Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az éjszaka általában eseménytelenül telik, amennyiben nem alakul ki tömegverekedés a folyosón, vagy nem kószál valaki védtelenül az erdőben és találnak rá a deffenzorok - az ilyen esetek pedig mindig kellemetlenek és stresszesek, de nem annyira, hogy ne tudjuk végezni a dolgunk. Szerencsére azért ez egy ideje kevesebbszer fordul elő, mint régebben.
Unottan pakolom elő a sakktáblám - annyira nem nagy a tömeg, mint lehetne, alig nyolcan-kilencen vannak most a gyengélkedő ágyain, és mindegyikük békésen alszik. Mikor lejjebb veszem a hőfokot, jó pár légzés egyenletessé válik, a forgolódók lassan lenyugszanak.
Enyhén világító sakkfiguráim nem zavarják a pihenni vágyókat, csak éppen derengenek, hogy jobban lássam őket, és ne romoljon tovább a szemem. Magammal játszom, ezzel szórakoztatom magam. Néha Will is beáll, ha éppen nincs dolga.
Persze, ha valami adódna, nyilvánvalóan teszem, amit kell, hiszen én örülök a legjobban, ha van valami munka, amivel el tudom ütni az időmet - a mostani betegek közül viszont egyikük sem súlyos eset annyira, hogy kitüntetett figyelmet kelljen szentelni rájuk.
Egy ideig békésen sakkozgatok, és már vagy kétszer legyőztem magam, és megint vesztésre állok a sötéttel, mikor halk motyorászást hallok az egyik ágy felől. Tekintetemet felemelve keresem a baj forrását - ugyanis ez a motyorászás nyögdécseléssé, káromkodássá erősödik. Szemöldökömet összevonva állok fel halkan a székemből, hogy Dante ágya felé vegyem az irányt. Végigpörgetem magamban ismét, ahogy kezeltem, és minden bizonnyal hibátlanul tettem - nem értem akkor, hogy fájhat neki, hiszen még mindig kell hatnia a bűbájoknak.
- Valami baj van, Dante? - kérdezem tőle csak halkan, hogy ne ébresszem fel a körülötte lévőket az ágya mellé érve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Semmiség... Aha... Szeretném annyiban hagyni ezt a megszólalást, de akaratlanul is bólintok egy aprót, ezzel szinte nyugtázva a férfi mondatát. Nos, ez remek - mindenképpen úgy fogok kijönni ebből, hogy kellemetlenül érzem magam, igaz? Vannak azok a pillanatok, amikor az ember megkérdezi magától, hogy "ezt most miért is csináltam?"; nekem ez a bólintás is azok közé a pillanatok közé tartozott.
A szituáció kellemetlenségét mondhatni tovább fokozza, hogy nem ismertem emberünk motivációit, úgyszólván halvány lila gőzöm sincs róla, hogy miért csinálja azt, amit - szakmáját megismerve sem lettem okosabb, sőt, csak még inkább értetlenül állok a dolog előtt. Pillanatnyi zavar suhan át az arcomon - "akkor ez az egész mégis mit akar jelenteni?" -, határozottságot már nyomokban sem tartalmazva lassan bólintok egyet... majd még egyet.
- És... Öhm... Gondolom nem azért jöttél a kastélyba, hogy az itteni gyógyítógyakornokok pálcáit elemezd hobbiból - indulok neki kissé szarkasztikusabban a kérdéskörnek. Igen, valamiféle választ várok arra a kimondatlan kérdésre, hogy akkor ő mégis mit keres itt, kit tisztelhetek személyében - mert mondom, ha tanár lenne, valószínűleg ismerném már az arcát, mert a hetem egy részét rendszeresen itt töltöm; legalább annyit fel tudnék idézni, hogy szembejött velem a folyosón, vagy bármi ilyesmi.
Ám ekkor, éppen válaszra várva egy igen lényegi kérdésre - ekkor jövök rá, hogy Prométheusz nincs a kezemben, hiszen éppen begyűrném az egyik lap szélét zavaromban, ha nálam lenne... Tekintetem végigszánkázik a szobán, és ekkor pillantom meg a merénylet színhelyét.
- Ne - szökken ki belőlem akarva-akaratlan, majd egyetlen mozdulattal termek ott szeretett könyvem teteme fölött. Persze, meg lehetne tisztítani pálcával, de a dobás annyira megviselte szegényt, hogy az eddigi láthatatlan erő, mely egyben tartotta (értsd: a húsznál is több Reparo és egyéb fixáló bűbájok, szkoccs, folyékony ragasztó és pár ima), úgy látszik, eltávozott tőle. Végleg elszakadt, átázott, kicsináltam ennyi év alatt.
Egyértelmű gyásszituáció állt fel tehát ezekben a pillanatokban, hiszen vehetek egy másikat, az mégsem lesz ugyanaz, amit éveken át forgattam. Nem nagy dolog, amúgy is elég kevés tárgyhoz kötődöm, de ez sajnos pont egy olyan volt. Szinte már elmotyogok egy bocsánatkérést a könyv felé, ahogy felemelem a földről roncsait, és elkezdem pálcával szárítani. Most rakjam el emlékbe?... Ez pont olyan, mint amikor azt mondják, hogy megdöglött a kutyád, de azért megtarthatod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Sebastian Jared Selwyn

