakon dalra fakadó madarak népének képviselőit. De egy apró sündisznócskának is örülne, mely félve szúrós páncélba öltözve bújik el, vagy csak egy csigát látna a lányt, mely nyájas lassúsággal kúszik fel az egyik bokor apró szárán.
  Halk sóhajjal jelezte elégedetlenségét, mikor kis idő múlva sem látott semmit, ami megmozdult volna. Azonban felemelve fejét hirtelen elkerekedett szeme.
A magas fa ölén, az ágak fátyla közepette egy faház terpeszkedett békén pihenve. Izgatottság csillant végig égkék szemén, ahogy elkezdett a házikó felé rohanni. Fel akart mászni, hogy onnan lássa panorámában az erdőt.
  Azonban a lépcsőnél ledermedt. Nem tűnt valami újnak az egész kóceráj, és ez a lépcsőről is lerítt. Kicsit félve lépett rá az első fokra, remélve, hogy apró súlya alatt nem szakad le az egyik korhadt faléc és nem zuhan alá a mélybe, nyakát törve.

Amint meglátta a faházat, azonnal tudta, hogy fel kell rá másznia. Azonban mégsem tűnt olyan egyszerűnek a dolog, hisz már a lépcsők is ijesztően rémesen néztek ki. De ha nem kockáztatott volna, akkor néhány pillanattal később kénytelen lett volna feltenni magának azt a kérdést, hogy : Ki ő egész pontosan? Mert, hogy Vér Lanetta nem, az is biztos.
 Ahogy tört egyre feljebb a hatalmas fa mentén futó lépcsőn hangosan sikítottak a lába alatti fokok, és valóban volt, aminek széle már az évek alatt le-letöredezett néhol.
  Amikor meglátta az ajtót egy halk imát mondott el, hogy nem zuhant le és nem törte nyakát, majd benyitott.
 Odabenn, mintha egy teljesen más házba lépett volna be. A romos külső alatt igazán klassz, klubbház hangulat lapult, hatalmas babzsákokkal, és hálózsákokkal, melyeket valószínű a házikóban éjszakázó diákok felejtettek itt. Lala vigyorogva nézett körbe, és legszívesebben az egyik ablakhoz rohant volna, hogy kinézhessen rajta. Vagy kisétált volna az apró erkélyre, hogy még a szellőt is érezhesse ismét, ám erre nem volt ideje. Az ajtó ismét nyílt, majd csukódott háta mögött, és mikor megpördült egy fiút pillantott meg. Magas volt, meglepően magas, ám arcvonásaiból ítélve nem lehetett sokkal idősebb nála. A másik is észrevette a fehér hajkupacot, hisz nemsokára kedélyesen köszöntötte őt, és még a nevét is elárulta.
- Szia - bólintott vissza Lala - A nevem Vér Lanetta - mutatkozott be ő is, hogy mégse tűnjön udvariatlannak. - Eridonos elsős diák - tette még hozzá, hogy a fiú tudja őt hova tenni, hisz jelenleg egy sima farmert és egy fehér toppot viselt, így nehéz volt besorolni akármelyik házba is. Talán egyedül a dereka köré csavart kockás vörös ing hirdethette volna a házát, ám azt inkább húzta divatból mintsem jelzésképpen.

A lány is követi társát és hamar helyet foglal egy babzsákon a fiúnak szembe, hogy mégiscsak lássák egymást. Ám az ablakokon beszűrődő erős fény a lány szemébe sütve megakadályozta ezt, így kénytelen volt hosszú perceket avval tölteni, hogy felálljon és a függönynek szánt megtépázott rongyot arrébb húzza.
- Nem, eddig nem sikerült. Persze szeretném, de amint megláttam mekkora, véltem egyedül akármerre elmozdulni, mert a végén még úgy eltévedtem volna, hogy aztán bottal üthette volna a nyomomat az egész iskola - nevetett fel saját bénaságán majd az ablaknak támaszkodva fordult ismét a fiú felé, a következő kérdésre kicsit feszengve megvonva a vállát.
- Eger környéki vagyok - jelentette ki. Azt nem akarta hozzátenni, hogy egy hatalmas birtokon élte le eddigi életét, és hogy annyi embert nem látott, mint most ebben az iskolában. Néha úgy érezte magát ott, mint egy toronybazárt hercegnő, akit még avval is büntettek, hogy nem egyedül hanem családjával zárták össze.
- Amúgy tudsz hegedűzni? - bökött a hegedűtokra izgatottan. Amint a fiú belépett első amit kiszűrt a fekete tok volt. Szerette a zenét, pláne amit hangszereken szólaltatnak meg. - Mióta játszol rajta?

  Megállt a temető előtt és hatalmas levegőt vett. Mélyet és jéghideget, remélve, hogy ettől a bátorságát is képes lesz összeszedni. Egyszer már megfutamodott egy ilyen nyomorult temetőtől, most nem fog. Madagaszkári másából már egyszer kirohant mikor Lilithel megrémültek egy lehet még csak nem is létező rémtől, ám most akkor is meg fog nézni egy kriptát. Tényleg kíváncsi volt arra, hogy milyen lehet egy ilyen belseje. Abban biztos volt, hogy ijesztő és, hogy gyönyörű. Nagyon gyönyörű.
Lassan indult el, néha visszanézve a hatalmas ódon kapura, magát biztatva lépkedett az ösvények között.
  A nap még fenn volt az égen, ám nemsokára kezd lebukni majd a horizont peremére, így sietnie kell, hogy nehogy ismét benn ragadjon a temetőben a sötétséggel együttvéve. Lépteit felgyorsította, és immár próbált kiszemelni egy célpontot melyre aztán rávetheti magát.
  A sírok sötétek voltak, kopottak és a zöld természet buja gazai már körbenőtték néhány helyen. Éppen ezen ok miatt elég nehéz is volt a haladás, mert nem tudta, hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik. Ügyetlenül bugdácsolt a sírok között néha fel-felnyögött ha az egyik kősarok felhasította mezítelen lábát.
  Amikor elindult jó ötletnek tartotta, hogy csak egy rövid nadrágot és egy inget bugyoláljon teste köré a nap melege miatt, azonban azt sajnos elfelejtette, hogy a bozótos fájdalmakkal is járhat, ha éppen nem képes az ember normálisan felöltözni. De most már lényegtelen volt. Amúgy is csak apró karcolásokról van szó, elvérezni nem fog.