All I want for Christmas
Adriannel, a második körben
Bálintot egy piiicit magára hagyva

Amikor elvállaltam a dolgokat már tudtam, hogy ez az este nem lesz egy egyszerű menet. A színházban elég jól belejöttem már a gyors átöltözésbe, amit a bálon kamatoztathattam, hisz a Bencével való fellépés után gyorsan kellett átöltözni, végzősként a keringőben volt a helyem. Szerencsésnek mondhatom magát, mert Bálint egyetlen mosolyával bárkit levesz a lábáról, és most mégis engem választott partneréül. De hát a harmadik fellépésre már sajnos nem jöhetett velem, még az átöltözést is magamban kellett megoldnom.
A többiekkel rengeteget készültünk a táncra, amire Norbi hívta fel a figyelmem. Nem mondhattam nemet, és amúgy is, erre nemet mondani? Kizárt. Minden percét élveztem a gyakorlásnak, még azt is, amikor egymásra borultunk mindannyian.
Aztán komolyodva egy kicsit, a második hármas csapatba kerültem, Adriannel az oldalamon. Magamban dúdolva, már izzítva a csípőmet figyeltem az első párokat és Ninát, aztán széles mosollyal az arcomon szaladtam, hogy a helyemre állva teljes összhangban a lányokkal elkezdjük a táncunkat. Ehhez csatlakoztak a fiúk, és sikerült. Sikerült nem elrontani semmit, minden a gyakorlat szerint ment. A dobozka átadása, a lépések és még a hajam dobálása is.
Nem tartott sokáig, sőt, hamar azon kaptam magam, hogy a mikulásruhás lányok után visszafelé tartunk és a nagy közös táncba kezdtük. Nagyon élveztem az egészet, vigyorogva hajoltam meg a végén a többiekkel együtt, majd ugyanazzal a vigyorral sasszéztam vissza Bálinthoz.

Huszthy Attila
Kinézet

Kora este volt már amikor úgy döntöttem, lesétálok a tóhoz megmártózni és jógázni. Egyszer-kétszer műveltem ilyen elvetemült dolgot egész idáig, de kaptam ajándékba egy könyvet, tele pózokkal, mozgó képekkel. Azt pedig kérem, ki kell használni, nehogy a fejemhez vágják, hogy még csak bele se néztem, hát még, hogy használjam...
Fülemben zene szólt míg lesétáltam a stéghez. Lassabb, de dinamikus számok szóltak sorban, ezzel a kellő alaphangulatot megadták. Nem mindennap támad kedvem sportruhába bújni és kezdeni magammal valamit, pedig nem ártana. Nincs úszógumim, sem löttyedt fenekem, de szinte állóképességem sincs. Szóval...igen, az ilyen alkalmakból több kéne, hogy legyen.
Odaérve ledobtam magam mellé a táskám, melyben néhány fontosabb dolgot cipeltem, mint például a víz és törölköző, és aztán kiterítettem a jógaszőnyeget amit eddig a hónom alatt cipeltem. Papucs le, zene ki, és máris jöhet a gyakorlat. Előkerült a könyv is a táska rejtekéből, mely a jobb oldalamra került és a szőnyegen térdelve körbenéztem, hányan is látják az előadást. Végül is...színésznő létemre szégyellem itt magam, még ilyet!
Egyik láb ide, másik láb oda, a nyakam erre, a gerincem derékszögbe...na persze. Az arctorna az ilyen rácsodálkozásokkal meg is volt első körben, míg végiglapoztam a könyvet, hogy mivel is kellene kezdeni. Végül aztán úgy döntöttem, jó lesz nekem bármi, maximum könnyítek rajta.
Kérdéses, hogy tényleg jó helyet választottam-e ehhez a dologhoz, de hát a stégen nem volt senki, a parton főleg romantikázók, így úgy döntöttem, senkit nem fog zavarni, ha én gyertyaállásba tornázom a lábaim és így kezdőként jól meg is támasztom a derekam. Azaz Szira, majdnem eléred az eget!