Még mindig kissé zsong a fejem, így nem hoppanálást követően jelenek meg Bogolyfalván, hanem a minisztériumi kirendeltség hopp-pontján lépek ki a kandallóból, mert én, ellentétben a betegeimmel, túl sok amputportálást láttam már ahhoz, hogy kockáztassak. Ciki lenne kihívni rám a saját volt kollégáimat.
A tizenkét órás műszakból tizennégy, majd tizenhat lett egy komplikációkkal tűzdelt beavatkozás okán, így jóval fáradtabb vagyok, mint általában munka után. Szerencsére minden rendben alakult, máskülönben nem is jöttem volna ide, inkább egyenesen hazamentem volna. A kezemben elviteles pohárban koffeinmentes kávé, ez fogja tartani bennem a lelket, amíg átveszem a könyvesboltban a rendelésem: az elkövetkezendő két szabadnapomban ugyanis folytatni tervezem a kutatásom, és e szakkönyvek beszerzése mostmár égető szükségű ahhoz, hogy haladni tudjak.
Ahogy belépek, Sebastiant nem látom a pult mögött, ám jól tudom, hogy tisztábban van vele, hogy valaki tartózkodik a boltban. Ahogy Bogolyfalva utcáin sétáltam, amúgy sem láttam sok diákot lézengeni - valószínűleg nincs épp szabad hétvége, így lehet, hogy Sebby már előre sejteni fogja, hogy én tértem be a boltba, rendelésem nyomán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Sebastian Jared Selwyn

Mielőtt bármit meghallanék (például egy közeledő Selwynt), enyhén ráncolódik a homlokom. Fel sem fogom, hogy megéreztem valamit, ám mikor Sebby belép a helyiségbe, akkor egyértelművé válik, hogy ez bizony egy nagyon erős és jellegzetes szag, mely abszolút nem illik a régi és új könyvek, a gőzölgő kávém és Sebby pulcsijának mosószerillatához.
- Szia - köszönök vissza, ám ekkor ér el hozzám a szőke által húzott illatcsík teljes valójában. Nem hiszem el, tényleg… megemelem a tekintetem egy másodpercre.
Ám egy sóhajjal úrráleszek magamon, és a szokásos nemazéndolgom mantrával igyekszek béketűrést kényszeríteni magamra. Nem teszek megjegyzést, még az arckifejezésem is gyorsan igyekszem rendezni, remélve, hogy Sebby épp pislogott vagy elhajolt a könyvekért, mikor megforgattam a szemeim.
- Igen, igen, a könyvekért jöttem… köszi, hogy összekészítetted őket… - Kezdem el már-már ösztönösen a levegő illattalanítását magam körül az elemem segítségével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Sebastian Jared Selwyn

Hát észrevette. Egy aprót sóhajtok ismét, s megcsóválom a fejem.
- Semmi, ne haragudj. Nem akartam. Csak… Sebby, bűzlesz a fűtől. - Pillantok fel rá megadóan, beismerve hibám forrását. - Nem az én dolgom, nem fogok beleszólni, bocsánat a gesztusért.
De azért megvan róla a véleményem, amit inkább megtartottam volna magamnak, ha sikerült volna visszafognom az ösztönös reakcióm.
Persze, könnyűdrog, annyira nem vészes, ugye, mondaná az ember… Nem fogom felhánytorgatni neki, s nekem is csak a tudatalattimban jelenik meg az a bizonyos időszak, mikor egészen mástól volt függő, kellemetlen konnotációkat okozva a szerrel kapcsolatban, aminek szaga legalább egy kicsit kezd alábbhagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Sebastian Jared Selwyn

Ez van, mondja a másik, mire egy kínos bólintást azért kicsikarok magamból, minimális mimikával megfűszerezve. Valóban nincs túl sok közöm ahhoz, hogy mit kezd az életével, akkor sem, ha gyógyító vagyok, s volna rá egy-két szavam. Rá se kell tennem a kezem a mellkasára hogy sejtsem, hogy azért nem száz százalékos a tüdőkapacitása, ha marihuánát fogyaszt, bár Seth is dohányzott egy időben. Igaz, ott gyógynövényekről volt szó meg dohányról - ami szintén elég káros, mondjuk.
Ám el kell nevetnem magam, mikor Sebby közelebb tolja hozzám a könyvkupacot. Amit mond, számára valószínűleg abszolút komoly, számomra viszont rendkívül szórakoztató, hogy mennyire máshogy látjuk ezt a helyzetet.
- Nem biztos, hogy azért szóltam volna, hogy ne bukj le mások előtt, Sebby - csóválom meg a fejem mosolyogva, már az erszényem után nyúlva. - De tudom, hogy nem kérsz a tanácsaimból, így nem is szerettem volna osztogatni őket… ezért sem akartam mimikámban sem kimutatni a dolgot. Nem szerettem volna véletlenül sem konfliktust, főleg nem úgy, ha nem vagy teljesen józan. - Próbálom elmagyarázni neki a motivációim, hiszen őszinteséget kért, s ha kérte, meg is kapja tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Sebastian Jared Selwyn

Józannak mondja magát, mire finoman vállat vonok. Ám az “az, ami miatt szívtam” mondatrész kissé zavart szemöldökösszevonást eredményez, s nem is rejtem véka alá az értetlenségem. Bár ez nem feltétlen fogja azt jelenteni Sebastian számára, hogy meg is kell magyaráznia a dolgot.
- Micsoda? Nem, ez… nem óvatoskodás, meg visszanyelés. Inkább megfontoltságnak mondanám. Az, hogy nem mondom ki azonnal minden gondolatom, nem jelenti azt, hogy sosem akarnám felhozni neked… csak mondjuk egy megfelelőbb időpontban is meg lehet ezt tenni, akkor, mikor át tudom gondolni, hogyan és miképp akarom tálalni… ha egyáltalán úgy ítélem, hogy érdemes felhozni és beszélni róla. - Magyarázom a másiknak, s az erszényem is előveszem végre, hogy elkezdjem kikeresni a kellő mennyiségű összeget. - Meg hát… nagyon rég nem beszéltünk úgy rendesen. Nem is vagyok mindig biztos benne, hogy mikor és mit és hogyan hozhatok fel neked úgy, hogy ne vedd a szívedre. - Pillantok fel rá óvatosan a pénzérmékről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Sebastian Jared Selwyn

Bár Sebbynek nem ez volt a célja, de mikor azt mondja, Seth is ezzel jön neki, azt tulajdonképpen dicséretnek fogom fel, Sethnek ugyanis általában igaza van, és ha már ugyanazt mondom, amit ő, akkor az azt jelenti, hogy egészen nagy magaslatokba értem el. Hát idáig is eljutottunk. Mert minden alkalommal, mikor Sethet hallottam “tanítani” Sebastiant valamiről, akkor általában az idősebb Selwynnel értettem egyet.
Azt is beismeri azonban, hogy vita lesz a vége, ha “olyasmiről” van szó, csak hát úgy nem könnyű, ha sose tudja az ember, hogy ez az úgynevezett “olyasmi” pontosan mit ölel fel.
- Szerintem szükséges ez, igen. Hiába ismerlek ezer éve, attól még fontos számomra, hogy hogy érzed magad, és ehhez, ha lehet, csak pozitívan szeretnék hozzájárulni, érted Sebby? Ezért megválogatom, hogy hogyan, mit és mikor mondok neked. De ez nem azt jelenti, hogy hazudok neked, hanem azt, hogy… figyelmes vagyok veled. - Vonom össze a szemöldököm, ahogy következtetésre jutok.
- És különben is, nem kell minden aprósággal kapcsolatban konfrontálódni a másikkal, nem igaz? Hiszen akkor állandóan csak veszekednénk, sosem jutnánk el a fontos dolgokig. Az, ha várok, abban is segít, hogy meg tudjam állapítani, mennyire volt fontos az a bizonyos valami, ami zavart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Sebastian Jared Selwyn