Huszthy Attila
Kinézet

Az a nagy helyzet, hogy sokkal nyugisabb újra itt a környéken. Bálinttal utazgatni a legjobb dolog persze, de azért ez a nyugi is jól esik. A művészetiben jó néven veszik, hogy tovább tanulom a művészeti szakot itt, és lassan a színház is képbe kerül, mint igazi, hivatalos munka.
Mondjuk az borzasztóan zavaró, hogy a stégen az ég felé meredve két tappancsommal csak azt éreztem, hogy a Nap még így is kisüti a szemem szinte, pedig már lemenőben van, az izzadságcseppek pedig szépen lassan csiklandozni kezdték a derekam vonalát. Kinek volt ez a hülye ötlete...?
A zavaró tényezők ellenére próbáltam elengedni magam és tartani az egyenest úgy, hogy nem az jár a fejemben, melyik pillanatban fogok belezúgni a tóba és húszan vagy harmincan látják premierplánban.
Na de persze, hogy nem mehet semmi tökéletesen. Kezdtem leengedni a kezeimet a földre, de abban a pillanatban egy férfihangot hallottam nem messze a fejemtől. Nem mondom, megijesztett. Sikerült is hirtelenjében elengedni a tartást és így szabadesésben csapódott mindkét lábam a stég deszkáihoz, adva egy csattanót a hátsómnak is.
- Aucs - nyögtem két pillanattal utána. Nem tudom, ez felülről hogy nézhetett ki, de nem éreztem kellemesen magam teljesen kiterülve egy férfi tekintete alatt, fájó popóval és gyöngyöző homlokkal.
- Hát éppenséggel segíthetne, szerintem eltört minden csontom...

Huszthy Attila
Kinézet

Az esetek többségében nem vagyok ám ilyen szerencsétlen. Nem bizony. Igazából...illik így megzavarni az embert miközben a lelki békére meg a többi rizsára törekszik? Fel is lehettem volna háborodva, de tényleg!
- Igazán kedves... - forgattam meg a szemem és egy röpke sóhaj hagyta el a szám. Fájó csontjaimból kezdett kimenő a kellemetlen érzés, és játszi könnyedséggel ültem fel. Lábaimat terpeszbe vetettem, hunyorogva pillantottam fel a férfira.
- Megrúgtam? Mondjuk megérdemelte ám, nem kéne nőket ijesztgetni jóga közben - jegyeztem meg kissé szúrósan és ezzel választ is adtam a feltett kérdésre. Bűvészkedni, persze. Köszönöm szépen. Sértettségemben végigmértem ám rendesen, hátha ismerjük egymást. Nem láttam ismerősnek, szóval nem tudtam hova tenni. Biztos nemrég költözött a faluba, vagy valami ilyesmi.
- Két kérdésem van. Mégis miért van egy ekkora púp az arcán? - számat elhúzva emeltem jobbomat az arcomhoz, hogy szemléltessem, mekkorának látom én a dagadását. - A másik, hogy aaaaz mi?! - majd ugyanazzal a kezemmel a feltűnő jelenség, azaz az üveg felé böktem. - Lefogadom, hogy maga a befőttes gyilkos!

Csinosban

Hiányzott Bálint. Néhány hét eltelt már azóta, hogy visszaköltöztem és beiratkoztam mestertanoncnak, de már annyira megszoktam, hogy mindennap a párom mellett ébredtem és feküdtem esténként, hogy már az alvás is nehezebben ment.
Hiába a látogatások, annak a tudata, hogy az ember szívének legfontosabb ember a világ másik végén járkál, nem éppen kellemes.
Általában minden hétvégét ott töltöttem, ahol éppen járt, leszámítva ezt. Nem mondom, kicsit bántott az, amikor közölte, hogy most ne menjek, mert sok munkája lesz, az önbecsülésemen is csonkított.
Dacolva a világgal döntöttem hirtelen úgy, hogy ha nincs Bálint, én magam fogok eltölteni egy szuper estét, méghozzá a végzős bálban. Két napja volt, hogy pontosan tíz hónapja elkezdődött a kapcsolatunk, mely pecsétjét, a gyűrűt most is az ujjamon viseltem.
Halvány mosolyt varázsolva arcomra léptem be az átalakított nagyterembe. Az évek alatt sok témát láttam már, de nem ez volt a kedvencem így elsőre. Ennek ellenére a témához illő ruhát választottam, méghozzá fehér alapon színjátszósát. Ez egy gyémántra hasonlít, vagy a jégre, mikor kezd olvadni és olyan furcsán törik meg rajta a fény.
Nem mondom, kicsit zavartan néztem körbe, hátha találok ismerőst aki szintén egyedül tölti az estét, és ennek hiányában lassan eloldalaztam az egyik asztal felé, hogy kezembe vegyek egy lángoló italt.

Csinosban

Kevesebbet készülődtem, mint általában szoktam, nem akartam megfelelni senkinek, hisz pár nélkül teljesen más egy bál. Az nem volt opció, hogy más férfi oldalán töltsem az estét, mert vagy Bálint, vagy senki, maximum a koktélos pohár - amiből szándékoztam sokat, de nagyon sokat meginni...mármint koktélból, nem pohárból.
Ruhámon végigsimítva lépegettem ide-oda, tanulmányoztam a koktélfelhozatalt, és a lángoló mellett döntöttem. Nem is gondolkodtam rajta, hogy jó ötlet-e beleönteni a táskából valami mást, de nem kapott lángra semmi, még én se...
Épp belekortyoltam volna amikor valaki a hátam mögött megszólalt. Az első hangra azt hittem, rossz helyre álltam, majd a hangra, melyet bárhol felismernék, végigfutott gerincem mentén egyfajta bizsergés. Lassan fordultam irányába, hitetlenkedő, elképedt arcomat hamar ráncba kellett szedni.
- Te...mit...miért... - pislogtam nagyokat Bálintra, és mély lélegzetvétellel bújtam a kezébe. A koktél ahelyett, hogy az asztalra került volna, első körben a pocimba került - belekortyoltam mielőtt szerelmem nyakába ugrottam volna.
- Te szemét, úúúgy utállak - nevettem el magam és a nyakába bújva csókoltam meg a parfümtől illatozó részt.

Csinosban

Mosolyom szinte levakarhatatlan bármikor, amikor Bálint közelében lehetek. Így volt ez ezekben a pillanatokban is, és kihasználtam a közelségét. Úgy bújtam hozzá, mint egy árva kiscica.
- Szép - néztem a csokorra, majd vissza a párom csodálatos szemeibe. - De nem tudom a hajamba tűzni - csalódott arcot vágtam, persze kicsit rájátszva. Hisz ha már eljöttünk a bálba, gondoltam táncolni is fogunk. Na és azt virággal...hát elég kellemetlen.
- Az sikerült. Tényleg azt hittem, nem akarsz látni - biggyesztettem le ajkam és úgy néztem rá. Szomorú, meg kicsit haragos voltam azért, mert abban a hitben kellett lennem, hogy nem látom amíg azt nem mondja, hogy oké, akkor most nem dolgozik, ráér velem is foglalkozni. Nehéz együtt élni a gondolattal, hogy országok választanak el tőle.
- Öööö...őőőszintén nem tudom, milyen íze volt. Felöntöttem - megköszörültem a torkom a megjegyzésemet követően. Hiába iskolai esemény, kell egy kevés löket abba az itókába.
Kezébe csúsztattam sajátom, majd az asztalhoz húztam, ahol kis gondolkodás után egy pirosas, de nem lángoló italt választottam ki és felé nyújtottam. Amint elvette, előhúztam saját üvegcsémet, és kérdőn pillantva rá tartottam a pohara fölé.