Sóhajtok egy aprót, de figyelmesen hallgatom Sebastiant, bár egyszer jön az ingerencia, hogy beleszóljak, mégsem teszem, mert ő is végighallgatott engem. Ám mint kiderül, jól is teszem ezt, mert ahogy beszél tovább és tovább, elérünk egy kulcsgondolathoz, amire legszívesebben csettintenék, hogy igen, erről van szó, de természetesen nem teszek ilyesmit.
- Egyrészt, örülök neki, és köszönöm, hogy megerősítetted - kezdem a végével, mert ha nem kóros vagy függésbe hajló a dolog, az megint más. Persze, ott van az aggodalom, de ez természetes velejárója, nos, annak, hogy Sebastian, akármennyire is utálja ezt a gondolatot, fontos számomra.
Azért egy pár pillanatnak el kell telnie, hogy egy ilyen hosszú műszak után összeszedjem a gondolataim. A galleonok félúton a kezemben maradtak, elfeledkeztem róluk, valószínűleg ez is a fáradtság számlájára írható.
- Szerintem… szerintem van különbség az őszinteség és a bántás között. Az őszinteség is lehet bántó, de én a saját… a saját kommunikációmban fontosnak tartom, hogy az őszinteség ne bántó legyen, hanem építő. Érted? És csak úgy lehet építő, ha figyelek rá, hogy jó alkalommal mondjam el a másiknak a véleményem, és jó formát válasszak hozzá. Mert ha mondjuk akkor vágom a fejedhez, hogy idegesít, amit és ahogy mondasz, amikor éppen ezer másik dolog miatt aggódsz… akkor nem lesz eredménye, de legalább még jobban stresszelni fog és idegesebb leszel, mint előtte. Érted…
Beletúrok a hajamba, pontosabban megtenném, de ekkor csörrennek a pénzek az ujjaim között, hogy ismét eszembe juttassák, mit akartam, így hát leszámolom Sebbynek a tízet, majd beleiszok a koffeintmentes kávémba.
- Azt mondtad, hogy mindig találgatnod kell, ki mit gondol, annak ellenére is, hogy legilimentor vagy… Nézd, arról biztosíthatlak, hogy ha nem vagy biztos benne, hogy mit gondolok, megkérdezheted, én pedig a legegyenesebben el fogom neked mondani, de figyelembe fogom venni a körülményeket, és azt, hogy ne bántsalak vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Sebastian Jared Selwyn

A galleonok gond nélkül tűnnek el a pénztárgépben, miközben én Sebby arcát figyelem, ahogy válaszol nekem. Tekintetét mereven szegezi előre, s pár pillanatot ismét rááldozok, hogy pontosan felfogjam és feldolgozzam azt a kommunikációs helyzetet, amibe Sebastiannel kerültem most. A terapeutáját említi, akit én ajánlottam, és azt, hogy dolgoznak - s ebből már sok következtetést vonok le, eleget ahhoz, hogy megtorpanásra késztessen, s átértékeljem kicsit a dolgokat.
- Bocs, nem akartam túlmagyarázni - vonom le a következtetést magamban. - Nincs baj azzal, ahogy gondolkodsz. Csak mindig próbálom elmondani mellette, hogy én hogyan gondolkodom. Nem mintha egyik jobb lenne a másiknál.
Végül csak egy aprót sóhajtok, kinyitom az egyik könyvet, hogy belelapozzak, csak épp egy gyors pillantást vetve az első fejezet pár sorára.
- Lehet, hogy fogok még, de majd írok a vackon - utalok a telefonra. - Köszi mégegyszer.
Rámosolygok a másikra, s most én próbálom kitalálni, hogy mire gondol.
- És köszi a beszélgetést is. Jó veled beszélgetni, még akkor is, ha fűszagod van közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Sebastian Jared Selwyn

Elképesztő dolog történik: egy pár pillanat után Sebby hangosan nevetni kezd, mire én is elvigyorodok, hogy aztán hasonlóképp tegyek.
- Minden nap valami új, nem? - Vonom meg a vállam, ahogy a könyveket elmélyesztem a táskámban.
- Remélem azért “az, ami miatt” ilyen szagot árasztasz, nem vészes. Ha igen… tudod, hol találsz. - Pillantok még fel rá halványan mosolyogva, mert nem tudom, mire utalgathatott, s én bármennyire is kíváncsi vagyok, a nevetés ellenére is úgy tűnik, hogy szívesebben húzódna vissza a lakása rejtekébe, amit tiszteletben tartok.
Meg hát, valljuk be: nekem is hosszú volt ez a nap.
- Azért igyál sok folyadékot.
Muszáj még ellátnom a kéretlen jótanácsommal búcsúzóul, ám hangsúlyomból is érződhet, hogy hasonlóan komolytalan vagyok, mint a bókolásom után következő félmondatnál is voltam.