Csinosban

Csak mosolyogni tudtam Bálinton. Még ennyi idő után is elég hihetetlen, hogy létezik a földön annyira édes pasi, mint Rentai uraság. Figyelmes, kedves és óvatos is, ez azzal a mozdulattal is megmutatkozott, amivel a hajamba tűzte a virágot. Hitetlenségemben megingattam a fejem.
- Köszönöm - melegség öntötte el a mellkasom és úgy éreztem, nincs rajtunk kívül más a teremben. Eddig az ismerősök után kutattam, jól akartam érezni magam nélküle is, most meg... Már csak ő érdekelt.
- Örülök neked. Nagyon. Bár lehet, hogy csak ellenőrizni jöttél, hm? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, de persze el is mosolyodtam utána. Hiába a színészet, mindent nem lehet megjátszani.
Aztán az italokhoz mentünk, mert az olyan, mint egy nyaklánc, kiegészítő az estéhez. A szinglik is mindig pohárral a kezükben várakoznak a semmire, hogy azzal tereljék el mások és saját figyelmüket.
Na de Bálint tudhatta, hogy az ilyen események nem zajlanak nálam plusz itóka nélkül, gondolom meg sem lepődött a szagon, amit a flaskába beleszagolva érzett.
- Szerintem ez cukormentes - húztam el a szám miután belekóstoltam egy érdekes türkizkék színű italba, majd párom felé nyújtottam.
- Az a helyzet, édesem, hogy sokkal jobban szeretném ezt kettesben meginni veled... - böktem mutatóujjammal a kezében tartott italomra, majd jobbomat a derekára csúsztatva közelebb léptem hozzá és szemébe néztem.

Egy sokcsillagos wellnesshotel

Nevetve léptünk be Valentinnal a hotel dupla ajtaján. Törzsvendégnek számít itt a társulat nagy része, a recepciósok is felhagytak már a hebegéssel-habogással. Hiába a karon fogva történő érkezés, nem gondolja senki, hogy a férfival bármi közünk is lenne egymáshoz, ezért meg is kapjuk a külön szobák kulcsait.
- Nem megyünk fel, a spaban kezdünk - jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Valcsira pillantottam, és bájos mosollyal jeleztem indulási szándékomat. Többnyire nem lehet irányítani ezt az embert - amit amúgy nagyon bírok benne -, de igazság szerint mindketten ugyanazt akartuk.
Egy kedves kísérővel jutottunk el a spa részre. Késő este volt már, csak néhány ember ücsörgött a jacuzziban, a gőzfürdő pedig teljesen üres volt. Törölközőbe csavarva, hajam felgumizása közepette léptem be, és foglaltam helyet.
- Már majdnem annyi rajongóm van, mint neked - böktem oda mellékesen amikor végre ő is csatlakozott.

Egy sokcsillagos wellnesshotel

Kuncogtam, mert pontosan ilyen reakcióra számítottam. Bírom, amikor egy pasi nem hagyja magát irányítani, de Valentin néha kicsit túlzásba esik. Néha? Mindig. Sokaktól hallottam már, hogy mennyire ki nem állhatják, és láttam sírni még férfiakat is egy-egy beszólása miatt. Én viszont kijövök vele, ahogy az látszik.
Sikeresen felkötöttem a hajam, majd a törölközőmbe akasztottam ujjaimat és így foglaltam helyet a szaunában. Hümmögtem egy sort, míg belegondoltam, milyen érzés olyan ismertnek lenni, mint amilyen ő.
- Nem akarom, hogy külföldön is ismerjenek. Csak itt, a színházi körökben, akik méltóak rá - vigyorodtam el és fejemet a falnak döntöttem.
- Persze. Mindig nagyon jók vagyunk. Az a hülye jelmezes viszont már megint nem tudta pontosan megvarrni a ruhámat. Lógott a vállamon, szűk volt derékban... Idióta.
- Hogy van a lányod? - tereltem más vizekre a témát.